Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-09-22 / 75. szám

0! IFJÚSÁG

1954. szeptember 22.

o

L1BUSA MINÄC0VÄ:

Találkozás a Fekete-tenderen

A FEKETETENGEREN OSZTUNK a Kalekra nevű hajón. Atilov kapitány, egy erős, inkább zömök, mint magas, mosolygósarcú fiatalember, kijelentette, hogy már régen nem töltött ilyen szép napot a tengeren. S he ezt egy tengerész mondja, feltétlen kell, hogy igaz legyen.

Egyesek a fekő fedélzeten, a fapadokon telepedtek le és élvezték a déli nap tűző sugarait. Csak a szép fiatal lányok, akik még nem bíztak a napsugarakban, széles szalmakalapokkal fedték el sima homlokukat és barnára sült arcukat.

A hajó két oldalán lévő folyosókon élétikebb volt az élet. Ide kevésbbé tűzött a nap, de mégis látható volt, hogyan kúszik a felhőtlen égen s arany- sugárral önti el a tengert, amely aztán a hullámokat érintve, a világoskék és zöld szín minden árnyalatára változik át.

A felső fedélzeten egy alacsony karfára támaszkodva két fiatalember beszélget, könyökig felgyűrt ujjú ingben és könnyű, . sötét vászonnadrágban. Nyugtalanul álldogálnak, mintha őket nem érintené az az izgatottság, melyet az idegen vendégek idéztek elő a hajón. Cigarettáznak, nézik a tengert és udvariasan kitérnek, ha valaki séta közben át akar menni a hátsó fedélzetről az első fedélzetre, vagy fordítva. A magasabbik, egy sovány, izmos, feketehajú ember, hasonlít a mi kertészeinkre, akik közül sokan Bulgáriából valók, vagypedig török, illetve örmény származásúak. A másik, alacsonyabb, éles vonású, szinte állandóan mosolygós arcával, kék szemével és sötét, sűrű szemöldökével határozottan jó benyomást kelt s különösen a keze ragadja meg az ember figyelmét: nem nagyok, formásak, s izmos alsókarján kék tetoválás ötlik a szemünkbe. Minden, amit csinál — ahogyan a karfához dől, vagy pedig kitér az arra sétálóknak, v($y cigarettára gyújt és a mindennapi élvezet örömével kifújja belőle az első füstöt, jól áll neki, illik az egyéniségéhez.

GYAKRAN NEM SOK KELL hozzá, hogy az ember barátságot kössön valakivel. És ilyen ritkaszép, gondtalan napon, az emberek talán hozzáférhetőbbek is, mint máskor.

„A drugarke csehszlovákiai? — kérdi a magasabb, a göndörhajú. Már régen figyelte kis csoportunkat, emmt elragadtatással szemléltük a partot és találgattuk, hogy hol vannak ez egyes falvak, városok, tengeri fürdők, vagy merre van a világító torony.

— Igen, Csehszlovákiából — felelek mindannyiunk nevében. Hirtelen nagyot szippant cigarettájából, elmosolyodik, szemével a távolba mered, mintha éppen valami rendkívüli jutott volna az eszébe, aztán azzal a bolgár-cseh nyelvvel, amely ütemesen nyújtja a szavakat, igy szól:

— Én voltam ott negyvennyolcban, építettem az Ifjúsági. Vasútvona'et. Nadrágzsebéből kihúz egy doboz c:ga- rettát, óvatosan kinyitja és udvariasan megkínál engem és a körülöttem állókat. Amit mondott, valósággal elképesztett engem. Hiszen tudtam, hogy. sok bolgár fiatal élt nálunk néhány é- vig is, tanultak technikai iskoláinkon és egyetemeinken, sok munkás képezte magát új, modern gyárainkban, sokan voltak nálunk rekreáción a Magas Tátrában, hasonlóképpen, mint mi most itt, .a. Fekete-tengeren. Mégis, hogyha az ember így a tengeren, ennyire váratlanul találkozik a mi Ifjúsági Vasútvonalunk egyik építőjével, egy pillanatra nemcsak a lélekzete áll el, hanem még a gondolatokat is kiveri a fejéből.

Lassanként azonban mindketten magunkhoz tértünk az első meglepetéstől, örömtől és emlegetni kezdtük azokat az időket, amikor a hronská dúbravai völgytől felfelé egészen Kozelnlk'g, úgy nőttek a brigád-táborok, mint a gomba ez eső után. Az állomáson szinte níegszakítás nélkül szálltak ki az új brigádmunkások, középiskolások, ipari . tanulók, főiskolások. Bizony, nem egyszer hallottál lengyel, francia, bolgár, vagy kitud ja még milyen 6zót. Évek múltán, az ember már el is felejtene, hogy milyen országokból jöttek hozzánk a fiatalok, hogy segítsenek ifjúságunknak első nagy építkezésénél. Arra még én is visza emlékeztem, hogy a bolgár brigád az Ifjúsági Vasútvonalon a nyár végétől késő őszig dolgozott és a völgy egyik legmagasabb helyén, már tulajdonképpen a hegyek közé ékelt 4-es számú táborban lakott, és az egész Ifjúsági Vasútvonalon hires volt valóban hősies munkájáról. Mindezt azonnal el is mondtam új ismerősömnek. Elképzelhetetlen, hogy milyen arcot vágott erre! Barátja, Zselesko, a kisebb termetű, tetovált karú tengerész, hozzámhajolt és nevetve, bizeimesan a fülembe súgta, hogy valószínűleg valami kellemeset mondhattam Garabetn.ík, hogy ilyen zavarba jött.

— És tudod elvtársnő, hogy hog.van hívtak engem nálatok az Ifjúsági Vasútvonalon? — kérdezte tőlem egyszerre új ismerősöm.

— Hogyan — kíváncsiskodtam.

— Fekete Gábornak — jelentette ki büszkén Garabet Szarkizov Hazarusz- jan. — Azért, — folytatta nevetve — mert mindenki közül én voltam a 'eq- feketébb és mért mindannyisin kedveitek, mivel minden egyes éneketeket megtanultam, ha csak egyszer is hallottam. És már sorolta is az énekeket, amelyeket hat évvel ezelőtt, nálunk, az Ifjúsági Vasútvonalon tanult. Az egyik, egy olyan igazi brigádnóta, sehogysem ment ki az emlékezetéből és a Sztálintól Balcsikig tartó úton, nem egyszer rákezdte:

Reggel én is megyek lapáttal, csákánnyal, föl a domboldalra az új CsISz-brigáddal.

NEKEM SE JUTOTT eszembe, hogy megy e nóta tovább, de azt hiszem, hogy Gábor ezt valahol egy csehországi építkezésen hallotta, ugyanis ott is dolgozott, többi fiatal,1 bolgár társával együtt.

Lassan már utazásunk céljához közeledtünk, az ősrégi Balcsikhoz, Mária, román királynő egykori székhelyéhez, aki itt, a hasonlónevű török falu közelében, török stílusú, gyönyörűszép nyári kastélyt építtetett. Már messze elhagytuk a tenger balpartján elterülő Testvériség Emlékművét, ahol májusban és -júniusban népünnepélyeket Tartanak. A legtetején közös sírban vannak eltemetve azok a bolgár partizánok, akik itt a környéken a német fasiszták ellen harcoltak és akiket a német hóhérok végülis elfogtak és rettentő kínzások után, sorra kivégeztek.

Fekete Gábor, barátjával Zselaszko- val, szintén Balcsikba tart, ott horgonyoz már a hajójuk. Ott berakodnak és másnap tovább indulnak Burgaszba. Ennek a kikötőnek a nevét minden bolgár tengerész ünnepélyesen ejti ki. De hogyisne, mikor ez a legnagyobb kikötőjük és ők épp úgy büszkék a tengerükre, mint mi az új gyárainkra.

Mindketten sajnáljuk, hogy alig ie- merkédtünk meg, máris el kell válnunk. Gábor még a kikötőben sem tud elszakadni tőlünk, egy darabig még velünk együtt lépked a nyaraló télé, egészen a fehér kurgánik, amelynek hatalmas teteje az út jobb oldalán emelkedik. Gábor még megígéri, hogy valamelyik nap meglátogat minket, és hogy majd elbeszélgetünk, énekelgetünk és táncolgatunk. S amikor búcsúzóul megszorítja a kezemet és Atilov kapitány figyelmébe ajánl, így szói:

— Tudod, elvtársnő, az úgy van, hogy nálunk azt mondják, hogy nem a hegy a heggyel, hanem mindig ember az emberrel találkozik. Hát nem így van ez? — Egyetértésem jeléül buzgón bólintok és eszembejut, hogy itt, Bulgáriában mindenütt így van. Ahová jössz, találkozol az emberrel. És milyen emberrel! Olyan egyszerűvel, egyenessel, aki mindent megtesz azért, hogy örömet szerezzen neked. És az ilyen embert nehezen felejted el, vagy egyáltalán nem is tudod elfelejteni.

(A Kultúrey zivot-ból)

4 Szlovák Nemzeti Felkelés, alkalmából rendezett kiállítás egyik kepe.

Ján Mudroch, Morho! olaj. 1954.

Dr. TUSÉRA MIHÁLY, gyermekorvos:

Erős, egészséges ifjú nemzedékért

Vidám élet folyik a Blaho-utcai bölcsödében.

a társadalmi rendszer értekezésénél aligha találunk megbízhatóbb bizonyítékot, mint azt, hogy hogyan gondoskodik gyermekeiről. Népi demokráciánk ezen a téren is megállja a helyét. Ezt bizonyítja a cse. csemőhalandóság állandó csökkenése. Míg például 1937-ben Szlovákiában minden száz élve született gyermek közül hat-hét gyermek halt meg az első évének betöltése előtt, addig 1953-ban ez a szám a felére csökkent. Vagyis, 1946-tól 1953-ig 125 ezer

gyermek. életét mentettük meg társadalmunk számára. Ebbói . az eredményből láthatjuk, hogy sem államunk állandóan fokozódó gondoskodása, sem orvosaink áldozatos munkája nem wh hiábavaló.

Az egyre fokozódó életszínvonal emelkedése következtében a születések száma is állandóan növekedik. Ezen két óriási pozitívummal szemben (születések számának emelkedése és halálozások csökkenése) eltörpül minden indokolt, de a legtöbbször nem is indokolt panasz bizonyos hibák és hiányosságok miatt, amelyek legnagyobb részének tulajdonképpen nem is kellene megtörténnie. Minek köszönhetjük ezeket az eredményeket? Nyílt választ adhatunk, mert a népi demokratikus rendszer minden igyekezete a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek minél tökéletesebb kielégítésére irányul. Hazánkban elsőrendű helyet foglal el a gyermek. Gyermek- védelmi rendszerünket a Szovjetunió mintájára építjük. A szovjet emberek és specialisták tapasztalatai és eredményei, mint minden téren, ahol a szocializmus építéséről van szó, hasznos és kitürtően felhasználható példái ként állnak rendelkezésünkre.

Egészségügyi védelmünk terén fontos lépést jelentett az 1951-es év, az egészségügy államosításáról és egységesítéséről szóló 103-as számú törvény. Tudjuk, hogy alkotmányunk az állam védelme alá helyezi a házasságot és a családról való gondoskodást. Minden fiatal házaspár hatezer korona kölcsönt kap, tíz évi törlesztésre. Az első gyermek születésétől kezdve a kamatfizetést az állam veszi át és minden további gyermek születésével egy hatodrésszel csökken a kölcsön visszafizetendő része. A több gyermekes családok adóelőnyben részesülnek. A gyermekpótlékok fokozatosan növekednek. Egygyermekes család havon, ként 70 korona, háromgyermekes 310 korona és ötgyei^ekes család 510 korona gyermekpótiekban részesül. Minden további gyérmék után pedig 160 korona gyermekpótlékot kapnak.

A gyermekvédelem már a gyermek születése előtt kezdődik. A terhes asz- szonyok szakorvosi felügyelet alatt állnak. A szülőorws minden terhes nőt alaposan megvizsgál, megröntqe. nezteti a tüdőt, szívet, megvizsgáltatja a vért, az Rh. faktort és a vércsoportot. Megállapítja, melyikhez tartozik. így aztán nemcsak a szülés szakszerű levezetését biztosítjuk, hanem a gyermek megmentését is abban az esetben, ha az anyánál rendellenességek állnak be.

Minden újszülött gyermeket már az első napokban tuberkulózis ellen beoltunk. Abban az esetben, ha az anya tuberkulózisban szenved, az egészséges csecsemőt azonnal a szülés után elvesszük tőle. Az anyát a leggondosabb kezelésben részesítjük, s ha kigyógyult, visszakapja gyermekét. Ennek a nagyméretű gondoskodásnak köszönhető, hogy Csehországban, ahol

1948-ban még 612 gyermek halt meg tuberkulózisban. 1952-ben már csak nyolc és 1953-ban csupán hat gyermek lett a tuberkulózis áldozata.

L tülés után a fiatal anyák a

^ gyermek-tanácsadót keresik fel szakszerű tanácsokért., A tanácsadók száma rohamosan növekszik, ma már 3.311 gyermektanácsadó van köztársaságunkban. Ugyancsak, szinte napról- napra növekszik a gyermekkórházi ágyak száma is. Ennek köszönhetjük a csecsemőhalandóság nagymértékű csökkenését. Bratislavában például a gyermekek több mint 90 százalékát tartják nyilván a tanácsadókban. Örvendetes eredmény, hogy Szlovákia fővárosában a csecsemőhalandóság 1953-ban 3 százalékra és 1954-ben

nem egész 2 százalékra esett. Ezzel az eredménnyel megelőztük a legjobb világeredményeket. Sajnos azonban, még nem minden anya értette meg annak a fontosságát, hogy egészséges csecsemőjével felkeresse a tanácsadót. Még nem minden anya értette meg, hogy okosabb dolog egészséges csecsemővel tízszer meglátogatni a tanácsadót, mint egyszer beteg gyermekkel az orvosi rendelőt.

EgyJcét példa megvilágítja ennek fontosságát.

A minap fiatal anya keresett fel ki. lene hónapos csecsemőjével. Elpanaszolta, hogy a pici még nem ül. A vizsgálat alapján angolkórt állapítottunk meg. A gyermeket injekciózni kezdtük és két hónap leforgása alatt helyrehoztuk a mulasztást. Miért kellett ennek megtörténni? Mert az anya nem látogatta a tanácsadót. Egy másik eset: Néhány hónappal ezelőtt egy Léva melletti községből kétéves kislányt hoztak be. Szegény csöppség úgy járt mint a kacsa, egyik oldalról a másikra dobálta magát minden lépésnél. Kétoldali medenceficam, a baba születése óta! Elszörnyülködve néztem az ártatlan kis gyermeket, akit szülei nemtörődömsége ilyen sokáig kínlódni hagyott ebben az állapotban. A kezelés eredménye valószínűleg nem lesz és nem is lehet olyan eredményes, mintha féléves korában kezdtük volna.

Gyakori eset, hogy a csecsemő bélhurutot kap, vagy vitaminhiány miatt más zavarok lépnek fel. Mindezt a tanácsadó rendszeres látogatásával könnyen elkerülhetjük.

Nagyon fontos és célszerű intéz- ' meny nálunk a bölcsőde és a napközi otthonok. Mindkettő arra a célra szolgál, hogy a dolgozó anya helyesen felnevelhesse gyermekét és résztvehessen gyermeke jövőjének megalapozásában. Bölcsődéink részben új, erre a célra tervezett épületekben, nagyobbrészt azonban átalakított villákban vannak elhelyezve. Ott, ahol azelőtt gyárosok, bankárok és ügyvé. dek henyéltek, ma dolgozóink kis csemetéi élik vidám gyermekéveiket. Az 1937-es évvel szemben húszszorosára emelkedett bölcsődénk befogadóképes, sége. Például Bratislavában 1937-ben összesen négy bölcsőde volt, napjainkig pedig ez a szám 47-re emelkedett. Csupán az ötéves tervben 27.000 gyér. mek számára biztosítottunk helyet a bölcsődékben. Az óvódákban és bölcső- dékben nevelt gyermekek általában jobbant fejlődnek, önállóbbak, kollektív érzésük fejlettebb, jobban elsajátítják a szükséges egészségügyi szokásokat. Népi demokratikus államunk ezen a téren igazán ragyogó példáját adja gondoskodásának. Minden egyes bölcsödében nevelkedő gyermekre 700 koronát áldoz havonként, ebből csak az étkezésre 250 korona jut.

Ügy a bölcsődékben, mint az óvodákban rendszeresen oltjuk a gyermekeket himlő, diftéria, tuberkulózis és más fertőző betegségek ellen. Rá kell mutatnunk, a védőoltás óriási jelentőségére. Ez az orvostudomány egyik legnagyobb vívmánya. Az elmúlt év. századokban milliószámra pusztultak el az emberek, egész városok haitik ki, himlő, tífusz, kolera, pestis és más járványos betegségek következtében. Nálunk például a himlő félszázad óta teljesen eltűnt. Mindezt a védőoltásnak köszönhetjük. Néhány év óta, a törvény értelmében a gyermekeket diftéria ellen is oltjuk és azóta ez a . félelmetes gyermekbetegség elvesztette nálunk rémségét. Azonban még ma is vannak nemtörődöm, felelőtlen szülők, akik nem oldatják be gyermeküket. így történhetett, hogy az elmúlt év őszén Prievozban három gyermek pusztult el, akiket nem oltottak be diftéria ellen.

Az iskolásgyermekek egészségének védelméről az iskolaorvos gondoskodik. Az iskolásgyermekek nagy része évente üdültetésben vesz részt. Míg 1937- ben alig 50 ezer gyermek részesült üdültetésben és az állam 150 ezer koronát áldozott erre a célra, ' 1951-ben 190 ezer gyermeket küldött az állam üdülni és 250 millió korona befektetéssel mellett.

Népi demokratikus államunk gyermekekről való gondoskodását fényesen bizonyítja egy prágai kutatóintézet nemrégen közzétett kimutatása, Eszerint a 13 éves diákok átlagos testsúlya 1894-től, 1945-ig négy kilóval, 1946tól, 1950-ig pedig hét-nyolc kilóval növekedett, vagyis a népi demokrácia öt éve alatt csaknem kétszerannyival, mint a kapitalizmus 50 éve alatt.

J?zt az eredményt azzal magya- rázhatjuk, hogy a megelőző 50 évben a gyermekek legnagyobb része Ínségben élt. Testi fejlődésüket főleg a gyermekek rossz táplálkozása gátolja. A széles néprétegek életszínvonalának emelkedésével, a gyermekek jobb és egészségesebb táplálkozása következtében, ifjú nemzedékünk behoz, za az évtizedes mulasztásokat. Ehhez óriási mértékben járul hozzá népi demokratikus államunk nagyarányú gyermek- és egészségügyi védelme■