Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-10-23 / 84. szám
•> 1954. október 23. \ / JNehru indiai miniszterelnök Pekingbe érkezett Dzsavaharlal Nebru, India miniszterelnöke a Kínai Népköz- társaság kormányának meghívására október 19-én Pekingbe érkezett. A miniszterelnök ki-' séretében van Indira Gandhi, Nehru leánya és Plillai, küliigy- minisztériuini íötitkár. Nehru miniszterelnököt a repülőtéren Csou En-láj:, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke, külügyminiszter, Csen Jun, Peng Tő-huaj, Teng Cu-huj, Ho lung, Ulanfu, Li Fu- csun, Li Hszienien, az Államtanács elnökhelyettesei, valamint számos állami szerv és társadalmi szervezet vezetői fogadták. . Nohru, India miniszterelnöke Pekingbe érkezése után a következő beszédet mondotta: — Hosszú idő óta él bennem a vágy, hogy meglátogassam ezt a nagy országot. Boldog vagyok. hogy ez a vágy ma teljesült. India és Kína a történelem hajnala óta tökéletes barátságban és kölcsönös egyetértésben élt egymás mellett. A két ország között számos kapcsolat állt fenn: kulturális, kereskedelmi és vallási téren. — Engedjék meg, kifejeznem azt a reményemet, hogy kínai látogatásom szorosabbra fűzi kapcsolatainkat és hogy együttesen megkétszereződött buzgó- sággal fogunk dolgozni a béke ügyéért. — Elhoztam önöknek India népének üdvözleteit és jókívánságait. Mégcsak egy nap óta vagyok Kínában, de mindent megmutat az a szerető és őszinte fogadtatás, amelyben Kantonban és Hankauban részesültem. Szívből köszönöm önöknek irántam tanúsított meleg szeretetü- ket. A választók 99.3 százaléka szavazott a Nemzeti Frontra az NDK-ban A Német Demokratikus Köztársaság választási bizottsága közzétette az október 17-én megtartott parlamenti és kerületi képviselőtestületi választások nem végleges, de lényegesen már nem módosuló, összesietett eredményét. Eszerint a Német Demokratikus Köztársaságban (Berlin demokratikus körzete nélkül) a választásra jogosultak száma 12,086.987, a leadott szavazatok száma 11 millió 889.817, azaz 98.4 százalék volt. A Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának egységes jelölőlistájára 11,807.497-en, azaz a választók 99.3 százaléka szavazott. Az érvénytelen, valamint az egységes listát elutasító szavazatok száma 82.320, azaz 0.7 százalék volt. Adenauer megérkezett Párizsba Párizsból jelentik: Mendes-Francé és Adenauer kedden tárgyalásokat kezdett Párizsban a Saar-kérdésről. Nyugat-Németország „atlantizálásának” menetrendje Szerdán a francia, angol és amerikai megbízottak Adenau- errel megvitatják a Bonnban készült terveket a nyugatnémet „szuverenitás” helyreállításáról. Csütörtökön a londoni értekezleten részt vett kilenc ország megbízottai megtárgyalják szakértőik javaslatait „hogyan lehetne biztosítani egy európai fegyverkezés ellenőrzését és hogyan lehetne átalakítani a brüsszeli egyezményt teljes értékű nyugeteurópai szövetséggé”. Végül pénteken az Atlanti Tanács tart ülést, amelyen „jóváhagyják a londoni egyezményeket, közötök Nyugat-Németország felvételét az Északét! anti Szövetségbe”. Mindehhez Adenauer és Mendes-Frence e- lőzetes tárgyalásaira van szükség. Mendes-France ugyanis azt mondotta a francia nemzetgyűlésben. hogy „mindaddig nem kéri a londoni kilenchatalmi e- gyezmény ratifikálását, míg egyidejűleg nem tudja beterjeszteni jóváhagyásra a Saar- kérdéssól kapcsolatos francia— német megegyezést". Kezdetnek 500 kaszárnya A Freies Volk hírt ed arról, hogy a Blank-hivatal (a jövendő nyugatnémet hadügyminisztérium) terveket terjesztett elő 500 kaszárnya építésére. Ezt Egyszer már A nyugatnémet hadsereg első felszerelésének 35 százalékát az Egyesült Államok, további 35 százalékát Anglia, Franciaország és a Benelux-államok és a fennmaradó 30 százalékát a nyugatnémet hadiipar fogja szállítani. A Der Spiegel című csak kezdetnek szánja, hiszen — mint mondja — az egyre növekvő nyugatnémet hadseregnek mind több kaszárnyára volna szüksége. szállítottak hamburgi hetilap adatai szerint ezt a londoni külön tárgyalásokon határozták el. Előírták, Hogy a nyugatnémet hadiipar részesedése az Adeneuer-hadsereg számára való hadmanyagszállí- tásokban egy év alatt 60 százalékra emelkedik. Egy „lap“, amelytől télnek Bonnban A Daily Express című angol polgári lap tudósítója, Sefton Delmer levelet kapott a napokban. Amikor a szokásosnál valamivel nagyobb borítékot kinyitotta, egy kiforratlan, gyerek-betűkkel írott levél és egy egyszerű eszközökkel sokszorosított újság: a „Die Antenne” című „lap” egy példánya került elő. Kiadói a kölni Albertus Magnus gimnázium kisdiákjai. A levél a többi között a következőket tartalmazta: „Igentisztelt Mr. Delmer, mellékelten megküldjük újságunk utolsó kiadását. Lapunkat a hatóságok betiltották és elkobozták. Olvasás közben Önnek sem fog gondot okozni az a kérdés, vájjon melyik cikk miatt tiltották be lapunkat...” A kérdés valóban nem okozhatott gondot. A kitünően összeállított kis újság első oldalán „félelmetes tollú publicista” Klaus Kurbitz, hatodikos kisdiák írt vezércikket. A maga és diáktársai meggyőződése mellett szállt síkra, amikor írásában leszögezte, hogy ő is, pajtásai is. valamennyiük szülei is, mind.mind ellenzik Németország újrafelfegyvei- zését, mert az újabb háborúhoz vezethet ... Ez elég volt ahhoz, hogy a sokszorosított lapocskát betiltsák, s munkatársai ellen szigorú vizsgálatot indítsanak. A „Die Antenne” nem volt nagy példányszámban megjelenő sajtóorgánum, a hatodikos Klaus Kurbitz nem ismert nevű ellenzéki, vagy — uram bocsá’! — kommunista publicista; Adenauerék mégis félnek tőlük. Félnek tőlük, mert — az igazságot írták ! ÚI IFJÚSÁG Togliatti elvtárs nyilatkozata az olasz politika ú} vonásairól Indiai művészegyüttes érkezett Csehszlovákiába A Szovjetunióban és Lengyelországban elért sikerek után az indiai művészegyüttes hozzánk is ellátogatott. Az együttes zenészekből, énekesekből áll. Bemutatják az indiai népek őarégi kultúráját, megismertetik velünk a klasszikus, valamint a népi zenét és táncművészetet. Képünkön az indiai művészegyüttes tagjai autogranimot cserélnek ,a prágai együttesek tagjaival. Átnyújtották a nemzetközi Sztálin-békedíjat Andrea Gaggero olasz lelkésznek Palmiro Togliatti, a 1 Olasz Kommunista Párt főtitkára, betegsége miatt nem tudta elmondani hétfőre bejelentett felszó. lalását az olasz képviselőházban folyó külügyi vitában. Felszólalása helvett a l'Unitá munkatársának adott nyilatkozatában foglalta össze álláspontját az olasz külpolitika jelenlegi kérdéseiről. Togliatti hangoztatta: „Az a benyomásom, hogy a vita többször igen érdekes volt. Ha nem tévedek, az olasz külpolitikára és ezen keresztül az egész kormány tevékenységére vonatkozóan most elsőízben hangzott el bírálat a parlament összes szektoraiból. beleértve a kormánytöbbség padsorait is. Maga Martino külügyminiszter is a vita megindulása előtt elmondott rövid tájékoztatója, ban szükségesnek látta bizonyos vonatkozásokban valamiképpen elkülöníteni -jelenlegi álláspontját az olasz külpolitika múltban követett irányától és tartózkodással nyilatkozni az „európai védelmi közösségiről szóló szerződés tartalmát és célkitűzéseit illetően. Természetesen nincs szó lényeget érintő fenntartásról, de a tény mégis figyelemreméltó. Végeredményben a vita bebizonyította, hogy az atlanti háborús politika kard- csörtetéseivel szemben józaneszű politikusaink körében ma többé.kevésbbé mélyreható zavar mutatkozik az elmúlt évek során országunkra rákényszerített külpolitikai irányvonal helyességét és azokat a külpolitikai orientációkat illetően, amelyek között ma választanunk keli. Kár, hogy a nemzetközi kérdésekről folyó vitába beleszövődnek belpolitikai kérdések és a kormány iránti bizalom kérdése is, úgy, hogy ez megnehezíti a különböző álláspontok őszinte megnyilatkozását”. Togliatti ezt követően kifej, tette az Olasz Kommunista Párt álláspontját a trieszti kérdésről és erről a következőket mondotta: „Tudom, hogy sokan azt mondják, hogy a Szovjetunió tudomásul vette a trieszti kérdésben létrejött megegyezést, mi zavarba jövünk, elnémulunk, megbénulunk, stb. Azok, akik ezt mondják, nem képesek egyszerű, józan ésszel gondolkodni. A Szovjetunió tudomásul veszi ezt a megegyezést, mert a szembenálló felek között folytatott közvetlen tárgyalások útján jött létre. ■ Mi azonban továbbra is bíráljuk az olasz kormányt, a tárgyalások során amerikai parancsra tanúsított magatartása miatt és azért, mert elfogadta azt a megoldást, mely Olaszország szempontjából a lehető legrosszabb. Ezen túlmenően bíráljuk az olasz kormányt az amerikai politika követeléseivel szemben tanúsított szolgai magatartásáért is.” Palmiro Togliatti befejezésül összefoglalta a párt külpolitikai követeléseit. Október 17-én Rómában, a művészeti dolgozók szövetségé, nek épületében átnyújtották „A népek közötti béke megszi- lárditásáért” elnevezésű nemzetközi Sztálin-díjat Andrea Gaggero lelkésznek, a lelkes békeharcosnak. Az ünepséget Pietro Nenni nyitotta meg, majd átadta a szót Concetto Marchesi professzor, nak. a nemzetközi Sztálin-bé- kedíj bizottság tagjának. Marchesi professzor emlékeztetett, hogy Gaggerót 1944-ben, fiatal lelkész korában a fasiszta rendőrség letartóztatta, mert tévé. kényén résztvett a hitleristák elleni partizán-mozgalomban és 18 évi börtönre ítélte. Gaggero két évet töltött egy német koncentrációs táborban, majd a háború befejezése után visszatért genovai lelkészi állásába, de a szegényeket segítő tevékenysé- j gével és békevédö szónoklataival hamarosan magára vonta a felsőbb egyházi hatóságok elégedetlenségét. 1950-ben résztvett a varsói békevilágkongresszuson. Ezért az egyházi hatóságok eljárást indítottak ellene. Azt követelték, hogy szüntesse meg a béke híveinek soraiban folytatott tevékenységét. Gaggero megtagadta ennek a rendelkezésnek teljesítését és továbbra is hangoztatta. hogy azok között van a helye, akik a béke fenntartá. sáért harcolnak. Andrea Gaggero válaszbeszédében hangsúlyozta: — A béke megszilárdításáért harcoló embermilliók erőfeszítései nem hiábavalók. Mozgalmunk hatalmas tömegek tudatát világította meg, hatalmas tömegek szívét mozgósította és napról-napra új erők csatlakoznak hozzá a világ minden részén. Ügyünk most egyre nagyobb jelentőségűvé válik, a népek közötti egyensúly megteremtésében. biztonságunk megóvásában. Hangunk az emberek leglényegesebb követeié, seit fejezi ki. eljut a legfontosabb államok kormányához és befolyást gyakorol a nenfcetközi események menetére. A csehszlovák kormányküldöttség Csankuocsen faluban A Csehszlovák kormányküldöttség meglátogatta a csaukwo- csani EFSz klinikáját. A csehszlovák-magyar határnál, a Duna mellett terül el Esztergom, az egykori „papi város", A híres bazilika épületének hatalmas falai és egyeb történelmi műemlékei siralmas múltra emlékeztetik az arrajá- rókat. Nemigen volt vidám a múltban ez a város, a sok kolostor a világtól és a népiül való elzárkózásra emlékeztetnek. Ma, mint a többi magyar város, , Esztergom képe is megváltozott. Hogyan élnek itt az emberek, a fiatalok a két baráti ország szomszédságában'! Gyönyörű szeptemberi napsütéses vasárnap volt, amikor hajónk az esztergomi állomáson kikötött. Akik még nem jártak erre, meghatódva nézik a hajó árbocáról a csehszlovák tájat. Csak nem? — hát valóban hazánk határszélén állunk? — mondogatják egymásuk a kirándulói:. Szinte nehezen megy a hajóból a kiszállás — annyira csodálják és elmélyülnek a látványban. Na, menjünk — unszolja egy idősebb bácsi a* utasokat — a várból többet lát. hatunk, messzebbre nézhetünk^ Ez már bíztatólag hat és gyorsabb léptekkel haladhatunk elitre. Azok, akik a múltban már jártak erre, jobban látják, mennyit fejlődött ez a város. Vidám arcok mindenfelé, igen sok itt a fiatal, érthető is, mivel Esztergom a tudomány városa lett. Az egykori kolostorok falai új köntösbe öltöztek, új embereket vesznek körül. Az épületeket kicsinosították és most modern tanulóotthonok lettek. Igen sok új iskolát, technikumot nyitottak. Itt tanulnak a jövő szakmunkásai, mérnökei. Utunk először a városba vezet. Az idősebbek lassú, nehézkes léptekkel, kissé lihegve róják a hegy meredek, lejtős út70it. A fiatalok versengenek egymással vájjon ki ér hamu. rább a magaslatra? A bazilika hatalmas oszlopai, méretei gondolkodóba ejtik a látogatót. — Mennyi anyag, pénzbe és munkába kerülhetett ez az épület? Milyen jó lenne könyvtárnak, vagy kultúrotthonnak — jegyzi meg egy piszeorrú kisfiú, mire valakitől gyors feleletet kap: „Ne légy ilyen túl élelmes út- töröpajtás, ez műemlék számunkra, azt pedig meg kell őriznünk úgy, ahogy van, teljes szépségében.” Többen a bazilika alagsorába mennek, hogy megtekintsék a régi történelmi sírokat. A fiatalság — mint mindig — a szabadba kívánkozik, a kilátásban akar gyönyörködni. Valóban mennyivel más innen a magaslatról az előttünk elterülő táj. Már a csehszlovák részen jól látjuk Párkányt. Innen is megfigyelhetjük az ottani élet egy.egy apró mozzanatát. Vidám fiirdőzők lubickolását, hangos kiáltásaikat erre hozza az enyhe nyári szél. Az országúton (amely azt hiszem Köbölkút felé vezet) kerékpározók, gépkocsik haladnak. Jóleső érzés tölt el bennünket, hogy bepillantást nyerünk barátaink életébe. A Duna túlsó partja felé csehszlovák hajó úszik a vizen. Integetünk — talán észrevesznek bennünket? — Megható, mikor csehszlovák barátaink integetésükkel, kendő, lengetéssel viszonozzák köszöntésünket. Valaki ismét közbeszól: — Menjünk csak fel a bazilika tornyába, onnan még Bra- tislavát is láthatjuk. Mosolyogva fogadjuk a biztatást, mivel ez a szóbeszéd mégis csak túlzás. Az idő eljár. Nekivágunk a lejtőnek, csakhamar ismét a város aszfaltos utcáit járjuk. A város lakói új épületekkel, lakóházakkal. modern üzlethelyiségekkel büszkélkednek. Egy plakáton akad meg szemünk. „Negyedik bányásznap" — jelzi a felirat. Eszünkbe jut. igaz itt tanulnak a jövő bányászgépészmérnökei is. Látogassuk meg őket, hogyan készültek erre a napra, hogyan várják az új iskolaévet. Egy sárga épületben — közvetlen a kápolna mögött a Ságvári úton van a bányagép, ipari technikum diákotthona. Az épület valamikor papitulajdon volt - nem sokat törődtek vele. Érkezésünkkor bányászegyenruhába öltözött fiatal elvtárs udvariasan fogad bennünket, Kecskeméti Józsefnek hívják. Rövid beszélgetés során megtudom, hogy éppen jókor érkeztünk, mivel az otthon igazgatója rövid beszámolóra hívja a tanulókat. Mi is résztveszünk a beszámolón és valóban sok értékes ismeretet szerzünk. Huszonnégy kitűnő fiatal önkéntes munkájáról, vállalásairól beszél az igazgató. Majd az igazgató »ívtárs búcsúzóul még egy kéréssel fordult a végzett tanulókhoz: „Fiúk, az új iskolaév kezdete előtt egy páran jöjjetek be előbb az otthonba, hogy közösen felkészülhessünk az új tanulók ünnepélyes fogadtatására." A kérés visszhangra talált. Elsőnek Madarász Tibor és — akivel már találkoztunk — Kecskeméti József negyedéves tanulók jöttek. Ök ketten már valóban igen sokat tettek az othon érdekében. Önfeláldozóan dolgoztak, hordták a nehéz berendezéseket, takarították a termeket. Az igazgató elvtárs aztán ismertette az otthon napirendjét és közösen megbeszélték az új tanév feladatait. Megállapodtak abban, hogy tanulócsoportokat alakítanak. — Minden negyedéves tanuló maga mellé vesz egy új tanulót és segíti majd őket az ismeretek elsajátításában. Szabadidejüket is hasznosan akarják felhasználni. Az otthonba már megérkeztek elsőévesek és bekapcsolódtak a munkába. Csinosítják az udvart. Röplabdapályát építenek. Az otthonból további szép eredményeket kívánva, búcsúzunk. De ők is velünk tartanak. Egyesek a nyárvégi jó időt kihasználva, a strandra igyekeznek. Mas ok futballmérkőzésen szurkolnak. A város mozija előtt sokan álldogálnak. a .,Kávéház a főúton" című csehszlovák film képeit nézegetik. Estére pedig vidám táncmulatságra hívja Esztergom népét a magyar-szovjet társaság kultúrcsoportja. Szép lett ez a város. Mindé, nütt a fiatalok vidám kacagásától hangos. Mikor leszáll az est, a dunaparti ősrégi fák alatt fiatal párok sétálgatnak. Beszélgetnek barátaikról, terveikről, a jövőről. A hétköznapok feladatairól. Mi pedig örömmel hagyjuk el a várost egy kellemes és hasznosan töltött vasárnapi kirándulás emlékével. A vonat ab’a- kából integetünk a távolodó Esztergom felé és arra gondolunk. hogy megírjuk Csehszlovákiában élő barátainknak, hogy Csehszlovákia szomszédságában a tudomány városában jártunk KANDIKÓ OTTÓ A tudomány városában
