Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-10-20 / 83. szám
ÚI IFJÚSÁG Wilhelm Pieck elvtárs rádióbeszéde Maurice Thorez: Megvan a lehetőség a londoni határozatok megbuktatására A Francia Kommunista Párt központi bizottságának ülésén felszólalt Maurice Thorez, a part főtitkára is. Felszólalásában rámutatott annak nagy .je. lentíiségére, hogy a békeharc az utóbbi időkben milyen hatalmas sikereket ért el az indokínai háború befejezése és az EVK megbuktatása révén. Thorez kijelentette: igenis, lehetséges a londoni határozat megbuktatása és a német militarizmus feltámasztásának megakadályozása. Hangoztatta annak szükségességét. hogy a kommunista és szocialista munkások teljes akció, egységben nagyobb erővel folytassák harcukat, mint mlaha az összes demokratikus népinemzeti erők egyesítése érdekében Lavergne professzor: Mendes-France sietsége — őrültség A londoni kilenchatalmi értekezleten hozott megállapodásokkal, valamint Franciaországnak ezzel kapcsolatos politikájával foglalkozik Bemard Lavergne. Lavergne professzor a többi között így ír: „Jól megértjük, hogy az amerikaiaknak nagyon sürgős az ügy. hogy a helyzet egy cseppet sem kellemes Mendes.Franca számára, de mindenesetre az a lázas sietség, amellyel a miniszterelnök lenyeletni igyekszik a parlamenttel a londoni megállapodásokat: menthetetlen. F.z már nem is sietség, hanem őrültség.’’ A cikkíró ezután világosan leleplezi a „kommunista agresz- szió" amerikai meséjét és megállapítja: „Elképesztő látni, hogy 1954.ben ugyanazt a lehetetlen jelszót alkalmazzák, mint 1938-ban. csak most még ostobább módon. Akkor, amikor Hitler már Németország ura volt, azt hangoztatták nekünk: a német hadsereg meg fog védeni bennünket a kommunizmustól, szövetkezzünk hát a német hadsereggel. így jött létre München. 1940-ben láttuk aztán, milyen árat kellett fizetni a néi.iet hadsereg védelméért. — 1954-ben újból azt mondják nekünk: a német hadsereg fog vé. deni bennünket a kommunizmustól■ Nos, a szövetségesek mindenesetre minden tőlük tel. hetőt elkövetnek, hogy elérjék a harmadik világkatasztrófát.” „1948-ban — írja Lavergne — Franciaország. Anglia és a Benelux-államok aláírták a b üsszeli szerződést. A brüsszeli szerződés rávilágít arra, hogy a szerződő felek kötelezettséget vállaltak intézkedések megtételére, ha Németország részéről újból feléled az agresszív poli- tika. íme, a londoni megállapodások a brüsszeli szerződés iel- jes kigúnyolása anánt megengedik, hogy Németország hatodik tagként részt vegyen abban a szerződésben, amely éppen ő ellene irányult. Teljesen kifacsarva a szerződés értelmét, a Szovjetuniót állítják be ellen, ségnek. Vájjon lehet.e pima. szabbul kinyilvánítani, hogy fittyet hánynak minden aláirt papírosnak és hogy a szerződéseket tetszésük szerint úgy forgatják. mint ahogy a cukrász- inas a palacsintát?” — teszi fel a kérdést a cikkíró. Cikkének befejező részében utal arra, hogy a Szovjetunió elfogadta tárgyalási alapként a francia-angol alapelveket az általános és ellenőrzött lefegyverzésről, de ugyanakkor ,.a szövetségesek hallatlan sietségükkel világosan kifelezésre juttatták, hogy az általános és minden nép által ellenőrzött lefegyverzésnél jobban szeretik Németország újraf elf egy vérzését és a fegyverkezési hajszát. Ez kalandor-politika!" — fejezi t’C cikkét Lavergne professzorA horvát Vjesník írja: A londoni döntés nem szolgálja a békét A Vjesnik című horvát lap hangsúlyozza: az európai biztonság problémájának és a német kérdésnek az „európai vé- d Imi közösség" létrehozása útján és a londoni határozatok segítségével való megoldása „nem felel meg sem az európai biztonság közvetlen érdekeinek, sem olyan politika megteremtésének, amelynek végső célja a német kérdés tényleges megoldása és az európai feszültség enyhítése.” A lap rámutat arra, hogy a londoni határozatokban „nehéz olyan elemeket találni, ameh/ek a szükséges módon és pozitívan járulnának hozzá az európai békéhez és konszolidációhoz.” Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke a vasárnap lezajlott választás alkalmából rádióbeszédet intézett a köztársaság lakosságához. Az államfő beszédében hangsúlyozta: — A Német Demokratikus Köztársaság minden állampolgárának elsősorban arra a főkérdésre kell válaszolnia, hogy békét vagy háborút, hazánk újraegyesítését, vagy Németország kettéosztottságának tovabLe kell fegyverezni és internálni kel! a Burma terülerén tartózkodó kuomintang-csapatokat — ezt az egyhangú határozatot hozta pénteken az ENSZ közgyűlés különleges politika bizottsága. Évek óta szerepel az ENSZ különböző formáinak napirendjén a burmai kormány panasza, amiatt, hogy országának területére betolakodott csengkaise- kista bandák egész országrészeket rabolnak végig — hogyan történt mégis, hogy ez a gyalázatos helyzet lényegében a mai napig sem változott ? Csang Kai-sek szétvert hordáinak egy töredéke 1950. elején tört be Burmába. A kínai felszabadító hadsereg elől ne- nekülö, Li Mi tábornok vezetésével, s megszállták Kína és Burma határán a hegyes kelet- burmai Keng-Tung hercegséget. Amikor a hordák nem voltak hajlandók sem Burma területét elhagyni, sem (amint azt a nemzetközi jog előírja) internálásukba beleegyezni, a burmai hadsereg kiverte őket Keng-Tungból. A csangkaisekisták azonban Mong-Hszat határvárosban új főhadiszállást létesítettek s befészkelték magukat a Szalv infolyó körzetébe. A gyorssudrú Szalvintól lezárt vidék 1000— 1200 méterre ven a tengerszlnt felett. Nehezen megközelíthető — tehát könnyen védhető. A néhányezer bandita hallatlan terroruralmat valósított Burma, vagyis egy szuverén, független állam területén. Rendszeresen erőszakoskodnak a lakossággal, fosztogatják a falvakat, sőt évi sarcot vetnek ki, hamis bankjegyeket hoznak forgalomba, ópiummal kereskednek, s gyilkosságtól sem riadnak vissza reblóhadjárataikban. Hogyan lehetséges az, hogy ez a briganti-társaság így meg bi elmélyítését kívánja-e. A Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának választási programmes a béke és a német újraegyesítés programmja. A Nemzeti Front egységes választási listáinak jelöltjei népünk valamennyi rétegének és vaJa- mennyi világnézeti csoportjának képviselői, akiket az a közös akarat fűz egybe, hogy teljes erejükkel Németország békéjét és egységét szolgálják. tudta vetni a lábát, már csaknem fél évtizede, Burma hegyei közt ? Csakis úgy, hogy hátuk mögött ott áll a legnagyobb imperialista nagyhatalom — az Egyesült Államok. Amerikának, noha nyilvánosság előtt minden kapcsolatot megtagad a bandákkal, a valóságban messzemenő céljaik vannak velük. Fzt a mindenre kész rohamcsapatot jól felfegyverkezve kéznél akarja tartani a Kínai Népköztársaság elleni agresszióra egy stratégiailag előnyös ponton, Burma és Kína határán. Az AFP francia hírügynökség azt jelentette, hogy a kuomintan- gisták hadianyagéi látását Tai- földröl felszálló Dakota-típusú emerikai repülőgépek biztosítják. A banditák burmai repülőtereit amerikai felügyelettel építették! Maga a Washington Pufit című vezető napilap így ír: .Az északburmai csőd egy át nem gondolt kalandorpolitika öröksége. s komoly zavaró tényezővé vált az emerikai diplomácia számára”. Nem véletlen, hogy az amerikai küldöttség hosszú ideig megakadályozta, hogy az ENSZ megfelelő határozatot hozzon e kérdésben. De nyilván ott sem lehet szó véletlenről, hogy az amerikai ,.segélyt” a burmai kormány visszautasította. Burmában megismerték az amerikai imperializmus „segítő kezét". Burmában i6 bebizonyosodott, hogy a csangkeisek- fsté rablóbanda nem más ínint' az amerikai stratégia eszköze, a más, szuverén államok elleni agresszióban. Csang Kai-sek bandáit a béke biztosítása érdekében ki kell söpörni — Burmából éppenúgy, mint kelózvárukból, Taivan szigetéről. A Pravda „Megfigyelő” aláírással egy cikket közölt, amely bírálja az úgynevezett „béke ez erő álláspontjáról” elnevezésű hibás elméletet. A „béke az erő álláspontjáról" politika — írja a „Megfigyelő” — nem a fegyverkezési verseny felszámolására, hanem annak fokozására és Nyuget- Európánek felfegyverzett táborrá való átalakítására vezet. De, ha európai békének és a különböző társadalmi rendszernek egymás mellett élésének — nyugati hatalmak vezetőinek véleménye szerint — a fegyverkezési versenyen kell alapulnia, akkor ebben az esetben mi a helyzet a fegyverzet .csökkentéséről szóló angol-francia memorandummal, azzal a memorandummal, amelyet a Szovjetunió a mai világpolitika e fontos kérdésére vonatkozó nemzetközi konvenció kidolgozásánál alapnak javasolt? A brit politika vezetői a „béke az erő álláspontjáról” elnevezésű elméletüket kifejtve, az amerikai katonai propaganda elemeit ismételgetve kijelentik, hogy véleményük szerint e politika legfontosabb tényezőjének az Egyesült Államok „atomfegyver-fölényének” kell lennie. De mi legyen hát ebben ez esetben azzal az atomfegyver ■ betiltásáról szóló jaiveslattal, amelyet ugyanez az angol-francia memorandum tartalmaz? Vájjon nem világos-e, hogy a „béke az erő álláspontjáról” politika szöges ellentétben áll a fegyverkezés csökkentésének, az atomfegyver betiltásának, a tartós európai biztonsági rendszer megszervezésének és a békeszerető Németország megteremtésének politikájával? Ez a politika alapjaiban teljesen megfelel az amerikai agresszív politika régóta ismert elveinek. Adenauer: Kissé szelíd még a kicsike, de majd kinövi. 0! FALUDI TIBOR karrikatúrája Csangkaisekista rablóbanda Burmában Pakisztán — a világ legmesterségesebb állama I. Földrajzi helyzet India területéből mesterségesen kiszakított két részből all ez az államalakulat: Nyugat- Pakisztánból és Kelet-Pakisztán- ból. Nyugat-Pekisztán ez Indusfolyó síkságát, Pandzsábot és a beiudzsisztáni hegyvidéket, Ke- let-Pakisztán a Gengesz és a Brahmaputra egyesült torkolít- vidékét foglalja megában Területük együttesen 930.000 négyzetkilométer. A két terület között jelentős különbségek vannak természeti, földrajzi — és ami enné! sokkal fontosabb — néprajzi és gazdasági szempontból is. Mindkét terület nagyobbik része io- lyók által feltöltött síkság. Éghajlati, növényföldrajzi és egyéb szempontból azonban élesen különbözik egymástól. A monszun-légáramlat határozza meg egész Elő-Indie éghajlatát. Ä tél fenyhe és száraz, a tavasz — kivált április és május — tikkasztóén forró. E melegebb időszakban, a - monszun küszöbén olyan India, ekár egy forró katlan. Száraz pusztasággá válik a táj, e folyók és kutak kiszáradnak, a fü kiég, az állatok étlen-szomjan sínylődnek. A hőmérséklet gyakran eléri a 35 C fokot, de az Indus mentén mértek már 50 fokot is. Az emberek is iszonyatosan szenvednek a hőségtől. A tehetősebbek Kasmír kies hegyei közé menekülnek, de a lakosság nagy része, a „szegény páriák” nem mehetnek sehová. Május vége felé mindenütt csontig lesoványodott, félmeztelen embereket lehet látni, a- mimt kis sárkunyhóik előtt üldögélnek, vagy a csenevész fák árnyékában, 6 láthatólag várnak valamire. Aggodalmasan tekint- getnek a délnyugati égboltra, ha csak egy-két hetet is késüt o monszun, vagy kimarad, rettenetes 60rs vár rájuk — az éhség. Bizony, az éhség gyakori vendége „a csodás gazdag” Indiának. Végre jön a monszun. Rendszerint május közepéig eljut Pakisztánba is. Beborul az ég, hirtelen lehűl e levegő, na.gy villámlás és mennydörgések közepette meg- ered az eső. S esik hetekig, mintha dézsából öntenék. Néha megszakad a felhőkárpit és felragyog India csodás kék ege. A Nap sugarai bearanyozzák az újjáéledt tájat, majd újra zuhog ez eső. Az* utak sártengerré dagadnak, a szelíd kis hegyipatakok vadul vágtató !ö- lyókká válnak egy időre. Három-négy hónapig tart a mon- szunos időszak, utána kiderül az ég. s elmarad a forrósáq is. A mon6zunos területeken bőven elég a csapadék a következő „barszát”-ig. így nevezik itt ez esős évszakot. De sajnos, nem jut mindenhová az áldott esőből. Nyugat-Pakis?fSn más monszun-árnyékban fekszik, s ezért nagyon kevés a csapadéka. Hatalmas folyamok szelik Keresztül mindkét országrészt. Nyugaton az Indus és mellékfolyói: a Jehlum, a Chenab, a Revi„ a Beás és a Sutlej. Az említett öt folyó közét nevezik Pandzsábnak. E folyók vize biztosítja az öntözőgazdálkodást. Keleten a Gengesz és a Brahmaputra hömpölyög. A Himalájában erednek, igen böví- zűek, sok hordalékot szállítanak. A nyugati folyók vizét a lakosság nagyrészt elöntözi, mert itt csak öntözéses földművelés lehetséges. Az Öntözéses vízhasználat és az erős párolgás következményeként az Indusnak a torkolatvidéken már igen megcsappan a vize. A folyók nagy deltákban szétágazva torkollnak a tengerbe. Mivél Kelet-Pakisztán nagyabb részét a Gangesz és Brahmaputra egyesült deltája adja, területén sok a mocsaras erdő. meg a sziget. A deltavidék jellegzetes növénye a mangrovéra és az embemagyságúra megnövő bambusznád. Tömérdek a tájon az érdekes fafajte. Vadállománya is szerfölött gazdag. Nyugat-Pakisztánban a növényzet füves pusztai és félsivatagi jellegű. A sivár és egyhangú tájat néhány oázis és a folyók mentén gondosan ápolt, öntözött területek teszik változatossá. A két országrész lakossága együtt mintegy 75 millió. Jóllehet a nyugati terület a nagyobb (800.000 négyzetkilométer), a lakosságnak csaknem kétharmada mégis a kisebb (130.000 négyzetkilométer) keletpakisztáni területen él. Nyu- get-Pakisztánban csak 42, Keiet-Pakisztánben 300-nál is több ember él egy négyzetkilométeren, 6 az éhínség is Kelet-Pa- kisztánban pusztít inkább. Pakisztánnak mindössze tíz nagy városa ven, s lakosságának csak 13 százaléka városlakó, a többi (87 százalék) falvakban él. A legmagasabb városlakó arány és a legnagyobb városok nyugaton vannak, mint az ország milliós lakosságú fővárosa, Karacsi és e 900.000-es Lahore. Kelet- Pakisztán városai jóval kisebb létszámúak, központjuk Dacca (400.000 lakossal), kikötője Chittagong (250.000 lakossal). A lakosság város és falu közötti megoszlásából is látható, hogy a főfoglalkozás csak a földművelés lehet. Valóban ez ország 75 millió lakosából csak a nagyrészt e vasút, a kikötök, kisebb réfizt a gyárak, ültetvények munkásaiból összetevődő 650.000 fő a munkás. A mezőgazdasági népesség zöme keleten él. Vallási okokra hivatkoztak India szétosztása idején. Pakisztán lakossága túlnyomórészt mohamedán. Hindosztáné hindu. De meglehetősen nagy a kavarodás még így is. Se szeri se száma i különböző vallási ágazatoknak. Nem egységes a lakosság néprajzi szempontból sem: a keletiek mongol-dravida, a nyugatiak indo-turáni eredetűek. Aminthogy nyelvük sem azonos: nyugaton az urdu (hin- dosztáni) nyelvet beszélik, keleten pedig a bengálf nyelv számos nyelvjárását. Pakisztán ipara igen fejletlen és jelentéktelen, s mindkét országrészben a mezőgazdaságon van a hangsúly. A két országrész mezőgazdasági élete azonban élesen különbözik egymástól. Nyugat-Pakisztánban öntözéses mezőgazdasági termelés folyik. Óriási területen (Pendzsáb egy- hermadán) gyapotot termelnek. A világ gyapottermelésében Pakisztán az ötödik helyen áll. Az 1950—51-es gazdasági évben 1,264.000 bálát termelt. Ennek egy részét (1,248.000 bálát) külföldre szállították. így hazai feldolgozásra alig maradt valami. A hazai feldolgozást mindössze 13 kisméretű üzem végzi. A régebben hírneves háziipari feldolgozást viszont a dömpingárak tették tönkre. Gyapoton kívül termelnek még itt búzát, árpát, tengerit, cukornádat és rizst. Gyapotfonókon kívül cukor-, konzerv- és cementgyárai vannak. Nyersanyagai jórészt feltáratlanok. Van kevés szene, kőolaja, jelentős mennyiségű 6óje és krómja is. Kelet-Pakisztánbar nincs szükség öntözésre. Az évente visszatérő monszun ellátja vízzel a rizstöldeket Is. Fótermé- nye az ipari célokat szolgáló juta. amellyel el tudja látni az egész világot. Csakhogy itt is hasonló .jelenségeket tapasztalhatunk, mint nyugaton a gyapotnál. A juta termőterülete Pakisztánban van, de egyetlen jutegyárat sem kapott az állam alakulásakor. A legközelebbi feldolgozótelepek az Indiai Unióban működnek, ahol egyáltalán nem is termelnek jutát. A kiszállítása a világ minden tája felé Calcuttából, tehát ugyancsak idegen területről indul ki. Angol tőke bevonásával most épül néhány jutefeldolgoző ü- zem. Kelet-Pakisztán exportjának 80 százaléka juta. Termelnek ugyan még jelentős meny- nyiségben rizst, de csakis helyi fogyasztásra; sokszor rizs- behozatalra kényszerül ez ország. Ezenkívül teát, cukornádat, az északi részen dohányt termelnek, ezekből a fő export Angliába irányul. A világ legmesterségesebb ál- lemének nevezhetjük Pakisztánt. Nincs sem természetes határa, se területi, se földrajzi, se gazdasági egysége. Jóllehet, válási jelszavakkal tákolták össze, vallási egysége is csak látszólagos. Csupán arra szolgált, hogj az imperialisták ezen az alepor megosszák az egységes Indif számukra egyre félelmetesebb' váló erejét. A német militarizmus feltámasztása ellen Egy hibás elméletről „Meqfiqvelö" cikke a Pravdában
