Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-09-04 / 70. szám

01 IFJÚSÁG

1954. szpnterriber 4. UnW.I.—t 'WH., H HWW——1

A kínai népművészeti együttes hazánk több városában és falvában ismertette meg dolgozóinkkal a kínai népi kultúra gyönyörű hagyományait. Az együttes tagjai Gután is felléptek, ahol megtekintették a szövetkezet

hatalmas, hullámzó zöld rízsmezejét.

A „Hősiességről“ című vitához

nem könnyű vitát indított el Xarr elvtárs cikke nyomán az Cj Ifjúság szerkesztette, mivel a hősiesség fogalmáról még nagyon keveset olvastunk az újságokban.

A téma választása helyes és valószínű, hogy még több hozzászóló is lesz a vitához, mert a vita gazdag tárgykörű.

Kétségtelen az, hogy mindig a vitaindító felé szól a legtöbb bírálat. Tarr elvtársat már jónéhányan megbírálták, azonban véleményem szerint sok esetben helytelenül. Vájjon Tarr elvtárs élt-e gyermekkorában olyan körülmények közt, hogy valóban jobban el tudta volna képzelni a hősiesség fogalmát? Mint ismeretes, Tarr elvtárs már akkor hősnek érezte magát, amikor egy tyúkot agyon tudott csapni. Nevezhető ez hősiességnek és gyávaságnak, mint ahogy Bakos Tivadar plvtárs ítéli el? Npm nevezhető egyiknek sem Az, hogy'Tarr elvtárs hőstettnek nevezte egy tyúk agyoncsapását — bizonyába nem volt még alkalma, hogy megismerje gyermekkorában, akár könyvből, vagy filmelőadás segítségével az igazi hősöket és azok hőstetteit. A múltban nem is gondolhattuk mi is az, hogy hősiesség. Csak elképzeltük j más és más formában; ki milyen körülmények között élt és ki milyen nevelést kapott, úgy változott a hősiességről a véleménye. Nem elítélendő az, hogy Tarr elvtárs így képzelte el a hősiességet: akkor sem, ha ez a nézete volt gyermekkorában. Ma jogosan téves és helytelen.

Ma már könnyebben magyarázhatjuk meg, kit nevezünk hősnek, és mit hősiességnek, mivel erre sok példát találhatunk a Nagy Honvédő Háborúból és az utána következő békés építő munkálatok eseményeiből. Igaz, feltehető az a kérdés is, miért csak most ismertük meg a hősiesség fogalmát? Hiszen a múltban is voltak hősök, világháború is volt és ottan is születtek hősök és hőstettek. Voltak akkor is hősök; de ezek valóban azért lettek azzá, mert érezték, hogy hőstettet hajtottak végre? Nem! A hősiesség fogalma elválaszthatatlan a hazaszeretettől. Voltak, akik azért lettek hősök, mert szerették hazájukat, a népet, de legtöbbet csak azért neveztek hősnek, mert elvesztette életét. Éppen ez volt helytelen, hogy az emberek azt gondolták, hogy hősiességnek csak azt lehet nevezni, ha valaki egyszerűen meghal a fronton, de nem tudja, hogy miért, vagy ha esetleg virtusságból valakit megöl.

Hogy ismét visszatérjek Tarr elvtárs esetére, — talán ezért nevezte a saját gyermekkori csintalanságát „hősiességnek” — ha bárminek kioltja az életét.

Bakos Tivadar elvtárs nézetem szerint helytelenül írja azt, hogy „a kapitalista társadalmi rendszerben csak azokat nevezhetik hősöknek, akik az új szocialista társadalmi rendszerért küzdöttek. A kapital zmusnak is meg voltak a maga hősei. Persze ezek névtelen hősök voltak, s természetesen azok is, akik nem kaptak munkát és mégis bátran kiállták a nélkülözést. Vájjon ezeket nem nevezhetjük-e hősöknek? Véleményenm szerint ők is hősök, a nép névtelen hősei. Érdekes azonban, hogy Tarr elvtárs ezeket a hősöket nem vette észre, csak azokat, akik a burzsoázia jó üzletének céljából különféle szenzáció és feltűnéskeltésre úgynevezett „csodákat", „hősiességet” hajtottak végre, hogy megéljenek. Persze lehet,' hogy ezen „hős ességeket” más nem tudná utánozni, ezért a kapitalizmusban hősöknek nevezik ezeket az embereket, de nem hinném, hogy a nép — hacsak tévesen nem — annak nevezné őket ? Helytelen lenne úgy megállapítani, hogy hősnek és hősi tettnek csak azt lehet nevezni, akiknek tettét kevesen tudják követni.

Nálunk nem azokat nevezik hősöknek, akiknek a példáját más nem tudná követni. „De k: hát az igaz hős”? — kérdezi cikkében Bakos elvtárs, s egyben választ is ad rá: „Hős az, aki nem sajnálná feláldozni az életét a nép érdekéért”. itt ismít tévedésbe esik Bakos elvtárs. Válaszában arra a következtetésre jut, hogy nálunk is csak azt nevezzük igazi hősnek, aki már életét adta valamilyen cél érdekében. Mi hősöknek nevezzük azokat is, akik életük odaadása nélkül is hősiességet tanúsítottak akár a fronton, vagy az építő munkában.

Helyes-e különbséget tenni a hős és a munka hősei között? Az én véleményem szerint mint személyek közt helytelen lenne különbséget tenni. Mi, ma már a hősök közt nem teszünk különbséget, csak a hőstettek között. Éppen ezért helyteler lenne e két fogalmat összetéveszteni De helyes lenne, ha egyformán hősnek neveznénk azo- ka\ akik bárm lyen formában követnek el hősiességet és nem tennénk különbséget az igazi hősök között? Az viszont helyes, hogy figyelembe veszi új szocialista társadalmi rendszerünkben a munka minden frontján születő hősöket.

Azt, aki a mi társadalnv rendszerünkben akár a munkapad mellett, szántóföldön, vagy a harctéren hősiességet hajt végre, olyan hősnek kell nevezni, mint aki igazán szereti hazáját. Mert a hősiesség alapja az igaz hazaszeretet. Itt csupán esák annyi különbséget teszünk, hogy névleg meghatározzuk, hogy ki milyen körülmények között lett hős. Ezért nevezzük a munka hőse t a Szocialista Munka Hősének. Persze ez a kérdés még vitatható és a vélemények még jóformán — a magam részéről is — bizonytalanok. Helyes lenne először külön meghatározni a hős. hőstett és a hősiesség fogalmát, mivej mind a három szorosan ösz- szefügg.

Részemről a „Hősiességről” érdemes tovább folytatni a vitát, mivel ezen keresztül megismerhetjük szocialista társadalmunk és a kapitalizmus közötti nézeteket a hősiesség fogalmáról.

Lehet, hogy magam is sokat tévedtem hozzászólásomban. Ezt vitassák meg az Üj Ifjúság olvasói, hogy e vitákból valamennvien sokat tanuljunk.

KANDIKÖ OTTÖ — BUDAPEST

E.

L. VOYNICH

Bögöly

Valami hatalmas lenyűgöző erő árad e könyv soréiból. Minden sor, minden mondat magához láncolja s ez érzelmek sokezer árnyalatát riessza fel az emberben. Sok könyvet olvastam már, s ez egyike azoknak, amelyek a legjobban hatottak -ám. Ha valaki jó könyvet olvas, rendszerint azt mondja, hogy „nem tudtam letenni, amíg el nem olvastam, olyan jó volt”. Én ezzel nem így voltam. Többször, kénytelen voltam letenni, mert néha olyan mély, szívszorító, vagy szárnyaló érzelmeket korbácsolt fel bennem, hogy muszáj volt vámom, amíg lecsillapodok. Bögöly — a könyv hősének — szenvedése, akaratereje, a szenvedéllyel átitatott hazafisága mély nyomokat hagy az ember szívében.

A „Bögöly” 1897-ben jelent meg Angliában. Ethel Lillian Voynichnek — a könyv szerzőjének ez az első, talán a légjobb regénye. Soknak biztosan furcsának tűnik ez, hogy az angol írónő miért fog hozzá Olaszországban lejátszódó események feldolgozásához. Hogy ezt megértsük, ahhoz tudnunk kell. hogy Ethel Lillian Voynich jó ideig Olaszországban tanult s igy alka ma nyílt megismerni az olasz népet. Később egy Voynich nevű lengyel emigránshoz ment feleségül. Voynich kapcsolatban volt olasz politikai emigránsokkal. Az írónő, így férje révén megismerkedett az olasz hazafiak vágyaival. forró hazafiságu.kkcíi és szebad- ságszeretetükkel. Ethel Lillian a forradalom ügye iránti odaadást és a bátorságot, Bögöly alakjában sűrítette össze. De nemcsak Bögöly, hanem a könyv többi hősének fellépése, cselekedete, egy-eqy jellegzetes vonása az olasz nép harcának, álmának, szabadságvágyának.

A regény meséje a múlt század harmincas-negyvenes évei köré fonódik. A történelemből tudjuk, hogy Napoleon 1796-ban majdnem egész Olaszországot leigázta. Napoleon bukása után ez olasz nép sorsáról ez európai hatalmasok döntöttek. 1815-ben a bécsi kongresz- sztfc Itáliát több kisebb államra darabolta s egy részét pedig Ausztriához csatolta. A római pápa szövetséget kötött Ausztriával, s így Itália a pápa és Aitsztre uralma a'á került. A nép a kettős elnyomás alatt szenved és se- rtyarog. Mikor már tűrhetetlen a helyzet, kisebb felkelések lángolnak fel. 1830-ben a hatóság Mazzinit — az e- gyik*felkelő vezért — száműzte Itáliából. Ez a fiatal forradalmár egy év után Marseilleban megalapítja az „Ifjú Itáil a” nevet viselő titkos társaságot. E társaság célja, hogy kikergesse az osztrákokat, megszüntesse az egyed- ure'kodók ura'mát és megteremtse az egységes; független Olaszországot. Mazzini hívei azonban nem találták meg a kapcsolatot e tömegekkel, s így eleve bukásra voltak ítélve. -A „Bögöly” első részének cselekménye az 1832—33- as években játszódik le. El^cor voltak az első Mezzini-féle felkelések és .az

első vereségek is. Ebben az időben dühöngött legjobban a rendörterror. Minden tizedik ember besúgó volt. Mezzin. hívei azonban a föld alatt is szervezkedtek. A szervezethez mind nagyobb számban csatlakozott a lelkes diákság, az értelmiség, a kézművesek és kispolgárok. ,

A regény hősei túlnyomórészt fiatalok és tapasztalatlanok. A mozgalom is még gyermekcipőben jár é6 éppen ezért hamarosan besúgók karmai közé kerülnek. A csoport tagjainak osztályrésze a börtön és a száműzetés.

A regény második és harmadik része 13 évvel később ‘játszódik le. A mazzi- ni-csoport változatlanul folytatja elkeseredett földalatti harcát. A hazafiak azonban sokat tanulnak a 13 év alatt. Megedződnek, politikai elvük megszilárdul a súlyos viszonyok között. A mozgalom középontjában Bögöly áll, aki fiatalon Dél-Amerikábe szökik egy hatalmas lelki megrázkódtatás után, s 13 évig külföldön tartózkodik. Bögöly még fiatal korában meghesonlik s istenta- gedóvá válik. Rájön, hogy a papok sem mondanak mindig igazat. Abban az emberben csalódik, akit a legjobban szeret, akinek minden szavát szentirás- nak vett. Nagy dolog ez a fiatal fiú é- ietében, hiszen eddig vakon és megingathatatlanul hívő keresztény volt. Az érzékeny lelkű fiút ezek a csalódások viszik arra. hogy külföldre szökjön. Az ekkor támadt gyűlölete a későbbiek fo- ’yamán szilá-d politikai elvvé erősödött s Bögöly, mikor 13 év után visszatér, kezébe ‘ogja a mozgalom szálait. Ausztria mellett az egyházat látja a szabadság és függetlenség legnagyobb ellenségének. Bögöly a saját bőrén is tapasztala a papság képmutató, hazug árulásának a következményeit. Fiatal korában a gyónás titka alatt mondta el gyóntatőjának, hogy milyen szervezetnek a tagja. A pap felrúgva az egyház törvényeit, feljelentette őket.

A regény egy másik főalakje Monta- - nelli kanonok, aki később bíboros lesz.

I Á bíboros nagyon népszerű ember, mindenki szereti, tiszteli. Azonban ő sem sokkal különb, mint a többiek és az egyház érdekeiért feláldozza saját fiát is. Igaz, később ő is mindent megtagad, de ez már nem változtat a tényeken. A könyv harmadik főalakja Gemma, szintén forradalmárrá válik. Gemma gyermekkori szerelme Bögölynek és a későbbiek folyamán a két forradalmár sorsa egybefonódik. Egymásé azonban a tragikus vég miatt nem lesznek.

Az írónő nyelvezete színes, meseszövése fordulatos. A könyv minden alakja é'ethű. A művészi egyéni ábrázolás mellett e könyv értékét a lángoló hazaszeretet. e forró szabadságvágy — ami az egész könyvet átszövi — adja meg. Értékes olvasmány ez a könyv, s minden ifjúnak melegen a figyelmébe ajánlom.

KOVÄCS ZOLTÁN

a pionírtáborban

edecs nad Smzavou szép és barátságos kicsi helység, az emberek mosolyogva követik szemükkel kocsinkat és készségesen magyarázzák az utat a Háj.i pionírtáborba. Még néhány kVométernyi kanyargós út a folyó partján, aztán felkapaszkodunk egy dombra és máris eUnk tárul a nagy sportpálya és mögötte a kétemeletes üdüld.

A gyerekek még álomittasan szállingóznak ebédutáni pihenőjük végeztével. Tágranyilt szemekkel mustrálják a két idegen kislányt, aki kiszál! a kocsiból. És mikor azok idegen, érthetetlen mielven megszólalnak, még nagyobb/ lesz az érdeklődés. De perceken belül már ismerik egymást - Tóth Jutka pajtás és Tóth Magda DISZ-es a kis csehszlovák pajtásokkal■ Sokan vannak, egyre jönnek, fiúk lányok, mind barnára sülve, néhányan még vizes hajjal a délelőtti lubickolástól. Vannak itt tiszteletbeliI vendégek is, még alig 6—7 éves apróságok és*úgy látszik egyikük *em idősebb. 14—15 évnél. Már három hetet töltöttek ezen a mesebeli helyen. Mert az — mesebeli. Az egész tábort sűrű erdő övezi egy magas domb tetején és alatta hatalmas ívben három oldalról a Százává ezüstszálaaja csillog keresztül a napsütötte fákon.

Mindent egyszerre szeretnének megmutatni nekünk kis vendéglátóink. 4 már említett kétemeletes nagy házban a lányok laknak. Végigmegyünk a tiszta, egyszerű folyosón, ahol minden ajtó előtt g'édába állított cipők sorakoznak — bizony cinben tilos a belépés. Mi is lerúg!uk hát lábbelinket és amikor belépünk a szoba ajtajún,

nem tudjuk, mi vakít itt jobban. 4

gazdagon beáram'ó napsütés vagy az ágyak ragyogó fehérsége, a sok mezei vi ág-e? Olyan fürdőszobájuk van itt a kislányoknak, hogy még egy kis. király is megirigyelhetné — mert •min'ént meg kell néznünk ám!

lyfár tapossuk is a kavicsos, ár- -‘■"J- nyas utat és néhány méternyire az erdő közepén egyszeresük csupa mézeskalács-kunyhóra bukkanunk, ti laknak a fiúk. Katonás rendben hal vagy nyolc faházikó és mindegyik egy-egy népidemokratikus állam ne- vét viseli. Van itt Szovjetunió, Lengyelország. Románia, Bulgária és . ni- csak, itt van Magyarország iff. Hát ezt bizony meg kell nézni közelebbről. Már az ajtó körül is újságokból kivi. gott képeket ragasztottak a pajtások és a kis előszobában piros-fehér-zöld zászló díszíti a falat,, me'lette baranyai szőttes, kalocsai népviseletű baba, faragott furulya, pingált tányérom A négy szobában vedig, — mert mindegyik házikóban négy helyiség van, öt-Öt ággyal és az osztagvezető kis kamrája — fényképeket találunk szerte a falakon, Tóth Jutka ismerő-- sen mosolyog a Csillebérci úttörőt.u borra, Magdi bizonyára hazagond l amikor egy kicsit meghatva a Szabad.- ságszobrnt nézi a csehszlovák úttörő ágya felett És csak amikor kilépünk az ajtón akkor vesszük észre, hogn a küszöb előtt a hmv 'kban egy színe kövekből és fenyf.‘tobozukból mesterien összeállított magyar címer pompázik Szaladunk vissza a sportpályára.

ahol közben felsorakozott a tábor ap- raja-nagyja. Figyelmesen hallgatják, amit a magyar úttörők életéről, munkájáról, szórakozásáról, üdüléséről mesélek nekik és egyszeresük táncra- kerekednek a legkisebb lányok. Csilingel az ének, tipegnek d kis lábak és Jutka, Magdi, de magunk is hamar beállunk a körbe, nekünk is viszket a talpunk. Se vége. se hossza a tarka népitáncoknak és a kör közben olyan nagyra nőtt, hogy nem látni a túlsó oldalát. Csupa nevető szem, repdes’’ haj, csupa-csupa kislány. A fiúk közben már a labdát kergetik, meg akarják mutatni, hogy Puskásuk nekik is van ám ! Szaporán szedjük a lélekzr. tét, elfáradtunk a tánctól, ugrálástól a forró napsütésben, de nem baj, most úgyis árnyékba megyünk. Ott, ahol érkezésünkkor malteros és festékes vödrök álltak a terem közepén, tüne. ményes gyorsasággal mozitermet varázsoltak a katonák. Szép sorjában padok, székek várják a beözönlő gyerekseregeket és már kezdődik is a: előadás. „Sport és egészség" az első magyar kisfilm címe. Azt mutatja, mennyire szükséges különböző mun kák mellett sportot űzni. Látjuk u legjobb magi/ar sportolókat, úsznaí tornásznak, fotbalíoznak vívnak, fut. nak. Most pedig vigyázat, gyerekek sportolni a: állatok is tudnak — errő mesél az „Erdei sportverseny” cím'1 -aizfilm. A kis nézők jót nevetnek

azon, hogy járt pórul Röfi, akit lustasága miatt majdnem felfalt a farkas hacsak az edzett állat-társak a segítségére nem sietnének. Végül pedig Latabár Kálmán az, akit azonnal szívükbe zárnak a pajtások, itt is, csakúgy, mint otthon. A „Selejt bosszúja” így hívják a filmet, melyben a főhős, aki rosszul varrja a gombokat egy nadrágra, ugyanezt a nadrágot megveszi, elmegy benne az „életbevágóan fontos" találkára és láncközben elveszti nadrágját, mert — az összes gomb leszakadt A szó szoros érteimé, ben ,,beesik saját selejtjébe”. Mondani .fém kell, hogy talán ennek volt a legnagyobb sikere.

ég akkor is nevetgélnek, vihán- cofhak a gyerekek, amikor már a vacsoránál tűnek. A titokzatosan susogó fák alatt katonamódra felállított „ebédlőben” füstölgő tálak várják az ékes gyomrokat és percek sem telnek bele, tisztára nyalják őket a pajtások Annyit ehetnek, amennyit akarnak és semmivel sem rosszabbat, mint amilyet otthon anyukájuk főz. Látszik is rajtuk, kerek pofijukon, hogy a szakács-nénik kitéttek magukért. Nincs is ennél jobb bizonyítvány azok számára, akik főznek.

Beszélgetünk Jiránek elvtárssal, a tábor vezetőjével. „Ez még csak az első idény” — mondja és bocsánat- kérőén hozzáteszi, hogy azért sok mea egyelőre a provizórium a táborban. De. aki nem tudja, annak fel sem tűnik Mi azt látjuk, hogy most is gyönyörű itt minden és érezzük hogy de jó volna ittmaradni eau kis vakációra. Elhisszük azonban azt. hogy egy.két év

múlva még sokkal, sokkal szebb lesz itt minden, mert a vezető elvtárs és munkatársai annyi szeretettel beszélnek táborukról, annyi tervet szőnek, mintha az a sok gyönyörűség, ami máris üt van, nem is lenne igaz.

Magdi és Jutka közben úgy összebarátkoztak a cseh kislányokkal, hogy minden lehető apróságot kicseréltek, hajcsatt, ceruza, notesz, de egy.két könyv is, minden gazdát cseréi. Nem is beszélve arról a temérdek címről, ami a két kislány zsebében gazdag levelezést ígér a két nép pajtásai között. Különösképpen nekik a nyelv sem okoz nehézséget- Tolmács nélkül, szótár nélkül is megértik egymást. Hiszen Jutkának is, Magdinak is már csehszlovák úttörőkendő piroslik a nyakán. És ekkor az egyik kislány oda. nyújt még egy kendőt- „a legjobb magyar úttörőnek add. akivel találkozol" — mondja, „és mond meg neki, hogy üt mi Csehszlovákiában nagyon szeretjük a magyar pajtásokat”. És Magdi érti. imt, hogy ne is tolmácsoljam, csak össze-vissza csókolják egymást Alenkával.

Tri int egész sötöt lett és hirtelen megszólalt egy trombita. Sorakozó — kiáltják a gyerekek és hanyat- homlok szaladnak. Elkésni nem szabad — rend és fegyelem uralkodik a táborban „Másképpen nem lehet kordában tartam ennyi apróságot — mondja nevetve, Jiránek elvtárs, „meg aztán a szülők is hálásak lesznek, ha majd szótfogadó és készséges csemetéket kapnak vissza augusztus végén, ugye"’"

MORAVEC KATALIN