Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-09-29 / 77. szám

6 ■mm. UI IFJÚSÁG 1954. szeptember 29. lánnyal ettől fogva gyakran találkozott. Ogy érezte, hogy végre előtte is kitá­rult a boldogság kapuja. A lány meg­szerette az artistát, s a menyasszonya lett. A szerelmes lány most már más szemmel nézte vőlegénye foglalkozását, s nagyon féltette őt. Hirtelen elhatá­rozással , az első vonattal utána utazott, de így is későn érkezett, vőlegénye már fent volt a kötélen. A nézőtérről kiál­tott fel hozzá: hadd abba, g.^ere le! Az artista annyira megörült menyasszonya hangjának, hogy önkénytelenül lené­zett. Elvesztette az egyensúlyát és le­zuhant. Azonnal szörnyethalt... A CIRKUSZ IGEN RÉGI LÉTESÍT­MÉNY. Cirkuszi játékokat már ez ókor előtti időben is rendeztek. Az ókor leg­nagyobb és legszebb cirkusza Rómá­ban volt. Eredetileg köralakú épület, később a görög stadion alapját vette fel. A császárság korában a legnagyobb pompával építették fel a Maximus cir­kuszt. Díszítésére sok aranyat és drá­ga márványt pazaroltak. A negyedik században az előzetes átalakítások so­rán négyszázezer nézőt fogadott me­gába. A cirkuszban eleinte igen gyak­ran, később ritkábban atlétikai verse­nyeket is rendeztek. A szünetek alatt rendszerint bohócok, csapürágók, ar­tisták és bűvészek szórakoztatták a közönséget. A játékok fő száma a ló­ri közönség kedvence Ärmst Jane lek zenebohóc. Képünkön egyik mutatványa közben láthatjuk. Nagy sikert aratott a fNfricae-Bonlt&^testii&rek artista száma is. (Sugál György felvétele, i A két kis öroxsVSnt az idősebb Flaksz testvér tartotta a lenese j4s. (Suuár^Gvőrau felvétele.) Ez a tigris még nem szokta meg börtönét. Bömbölésével minduntalan a szabadságát követeli vissza. (Sugár György felvétele) AZ ELMÚLT HÉTEN Bratislavában járt a Krdván cirkusz. Már jónéhány éve nem láttam cirkusz-előadást, ezért örömmel mentem a cirkuszba. A Kriván- na! ugyan már kétszer is találkoztam Komáromban, de azóta — amint később megtudtam — nagyot változott e cir­kusz élete. Kissé korán érkeztünk, az előadásra több mint fél órát kellett várnunk. Ezt az időt az állatkert megtekintésével töltöttük el. A ketreceket lármás gye­rekek vették körül, vastag félgyűrű- ben. Közülük többüknek igen jó gya­korlata volt az álletkert-nézésben; hosszú botokkal a kezükben, vadgesz­tenyékkel a zsebükben felszerelve jöt­tek, hogy legyen mivel, az állatokat bosszanteniok. AZ EGYIK KETRECBEN enyaorosz- lán van két kicsivel. Nem sokkal na­gyobbak még a vadmacskánál. Kellner Artur a gondozójuk. Megkértem, adjg ki őket, hogy lefényképezhessük. A len­cse elé Flaksz-Donelli artista tartotta őket. Az oroszlánoktól az elefántokhoz ve­zetett az utunk. Több ismerős csatla­kozott hozzánk, hogy közelebbről lát­hassák a negyvenöt-mázsás indiai ki- vándorlottat. A sátrában azonban öt sem lehetett lefényképezni, mert bent sötét volt, ki kellett hozni a napra. Méltóságteljes léptekkel sétált ki, mint aki tudja, hogy nálánál nagyobb állat nincs a cirkuszban. Az egyik kollégám arra biztatott, hogy „lovagoljam” meg, Kedvem is lett volna ráülni, de az ele­fánt nem tankolta, hogy megtegyem. Mintha értett volna a szóból, hosszan elbpdült. Közben már létráért is el­mentek. De, nem azért jöttem, hogy külön cirkuszt csináljak a cirkuszban — gondoltam, s a körülöttünk toiongó gyerekek nagy sajnálatára elálltam a szándékomtól. Az ELEFÁNT UTÁN a medvét vet­tük sorra. Ennek az a dolga, hogy min­den előadáson két kört tegyen meg motorkerékpárjá al. Erre a tudomány­ra Flex Donelli tanította meg. A Pepik névre hallgat.' Testsúlya a felszállás­kor néha1 zavarba hozza, mert nem könnyű dolog hárommázsás testet e- gyensúlybain tartani. De ezt a nézők nem láthatják, mert Pepik még kim ül fel a motorkerékpárjára. A medvétől a tevékhez, a tevéktől pedig a lovakhoz mentünk. Igen sz.e- 'íd lovak ezek, s nagyon torkosak. Ido- mítfsukkal a cirkusz igazgatója fog­lalkozik. Akadt közöttük olyan is, «- melv számolni is tud. NEMSOKÁRA KEZDŐDIK AZ ELŐ­ADÁS, a többi állatot már csak me­netközben nézzük. Útközben számtalan cirkusztörténet jut az eszembe. Gyer­mekkoromban nagyon szerettem a cir­kuszt s szerettem az artisták életerő! szóló írásokat olvasni. Egy képeslap­ban egy német kötéltáncos artista éle- *éről olvastam. A lap elmére, s az ar­tista nevére már nem emlékszem. A lap szerint az illető artistának jogi doktorátusa volt, s csak azért lett ar­tista, mert nagyon csúnya volt. A nők kerülték, mégcsak barátkozni sem a- kartak vele. Egyszer cirkusz látogatta meg városát, s elment az előadásra. Megfigyelte, hogy a 30 méteres ma­gasságban nem látszik tisztán az artis­ta arca. Ezért határozta el, hogy kö­téltáncos artista lesz. Bízott benne, hogy talál olyan lányt, aki meg tudja becsülni művészetét. Fent nem látják A 23 éves indiai ele;antnak Hangi János a gondozója. Az etetőn’ mutatványok fia munkáját dicsérik ß,ehochy felvétele) az arcomat, s ha lejövök még minden­ki a produkció varázslata alar.t lesz — gondolta. Szorgalmasan gyakorolt, s rövid idő alatt híres artista lett. Az egyik fellépése után egy fiatal lánytól nagy csokor fehér szegfűt kapott. A és a kocsiverseny volt. A császárság korában a ló- é, a kocsiversenyek tel­jesen kiszorították a többi számot. A rómaiak nagy szenvedéllyel ra­jongtak a cirkuszi játékokért. Innen ered Juvenalis mondása, hogy Róma népe csak kenyeret és cirkuszt kér. A verseny kocsisok gyorsan gazdagodtak, s ők voltak Rómában a legnépszerűbb emberek. Sokszor a császárok is fel­csaptak versenykocsisoknek, hogy egy kis olcsó népszerűségre szert tegyenek. Az atléták, a bohócok, az artisták és a csepürágók élete igen nehéz volt. Ők nem indulhattak a versenyeken, mert sem kocsijuk, sem pedig lovuk nem volt. Kénytelenek voltak azzal beérni, amit feléjük dobtak. Öregségük kol­dusbotot nyomon a kezükbe, s több­nyire az országutak mentén kóborgás- sal töltötték életük utolsó éveit. Sorsuk nem sokat változott egészen a legutóbbi időkig. Nálunk a felszaba­dulás és főleg az 1951-es év jelent ha­tárkövet az artisták életében. 1951-ben államosították a megáncirkuszokat, s a dolgozói megbecsült állam: alkalma­zottak lettek. M - a munkaképtelen és az öreg artisták nyugdíjat kapnak, s az artisták gyermekei rendszeresen láto­gatják az iskolát. KEZDŐDIK AZ ELŐADÁS. A konfe­ransziétól megtudjuk, hogy a Kriván cirkusz e nyáron a Szovjetunióban és e Kínai Népköztársaságban képvi­selte artista művészetünket. Jobb- nál-jobb számok váltják egymást. A műsorban elég sok új szám szerepe', a régi számokat pedig tökéletesítették és módosították az artisták. A hozzá nem értőnek nehéz megállapítani, hogy melyik szám a legjobb, mert a legtöbb mutatvány kitartó munkát és rengeteg gyakorlatot igényel. A közönségnek ter­mészetesen a legnehezebbnek látszó számok tetszenek a legjobban. Itt a- zonban kétszeresen érvényes az a ma­gyar közmondás: e látszat csal. Nekem a Szuchy-család száma tet­szet a legjobban. A legtöbb számmal Szuchy Vencel szerepei. Legjobb szá­mát feleségévei adja elő, Hanyatfekve lábán öt méter hosszú létrát tart s a felesége kígyózva megy fel rá és jön le róla. Ez nagyon régi artista szám, de e Szuchy-házaspá-r hosszabb ‘deig csinálja, mint a több artista. Másik produkcióját Szuchy Vene«! lányával, Erzsébettel adja elő. Ez is iger, szép szám. A cirkusz legnépszerűbb emberei a bohócok. A közönség tombolva fo­gadja őket. Különösen Arnost Jenecek zenekomikus aratott nagy sikert saját- gyártmányú érdekes zeneszerszámával, de a másik kettőnek Szuchy Vencelnek és Stipkának is bőven kijutott a taps­ból. AZ ELŐADÁS UTÁN több artistát lá­togattam meg az otthonában. Először Szuchyékat kerestem fel. Szívesen fo­gadtak. Leültettek az asztal mellé, majd elzárták a rádiót, hogy ne zavarja be­szélgetésünket. Két szépen berendezett szobájuk van ez egyik kocsiban. 1945- től élnek Csehszlovákiában, Magyaror­szágról jöttek át. Ott a Gazdag és a Donért cirkuszban dolgoztak. Szuchy Vencel és felesége régi artista-család­ból származik. Lányukat hatéves korá- tól tanítják és azóta rendszeresen fel is lép. Most 13 éves, a cirkusz legfia­talabb artistája. Új, önálló számokat tanul kötélen. Munkája mellett rendsze­resen látogatja a 8 éves iskola hetedik osztályát. Jó tanuló. Érdekes módon van megszervezve az artista gyerekek iskoláztatása. Minden városban, ahol a cirkusz vendégszerepei, csak pár napot járhatnak iskolába. Az iskolalátogatást mindenütt igazoltatják s a tanév végén. ott, ahoi tartózkodnak, évzáró vizsgát tesznek és bizonyítványt kapnak-. Az artista gyermeke néha egy tanév alatt több mint 50 iskolában fordul meg. Erzsi nagyon szereti a foglalkozását, s nem válna meg tőle semmi pénzért sem. A 8 éves iskola elvégzése után nem tanul tovább, minden idejét az ar­tista művészetnek akarja szentelni. Édesapja tapasztalt artista, sokat járt külföldörf. Most sem könnyű, de a múltban leírhetatlanul nehéz volt ez artisták élete. A cirkusztulejdonosok sok esetben nem engedtek védőberen­dezést használni a fellépéseknél, mert az életveszélyes számok jobban vonzot­ták a közönséget. Ma a legcsekélyebb veszéllyel járó számokat védőberende­zés nélkül tilos bemutatni. A rosszat könnyen felejti az emoer, de Szuchy elvtárs így is sokat tud me­sélni régi életéről. Mosolyogva mondot­ta el az egyik törökországi élményét. 1935-ben Konstantinápolyban elefántot vásárolt a cirkuszvéllalkozó. amelynél alkalmazásban volt. Hajóra akarták fel­hajtani az elefántot, de megszökött. Mindent felforgatva, ami ez útjába állt, a városba menekült. Az utcákon óriási rémület támadt. Még az autókból is kiugráltak, hogy elbújhassanak a hatal­mas vad elől. Három napig tartott, míg sikerült a hajóra parancsolni az elefántot. Ez alatt a három nap alatt Szuchy elvtárs társaival együtt nem evett egy falat kenyeret sem . .. ARNOST JANECEKET olvasás köz­ben találtam. 40 éves. gyerekkorától cirkuszban dolgozik. Felesége és két lánya Prágában él. Lányait ott tanít­tatja. Csak nagyon ritkán látogathatja meg őket, de ennek ellenére is boldog ember, s mint legtöbben ebben a cir­kuszban, foglalkozásának szerelmese. Sokat beszélt a szovjetuniói és a kínai útjáról. A Szovjetunióban rövidebb ideig, Kínában pedig három és fél hó­napig voltak. Elmondotta, hogy milyen nagy szeretettel vették őket körül a két nagy országban. — Szavakkal el sem tudom monda­ni, hogy milyen szép volt az ez út — mondotta. SOKAT TANULT a szovjet és a kínai artistáktól. A tanultakat már jövő évi műsorában felhasználja. Sok új bohóc­viccet is hozot megával, egyébként vic­ceit sejátmage írja. Ha az ember pol­gári ruhában találkozik vele, nem is gondolná, hogy bohóccal van dolga. Megfontolt, komoly ember. Szabad ide­jében sokat **:>lves, ez a legkedvesebb szórakozása A Flaksz-testvérek kedvenc farkas­kutyáikkal foglalkoztak, amikor benyi­tottam hozzájuk. Az öregebb 23. a fia­talabb 20 éves. Mindketten gyermek­koruktól a szüleikkel cirkuszban élnek. Először három éves korukban léptek fel e szüleikkel. Artisták. Közös számuk van Nagyon ügyes, sokoldalú fiúk. Ha valaki megbetegszik és nem léphet fel, rendszerint ők helyettesítik. Értenek az álletidomításhoz is. Az idősebb test­vér most két évre búcsút mond ked­ves foglalkozásának, kétéves katonai szolgálatra vonul be. KÉSŐ ESTE VOLT, mikor búcsút vet­tem tőlük. Az udvaron munkások cso­magoltak. Még jóformán ki sem cso­magoltak és már tovább mennek. Hiá­ba, ilyen a cirkusz élete. BARTHA TIBOR ÚJ IFJÚSÁG — a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik hetenként kétszer Kiadja a Smena a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala, Bratislava, Prazska 9. — Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő Szőke József. — Szerkesztőség és kiadóhivatal, Bratislava, Prazska 0 Telefon 287-17. 237-01, — Nyomja Merkantil n. y. nyomdája. — Elöfizeté«- egy évre 30.— Kés. félévre 15.— Kés — SBŐS Bratislava száma 419-214-nfi17 — Hit tap bélyeg ’vigedéive/ve Bratislava í Kér illeti Postahivatal. Feladó és Irányító postahivatal Bratislava 2. — irányító szám 1400-1. — Terjeszti a Postaszolgálat, — Rendeléseket minder, postahivat*!' és trunden kézbesítő átvesz. D-51523

Next

/
Thumbnails
Contents