Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-10-09 / 80. szám
1554. október 9.-------Dl IFJÚSÁG Vitazáró cikk a hősiességről Hogyan lehet az emberből hős? Ahol Nyikoláj Osztrovszkij dolgozott Csendes, elhagyatott vidéki városka. Az a vár száz ház, ami városi jélleget adott a kisvárosnak, szétszórva, ren. dezetlenül lettek építve. Hatalmas, üzletekkel, bazárokkal körülvett tér_ ség — középen néhány bódé __ így nézett ki a berezdovi körzet központja az 1923—1924-es lévekben, amikor Byikolaj Osztrovszkij kezdeményezésére megalakult a néhány' tagot számláló körzeti Komszomol-szzr- vezet. A szervezet első titkára a jövő írója, Osztrovszkij volt. Itt, ezen a térségen lépett fel az ifjúság előtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatodik évfordulójának napján. Azóta harminc év telt el. Berezdov hatalmas változáson ment keresztül. A göröngyös, girbe-görbe utcák eltűntek, helyükön nyílegyenes műutak szelik át a várost. Az utak mentére a Kom. szomol-tagok fiatal nyárfákat ültettek. Azon a térségen, ahol annak idején a körzeti Komszomol.szervezet első titkára lépett fel. most gyönyörű ,smaragdzöld szőnyeg terül el, amelyet a Komszomol harmincéves fennállásának évfordulóján „Komszomol-park”-nak neveztek el és amin most a szovjet állam alapítójának, Vladimir íljics Leninnek szobra áll. A régi iskola helyen. — amelyben Nyikolcii Osztrovszkij társadalomtudományt ■ tt elő. most szép, világos kétemeletes épület — a középiskola épülete áll. Az iskola a kommunista író nevét, viseli. Az egész körzetben hat középiskola és tizenkét hétéves iskola van, amelyekben háromszázhatvan tanító tanít — közülük több, mint fele Komszomól-tag. Az évek során megerősödött és megnőtt a körzeti Komszomol-szerve. zet, mélynek soraiban több mint kpt és félezer fiatal fiú és lány van. Kö- zülök körülbelül ezer közvetlenül a mezőgazdaságban dolgozik. Ketten kolhoz elnökké lettek, tizenketten ag. ronómusok, zootechnikusok. huszonötén kertészek, ötvenhármán trakto. risták és tizenhármán kombájnvezetők. A Komszomol körzeti szervezete nagy kampányt indított Nyikoláj Osztrovszkij ötvenedik születésnapja megünneplésére. A legjobb Komszo. mol-szervezetekben felolvasásokat ren. deznek az író életéről. A Malenkov, Bugyonij, Sefcsenko neveket viselő kolhozokban emlékestéket rendeznek amelyeken az író személyes ismerőst: beszélnek az ifjúságnak Osztrovszkii életéről, tevékenységéről. ^ A könyvtárakban, klubokban Osztrovszkij müveiről kiállításokat rendeznek — megvitatják az író ,.4s acélt megedzik”, „A vihar szülöttei című könyveit. Az iskolák pionír-csoportjaiban ’ ü beszélgetéseket rendeznek az író ötvenedik születésnapja alkalmából. A berezdovi ifjak és lányok büszkék arra, hogy a berezdovi Komszomol ala, pitója Nyikoláj Osztrovszkij, a kommunista író volt. (A Komszomolszkaja Pravdából) (Folytatás lapunk 78. számából) A hősnek nem kell a tett végrehajtása közben életét vesztenie, a hősnek tettet, kiváló tettet kell végrehajtania hazájáért, minden körülmények között. Az ember a tettével, nem pedig az élete elvesztésével válik hőssé. Ha a fronton cselekszik nagyot, a haza védelmének hőse, ha a munka frontján, a munka hősévé avatja a nép. Helyesen fejtegette ezt Kandikó Ot- t - elvtárs is, aki a hősi tett végrehajtásának egyik mozgatójává a hazasze- retete'tette. S ebben igazat kell neki adnunk. Valóban, a forró hazaszeretet a hősi tettek legfőbb mozgatója. Époen ez az érzés mozgósította a múltban nagy hősi tettekre az igazi hősöket, a történelem nagy hőseit. Ez az az f zés, amely közös a ma és a múlt hősei közt. Lényegében helyesen nyúlt a kérdéshez, a hős fogalmának meghatározásához Gyurcsó István és Kerekes István is. Mi hát a hősiesség, mi a hőstett? A vita folyamán jóformán minden hozzászóló megegyezett abban, hogy a hősiesség fogalma állandóan változott a történelem folyamán. Mást neveztek hősnek az ókorban, a középkorban és az újkorban. Sőt a történelem folyamán különböző osztályok, a rabszolgák és rabszolgatartók, a jobbágyok és földesurak, a proletariátus és a tőkések, másokat és másokat tartottak hősöknek. Mi, a felszabadult dolgozó nép, a rabszolgák, a jobbágyok és a proletariátus ügye folytatójának, a pártnak a szempontjából nézzük a kérdést és Így próbálunk feleletet adni a felmerült problémára. A mi hőseink nem hasonlítanak a kapitalista világ őrült gyermekgyilkosaira. A mi hőseink bátor, alkotó, építő emberek A szocializmus új korszakot nyitott meg a hősiesség történetében. Magasztos fenkölt tartalommal töltötte meg a hősiesség fogalmát. A mi hőseink egyszerű, küzdő, dolgozó emberek Olyanok, akikben megtestesülnek azok a nagyszerű tulajdonságok, amelyek az elmúlt évszázadok nagy hőseit, a bátor harcosokat, a tudomány nagy úttörőit jellemezték. Bennük megtestesül mindez a nemes vonás, mert a legnagyszerűbb célért, a szocializmusért harcolnak. Nálunk, ahol a párt milliókat vezet a nehézségekkel szembeni bátor harcra az építő munkában, a hősiesség egyre inkább nemzeti tulajdonsággá válik. Lenin elvtárs egyil legfontosabb feladatnak tartotta azt, hogy a hősiességet a szovjet emberek legfontosabb tulajdonságává kell tenni. Erre hivatkozott Sztálin elvtárs is a Nagy Honvédő Háború napjaiban, amikor ezt mondta: „... a szovjet emberek elengedhetetlen alaptulajdonsága a bátorság, a merészség, a rettenthetetlenség a harcban, a készség együttharc tini a néppel hazánk ellenségei ellen.” Ez a tulajdonság a szovjet emberek alaptulajdonsága. íz a tulajdonság kell, hogy egész népünk, egész ifjúságunk alaptulajdonságává váljék. Ezeket a tulajdonságokat a mindennapi békés alkotó munka közben kell kikovácsolni a dolgozók és az ifjúság tömegeiben. Kalinyin elvtárs rámutatott arra, hogy milyen mély ösz- szefü« és van a munka-hőstett és a harci-hőstett között. „Egyesek talán szürke, aprólékos, gyakorlati dolognak tartják mindezt, amibe nem leh t belevonni a hőstettekre törekvő Komszo- molt. Szerintem a vezetőknek éppen ezeken a látszólag hétköznapi dolgain kell megviiágítam a komszomolis- ták tömegei előtt, hogy a jól végzett hétköznapi, munka nem oénítja, sőt e- rősíti a hősi lendületet. Vájjon lehet-e rossz pilóta abból a fiatal munkásból, aki megszokta, hogy rendszeresen kipréseljen egy gépből mindent, amire az képes? Jogos a, feltevés, hogy ez a szokása pilóta korában is megmarad és a repülőgép minden technikai előnyéi a maximumig ki fo«*a használni. Ez a jó szokása minden bizonnyal akkor is előnyösen érvényesül, ha katonai egységet vezet.” Nem véletlen tehát, hogy éppen a Lgjobb munkások, a legjobb dolgozók váltak a Nagy Honvédő Háború idején a Szovjetunió Hőseivé. A Szovjetunió minden kolhozában, özemében megtaláljuk a Munka Hőseit. A mindennapi munkában, tanulásban végzett hőstettek nevelik ki az emberben azokat a tulajdonságokat, amelyek képessé teszik győzni a harcban. A hősök tehát a munkában, az osztályharc tüzében születnek. A hősi építő korszak nálunk Is új hősi nemzedéket nevel fel. És ez érthető is. Hőstettet csak az képes végrehajtani, aki szenvedélyesen nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel végzi munkáját. Egész életemen át — írja Gorkij — igazi hősöket csak azok között találtam, akik tudnak és szeretnek dol- gezni. A nép és a munka szeretete azt is jelenti, hogy izzón gyűlöljük a nép, a béke ellenségeit, a volt gyárosokat, földbirtokosokat és kulákokat. Csakis ez a gyűlölet tehet szenvedélyessé bennünket mindennapi munkánkban. Tehát, hős lehet mindenki, aki szeret és tud kitartóan, önfeláldozóan, hősiesen dolgozni, aki forrón szereti hazáját és izzón gyűlöli népünk ellenségeit. Az ember hőssé válik, ha ezt a szeretetet és gyűlöletet tettekben tudja kifejezni. Mi, magunk is harcba indultunk pártunk vezetésével a szocializmusért Ötéves terveink megvalósításával átalakítjuk, átformáljuk hazánk képét. Fiaink a hangnál is sebesebben repülnek a légben gépeken, dolgozóink új városokat, hatalmas üzemeket teremtettek ott, ahol tegnap még kietlen, kihalt volt a táj, ahol tegnap még a nyomor gubbasztott. Az Ifjúsági Falu fiatal hősei termővé tették mocsaras földjeiket, erdőket telepítettünk a kopár hegyhátakra. Ezek a nagyszerű tettek tesznek, nevelnek hőssé, bátorrá egyre több fiatalt. Néphadseregünk újarcú, kemény hősöket nevel fiainkból, akik a nehez gyakorlatokat hősi elszántsággal, lelkesedéssel hajtják végre és tanulmányozzák a katonai tudományokat. Pártunk az ifjúsági szövetségre bízta, hogy ifjúságunkat végig vezesse a szocializmus építésének, nagy tervek egvalósításának korszakán, azon a korszakon, amelyben megvalósul minden fiatal vágya, álma országunkban. Pártunk azt várja ifjúsági szövetségünktől, hoov az ifiúsáa legfőbb se<r- tője legyen a szocializmus építésében, hog ifjúsági szövetséaünk fiainkból és Lányainkból vidám, bátor, a nehézségektől meg nem riadó ifjú hősöket neveljen. Nagy és felelőssénteljes feladat ez. Nekünk kell kinevelni a ma és a jövendő történelem hőseit. Ifjúsági szövetségünktől függ, hogy fiataljaink milyen kitartóan, milyen odaadással segítik az építő munkát hazánkban és hogy ezzel mennyiben gyorsítják meg a szofcializmus felépítését. Ahol a CsiSz felelősségteljesen végzi ezt a feladatát, a fiatalok nagyobb munkateljesítményeket érnek el, jobban tanulnak, ott nemcsak teljesítik a terveket, hanem azokat túl is teljesítik. A mi ifjúságunk nagyszerű munkalendülete felszabadult hazánk boldog életéből táplálkozik. abból a lelkesítő példából, amelyet a nagyszerű komszomolisták mulattak. Ki ne ismerné az Ifjú Gárda történetét? Van-e fiatal, akit nem lelkesít Szerjozsa Tyulenyin lángoló hazaszeretete, rettenthetetlen bátorsága, hősi elszántsága a nagyszerű ügyért. A Komszomol mindig nagy gondot fordított az ifjúság nevelésére. Sztálin elvtárs a nevelőket a kertészekhez hasonlította. A CsISz vezetőinek nagyszerű, megtisztelő feladata az, hogy hazánk virágainak kertészeivé legyenek. „Ne vegyük körül a virágot csupán a bámulat kitörésével és csókjaival — mondja Makarenko, a nagy szovjet pedagógus — hanem vegyenek kezükbe ásót, öntözőt, nyesőollót és szerezzenek létrát. S ha kertjükben megjelennek a hernyók, vegyék elő a réz- gálicot is.” Ahhoz, hogy CsISz-funk- cionáriusaink ilyen nagy gonddal, figyelemmel és szeretettel tudják nevelni fiataljainkat, el kell sajátítaniuk a nevelés tudományát. Funkcionáriusaink osa>k akkor válhatnak jó nevelőkké, ha forrón szeretik Jártunkat, hazánkat, de ugyanakkor ismerik a nevelés módját és eszközeit. Éppen ezért tanulmányozniuk kei! Lenin, Sztálin tanításait a kommunista nevelésről, tanulmányozniuk kell pártunk vezetőinek tanításait az ifjúság neveléséről, tanulmányozniuk kell a szovjet pedagógiát. A nevelés nehéz és felelősségteljes feladat. Itt nem lehet tévedni, mert nem holt anyagot formálunk. Élő, eleven embereket nevelünk, készítünk elő az életre s'bben a nevelő munkában envik legfontosabb feladatunk az, hogy kainkat és lányainkat céltudatosságra, fegyelmezett séore, hősiességre és bátorságra neveljük. VÉGE. Az Üj Ifjúság szerkesztősége. TŐZSÉR ÄRPÄD: MUNKA KÖZBEN Sűrű ködgomolyból kacsint ránk még álmos táguló szemekkel az ébredő város s olyat nyújtózik, hogy ropognak a házak — Az éggel komázó szemünk előtt lázad vígan rikoltozva új napra a reggel. Felriad a tájék. Örök suhanc kedvvel köpködi a fényre csilléit a bánya. Gyönyörű látvány, de ki ügyel most rája? Ügy feszül a markunk a lapát nyelére mint a párás tájra a hajnal friss fénye, mert a munkánk nem hágy gyönyörködni másban csak — mint a féltékeny lány — saját magában. Öten vagyunk, népem öt jódolgű ifja, öt lapát egyszerre merül a kavicsba s öt vagon egyszerre érzi, hogy a gyomra még csöpp félálomban hallgatni a csendet, de új, szép lángokra gyűlt szívünk nem enged már pihenőt, s bár még a telj vagonokban hajnalmaradék ül, arcunkon már loccsan a munka sós gyöngye. — Ugyanez a gyöngy ez, amit apám arcán láttam egy szép csöndes szombat délutánon: két hatalmas marka roggyant kerítésünk talpra állította. S míg nagy kalapácsát frissen emelgette ráncbagyűrt szép arcát a lucsok ellepte, így volt. Épp egy éve, de most látom újra mert az a verejték ül a homlokunkra amely az övére csordult akkor régen — — Melléje növök már lassacskán, úgy érzem. Handlová, 1954. július. ahelyett, hogy egymás mellett festette volna le őkét, művészi módon csoportosította az alakokat. Az eredmény — a mesteri beállítás remekműve lett. Egyeseket egész alakúkban, fényben látunk, másokra már egy kis árny vetődik, egyeseknek pedig csak a Profilja látható. A bölcs polgárok panasz- szal fordultak Rembrandthoz, hogy ők mindannyian egyenlő összeget fizettek, joguk van rá, hogy egyenlő nagyságban lássák őket a képen. Miért kivételezett Rembrandt? Miért látszik egyiküknek teljes alakja, a másiknak meg csak az orra hegye? Erre a kritikára Rembrandt azt válaszolta, hogy Ő művész és nem reklám-iroda. Az Cl foglalkozása szépet alkotni és nem fejeket számolni. Ez a felelet nagyon szellemes és találó volt, azonban rossz üzletnek bizonyult. Megrendelései állandóan csökkentek. Mindinkább többet és többet festett sajátmaga számára. Már nem volt kiszolgáltatva a gazdagok kényekedvének. Művészete először fejezte ki bilincseit lerázott személyiségét. Rembrandt megtalálta a szabadságát és elvesztette a megélhetését. 1 * Ettől az időtől kezdve feltartózha. tatlanul bukott lefelé. Nem tudta / megszokni az egyedüllétét, magához vette Hendrick je Stoffelst, mint házvezetőnőt. Meg nem nősülhetett, mert Saskia végrendeletében meghagyta,, hogy meghősülése esetén elveszti gyámsági jogát egyetlen élő gyermekük, Titus felett. Amszterdam polgárai és különösen Saskia rokonai rossz szemmel nézték cselekedetét. Eleinte ugyan nem törődtek velük, később azonban nyílt támadásba mentek át Bemocskolták hírnevét, elvették tőle házát és végül is anyagi csődbe kergették, úgyhogy Rembrandt kénytelen a zsidó gettóban, egy kis viskóban meghúzni magát. Művészete azonban mind nagyobb erővel tört ki belőle. Boldogabb éveiben a gazdagok semmirekellőségét, ürességét festette le. Most pedig művészetének minden tudásával, mindjobban kiforró tehetségével a szegények felé fordult, s kiapadhatatlan forrásra talált. Csodálatos remekmű, vekben örökítette meg a holland parasztok, halászok és a zsidó rabbik életét. Erre az időszakra jellegzetes alkotása a „Vak Tóbiás”. A festmény egy elgyengült öreg embert ábrázol, amint kinyújtott kezével az ajtó felé tapogatódzik. Fia kopogását hallotta s örömében igyekszik oly buzgón az ajtó felé. Mozdulatai egyben félénkek és bátrak is. Világosán látni, hogy szeme- világát nem régen vesztette el, mert még nem elég ott. honiasan érinti az útjába kerülő tárgyakat. Nem elég jártas az ajtóhoz vezető egyenes útban. Jobb keze bizonytalanul keresi a kilincset. A kritikusok szerint ez a világ egjsik legjobb alko. tása, mert ha még el is takarnánk Tóbiás fejét, akkor is tudnánk, hogy vak embert ábrázol. Ugyancsak ekkor alkotta másik mestermüvét, a híres Posztóscéh elöljárói”.t. Néhány még mindig hű barátjának köszönhette, hogy megkapta a megrendelést. Ötvenöt éves volt, testben idő előtt megöregedve, de tehetségének most érte el tetőfokát. A kép egy posztóscéh ót elöljáróját és szolgájukat ábrázolja. Bár a képen csak ezeket látjuk, a hat ember arckifejezéséből tudjuk, hogy még mások is vannak a szobában. Az elöljárók nyilvánvalóan valamili/en közös ügyről tárgyalnak. A középső alak elnököl az asztalnál, előtte nyitott számlakönyv, igyekszik megmagyarázni valamit valakinek a szobában — a képen az illetőt nem látjuk. A ~ többi arcok is mind a láthatatlan alak felé fordulnak.1 Egyiknek az arca komoly, másiké vidám, ismét másiké miatt. A toronyszerű fekete kalap k alól leselkedő szemek okosságra, humoros jókedvre és jóindulatú megértésre vallanak. Arcuk csak úgy ragyog az egészségtől, még az őszhajú idős emberé is. akinek keze székének támláján nyugszik. Ez a szék épp úgy, mint a fából való háttér, sötét maka. góni. Ez a szín összhangban van az előtérben lévő asztalterítő fényével — minden elképzelhető piros szín leggaz. dagabbjával, amely a bal szélén, ahol a fény egyenesen rávetődik skarlátj- pirosban csúcsosodik ki. Az egész kép. ről szinte árad a jólét, a gazdagság, a fényűzés. így tette halhatatlanná Amszterdam üzletembereit a hollandok nyomorgó, mindenkitől elfeledi festője. A pénzt, amit a képért kapott, hamarosan elnyelték adósságai. Képeit — amelyekért még néhány évvel eze. lőtt hallatlan árakat kapott — most árverésen kínálgatták. De — ilyen ki. számithatatlan és hozzá nem értő a vevőközönség — még így is igen kevés vevő akadt. Rembrandt sorsa szomorúbb, mint azoké a művészeké, akik életükben egyáltalán nem éltek meg sikert, akiknek tehetségét csak haláluk után ismerték el. Rembrandt fiatal korában híres, elismert, sőt ünnepelt festő volt De mert nem akart behódolni az akkori művészetet uraló gazdag és befő. lyásos polgároknak, szinte egyik napról a másikra kegyvesztett lett. Elvesztette azoknak o kegyét akik. bár művészetpártolóknak mondták magukat. a művészetet csak arra használták fél, hogy saját magukríák tetszelegjenek. Az igazi fdűvész, akinek tehetsege kkor kezdett kiforrni, hogy elérje a forrás legmagasabb fokát, már nem kellett nekik. Nem kellett, mert a művész *-kétségére hallgatott és nem a csörgő aranyakra. Rembrandt megélte, hogy híres lett, de megélte azt is, hogy művei — ame. lyek ma felbecsülhetetlen értékűek — senkinek sem kellettek. De a művész, ben nem lehet elfojtartt a tehetséget és alkotókészséget. Rembrandt dolgozik állandóan. szüntelenül, fest és rajzol, alkot, nem azoknakakik el. feledték, akik megvetik, hanem mert festenie kell hogy értelmet találjon az életben. Nem is azért fest. hogy megvegyék, tudja, hogy úgy sem veszi meg senki. Azt hitte, hogy ezeket az öreg korában festett képeket saját magának festi, nem tudta, hogy közel 30Q évvel a halála után is gyönyörködnek majd alkotásaiban, festményeinek semmit sem vesztett varázsá. ban. * Megmaradt egy öreg korából festett önarcképe. Egy ablaknál ül és rajzol. Már nincs rajta hímzett ruha. oldalán nincs fénylő kard, nincs kacér bajusza és divatos kalapja, szeméből eltűnt a ragyogás. Régi gyűrött munkhinget visel, gyérülő haját egyszerű, széles karimájú kalap fedi. Arca szomorú, sápadt és szenvedésektől kínzott. Az idő és a gondok meghagyták rajta nyomukat. Csak a szája körüli vonal erős, elhatározott, s mutatja, hogy harcolni, mindvégig harcolni fog. „A posztőscéh elöljárói”. I megvetést fejez ki, amint türelmetlen- I kednek a fölösleges félbeszakítás
