Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-09-25 / 76. szám
ÚJ IFJÚSÁG 1954. szeptember 22. A londoni kilenchatalmi értekezlet előtt Az angol lapok állásfoglalása A kedd reggeli angol burzsoá lapok vezércikkei szinte kivétel nélkül Mendes-France hétfői beszédével foglalkoznak és kom. mentáliák a francia kormány álláspontját Nyugat-Németor- szág felfegyverzésének ügyében. A londoni rádió úgv foglalja össze a lapok véleményét hogy „az általános benyomás szerint a francia álláspont közeledett Eden tervéhez és a francia és a brit tervek sok pontban egyeznek egymással, bár egyes részletkérdésekben még nehézségek merülhetnek fel”. A „Manchester Guardian” vezércikke hangsúlyozza, hogy a francia „javaslatok általában kedvezőbb színben tűnnek fel". Ezt támasztja alá a „Daily Telegraph” is, rámutatva, hogy „a francia miniszterelnök eloszlatta a kételyeket, amelveket eddig személyes magatartásával kapcsolatban tápláltak”. A lap viszont aggódik amiatt, hogy „vájjon Mendes-France rá tudja-e venni a francia nemzet- gyűlést az általa észszerűnek tartott terv elfogadására”. A lapok utalásaiból elég világosan kiderül az is, hogy a brüsszeli szerződés felelevenítése részben csalétekül szolgál a franciák felé. Példa erre a „Manchester Guardian" idézett cikke, amely messzemenően helyesli Mendes-Francenak azt a megállapítását, hogy „ha létrehoznak egy európai szervezetet a fegyverkezés ellenőrzésére. Németországnak a NATO-ba való felvétele nem fog aggodalmat kelteni a franciákban”. A „l’Humanité" Mendes-France javaslatairól Pierre Courtade írja a „l’Hu- manité”-ben: Mendes-France tervének végrehajtása gyorsan módosítaná az európai és a világhelyzetet, méghozzá a nemzetközi feszültség súlyosbodásának irányában, amit viszont a német revansvágyók új követeléseik indokolására használnának fel. Adenauer és követői kijelentették majd, hogy 12 hadosztály már nem elegendő. Az egyik változtatás nyomonkövetné a másikat és gyorsan elérkeznénk ahhoz, ami Dúllesnek és a bonni neo-náci barátainak Sélja: a feltétel nélküli újrafelfegyverzéshez. Ekkor pedig kettős fegyverkezési versenynek lennénk tanúi, mert fegyverkezési verseny folyna a nyugati táboron belül Franciaország és Németország között is. Vájjon mi lenne akkor, abból a Franciaország és Németország közötti kibékülési kisérJetbül, amelynek szükségességét Mendes-France joggal hangoztatta Nevers-i beszédében? A francia nép mélységesen óhajtja ezt a kibékülést és nem kétséges, hogy azt a német nép óriási többsége is óhajtja. De ez a kibékülés zavaros körülmények között nem történhet meg, tudni kell, hogy milyen Német, országgal lehetséges az- Nyilvánvaló, hogy igazi német-fran. cia kibékülés csak olyan Németországgal történhet, amely már nem lesz a militarista-revans- vágyó klikk kezében. Hűvös fogadtatás Bonnban Nyugatnémet lapjelentések szerint bonni kormánykörökben hűvösen fogadták Mendes-Fran. ce javaslatait a Niyugat-Német- országot is felölelő új nyugati agresszív szövetség létrehozásé, ra. Adenauer, aki Dulles-szai folytatott megbeszélése után Nyugat - Németországnak a NATO-ba való közvetlen felvételét követeli, kijelentette, hogy hivatalosan csak a londoni kilenchatalmi értekezleten kíván Mendes-Francenak válaszolni. A kínai országos népi gyűlés keddi ülésén négv alaptörvényt fogadtak el Szeptember 15-én, Pekingben, összeültek az összkínai népi küldöttek, hogy a Kínai Népköztársaság első népi alkotmányát beiktassák. Képünkön (balról) a Miao Wu csih-csen nemzetiség és a Kwei- csou kerület képviselőit látjuk. Az országos népi gyűlés első ülésszaka kedden egyhangúlag elfogadott négy' alaptörvényt és ezzel befejezte a második napirendi pont vitáját. Az elfogadott alaptörvények a következők: a Kínai Népköz- társaság Államtanácsának alap törvénye; a Kínai Népköztársaság népbíróságainak alaptörvénye; a Kínai Népköztársaság népi ügyészségének alaptörvénye és a Kínai Népköztársaság minden színvonalú helyi, népi gyűléseinek és helyi, népi tanácsainak alaptörvénye. Ezeket a törvényeket az al- kotményelőkészít” bizottság dolgozta ki és a képviselik előzőleg megvitatták azokat. A Csang Kai-sek rendszer egyedül az amerikaiak támogatásának köszönheti létét zőgazdasági szakértők és építészek fejtenek még ki tevékenységet a szigeten. Akadnak a taivani amerikaiak között olyan titokzatos alakok, akik szoros kapcsolatban állanak a partmenti szigetekről a kínai anyaország ellen támadásokat végrehajtó Csang Kai-sek-féle ügynökökkel. A Tajpeh melletti dombokon, gondosan Őrzött házakban laknak és természetesen senki sem mer túl sok kérdést megkozkáztatni küldetésükre vonatkozóan. Mint mondják, a, washingtoni központi felderítő szolgálattól kapják fizetésüket. Az, hogy ki irányítja munkájukat. egyelőre titok, csak annyi bizonyos, hogy az amerikai nagykövetnek is köze kell. hogy legyen ehhez”. A tudósító a taivani rendszert „rákfekélvnek” nevezi. Csang Kaj-sek tajváni szerepe A Borba közölte Tito jugoszláv elnök Osztrozsnóbar. (Szlovénia) mondott beszédét. Tito beszéde elején Jugoszlávia belpolitikai és gazdasági helyzetével foglalkozott. Külpolitikai kérdésekre áttérve Tito kijelentette, hogy Jugoszlávia sohasem hitt az „európai védelmi közösség” élet-képességében, hanem „mindig koraszülöttnek tartotta, valamiféle mesterséges tákolmánynak, amelynek nincsenek meg a létfeltételei". Jugoszláviának az Északatlanti Szövetséghez való csatlakozása kérdését érintve kijelentette, hogy „az atlanti tömb. ha van is valamiféle „létjogosultsága", mostanában egyre inkább politi. kai és ideológiai jelleget kezd ölteni, ez pedig harcot jelent a kommunizmus ellen”. „Meg akarom mondani — hangsúlyozta a továbbiakban Tito — hogy minden háború abszurdum, de az ideológiai háború még inkább az ... Ellenezzük az ilyen harcot és ezért nem érthetünk egyet napjainkban azzal a propagandával, amelyet külföldön,. a kommunizmus ellen folytatnak”. Tito. beszédének befejező részében utalt arra. hogy Jugoszlávia általános együttműködési politikája jutott kifejezésre nemrégiben kapcsolatainak helyreállitásában a Szovjetunió, va!. Magyarországgal, Bulgáriá. val, Romániával, Albániával és most már Csehszlovákiával is. Lehet-e ioga valakinek ahhoz, hogy elitéljen bennünket azért, mert szükségünk van most erre a rendezésre? Ehelyett talán tovább kellene viszálykodnunk velük? — kérdezte Tito. Ehhez senkinek sincs joga. Lehet, hogy egyeseknek ez hasznos volna, de a mi szempontunkból és az egész világ szempontjából nem lenne hasznos...” Japán a háború után az Egyesült Államok tartománya lett. Amerika részére Távol-Keleten rabszolga munkaerőtartalékot jelent és a fegyvergyárosok olcsó ágyútölteléknek szánják. Ennek megfelelően az acél-trösztök nyereségei huszonhétszeresen e- melkedtek, a bányák részvényei pedig százötvenszeresen. Japán dolgozói viszont egyre nehezebb életkörülmények közé kerülnek. A hadiipar terén újból bevezették a kényszermunka rendszert. így például a tokiói Okéba ne Művekben a munkásoknak legalább 10 órát kell dolgozniok. A vasutasoknál például négy napún, keresztül kell szolgálatot teljesíteni. A Kawasaki Műveknél injekciókat fecskendeznek a munkások ereibe, hogy növeljék munkaképeségüket. A fasiszták és e volt tisztek üzemrendőrséget szerveztek és szörnyű, hogy mit vittek véghez. A Shimo-Ma- ruha-Uzemben a munkafelügyelők bunkósbottal verik a munkásokat. A következő statisztikai adatok mindennél többet mondanak: 1952-ben 27 százalékkal volt több az üzemi balesetek száma, mint az előző években. Megállapították, hogy minden ö- tödik munkás tüdóvészben, bőr-, vagy szembetegségben szenved. Az ipari munkások olyan bért kapnak, hogy még 40 százalékra se fedezhetik családjuk szükségleteit. Leírhatatlan nyomorban él ez a 400.000 házimunkás, főleg nők, akik óránként átlag 8 centet kapnak és naponta több mint 15 órát dolgoznak. A falusi lakosság rettenetes nyomorban él Az amerikaiak áltel bevezetett földreform még nagyobb nyomorúságot hozott a parasztság számára. Az adók teljesen földhöz lapítják a rizstermelő parasztokat. A lakosság nagyobb fele, több mint 18 millió ember munka nélkül áll, vagypedig csak. idénymunkás. Az árak egyre e- melkednek. A polgári lapok bevallása szerint is 1946—53-rg a A Japán nép lerázza a rabigát közszükségleti cikkek árai 800 százalékkal emelkedtek. Japán a világ legdrágáb országa. 1952- ben 273-szor magasabbak az- árak, mint a háború előtt. Egy évvel később pedig még 57 százalékkal emelkedtek. Japán jelenleg a legsötétebb gazdasági válságon megy keresztül. A Jo- shide-kormány drasztikus módon lenyomja az életszínvonalat ós felemeli az adókat. Maga az E- gyesült Államok külügyminisztériuma is kétségbevonja, hogy 18 millió japán a legnyomorúságosabb odúkban lakik. Több mint 400.000 iri-jjikanélküli az utcákon, yagy hidak alatt ütötte fel tanyáját. vájjon 6ikerül-e átvészelni a nehézségeket. Az 1954 márciusban kötött „segélyegyezmény" csak elősegíti az ország militarizálását és ez amerikai tőke további előrenyomulását jelenti Japán számára. A különböző megvesztegetési afférok folytán diszkreditált Jo- shida-kormány bukása esetére katonai diktatúrára készülnek. A nemzeti ellenállás egyre növekszik. 1954. június 3-án, amikor a Joshide-kormány a partement üléstermébe felfegyverzett rendőröket cipelt be, hogy töbséget biztosítson a rendőrtörvénynek, véres pelotaharc keletkezett és maguk a jobboldali szociáldemokraták a haladószellemű képviselőkkel együtt a Joshida- kormány gumibotos rendőrei ellen harcoltak. Joshida helyzete annyira megingott, hogy kénytelen volt elnapolni tervbevett washingtoni utazását. Washington se képes a csődöt visszatartani. Az infláció egyre nő, a nyomor fokozódik, a szociális ellentétek egyre éleződnek. Amerika példája nyomán bevezetett a „felforgató tevékenység" ellen irányuló törvény nem bénította meg a szakszervezetek tevékenységét. 1952-ben négy és fél millió ember vett részt ez általános sztrájkban. Számtalan sztrájk állandóan gyöngíti Joshida amúgy is gyöngénálló uralmát. Még- a jaoán burzsoázia is ellenzékbe fordult a Joshide-kormány nemzeti árulásával szemben. Például a nagy export-központok, amelyek szabad kereskedelmet kívánnak Kínával és a Szovjetunióval, így írnak: „Nem kívánjuk az Egyesült Államok segítségét. Miért kapjunk ez E- gyesült .Államoktól tonnánként 29 dollárért kokszot, amikor ugyanezért a kokszért Kínának 11.34 dollárt fizetünk?” Japánnak életszükséglete a Kínával való szabad kereskedelem. A japán rhaszpontja van. Hogy milyen e- rős a nép ellenállása, Uzinada, egy kis helászfalu példájából is látjuk. Amikor ez amerikai megszállók egy új katonai támaszpont 25 millió japán paraszt nyomorog, 1954. április 17-én Nixon, az Egyesült Államok alelnöke kijei entette: „Ha a japán parasztok nyomorognak, küldjék el fiaikat a hadseregbe.” nép harci jelszava: Ameko-kaere (ami go home). A 90 milliós japán nép között nem akad olyan ember, akinek Hiroshima ne ö- rökkéégő foltként élne lelkében. De a japánok nemzeti gyűlölete az amerikai imperializmus ellen még messzebb gyökeredzik. 1954-ben lesz 100 éve annak, hogy Matthew C. Perry, amerikai flottaparancsnok a tokiói kikötőbe vitorlázott. Azzal fenyege- tödzött, hogy porrá égeti a várost, ha nem nyitják meg a japán kikötőket, melyek már 200 év óta nem bocsájtottak be idegen hajókat. 1854-ben Perry ko- lóz-kalendja után kijelentette: „Kétségtelen, Amerika ebben az országban „megveti a lábát”. Ez Amerika expanziós politikája folytán ma száz év múlva azt jelenti, hogy Amerikának Japánban több mint 800 katonai iáépítősébe fogtak, a falu lakó« ellenszegültek és lázadás tört ' A parasztok a legszigorúbb ti' lom ellenére is mezőiken de góztak és tüntetőleg a tiltott n szén halásztak. A vasutasok ne akarták az amerikai gránátok szállítani. A véres összeütközi elkerülhetetlen volt. Ekkor azot ban valami váratlan történt, f uzinadai asszonyok szorosan fe zárkózott sorokban kiültek ; utca közepére és éjjel-nappal ő séget tartottak. A férfiak elvᣠták a drótsövényeket és nyiltí ellenálltak. Uzinada lett a nemzeti ellen állás jelképe és mint ahogy a. a japán parlamentben lejátszód nyílt harc is megmutatta, olya éket vert a Joshida-kormány ( a nép közé, mely megdöntheti a amerikai imperialisták ázsiai tér veit. A „News Chronicle” című lap Barbernek, tajpehi tudósítójának cikkét közli. Barber hangsúlyozza, hogy a Csang Kai-sek klikk a taivani lakosság semmiféle támogatását nem élvezi és amerikai dollárral tartják fenn. „Ez — írja a tudósító — sokba kerül az amerikai adófizetőknek. A számla most már naponta körülbelül egymillió dollárra rúg. Ennek az összegnek kétharmadát katonai célokra, a többit meg különféle gazdasági tervek megvalósítására fordítják. Ezek a tervek nem egyebek rosszul álcázott szemfényvesztésnél”. A tudósító az amerikaiak taivani szerepét jellemezve rámutat, hogy „ezidüszerint 3300 amerikai tartózkodik a szigeten”. „Ezek az amerikaiak' —- folytatja a tudósító — tanácsokat adnak minden kérdésben, mindent megfigyelnek, jelentéseket írnak, propaganda, és egyéb tevékenységet fejtenek ki. William Chase tábornok katonai tanácsadó csoportja a taivani amerikaiak legnépesebb csoportja. Ez 900 tisztből és katonákból áll, azok családtagjaival együtt. Munkájuk abból áll, hogy a legkorszerűbb fegyverekkel, köztük léglökéses vadászgépekkel, torpedórombolókkal és harcikocsikkal lássák el Csang Kai-sek hadseregét, haditengerészetét és légierejét és hogy e fegyverek kezelésére képezzék ki a katonaságot. Ezenkívül kétszáz különféle üzletember tevékenykedik Tajvanon, köztük több, minden hájjal megkent kalandor. A 142 misz- s7innáriuson kívül amerikai me. „Nem érthetünk egyet a külföld kommunistaeilenes propagandájával — mondotta Tito elnök osztrozsnyói beszédében
