Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-10-16 / 82. szám

01 IFJÚSÁG 1954. október 16. Lermontov halálának 140. évfordulóján „Nem vagyok Byron. Zengve lángol bennem a szó, égnek lobog: mint Ö, vészverte, büszke vándor, de én orosz lélek vagyok.” Száznegyven évvel ezelőtt született Michail Jurjevics Lermontov, az oro­szok legmélyebb hatású nagy Költője. <\ fieteiság költője volt, fiatalon halt meg és mindig a fiatalok szerették a legjobban. Csodálatos frissen, üdén, fiatt-losan hatnak ma is versei. A leg­sötétebb reakció idején kezdte meg irodalmi tevékenységét. Nemes csa­ládból származik, igen gondos neve­lésben részesítik, már kisgyermek kó­lában néhány idegen nyelven beszél, kiválóan fest és ugyanabban az elő­kelő nevelőintézetben tanul, ahol A. r. Gríbojedov, V. A. Zsukovszkij es Turgenyev. Gondtalan diákéveiben habzsolja a könyveket, még úgyszól­ván gyermek, amikor versekkel je­lentkezik. A moszkvai egyetemi bará­tai Között nem egy „ismerősre" talá­lunk. Jó barátság fűzi Gercen, Bielin- szkij és Goncsárovhoz. Beiratkozik a moszkvai egyetemre, de kizárják és ezért a pétervári kadetiskolába kerül. A fiatal költő nagyon szenved a kör­nyezetétől, nehezen viseli ez ü-ts, könnyelmű, fennhéjázó társaságot. Színleg ő is résztvesz a mulatozások­ban, gunyoros modorával, szellemes­ségével tűnik ki, de ezért szinte ne­hezen őssszeegyeztethető, hogy a fel­tűnően csinos, jóképű gárdatiszt, a botrányos mulatságok hőse tollából o:yan írások jelennek meg, mint ez „Álarc" és a „Démon” című elbeszé­lő költemények. Mintha két különböző ember élne benne: az egyik büszke, gúnyos, a másik meg egy szerény, egyszerű, ko­moly ember, aki örökké az élet üres­ségén és hiábavalóságán töpreng. Írá­sait nem adja ki, csak 1835-ben jele­nik meg az „Álarc” című drámája és összeütközésbe kerül a cenzúrával. Otthagyja a fővárost, vidékre kerül, egész közel férkőzik a néphez, meg­látja a szalmafedeles nyomortanyáket és ébredezni kezd. Megírja ez 1812-es Honvédő Háború 25. évfordulója- al­kalmából a „Borodínó" című versét. Komoly fordulatot az 1837-es év hoz életébe. Ez év januárjában Puskin párbaj áldozata lett. Lermontovot megrendítette a nagy költő halála és megírja „A költő halála" című rend­kívül bátor versét. Egyszeriben felkapták nevét, az em­berek kívülről tanulgatták verseit és mindenütt idézték. „Puskin halálának híre hirdette Oroszországban, hogy új Költő született — Lermontov". „A költő halála” című verse kife- jeizésre juttatta a haladószellemű orosz társadalom mélységes gyászát. A cári ud <ar azonban egész más szempont- bó értékelte a verset és Lermontovot a Kaukázusba száműzte. Ekkor írja meg „Vasziljevics Iván cárról, ifjú testőréről és a vakmerő Kolosznyikov kalmárról" szóló énekét mely a költő neve nélkül került a nyilvánosság elé. A kaukázusi környezetbe helyezi el a költő a „Démon” című müve cse­lekményét. A költő életében nagyany­ja játszik igen fontos szerepet. Szám­űzesse idején is nagyanyja közbenjá- :iita a sikerül újtól Pétervárra jutnia. A száműzetés teljesen megváltoz- l.-tte Lermontovot. Nyíltan ostorozza t főúri társaságot és kigúnyolja a cá­ri udvart. Tehetsége most bontakozik ki teljes egészében, ekkor születnek meg legszebb versei a „Borodínó”, a „Pálma”, az „Ima" és ebben az idő­szakban írja meg „Korunk hőse” eí­i regényét is. Ekkor már tisztán esek irodalmi tevékenységnek szenteli minden idejét. Az irodalmi körök ve­zető egyénisége, társaságában mozog V. A. Z6ukovszkij, N. V. Gogol, V. Szolojubov, J. Szamorin és kiváló kor­társai. Társadalmi intrikák folytán párbajra kerül a sor, Lermontov 1841 június 11-én rövid párbajban életét veszti. Ilyen szomorúan végződik ez a fiatal, reményteljes, gazdag élet. Menny ér­tékkel gazdagította volna az emberi­ség kultúrkincseit. Amint láttuk, élete tele volt ellen t- mondással. Már fiatal korában megis­merkedett a XIX. század forrada'.nr .ondoiataival. Eredetiben olvasta azo­kat a nyugati írókat, akiket a francia forradalom eszméi hatották át. De vájjon mit nyújthatott ennek a tehet­séges, fiatal embernek az I. Miklós cár korabeli társadalom? A haladó- szellemű arisztokratákat, akik rokon­szenveztek a dekabristákkal, e kor­mány állandó felügyelet alatt tartot­ta. Á katonai szolgálat, az örökös fel­vonulások elkeserítették a költő éle­tét. Lermontov elhagyatottnak érezte magát a legzajosebb mulatozások kö­zepette: a társeság üressége, fe’szí- nes hamissága megrémítették, míg nevelése, szokása ehhez a társadalmi réteghez kötötték. Nem volt menek­vés ez elő! a kétlaki élet elől Remél­te, hogy az irodalmi siker szabad utat nyit « költő számára, de amikor Pus­kin halála alkalmából először lépett a nyilvánosság elé, versei olyan feltű­nést keltettek, annyira forradalmasí­tottak, hogy száműzetésbe küldték. Ezek a külső körülmények termé­szetesen alkotásaiban is visszatükrö­ződnek. Hőse: mindig elhagyatott, ön­magukba néző emberek. A lermonlovi kiábrándulás azonban élénk tiltakozás­ié megy át. A társadalmi szabadság elnyomatása ellen tiltakozik. Érdekes megemlíteni, hogy Lermon­tov és Puskin nem ismerték egymást személyesen. Lermontov meghajolt Puskin halhatatlan lángelméje e’őtt. Csodálatos, módon Puskin is, ugyanúgy mint Lermontov, párbaj áldozata lett és így Lermontov „A költő halálára” cir.ű verse mintha maga Lermontov halálára íródott volna. Puskin gyilkosa azt n francia forradalmi emigránsok­hoz tartozott, akik 1830 után jöttek Oroszországba, hogy ott a zavarosban halásszanak. Lermontov azokat a vér­szopó kópékat” tartotta Puskin gyil­kosának. akik a cári trónust körül­vették. A reakció ellen fordult és a „szabadság, a lángész és a dicsőség” hóhérainak nevezi őket. Lermontov méltó módon fejezi ki elkeseredettsé­get a Puskin ellen indított hajszával kapcsolatosan. A kormány is kénvte- .en volt beismerni, hogy nem sikerült elnyomni a közvéleményt és akadt o- lyan kiváló személyiség, aki a Puskin elvesztése feletti gyászban férfiasán felemelte hangját és tiltakozott. „Borodínó” című elbeszélő költemé­nye párbeszédben van írva. A boroóí- nói csata régi tüzére beszélget egy új Tccal. A háború leírásában, de még csők az elbeszélés modorában sem te'á'unk semmi romantikusát. Előtér­ben a kollektív hős — a dolgozó nép áll. Az öreg katona állandóan többes­számban beszél ée ezzel is kifejezi a nép egységét, amely 1812-ben győze­lemre vitte Oroszországot. Borodínó himnusza az orosz fegy­vereknek és a hazafiasságnak. Lermontov versei rendkívül gazda­gok az érzésekben. Újból-és újra visz- szatér a társadalmi jelentőségű kér­désekhez. Nem volt álmodozó termé­szet, szenvedélyesen kereste a szabod, tettrekész ember boldogságához veze­tő utat. Sok elégiát írt: A szomorú orosz valóság mélységesen megrendí­tette a költőt. Lírája az élmény fe­szültségével hat. Képei a hangulatot festik, tulajdonképpen nem is leírások. Költészete mélyen érzelmi, szavakban nehéz tömöríteni ennyi érzésámyala­tot, zenében könnyebb kifejezésre juttatni. Ezért költészete verstanüeg rendkívül gazdag. Nyelvezete csodála­tosan népies, hasonlatai megkepóak. „Kalasznyikov kalmárról” szóló éne­kében saját élményeit dolgozza fel, bár Rettenetes Iván cár idejébe tér vissza, tulajdonképpen saját korát fes­ti meg. Az „Ének” hasoniópéppen mint az ősrégi népdalok, szabad versfor­mában van megírva és egész köze! ál! a népdalhoz. Mint a történelmi da­lokban a hősök élete minden kü.ön magyarázat nélkül előttünk bonyoló­dik le 3 fejlemények belső következe­tes sorrendjében. A jelenetek annyira tökéletesen vannak megrajzolva, a fel­építés annyira művészi, hogy Lermon­tov legértékesebb művének tarthatjuk. „Mcyri” című elbeszélő költeményé­ben nincs egy , felesleges epizód vagy alak, amely a hősre árnyékot vetne.« A költemény legszebb része az, amikor Mcyri győn. Minden, Mcyri, a kolos­tor, a fogház csupa jelkép és harcra mozgósít. Hasonlóképpen a „Démon” című ro­mantikus elbeszél4: költeményének is átvitt értelme van. A „Démon” erős visszhangra talált a haledószellemű társadalmi rétegekben, úgy fogták fel, hogy tulajdonképpen tiltakozás az abszolutizmus ellen és jelszó a felke­léshez. Végül még röviden megemlékezünk a „Korunk hőse” című egyetlen re­gényéről, amely tulajdonképpen öt ön­álló meséből áll és csak Pecsorin, a mesék hőse közös. Pecsorin alakjában mutatta be, hogy nemcsak olyan em­berek léteznek akik elégedetlenkednek és megedóan viselik sorsukat, hanem vannak olyanok is, akiknél tetté vá­lik a gondolat. Ez a regény új alkotási korszekot jelent Lermontov irodalmi tevékeny­ségében. Kilép a felső társadalmi kö­rök légköréből és a demokratikus nép­rétegekkel foglalkozik. A regény még ma is lenyűgöz, csodálatosan szép nyelvezetével, Gogolj, a legszebb pró­zának tartja. L. N. Tolsztoj úgy érzi, teljesen Lermontov prózaírásának ha­tása alá került. Csehov is rendkívül élvezetesnek találja Lermontov nyel­vezetét. Most.* hogy átlapozgattuk Lermon­tov legfontosabb műveit, szinte nehe­zünkre esik megválni ezektől a haik, fínomveretü és mégis lángoló versek­től. Szinte nehezünkre esik összefog­lalni, hogy tulajdonképpen mi je'iemz1 . Lermontov lángelméjét a legjobban és milyen hatással volt a világirodalom­ra. Inkább átadjuk a szót néhány ki­váló orosz írónak és kritikusnak­„Lermontov azzal vált ki. hogy minden szépítés nélkül és könyörte­lenül megmondott mindent” — mond­ja A. I. Gercen. „Lermontov, aki megértette a kora­beli társadalmat, nagy tehetség volt. Megértette, hogy csakis a népben ven a mentség” — írja N. A. Dobrolju- bov. Sokan értékelték már Lermontovot és valahogy idekívánkoznak Lermontov szavai, is, ha mindjárt meg is cáfolom őket: „Ki tudja, mit rejtesz magadban, titkos tenger?” hogy mit hittem, akartam ? ... Tán.e költő; — más senki se. Nem vagyok Byron. Zengve lángol bennem a szó, égnek lobog: mint Ő, vészverte, büszke vándor, de én orosz lélek vagyok!" Mi fiatalok megértjük és szeretjük Lermontovot. Nem porosodik a szek­rények mélyén, szavai bennünk élik tovább Örök, egyéni életüket. MM Moravec Katalin prágai tudóéit ónk írig: Magyarul tanulnak A prágai Magyar Kultúra, mint minden évben, ezidén is magyar nyelvtanfolyamokat rendez a cseh. szlovák dolgozók számára■ A hallgatók kezdőkre és haladókra oszlanak és ösz- szesen nyolc kurzusban heti másfél órán vesznek részt. Nagyon meglepd az idei jelentkezők száma. Már néhány nappal az újság­hirdetés után mintegy 300.an iratkoz­tak a nyelvtanfolyamokra, úgy, hogy a Magyar Kultúra kénytelen volt a további jelentkezőket elutasítani. Csak néhány feljegyzést közlünk a beiratkozási ívekről: „A magyar nyel. vet nagyon szépnek és dallamosnak találom ..érja .Janousek Antonin Prága-Smichov-i segédmunkás, s ez a véleménye Marie Smetánková Prága 13. körzeti munkásnőnek is. Sokan a magyar szakirodalmat szeretnék kö­vetni, ezért jelentkeztek a kurzusra, így pl. Hlavácek Ferdinand orvostan­hallgató. Novotná Bozena, technikai rajzoló, MUDr. Jurák Jaroslav az or­vosi tudományok aspiránsa, Rihová Irena tornatanárnö, Bartók Vladimír orvostanhallgató. Vladimír Kasík a CsKP történelmi tanszékének aszisz. tense, aki az 1918 előtti munkásmoz­galmat tanulmányozza, dr. Vladimír Horácek, a prágai Néphadsereg Szin. ház dramaturgja, aki magyar színda­rabokat szeretne eredetiben olvasni, Ludmila Bfízová történészhallgató. Vagy Beke Lydia, akinek kislányát magyarul tanítja a nagymamája és anyukája egyénidre csak szótárral tud vele beszélgetni, sokan mint pl. Kouc- ká Hedmka jövőre Magyarországon szeretnének üdülni és már előre meg akarják ismerni a nyelvet. Igen gyak­ran közvetlenül munkájukhoz, hivató, sukhoz szükséges a magyar nyelvtu­dás, így Karus Jifi idegenvezető tol. mács nélkül szeretné kalauzolni a ma. gyár látogatókat Prágában, Stiebling Miroslav nyomdász biztosabban szedi majd a magyar elnevezéseket a íjapi sajtóban. Prűsa Arnold a Csehszlovák Aerolinie dolgozója magyarul köszönt­heti majd a repülőtéren a budapesti vendégeket. Nem egy az olyan jelentkező, mint pl. Tűma Karel és Veroslava, akik sok szép fordítást olvastak már magyar íróktól és most az eredetit is el sze­retnék olvasni, vagy Hájek Jaroslav szerkesztő, aki a magyar sajtót akarja figyelemmel kisérni. Davidová Eva. a néprajzi szak hallgatója a prágai egyetemen és behatóan foglalkozik a csehszlovákiai cigányok kérdésével, amihez igen nagy szüksége van a ma­gyar nyelvre. Tilkovsky Michal gép- ipariskolai hallgató érettségi után a komáromi Steiner Gábor hajógyárban akar dolgozni, ott hasznosítja majd a magyar nyelvtudását. És számos je­lentkező azért tanul magyarul, mert szereti és becsüli a magyar népet, mert közelebbről akar megismerkedni a magyar dolgozó nép eredményeivel, életével és kultúrájával. Bősi tiatalok Már alkonyat felé jár az idő, ami­kor Johencsik Gyulával lassú léptek­kel, beszélgetve a kultúrotthon felé ballagtunk. Johencsik elvtárs a CslSz bősi szervezetének elnöke. Komoly, lelkiismeretes -fiatalember, keveset be­szél, de aonál többet tesz. Jön-megy, mindenütt ott van, ahol tenni kell. Valóságos motorja a CsISz-szervezet- nek — mondják róla a bősi fiatalok. Az iskolától alig pár lépésnyire van ez ifjúság kultúrotthona, amely mond­hatni takaros egy épület. Esténként itt gyűlnek össze e fiatalok, hogy a rádió vagy gra-mefon zenéje meile-tt elszórakozzanak, s ha kedvük szottyan, táncoljanak is. Az otthon ma sem volt üres, pedig még alig múlt el hat óra. Már vidá­man szólt e gramatön, körülötte vagy húsz fiatal fiú és lány ült. Egyesek | táncoltak, mások meg énekeltek. S ez így megy majdnem minden este. Gyula is gyakran tölti itt estéit, sok I komoly problémáról elbeszélget a fie- | talokkal. Különösen most, az őszi idő- : ben sokszor összejönnek a fiatalok s 1 ilyenkor hosszan elbeszélgetnek arról, hogy mit is kéne tenni, hogy újból fellendítsék falujukban a kultúréletet. I Ez a kérdés valamennyiüket foglal- [ koztatja. Szeretnék, ha rövidesen meg- j kezdenék már a kultúrmunkát, ! A bősi fiatalok 1953-ban kezdték meg kultúrtevékenységüket. Akkor e- lakult meg a kultűregyüttesük is, a- mely már azóta sok sikert aratott a környező falvakban. Az első sikert a „Szabad szél” című ismert szovjet o- perettel aratták, amelyet annak idején Br: cislavában is bemutattak. Hogy mennyire közkedvelt lett ez az ope­rett és mennyire megnyerte e falu dolgozóinak tetszését — akik annak előtte aligha láttak ehhez hasonlót — bizonyítja az Í6, hogy csupán Bősön hatszor adták elő és mindig zsúfolá­sig megtelt a terem. Kozák bölcsődal Tente lelkem drágasága, Csicsijja-csicsi Alszol-e, a hold sugára Az is az* lesi. Kell-e még egy mese, nóta, Icike-pici? Eldűdolom altatóra, Csicsijja-csicsi. Kő között fut a Terek, vad Habot ver az ár, Partra kúszik vad török, nagy Kését feni már. Hős apád őrzi a partot, Kedvét elveszi. Tente, míg nincs semmi gondod: Csicsijja-csicsi. Sorsa már ez a kozáknak, Majd megismered, Kengyel-vasba hág a lábad, Puskát fog kezed Harci nyergedet selyemmel Anyád hímezi — Tente, szívem, szenderegj el; Csicsijja-csicsi. Oh be szép leszel, be délceg, Be bátor legény; Amikor majd kikísérlek, Visszaintsz felém. Rejtett könnyeimnek árját Az éj elviszi — Álmodd álmaidnak álmát Csicsijja-csicsi. Meggyötör, megtör a bánat, Éjjem-nappalom Imaval töltöm és várlak, Várlak, angyalom. Búsulsz te is, messzi innen — Szívem azt hiszi — Senkid sincsen ... Aludj, kincsem, Csicsijja-csicsi. Szentképet adok az útra; Ha jő az idő Hogy gondolnod kell Urunkra, Vedd értem elő. S gondolj rám, ha bajod támad, Nagy bajod, kicsi — Tente, tente, őrzöm álmod, Csicsijja-csicsi. Később e bősi fiatalok megszervez­ték a népi táncegyüttest is, amelyet Ambrus Ottilia, fietel tanítónő veze­tett. Neki köszönhető, hogy a tánc- együttes rövid időn belül komoly si­kereket ért el. Az együttes ez év 1 március elején kezdte meg az első táncpróbákat. S mire beköszöntött a tavasz, virágba borultak a fák, sz e- gyüttes tagjai már szépen, könnye­dén járták e „Verbunkost”. « Persze a szép ropogós magyar tánc­hoz eredeti, gyönyörű-szép hímzésű né­pi viselete is ven a bősi CsISz-szer- vezetnek. S ahol már ez is ven, ott szív, igazi magyar szív is van, amely forrón szereti és becsüli népi művé­szetét. őrzi és ápolja is azt. S hogy ez így ven, ezt egy percig sem von­hatjuk kétségbe. A „Verbunkos” után jött a' „Kévekötő-tánc” és a szebbnél szebb népdalok. Most szeptember 5- én a Dunaszerdahelyen megrendezett járási ifjúsági kultúrversenyen a bosi kuitúrcsoport lett az .első. Iqy ma már nemcsak a hősiek, hanem a környező f-lvak is büszkék a kultúregyütre- sükre és mindenütt elismeréssel be­szélnek róluk. A siker most nyilván arra ösztönzi őket, hogy még jocb, még tökéletesebb formában vigyék színpadra népi kultúránk gazdag ha­gyományait. Most egy újabb népi tánc betanulá­sát vették tervbe, s he minden jól megy, egy-két hét múlva zenekaruk és énekegyüttesük is lesz, amellyel majd minden héten szeretnének egy kis szórakozást és örömet szerezni a fáradt, dolgozó parasztoknak. Számí­tásuk szerint a választási előkészüle­tek alkalmából tízszer lépnek majd fel színes, szép műsorszámokkel. E hónapban, miután elvégezték a fonto­sabb mezei munkákat, rendszeresen megkezdik a kultúrpróbáket. (te) Sorsolási akció a haladó irodalom olvasói között A Művelődésügyi Minisztérium a Művelődésügyi Megbízotti Hivatallal egyetemben, a Kniha n. v. és a Slovenská kniha n. v. keretén belül nagy sorsolási akciót indít a haladó irodalom olvasói között. A nyertesek rend­kívül értékes jutalmakban részesülnek. Sorsjegyek kaphatók a Slovenská kniha n. p. összes elárusítóhelyeiben, üzemekben, hivatalokban, a kultúr-felelősöknél. Az akció 1954. december 5-én zárul, amikor a dolgozók részvétele mellett 4.158 díjat sorsolnak ki. A díjak a következők: 1. díj: egy nagy könyvszekrény és könyvek tetszés sze­„ 4.000 Kcs értékben 2. díj: egy nagy könyvszekrény, és könyvek tetszés szerint, 3. díj: könyvszekrény és könyvek tetszés szerint 4. díj: könyvszekrény és könyvek tetszés szerint 5—8. díj tetszés szerinti könyvek 9—18. díj: tetszés szerinti könyvek 39—28. díj: tetszés szerinti könyvek 29—38. díj: tetszés szerinti könyvek 39—48. díj: tetszés szerinti könyvek 49—58. díj: tetszés szerinti könyvek 59—158. díj: tetszés szerinti könyvek 159—1158. díj: tetszés szerinti könyvek 1159—4158 díj: tetszés szerinti könyvek Az első díjhoz járó nagy könyvszekrény értéke A második díjhoz járó nagy könyvszekrény értéke A harmadik díjhoz járó könyvszekrény értéig A negyedik díjhoz járó könyvszekrény értéke A könyvszelvények semilyen esetben sem vesztik el értéküket, uovánis a nem kisorsol' szelvényért 1954. december 10-tőI december 31-ig a slo­venská kniha minden elárusítóhelyén 10 Kés értékben vásárolhatók könv- vek, vagy hanglemezek Sorsolás esetén pedig a szelvény értékét hozzá­számítják a nyert díjhoz. (Például, ha valaki 50 Kcs értékű díjat nyer, hozzászámítják a szelvény értékét, vagyis 10 Kcs-t, úgyhogv a nyert díí értéke 60 Kcs lesz.) 3.000 Kcs értékben 2.500 Kcs értékben 2.000 Kcs értékben 2.000 Kcs értékben 1.000 Kcs értékben 500 Kcs értékben 300 Kcs értékben 200 Kcs értékben 100 Kcs értékben 50 Kcs értékben 20 Kcs értékben 10 Kcs értékben 1.000 Kcs 800 Kcs 670 Kcs 500 Kcs

Next

/
Thumbnails
Contents