Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-09-01 / 69. szám

Ol IFIÚSÁG 1954. szeptember T. A Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évfordulójának bratislavaí ünnepségei Antonín Zápotocky köztársasági elnök beszéde (Folytatás ez 1. oldalról) laboránsoknak. Hitt a Szovjetunió­ban, amelyben mindig barátját es szövetségesét látta. Hitt Csehszlo­vákia Kommunista Pártjában, amely az első köztársaság idején a nép harcainak fáradhatatlan szervezője volt a kíméletlen ki­zsákmányolás ellen. A szlovák dol­gozó nép nem feledte el, hogy ép­pen a Kommunista Párt állt nehéz harcának élére, amelyet a könyör­telen kapitalista kizsákmányolás ellen vívott a konjunktúra idején és a munka jogáért folytatott a gazdasági válság éveiben. Nem fe­ledte el. hogy éppen a kommu­nista párt foglalt állást a szlová­kiai üzemek leépítése ellen és til­takozott a cseh tőkések könyör­telen gyarmatosító politikája ellen, amelynek egyetlen célja Szlovákia irgalmatlan kizsákmányolása volt A dolgozó nép nem feledkezett meg Korompáról, nem feledkezett meg Nagyszlavosról, nem feledke­zett meg a mezőgazdasági mun­kásság nagy harcairól és sztrájk­jairól, amelyeket az első köztársa­ság idején folytatott a nagybirto­kosok kizsákmányoló politikája, az éhbérek, a szlovák nép megnyo- morítása ellen. A dolgozó nép sohasem feledte, hogy mindezeknek a harcoknak, életjogaiért folytatott küzdelmek­nek az élén mindig Csehszlovákia Kommunista Pártja állt. Ezért a Szlovák Nemzeti Felkelésben -s, amikor fegyverrel a kezében keit harcra a hitlerista megszállók el­len, hogy csatlakozzék a szovjet nép nagy, csodálatraméltó és hősi harcához a reakció ellen, a kom­munista pártot követte. Nem is lehetett ez másként- Csehszlovákia Kommunista Pártja, amely munkájában Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításának elveit követte, azt hirdette és azért har­colt, hogy szűnjék meg az ember­nek ember által való kizsákmá­nyolása. Harcolt a burZsoá tőkés rend megdöntéséért. Azt hirdette, hogy a hatalmat a munkásosztály­nak kell megszereznie, szoros szö­vetségben a dolgozó parasztsággal és a dolgozó értelmiséggel. A kommunista párt könyörtele­nül leleplezte a cseh és a szlovák burzsoázia népellenes politikáját Programmként hirdette Szlová­kia gazdasági felvirágoztatását, mint az egyetlen utat, amelyen megszüntethető Szlovákia népé­nek nélkülözése és nyomora. Meg­hirdette a szükségszerű harcot a soviniszta nacionalizmus ellen, amely a dolgozók leigázása érde­kében igyekezett éket verni és ellenségeskedést szítani a cseh és a szlovák nép között. Meghirdet­te annak szükségét, hogy meg kell szilárdítani a cseh és a szlo­vák nemzet közvetlen testvéri kötelékeit. Csehszlovákia Kommunista Párt­ja volt az egyetlen, amely 1938. sorsterhes pillanataiban nem árul­ta el a nemzetet. A párt továbbra is, rendkívül nehéz körülmények közepette és súlyos áldozatok árán folytatta küzdelmét a hitle­rista fasiszták és cseh meg szlo­vák lakájaik ellen. Maga köré tömörítetté a nemzet minden be­csületes és egészséges erőit, lel­kesítette őket gyűlölettől átfűtött ellenállásukban az idegen ellen­séggel szemben A Szlovák Nemzeti Felkelés minden időkre fontos fejezete marad a szövik és a cseh nép valamint népi demokratikus Cseh­szlovák Köztársaságunk történe-­tének. A Szlovák Nemzeti Felkeléssel új korszak kezdődött a nemzeti függetlenségünkért és hazánk szabadságáért vívott harcban. E felkelésnek nagy nemzetköz: jelentősége is volt. Általa csatla­kozott a szlovák nemzet a haladás táborához és a reakció ellenesség világtáborához. Felsorakozott a hitlerista fasizmus ellen küzdő nemzetek mellé és egyesült Euró­pa s az egész világ fasisztaelle­nes erőivel. A Szlovák nemzet azonban felkelésével elsősorban és félreérthetetlenül amellett tett tanulságot, hogy barátja, szövet­ségese akar lenni a Szovjetunió­nak. (Taps. A tömeg lelkesen kiáltja: „Éljen a Szovjetunió!’*) Mert éppen e szövetségben joggal látta felszabadulásának, és annak az egyetlen kezesét, hogy felépít­hetik a szlovák és a cseh nép új, jobb, igazságosabb és boldo­gabb jövőjét. » A fasiszta betolakodók elleni fegyveres ellenállás valóban nem­zeti felkelés volt, amelyet tevé­kenyen támogattak a szlovák nép széles tömegei A felkelés nagy- jelentőségű volt a cseh nép har­cára is. mert megerősítette a hit­lerista betolakodók elleni további tevékeny ellenállás megszervezésé­ben. Igen, a csehszlovák burzsoáziá­nak mások voltak a tervei. Riad­tan figyelte a cseh és a szlovák nép nemzeti felszabadító harcát. Igyekezett ezt a harcot saját osz- tálycélkitűzései érdekében felhasz­nálni Mint mindig a történelem folyamán, az adott esetben is ar­ra számított, hogy a nép áldozata és vére árán továbbra is fenn­tarthatja és megerősítheti kapi­talista uralmát. Ezért igyekezett aláásni a fasiszta elleni tevékeny fegyveres harc vezetését Igyeke­zett megakadályozni a nemzeti bi­zottságok létrejöttét, amelyek a felkelés idején 'alakultak meg és kétségbevonta e bizottságok fon­tos és jelentős szerepét. Igyeke­zett lekicsinyelni és elkendőzni a Szovjetunió szerepének jelen­tőségét a fasizmus elleni harc­ban. Azzal is megpróbálkozott, hogy felelevenítse és az ellenál­lási mozgalomba becsempéssze a burzsoá nacionalista irányzatokat és ezáltal meggyengítse a cseh és a szlovák nép egyre erősbödő egységét. A burzsoázia azonban csalatko­zott számításaiban. A történelem kerekét nem lehet visszafelé for­gatni. A nemzeti felszabadító harc élén álló kommunista párt a Szovjetunió, a világ első szocia­lista országa haladó és történelmi szerepéből merítette tanulságait és erejét A kommunista párt és a munkásoszály rendületlenül hitt a Szovjetunió végső győzelmében és ez volt az az erkölcsi és politikai alap, amelyből kisarjadt és amelyre támaszkodva gyarapodott, erősbödött a cseh és a szlovák nép ellenállási harca. Ezerszámra áldozták életüket a szabadságharcban a hős harcosok, a Szovjet ■ Hadsereg és a csehszlo. vák hadsereg tagjai, szovjet, szlo­vák, cseh és más nemzetiségű par­tizánok. Mindezek az ismert és is­meretlen hősök, akiknek emléke örökké élni fog egész népünk szí­vében és emlékezetében, azért ál­dozták életüket, hogy biztosítsák szabad hazánk boldog és örömös életét. Ezért szent kötelességünk, hogy valóra váltsuk a Szlovák Nemzeti Felkelés hőseinek hagyaté­kát. A Szlovák Nemzeti Felkelés nem volt hiábavaló és fölösleges tett. Nekünk kell megmutatnunk, hogy nem voltak hiába a felkelésben ho­zott áldozatok. Bár a felkelést ideig, lenesen elnyomták, olyan lángot gyújtott, amelynek tüze hozzájá­rult az ellenség legyőzéséhez, győ­zelmünk és szabadságunk kiharco­lásához. E tények fényében még élesebben előtérbe lép az áruló emigráció szándékainak gazsága. Ezek a hi- tehagyott bitangok az amerikai im. perialisták zsoldjában újabb árulást követnek el a szlovák nép és áldo­zatos szabadságharcainak emléke el­len. Üj imperialista háború politi­káját hirdetik, amelyben a nyugat­németországi zsoldos hadsereg is részt venne. Köztársaságunk minden becsüle­tes, egyenesgondolkodású polgárá­nak el kell ítélnie e gaz terveket és gyűlölnie azokat, akik országun­kat ismét ki akarnák tenni a háború rémségeinek. Rendületlenül állunk felszabadí­tónk, barátunk és szövetségesünk, a nagy Szovjetunió oldalán. (Lelkes taps Felkiáltások „Éljen a Szov­jetunió!“) Mindnyájan őszintén ör­vendünk, hogy a Szovjetunió követ, kezetes békepolitikája egyre na­gyobb visszhangra talál és hogy a Szovjetunió vezette béke világtábor egyre nö és gyarapodik. A genfi ér­tekezlet eredményei, amelyen sike­rült megkötni az indokínai fegyver­szüneti egyezményt és ezzel meg­szüntetni a háborús tűzvész továb­bi terjedésének közvetlen veszélyét a Távol-Keleten — amire az ame. rikai imperialisták törekedtek és törekednek még ma is — a béketá­bor újabb győzelmét jelentik. Örömmel üdvözöljük és támogat­juk a Szovjetunió javaslatait az eu­rópai kollektív biztonság rendsze­rének megteremtésére. E javaslatok megvalósítása biztosítaná az euró­pai népek békés együttélésének le. hetöségét. Békét akarunk és harco­lunk a békéért, mert sokat áldoz­tunk érte és ismerjük értékét. Nem feledjük el, hogy hazánk szabadsá­gát és függetlenségét a cseh és a szlovák nép nagy áldozatok árán harcolta ki. Még kevésbbé feledjük, hogy e harc során a Szovjetunió hallatlan áldozatokat hozott. Tovább akarjuk szilárdítani hazánk szabad­ságát és függetlenségét. Készek va­gyunk fejleszteni együttműködésün­ket minden országgal, tekintet nél­kül politikai, gazdasági és társadal. mi rendszerére, az egyenjogúság alapján, az állami felségjogok tisz- teletbentartásával. Keményen és kö­nyörtelenül leszámolunk mindenki­vel, aki zavarni akarná népünk bé­kés épitö törekvéseit. (Taps. Felkiál­tások: „Éljen a béke!“) Tíz esztendővel a második világ, háború befejezése után a háborús uszítok megint arra törekszenek, hogy megbontsák a békét és új im­perialista háborút idézzenek elő. A Szovjetunió vezette világ-béketábor tíz esztendeje eredményesen keresz­tezi e törekvéseket és sikerült meg. védenie a békét. Hisszük, hogy a békét továbbra is megvédjük és meghiúsítjuk a há­borús uszítok terveit. Hálatelten felszabadítónk, hű sző. vetségesünk és a világbéke rendít­hetetlen őrei iránt, sohasem leszünk hűtlenek eskünkhöz: „Örök időkre a Szovjetunióval“! (Hosszantartó taps, mennydörgő „Hurrá!“ — kiáltások; az egybe- gyült tömeg lelkes éljenzéssel jut­tatja kifejezésre háláját a Szovjet­unió iránt.) A marxizmus-leninizmus tanítását követve építjük a két egyenjogú nemzet, a csehek és szlovákok új népi demokratikus államát. A cseh és a szlovák nép testvéri egysége, amely a megszállók ellen vívott kö­zös harcban született, ma a békés országépítés munkájában napról- napra erösbödik. Ez az egység azért szilárdul, mert félreérthetetle­nül bebizonyosodott, hogy a szlovák A legkiseboek is látni a«arják köztársasági elnökünket. és a cseh nép együttműködése és minél szorosabb szövetsége a legjobb út, amelyen szilárdíthatjuk köztár­saságunkat, biztosíthatjuk Szlová­kia gazdasági és kultúrális felvirág­zását. Semmiképen sem igyekszünk el. kendőzni azokat a fogyatékosságo­kat és nehézségeket, amelyek he­lyenként még nem szűntek meg. Hat­hatós, együttes munkával küzdjük le őket, a jövőben még szorgosabban harcolunk ellenük és így haladunk feltartóztathatatlanul előre. A német megszállók és szlovák tőkések uralma a tönk szélére jut­tatta Szlovákia gazdaságát. A há­ború végén a szlovákiai ipar telje­sítőképessége a háború előtti terme­lés 45 százalékára csökkent. Mind­nyájan tudjuk, hogy Szlovákia ipa­ri termelése a háború előtt is igen alacsony színvonalon volt. Szlovákia nem biztosított munkát és megél, hetést a szlovákoknak. A lakosok j tízezerszámra hagyták el hazáju- , jukat és külföldön, tengerentúl ke. restek munkát, megélhetést. Ma sen­ki sem vándorol ki Szlovákiából azért, mert nem talál idehaza mu»-^ kát. Csak azok mentek e-1, süti*' nem akartak dolgozni és akikne nem tetszett, hogy Szlovákiában ma már senki sem zsákmányolhatja ki a más munkáját és nem gazdagod­hatok meg mások nyomora árán. Miután a Szovjet Hadsereg fel­szabadította köztársaságunkat,' Szlo­vákia népgazdaságában különösen sürgető feladatokat kellett megolda­nunk. A Csehszlovák Köztársaság népgazdaságának általános helyre, állítása és további kiépítése, illet­ve átépítése keretében meg kellett gyorsítanunk Szlovákia fejlődését és ezzel átalakítanunk az ország gaz­dasági és társadalmi szerkezetét. Szlovákia agrárországból ■ipari-ag- rárországgá alakult át, fejlett ipar. ral. Ezt az alapvető változást mesz- szemenö beruházási építkezésekkel értük el. Az építkezések megterem, tették az ipar hatalmas felvirágzá­sának, az építőipar, a közlekedés­ügy, a mezőgazdasági termelés, a kereskedelem és a szolgáltatások, az egészségügy és egyéb ágazatok fej­lődésének és ezzel a szlovák nép anyagi és kulturális színvonala emel­kedésének előfeltételeit. Ez ismét csak azt bizonyítja, hogy Szlovákia népgazdaságának hatalmas fellendülése és a szlovák nép életszínvonalának általános emelkedése sohasem valósulhatott volna meg a Csehszlovák Köztársa, ság egységes népgazdaságának fenn­állása nélkül. Nem valósulhatott volna meg a csehek és a szlovákok testvéri szövetsége nélkül. (Lelkes taps.) A mai nagyfejlettségű « szlovák ipar, különösen a nehézipar nem indulhatott fejlődésnek a fejlett cseh gépipar segítsége nélkül. A kiterjedt és gyorsütemű építkezé­seket se valósíthattuk volna meg egységes államunk nélkül. Elég rá­mutatnunk, hogy „ Szlovákia gyors­ütemű iparosításának érdekében már a kétéves terv során 342 üze­met telepítettek át a cseh ország­részekből Szlovákiába. Arra is jól emlékezünk, milyen károkat oko­zott az iparosítási politikának 1948 februárja előtt a Demkorata Párt burzsoá tényezőinek aknamunkája, akik számos, Csehországból Szlová­kiába szállított gépet elfeketéztek. Szlovákia gazdaságának fejlődése és a termelés gyarapodása kedve­zően visszatükröződött a foglalkoz­tatottság növekedésében is. A Mün­chen előtti köztársaság idején, amint már említettem, évente ezer­számra vándoroltak ki a szlovákok külföldre munka után, a népi de­mokratikus rendszer azonban vég­legesen megoldotta a foglalkozta­tottság kérdését. Egyes iparágak­ban, mindenekelőtt a kulcsipar­ágakban munkaerőhiány is tapasz­talható- Szlovákia mezőgazdasága a múltban nagy munkaerőtartalé­kot képviselt és a legnagyobb mértékben benne nyilvánult meg a rejtett munkanélküliség. Ma már itt sem beszélhetünk munkaerő- fölöslegről. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents