Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-09-08 / 71. szám
01 ifióság 1954. szeptemtier 8. £SC*^ÉCQaK®Cga<l»SaKí<»C&CK«CíK*<SC&OH2&K3ÉÍCI<JIK^ ■f~4opt szere lem A szem sugárzón széjjeltekint, szomjasan issza a tájat. Ő, hazám én úgy szeretem, mint dudolgató jó anyámat. Mezők, patakok, rengetegek szívemhez érnél; kedvesen. Ha meghalok, majd jól pihenek, rajongott föld, a szíveden. S amíg élek, mindig szólongatlak, lágyabban. mint a szeretőm. Fodadj el te is a fiadnak! E szent rokonság az erűm. Altatóm jegenyék zúgása, víg pacsirták ébresztgetnek, — szeretlek hazám! nincs határa ennek a nagy szeretetnek. VERES JÁNOS. Ez évben is jó eredményeket akarunk elérni Szabó Lenke, amikor felkerült Bra- tislavába, még csak tízenötéves volt. Rimaszombatnál nagyobb várost még nem igen látott. Bár hallani sokat hallott a nagyvárosi élet szépségeiről. S ilyenkor mindiq valami forró vágy lett rajta úrrá. Vágy, de maga sem tudta, hogy miért. Csak azt érezte, hogy valami vonzza a városba. A középiskolában a legszorgalmasabb tanuló volt. Tanult, mert régebben elhatározta, hogy szeretne majd tovább tanulni. Hogy hol és mit. ez még nyílt kérdés volt előtte. Ez is, az is szeretett volna lenni. Pedig az osztálytársai már mind döntöttek, hogy hová mennek a nyolcé/es iskola elvégzése után. Az egyik építészetre, a má6ik pedagógiára, a harmadik mezőgazdasági szakiskolára jelentkezett, a legtöbb azonban a föld, a parasztmunka melleit döntött. Már úgy volt, hogy ő is otthon marad s dolgozni fog a szövetkezetben. — De mégsem. Nem. Én tanulni akarok — érlelődött meg benne egyre- jobban ez az elhatározás. Már azt is eldöntötte, hogy milyen pályát választ. — Könyvelő leszek. Igen, az. Hiszen szép foglalkozás ez is. És a könyvelőkre ma legalább olyan szükség van, mint a mérnökökre, vagy egyéb szakmunkásokra. Megtanulom a gyorsírást, a gépírást, mindent, amit a kereskedelmi iskolát'am tanítanak. S Lenkének a ''ágve teljesült. Ma már a bratislavai magyar kereskedelmi iskolában tanul. Másodikos kereskedel- miste. Teljes ösztöndíjat kap, aminek legjobban talán az édesapja örül, mert bizony pár hold földec6kéjének a jövedelméből nem nagyon futotta volna arra, hogy Lenkét iskoláztassa. S most, amikor hosszan elbeszélgetünk életéről, Lenke leginkább az iskoláról, a tanulásról, 6 az iskolában folyó mozgalmi életről beszél. — Az első év bizony elég nehéz volt. Sokat kellett tanulni. Sok volt az új, számomra eddig' még ismeretlen tantárgy. S legnehezebb talán a gyorsírás, a könyvelés és a levelezés begyakorlása volt. Bár igaz. hogy a tanárok és a felsőbb osztályosok is készségesen segítettek nekünk mindenben. De há* a tanulás is. mint minden más. ismeretlen szakma, addig nehéz, amíg az ember bővebben meg nem ismerkedik vele. Aztán már könnyebb. S ha iól beosztjuk az időt. a tanuláson kívül másra is telik. — S mi az a más? — Hogy mi? Hát az olvasás, sportolás, a mozi, a színházlátoqatás, a kultúr- és egyéb szervezési munka. így tudtam meg. hogy a kereskedelmi iskola növendékeinek munkájára érdemes felfigyelm és többet foglalkozni velük, mint eddig. Mert bizony ezideig szinte jgyeimen kívül hagytuk a több mint sza> fiatal magyar diákot. Sok olyan iskoláról írtunk, amely fele annyit társadalmi munkát sem végzett, mint ez és a kereskedelmi iskolát méq egyszer sem látogattuk meg, nem segítettünk nekik semmiben, pedig a segítség ott is elkelne És most. szinte jól esik hallgatni Lenke szavait mindarról, amit egv év leforgása alatt tettek. S e munkának, e eredménynek, ami ebben az iskolában született, ő is egy részese. Ő is ott volt minden kultúrfellépésen. mindenütt, amely munka az intézet jó hírnevét szolgálja — Tavaly osztályunk minden egyes tagja megszerezte a Fucsík-jelvényt. Minden héten rendeztünk műsoros estet, amelyre más iskolák tanulóit is meghívtuk. Rendesen folyik az intézetünkben a sajtóbeszámolás is és a politikai nevelés is. Mondhatom neked, hogy iskolánk ifjúsága nemcsak a tanulásban, hanem a társadalmi munkában is kiváló eredményeket ért el. És most, az új tanév elején valamennyien elhatároztuk, hogy ezévben is úgy fogunk tanulni és dolgozni, hogy soha semmi panasz ne legyen ránk, mert az iskoláiból nem félermberként, hanem egész emberként akarunk kikerülni. (te) ÚJ KÖNYVEK Magyar humoristák (Vidám írások gyűjteménye) Igen szerencsés ötletet valósított meg a bratislavai Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, amikor Magyar Humoristák címen vidám írásaik gyűjteményével szólaltatta meg irodalmunk múltjának és jelenének nagynevű képviselőit. Az életnek és az irodalomnak abból a pompás és egészen sajátszerü ízesítőiéből kínálja ez a kötet az olvasót, amelynek neve: humor. Sokan azt hitték, hogy a szocialista építés komolysága közben nem helyénvaló a mosoly, vagy a hibák kipellengére- zése. Ma már nem vitás, hogy az ilyen nézet téves. Nevetés és mosoly nélkül szürke, elfásult, egyhangú fűszertelen volna a munka világa. A nevetés társadalmi funkció, azt nevetjük ki, amit félszegnek, hibának találunk, tehát a nevetéssel bírálunk is. A kötet élére négy népmese 1 üit. Illyés Gyula 77 magvar népmese gyűjteményéből. A humor klasszikus alkotásai ezek, bátrak, igazmondók. pár- tosak és egyszerűségükben mélyen emberiek. Kilenc író: Petőfi, Jókai, Mikszáth. Ambrys Zoltán, Tömörkényi, Móra, Móricz, Karinthy Frigyes és Szabó Dezső a magyar humoros próza és epika haladó hagyományait képviselik A felszabadulást megelőző évszázad társadalmát járjuk be olvasás közben A magvar művészi próza természetessé és népiessé válásának útjelzői Petőfi írásai Jókai a hűbériség kincses életét élő városi polgárságának különcségei ellen irányítja humoros kritikáját. Mikszáth az 1867-es kiegyezés után a gentri életforma ürességét teszi nevetségessé. Ambrus Zoltánnál a kritikai realizmus jelentkezik. Karinthy Frigyes a nagyvárosi polgárság keserűi, vagy fanyar humorának a megszólaltatója. Tömörkényi István az első világháború idejéig, Móra Ferenc azontúl a 30-as évek közepéig a Szeged környéki szegényparaszt és a szegény aprópolgár kitűnő elevenségű ábrázolásában azt is kifejezésre juttatják, hogy semmiféle úri politikának nem hódolnak be. E kötetnek külön nevezetessége Szabó Dezső „Feltámadás Makucs- kán” című nagyszerű és metsző szatírája a levitézlett magyar úrivilág fél feudális viszonyairól. Szabó Dezső nevének feltűnése a kötetben haladó hagyományainak keretében megkezdődött átérzékelésének egyik tünete. Nagy Lajos aktualizált aesopusi beszéde a Horthy korszak bűneit egy egy zoológiái jellemképbe tömöríti Tamási Áron régi erdélyi diákélet aktuális érdekesség] rajzát nyújtja. Nagy István napjai életéből meríti üde írásainak tárgyát. Karinthy Ferenc arról ír színesen, hogyan küzködött apja a burzsoá világban. Dr. Sas Andor egyetemi tanárnak, a válogatás összeállítójának a humorról szóló figyelemreméltó tanulmánya vezeti be az írásművészetet és derűt -‘gvpsitil sikerült kötetet, amelvben a humor szárnyán érkezik az emberhez a nevetés legüdébb formája, a jókedv legvonzóbb kifejezője: a mosoly. ' Legyünk odaadóbbak a kultúrmunka irányt Üj időket élünk s ez az új idő új é- letet hoz magával. Ezt a tény meg kell értenünk mindnyájunknak, falun épp úgy, mint városon, s falun különösen, mivel a kulturális élet tekintetében eddig falun sokkal több hátrányt szenvedtünk. mint a városiak. Kevés falu az, ahol az új élet pezs- dítö hatása a kulturális életben is eredményeket hoz. Nagyon sok mindenről lehetne itt szólni, de érdemlegesen csak ahhoz szeretnék, amit legégetőbbnek érzek: ez a falu kulturális életének kezdő fóruma, a színjátszás és benne a fiatalok részvétele. Itt mindjárt konkrét példával kell élnem. Az alig négyszáz lakosú Múl^|n a Csemadok vezetősége elhatározta, hogy kultúrműsort készít elő az aratási ünnepségre és a Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulójának megünneplésére A határozatot meghozták, de a megvalósítása nem ment olyan könnyen Mindjárt az előkészítésnél mutatkoztak nehézségek Ezek közül a legelszomorítóbb az volt hogy a fiatal ág egy része azok, akik írkat tehettek volna, még az előkészítés munkájából se akarták kivenni a részüket Később, amikor már nagy- nehezen kidolgozták a színjátszó csoport programmját, a színdarab betanulásánál akadályozták a munkát, majdnem ugyanazok az emberek Petrovics László, aki munkájától megtehette volna. hogy vállaljon szerepet, elvárta, hogy megkérjék, mint a lányt szokás Hasonló álláspontot foglaltak el barátai is, akik valószínűleg az ő hatására húzódoztak a munkától Kevesen voltak s inkább csak diákok, akik megértették a Csemadok törekvését s azt támogatták is. Példás munkát végzett Vámos László traktorista, aki pedig igazán e) volt foglalva az aratással, s nehéz munkája ellenére példát mutatott bárkinek A kultúrműsorral elkészültek a kitűzött időre,| s ha érződött is 3 húzódozók viszolygásának hatása, nem volt eredménytelen a munkájuk, mert szereplésük megnyerte a közönség tetszését. Az a meggyőződésem hogy sokkal több gondot kell fordítani a kultúrpro- pagandára s a meggyőző munkára, hogy a kultúregyüttesek szereplése eredményesebb lehessen, s hogy kevesebben lehessenek azok, akik ej;en a téren is tudnak még széthúzással ártani a kollektív elhatározásnak. Nekünk fiataloknak csak az lehet a feladatunk, hogy megértsük, megszeressük és terjesszük a szocialista kultúrát, de fáradhatatlanul és mindennapi munkánk végzése mellett. PÄLFI BÉLA — LOSONC Újra együtt a pionírokkal Milyen öröm elnézni a gyerekek izgatott arcát, amikor c szünidő után újból az iskolába sietmk. Amikor megnyitották a bratislavai 22. iskola kapuit, az iskola udvara azonnal megtelt hangot,, jókedvű fiatalsággal. A gyerekek elmeséljék egymásnak szünidei élményeiket. Qsakhamar meg_ kezdődött az évnyitó .ünnepély. Gerooi/í rí — -ioTzZvIzi lO vá elvtársnő, az iskola igazgatónője Az 1831.-es keletszlovákiai jobbágyfelkelés szívélyesen üdvözölte got. Beszélt az iskn pedig a pionír ve zetőkr tokról. A pionírvezetők mái a napot. Hiszen msszfi iáikhoz, mint ahogy előtt megígérték. A gyerekek arcáról MVyen jó fiata'nak szép. viruló hazában! a tanulóifjúsá- aév. Icü'önösen háruló feladó alig' várták ezt rjöttek csoport, azt a szünidő ez sugárzik: enni ebben a I. SÁGHY A magyarországi jobbágyságot évszázadokon keresztül megfosztották földjétől. Az 1820-as évtől adatok vannak, hogy a jobbágyság felének nincsen földje, A. földrablás nem szűnik meg 1848 után sem. Ekkor már „elcserélik” a jobbminóségű jobbágyföldeket a rosszabb minőségű nemesi földekkel. A nemesség földrablásai hozzájárulnak a jobbágyság rétegeződéséhez. A jobbágyság antagonisztifcus (osztályellentétes) csoportokra bomlik: vagyonos gazdákra és a falusi szegénységre. 1784-ben Tessedik Sámuel, jelentős közgazdász megemlékezik a „földmü- veskirályokról”, akik nyomorítják a szegény jobbágy életét. Berzeviczy Gergely határozottan kijelenti, hogy a parasztok osztálya kétféle a XIX. század elején — a jobbágyság a parasztokból és a zsellérekből áll. A gazdag parasztság részt vesz a községi közigazgatásban és a nemesekkel közösen elnyomja a szegényparasztságot. Berzeviczy Gergely Tátralomnicon élt és ismerte a szlovák jobbágyok életét. Közgazdasági tárgyú műveihez részben ezek életébői merítette az adatokét. Annak ellenére, hogy a rétegeződés megindult, az ellentét a XIX. század elején még nem volt olyan mély, hogy a jobbágyság ne tudott volna egységesen fellépni a fő ellenség, a nemesek ellen. A nemzetközi helyzet is nagy befolyással volt a magyarországi helyzetre. Megindult a Szent Szövetség bomlása. Ennek eddig az volt a feladata, hogy a forradalmakat és szabadságmozgalmakat elnyomja. A magyarországi népek történelmében nem hiányozna'. azok i példák sem. amikor a nép a nemességgel egy frontot alkot a Habsburgok ellen. Most is a megyei nemesség elégedetlenkedett. hogy a katonai adót ezüstforint- beri kellett mrgedni és az újoncozást a rend: gyűlés jóváhagyása nélkül hajtották vég-e a Habsburgok. A jobbágyság tudott a nemesség és a Habsburgok ellentétéről, de mivel a nemesi nyomás közvetlenebb volt, a jobbágyság gyűlölete a nemesség el- le.i irányult. A nemes könyörtelenül behajtotta a jobbágy terheket, akkor is, ha a jobbágynak az utolsó falatját vették el. A jobbágyság nem tudott hinni sem a magyar, sem a lengyel nemességnek. A jobbágyfelkelés 1831 július végén tört ki. amikor a kolerajárvány nagymértékben terjedt a jobbágyok körében. A járványt a kereskedők hozták be Helicsról Magyarországra. Becsbe az első hírek 1830 áprilisában érkeztek a járvár »ról. Ennek hatására az ülésező magyar rendi ülés feloszlott. A?" osztrák kormány nem tett intézkedéseket a járvány terjedésének megakadályozására, sőt kifogásolta a magyar helytartótanács rendeletét, amely szerint katonai kordont vontuk a hali- csi határon. A koleralázadások nem egy esetében megnyilvánul a jobbágyság antifeudális harca. A felkeléc, alatt létrejön a Felsőmagyarországi Parasztkonfederáció — a jobbágyfelkelés központi szerve, amelynek nem sikerült az egyes ösztönös megmozdulásokat a központi vezetés hatáskörébe vonni. A felkelésnek ösztönös jellege volt, amelyet elősegített a mérgezés legendája. A felkelő parasztoknak nem , volt világos politikai programtnjuk. Ennek ellenére egységes front alakult ki a parasztság körében a feudalizmus ellen. A felkelők tevékenysége bizonyítja, hogy a parasztok bosszúja .nemcsak a nemesek ellen irányult, hanem kiszolgálóik ellen is: a hivatalnokok, gazdatisztek, pandúrok ellen és egyben a nemesi vármegye ellen. A középkori parasztmegmozdulások még vallásos színezetűek voltak, ennek a felkelésnek azonban semmi köze sincs a vallási ideológiához. A felkelő parasztok kétségkívül végezni akartak a feudális kizsákmányolás minden formájával — így a feudális egyházzal .s. A felkelők körében utópisztikus programm terjed, arról álmodoznak, hogy a földtulajdon- v.szonyokat radikálisan megváltoztassák, u nemesi földeket elvegyék és szétosszák. A felkelők a hagyományos naiv monarchizmus hívei, azt gondolják, hogy a harcban a király az ö oldalukon áll. Az a remény is terjed a jobbágyok között, hogy az orosz cár segítségükre jön, ugyanis a cári csapatok ekkor verik le a lengyel nemesek felkelését. A Katonai kordon megszervezése azt a látszatot kelti, mintha az orosz cár a magyar nemeseket meg akarná támadni. Lengyelországból a járvánnyal e- gyútt- elterjedt az a hír s, hogy az o- rosz katondj parancsnokság kiáltványt adott ki a jobbágyság számára, hogy keljenek fel a nemesek ellen s visszakapják szabadságukat. A hirdetménynek nagy hatása volt a szlovák jobbágyság között is. A lengyel felkelés leverése után azonban a cár a kiáltványt érvénytelenítette és a jobágyok nem kaptak semmit a nemesektől elvett földekből. A felkelő parasztok szövetségeseket kerestek. Központi szervük, a Felsörpa- gyarországi Parasztkonfederáció a debreceni bírótól kért segítséget. Magyar- országon azonban még nem volt olyan polgárság, amely ki tudta volna használni a parasztfelkeléseket a feudalizmus ellen. A régi filiszter kispolgárság, így a debreceni is — nem volt forradalmi osztály: ha ellenszenvet érzett is a nemesekkel szemben. A sátoraljaújhelyi eset tanúskodik a kispolgárok magatartásáról, ugyanis az iparosok, hamis hírek hatására, amelyek szerint a parasztok fosztogatják az üzleteket — fegyvert fognak ' nemesek oldalán. Forradalmi feladatra nem volt felkészülve a születő ipari burzsoázia. A felkelésben részt vesz néhány nemes és értelmiségi is, — akiknek az álláspontjuk még nincs tisztázva. Jelentős számban vesznek részt bányászok, alkalmi munkások és e sérosi szegénység is a felkelésben. A részvevő proletárelemek a legradikálisabb szárnyát alkották a felkelésnek, noha számuknál fogva nem lehettek a felkelés vezetői. A felkelés ösztönös jellegét nem lehet megváItoztat,.L, mert még ekkor a nyugateurópai munkásmozgalmak is ösztönösek. A felkelés Kelet-Szlovákia területéin elszigetelődött. Elterjedt Zemplénben, ahol kezdődött — Sárosban, Szepesben: kisebb megmozdulásokra került sor Abaűj- és Göröm.megyében. A felkelés elterjedését *> katonai kordonok a- kadályozták s ezek verték le később a jobbágymegmozdulást. Rosszul szervezett, fegyelmezetlen és gyakorlatlan parasztcsapatok nem tudtak ellenállni a sorkatonaságnak és a nemesi felkelőknek. Sárosmegyében ugyanis a nemesek felkelést szerviztek a parasztok ellen. Amikor a parasztok megértették, hogy nemcsa1- a nemesekkel állnak szemben, hanem a császárral is, a felkelés rövidesen összeomlik. Már augusztus végén megkezdték működésüket a nemesi statáriális bíróságok, amelyek irgalmatlanul leszámoltak a felkelőkkel. A perasztfelkelők körülbelül húsz embert végeztek ki a harc alatt, a nemesség 120 embert akasztatott fel — köztük asszonyokat is. Itt is igazolódott az a történelmi igazság, hogy az uralkodó osztályok győzelmes fehér terrorja véresebb, mint a dolgozók forradalmi terrorja. A parasztfelkelés leverése nem jelentett’ a jobbágyok teljes megtörését. Egyes felkelő falvak megtagadták a munkát és csak a katonaság elvonulására vártak. Ez a felkelés tehát nem volt még az utolsó Szlovákia területén: 1836-ban Trencsén és Selmec vidékén ismét megmozdultak a parasztok. A keletszlovákiai jobbágyfelkelés szemtanúja volt Kossuth Lajos is. aki mint a zemplénmegyei ítélőszék hivatalnoka tartózkodott Sátoraljaújhelyen. A felkelés hozzájárult ahhoz, hogy 1848-ban a magyar országgyűlés eltörli az úrbéri terheket és állami kártérítést javasolt a nemesség számára. Az 1831-es jobbágyfelkelés nem nemzetiségi okokból keletkezett, ha fenn is állt az erős nemzetiségi elnyomás. Szlovák, magyar, ruszin, német jobbágyok együtt harcoltak a közös ellenség: 0 nemesség ellen. Nagy jelentősége van a szlovák nemzeti mozgalom szempontjából is. A szlovák értelmiség a felkelés kitörésekor még erősen a magyar nemességtől függött, így a fiatal Stúr- nemzedék is. A stúristák a múlt század negyvenes éveiben felszámolták ezt a függő viszonyt, he nem is következetesen és egyszerre. Nagy hatással volt rájuk a szlovák jobbágyság mozgalma. Stúr Lajos, abban az időben, elítélte e jobbágyok 'elkelését, ösztönössége miatt. Hasonló álláspontot foglalt el a szlovák értelmiség nagyrésze, mert félt a „fel nem világosait" jobbágytö- megektől. Más álláspontot foglaltak el a szlovák radikális demokraták. Jankó Kráf tudatosan hivatkozott a szlovák jobbágyok harcára. A keletszlovákiai jobbágyfelkelés nem volt. felesleges. Erre most is úgy tekintünk vissza, mint dolgozó parasztságunk haladó hagyományára, — mint történelmünk jelentős antifeudális harcára. amely 1848-hoz vezetett. A felkelés oka nem a szlovák jobbágyok elmaradottsága volt, mint ahogy azt a reakciós történészek magyarázzák, ellenkezőleg, jelentős öntudatra vall, hogy a jobbágyok rájöttek arra, hogy csak saját erejükből változtathatnak sorsukon. HAMAR KÁLMÁN
