Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-09-04 / 70. szám
,1 1954. szentember 4. KARDOS ISTVÁN 01 IFJÚSÁG s i. T-fol volt, hol nem volt, Gömörnek inkább a szélén mint a közepén, volt egyszer egy igen-igen híres csárda. Nem tudni pontosan hány esztendővel ezelőtt, de régen lehetett, hogy azt mondja Rozsnyón az egyik pandúr a másiknak: 9 — Hanem, hallja-e sztrázsamester uram, nem lenne kutya abba a nyír- jesi csárdába se’ benézni már egyszer .. i A másik meg: — Benézni, benézni,... *már rég kellett vón’. Az a Gyúró minden este ott enyeleg a fejérnéppel, mi meg oda se neki. Meg a henckói-csavargóról is mondják, hogy oda jár dmborázni. Így történt aztán, hogy, úgy almaérés táján, egy holdvilágos nyári este, beállított a nyírjesi csárdába öt állig felfegyverzett lovaspandúr. Volt is nagy riadalom a zsúpfedél alatt. Igaz, csak a cselédség sápadó- zott, Gyuroék még nem voltak ott. Éppen várták őket. Már elkészült a birkapaprikás és a túróscsusza is, hogy mindegyiknek ínye kedvére legyen, a váraljai Rózsi is ugyancsak kinyalta már magát, meg a többi cselédség is, mert kijutott itt mindenkinek bőven a szeretőből. Mi volt mit tenni, a baj már a nyakukon volt. A pandúrok susmogtak egy darabig, egy-kettő kiment az udvarra leske- lődni, valamelyik a lányokat faggatta, a többiek meg letelepedtek a sarokba, és elkezdtek ivogálni, mert a bort azt csak úgy szerette a pandúr is; mint a betyár. Már jócskán ittak, a kinti sztrázsa is megúnta az ólálkodást, amikor azt mondja az egyik pandúr, aki éppen kintről jött be: — Osztán mondják már szép já- nyok, nagyon megijedtek tőlünk? Azok meg: — Mink e? Egy cikrát se’! A pandúr erre: — Hát akkor mér’ zúdították ki azt a tál túróscsuszát az udvarra? — He, he, he,..:. meglátta? A tyúkoknak főztük azt, nem másnak ... De azér’, ha igen megkívánták, főzhetünk még egy kicsit magúknak is, — tódta meg kacéran az egyik lány'. Főztek is a lányok. Azaz, főztek a fészkes fenét. Ügyes volt a Rózsi, nemhiába minden emberfia szeme megakadt rajta. Most is kitett magáért. Kibabrálok én veletek büdösek, — gondolta, és az ijedtükben udvarra repített túróscsusza javamaradékát felszedte és feltálalta. A pandúrok meg is ették, méghozzá jóízűen, bánták is ők, hogy itt-oít ropog a foguk alatt, az a fontos, hogy csússzék rá a bor. Csúszott is. Már az éjszakába járt az idő, de Gyuroék még mindég nem jöttek. A lányok gondolták is; hiszen kikötötték a cifra selyemkendőt, amivel Gyúró kedveskedett Rózsinak, az alsó kapu fájára. így egyeztek meg, ez jelezte, hogy pandúr van a csárdában, ne jöjjenek. Ügy esett, hogy már mindenki biztosra vette, hogy nem jönnek a betyárok. A lányok is belenyugodtak. Sőt mi több, nem is oly sokára, már incselkedtek is, amoly leány módra a pandúrokkal. Egyik-másik, a fölösebb je, meg a hűbbek, csak húzódoztak az elején, de aztán mind, sorban belemelegedtek, megfeledkeztek az adott szóról, ígéretről, szerelemről, mert hát akkor is akadt lány, aki any. nyit szeretett, ahányat látott. Cigány is került. A birkapaprikás is elfogyott, a jókedvben sejn volt hiba. Tehát minden sikerült volna, ha...-... ha, úgy éjfél tájban nem jöttek volna Gyuroék. De jöttek, méghozzá elölről, a felső kapun. Nem mentek be, nem vitte rá a lelkiismeretük, csak az ablakon at nézték, bámulták elkeseredve a táncot, pandúrokat, szeretőket. Kegyet, lenül rosszúl esett nekik. Négyen voltak, fáradtak, éhesek, éppen Pacsáról jöttek, a kasznárt kellett egy kis móresre megtanítani, ... panaszkodtak a falubeliek, hogy kutyául bánik velük. Hej, csoda nagy volt az elkeseredés. Ki-ki a maga szeretőjét nézte sóvá. rogva, fájdalmasan. Leste, hogyan csevegnek, kacagnak, hogyan ölelgetik őket. hogyan csókolóznak. — No a fene vitte vám. el, cudarja, — kesergett az egyik. — Ide se gyüvök má’-én többet, — siránkozott a másik, és arcát tenyerébe temette. Gyúró csak nézett, nézett, sokáig, fájdalmasan szép kék szemével, nézte Rózsit. Kegyetlenül sajgott a szíve, már-már azt hitte kiszakad a melléből. Aztán intett a cimboráknak: L\ hát, szerelmeskedjenek! assan kocogtak a lovacskák a 'sötét erdőben. Négy szótalan, fájószívű betyárral. Soha még üyen szomorú nem volt az éjszaka, soha még ilyen fekete nem volt a Pásztorrét, soha még ilyen panaszosan nem csobogott a Csermosnya. A távolban, a Ny'írjesen túl, éppen lángbaborult a csárda zsúpfedele. Fénye pirosra festette a völgyet. — Hát szerelmeskedjetek ..; Valamelyik fájdalmasan felsóhajtott: — Még ezt is sajnálták tőlünk. ■ II. Enyhe tavaszi szellő fujdogál a völgyben. A vadvirágoktól illatozó Sajó partján két agyonrarongyolt csavargó ban. dukól. Cilinkoló császári mundérjukról nem nehéz kitaláni, hogy szökött katonák. Két gömöri gyerek, két elválaszthatatlan cimbora. Csontosképű, nyurga, szalmaszőke szlovák az egyik, Gyúrónak hívják. A másik, szalóci. Pedrett, bajusza, cigányképű magyar. Hazaszöktek. Haza, a semmibe, hét és fél év után. Ki tudja, ha talán tudták volna, hogy apjuk, anyjuk■ már rég nincsenek ezen a világon, hazajönnek.e?/ Ki tudja, ha csak sejtették volna is, hogy a szökött katonának nincs többé nyugta ezen a vidéken, hazajönnek-e? Ki tudja? Talán igen. Mert nem jókedvükből választották ezt az utat. De nincs egy szemernyi igazság ezen a földön, az ember nem ember. Lázadnak a nyomorúság ellen. Azok nevében, akiknek nincs, azok• ellen, akiknek van. Nincs más kiút. Hej, szomorú a sorsa a szegény legénynek. Két sajómenti gyerek, két nyugtalan jobbágysárjadék elindul. Neki az erdőnek. Széles a szüicei fensík, sok csavargót elbír az a hátán. Így kezdődött betyarságuk ... J^gyhamar nagy hír kerekedett ■‘-'felőlük a vidéken. Hágom vármegye pandúrja leselkedett rájuk, sej, ■ de mindhiába. A Gyúró legényei minDehát mire voltak a falubeliek, ha még ezt a kis szívességet se tették vol- na meg. Szóltak ők idejekorán. Különben is szívlelték a betyárokat. Beszélik, hogy egyszer sötétre is jutott három borzovai paraszt, mert nagyon bratyiztak a csavargókkal. Tehát így tudták meg a betyárok az aranyat szállító szekerek mikorjöttét. Csak ám, a szekerekkel katonák is jöttek, méghozzá jócskán. Nem nagy örömükre a betyároknak. Mondta is Gyúró áz alja legényeknek, a félősebbjének, hogy aki m^g mer szeppenni, az mindjárt a halál fia.. .! No de nem is volt velük baj. Mikor közeledtek a szekerek a szak völgyhöz, azt mondja Gyúró a cigányképű cimborájának, mert az volt a kisegítője: \ — No, koma, végy vagy öt rajkót magad mellé, oszt onnét a farától ug- raszd a kutyákat, mi meg majt az el éjit... Ügy is történt. Amikor már egész közeliikbe értek, a cigányképű el- füttyentette magát, azután uccu neki, furkósokkal, rudakkal, kövekkel... Csak riasztották a katonákat, azután visszahúzódtak a fűzfabokrok közé. Azok meg utánuk nagy sebbel. De bizony, póruljártak, mert köz. ben meg a másik oldalról kirontottak Gyuroék, oszt csihi- puhi, neki a lovaknak. Nem is álltak meg azok, csak a Sajó fenekén, persze a szekerekkel együtt. A császárbeliek meg kegyetle. nül elvesztették a fejüket. Mindegyik szaladt, amerre csak a szeme látott. Nagy dáridó volt utána. A parasztok is örültek, mert nekik is jutott az aranyból elég. Ezek után néhány nappal történt az a csárdái eset is, amiről már az elején szó volt. De ez még semmi. Az volt az igazi, amikor összeálltak a henckói Dovec bandával, oszt’ kirabolták a kraszna- horkai várat, ami akkor a dúsgazdag Bebeké volt. Sokáig emlegetett nagy murit csaptak akkor is a Sajó völgyében, mert a parasztok most is segédkeztek. Azt mondják, hogy annyi bor és pálinka volt, hogy még a Sajó is attól bűz- lött D eszélik, hogy Gyúrónak akkor ■‘-‘már közel öt tucatnyi legénye volt. De nem volt ez így jó. Mondta is a cimbora, Dovec Miso, hogy a sok közt, könnyebben akad gazember, mint a kevés közt. Azért tart ő is csak ötöt-hatot maga körül. Hát be is bizonyosodott. Volt egy kutyafajzat közöttük. Ezt a bunyikot a pandúrok lefizették, úgy került Gyúróikhoz. A Gyúró fejére kitűzött száz arany is csábíthatta. Rögtön a várrablás után történt, hogy elcsalta Gyúrót egy körtvélyesi borpincébe ivogálni. Már maga ez is furcsán tűnt Gyúrónak, hiszen eddig , ■...*■-:~;Ő dég kivágták magukat. Még a legnagyobb veszedelemből is. Egyszer is. a völgy szájánál; Bereite végén, csúnyán elnáspágolták a császárbelieket. Úgy történt, hogy volt a császárnak Gömörben, Szomoínokon egy híres pénzverdéje. Tiszta színaranyból ver. ték itt a forintot. . Tudták ezt Gyuroék is, meg tudták azt is, hogy az aranyat csak a Sajó völgyén hordhatják fel Szomolnokra. Csak azt kellett kipuhatolni, hogy mikor jönnek a szekerek. nem volt szokásban, hogy rajta kívül más is beleszóljon a hovámenésbe. — De jó, no, ha csalsz, kutya, — gondolta. — Megyek, ha annyira megszomjaztál. El is ment az egész banda. Ivogáltak, ivogáltak, már a holdvilág is feljött az égre, későre járt, amikor azt mondja Gyúró: — Hanem legények, abba is hagyhatnánk. még megártana a sok jóból. Erre meg a kutyafajzat, hogy — Egy tapodtat se’ megyünk! Már.már hajbakaptak, mert voltak, akik emez pártjára is álltak, amikor hirtelen odarontott vagy száz lovas- pandúr. Hű, az ángyiát neki, kaptak észhez a legények, értették most már, mi van a dologban. Csúnya, véres verekedés kerekedett. Már úgy volt, hogy mindnyájan ott pusztulnak, amikor .szerencsi jüícre találtak egy oldalsó kilyukat is a pin. céböl, valami szellőztető félét. Az öttucatnyi betyárból, mindössze hatan menekültek meg. Gyúró is vérzett, valamelyik bordán szúrta. Hanem ám, hetedikként magukkal cipelték a kutyafajzatot is. Mihelyst elérték a Zsédenkutat, Gyúró megparancsolta: — Felhúzni a kutyát, de olyan ma. gosra, hogy még a sziliceiek is csudájára járjanak, mondva: de magosra kerültél kópé. lejjebb nem lett vón’ elég...? III. Érdekes, hogy a betyárok Jólészt és Szilicét kedvelték a legjobban, ló- lészt rabságáért, Szilicét szabadságáért. A téli napokat is többnyire ezekben a falvakban töltötték. Mert a tél, hideg, kegyetlen, szívnélküli. Akár. milyen nagy is az erdő, akármilyen biztos is a barlang, a szikla ürege. Biztonságát télen a nép közt találja meg a szegény legény. Nem is tudja más öt igazán megérteni. csak a paraszt. Már az ősszel mindegyik kiszemelt magának egy házat. Legtöbbje a kedvesénél telelt. Szívesen fogadták őket. Pandúrtól nem kellett tartani. Puha, nyápic emberek azok, nem mer. nek ők ilyenkor falura menni, köny- nyen otthagyhatták volna a fogukat. Különösen Szilicétől borzongott a hátuk. % Ez a falu, a fennsík bevehetetlen bástyája volt. A Zábor, a hegyi ösvény is bejegesedett, lóval egyáltalán, gyalog is csak nehezen volt járható- igaz, volt még egy út, a Csöpögil- lyüktól, de azt kevesen ismerték. Jegyszer, február végén, szokat. ■‘-‘lanül melegre fordult az idő. Kisütött a nap, olvadni kezdett, megáradtak a patakok. Mindenki úgy vette, hogy tavaszodik. Csak a betyároknak nem akaródzott még elhagyni a falut. Majdnem baj is lett belőle. Gyúrónak volt Hárskúton egy szeretője. Csinos volt az ebadta, fiatal is, szép fehér bőrű, mint a frissen leesett hó, az arca meg úgy virított, mint egy pünkösdi piros .rózsa. Csak a szeműben volt valami Háborító. Az is szép volt, éjfekete, de olyan cudarul tudott vele nézni, hogy aki beleesett, mindjárt nyakig úszott a vágyban, de azt is kiolvashatta belőle, hogy nem lesz az az övé soha e világon... Tehát Gyúró is belegabalyodott ebbe a lányba. Csak az volt a baj. hogy mások is jártak a lányhoz. A szoroskői betyárok közül is csapogatott valamelyik. Az elején még csak döcögött valahogy, de azután sehogyse". Félt a lány, félt, hogy még nála találják a legényt. Hiába biztatgatta Gyúró oly' sokszor, hogy: ,.Ne féjj kisjány olyan nagyon, nemAXtik a betyárt agyon, mer’ kiugrik az ablakon,. ..” ..,, az csak félt. Nem vol mit tenni, egy szép éjszaka Gyúró felölelte a lányt, lóra ült ■'$ megszöktette. Fel, a bandatanyára. De bizony a lány még másnap hajnalban visszaszökött. Azóta nem érdekelte Gyúrót, re. léje se ment. • A baj ott kezdődött, hogy a dologról hírt szereztek a pandúrok is. Azt is tudták, hogy az erdőben, a banda- tanyán, egy barlangban temérdek sok arany és ezüst van elrejtve. A krasz- nahorkai várban volt egy aranyborjú, azt is ott dugdosták, meg még nagyon sok drágakövet. Miután hírét tudták, hogy a jóra. forduló idő ellenére a betyárok meg mindég Szilicén és Jólészen vannak, a pandúrok elfogták a hárskúti szép lányt. Azt mondták, hogyha nem vezeti el őket a bandatanyára, megölik. Az meg szegény, most is oly -é- lénk volt, sírt, pityergett, mert meg is verték, aztán elindult, a pandúrok meg utána. De az úton nagyon megszívlelte a dolgot. Nem volt szíve elárulni Gyű- roékat. Az apja is az mondta neki: Lányom, csak azt ne tedd! Miután fel jutottak, a hegyre, a sziklák közé. a lány felmászott az egyik legmagasabb köre, azt mondta, hogy onnan lehet bejutni a barlangba, és leugrott a mélységbe. Agyonzúzta magát. Ezért nevezik még ma is ezt a szik. lát Jánykőnek. A pandúrok meg még máig sem találták meg a tömérdek aranyat és drágakövet. IV. A pásztorréti akolban éjjel agyonverték a vén bacsát. _ Rongyos bankójában most pandúr rejtőzik. Gyáva emberek. Csáva készül egy őszülő betyárra. Estefelé zsigyicére megy valaki az akolba. Gyúró az. Minek is szomjazott meg N. ' ehezen hajnalodik. Mintha megdermedt volna ez a szomorú világ. Valahol egy árván maradt lány szívszakasztó zokogása veri fel a csendet. A völgyben búsképű parasztok igazságról álmodoznak. Fújni kezd a szél. A fák keserves nyögése messzg hallatszik a tájon. A hegyekben vérbosszúra esküszik néhány csavargó. A szüicei tetőn éppen egy betyárt akasztanak ... Dubovsky Richard rajzai
