Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-09-25 / 76. szám

1954. szeptember 25. AI IFI0SÁ6 3 Az ifjúsági sajtó terjesztését a ma- i gyarbéli CsISz-tagok szívügyüknek te- . kintik. A vezetőségi gyűlésen elhatá- rozták, hogy szombaton tagsági gyű­lést tartanak, ahol megbeszélik a saj­tóterjesztést. Szombaton este, a kul- túrházban vidám gramofonszó mellett gyülekeztek a fiatalok. Néhányan kö­zülük táncra is perdültek, hiszen a fiatalok szeretnek táncolni, dalolni a jól végzett munka után. A sajtó fela­datáról szóló előadás után tíz fiú es leány jelentkezett, hogy az ’ifjúsági sajtó számára előfizetőt szereznek. Sajnos, másnap, vasárnap reggel a tervbe egy ki- hiba csúszott. A CslSz járási bizottsága nem küldte le a ma- tatványszámokat, amelyeket szét kel- í lett osztani a fiatalok közöt. Két elv­társ azonnal kerékpárra ült és elhoz­ta a lapokat. Alig egy félóra múlva a fiatalok már az utcán kézről-kézre ad­ták a Smena és az Üj Ifjúság legfris­sebb számait. Trojan Péter és Dombo- vics Sándor elvtársak megkezdték a' terjesztést. Dombovics elvtárs még a fiatalasszonyokat is meg­nyerte az újság előfizetőinek. Szűcs elvtársnővel éppen a vízhordás közben találkozott. A fiatal menyecskének nem kellett sokat beszélni. Aláírta a meg- rendőlapot, mert hogy —a „Leányaink­nak” című rovatban nagyon érdekes dolgok vannak, fiatal leányok és asz- szonyok számára. KANDIKÖ OTTÖ, budapesti tudósitónk írja: Séta Budapesten, a Mezőgazdasági Kiállításon C zázezrek, városi, vidéki dolgozók, ^ tanulók látogatták s gyönyörköd­tek a budapesti Országos Mezőgazda- sági Kiállításbai.. Van is sok maradan­dó emlék, mert ilyen nagyszabású kiál­lítást — mint most — még nem látott Magyarország népe. A látni valók sokaságáról könyvet lehetne írni :s „ember legyen a tal­pán”, aki a látottakról röviden be tud­na számolni. A kiállítás Magyarország mezőgazdaságának fejlődését, a Szov­jetunió és a népi demokratikus orszá­gok mezőgazdasági gépeit mutatta be nagy sikerrel. Induljunk el a hatalmas főpavilon é- pületében ... Elsőnek a szovjet mező­gazdaságot gyönyörűen szemléltető festmények tárulnak elénk. Majd kivá­ló mezőgazda-ági szakemberek képei. A terem közepén a terepasztalon Le­ninről elnevezett Volga—Don csatorna kisebbített mását csodálják a látoga­tók. Távolabb „élőkép” mutat be egy- egy kolhozfalut. Mindenki megcsodálja ezt az alkotást, amely oly élethűen tár­ja elénk a szocialista falu építészeti el­rendezését, virágzó kultúra honát. A másik terembeft régi magyar me­zőgazdasági szakemberek képeit lát­juk. Köztük van Tessadik Sámuel (1742—1820) korának egyik leghala­dóbb mezőgazdásza. Majd táblák mu­tatják be egy-egy termelőszövetkezet, életét, fejlődését. Hatalmas „villanytérkép” azt mutat­ja, hogy Magyarországon hol helyez­kedik el a 4.482 termelőszövetkezet, 364 gépállomás és 469 állami gazdaság. Továbbhaladva különféle termékek, len, zab, komló szépen elrendezet sorait látjuk. A terem egyik sarkában embe­rek sokasága szorong. Mi is közéjük furakodunk. Amint közelebb kerülünk, a gyermekkori mesékben oly sokat hal­lott „terülj, terülj asztalkám” jut az eszembe. Mintegy kilenc méter széles­ségben, ami szem-szájnak ingere, min­den megtalálható: csabai kolbász, sejt, hal, gyümölcs, bor és sorolhatnám ne-- estig ... a különféle ételek neveit, a kiállított termékek sokaságát, amely jelképezi a bőség országát. A főpavilont elhagyva zászlók jelzik e különféle országok részvételét a ki­állításon. A Szovjetunió mezőgazdasági gépeinél rengeteg nép csodálja az ara­tógépet, traktorokat s az egyéb külön­leges mezőgazdasági gépeket. tj1 zen a kiállításon résztvesz Cseh- Szlovákia is. Vájjon kik jöttek él hozzánk? Utunk a csehszlovák pavilon felé vezet. A pavilont körülvevő vörös zászlók közepéből a csehszlovák nem­zeti lobogó tör magasba. Népistílusos nagy vázákban virágok díszlenek. Az „információs iroda" fehér sátora fölött aranyozott felirat: Csehszlovákia. A fényképek erdejében nagyon szép Prá­ga látképe, valamint azok a felvételek, amelyeket műnk- közben készítettek a különböző mezőgazdasági gépekről. A gépeket embergyűrű veszi körül. Nagy az érdeklődés a csehszlovák gépek iránt. Tolmács segítségével rövid időn belül megtudom, hogy az itt lévő ba­rátaink a brünni „Zetoj;” gyárból jöttek. Jindfich Nemec elvtárs ba-átságosan fogad s örömmel kalauzol a gépek k" • zott. Különösen a „Zetor” (lásd a fen­ti képen) nagyon felkeltette az embe­rek érdeklődését. Az elvtársak alig győznek válaszolni a kérdésözönre. Ér­dekességek közé számít a lenkombájn, az oldalt kaszálógép, de legtöbben még­is az új cséplőgép körül forgolódnak. Peráze megtekintik a modern fejőgé­peket is. Mindenki kíváncsi valamire. Nemec elvtárs igyekszik minden láto­gató kívánságát teljesíteni. Beszél, fel­világosításokat ad — természetes tol­mács útján. Elmondja, hogy soha sam A látogatók szemügyre veszik a répa szedőgépeket. tapasztalt még ilyen érdeklődést a me­zőgazdasági gépek iránt, mint itt, ezen a kiállításon. Beszédjéből megtudjuk, hogy még több más különböző gépet gyártanak Csehszlovákiában s itt még nincs mindenfajta képviselve. Nagyon örül, hogy ezeket a gépeket — ha le­hetne — a magyar parasztság nyom­ban megvásárolná. Persze, ezt nem le­het — mosolyodik el — ezek csak mu- tetványpéldányok. Ahogy tovább me­gyünk, bennünket is éppoly megelége­dés tölt el, mint barátainkat, hiszen alkalmunk ny'lt saját szerbünkkel meg­győződni — igaz csak egy röpke pil­lanat alatt — Csehszlovák mezőgaz­daság fejlődéséről. A csehszlovák gépek mellett megte- láljuk a Német Demokratikus’ Köztársaság, Románia, Olaszország és Nyugat-Németország mezőgazdasági gépeit is. A gépek után az egyik pavilonból már messziről hallatszik a különböző háziállatok tarka zenéje. Mondanom sem kell, hogy a pavilonban a szárnyasok hadát találjuk. Modern keltetögépeket látunk s itt a szemünk előtt bújik ki a kiscsirke a tojásból. A látványosság különösen a gyermekeknek tetszik, de a felnöi ek is elmosolyodnak rajta. Az állatokat díjazzák, gazdáik elis­merő oklevelet kapnak. A kiállításon vásár is van. Termelőszövetkezeteink pavilonjában különösen sok csizmát és téli ruhát vásárolnak a látogatók s a jó vásár után borkóstolás következik. A „Becseli” csárdában népi zenekar húzza a talp alá velőt s a magyar tá­jak híres borai mind megtalálhatók. Itt tartanak vidám pihenőt a látogatók. A borozgatás után ismét útrakelnek, mert még sok látnivaló eked. Valaki elrik­kantja megát megtaláltuk — mondo­gatják az utána menők s tódulnak a nagy tábla felé, melynek felirata „ser­tések”, A kellemetlen szag most sen- ! kit se zavar. A pavilon előtt embertö- j meg kígyózik, mindenki látni szeretné az 500 kilós disznót. Láthatta is min­denki, pedig egyes emberek — igaz, titokban — azt híresztelték, hogy csak propaganda. Persze mim mindig, most is póruljártak a hitetlenek, mert a hí­zó valóban ott tanyázik a kiállítás e- gyik pavilonjában. A pavilonok sokasága közt gyönyör­ködhetünk haltenyésztésünkben, szar- vesmarhaállományunk és a magyar te­livérek gyönyörű példányszámaiban. \? égül, he a látogatók elfáradtak, be­’ teltek a sok látnivalóval, vidám szórakozásra s alkalmuk nyílik. Meg­csodálhatják az első magyar televíziót, amely kísérleti adását a vá6ár alatt kezdte mag. A gyermekek többnyire a bábszínház felé vonzódtak, ők ott ta­láltak szórakozást. Tartós emlék marad számunkra a gyönyörű lovas bemuta­tó. többek között a „római lovasver­seny”. A kiállítás felejthetetlen emlé­ket jelent a látogatók számára. A Budapesti Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár egy újabb bizonyíté­ka mezőgazdaságunk fejlődésének. Sajtóteriesztés Magyarbélen C zokatlan beszélni a diákélet izé­^ ről. Mert, hiába no, nem oly’ egyszerű az. Ha, mondjuk bor lenne, talán még azt mondaná rá az ember, hogy ,de nekünk való ez komám", vagy „adjon az isten egy Dunával belőle”, de a diákéletre, ki hallott ilyesmit monda­ni. .. ? Persze, ne gondoljátok most már, hogy valami javíthatatlan, korhely. fráterrel van dolgotok, csak úgy ... izéből, amőly’ hasonlatképpen mond. tam. Tény az, hogy kerek két hete diák vagyok, egyetemista. Két hét nem sok idő mégis annyi sok minden történt azalatt a két hét alatt, hagy legalább még két hetembe kerül majd, míg el­rendezem a fejemben. Elmodani? — hajaj, sokáig tartana. Különösen az első napok, hát azok oszt’barátom.. . Csak képzelj el egy hatalmas épü­letét, olyan labirintusfélét és bele egy csomó csevegő-nevető-kiabáló nyug­hatatlan diákot, no meg néhány sze­rencsétlen elsőst. Az a keresés, l'.át keresni, keresni mindenki keresett va­lamit. Ebből aztán olyan kavarodás lett, hogy jaj, míg megtaláltam a lek­torátust, ... félnapig kerestem, de még ott is, míg rám került a sor. ■, hajaj. Az órarend, hát az egy külön téma. Még az volt a szerencsém, hogy nem tudtam hozzájutni, különben biztos, hogy valamilyen idegen előadásokra járnék még most is. Ugyanis azon az órarenden elmenni," el nem tévedni, ha nem is külön művészetet igényel, de legalább is egy kisebbféle magya­rázó kurzust. Mi jellemző még az első napokra? Az előadótermek keresgélését sehogy sem hagyhatom ki. Már nem is bősz. szánt, éppen a minap mondta az egyik felsőbb osztályos ismerősöm: Pityu- kám, én egy félévig kerestem, te két hét alatt akarod megszokni? Különben az iskolábajáráshoz tartó, zik még a napi néhány óra. Az egyik hajnalban, a másik ebédtájban, a har. madik meg éppen mintha a vacsorám­ra aspirálna. Másképpen jól érezzük magunkat, a tanulandó anyagban nem szűkölkő. dünk, ismerjük már' a város minden könyvtárát, antikváriumát. Itt.ott ol­vasgatunk, tanulgatunk is. Nem, nem jó lenne rosszul bemutatkozni már az első szemeszterben. De a többiben sem. Talán ennyit akartam mondani. Előadásokról, vizsgákról, majd máskor, J^'anyit. Egy kis ízelítő, egy korty.-L' nyi a diákéletből. Egész kellemesen megrészegít... KARDOS h A mezőgazdasági kutatók eredményei A galgóci járásban lévü bucani Me­zőgazdasági Kutatóintézet dolgozói a növénvnemesítésben szép eredményt értek el. Kitermelték a „bucani 16' és a „bucani VT XVI” nevű búzafaj­tát, melynek igen rövid a csírázás] ideje, nagy az ellenállóképessége és a hozama. Mindkét fajtából hektáronként kö­rülbelül 45 métermázsa terem. Az ipari növények közül két kuko­ricafajtát nemesítettek. A ..bucani sár­ga'’, amely 120—130 nap alatt fejlődik ki. Ezenkívül a „bucani lófogú”, amely rendkívül sok zöld levelet termel s ezért silózásra igen alkalmas. A többi ipari növény közül két nap­raforgófajtát nemesítettek, az egyik sok olajat tartalmaz, a másik pedig kiadós takarmányt nyújt. Továbbá kitermelték egy új répafaj­tát is. A nyitrai kerületben a jövő év­ben 2000 hektárt vetnek be az új ré- pafa.itával. Első napok a tanulóotthonban j Sokszáz fiú és leány talál a napok­ban új otthonra. Megnyíltak tanuló­otthonaink kapui, ifjúságunk hozzá, kezd a tanuláshoz". A nagyszombati munkaeriltartalékOK III. számú iskolájában is megindult az. élet. Fenti képünkön Skrobáíc Emil ta.f nítót látjuk, amint magyarázza az el- ■ sőéveseknek az esztergáli/ozás alapsza. bátyait. Plank .József mester, az alk.it. részek helyes mérését mutatja a fiúk­nak. A vasárnapi terjesztés szép ered­ménnyel végződött. 35 új előfizetőt szereztek az ifjúsági sajtó számára. Es­te összegyűltek a fiatalok a kultúr- otthonban és elbeszélgettek az elért eredményekről. A legtöbb előfizetőt — tízet személyenként — Dombovics és Trojan elvtársak szerezték. Trojan elv­társ még nem tartja befejezettnek a munkát, még továbbra is terjeszti a lapot. A leányok közül Iván Irén, Len­gyel Manci — a többiek már gyengébb eredményt értek el, nem volt olyan si­kerük, mint a fiúknak. A meggyőzés nem egyszerű, szívós akarat kell hozzá. Az ifjúság a jól sikerült munka után vidám tánccal fejezte be a napot. FÜLÖP PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents