Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-10-06 / 79. szám
a-------ÓI IFIOSÄG Tanácsok a silózáshoz Egri Viktor, államdíjas író komédiájának bemutatója a komáromi Magyar Területi Színházban. s A komáromi Magyar Területi Szín- ** há2 az idei évadot csehszlovákiai magyar tró, Egri Viktor komédiájának bemutatásával kezdte. Kicsit szorongó várakozással ültünk be a nézőtérre, hiszen ez az első alkalom a felszabadulás óta, hogy hazánkban magyar szerző művét, magyar együttes mutatja be. A komáromi színház hermadízben nyitotta meg kapuit az idén, de mindeddig nem termett száméra gyümölcs a csehszlovákjai magyar irodalom fiatal fáján. A drámaírás, a színpadi irodalom terén Egri Viktor az egyedüli író és csaknem minden évben jelentkezik egy darabbal, melyben művészi eszközökkel, bátran veti fel társadalmunk égető problémáit. A Közős úf nagyszerű alakjaira még nagyon jő emlékezünk. Találóan, me-v részen beszélt népeink egyik kérdésé* nek kérdéseiről és sokat használt a közös út. Ezután Hűség címmel írt üzemi környezetben játszó drámát, éi azonban nem került bemutatásra, csak a Fáklya hasábjain jelent meg. A Hűség dramaturgiai szempontból lazább volt és problematikája sem közelítette meg a Közös út-ét. Egri Viktor legújabb múve, a Pünkösdi királyság, elég hosszú utat tett meg a különféle hivatalok, dramaturgok kezén, míg eljutott a közönséghez Ko mérőmben 1954. október 2-án. Nem egyszerű a feledet, amelyet a szerző a Pünkösdi királyságban megoldott. De lássuk előbb röviden a komédia tartóimát: Drámai mőck 1 indul az első felvonás. Süveges, a szövetkezet elnöke, úgy képzeli el a vezetést, hogy visz- szautasítja durva hangon a tapasztalt állatgondozó (Kosztka) és a kertész (Csulka) 'tanácsait. Kicsit felenged a hangulat, mikor megjelennek a színen a fiatalok: Virág Gergely most jött haza ez iskolából és első útja kedveséhez Süveges leányához vezet. Vele van két barátja is, akik a Hadsereggel E- gyüttmüködő Szövetség ejtőernyős gyakorlataira igyekeznek a közeibe. Süveges Hlevativel, a helyi nemzeti bizottság elnökével a városba megy ü- lésre. A szövetkezet vezetőségéből csak Kormos é6 Hattok, a régi jegyzőből lett könyvelő marad a faluban. A komédia akkor kezdődik, mikor beront a színre Fűrész, ez ügyefogyott harangozó, aki a közelben gyakorlatozó ejtőernyősöket az „Amerika hangja" által annyiszor beígért „felszabadításnak” nézi és lélekszakadva elmondja Körmösnének, aki örörmljjongva kirángatja az irodából férjét és a könyvelőt ez „örömhírre”. Előbb hitetlenkednek, de miikor megpillantják a magasban köröző repülőgépet, beugranak ez együgyű harangozó hírének. Gergely pillanatok alatt felméri a helyzetet és melléjük szegődik, hogy kiugrassza a A tiatalok dalolva szórakoznak az öreg fa alatt. Marika (Lőrincz Margit) bátorságra bíztatja Gergelyt, (Konrád József) s a bíztaást mosolyogva hallgatja Ilus (Ferenczy Anna). dókba Persze előfordulhat ilyesmi. De ami ezután következik, aljasságok, falusi reakciót. Ilonka valóban azt hiszi, hogy árulő lett a kedvese. A második felvonásban boldogan duhajkodik Kormos és Hattala, aljas vágyaikat, terveiket, örömüket kiöntik Gergely előtt. Osztozkodnak a hatalomban, mindegyikük több vagyont •szeretne húzni a vélt változásból és ezért gyakran csúnyán összevesznek és egymás szemébe vágják aljas múltjukat. Gergely javaslatára próbára teszik a szövetkezet dolgozóit és egyenként kikérdezik őket, akarják-e a közöst. Bambán, megdöbbenéssel tapasztalják, hogy az egyszerű' emberek mennyire összenőttek a szövetkezettel. Egyetlen áruló akadt csak, a szélikekas Varjú Abris. * A harmadik felvon' ben Gergely hívására, megjátszva a nyugati ejtőernyősöket, befutnak barátai és sok komikus perc után leleplezik az árulókat, a nép ellenségeit. Hazaérkezik a városból Süveges is ' az események hatása alatt beismeri hibáit és Kosztkát ajánlja maga helyett elnöknek. A komédia befejző jelenlétében egymásra találnak a fiatalok is. Ennyit vázlatosan a tartalomról. Egiri Viktor darabjában erősen keveredik a drámai elem a komikummal, a szatírával. A szerző járatlan úton indult el, mégis célhoz ért. Hasznos, szórakoztató, bátorhangú komédiát alkotott, mely szerte ez országban sok-sok tanulságos és szórakoztató percet fog még szerezni dolgozóinknak. Ez nem ezt jelenti, hogy a Pünkösdi királyság hibátlan, de egybevetve az egész komédiát irodalmunk nyeresége, melynek fogyatékosságaiból és erényeiből tanulni fognak, nemcsak a nézők, hanem a szatíra nehéz útján lépegető írók is. Bizonyára sok emberben felvetődik a kérdés, hogy napjainkban, falvaink- ban megeshet e hasonló história, reális e a mű alapgondolata? Ügy gondolom, ez nem is lehet ennél a komédiánál központi kérdés. Meg is történhet, meg nem is. A Pünkösdi királyságnak szerintem lényege az a számtalan reális vonás, amely a felnagyítás mellett a szatirikus torzítás ellenére, e jókedvre derítő komikum közben ott bújkál minden szó mögött, finden eseményben. Vegyük esek például azt, hogy el tudja-e bolondítani az ügyefogyott harangozó az ezer hájjal megkent, megát évekig leplezni tudó ellenséget, holmi .ejtőernyős mesével. Az ellenség sokkal ravaszabb, sokkal raffináltebb, mintsem, hogy beugorjon hasonló kalankapzsiságok, jellemtelenségük rajza, a falu dolgozóinak becsületessége, bizalma, hűsége, olyan szép, olyan megkapó, hogy ez felejthetetlen. Én életet, valóságot éreztem benne és úgy láttam, a közönség is. Szinte magam elé képzeltem azoknak az egyszerű nézőknek a tnegszégyenülését, akiket még itt-ott félrevezetnek a nyugati rádió paradicsom életet ígérő hazugságai és ezt, hogy milyen jókedvűen tiszta szívből nevetnek majd a bujtogatók, hazugsággyártók ittmaredt, póruljárt lovagjainak. Úgy éreztem, hogy Gergely szerepe szürke volt, Hlavati pedig fölösleges. A színház együttese lelkesen, tehetségesen Oldotta meg a Pünkösdi király Gergely (Konrád József) haza jön az iskolából; jókedvűen fogadja Süvegesné (Botika Zsuzsa), llus a leánya (Ferenczy Anna) és barátnője Marika (Lórincz ság előadását. A szakemberek ezt hiszem fején * tü a szöget, mikor ezt mondták, eddig az együtes legjobb teljesítményét nyújtotta Egri darabjának bemutatóján. Ehhez bizonyára hozzájárul a komédia maisága és a szereplő figurák közvetlen ismerete is. A jó alakítások közül kiemelkedik néhány egészen kitűnő színészi teljesítmény. H. Budai- Mária egyszerű, megható, mélyen átélt Bemáthnéja, Lelkes Magda nagyszájú, a régi világot visz- szasíró, ez egyszerű emberekét lenéző „tekintetes” Körrnósnéje, sokáig felejthetetlen marad. Fekete Gyula megfontolt, komoly paresztszerepében megtestesíti a szövetkezetért aggódó,' a munkáért rajongó egyszerű falusi embert. Riszdorfer László néha bizonyt&tlan, de általában jó volt. Király Dezső kitűnő színész, de alakításában ibt-ott törés csúszott be és e komikus jelenetekben gyakran elsikkadt a gyűlölt ellenség. Az ember néha nem hätte el neki, amit mondott (például, hogy akasztatni is képes lenne.) A f iatalok közül Ferenczi Anna Ilonkája kedves, közvetlen volt, akárcsak Lórincz Margit Marikája. (Csak az u- tóbbi eltúlozza a futkosást, a jókedvű kacagásokat.) Legproblematikusabb Konrád József szerepe. Ő a komédia bonyodalmainak keverője, egy ügyes, eszes falusi legény, egy csúcsfondáros népi figura, aki az első pillanattól átlát a szitán és Világosan tudja, mit akar tenni. A patkányok aljassága azonban néha-néha dühös sistergéssel csap ki belőle. Konrád József külsőségekkel akarja ezt a nehéz szerepet megoldani, játékából altjában hiányzik az átélés mélysége. Ligeti Lajos régi jegyzője néha inkább szánalmas, mint veszedelmes. Gyurkovics Mihály Varjú Abriss jól átgondolt. Fűrész Bence szerepében Sipos Jenő mulatságos, jó. Husvár Ferenc, szövelkezeti elnöke erőltetett. Hangoskodása nem győzi meg a nézőt arról, hogy összeférhetetlen. beképzelt. Fazekas Imre HNB elnöke erőtlen, nem meggyőző, Botka Zsuzsa túl fiatalos, de játéka természetes, Udvardi Anna egyszerű, egy- egy mozdulatával kifejező. Egybevetve az . gész előadást: érdekes, tenufságos, sok-sok hasonló komédia kellene, amely odaütne, ahol egészséges, szép életünkben burjánzik a gyom. Ne feledkezzünk meg Martin Gregor jelentős rendezői munkájáról sem. Különösen a zajos, mozgalmas jeleneteket gördítette nagyszerűen. Némi bizonytalanság Gergely szerepének felfogásában és a befejezésben mutatkozott. A komáromi magyar színház rövidesen vidékre indul Egri Pünkösdi királyságával és szerte az országban szép in agyar nyelven sok-sok derűs, tanulságos percet szerez dolgozóinknak. , SZŰCS BÉLA A zöld, illetőleg vizenyős takarmányokat erjesztéssel is tartósíthatjuk. Ezt az eljárást besavanyításnak vagy silózásnak nevezzük. A szakszerű be- s-vanyításnak az a lényege, hogy a silóba töltés közben állandóan préseljük, tapossuk a nedves takarmányt, hogy levegő ne maradjon közte. Az apróra való felszecskázással is a levegő tökéletesebb kiszorítását segítjük elő. A gyorsan berakott takarmányt légmentesen elzárjuk. Ilymódon az eltartásra káros vajsavas és ecetsavas erjedési folyamatokat annyira gátoljuk, hogy a takarmány csak tejsavasan erjedhet. A tejsavbaktériumok elszaporodásának 25 C fok a legkedvezőbb hőmérséklete. Ezen a hőfokon azonban a többi baktériumok is már szaporodni kezdenek. Ezért a leghelyesebb, ha a silóba rakott takarmány hőmérséklete plus 20 C fok fölé nem emelkedik. Az ccetsa vas baktériumok ugyanis 25—35 C fok között, a még károsabb hatású vajsavas baktériumok pedig 35—45 C fok között szaporodnak el. A 45—60 C fok között ismét a tejsavképző baktériumok működnek, ezért ezen a magas hőmérsékleten is elég jó minőségű, savanyított takarmányok készülnek. Az erjesztés a takarmányok tartó sításának igen célszerű módja és az alábbi előnnyel jár: 1. Az erjesztéskor a szénakészitéssel járó veszteségeket elkerülhetjük. Az erjedésnél is veszítenek valamit a takarmányok a tápláló értékükből, de ez lényegesen kevesebb, mint a szá látásnál fellépő veszteség. 2. Az erjesztés független az idöjá rástól A takarmányokat esős, nedves időben is besilózhatjuk. 3. Erjesztéssel olyan késői zöldtakar- mányokat is eltarthatunk, amelyeket kaszálásuk késői időpontja miatt szénává nem száríthatunk. 4. Erjesztéssel ízletesebbé tesszük a takarmányokat. Olyan takarmányokból is jóminőségű szilázst készíthetünk, melyeket az állatok friss állapotban nem szívesen fogyasztanak el. 5. Az erjesztés folytán a takarmányok keményebb részei megpuhulnak, és az állatok azokat ízék hagyása nélkül, maradéktalanul megeszik. Az erjesztés tehát a takarmányok tartósításának a legtökéletesebb és leggazdaságosabb módja, amellyel állattenyésztésünk számára igen sok, ma még kárbamenö táplálóértéket menthetünk mag. A felsorolt előnyök a takarmányok erjesztésének, silózásának az eddiginél sokkal szélesebbkörü elterjedését indokolják meg. Az erjesztésnek különösen nagy a jelentősége a kukoricaszár, a cukorrépafej, N nedves cukorrépaszelet és a másodterménynek vételt késői zöldtakarmányok eltartásánál, mert ezek a takarmányok másképpen nem raktározhatok el. Mi nöségi takarmányt azonban csak a jó minőségű zöldtakarmányok erjesztésével állíthatunk elő. Erre a célra a keverék züldtakarmányokat (őszi keve- réréket, zabosbükkönyt, borsós vagy somkórós csalamádét és a silókukoricát) használhatjuk fel. A tiszta pillangósok egymagukban nehezebben er- jeizthetők, ezért azok közé cukorban gazdag egyéb takarmányokat keverünk vagy peiip az erjedést 1—2 százalékos melaszos vízzel való locsolással- segítjük elő. A fiatal állatok részére készített minöségsilókba a zöldtakarmányok közé minden mázsára 3—5 kg finom darát is keverhetünk. A takarmányok erjesztésének háromféle módját ismerjük: 1. a zsombolyai kazalban történő erjesztést, 2. «a vermelést és 3. a silózást. A zsombolyai kazalban történő er- ! jesztésnél a takarmányokat tépve vagy tépetlenül a föld felett egy megnyitott kazalba rakják és 50 C fok fölé való melegedésnél, beszalmázás után leföidelik. Ennél az eljárásnál azonban a káros erjedési folyamatok és a táplálóanyag-lebomlás is olyan nagy arányban lépnek fel, hogy azok az elraktározott takarmány minőségét lerontják és táplálóértékét is csökkentik. A hátrányok miatt a zsombolyai kazalban való erjesztést ma már alig alkalmazzák. A vermelés és a silózás lényegében egyforma tartósítás. Közöttük csak az a különbség, hogy a vermelésnél az erjesztendő takarmányt földbe ásott verembe tesszük, a silőzásnál pedig föld- besüllyesztett pítményekbe, ú. n. silókba k< rül a takarmány. A két eljárás tehát lényegében ugyanaz, ezért újab- !>an nem is beszélünk veremről, hanem csak földsilóról. A silózás kikerültének előfeltétele az, hogy a takarmányt berakás előtt minél jobban felaprítsuk. A felapritást szecs- kázással végezhetjük, amihöz külön silótöltő szecskavágó gépeket alkalmazhatunk. Az erősebben kiszáradt kukoricaszárat lehetőleg silótöltóvel szag- gattassuk széjjel, hogy a jól felaprított takarmányt a silóba légmentesen betaposhassuk. A siló vagy verem aljára lécráccsal befödött aknát készítünk, vagypedig 30—40 cm vastag polyvaréteget terítünk, mely a leszivárgó nedvességet összegyűjti, illetőleg felszívja. A siló megtöltését úgy irányítsuk, hogy a siló egész felületén, különösen azonban a nehezebben ülepedő széleken a tere- getés alatt állandóan, alaposan összetapossuk. Ügyeljünk arra is, hogy a középső rész mindig magasabb legyen, mert csak így biztosítható a jó ülepedi a~ dós. , Csak az elegendő nedvtartalmú takarmányokat silózhatjuk be eredményesen, mert ezek jobban összeülepednek és hamarabb megerjednek. Az apróra való felszecskázással is a nedves, cukros anyagok kiszivárgását segítjük elő; melyen baktériumok hamarabb indítják meg működésüket. A szárazabb takarmányokat tehát sós vízzel vagy melaszos vízzel nedvesítsük meg. Arra törekedjünk, hogy a silóba rakott takarmány nedvességtartalma 60 százalék körül legyen. Leghelyesebb, ha száraztakarmányokat egyéb vízenyöstakarmá- nyokkal, cukorgyári szelettel, szecskázott répafejjel, takarmánylevéllel stb. keverten silózzuk. A megtöltött silókat késedelem nélkül földeljük le. Leghelyesebb, ha a silózást magát is minél rövidebb idő alatt befejezzük, hogy főleg a nyári időben a berakott takarmány kelleténél nagyobbmérvü felmelegedését elkerülhessük. A silóréteg fölé először egy tenyérnyi vastagságú száraz szalma vagy polyvaréteget rakunk és arra 30 —40 cm-es földréteget hányunk. Egykét napi ülepedés után a földréteget 60—80 cm-re, homokos talajon esetleg többre is vastagfthatjuk. A felület gondosan a szélek felé lejtős oldalakkal úgy képezzük ki, hogy arról a víz gyorsan lefolyhasson. A silók méret a besavanyítandó takarmány mennyiségéhez igazodik. Az ároksilónak az a nagy előnye, hogy az! a váltakozó szükségtet szerint nagyob- bíthatjuk. Általában a nagyobb siló sokkal gazdaságosabb, mert kisebb a” építési költsége és a széleken fellep romlási veszteség is kisebb. A leghelyesebb silóméretet úgy állapítjuk mer hogy abból az állatok naponta 10—l cm vastag erjesztett tv' a'mányrétpp- fogyasszanak el, mert különben en>b időjárás mellett a megkezdett silóm karmány megecetesedik. Vladimír Stojnár és Pavel Blazek, Veiké Pavlovicén “ V szedik és hordjak be. a gazdag almatermést
