Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-09-29 / 77. szám
ÓI IFJÚSÁG 1954. szeptember 29. A TOOO sziget országában A Fülöp szigetek — Amerika távolkeieti katonai támaszpontja A mikor este EscaJ tóban, Ma** nila fővárosában kóborolsz, azt hinnéd, hofíy az Egyesült Államok valamelyik városában vagy. Színes neon-reklámok amerikai árut dicsérnek, a kávéházak előtt csillogó Buick-kocsik álldogálnak és jazz-zene szűrődik ki. A sarki újságárusok a „Manila Times'’ és a „Philippines Press" nevű lapokat árusítják, most a kormány tljabb botrányos megvesztegetési afférjáról hozzák a legfrissebb híreket. De az emberek semmibe se veszik az újságárusok kínálgatásait. Manilában mindennaposak a családi és sikkasztási szenzációk. A járókelők hirtelen mégis csak felfigyelnek. Mit is olvas fel ott ordítozva a „Philipps P.ess" árusítója? Már a fővárost veszélyeztetik a „hukok"? Egy pillanat alatt körülfogják az újságárust és kiszakítják kezéből a lapokat. Mint a szélvész úgy terjed a hír: a népfelkelők, azaz a Hughong — a nép nyelvén a „hukok” meglepetésszerűen Manila kapujáig nyomultak előre és kiürítettek egy amerikai fegyverraktárt. A szegényes elüváros utcáit kacagás — ének tölti be, jókedvű embercsoportok verOdnek össze és nem hátrálnak vissza a katonai őrjáratok elől sem. Másnap nem egy fülöpszigeti fiatal tűnt el hirtelen. A „hukok” új harcosokkal szaporodtak, akik a zsákmányolt amerikai fegyverekkel a kezükben a nép szabadságáért harcolnak. A szigetország 297.000 négyzetkilométer területen terjed el, 20 millió lakosa van, különböző maláji népfajok egyenes utódai. A szigetet 1543-ban az akkori spanyol trónörökös utón nevezték el Fülöp szigeteknek. Még ma is 56 maláj törzs lakja. akik nyolc különböző nyelven beszélnek. Ezenkívül élnek itt még kreolok, kínaiak és vagy 20.000 aelai. Az utóbbi Őslakosok még teljesen sajátságos törzsi életet élnek — ide. még nem hatolt semmiféle idegen kultúra. A Fülöp szigetek az évsza- zadok folyamán gyakran cseréltek gazdát. A spanyolok háromszor űzték el innen portugál, holland és angol vetélytársaikat. 1898-ban rövid háború után az Egyesült Államok ragadta magához a hatalmat. De a fülöpszigetiek nem hódoltak be. az idegen uraknak. Egyik felkelés követte a másikat. Csak a legszörnyúbb terror által sikerült a zendüléseket el_ nydmni. McArthur generális, az elsO amerikai. kormányzó mészárol- tatta le a felkelőket. Douglas, a fia, benősült a Morgan bankházba és az így szerzett pénzen szerezte meg a generálisi váll- rojtot, csak folytatta atyja szégyenteljes gaztetteit. Mint a Morgan bankház megbízottja Douglas McArthur alaposan k'használta a helyzetet és mesébeillően meggazdagodott. Az USA kongresszusain, Mac Arthur a Fülöp szigeteket mindig a „kereszténység keletázsiai bástyájának” nevezte. Amikor 1942-ben a japánok áttörték a Fülöp szigetek láncolatát, MacArthur nyomban cserben hagyta a „kereszténység bástyáját” és Ausztráliába menekült. A manilai kapitalisták pedig csakhamar eladták magukat a japánoknak. A dolgozó nép azonban nem volt hajlandó a burzsoázia árulását követni és felkelést készített elő. A szocialista Abad- Santos hívei, a Nemzeti Parasztszövetséggel, valamint a Kommunista Párttal és a Szak- szervezetekkel a „Hukbalakap "- ban. azaz a „Japánok elleni Este Manilában néphadseregben” egyesültek és nyolc várost szabadítottak fel a japán megszállás alól. A felszabadult területen az áruló nagybirtokosok haciendáit (gazdaságait) felosztották. A Hukbalakap, helyi önkormányzati bizottságokat állított fel és demokratikus szavazati jogot biztosított. Amikor 1945. januárjában az amerikai hadsereg ejtőernyős csapatai Luzon szigetén leereszkedtek, akkor jött vissza Mac Arthur is. Első parancsa így szólt: „Lefegyverezni a „huko- kat”. A nagybirtokosoknak meg. engedte, hogy zsoldos banditákból hadsereget toborozzanak, akik az Egyesült Államok zsoldosaival együtt hadjáratot indítottak a fülöpszigeti szabadság- harcosok ellen. A régi feudális körök újból vagyonukhoz jutottak. A felháborodott néptömeg megnyugtatására az Egyesült Államok 1946 július 4-én formailag kihirdette a Fülöp szigetek „önállóságát”. Az „önálló” Fülöp szigetek első elnökét Manuel Roxasnak hívták. A valóságban ugyanarról a Roxasról van szó, aki 1942-ben az amerikaiak kapitulációja után nemamerikai árura magas vámot tűztek ki. p1 llenben a fülöpszigeti kivi. teli árú az amerikai vámhatóság megbírálása alá kerül. Az Egyesült Államok tröszt, jel egy rágógumiért megkapták a Fülöp szigetek nyersanyagai, melyet a kizsákmányolt éhbérért dolgozó munkások és földnélküli parasztok termeltek. A yankeek ma Manilában csücsülnek és zsebre vágják a „független” szigetország nemze ti vagyonát. A termőföld három ötödé a nagybirtokosoké és az ültetvényeseké A „Kasama”, vagyis a földbérlők, a „cacique”, illetve a nagybirtokosoknak óriási bérösszegeket fizetnek és azonfelül kénytelenek még a termés felét is leszállítani. A gazdaságokon igazi jobbágyrendszer uralkodik. lYJaponta 2 pesot keresnek, míg egy átlagcsaládnak hivatalos jelentés szerint 13 peso- ra van szüksége. A városokban sem rózsásabb az élet. A munkanélküliek száma családtagjaikkal együtt több mint 6 milliót tesz ki. A lakosság fele írástudatlan. Az 1947-ben és 1950-ben kötött katonai egyezmény értei a japánokkal együtt közös síkra lépett. 1946-ban újból amerikai szolgálatban látjuk, amint felveszi a harcot a fülöpszigetiek nemzeti megmozdulása ellen.. Semmiképpen se tudott zöldágra vergődni a partizánokkal. Hasonlóképpen járt Quiri- no, az utóda is. Az amerikaiak hiába küldtek repülőgépeket és motorosított egységeket és hiába fektették be nehéz millióikat. 1953-ban az amerikaiak kénytelenek voltak Quirinót elejteni. Már nem nézhették Ok se jó szemmel Quirino bűnös garázdálkodását. Új figura jelent meg a láthatáron, akit Magsaysav- nek hivtak. Ennek valóban „nem volt bOr a pofáján”, felváltva, egyszer egyik, máskor meg az ellenpárt elnökjelőlijeként lépett fel. Az amerikaiak szerint Mag- saysay érdeme abból állt, hogy a „legmakacsabb hukok” kiirtására díjakat tűzött ki. Magsay- say egész 2500 peso erejéig jutalmakat írt ki a „hukok” fejére. 1946-ban a „független" Füiöo szigetek gazdasági szerződésbe lépnek Amerikával. A szerződés' értelmében az Amerikából behozott áru vámmentes, míg a mében a Fülöp szigeteken az Amerikai Egyesült Államok 99 év tartamára 25 hajó és légitámaszpontot létesítenek. A New York Times a következüket írja a Fülöt) szigetek- r-M: ,,A Fülöp.szigetek képezik azt a természetes pontot, ahonnan az egyesült Államok a Dél. nyugat-Pacifik térségben katonai befolyást gyakorolhat. Ugródeszka olyan országok felé, melyek rendkívüli nyersanyagokkal rendelkeznek, mint például ólom, kaucsuk króm stb. 1954. szeptember 6. óta John Foster Dulles, amerikai külügyminiszter vezetése mellett folyik le a délnyugatázsiai konferencia. A konferencia örök időkre biztosítani igyekszik az amerikai tartományuralmat. De amint azt már Kína esetéből láttuk — az amerikai stratégák és koncernurak vágyálmai és a politikai helyzet reális fejlődése között óriási ür tátong. A Fülöp-szigeteken se nőnek az amerikai fák az égig. Már nincs messze a nap és a fülöpszigeti szabadságharcosok megdöntik ezeket a „fákat” A Szovjetunió, kész folytatni a tanácskozásokat Egyesült Államokkal az atomenergia békés felhasználásáról = mondotta A. J Visinszkij, az ENSZ főbizottságának ülésén az Az ENSZ-közgyűlés szeptem. bér 23-i délutáni ülésén Kanada, Chile és az Egyesült Államok képviselőinek felszólalásával megkezdődött az általános vita. Pearson kanadai képviselő felszólalásának jelentős részében az úgynevezett „nemzetközi atomerőügyi szerv” létrehozásának amerikai tervével foglalkozott. Maza, Chile képviselője után Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere szólalt fel. Az úgynevezett „európai védelmi közösség” létrehozását célzó tervek bukásáról szólva, ami kedvezőtlen hatással volt az amerikai katonai tervekre, Dulles leplezetlen ingerültséggel szólott a tervet elutasító francia parlament magatartásé, ról. Beszédének gerincét az úgynevezett „nemzetközi atom. erő-ügynökség” létrehozására irányuló „új” amerikai torv kifejtése képezte. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok e „nemzetközi ügynökség” létrehozásának kérdését a közgyűlés jelenlegi ülésszaka elé terjeszti. Az idevágó amerikai javaslatok ismertetése után a közismert tények ellenére azt igyekezett bizonygatni, hogy az atomerő békés felhasználására vonatkozó megegyezés hiányáért a Szovjetuniót terheli a felelősség. Nem mulasztotta el megállapítani, hogy a Szovjetuniónak az atomfegyver eltiltására irányuló ismételt javaslatai „teljesen elfogadhatatlan feltételeket" tűznek az Egvcsült Á'^mok elé. Dulles, a Biztonsági Tanács öt állandó tagja egyhangúságéinak elve ellen foglalt állást és azt indítványozta, hogy a közgyűlés következő ülésszakán hívjanak össze értekezletet az ENSZ- alapokmány módosítására. E ki. jelentés kapcsán Dullesnek azokat a szavait, hogy a szovjet „vétó” miatt nem lehetett az ENSZ-be felvenni számos ENSZ- tagságra méltó országot, úiság. írói körökben úgy értékelik, mint újabb bizonvitékát annak, hogy az Egyesült Államok küldöttsége az új tagok felvéte'e kérdésében továbbra is régi álláspontjára helyezkedik, nevezetesen egyes országokat előnyös, másokat hátrányos megkülönböztetésben részesít. Lange norvég küldött Kína felvétele mellett A szeptember 24-i délelőtti ülésen az általános vitában Peru, Costarica és Norvégia képviselője szólalt fel. Lange norvég külügyminiszter megelégedéssel állapította meg, hogy a közgyűlés évek óta először jött össze úgy, hogy nincs háború és azt a kívánságát fejezte ki, hogv az ENSZ munkáiéban a vitás nemzetközi kérdé. sek megoldásának útján haladjon. A múltban előfordult — jelentette ki Lange —. hogy az ENSZ apparátusát nem használták fel a nemzetközi kérdések megoldására. Mint megjegyezte, ez nem azért fordult elő mert a tárgyalások más módszerei re- ménvtkeltőbbnek bizonyultak, hanem azért, mert az ENSZ- ben nem hallgattak meg egyes államokat, amelyek nagy mértékben érdekeltek voltak bizonyos problémákban. „Mindenek, előtt arra a tényre gondolok — mondotta Lange hogy a Kínai Népköztársaság nincs képviselve az ENSZ szerveiben. Kormányunk véleménye szerint ez az állapot feltétlenül növekvő aggodalmat kelt az Egyesült Nem. zetek Szervezetének tagjai körében”. Ezért a közgyűlés áttért a főbizottságnak a napirendről és a kérdéseknek a bizottságok közötti szétosztásáról szóló beszámolójának megvitatásához. A Szovjetunió küldöttsége, épúgy mint a főbizottság ülésén, ismét javasolta, hogy halasszák el Laosz és Kambodzsa ENSZ-fel- vételének kérdését az indokínai kérdés teljes rendezéséig. A közgyűlés azonban szavazattöbbséggel felvette ezt a kérdést a napirendre. Az atomkérdést felvették az ENSZ-ülésszak napirendjére Az ENSZ közgyűlésének főbizottsága szeptember 24-én délután ülést tartott azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy tűzzék napirendre az Egyesült Államok küldöttsége által javasolt „nemzetközi együttműködés az atomenergia békés alkalmazása terén” című pontot. Lodge amerikai küldött felszólalásában javasolta, hogy a főbizottság tűzze napirendre ezt a kérdést. Megismételte Dulles amerikai külügyminiszternek azt az állítását, hogy a Szovjetunió állítólag mindeddig elutasította az együttműködést abban, hogy alakítsanak „nemzetközi ügynökséget az atomenergia békés célokra való felhasználása ügyében”. A, J. Visinszkij szovjet megbízott felszólalásában kimutatta, hogy Dulles és Lodge állítása nem felel meg a valóságnak, — A szovjet kormány — mondotta Visinszkij — nem egyszer kijelentette, hogy hajlandó tárgyalásokat folytatni azoknak a javaslatoknak további megvitatása végett, amelyeket a Szovjetunió és az Egyesült Államok terjesztett elő ebben a kérdésben. Visinszkij kijelentette, hogy a Szovjetunió legutóbb szeptember 22-én jegyzéket juttatott el az Egyesült Államok kormánya, hoz és ebben is leszögezte, hogy kész folytatni a kétoldalú tanácskozásokat az Egyesült Államokkal az atomenergia békés felhasználásáról. A szovjet küldöttség vezetője feltette a kérdést, hogy vájjon Dulles csütörtökön, Lodge pedig a pénteki ülésen miért hagyta teljesen figyelmen kívül a Szovjetunió szeptember 22-i jegyzékében foglalt javaslatokat? A. J. Visinszkij a továbbiak, ban megcáfolta Dullesnek azt az állítását, amely szerint a Szovjetunió öt hónapon át nem válaszolt az amerikai kormánynak arra az ajánlatára, hogv kezdjenek kétoldalú tárgyalást az Eisenhower-féle „nemzetközi atompoolra" tett javaslatról. Visinszkij határozottan leszögezte: nem felel meg a tényeknek, hogy a Szovjetunió elutasította volna az amerikai kérelmet. A szovjet megbízott megjegyezte, hogy az e kérdéssel kap. csolatos részletes álláspontot később fejti ki, azonban eleve leszögezte, hogy a szovjet kormány azon az állásponton van: az államoknak ki kell jelenteniük azt az elhatározásukat, hogy nem használják az atomfegyvert. Ez a lépés nyitná meg az utat az együttműködéshez az atomenergia békés célokra való felhasználása terén. A szovjet kormány a kérdés állásának helyes megvilágítása érdekében javasolta, hogy tegyék közzé az e kérdéssel kapcsolatos jegyzékváltás tartalmát — mondta Visinszkij. — A Szovjetunió küldöttsége hozzájárul ahhoz, hogy ezt a fontos problémát felvegyék az ENSZ-közgvűlés kilencedik ülésszákának napirendjére. A főbizottság egyhangúlag elfogadta, hogy tűzzék napirendre a problémát és elhatározta, hogy e kérdés megvitatásával az i. számú bizottságot bízza meg. Kilenchatalmi értekezlet előtt Adenauer új követelése A DPA jelenti,, hogy a bonni kormány emlékiratot juttatott el londoni értekezlet részvevőihez. EZ az emlékirat a kilenchatalmi értekezlettel kapcsolatos nyugatnémet kívánságokat tartalmazza. Adenauer fogadta Hoyer-Mil- lart, Nagy-Britannia németországi főbiztosát, aki Eden külügyminiszter megbízásából a londoni kilenchatalmi értekezlet politikai és technikai előkészítéséről tájékoztatta a bonni kancellárt. Adenauer a kiszivárgott hírek szerint közölte a brit főbiztossal, hogy a londoni értekezleten Nyugat-Németországnak az Atlanti Szövetségbe való közvetlen {elvételét követeli majd. Eden beszéde a német újra- felfegyverzés mellett Eden angol külügyminiszter Warwiekshireben beszédet mondott és ebben érintetté a fonto. sabb külpolitikai- problémákat. A külügyminiszter mindenekelőtt leszögezte: „A brit kormány a kilenchatalmi értekezlet alkalmával arra törekszik majd, hogy megegyezzenek legalábbis a főbb elvekben, amelyek az új európai struktúra alapját vannak hivatva szolgálni”. Eden a továbbiakban arról beszélt, hogy „meg kell szilár. dítani a nyugateurópai egységet” s hozzáfűzte, hogy „ezt nem lehet megtenni Németország nélkül”. Azt erösítgette. hogy „Németországot szoros kapcsolatba kell hozni” az egyéb nyugati hatalmakkal. Az angol külügyminiszter úgy próbálta beállítani a német mi. litarizálás kérdését, mintha az éppen egv új német agresszió megelőzését szolgálná. „Ha Németországot kívül hagyjuk Európánkon — mondotta — követni fogja saját útját. Jól tudjuk, hogy ez mit jelentett a múltban és nem szabad újból elkövetnünk hibáinkat". A szociáldemokrata párt kampányt indít Adenauer diktátori módszerei ellen A Telegraf, a szociáldemokrata párt nyugatberlirii lapja a nvugatnémeto’-szá^i eaeménvekkel foglalkozó cikkében a következőket írja: A szociáldemokrata párt néhány nappal a londoni értekezlet előtt széleskörű kampányt indít Adenauer diktátori politikai módszerei ellen. A kampány a következő három akcióból tevődik össze: l, Ollenhauer pártelnök a bel- és külföldi, sajtótudósítók előtt kifejti véleményét a külpolitikai helyzetről; 2. Nyugat-Németország valamennyi nagyobb városában a legközelebbi napokban tiltakozó gyűléseket tartanak; 3. a szociáldemokrata párt vezetői a jövőben elutasítanak minden megbeszélést Adenauerral, ha a kancellár előre nem kötelezi magát arra, hogy meghatározott kérdésekről tanácskozik velük. A hazánkban járt angol szakszervezeti küldöttség baráti eszmecseréje a csehszlovák kulturális dolgozókkal. A harmadik bírói Stanley Young festőművész, a második jobbról El isse Fraser zongoraművésznő.
