Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-10-20 / 83. szám
01 IFJÚSÁG 7954. október 20. Zengő lakodalom újbor mellett Mindig nagy esemény a lakodalom, kiviltkép a lakodalmas házná'. de meg a falu napé számára I«. Már tieteknek előtte sustprog a nlr, egv.egy feketekendös fej áthajol a kerítésen, hogy: — Te Malvin, mégis csak betett, vasárnap hirdetik Iket, — Mégis igaz véna? Akkor téüeg jó munta koma. hogy a koptingenes összeveszik a menyasszony köszörűvel, — Ha híres lakodalmat akarnak Új- borbó!... A lakodalmas készülődéssel együtt érlelődik az együttérző érdeklődés, s nemcsak a hivatalosak érzik a vAf'5- kazas hódító izgalmát, de jóformán *z egész falu, Pirostik a szölolevél, forr e must, csillognak a szemek és boldogsággal vegyes gond felhözik a .8- kodaimas ház felett, hogy minden egy napon robbanjon kit orgonaszó, cigányzene. poháresengés é* bortól fényes nótaszó búcsúztassa az örömtől köny- nvezó anya elől a küzdelmes életútra a gonddal őrzött lányt. Ennek a szép órának a hangulata terjengett a forró üstből kicsapó párával, a hadseregnyi üvegben CsUlogÓ bor vörösével, a zsírban verejtékező libasülttel, főzóasszonyok sürgésével és a lakzls mámor korai kurjantásai- val a sárkányj Varga Rozáliáék házában. Délidótájt van, Varga Viktóriának és Varga Nanduménak, a fözöasszonyok- nak még sok a dolgu-k, egymásután hordják a megtisztított szárnyasokat teknöszám, a zsirgyöngyös tyúklébu is most metélj a csíkot négy-öt esszony odakint az udvaron, a kétnapos ponyvás szín alatt, ami a vendégseregnek lett felállítva, mert sok vendég jön, több mint harminc család, s Két belső szobába nem fér az a rengeteg ember. A menyasszony, ki még lánykori vj- sárnapi ruhájában ven, a vőlegényével e borús idő miatt aggodalmaskodik, s ki tudja még mi s mi hánytorog bennük életüknek ezen a szép délelőttjén, hiszen nagy nap ez, mérhetetlenül nagy egy fiattal tizennyolc és egy huszonötéves szív érzésével mérve. Oi\sn nép, ami többet nem jön vissza, amire emlékezni lehet majd idő múltával, de visszahozni nem. Az egyik belső szobában két leánykori barátnő a koszorúslányok koszorúit, a menyasszonycsokrot, a vőfélyek, násznagyok és a hívott vendégek csokrocskáit készíti. Sürgés-forgás van' a másik szobában is, ott a sütemények és torták foglalják el a ház asszonyát és a vendégasszonyokat. De közben a nagy- evők a ponyvás szín alatt már tyűk- leves és libasült után az újborrel barátkoznak. Azon aztán nem lehet csodálkozni, ha a csalóka vörös cigány nélkül Is ilyen hangokat csal ki a nekikészült torkokból: Piros bort ittam az este Angyalom ragyogós ... Szeretem a bort... Ott forgolódik a jókedvüek között Géza Mihály, erősen kínálgatja okét egy négy demizson vörösborból, —■ Sógorkám, már csak engedd meg, de ebből neked inni kell, Ügy se voltál már velem együtt, amióta a kutad kiástuk. Ne félj, nem Iszol ki, termett elég. Te is Feri ne tedd le, te csak ne tedd le, muzsleiek is ihatnak sárkányi bort. Időközben egy csapat muzsikus tódul be a kiskapun. A kürti Anyalej Sándor cigányzenekara. Külsőre nagyon falusi zenészeknek néznek ki, de e muzsikájuk csodálatos érzéseket Kavar fel az emberben. Tradíciójuk ven. Az öreg Anyala1 olyan vérbeli ei- gán.ymuzsikus volt, aki vonóval a kezében halt meg, játék közben #1- koltott utolsó, a szíve varázslatos hegedűje húrjával együtt, S az nagyon sok, a legnagyobb emberi szépség a cigánvzenészek szemében. Mártírhalál, a muzsika szerelmesének szépemlékű vége. S még egy forrása van csendes, majdnem alázatos büszkeségüknek, a- mi egészen átszellemüli ezeket az élet prózai harcában is megvagdalt embereket: az ő rokonságukból. . Kürtről származik Toki Horváth Gyula. Talán Toki Horváth Gyula bűvölete és az öreg Anyaiéi emléke húzta a vonókat akkor is, amikor leültek é6 — esküvő előtt állt az idő — hozzákezdtek hallgatókat játszani: Rózsabokor a domboldalon ,,, De mintha a lakodalmas ház nem is törődött volna a hallgató érzésekbe- merkoió szépségével, a mega életét pezsegte, öltöztette a jegyespárt, fogadta az esküvőre érkező vendégeket, 6 a hegedűk, cimbalom, klarinét, nagybőgő hangjai emberi hangokba, kur- jantásokba, kacagásokba, cigarettafüstbe veszett. Közelről hangok ütődnek hozzám, nekem beszél Géza Mihály a menyasszonyról, aki a soks- dglom miatt a szomszéd házban öltözik, — Tudja félárve ez a Rózsiké. Az apja sógorom, valami hét éve halt meg. A halálos ágyánál azt mondta nekem; sógor, vigyázz a lányomra. Együtt katonáskodtunk, ha sógorom nem lett volna, akkor is megteszem. Ügy is néztem én rá, mintha az én gyermekem lett volna. Most is már nézze, három nap óta itt vagyok, segítek. mert tudom, hogy egy asszonynak sok ez! Alig állok a lábamon, mert este dolgoztam itt. ezt a sátrbt állítottuk, meg miegyéb. Nappalra mm engedtek el az üzemből, kértem bárom napot. Elengedtek azt hiszi? Fenéket, magyarázhattam én a dolgot. Mit tudják azok, hogy ki nekem ez a jány .,, Hát most mentem haza csak tizenegykor, egy cseppet megborotválkoztam, mosakodtam, öltöztem, aztán jöttem. Kis stuccolj bajszú, kopotthajú dolgos ember, Melegen fényiének a szemei és egyre csak kínál borral. — Nem nézzük mink magát Idegennek, elvtárs. Csak fogyassza úgy, mint otthon. Majd meglátja, milyen jő népek íz Itteniek. Két koszorúslány, kis csokrocskákat tűz a gomblyukakra, a lekzirahivafa- losság jegyét. Ez már azt Jelenti, hogy itt vannak a vendégek mindnyájan. De közben mindenütt zsivaj, zeneszó, Egyszerre csak elül a csend, mert vőfély kopoqtatja fokosává! az ajtófélfát, Mészáros Vilmos nevű legényke: itt a templomkertben. Fiatal sihederek 1 .ncot húztak keresztül a templomkert kapuján, s ezen átalmenés sak akkor van. ha a vőlegény nem sajnálja a százast. A vőlegény odecsa >ja a százast, a lánc csörögve hull a, földre, s mint egy jelre, rázendít a banda és megindul a menet hazafelé. Pattog a cigányzene, kurjongatnak a vendégek, egyesek táncra is perdülnek az utcán, A széles jókedv alig fér be a kiskapun Most megint szokatlan dolog esik. Otthonmaredt főzőasszony, Varga Nár.dorné, szépalakú menyecske eléje ugrik a fiatal párnak és a lábuk előtt tör össze egy porceláncsészét. — Akkor menjetek szét, amikor ez össze. Tust húz -á a zenekar. Kiabálás, jókedv, konclntgatás. Lámpák gyűlnek, evőeszközök, poharak csengnek, húrok sírása zsong a levegőben, cigarettafüst köde száll az < béri fejek köré. A muzsika hullámokat ver a lelkekben és rezgő csillagok szélinek az égre. Feketeszárú cseresznye, Rabod lettem szép menyecske... ♦ Senki nem veszi észre, hogy benne vannak a nagy estében, és alig akar elülni a lárma a vőfélybot kopogására. Legyetek boldogok édes gyerekeim — mondja leányának özvegy Vargáné, Szerencsés jó napot, Éppen megjött az óra, Melyben magzatuknak, Mint szép menyasszonynak Az oltárhoz kell menni. E járatban Jöttünk ti hajlékba, Hogv elvezéreljük az isten házába. Kérjük ezért szépen kedves szüleiket Eresszék az útra kedves szülöttjüket — szól a sárgult vőfélykönyvből kiírt menyasszunyköszöntő. Erre ráránt a banda egy nászindulóra és megindul a lakodalmas menet, ki a kiskapun a templom felé, keresztül a falun, Elől a menyasszony az első vőféiy- lyel, utána a vőlegény az első koszorúslánnyal, vőfélyek, koszorúslányok, örömszülők, vendégek és a zenészek. H *szú volt a násznép sora, sok gondolat zajlott az agyakban, sok érzés emelete a kicsit boros főket a mindennap fölé, A falu szemétől kísérve menyasszony, vőlegény: Varga Rozália, a helyi CsISz elnöke és a muzslai Csáky László, aki csőszerelő a csehországi SokolOvban, most igazán egyedül léptek be a falu történetébe. 1954, október 10, az ő napjuk. Ha bárki számára is valami történt voina ezen a napon, csak úgy emlékezne vissza rá, hogy akkor volt, amikor Varga Rózsi esküdött. A templom dombon van, eltartott húsz percig, míg a cigányzene és a seregnyi bámész nép kíséretében felértek oda. A lakodalmas néppel a fél falu beözönlött a kis templomba, hogy frigyet läason pecsételni stólával is, mert hiszen minden esküvő a falu rálátó szeme előtt történik. Ezalatt a cigá -mk szokás szerint is, meg életrevaló ösztönüket követve — nem állva a templom szimbolikus borát — két- árom lakodalmi ember, Mészáros Károly és Varga Ferenc kiabíró sűrű bízta tg atására inkább a vOágí borral adták meg a módot az '•ünnepi elérzékenyüléséhez, kint a templomkertben. No meg többre is becsülik a maguk muzsikáját az orgonaszónál, Megtörtént az esküvő. Hulló leveleken, a templomkert sárguló gyepén vezeti ifjú feleségét Csáky László. De. valami még itt történik. A legény másfalusi, s ennek okáért a láncpénzt meg kell fizetnie. Még Tegnap mentem, ma jöttem sem kocsin, sem lovon, hanem egy rendes szekéren, aminek a neve taliga. Mentem hegyen-völgyön, erdőn keresztül, egész a Moldava vizéig. Ott kancsóm megmentettem,- s idehoztam. Aki ebben a vízben megmosdik, két halálos bűne megbocsáttatik, Ez volt a mozsdóvizköszöntő, ez vezeti be a vacsorát. Tányéron hordja körül a vizet és a vőfénybotra Kötött kendő: u első vőfély, a második „Valahol egy kis faluban..Anyalai Sándor zenekara hallgatót játszik Sok jó étekre tarthatnak még számot ! S hogy én itt sokáig ne papoljak, A forró táltól sebeket ne kapjak, Vegyék ki kezemből ezt a forró tálat, Amelyet az ujjam továb nem állhat Meg utánam is vagy húsz legény vagyon, Azoknak a kézé is süti igen nagyon. Azért ne ténferegjen hát előttem senki. Mert könnyen leforrázom a nyakát neki. íme itt van a jó leves, melyet adott a jó hús, Azrét hát ne legyen közöttünk senki bús. Nosza muzsikusok szóljon hát a ritmus! Hosszú sorban jönnek utána főző- esszonyok, levesestálakkal a kezükben. Nem sokat merülnek a kanalak, amikor újra kopog a vőfélybot az ajtófélfán, Itt van a marhahús, mellette uborka, Tessék hát vendégek metéljék el sorban. Talán méreg vón" ebben a borban? Igyunk, hogy ne legyen jó kedvünkben hiba. Ezért a savanyúért sokat fáradoztam, Magyarországnak sok részét bejártam. Ezt a keveset is pincébe vittem, Érdemesnek tartom, hogy érte lementem. Rigmus rigmu6t ér, tálak, tálcák, üvegek búcsút járnak az asztalokon. Itt hozom a kakast, a tálon Nem fog kukorékolni többé a gáton. Nem fog kukorékolni sem hajnilt, sem estét, Itt van násznagy urak tálon, vegyék, tessék. — szól a kakasköszöntő. Eldorádót érez az ember a sülthús köszöntőnél. Itt hozok sülthúst számtalan sokfélét, Ezért köszörülje mindenki a kését, Elejéről végét nem látni a lakodalmas menetnek. meg a másik tányért, ami üres, de ami hamar megtellik pénzekkel. — Hallod-e — kiáltja a kisbíró Varga Ferenc, a vőfély felé — én csak tize6t adok, mert ez asszony szerint csak egy főbűnöm van, hogy szeretem a bort. „ Ezután már egymást érik a köszöntők, Nagy levesestállal áll a vőfély az ajtóban, kopog ás hozzáfog a levesköszöntőhöz. Érdemes vendégek, nem üresen jöttem. Étellel terhelve vagyon mindkét kezem. De mielőtt hozzá nyúlnának a tálhoz: Hogy ki ne csorbítsa a tányér a szélét. Húzza rá kend more rekedt hegedűjét, Nincs jobb falat az étkek közt A jó pecsenyénél. Noha bor állt az asztalon dúfáfiig, borköszöntőt is mondott a fiatal vőfély, s hozták az újabb üvegeket. A szív vidámságára isten a bort adta, Noé pedig azt a víztől megóvta. Ezért hát násznagyunk a hordót kifúratta, S tele kancsó borát ide felhozatta. A megterített asztalokon végignézni is káprázet ennyi szín, íz, csillogás van rajta — végig enni, inni teher. Vacsora alatt és után mindig szól a zene, úgy zuhog a sok nóta, mint sziklatetőről a vízesés és egy nagy érzéstengerbe dagadnak a hallgatók, Dankó Pista nótái, sőt Kálmán operett dalai és Strauss keringői. Csudálatosán bizarr az egész lakodalmas kép, Strauss Bécsi vér ker.n- göje hullámzik ez átforrósodott fejek körül, fénylik a cigányok arca a muzsika bűvöletében, újjak, karok hadonásznak a levegőben, poharak csengnek s mindenütt beszéd, kacagás, lárma, koszorúslányok selyemszoknvá- je suhog, s bámészkodók ácsorognak a holdvilágította kerítés körül. Összekeveredett minden az éjszakában, a lakodalmas rigmus, a csárdáskoncerttel, s hiába húzta a banda, hogy Magas jegenyefán sárgarigó fészek.. • disszonáns hang törte szét a varázst: négersambe rikoltott hegedűn és saxofonon és mint segélytkérő sirám, úgy hangzott egy muzslai asz- szony, Bajza Verőn szava a zenebá- belben, ahol még az idősebbje is svinget táncolt. — Látja e lelkem, nincs már itt más a régiből, csak a menyasszony- tánc. Hol vannak már a régi ’ lakodel- mak ... Akkor a násznagyok egész este: nem jöttek ki az asztaltól, mert őrizték a kakast, meg a bárányt. Nem úgy mint ezek itt. Nagy grupányos botjuk volt, ez mindig ott állt a sarokban. — Ne aztán volt még régen a bolond menyasszony. Legény felöltözött menyasszony ruhába, kitömte a mej- jit, hasát, aztán a nyakába ugrott a vőlegénynek s mindenféle bolondságot mondott neki, hogy emlékszik e még, mikor a kazalban feküdtek együtt, meg hogy itt, meg itt megcsókolta. Szóval olyan legény, aki jól ismerte a vőlegényt, hogy mismit csinált legényéletibe. Volt nagjf szégyenkezés, pirulás . ,. Meg, hogy el ne felejtsem. Ott volt a koszorúárverezés. Éjféltájban a menyasszonytánc körül elárverezték a násznagyok a menyasz- szonykoszorút, aki a legtöbbet fizetett érte, azé lett. Csak a menyasszonytánc maradt a sok szokásból, amit éjfél után táncoltak el a menyecskésen bekötött fejű új asszonykával. A zenekar gyors csárdást húzott, s valaki elrikoltotta magát. — Enyém a menyasszony! — s pénzt dobott a tányérba, amit a vőlegény őrzött. Megáll a zene. — Az ifjú pár egészségére! Megint gyors csárdás. — Az örömanye egészségére! Üjra gyors csárdás, forgás. — A bölcső egészségére! — szó! a zene, megy a tánc, — Szabad a menyasszony! S megy újból a köszöntés, új táncosa akad a menyasszonynak, mert öregnek, fiatalnak kötelezően meg kell táncoltatni a menyasszonyt. Hajnalig tart a menyasszonytánc. Mámoros fejjel senki sem törődik most azzal, hogy elfakult a régi lakodalom, mert az a fontos, hogy jól mulatott mindenki, a boldogságtól sugárzik az ifjú pár arca, akik a hajnali vígalomban is arra gondolnak, hogy mennek egy új otthonbe, Csehországba, új lakásba, új bútorok közé, ahová az özvegy anyát is magukkal viszik, Senki nem gondol most azzal, hogy költözik egy ház, csak egy Szentesről való muzslai öreg, Benyus János bácsi fújja magának keseregve bent 3 belső szobában az asztalon folyó bor fölött régi levegőt réz egtet ve maga körül: Ezt a kerek erdőt járom én ... MIKUS SÁNDOR
