Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-09-04 / 70. szám
19 54. szepffäemB&r 4. Ol IFIÚSlG ä Az első nap Mikor a szeptemberi nap már any- nyira felkúszott az égboltra, hogy elsü sugarai •végigsimították Tornaija széles poros főterét, a városban már élénk forgalom volt. Különböző irányból zsúfolt autóbuszok érkeztek és a kis emberek ellepték a főteret. Legtöbb közülük egészen otthonosan mozgott. A félénkebbek egymásba karolva hármas-négyes csoportokban elindulnak a középiskola épülete felé. Hiába igyekeztek, már nem lehettek aj elsők. Az iskola első vendégei, György néni három kisleánnyal Han- váról a korai autóbuszok egyikével ért be. — Elkísértem a kicsiket — pedig nem is olyan kicsik azok, már befejezték az elemit — szabadkezik mindjárt beszélgetésünk elején. — Nálunk a községben nincsen középiskola, így hát bejárók lesznek — magyarázza tovább. A szőke Annus még egy ideig bátortalanul nézeget szerte-széjjel, de rövidesen ü reá is ■ átragad a többiek zsibongó vígsága s megtalálja a hed-yét a kis csoportban. A fiúk — különösen azok, — akik már tavaly is idejártak végigszágul- danak az osztályokon, nézelődnek, vizsgálódnak, minden szobába benéznek, A hetedik osztályban az egyik ki« csoport egv alacsony, zömök fiú körül tömörül. A fiú — a minden csínyban szereplő Szőke Jóska •- nyári kalandjait meséli társainak. Jóska nemcsak játszott a nyáron, hanem dolgozott is a szövetkezetben. — A nyáron már kerestem — fejezi be büszkén. Kistórsaj elismeréssel tekintenek feléje. De most valahogy nem sikerült diadalt aratnia. A nyitott ablakon behajolt Szőke bácsi, a Jóska édesapja. Véletlenül ügyes-bajos dolgában jött Tornaijára — legalább is azt mondta — s a nyitott ablakon meghallotta Jóska hangját. — Ez mind nagyon szép, de mi van a bizonyítvánnyal? Jóska megszeppen. Erre a kérdésre nem számított... Bizony e körül baj van. Akadtak ott hármasok bőven ... Ez az ügy jobban húzta Szőke bácsit is — ez biztosan így van. — A Teri most megy a tizedikbe — tetszik ismerni ? A tanító bólint — rendes leányka. Szeretném, ha a gyerek is olyan bizonyítványt hozna haza ez idén. Az otthoni részét a dolognak — mór mi megbeszéltük — fejezi be félénken. — A többi a mi gondunk, bízza csak nyugodtan reánk Szűke bácsi... — Hát csak ennyit akartam ... kemény kézszorítással búcsúznak. Az öreg bácsi a kapuból mégegyszer vtez- szafordul. A Jóska ügye rendben van. Egész ember lesz belőle . . Rendes emberek ezek a tanítók ... A tanítók dolgozó szobájában az igazgató szétosztja a feladatokat. Kezdődik az iskolaév ünnepélyes megnyitása. Felsorakozik a tarka gyermeksereg. A felsőbb osztályok fegyelmezetten, gyorsan, a kicsik, az elsősök kicsit megszeppenve. Fe'hangzik a munka dala,'előre lendülnek a barnára sült pionírkarok. Kezdetét veszi az iskolaév. Az igazgató, Balázs Géza nyílt tekintetű, idős pedagógus, előbb a gyermekekhez, majd a szülőkhöz és a tanítókhoz beszél. A tanítót és a szülőt nem lehet elválasztani egymástól, mindkettőnek egy a célja: a gyermekből egész embert, szocialista társadalmunk számára hasznos lényt nevelni. A tornácon ülő szülők bólogatnak, igazat adnak az igazgatónak. Az ünnepély szavalattal és énekszámmal fejeződött be. Utána elcsendesült a zajos iskolaudvar. Az osztályokban megkezdődik az ismerkedés, a tanítók újból elkezdik a nehéz, fe- felelősségteljes, de szép munkát: a nevelést. cs' A komáromi mezőgazdasági technikumban is megélénkült az élet. Sok fiatal határozott úgy, hogy ennek az iskolának a tanulója lesz, hogy mezőgazdasági szakemberré tanul ki. Képünkön a két középső kislányt, akik most érkeztek meg, szívélyesen közrefogják az idősebbek. ^Szeptember elseje Szeptember efeeje beköszöntött a ' kassai felsőipariskolába is. A diákok ' vidám zsivajjal üdvözölték, ünneplőbe : öltözve várták a tanév megnyitását. ; Ellepték ez iskolát, benéztek a tanter- I mekbe, amelyeket már két hónap óta • nem láttak. Vájjon milyen változás tör- tént ott ? Nincs semmi különös. A pa- 1 dók üresek, a fáblák tiszták, várják a ; tanulókat. Itt vannak az elsőévesek is. Az idén 120-en jelentkeztek a felsőiparibe. Az ; új jelentkezők az ország minden részéből jöttek. Csallóköz épp úgy képviselve van, mint Királyhelmec környéke. ; Kissé bátortalanok, habár bátorságot akarnak sajátmagukra erőltetni. Legin- í kább az internátus iránt érdeklődnek, j ami nem is csoda, mert sokan közülük i egész éjjel vagy előző egész nap utaz- i tak, hogy Kassára érkezhessenek és résztvehessenek a tanévnyitó ünnepségen. Füzetet kell vásárolni, meg vonalzót és olyan rajztáblát, mint amilyent a másodévesek mutogattak nekik. Ez a I gond köti le őket. Egyelőre még nem ismernek senkit, idegen nekik a város és az iskola is, de elismerik, hogy az iskola is szép meg a város is gyönyörű. Az új jelentkezőkkel — legalább is legtöbbjével — eljöttek a szülők is, kivel az apja, kivel az anyja. Rugó György apja is figyelné a fiát, látni szeretné, hogy vegyül el, hogyan alkalmazkodik a többi fiúhoz, dehát nem látja. Eltűnt, azt mondja. Pedig azt hitte, sohasem barátkozik meg ezzel az iskolával. § Rugó Györgynek tetszik a gépipari szakim^, belenyugodott a hossáö utazásba is. Féterfalról, Feled környékéről jött ide. Ahogy kimaradt a nyolcéves középiskolából, már tudta, hogy idejön. Örült is neki, meg nem is. Látni szerette volna — minél hamarabb a tájat, amerre a vonat viszi és magát Kassát is. Meg aztán a becsvágy is fűtötte. Péterfalun hej, de sokat beszélnek majd róla! Rugó György Kassán van, gépipart tanul. Majd ha letelik a négy év, hazajön. Utána elhelyezkedik az üzemben, vagy a traktorállomáson. Jó lenne, ha a traktorállomásra kerülne, mert bizonyára jobban javítaná ki a cséplőgépeket, mint azok, akik nem tanulták ki a gépjavítást. Ezt beszélik róla odahaza. És most itt van Kassán, eszébe sincs már Péterfalu, úgy érzi magát, mintha ez iskolában született volna. Pedig majdnem sírt, egy-két könnycsepje ki is gurult az apja állítása szerint, mert hát nagyon anyás fiú, de itt legalább megtanul élni — mondja az apja. Az apja szelíd vágású, nagyon komoly, becsületes parasztember. Nincs benne semmi úrhatnámság. Meghatódott, hogy a fiát ennyire gondozás alá vették a tanárok. Farkas Antallal is eljött az apja Nagymagyarról. Az én fiam a legkisebb az egész iskolában — beszéli és kutatja, van-e még a fiánál alacsonyabb tanuló. De azért fürge, mint? az egér. Olyan örömmel jött Kassára, hogy ki sem lehet mondani. Fárasztó volt ez út is, meleg volt a vasúti kocsiban, de Farkas Antal nem lankadt el. Hogyisne, amikor Kassára megy a gépipari iskolába, elektrotechnikát tanulni. Hogy nézne ki, ha bágyadtan érkezne meg a többi diák közé. Ügy indult el hazulról, mintha csak a szomszédba menne, és úgy érkezett meg ide, mintha haza ment volna. Nem tudom őt meglátni, már megint eltűnt a szemem elől — így beszéli az apja. — Aha már jön — és elmegy a fiához, beszél vele valamit. Majd Üszoron, ahol az építkezési vállalatnál dolgozik, elmondhatja a munkatársainak, hogy a fia milyen iskolába került. Pathó György és Mészáros István is itt vannak. Az este érkeztek meg, mind a ketten Muzsláról. A gépészeti srekra \ iratkoztak, azt választották. Velük nem ' jött senki, őket nem kell elkísérni, elvégre már nagy gyerekek vagyunk — ! azt beszélik. Elmondják, hogy milyen' helyen aludtak, megnézték már a tantermeket, a műhelyt, a kísérleti tantermet és kimocndhatatlanul tetszik ; nekik minden. A diákok a nagyteremben gyülekeztek. Ott vannak a szülök is, akik az , elsőévesekkel jöttek el, csak a fiaik : hiányoznak még. Az iskola igazgatója megnyitotta az ünnepélyt, felhangzott a taps és üdvkiáltások közt vonulnak be az elsőévesek a tanterembe. Talán t ez a taps avatta őket a gépipari iskola tanulóivá. A másodéves tanulók már ez előző iskolaévben készülődtek arra, , hogy miképpen fogadják majd az új tanulókat. Hát most megmutatták, hogy i mit tudnak. Szavalattal, énekkel üdvözölték őket és a tanárok beszéltek , hozzájuk. Amikor a gépipari iskolában befejeződött a megnyitóünnepség, az amfiteátrumba vonultak a diákok. Oda vonult fel az összes .skola tanulója. Több- ezres tanulótömeg. -Ott voltak a tanárok is, a párt képviselői, a kerületi nemzeti bizottság küldöttei és a sok felnőtt is, aki kíváncsi volt az ünnepségre. Lelkesítő beszédekkel és kultúrműsorral tették színesebbé az ünnepséget, hogy azután vígan kezdjék meg a tanulást. BAGOTA ISTVÁN Négy lévai kislány a komáromi tizenegyéves iskola évnyitóján. Névszerint Jánosi Éva, Juhász Teri, Cirok Erzsébet és Székely Lenke, aki olyan jókedvűen néz az új tanév elébe. A jövő építészei között Szeptember elsején újra kinyíltak ez iskolák kapui. Tízezer és tízezer diák lépeget majd minden nap második otthonába: az iskolába. Losoncon, ahol e tizenegyéves iskolától kezdve' majdnem minden típusú iskola található, tanulnak a jövő építészmesterei. Több mint háromszáz fiatal fiú és leány készül itt az építészeti szakma sokféle ágára. E háromszáz fiatal tanuló közül négy év múlva százhúsz magyar nemzetiségű építész kerül majd ki az életibe. Százhúsz, s öt-hat év múlva még több, mert minden évben emelni fogják a tanulók létszámát. Ebben az évben is már két magyar első osztályt nyitottak. A százhúsz diák közül harmincnyolc készül az érettségire. S ezek mind munkás- és paresztszülők gyermekei, akik a multiban talán sohasem tanulhattak volna, akikből csak kizsákmányolt, fáradt, megtört robotoló munkások lettek volna. A losonci KJement Gottwald négy-' éves felsöipariskole, kétemeletes modern épület. A városka nyugati részén fekszik, a szépen rendezett parkkal szemben. Csendes, nyugodt hely ez. Csak egy-egy madárfütty szűrődik be néha a szélesre tárt ablakokon. Itt van a diákotthon is, mely körül bernaarcú, fiatal és idősebb diákok beszélgetnek, * Az új iskolaév ünnepélyes megnyitására várnak, amely előreíáthaflilag csak kilenc éra után kezdődik, E7 beszélgetésben szó esik mindenről, az eltöltött szünidőről, a hatvan nap sok szép élményéről, az új tanárokról, milyenek lesznek ez évben a követelmények a tanulás terén. Talán erről esik a legtöbb szó. A negyedikesek már ez érettségiről is beszélgetnek. Egyesek egy kissé félve, mások nyugodtan, sőt még bíztatják is egymást, hogy nem lesz az nehéz, csak tanulni kell. Tanulni szorgalmasan, nap-nap után, ettől függ minden — jegyzi meg Helmeci Berti. Berti, ez a szőke, jól megtermett huszonötéves fiú, nem is fél, miért is félne, amikor páratlan szorgalmával, jó felfogóképességével, az osztály legjobb tanulói közé tartozik. Ám,, ha Bertinék nincs oka a féléére, akkor Dikácz Imrének még amúgy- se. ő is, mint az osztály zöme, bizakodva, és bátran néz az érettségi elé. Imre már harminckét éves,, két gyerek apja. A nagyobbik lánya éppen ma megy először ez elemi iskola első osztályába. Még egy kissé sajnálja is, hogy nem kísérhette el lányát az iskola padjaiba. Dehát ő nem tehet ebről, Hisz ő is diák még. Neki is ott kell lenni szeptember elsején ez iskolában. Még hozzá elég messze lakik Losonctól. Csallóköz egyik kis falujából, Perbetéből jött ide, mint egyszerű munkás. Ott született, ott nőtt fel. Az apja napszámos ember volt, nyolcán voltak testvérek. A nyolc gyerek közül egy sem tanulhatott. Imre volt a legkisebb, Most ő még megélhette, hogy tanulhat. Már arra gondolni sem mert, hogy ö még akkor diák lesz, amikor a lánya már iskolába jár. Csak ma teljesülhet gyermekkori vágya, építész lesz. Igaz, hogy a harminc évet már átlépte, de ő úgy érzi, hogy újjászületett, s a szíve még mindig fiatal. A diákotthon körül csevegő diáksereg már izgatottan várja az iskolaév ünnepélyes megnyitásának pillanatát. Különösen az elsősök várják a percet, akiknek még szokatlan a hely. Ilyenben még nem volt részük. Csupa tizennégy- tizenötéves apró emberek. Az ország különböző részéből verődtek össze. Legtöbben Csallóközből jöttek, az Alföld sík rónáiról. Ezek is munkás- és perasztszülők gyermekei. Van közöttük olyan is, aki mint kitanult szakmunkás jött az iskolába, mint például Varga Imre. Ő, amikor elvégezte a négy középiskolát, elhatározta, hogy kitanulja az ácsmesterséget s majd csak azután iratkozik be ez ipariskolába. , Varga Imre, miközben dolgozott, szorgalmasan tanult és készült a felvételi vizsgára. A tanonciskolában is kitűnő tanuló volt. Legkedvencebb tantárgyai a számtan és ez anyagtan. Beszélgetésünk közben is leginkább ezekről beszél. A logaritmusléccel oly ügyesen bánik, mintha már harmadéves tanuló lenne. Kitünően szoroz, oszt, négyzetreemel, gyököt von rajta. — Nem ördögi mesterség ez — mondja — csak egy kis akarat és fi-' gyelem kell hozzá s megy minden, mint a karikacsapás. Imre azzal az elhatározással jött* az iskolába, hogy itt is kitűnő tanuló lesz. — Tanulni jöttem én ide és fogok is, mert csak így lehet jó építész belőlem. Jó építész. Ahány diákkal beszéltem, mind az szeretne lenni. S vájjon azok lesznek-e? Én úgy érzem, hogy igen. Hisz négy év áll előttük. Négy v, ó mennyi mindent lehet tanulni e négy év alatt! Csak szorgalom és rendíthetetlen tanulási vágy kell hozzá. Az a- lep már meg van, mert ide csak a legjobb, a kitüntetett tanulók jöttek, olyan emberanyag, amelyet csak formálni, és csiszolni kell. TÖRÖK ELEMÉR
