Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-09-29 / 77. szám

3 1954 szeptember 39 0! IFJÚSÁG Szervezeti életünkből Tanuljunk, hogy taníthassunk A CsISz-tagok nagy buzgalommal ké­szülnek az oktatási évre. Egy hónap múlva elkezdődik a tanulás. Éppen ősz dereka lesz, a sétálás lassan kellemet­lenné válik, esik majd az eső, sárosak lesznek az utak. Ilyenkor aztán a ta­nulási vágy mellett az idő is hozzáse­gít ahhoz, hogy látogassuk a politikai iskolázást. A fiatalok látogatják is. Nemcsak a CsISz-tagok mennek el az iskolázásra, hanem kezd°"'en részt vesznek azon a szervezeten kívül állók is. Igaz, leg­többször csak kezdetben. Két-három összejövetel után rendszerint nem je­lenik meg a politikai kör vezetője, vagy az előadó és várakoznak a fiata­lok rá. Vagypedig az előadás válik u- nalmassá, mert a propagandista nem készült el az előadásokra és felelőtlen a politikai iskolázással szemben. Ilyen­kor aztán megunják a fiatalok az is­kolázást és lassanként elmaradoznak róla. Pedig kár, hogy ilyen gyógyítható hibák miatt borulnak fel legtöbbször a politikai körök és ez az oka annak, hogy kezdetben minden faluban elkezdik az iskolázást, de csak két-három helyen fejezik be egy "v járásban. Sajnos, az ilyen gyógyítható hibából sem tud­tunk eddig kilábolni. Arról, hogy a pro­pagandista mikép készüljön fel az elő­adásra, mikép vezessék a politikai kö­röket, hogyan szervezzék az oktatási évet, már nagyon sokat Irtunk és még írunk is. Elvitathatatlan tény, hogy minden propagandista tisztában van az­zal, hogy mennyire fontos a politikai iskolázás. Annak is tudatában vannak, hogy az oktatási év sikere teljesen az odaadásuktól és a munkájuktól függ. Mégis huzekodnek e munkájuk telje­sítésétől, mégsem akarnak a haza nap­számosaivá válni. Az alapszervezet el­nöke aztán a járási konferenciákon, vagy a járási aktíván a sok jelenlévő előtt arról számol be, hogy elapszer- vezetüknél is elkezdték a politikai is­kolázást, de később felbomlottak a po­litikai körök. A í'rási bizottság tudo­másul veszi és mint megszokott ese­ményt elkönyveli. Még a füle hegyét sem mozgatja meg, nem kutatja, hogy tulajdonképpen miért mentek széjjel a politikai körök. Ha széjjelmentek, meg­történt, nem lehet semmit csinálni, gondolják magukban. Igaz, akkor már tényleg nem sokat lehet tenni, de ha az oktatási év kezdetén segítenének az elepszervezeteknek a politikai körök megszervezésénél, mégpedig nem olyan formában, hogy körleveleket, vagy vil­lámújságot küldenek szét az alapszer- vezethez — ami sajnos a járási bizott­ságoknál már bevett szokás s azt hi­szik, hogy ez a szervezés netovábbja, ekkor még segíthetnének. A járási bi­zottság tagja, vagy a járási titkár a- zonban nem megy ki személyesen az alapszervezethez, hogy ott töltsön négy — vagy öt óra hosszát, hogy segítsen megszervezni a politikai köröket. Pe­dig hát ez lenne a valódi szervezés, meg aztán az is, hogy továbbra is irá­nyítaná és tanácsokkal látnák el a po­litikai kört. Könnyű' azt mondani, hogy a tagok­ban van a hiba. Bevett szokás az is, hogy azt állítják, „semmit nem lehet megszervezni ebben a faluban” — leg­inkább olyan helyre céloznak vele, ahol szétbontott a politikai kör. Előfordul az is, hogy a lelkiismeretlen szervező munka után természetesen bekövetke­zett hibákat úgy állítják be, hogy azo­kat „a reakció okozta”. Mégse veszik tekintetbe, hogy a fiatalok szívesen el­járnának a politikai iskolázásra, ha az előadó rendes lenne és tanulhatnának tőle. Világos dolog, hogy csak olyan pro­pagandistára kíváncsiak a fiatalok, a- kiktől tanulhatnak. Nem szabad, hogy előforduljon, hogy a propagandista lé­nyegesen kevesebbet tudjon, mint azok, akik hallgatják az előadást. Az ilyen propagandistát kinevetik, esetleg szemtől-szembe kigúnyolják. Természe­tesen, maguk közé valónak tekintik őt a fiatalok, hisz legtöbb alkalommal együtt dolgoznak vele, tehát bátrak, hogy őszintén megmondják a hibáját, kigúnyolják érte. Ez a fiatalok őszin­teségére vall. So., alapszervezet elnöke és sok propagandista panaszkodott már levélben a szerkesztőségnek, vagypedig szóval mondotta el a baját, hogy a fiatalok fegyelmezetlenek voltak a po­litikai iskolázáson. Kuncogtak, nevet­tek, nem figyeltek az előadásra, a fiúk inkább a lányok baját rángatták, mint az előadásra figyeltek volna. Pedig hát a mi fiataljainkban — kevés kivétellel — van annyi becsület és illemtudás, hogy egy előadás alatt, különösen, ha a politikai iskolázásról van szó, tudják, hogyan kell viselkedni. A fiatal megje­lent a politikai iskolázáson. Lehet, hogy a legkedvesebb szórakozását szakította félbe, sakkozott, vagy rádiót hallga­tott, olvasott vagy pedig más egyéb fontos dolgától ment el az iskolázásra. Az egésznapi munka után szakadó eső­ben vagy latyakos hóesésben, de mégis megjelent az iskolázáson. Az iskolázá­son pedig nem éli örömét, semmi sem köti le í figyelmét, mert valaki, illetve az úgynevezett propagandista az író­asztal mögé áll, egy könyvből felol­vas valamit, annyira hangsúlytalanul, hogy alig lehet megérteni, utána lete­szi a könyvet, előfordul, hogy egyet ásít, és parancsolólag megkérdezi, no- hát mit szóltok ehhez? A jelenlévő ta­gok inkább nevetnek egyet, a mellet­tük ülővel beszélgetnek, vagypedig al­kalmas helyzetben lekönyökölnek és e- lőfordul, hogy némely fiatalnak lecsu­kódik a szeme. Ha a propagandista csak egy órát fordított volna az előadás előkészítésé­re, sokkal jobb lett volna ez előadás. Pedig lett volna ideje felkészülni, mert hát minden héten szakíthat ennyi időt és ez az idő nem vész kárba. Most már döntsük el a kérdést, hogy ki a hibás abban, ha a fiatalok nem jelennek meg az iskolázáson. Kézzel­fogható bizonyossággal, a propagan­dista, az előadó. A rendes, értékes elő­adást örömmel végighallgatnák a fia­talok és vágyakoznak a tanulságos elő­adások után. De értékes, komoly elő­adást a propagandista csak akkor tart­hat, ha alaposan felkészül az előadás­ra. Kár tehát mindenért a fiatalokat okolni, mert nem minden bajnak ők ez okozói. Sokkal nagyobb hibát követ el a járási bizottság, mint az alapszerve­zet tagsága abban, he valahol fel­bomlik a politikai iskolázás. A politikai iskolázás terén a járási bizottság munkája is megérlelheti a gyümölcsöt. De sokkal tökéletesebb, sokkal pontosabb munkát végezhetünk, ha a falusi pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság is segít a politikai .skolázás megszervezésében, Előfordul, hogy az alapszervezet elnöke vagy a propagandista járatlan még a szerve­zésben, és ha szeretne is, ekkor sem tudna felkészülni' az előadásra. Magát a propagandistát is tanítani kellene er­re. Ilyenkor aztán a CsISz-alepszerve- zet egész biztos, hogy nem ez égből, vagy a föld alól várja a segítséget, ha­nem a helyi nemzeti bizottságtól, vagy- pedic a helyi pártszervezettől. Csak sajnos, a segítség legtöbbször elmarad. Ezek ez illetékes szervek bizony nem veszik komolyan az ifjúságot és nem sokat adnak arra, hogy rendben foly­jon le a politikai iskolázás. Például Muzslán rendszerint nem sikerül az is­kolázás. A fiatalok mégsem kapnak ko­moly segítséget a felsőbb helyi szervek­től. Egy-két ízben ugyan előfordult, hogy a helyi nemzeti bizottság részé- ről Nagy Ferenc elment a fiatalok po- iltikci iskolázására. A fiatalok öröm­mel várták, gondolták, hogy kisegíti őket a kátyúból. A segítség annyiból állt, hogy megkritizálta a fiatalokat, nrért nem folyik helyes mederben az iskolázás. -Ennek Nagy Ferenc abban látta az okát, hogy a fiatalok sportolni akarnak, rendes ruhában járni és tán­colni. — Csak a muzsika kell nektek, a tánc, meg a futbal, meg az új ruha. pedig hát, amikor én voltam fiatal, akkor rongyos nadrágban jártunk és nem voltak szórakozási lehetőségek, de a politikai iskolázásra eljártunk volna, aehát akkor nem lehetett megszervez­ni. A fiatalok többször nem jelentek meg az iskolázáson. Azt gondolták, hogy „miért élnek ők akkor, ha még nem is táncolhatnak.” Ezt pontosan a helyi nemzeti bizottság képviselője vetette a szemükre. Nemhogy komoly polit.iktr előadást tartott volna és ezzel segített volna az iskolázásnak, ilymódon csak széjjelverte az egész iskolázást. Tehát az alapszervezetek nem ilyen segítsé­get várnak ez illetékes községi szer­vektől, hanem olyan segítséget amely elvtársias és valóban segít. Tanuljunk, hogy taníthassuk a fiata­lokat! BAGOTA ISTVÁN A Csehszlovák Államvasutak egyre lobban gondoskodnak az utazó anyuk­ról és gyermekekről. Az állomásokon bölcsődéket, játszószobákat rendeznek be. A bratislavai állomáson is 1948-ban rendeztek be ilyen játszótermet. A terem egyik részében a gyermekek játszadoznak, a másik részben vedig qyermekágyacskákban pihenik ki az út fáradalmait. Törvény a nemzetgyűlési választásokról A Csehszlovák Köztársaság nemzet­gyűlése elfogadta a nemzetgyűlési vá­lasztásról szóló törvényt. A törvényre vonatkozó határozatot szeptember 21- én hozták, a nemzetgyűlési választást pedig 1954. november 28-ára, vasár­napra tűzték ki. A határozat érteimében a Csehszlo­vák Köztársaság dolgozó népének és minden polgárának alkalma lesz olyan j egyéneket küldeni a nemzetgyűlésbe, J akik méltón képviselik majd a választó í polgárt. Ez a választás nagy jelentősé­gű lesz mindannyiunk szániára. Kü- : lönösen az ifjúság számára nagyjelen- ; töségű, mivel a törvény kimondja, hogy mindenkinek joga van választani, aki i a választás napjáig betölti 18. életévét, j A nemzetgyűlésbe pedig beválasztható minden 21. életévét betöltött csehszlo­vák állampolgár, akinek választójoga van és erkölcsileg, azonkívül más adott­ságok folytán megfelel az errevaló kö­vetelményeknek. Így a valóság az lesz, hogy a választók nagy része fiatalok­ból, CsISz-tagokból tevődik össze. Ezt mégsem elég csak tudomásul venni és megelégedni vele. hanem a választás sikerét mindenáron be kell biztosítani és megteremteni arra az előfeltételt, hogy jó hangulatban folyjon le a vá­lasztás. A CsISz-tagok egyik legfőbb köteles­sége ez. A választás sikerét mégsem egyszerű dolog biztosítani. Nemcsak abból ál!, hogy feldíszítjük a választó- helyiséget, ismertetjük a tagsági gyű­léseken a választás jelentőségét, vagy­pedig agitálunk. Ez mind fontos. Te­kintetbe kell mégis venni, hogy sok fia­talt beválasztanak majd a választóbi­zottságokba. A 'álasztóbizottság tevé­kenységétől függ legnagyobbrészt a választás jó megszervezése. A választó­bizottságnak — mondani se kell — legelsősorban a fiatalokkal kell a kapcsolatot megkeresni és rajtuk ke­resztül kell biztosítani a választás jó megszervezését. Tartsák majd ezt szem előtt azok a fiatalok, akiket be­választanak a választóbizottságokba. A nemzeti bizottságokban sok fiatal tag van. Solt helyen jól dolgoznak ezek a fiatal tagok. Példán! Kamocsán, Nagy- megyeren. Annyira számottevő munkát végeznek, hogy a nemzeti bizottság mű­ködésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni az eredményeiket. Ezzel kap­csolatban bátran állíthatjuk, hogy a nemzeti bizottságok fiatal tagjai, ha úgy töltik be hivatásukat, mint ahogy nép megkívánja tőlük és ahogy el­mondották, amikor a választó polgárok 'lőtt bemutatkoztak, akkor ez komoly lépést jelent arra nézve Js, hogy be­biztosítsák vele a nerrtzetfcyúlési kép­viselőválasztást. A fiatalok lendülete, gyors helyzetfelismerésük, azonnali tettrekészségük képezze a nemzeti bi­zottságok tevékenységének rúgóját. A nemzeti bizottságok jó működése, a néppel való összeforrottsága pedig nagyrészben biztosítja , nemzetgyűlési választások sikerét. Amint látjuk, a fiatalokra mindenfé­lekép j nagy feladat és felelősség hárul. Választanak, de be is választhatják ő- ket a nemzetgyűlésbe is, amely álla­munk kormányzásának legfőbb szerve. Ennek a legfőbb szervnek az összeállí­tásában, felépítésében közvetlenül ott vannak a fiatalok is. Nem lehet elég­gé kihangsúlyozni, milyen megtisztel­tetés ez a fiatalság számára, de egyben mennyire fontos feladatot ró a vállai- ra. A fiatalság munkája számottevő a nemzeti bizottságokban is, ami álla­munk igazgatásának hatalmi szerve, meg a termelésben is. Hazánk irányítá­sa pedig olyan embereket követel meg, akiknek minden tettük a népért van. A fiatalok is a népért dolgozzanak, akkor is, ha választanak, akkor is, ha megvá­lasztották őket, vagypedig a munka­padnál, vagy az eke mellett dolgoznak. Dolgozzunk, hogy hazánk gyarapodhas­son. L. Trisková laboránsnő vért vesz a megfertőzött állatoktól. Főiskoláinkon, klinikáinkon, kísérle­ti intézeteinkben, laboratóriumainkban győződhetünk meg a legjobban arról, hogy nálunk a tudományos munka csakis a társadalom, a nép érdekeit szolgálja. Természetesen ezt a célt tűz­ték maguk elé legmagasabbfokil tudo_ mányos intézetünk, a Csehszlovák Tu­dományos Akadémia dolgozói is. A Csehszlovák Tudományos Akadé­mia keretén belül működik a Biológia; Intézet, amelynek tágas és modernül felszerelt laboratóriumaiban, Ivan Má- lek akadémikus vezetése mellett a fia­tal tudósok egész serege végzi tudomá­nyos munkáját a természettudomány ik terén. A haladószellemű tudomány külön­böző ágai közül messzemenő lehetősé­geket nyújt az immunológia, vagyis azokkal a védő folyamatokkal foglal­kozó tudomány, amelyeket a szervezet a fertőzés után kifejt. A fertőzésről és az immunitásról Harc a fertőző betegségek ellen szóló első tudományos munkát I. 1. Mecsnyikov orosz kutató adta ki, a múlt század végén. Mecsnyikov az im­munitás lényegét az egész szervezet fizikai tevékenységében találta. Ma­gyarázatának ezen haladó pontján alapszanak a legújabb — főképpen a szovjet tudósok által vezetett — ku­tatások is. Bebizonyosodott, hogy az idegrendszer is reagál a szervezet megfertőzésére és tulajdonképpen az idegrendszer az, ami a szerve, retet a védekezési folyamatra kénysze. ríti. Ez a védekezési folyamat egyrészt a vér összetételében, másrészt a szív működésében és a lélekzésben nyilvá­nul meg. Az immunis szervezetben az összes védő szervek tökéletesen együttmű­ködnek. Az összes szövetekben cél­szerűen fokozódó anyagcsere változás megy végbe. A haladó gyógymódok feladata, hogy a szervezetet ilyen álla­potba tudja hozni. Ehhez szükséges, hogy rendszeresen figyelemmel kisér­jék az idegrendszernek a fertőzés ke­letkezése után gyakorolt befolyását, az immunitás erősödését és a hormonszer­vek működésének, valamint a külső környezet figyelembevételével, meg kell állapítani az oltás legalkalmasabb adagolását és időközét., ilyen kísérle­tekkel foglalkoznak a Biológiai Intézet immunitást osztályának fiatal tudomá­nyos dolgozói. Nagyon szép eredményeket ért el a MUDr. J. Sterzl vezetése alatt dolgo­zó kollektív. Az oltások terén végzett kísérleteiket hamarosan gyakorlatban is érvényesítik. A Csehszlovák Tudományos Akadé­mián komoly munka folyik. A tudo­mányos dolgozók szorgalmas műnké ja eredményeként, további sikereket vár­hatunk az egészségügy terén. MUDr. Jaroslav M' zl a laboratóriumban a kísérleti állatokon kíséri a fertőzés lefolyását. figyelemmel

Next

/
Thumbnails
Contents