Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-09-25 / 76. szám
T I 4 Ol IFlOSÄG 1 QfM c;7pnfnmh°’’ ?fj jß&CO>,toC'$to0'lcfy‘ \ z elmúlt napokban napokban új, ** színes szovjet film került filmszínházainkba: „A hajó parancsnoka'’. A film tárgyát a szovjet tengerészek életéből meríti. Tartalma a következő: Andrej Viszotin. fiatal tengerésztiszt Leningrádból távoli kikötőbe érkezik. A „Derzsavnij” torpédohajó parancsnokává nevezték ki. Viszotin elődje becsületes tiszt volt, de nem volt kezdeményező, parancs nélkül nem tett meg semmit sem. Parancsnoksága alatt a nagymultú Derzsavnljnak megkopott a régi dicsősége. Viszotint maga az admirális bízta meg azzal a feladattal, hogy a hajónak szereze vissza régi dicsőségét, s hódítsa vissza a hajó számára a flottában az első helyek egyikét. Viszotin tökéletes rendet teremt a hajón, arra törekszik, hogy a legénység és a hajó tisztikarának harci fel- készültségét fokozza. Ugyanannál a flottánál, amelynél Viszotin teljesít szolgálatot, szolgál a barátja, Igor Szvetov. A „Bátor” hájó parancsnoka. Mindenki példás parancsnoknak tartja, s a hajóját legjobbnak a flottában. No, de Viszotin észreveszi, hogy Szvetov sikreit helytelen módszerekkel érte el. Szvetov Viszotin barátja, meg van győződve arról, hogy az alárendelteket rá kell kényszeríteni arra, hogy megszokják a vasfegyelmet és a parancsnok abszolút hatalmát. Ezzel ellentétben Viszotinnak az a nézete, hogy a parancsnoknak olyan tengerészeket kell nevelnie, akik a parancsot nemcsak azért teljesítik, mert azt a szolgálati szabályzat megköveteli tőlük, hanem azért, mert azt belső követelménynek, szükségletnek érzik. A két nézet konfliktusa, Viszotin kapitány elvének igazolásáért vívott harca a film témája. A film alkotói (L. Zajcev, G. Szkul- szkij, G. Koltunov). A fő problémán kívül még számos kérdést is megoldanak. Igen érdekes epizód Sztyebalev tengerész története, aki a „Bátor” hajón teljesít szolgálatot. Sztyebalev hanyag, nem teljesíti lelkiismeretesen a kötelességét. Szvetov nem foglalkozik vele, nem törődik a nevelésével, s nem érdekli őt Sztyebalev belső élete sem. „Javíthatatlan” viselkedéséért, hanyagságáért eltávolítja a hajóról. Viszotin, akinek meggyőződése, hogy helyes módszerrel minden embert át lehet nevelni, magához fogadja Sztyebalevot a \ . ★ ★ IRODALMI HÍREK A MOST KEZDŐDŐ VELENCEI ZENEI FESZTIVÁLON — mint az olasz lapok jelentik, az első koncert műsorát kizárólag Bartók Béla műveiből állították össze. A román táncok, a III. zongoraverseny és a zenekari Concerto szerepelnek a Bartók műsorban. A III. zongoraverseny szólistája Kentner Lajos lesz. A La Fenice színházban szín- rekerülő koncertet Sergiu Celibidache vezényli. Az egyik kamarazene-esten megszólaltatják Lajtha László egyik trióját. VA” ZOLTÁN „TIZENHAT ÉV FEGY- HáZBAN” című könyve az utolsó hetekben három külföldi kiadásban jelent meg, kínaiul, németül és mongol nyelven. hajóra, Szvetov ezért megsértődik és azt gondolja, hogy barátja csak azért vette fel az általa elbocsátott tengerészt, hogy felettes parancsnokainak kedveskedjen és őt a háttérba szorítsa. Szvetov Viszotin iránti ellenséges magatartása nég jobban fokozódik, mikor megtudja, hogy Viszotin még lánykorában szerette a feleségét, Tatjánát. A film alkotóinak gondolata, amint láthatjuk, nagyon figyelemreméltó és tanulságos. Nem pusztán katonai problémát vet fel, ennél sokkal többet. Kár, hogy a film nem mutatja be eléggé Viszotin nevelő munkáját és ; módszerét. Viszotin nem szavakkal, hanem tettekkel győzi le barátját Szve- tovot, de ezt a film nem igen mutatja be. A rendezők ennek a hibának tudatában a színészek alakításával igyekezték kifejezni Viszotin nézetének és módszerének helyességét. A film egyes alakjai igen kifejező- ek. Szembeötlő vonásokat találunk Viszotin kapitány alakjában. Becsületes magatartása, figyelmes fzeme, csendes és kellemes hangja, megnyerő egyénisége igaz embert tár elénk Alakjál Michail Kuzmecov rajzolta meg, akit a Karlove Vary-i filmfesztiválról igen jól ismerjük. Az elbizakodott Szvetov alakját A. Verbickij rajzolta meg. Szvetov elhamarkodottan, meggondolás nélkül cselekszik, hibái helytelen nézetéből származnak. „A hajó parancsnoka” című film érdekesen beszéli el a szovjet tengerészek életét. Megtaláljuk benne az orosz hajóflotta hősi tradícióit, amelyek a szovjet embereket a büszkeség érzésével töltik el. A szovjet nép nagyon szereti saját tengeri erejét és ezért minden eszközzel segíti és támogatja fejlődését. Dolgozó népünk szintén megszerette a szovjet tengerész filmeket. „A hajó parancsnoka” című új szovjet film a szovjet filmművészet új hajtása jogosan nyeri el nézőink tetszését. B. T. Michail Kuzmecov alakította Viszotint „A hajó kapitánya” című színes szovjet filmben. Képünkön Michail Kuzmecov kitűnő alakítását láthatjuk FRAffO KRÁL JDarti zápiclal Béke, szívünk drága álma bár kenyerünk alig van, de jaj annak, ki vártánkra tolvaj szívvel besurran. Zsong a Duna, zeng a Tátra, szlovák arcán hevület, bátran világgá kiáltja: szabadság, jog, becsület! Lobogónkat ifjak ökle lengesd újra bérc felett, igazság: Jánosík földje ármányt mindig büntetett. Zsong a Duna, zeng a Tátra, szlovák arcán hevület; bátran világgá kiáltja: szabadság, jog, becsület! Veréb foga szomjas vérre, karma bőrünk nyúzná le, a fasizmus kigyómélfje hiába hullt $zívünkbe. Zsong a Duna, zeng a Tátra, szlovák arcán hevület, bátran világgá kiáltja: szabadság, jog, becsület! Ford. SIPOS GYŐZŐ VERES JÁNOS ^zgyforwáH égi Ne hidd, hogy csak az új paloták s szénnel telt csillék fontosak most, kis dologban is hozzájárulsz a nép-gazdagitó békeharchoz. Az anyacsavar és bádogedény úgy, mint egy szekér görögdinnye ugyancsak kell s azonos tűzzel égj minden dologr- tekintve. Mindegy, hogy tán a Duna partján, vagy Vepor tövén feszül izmod, s hogy lóherét kaszálsz, vagy kicsiny diákjaid írni tanítod. A cél egy: legyen minden s bőven s haladjunk órjás lépésekkel. Vágyad — ha elvégzel valamit — mint tőrt tukjába, ó ne tedd el! Hogy hűségedet bebizonyítsd, erre most minden perc alkalom. S használd ki jól, bár forró nyárban, vagy téli kobaltkék hajnalon. mié ke zés A Béke Vüágtanács határozata értelmében 1954-ben az egész békesze retö, müveit világ ünnepélyesen megemlékezik Aristophanes 2400. születési évfordulójáról. Ki volt Aristophanes? Görög író volt, aki hivatását magasra tűzte ki: nevetségessététel útján erkölcsi javításra törekedett. A nevettetés minden módjának föltétien ura, a legszellemesebb s legvaskosabb természetességű komikusa a világirodalomnak. Arany János fordításában még ma is igen élvezetes olvasmányt nyújtanak darabjai. A legismertebbek: „A felhők” című, a nevelésről szól, a ,.Darazsakat" a pereskedési mánia ellen írta. A „Béke” című darabját a békehangulat érdekében írta és a „Madarak”-ban kirriutatja az imperializmus csődjét. /Q rislopUanesre M ialatt az egész világ megemlék. szik Aristophanes 2400. születésnapjáról a newyorki Művészeti Akadémia azt a határozatot hozta, hogy Aristophanes „Nőuralom" című komédiájából 130 sort kell törölni a cenzúrának. Ez a tény kellőképpen megvilágítja a maccarthyzmus befolyását az akadémiai szabadságra. Vájjon milyen „felforgató” versekről van szó, melyeket a newyorki Művészeti Akadémia törlése ítéli? Miről szól az a 2346 évvel ezelőtt ért és előadott komédia, amely mégis ,,át van itatva kommunista eszmékkel” — legalább is az amerikai akadémia véleménye szerird. Aristophanest darabját először időszámításunk előtt 392-ben adták elő, tizenkét évvel a pelepon- nesosi háború befejezése után. A legyőzött és megalázott athénaiak nehezen viselték a spártaiak uralmát es ezért szívesen hitelt adtak a demagóg gok és háborús úszítók beszédeinek, akik új kalandokba hajszolták őket. 395-ben szövetségbe léptek Thébával, Korinthtal a spártaiak ellen. Ez az új háború 392-ig tartott. Athén erkölcsi, leg teljesen lezüllött, az ország siralmas állapotban tengődött, olyan urak ■voltak a kormány élén. akik vajmi keveset törődtek a közügyekkel és csak az. érdekelte őket, hogyan töltsék meg pgnzeszsákjaikat. Éz az általános helyzet nagyon elkeserítette Aristophanest. Már 35 éve bátran kiállt és a békéért harcolt. Támadta az élősdieket, a fegyverkereskedőket, a besúgókat, a rossz bírákat és mindazokat, akik tönkretették a nép életét, téveszméket hirdetnek és bűnöző szenvedélyeket szítanak. Aristophanes úgy érezte, hogy minden reménye odaveszett. Ha megpróbálná megjavítani „a démost”, melyet rossz vezérek félrevezettek, már eleve vesztett csatát jelentene; ezért szatírájában más formához fordul, tréfásan lefesti, milyen siralmas állapotban látja az államot és mennyire elégedetlen a kormánnyal: képzelete a nők politikáját vetíti elénk. ' , „Miért ne bíznánk a kormányzást a nőkre, mikor a nőkre bízzuk házunk védelmét és vezetését?” „Gondoljunk arra, hogy a nők elsősorban anyák és ezért majd szívükön fekszik a katonák védelme”. Az asszonyok ragasztott szakálakkal, férfi ruhában, kora hajnalban a parla. mentben találkoznak; követelik, hogy adják át az asszonyoknak az állam ve. zetését, mivel zsákutcába kerültek. „Nem haladunk előre se a vitorlákkal, sem pedig az evezőlapátokkal”. „.4 törvényeket, mintha részeg bolondok hozták volna". És tulajdonképpen mi ennek az oka* „Mérges vagyok és rel- háborítónak tartom — mondja Prara- gora az összeesküvés feje — hogy mi játszódik itt le ebben az államban. Mert látom, hogy mindig rossz vezére, két választanak; ha közülük valaki egy napig jó, akkor tíz nap múlva rossz lesz. Ha máshoz fordulunk, akkor minden bizonnyal még rosszabbra találunk...” A megvesztegetett vezérek és kizsákmányolok miatt olyan szegény a nép és ezek miatt él olyan nyomorúságban. A nők elhatározzák, hogy harcolni fognak ez eV.en az igazságtalanság ellen: „Mondom, mindnyá. jan tegyétek össze vaqyonotokat, osztozkodjatok rajta és éljetek a közös vagyonból; ne legyen az egyik gazdag, a másik szegény; az egyiknek ne legyen hatalmas gazdasága, a másiknak viszont annyija se, ahová eltemessék ...” — „Már nem lesznek bíróságok ...” — És kérem mire volna jó a bíróság? — Különböző ügyes-bajos dolgok intézésére. Elsősorban a következő esetre gondolok: ha az adós például letagadja adósságát. — Hát honnan venne kölcsönt, ha minden közös lenne. — És nem lesznek tolvajok? — Miért lopnák azt, ami a saját tu lajdanuk?” * * * íme. ez itt a corpus delicti — fantázia, melyet a nagy költő képzelt el, hogy szatirikus formába dönthesse az athéni politikáról vallott véleményét. Felszabadító elképzelések egy meggyötört, elárult nép számára. Az athéni költőt csak a nép jóléte foglalkoztatta. Negyvenéves alkotó munkája folyamán különböző költői formában fejezte ki mondanivalóját. De minden alkotásának központjában: a szenvedő ember áll. Éppen ezért támadja azokat, akik aláássák az emberi jellemet, támadja a kalandorokat, a karieristákat, a csalókat, az erkölcscsőszöket, a rossz bírákat, „azokat a pókokat, akik megmételyezik a becsületes polgárokat”, a besúgókat, akik szapülásból és cselszövésekből táplálkoznak. Leleplezi tetteiket és a dolgozók érdekében elitéli viselkedésüket. Megértjük tehát, hogy ma is akadnak emberek, akiket Aristophanes nyugtalanít azzal, amit 24 évszázaddal ezelőtt írt. „Ezek az emberek — az Aristophanes alakjaira gondolunk — úgy festenek, mint ahogy az emberek abban az időben és 1954-ben is megismerjük őket” — jegyzi meg Maurice Lacroix a „Békevédelem" című lapban. Ezért a becsületes és rendes emberek. akik szeretik a békét, az alkotó munkát, akik Szeretik az emberiséget és harcolnak az emberek boldogságá. ért, érdeklődéssel fordulnak a nagfr athéni költő műveihez. (A „Lettres Francaises” nyomán) \
