Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-09-15 / 73. szám
Ül IFJÚSÁG ---A Szlovák Nemzeti Képtár három éve A magyar filmküldöttség csehszlovákiai útjáról kák mélységéből kitűnő óriási gondo6Ma már minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Szlovák Nemzeti Képtár a szlovák képzőművészeti világ „Mekkája” lett. Két.három évvel ezelőtt az épület baloldali szárnya, ame'y pedig építészeti szempontból, mintha egyenesen képtárnak készült volna, csak megtűrte, hogy ott össze- gyuitsük képzőművészeti múltúnk műkincseit. Egy éve Thogy ebben az épületben helyezték el a Szlovák Nemzeti Képtárat és ez idő alatt az épületet any- nyira átalakították, hogy most ott nyernek elhelyezést a neves szlovákiai képzőművészek képei a legrégibb időkből — napjainkig. Jelenleg hatalmas szakkönyvtárat rendeznek be és külön terhieket, ahol az érdeklődők és szakemberek a képzőművészet kérdéseit tanulmányozhatják. Itt gyűjtjük össze a szlovák képzőművészet fejlődésére vonatkozó forrás, m unkákat Látogatók a „Szlovák Nemzeti Képtár A Szlovák Nemzeti Képtár egyre gazdagodik és minden helyiség szűknek bizonyul. 1950-ben 500 képpel rendelkezett, eúdén már több mint 3.000 kiállítási tárgyban gyönyörködhetünk, igen be. szedés számok a következők: 1951-ben 22.939 látogató nézte végig a Szlovák Nemzeti Képtárat. 1952-ben már 34.053 és 1953-ban már majdnem 50.000-re rúgott a látogatók száma. Három év alatt több mint 100.000 ember gyönyörködött a kiállított műremekekben. 1954. szeptember 4-ke is igen forg&l. más nap volt. Ekkor nyitották meg a Szlovák Nemzeti Képtár 3 éve című kiállítást. A kiállítást az eddig összegyűjtött művekből a Szlovák Nemzeti Képtár dolgozói állították ki és igyekeztek áttekintést nyújtani az intézmény eddigi tevékenységéről és rámutatni a képtár további feladataira. Dr. Karol Vaculik, a Szlovák Nemzeti Képtár igazgatója a kiállítás megnyitóján elmondott értékes bevezetőjéből ragadjuk ki a következőket: „A Szlovák Nemzeti Képtár 3 éve” című kiállítás mutatványokat nyújt a gótikus művészetről, végigvezet a ba- rokművészet gazdag kiállítási anyagán, majd betekintést nyerünk a XIX. század művészvilágába. Megismerkedünk Bohun és a keletszlovákiai iskola por. trétművészetével, a következő század figurális festészetével, tájképekkel egészen á zsánerképekig, melyek Dó- minik, Skutecky műveiben, Hanula és Augusta, a kilencvenes évek fiatalabb, nemzetileg öntudatos gárdájának műveiben éri el tetőfokát. A kiállítás igyekszik kidomborítani az első világháború utáni képzőművészet fejlődési vonalát, majd a legújabb alkotásokból is ad Ízelítőt. A kiállított anyag elrendezéséből is megérthetjük a Szlovák Nemzeti Képtár iguekezetét. Kihangsúlyozza a XIX. század művészeti hagyományát, figyelemmel kíséri a szlovák képzőművészet további fejlődését, majd felöleli a jelenkor termékeit. A Szlovák Nemzeti Képtár, mint kutatóintézet továbbá azt a célt tűzte ki, hogy rávilágítson. művészetünk klasszikusainak és az utóbbi 150 év képzőihúvészeti alkotásának jellegére Fontos volt, hogy a Szlovák Nemzeti Képtár gyűjtő és kutató tevékenysége ilyen irányba haladjon és a XIX. szá. zad realista 'művészetének ismerete által könnyebben megértsük a jelenkor művészetét. A XIX. század művészete iránti fokozott érdeklődés nem szorítja háttérbe a gótika, reneszánsz és bárok művészet tanulmányozását, ezzel a kutató intézet dolgozói a következő évben fognak. foglalkozni. „A Szlovák ■Nemzeti Képtár 3 éve" kiállítás nemcsak tanít, nevel, hanem mozgósít is. A kiállítás bebizonyítottahárom éve" kiállítás megnyitóján. hogy a fiatal intézmény életképes és rendkívüli feladatai vannak. A kiállítás ünnepi megnyitóján felszólalt Andrej Sarvas, a Kultúrminisz- térium képviselője és ismertette a Szlovák Nemzeti Képtár legközelebbi feladatait. „A Szlovák Nemzeti Képtár hasonlóképpen mint népünk szocialista át- nevelésére irányuló egyéb intézményeink rendkívüli feladatok előtt áll. Elsősorban az 1955-ös év — köztársaságunk a Szovjet Hadsereg által való felszabadításának 10. évfordulója — a Szlovák Nemzeti Képtárt teljes virágzásban találja és megmutatja, hogy milyen gazdag és értékes a néphez közelálló szlovák képzőművészet. — Csakis a szabad életnek, pártunk és kormányunk gondoskodásának köszönhetjük, hogy a Szlgvák Nemzeti Képtár összegyűjti, felfedi és hozzáférhe- tOvé teszi a gyakran feledésbe merült kincseket. A Szlovák Nemzeti Képtár hozzáférhetővé teszi, megismerteti és megszeretteti a testvéri cseh nemzet képzőművészeti örökét. A Szlovák Nemzeti Képtár három év alatt 16 kiállítást rendezett. A jövőben még fokozottabban gondoskodni fog arról, hogy közelebb hozza a Szovjetunió és a népi demokráciák képzőművészetét. Fontos, hogy a Szlovák Nemzeti Képtár tevékenységét a szélesebb nép. rétegek is megismerjék. Ugyanezt mondhatjuk el a martini és kassai kerületi képtárakról. Ezen képtárak létezése még nem ment át a köztudatba. Ez azt jelenti, hogy rendszeresen magyarázni, beszélni kell a Szlovák Nem. zeti Képtár küldetésért a városkákban, falvakban és az üzemekben is. Ezen az úton kell haladni a Szlovák Nemzeti Képtárnak, hogy felfedezze a magántulajdonban lévő, társadalmi küldetést még be nem töltő műallco- tásokat.” (A „Kultúrny 2ivot''-ból.) Szeretet, barátság, megértés... Ez a három szó hangzott el leggyakrabban, amikor csehszlovákiai élményeikről meséltek a magyar filmküldöttség tagjai, Barsi Béla, Bitskei Tibor és Tímár István. Utolsó óráikat töltötték akkor Prágában, teli benyomásokkal, gazdag élményekkel, meghatottsággal a cseh és szlovák dolgozók szeretete és barátsága nyomán, teli örömmel és boldogsággal a tapasztalt kölcsönös megértés és őszinte vendégszeretet nyomán. Ugyanakkor boldogan ezért, hogy már néhány óra múlva otthon lesznek, hogy mindezt elmondhatják majd magyar elvtársainknak, hogy a Csehszlovákiában szerzett tapasztalatokat minél hamarabb gazdagon gyümöl- csöztethetik majd további eredményes munkájukban. „Sok szép és kellemes ért bennünket a csehszlovák városokban rendezett munkás-filmfesztiválokon”, mondotta Barsi Béla, Kossuth díjas színész, az Életjel című film főszereplője. „Különösen megragadtak Szlovákia festői tájai, Prága és az egész ország építészeti remekművei és az a spontán szeretet és tisztelet, amellyel a csehszlovák nép ezeket a műemlékeket tatarozza, ápolja, gondozza. Láttuk Tren- csént, Nyitrát, Eperjest, Kassát, Besztercebányát, Tapolcsányt, jártunk a Javorina völgyében, átnéztünk a lengyel Zakopanybe, megmásztuk — természetesen a függővasút segítségéve! — a Lomnici csúcsot és pénzt dobtunk a Kőpataki - tóba, hogy biztosítsuk további szerencsénket. A zselizi állami gazdaságban megragadó példáját láttuk annak, milyen gondot fordít a szlovák nép e fiatalok nevelésére, zenei fejlődésére. Kérdésemre, hogy mi volt csehszlovákiai útjának legszebb élménye, így válaszolt Barsi Béla bácsi: „Szakmailag maga a Karlovy Vary-i fesztivál volt a legnagyobb élmény mindannyiunk számára. Az, hogy alkalmunk volt a legkülönbözőbb népek filmjeit látni, megismerkedni az írók, rendezők, színészek, kameramanok művészetével. Hogy okulhattunk sok nagyszerű példán és szakmai bírálaton, hogy összehasonlíthattunk, tapasztalhattunk. Elmulhatatlan benyomást tett ránk a cseh és szlovák nép magas életszínvonala, fejlett ipara, mezőgazdasága, kultúrája. Személyesen pedig talán a legjobban az a bányászlámpás hatott meg, amit a nyitrei elvtársaktól kaptam ajándékba”. Ugyanerre a kérdésre Bitskei Tibor, a Rákóczi hadnagya c. film főszereplője nagyon komoly, átszellemült arccal ezt válaszolta: „Amit Kassán, Rákóczi sírja előtt éreztem, az volt csehszlovákiai utam legmélyebb benyomása. Megilletódve álltam a koporsónál, áthatva ugyanattól a tisztelettől és hódolattól, amely úrrá lett rajtam akkor, amikor a filmben letérdeltem a nagyságos fejedelem előtt. A filmnek is ezt a jelenetét szerettem a legjobban. Igyekeztem úgy játszani, hogy megértessem a mai magyar fiatalsággal a hazaszeretet hatalmas érzését, hogy ő is szeresse és tisztelje a történelem minden olyan alakját, aki a szabadságért, a nép felemeléséért harcolt és életét ennek a nagy küzdelemnek szentelte. Osztravában a Rákóczi hadnagya bemutatása előtt is azt mondottam: remélem, hogy ez a film a csehszlovák dolgozókat és ifjúságot is forró hazaszeretetre buzdítja ... És bizonyítékát ennek abban a viharos tapsban éreztük, amelyben szeretet és megértés áramlott fel hozzánk a közönségtől. Ez az egy találkozás Cseh, ill. Morvaország területén elég volt ahhoz, hogy tökéletesen érzékeltesse azt az őszinte barátságot, melyet a cseh nép a magyarok iránt érez. A hazai síkságokhoz szokott szemem mohón gyönyörködött Szlovákia he- gyes-völgyes tájaiban, rohanó hegyi patakjaiban, áz dacsony Tátra erdőrengetegeiben. Meglepett a szlovák nép temperamentuma, közvetlensége és különösen két gyönyörű betyár-nóta cseng még most is a fülemben, a Det- venskí zandárl é6 a Tri dni ma na- hánali... Ez volt életem első , külföldi útja (Bitskei elvtárs még csak 25 éves, nemrégen még lelkes és tevékeny DISZ tag volt) és nagyon, nagyon sokat tanultam, tapasztaltam, sokat láttam, sok szeretettel találkoztam, sok gyönyörű és megható ajándékot kaptam. És remélem, hogy az elkövetkező években még igen sok alkalmam lesz találkozni a csehszlovák néppel”. Tímár István dokuimentujrn-filrn rendező, a Dicsőséges tanácsköztársaság című film alkotója máris folytatta a megkezdett témát: „Minden művésznek, tehát természetesen a filmesnek is és különösképpen a dokumentalistá- nak mindig a legvalőbb életben kell járnia, a lehető legközelebb kell férkőznie az emberhez, az eseményekhez. Csehszlovákiai utam ezen a téren rengeteget nyújtott életismereti anyagban. Ez alatt a rövid idő alatt sikerült meg- I ismernem a csehszlovák nép lelkét és mentalitását.. És mindannyiun' lelkében megérlelődött a — már a pozsonyi elvtársakban is régen élő — kívánság, hogy a jövőben közös filmek egész sorát kel^ lene gyártanunk, hogy teljes egészében kimeríthessük és feltárhassuk azt e számtalan történelmi és kulturális kapcsolatot, amely a magyar, cseh és szlovák nép múltjának minden jelentősebb mozzanatát áthatja és összeköti. Nagy élmény és tanulság volt számomra a Szülőföld "ti című új szlovák film. Egy ilyen filmmel, amely behatóan megmutitna népünk kifogyhatatlan kultúrkincsét, égető adósságot tör- leszthetnénk le mi is. Sok érdekes felismerés eredt a pozsonyi filmszakértőkkel, kritikusokkal, művészekkel folytatott néhányórás baráti vitából a Rákóczi hadnagya bemutatása után. Ott éreztem meg a kritikodást az új műv ászét mindennemű alkotása iránt, s ez ippen ügy vonatkozik a külföldi alkotásokra, mint az otthoniakra, csehszlovákokra. Teljes igazában eikkor ébredtem rá arra a nagy valóságra, hogy egy-egy nép filmjeiből nemcsak hazájában, hanem annak határain túl is sok-sok ember tanul és profitál és hogy ez a valóság még sokkal lelkesebb, behatóbb, alaposabb és művészibb munkára kötelez bennünket”. » Igen, ezzel a komoly szép elhatározással tér vissza mind a három magyar elvtárs hazájába; azon lesznek, hogy még számtalan értékes művészi alkotással gazdagítják népünk és az összes nép kulturális emelkedését. Mi, csehszlovákiai magyar fatalok pedig jő szerencsét, gazdag eredményeket és sok sikert kívánunk további munkájukhoz. MORAVEC KATM IN A képzőművészeti rajongók tömege örömmel keresi fel az ízlésesen berendezett kiállítási termeket. GLclzíml Gőikmtt átüti Nazim Hikmetnek, a szabadságharcos nagy török költőnek nevét ma már ez egész világon ismerik. Szava, mint lobogó, gyűjtő fáklya ég ez elnyomottak szívében, s földet rengető harci riadót dobol. A ieigázott és kifosztott török nép leghűségesebb fiát tisztelik benne, aki nemcsak zengő verseivel, hanem egész életével, lényének legbensőbb megnyilatkozásával küzd az igazságért, a török és minden szolgesorba taszított nép szabadságáért. Nazim Hikmet már fiatalon felismerte népe szörnyű sorsát, s igaz szava, mint reményt zengő kiáltás remegett végig a török falvakon és városokon. A bátor hangú költő nemcsak, hogy meglátja és felméri népe nyomorát, de a szörnyű kór forrására is rámutat s megjelöli a kivezető utat. Eszmei tisztánlátása elvezeti a kommunisták táborába, abba a bátor seregbe, amely nem ismer megalkuvást, megtorpanást, ha a nép ügyéről van szó. Hikmet költészetének ege nem sötétült el a legnagyobb megpróbáltatások közepette sem, hiszen a jövőbe vetett hit, a kommunisták győzelembe vetett hitének napja sugározta be, Versei mentesek a kétségbeeséstől, bármilyen mélyre szállanák is le a nyomor és szenvedés világába, sorai közül optimista derű sugárzik felénk. Hiába vetik többizben börtönbe, hiába ítélik el súlyosan — Nazim nem veszti el optimizmusát, parázsló reményét. A börtönben is ilyen sorokat vet papírra: . . . „Az én szívem könnyű, mint azoké, akik a győzelem reményével indulnak harcba. Aki harcolni kezd, azzal a gondolattal teszi, hogy győzni fog .., Ez az érzés tölti el szívem....” A Nazim Hikmet iránti mély érdeklődéssel és szeretettel vesszük kezünkbe azt a kis verseskötetet, amelyben a költő legszebb verseit kötötte csokorba a Csehszolvákiéi Magyar Könyvkiadó. Esemény -ez a könyv, annál is inkább, mert ezidáig csak közvetett nyelvekből fordították magyarra a nagy költő verseit. Dr. Blaskovics József, a prágai Károly Egyetem docensének nyersfordítása nyomán Tóth Tibor szinte ez eredetinek megfelelően tükrözi vissza a török versek zengő ritmusát. Tóth Tibor a gondos szeretet és a műfordítói munka minden kellékére kiterjedő figyelemmel nyúlt Hikmet verseihez. Lelkében újra élte azokat s a műértő ihletettségével hatolt a versek mélyére, hogy miint búvár az igaz gyöngyöt felhozza a lényeget, a hiánytalan mondanivalót, magát a költőt. — A gondos, a valódi Hikmet megcsillogtató műfordításának köszönhető, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók kezébe olyan könyv kerül, amely a nagy török költő gondolati igazságán túl a formai igazságot és a szavak nemes veretét is megközelítőleg tolmácsolja. Ez a kis verseskötet megérdemli, hogy minden sorát elolvassuk, hogy beszéljünk róla, mert hozzánk is szól a költő és úgy szói hozzánk, olyan közvetlenül, mintha csak beszélgetne velünk. DÉNES GYÖFr-v Tjéged szerelni Legszebb a tenger, amíg meg nem ismered. Legszebb a gyermek, amíg fel nem cseperedett. Legszebb az a nap, amely még fel nem virradt. S a legszebb szó, mit ajándékba adok neked, ajkamon még, meg nem született. föJdre hajolok, s szomjas szememben csodálatos ámulat: nézem a füvet, a bogarakat, a kék virággal dúsan díszlő ágakat, s a tavaszi föld pompás köntösében téged látlak, kedvesem. Hanyattfekszem az Udezöld gyepen, nézem az eget, a fák ágait, a messze szálló gólyák szárnycsapásait, s a kék égen a te arcod keresem, mert te vagy a tavasz, kedvesem. Éjjel a pusztában világít tüzem, simogatom a láng testét, a víz puha selymét, a homok ezüstjét. A tűzben is te égsz, szabadon, szerelmesen, téged simogatlak, kedvesem. Emberek közt élek, szeretem az embert, a mozgást, az eszmét, a gondolkodást, a harcot, a haladást. Te társam vagy és együtt küzdesz velem, harcommal is téged szeretlek, kedvesem Kilenc óra. Harang kondul a börtönudvaron. A cellák ajtaján csikorog a zár. Mióta rab vagyok, minden este hallom, nyolc éve már. Míg élek, kedvesem, reményem el nem fogy. Az élet, akár a te szerelmed, nem tréfadolog. Ha reád gondolok, 1 reményem újra éled. Oly szép ez, mintha a legszebb hangon zengene a legszebb ének ... De az élet több, mint puszta remény, s e dalt nemcsak hallgatni akarom, e dalt énekelni vágyom én. Az elmúlt napok vágyára szavam nem fecsérelem,- tán számbavesszük őket egy nyári éjjelen, - de mielőtt lezárulna kéktűzű szemem, utolsó villanásával téged köszönt majd győztesen. Ford.; TÓTH TIBOR.
