Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-09-08 / 71. szám

1534. szeptember 8. 01IFJÚSÁG A veszedelmes oboa Hogy lehet egy oboa vesze­delmes? Az még elképzelhető, hogy akadnak örültek, akik a trombitát veszedelmesnek tart­ják, mert rohamot lehet fújni rajta. Sőt zenekedvelő papák gyermekei szerint a hegedű is lehet veszedelmes hangszer, mert a vonójával náspágolni lehet, ott hol nem fészkel az agy. De a lágyhangú és gyengefájú oboa? Miféle ve­szedelem származhat abból ? Nos, az Egyesült Államok külügyminisztériuma szerint származhat, méghozzá igen- nagy, az egész amerikai de­mokráciát fenyegető veszede­lem. Legalább is erre mutat, hogy az említett minisztérium csak akkor hajlandó beutazást engedélyezni a világhírű amsz­terdami Filharmónikus Zene­karnak — amelyet kéthónapos hangversenykörútra szerződ­tettek az Egyesült Államokba — ha négy tagját, köztük Haakon Stojln oboaművészt otthonhagyja, mert „jelenléte veszedelmes az Egyesült Álla­mok szempontjából”. Igaz, Stojin a Holland Béke­tanács titkára és a Béke Vi­lágtanács tagja. És így joggal félő, hogy miközben Salt Lake City hangversenytermében az Üj Világ szimfónia oboaszóla­mát fújja, valóban egy olyan új világra gondol, amelyben nincs többé se hideg —, se melegháború. Hát megkockáz­tathat ilyent a külügyminisz­térium ? Nem. De azért a szerződés mégiscsak szerződés, gondos­kodni kell róla, hogy a vesze­delmes oboát ártalmatlan oboa helyettesítse. A külügymi­nisztérium tehát azt ajánlotta a holland zenekarnak, helyet­tesítse Stojint egy nyugatné­met oboa játékossal. Az remélhetőleg már meg­tanulta Adenauertől, hogy csak úgy szabad fújni, ahogy az amerikai külügyminisztérium­nak tetszik. Adenauer kirohanása Franciaország ellen a The Timesben Adenauer bonni kanceliár nyi­latkozatot adott a londoni The limesnek. Adenauemak a bonni politikusoktól is szokatlanul ki­hívó hangja, a francia minisz­terelnök ellen Intézett személyes támadása, valamint Franciaor­szág elleni nyílt fenyegetése fel­tűnést keltett londoni politikai körökben. Adenauer kijelentette, hogy a Nyugat-Németországnak adandó szuverenitás „az egyetlen lehe­tőség arra. hogy ellensúlyozzák a francia EVK-döntéssel kapcso­latban Németországban keltett' kiábrándulást”. Adenauer rámu­tatott, hogy az EVK elutasítása következtében „komoly helyzet állt elő”. „Sajnálattal kell mondanom, hogy Mendes-France meg akarta hiúsítani ez EVK-t — jelentette ki Adenauer. Az EVK kudarcának a nyugat­német közvéleményre gyakorolt • 'ásável kapcsolatos kérdésre a kancellár provokatív módon vá­laszolt: „Az a jóakarat, amelyet Né­metország a háború befejezése óta tanúsított és az a kívánság, hogy mi és a franciák barátság­ban működjünk együtt, meghiú­sult. Mit mondanak a németek most? Körülbelül ezt mondják: Stresemann tárgyalt Briand-nal, Brüning tárgyalt Daladier-vel, Adenauer pedig Schumannal — mindez céltalan volt — s most nem azt kell-e feltételeznünk, hogy a franciák nem kívánják az országaink közti megértést?” Adenauer a továbbiakban el­mondta, miért utasít el egy új négyhatalmi értekezletet. „A francia szavazás a má­sodik nagy vereség, amelyet az utóbbi időben az Egyesült Álla­mok a diplomácia terén elszen­vedett. Az első volt Genf és most itt van Párizs. A négyhatalmi érte­kezlet megtartása dőreség len­ne”. Manilában az előkészítő bizottság befejezte munkáját A Reuter jelenti, hogy a ma- nilai értekezleten résztvevő nyolc ország szakértői szombaton „lé­nyegében elvi megállapodásra jutottak” a délkeletázsiai egyez­ménnyel kapcsolatos amerikai szerződéstervek ügyében. Az AFP manilai jelentéséből kitűnik azonban, hogy ez a „lé­nyegében” történt megegyezés a valóságban minden valószínűség szerint csak igen tág körvona­Ki ne emlékeznék azokra'a szép ígéretekre, ami­ket az amerikai kormány tett a gazdasági stabilizációról? Ki ne emlékeznék arra, milyen meg­ható szavakkal szokták ecsetelni az egyedül üdvözítő amerikai életformát, amely szabadságot, boldog, biztos megélhetést nyújt polgárainak. Mindezek igen jól hangzanak a televíziós nyilatkozatokban, ahol nem válaszolhat rá senki. Jól fest a lapok hasábjain is, ahol nem kell attól tartani, hogy az ellenkező vélemények is he­lyet kaphatnak. De egy nyilvá­nos kongresszuson, különösen olyanon, amelyen a „szabad, bol­dog és biztos megélhetésnek ör­vendő” amerikai dolgozók vesz­nek részt, ott kockázatos az ilyesmi. Anthony Valenta, az amerikai textilipari dolgozók egyesült szakszervezetének elnöke nem is vállalta ezt a kockázatot. A szakszervezet Atlantic Cityben megtartott kongresszusán meg­állapította: „Jelenleg több dol­gozónk van munka nélkül, mint , 1952-ben. Az ötmillió munka­nélküli seregben nagy számban vannak textilipari dolgozók is”. Furcsa stabilizáció, furcsán üdvözít ez az amerikai életfor­ma. Mintha kissé túlságosan szó­ról szóra értelmezné a Biblia szavait és azon igyekezne, hogy minél többen jussainak be „sze­gényjogon” a mennyek országá­ba. lakban vett „megegyezés” lehet Az AFP ugyanis megbízható ’orrásre hivatkozva azt jelenti, hogy „a szakértőknek nem sike­rült mindenki számára kielégítő formulát találni az amerikai ter­vezet legfontosabb pontjaira vo­natkozólag”. így tehát a minisz­terekre hárul majd az a feladat — fűzi hozzá a jelentés — hogy a hétfőre kitűzött ülésükön meg­oldják a vitás kérdéseket”. Változások a francia kormányban Péntek délután a miniszter- tanács befejezésekor Mendes- France miniszterelnök ismertet­te a kormány összetételében az EVK-t támogató három minisz­ter lemondása következtében történt változásokat. Chaban-Delmas (Köztársasági Szociális), az EVK ellenzője, visszatért a kormányba és át­vette a közmunkaügyi tárcát. Hadügyminiszter Emanuel Temp­le (független) lett. Az ugyancsak független Guérin de Beaumont volt külügyi államtitkárt igaz­ságügyminiszterré nevezték ki. Külügyi államtitkárrá Roland de Moustier-t (független köztársa­sági) nevezték ki. Az új pénz­ügyi és gazdaságügyi államtit­kár, Gilbert Jules (radikális) ugyancsak az EVK-szerződés mellett szavazott. Ezenkívül több miniszter tár­cát cserélt a kormányban. Guy la Chambre a társállamok ügyei­vel megbízott államminiszter lett. Attlee sajtóértekezlete Kínában szerzett tapasztalatairól Nyugati hírügynökségek jelen­tik, hogy Clement Attlee, a Kí­nai Népköztársaságban járt an­gol munkáspárti küldöttség ve­zetője Hongkongban sajtóérte­Készenlétben a harmadik világháborúra Paprikaszüret előtt — Szegeden Évtizedek óta apáról fiúra száll Szegeden és vidékén a fű. szerpaprika-termesztés ,,mester­sége”. A „portéka” — ahogyan sokan az őrölt paprikát hívják — világhírű. A tiszaparti város határában és a környező falvak: Röszke, Gyálarét, Domaszék földjein és másutt paprikabokrok százezrei sorakoznak. A fűszerpaprikát Szegeden és vidékén százhárom termelőszövetkezet és 9.384 egyéni gazda termeszti több mint ötezer holdon. Egy évvél ezelőtt 8.121 egyénileg dolgozó paraszt földjén virított paprika­bokor, s kevesebb volt a papri­kával beültetett terület, mint az idén, mert a paprika helyett — a szerződéses termelés ak­kori rendszerében — sok gazda kénytelen volt kendert, lent és más egyéb növényt termeszteni. Most már másként van ez is, A mezőgazdaság fejlesztésé­ről szóló párt- és kormányhatá­rozat kimondja: „ ... vissza kell térni a történelmileg kiala­kított termelőt fcßkra: a fűszer_ paprikával Keaocsa és Szeged környékére”. Szegeden és vidé. kén elindultak esen az úton. Az idén január elején Szeged vá­ros tanácsa a szegedi városi pártbizottság javaslatáig „pap- rika-ankétot” rendezett. Az an­két eredményes munkát végzett. Azóta működik Szegeden a me­zőgazdasági termelési bizottság paprikatermelési szakbizottsága, tagjai sorában a kertészekkel együtt ott van a paprikaneme­sítés nagy mestere: Obermayer Ernő ,Kossuth-díjas akadémikus is. A szakbizottság tavasszal a palántavész megelőzéséhez adott nagy segítséget. Röszkén, Gyá- laréten és több paprikaátvevő- helyek és tárolók létesítésével könnyítette meg az átadást. Kint a határban a zöld bok­rokon itt-ott már piroslanak a fénylő paprikacsövek. Szeptem­ber elején kezdődik a szüret. Készenlétben állnak a kertészek, felkészült a Szegedi Paprika- feldolgozó Vállalat is. Az idő­járás ugyan mostoha volt a pap­rikára, de a termés azért mégis jó közepes lesz. A jövedelem meg jóval nagyobb, mint tavaly, mert az idén mind a csípős, mind az „édes” paprika átvé­teli ára jóval magasabb. Szép jövedelemre számítanak a sze­gedi I. típusú Szabad Tiszában is. A szövetkezet 106 holdján .ja­vában virágzik a „paprika- bokor”, alul pedig már ott van­nak a hosszú, érni kezdő csö­vek. Gyomot egy szálat sem le­het találni a földeken. Kasza József ott áll a paprika­táblában. Kezében papír, ceru­za. Számolgat. Majd azt mondja: — Felbecsültem, hogy milyen termésre számíthatunk. A pap­rika holdjáról 24—30 mázsát várunk. Csak az idő kedvez­zen. Mert a paprikabokrok égé. szén a fagyokig növelik a csö­veket. — Mennyi jövedelemre számít a paprikából? Kicsit gondolkozik, majd lassú beszéddel válaszol: — Két hold 400 négyszögöl paprikám van. 7.500—8.000 to­rint hasznot ad, az biztos, Meg jól jön a paprikaföld után a beadási kedvezmény. A szerző­dött fűszerpaprikaföld után nem kell beadni sem gabonát, sem jószágot. Ezenkívül minden hold szerződött paprika még ugyanannyi területet mentesít a gabonabeadástól is. Az igaz, hogy sok vesződség van a pap­rikával, de aztán szép pénzt hoz a házhoz, megéri a fáradságot. Még egy kérdés: — Mi az oka annak, hogy nincs párja a szegedvidéki pap­rikának? A kérdésen nem lepődik meg, szíve mélyéből, csendesen vála­szol: — A föld tette világhírűvé a paprikánkat, meg a mi oda­adásunk. A föld jónéhány esz- tendje a miénk már, tavaly óta meg annyira gazdái vagyunk, amennyire még soha. Ezért, meg a segítségért aztán az oda­adás is csak nő. Ennek követ­keztében paprikánk még jobb lesz, s még nagyobb lesz a híre! MORVÁI SÁNDOR Harminc amerikai atomágyú a Rajnavidéken, Államok legnagyobb felvonuló terepén. Adenauer mint Nyugat-Eur ópa parancsnoka adta meg engedélyt arra, hogy német területen állítsák fel őket. Az októberi választásokon a németeknek alkalmuk lesz az­zal, hogy a Nemzeti Arcvonal jelölőlistájára szavaznak megmu­tatni, hogy tiltakoznak az atomfegyverek ellen és békés egysé­ges Németországot akarnak. kezletet tartott Kínában szerzett tapasztalatéiról. Attlee elmondotta, hogy szé leskörű vitákat folytatott a Kí­nai Népköztársaság vezetőivel és ennek kapcsán kijelentette, hogy „a kínai kormány óriási felada^ tokkal birkózik meg. Ez a kor­mány — mondotta Attlee — megvesztegethetetlen és általá­ban együtt dolgozik a néppel. A kínai vezetők nem állítjá'k azt, hogy már minden tökéletes tudják, hogy még hosszú utat kell megtenniük”. Attlee a továbbiakban a nyu­gati országok és a Kínai Népköz- társaság közötti eszmecserék szükségességére hívta fel a fi­gyelmet, amikor leszögezte: „A kölcsönös félreértések eloszlatá­sa érdekében fontos megsokszo­rozni az érintkezéseket és kap­csolatokat a kommunista Kína Nyugat között”. Attlee sajtóértekezletén Tei- van kérdésit is érintette. Kije­lentette, hogy Mao Ce-tung a béke szükséges feltételeinek mi­nősítette azt, hogy a^ Egyesült Államok távozzék Taivanról és szüntesse meg Nyugat-Németor- szág és Japán újrafelfegyverzé- sét. Attlee e problémával kapcso­latban annak a nézetének adott hangot, hogy „hasznos volna, ha egy időre semlegesítenék For­♦ Befejeződött a Délközép- és Dél-Vietnamban a vietnami néphadsereg átcsoportosítása. A vietnami néphadsereg tehát a felmerült nehézségek ellené­re is híven végrehajtotta a fegyverszüneti egyezményt, továbbította a főparancsnokság parancsát a csaknem ezer ki­lométer kiterjedésű arcvonalon elhelyezkedő különféle harci alakulatokhoz. ♦ Párizsban pénteken isme­retessé vált, hogy az 1 gyesült Nemzetek szeptember 21-én New Yorkban kezdődő köz' gyűlésén Mendes-France fran­cia miniszterelnök és külügy­miniszter vezeti a francia kül­döttséget. ♦ Nyugatnémet munkások és szakszervezeti tagok a lip csei vásár idejére össznémet munkás- és szakszervezeti kongresszust javasoltak. A Szabad Német Szakszervezeti Szövetség vezetősége öröm­mel üdvözli ezt az indítványt és össznémet munkás-, vala­mint szakszervezeti értekez­letre hív meg minden nyugat­német szakszervezeti tagot. ♦ A kínai központi válasz­tási bizottság jóváhagyta az első Országos Népi Gyűlés képviselői megválasztásának befejeződéséről szóló jelentést. A központi választási bizott­ság nyilványosságra hozta e megválasztott képviselők név­sorát. ♦ Az AFP jelentése szerint az indokínai francia főparancs­nokság pénteken este közölte, hogy a vietnami néphadsereg szabadonbocsátotta de Castries tábornokot, Dien Bien Phu volt parancsnokát. mozát, mielőtt végső döntést hoznának ügyében”, majd hoz­zátette: „Szerintem Fotmoza természetesen a kínaiakhoz tar­tozik". Attlee foglalkozott a Szovjet­unió és e Kínai Népköztársaság kapcsolatának kérdésével is. Ki­jelentette, hogy „a kínaiak az élelmiszerellátás tekintetében erősen számítanak a Szovjet­unióra és iparuk fejlesztéséhez szovjet szakértőket vesznek igénybe. Egyetlen példát sem láttam azonban arra, hogy bár­hol is az oroszok játszanak a vezető szerepet”. Kalózuralom Taivanon Augusztus 24-én a taivani szorosban haladó Inehkilda nevű engol kereskedelmi hajót meg­támadta és ágyúval lőtte egy csangkaisekista hadihajó. Ugyan­akkor csangkaisekiste hadihajók feltartóztattak én törvényellene­sen átkutattak két másik engol kereskedelmi hajót is. Hogy mit raboltak el a kalózok, arról nem szólt a jelentés, amely közölte, hogy az angol kormány tiltako­zását jelentette be Cseng Kai- seknél. Ez a rablótámadás újabb bizonyítéka annak, hogy a tai­vani banditák súlyosan veszé­lyeztetik a délkínei partvidék biztonságát, békés kereskedelmi forgalmát. A Kínához tartozó Taivan sziget 8 millió lakosát ma egy kalózbande terrorizálja, el­nyomja és kirabolja a népet, tönkreteszi a gazdasági életet. Csang Kai-sek négy esztendeje tartó, rémuralma alatt a köz­szükségleti cikkek ára meghat­szorozódott. Egyre több ipari és kereskedelmi vállalatot árverez­tek el, mert nem tudják megfi­zetni az elviselhetetlenül terhes adókat. Csang Kaí-sek és több- százezer zsoldosa Taivan népe nyakán élősködik, elveszi a la­kosság betevő falatját is, a fia­talokat pedig ágyútölteléknek hurcolja el. Nem vitás, hogy a hazeáruló banda amerikai segítség nélkül egy pillanatig sem tudná fenn­tartani gyalázatos uralmát a sziget és népe felett. Duliesék- nek azonban szükségük van Csang Kai-sekre és Tajvanra. Ez a sziget ma amerikai támasz­pont a nemzetközi feszültség fenntartására, új fegyveres ag­resszióra Kína ellen. Az Egyesült Államok katonai szövetséget akar kötni Csang Kai-sekkel és arra törekszik, hogy Taivan szi­getét bevonja a tervezett észak­kelet ázsiai agresszív tömbbe. Eisenhower, Dulles és Stump tengernagy legutóbbi kijelenté­sei azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államok kormánya meg akarja akadályozni Taivan fel­szabadítását. Mindez durva beavatkozás Kí­na belügyeibe. Hiszen Taivan nem külön ország, sohasem is volt. Az 36.000 négyzetkilomé­ter területével évezredek óta szerves része Kínának és kizá­rólag kínaiak lakják a szigetet. Taivan népe meg akar szabadul­ni idegen zsarnokaitól a 600 milliós kínai nép fel akarja sza­badítani 8 millió taivani testvé­rét. Az amerikai imperialisták viszont Csang Kai-sek mellé áll­tak. De „az Egyesült Államok — állapítja meg az angol Eco­nomist — nemzetközi szempont­ból gyenge helyzetben ven a taivani kérdésben”. Anglia és Amerika homlok­egyenest ellenkező álláspontot foglal el Taivan sorsát illetően. Anglia elismerte a kínai • népi kormányt. Angol küldöttségek járnak Pekingben, hogy megszi­lárdítsák a kapcsolatokat a két brit közvélemény is Pekinggel rokonszenvezik ebben a kérdés­ben”. Az angol közvélemény és vele az- egész világ elitéli az Egye­sült Államok jogsértő, igazság­talan mesterkedéseit a taivaini kérdésben. A világ közvélemé­nye Kína népe mellett foglal ál­ország között. Anglia világosan felismeri mit jelentene neki a hatalmas kínai piac. Ugyanak­kor — mint az Inehkilda esete is bizonyítje — a magé bőrén érzi milyen veszedelmek forrása számára a taivani kalóztársaság. Az Economist az angol álláspon­tot juttatja kifejezésre, amikor kijelenti: „majdnem az egész lést, amelynek elhatározott szán­déka, hogy eltávolítja a Csang Kai-sek klikket és felszabadítja Taivant. Semmiféle amerikai mesterkedés nem akadályozhatja meg, hogy az igazság diadalmas­kodjék a világnak ezen a részér is, hogy Taivan szigete felszaba­duljon az idegen uralom alól (• egyesüljön az anyaországgal.

Next

/
Thumbnails
Contents