Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-08-28 / 68. szám
4 í ül iPJósiP 1954. augusztus 28. Oe nem muzaui megKapju * gondolat, talán egy számi egy hazugsággal megmentheti He- lént. int a tolmácsnak. _ hogy nincs szüksége rá és németül mondja: — 4 feleségem nem jött ve. lem. Bratislavában se hagytam. Elvitték, deportálták. Zsidó származású volt. — Lehajtja fejét. de a szeme felfelé les, a tiszt arcán csüng és nézi minden rebbenését A százados füttyent és halkan felel — Végre az első igazi szó! A gyerek sajnos nem volt olyan okos. nem vallotta be rögtön az anyja dolgát... Tolmács, hívja Schütze őrmestert Márton fellélekzik Ma nincs több vallatás. Marad idd gondo. latban felkészülni mindenre, ha vallatni kezdik a partizánok, ról, hol. merre és mennyien vannak, kik a vezetők, honnan kapnak élelmet és segélyt milyen a fegyverzetük és mire készének? Ezer és ezer kérdés s akár egyre is halálosan nehéz a felelet . . Az ajtón kopogtak. A tanító, nő lépett be — Főzhetek egy kis teát Mi. halik úrnak? — Maga minden nyomorult partizánt etetne madam — tört ki ingerülten a százados, aztán bekülékenvebben hozzátette: — No, nem vagyok ember evő! .4 fiúnak is adhat vacsorát. És kente be valamivel a lábát. — Holnap sétál egyet az apjával. Péter bicegve jött. meztelen talppal gázolta a havat s mikor meglátta apját, sírva hullott a karjába. — Megengedem, hogy együtt legyenek noha az előírás tiltja, — mondta a százados nagyhegyesen De ne fecsegjenek sokat. Tolmács, flaneljén rájuk! ... Etetheti őket, madam. Elbocsátó mozdulattal intett, s Kiküldte Okéi a Konyhába Márton a gyerek lábát nézte. Már értette, miért nincs cipő rajta. Talpán és fagyott úijain égési sebek voltak. Az asszony hozta a kenőcsöt. — Ö tette, az emberséges százados ... a cigarettájától, — suttogta. mialatt a sebeket kente Az Őr mellére támasztott puskám! a kályha melletti vadra ült. Vizenyős szeme bamba kő. zönnyel tapadt rájuk Péter halkan felsírt és fejét az apja mellére ejtette- Márton a haját sí. mogatta. — Minden jól van, Péter.... Minden, édes fiam! Vigyázz, ne beszélj! — Anya is? — Jól mondtad, fiam. 4 szobából kihallatszott egy Strauss keringő foszlánya, utá. na a jellegzetes londoni kopogás. 4 fegyveres legény felélénkült. kíváncsian fülelt az ajtón átszűrődő hangokra. ll/Tárton az ölébe fogta Pé. tért és tovább simogatta. A gyerek teste tüzelt, a szeme valószínűtlen fénnyel égett a homloka forró és verejtékes volt. Márton nem tudta, percek vagy órák teltek.e így. 4 konyha ajtaja újból megnyílt és két fiatal hadnagy lépett be. Kurtán köszöntötték az asszonyt és bementek a szobába. A rádió elnémult és bent be. szélgetni kezdtek. Márton fáradt agya elkapott néhány szót. Hirtelen újra friss lett, tisztán megértette: egy kirándulást tér_ veznek. A Hrasni-dombra készülnek holnap. 4 kocsmárosnak tűrhető a szilvapálinkája. — mondta a százados. — Aztán meglátogatjuk a tanítónőt. Édes kis porontya van El panaszolta hogy férjét valami türingini táborba cipelték Addig kőnyörgött. míg megígértem neki, hogy utánaEg ri Viktor, államdíjas író nézek a dolognak és hazasegítem a férjét. Persze, egy kicsit hálásnak kell lennie. — Remek ember vagy, százados úr! — nevetett fel az egyik hadnagy. — Takaros nö. személy. Szívesen fabrikálnék neki egy kis germán babát. Na. gyón sűrű a vérem, rámférne egy jófajta érvágás. Nagyokat hahotáztak. — Mit jelentett ma London? — hallotta aztán Márton az egyik hadnagy hangját. — Pontosan azt. amit mi két évvel ezelőtt Győzelmet, előrenyomulást. Berlin megint né- hányezer tonnát kapott s így tovább! ... Már únom hallgatni. Jobb volna abbahagyni... Egy.két hónap még és vége. Vége értitek! — Biztos ez, százados úr? — Tegnap a parancsnokságon beszéltem az őrnaggyal. Már ö sem titkolja. Legfeljebb két hónapig húzhatjuk. — És addig? — Addig csináljuk tovább, mintha még valami csoda segíthetne rajtunk .. Elkéstünk a csodafegyverekkel, fiúk . .. Már csak egy a fontos, hogy ép bőrrel hazakerülünk. Nem akarok egy szibériai ólombánt/ábari meg dögleni! — Rajtunk csak az segíthet, ha az angolok, vagy az ameriKuiuK elvbti érnék Berlinbe mint a vörösök ... Márton ebben a percben elfelejtette kínjait. Tisztul a köd a hóhérok agyáról. Érzik már. hogy dögrovásor. vannak. Szibériai ólombánya, vagy angolszász megszállás? Hol vannak a csodafegyverek? Nincs már több lelemény? Sovány vigasz itt a halál küszöbén, de mégis vigasz. A gyerek fölé hajol. — Alszol, Péter? — Nem alszom édesapám. — Ne félj, Péter . . . Holnap kiszabadulunk. — Nem félek, édesapám... Holnap vége lesz, meghalunk. Márton rémülten dobogó szívvel szorította magához Pétert. — Miért jöttél apa? — Hogy veled legyek és megmentselek. — Nem menthetsz meg, édesapám . ,. De egyedü olyan nehéz volna. A/l irton lázas kábulatban úgy ylVl .-o2te, minden összefolyik előtte, az idő, a tér, a világ; az eszmélete kihagyott, zuhant a mélybe örvények ragadták és sodorták. Ha most érné őket a halál, ebben a fáradt ájultság- ban, tálán már nem is fájna. Aztán egyszerre magához tért. A konyha ajtaját feltépték: fagyos hullám csapta arcon. Egy patrul emberei jöttek. Deresfejű, sovány férfit hurcoltak magukkal. Sápadt arcán durva öklök véres nyomát látta Ahogy elhaladtak mellette, a fogoly ránézett összebnrzadt Ez az ember nem látta őt. nem látott semmit' Vagy talán a’ halált látta? Túl volt a tekintete mindenen gyötrelmen, életen °s halálon. Kit cinéinek így éjnek ideién miiéle úrí áldozatott Kinek lehpt nnoyohh kínja, mint neki? 4 fejét mereven hátrahajtotta i így nytiélt. Odabent vallatták az embert. — Mit akartok még tőiem, gyilkosok! — Hallgasson! 4z iratai szerint orvos . .. Tagadja? — kérdezte a vallató tiszt. — Igen, orvos vagyok ... De nem igaz, csak voltam, amíg engedtetek gyógiiítani. ti gyilkosok. — Sebész? — Én .. . én ezer embernek adtam vissza az egészséget. 4 halálból hoztam vissza őket. ■. És ti... megkötöztétek' a kezemet . .. Csak azért, mert nem vagyok német! — Most szépen levesszük a bilincseket. Elküldjük a Reich-•• ba. Ott szüksége lesz a tudására, folytathatja mesterségét. Megint orvos lesz! — Ét. ... Soha! Ha kést adtok a kezembe, ölni fogok! A mindenható isten parancsára ölni benneteket, csak ölni... Gyógyszer helyett mérget adok. Hát nem értitek, ti gyilkosok/ ... Délután a szemem előtt öltétek meg a feleségemet, a lányomat és, most a Reichba akartok küldeni gyógyítani titeket? Soha! Soha!.. . Inkább öljetek meg mindjárt! öljetek meg engem is! A szó hörgésbe fúlt. Valaki tenyerével elnémította a foglyot. Aztán áthajtották a kony. hán. EItántorgott Márton mellett. a vér vékony sugárban dőlt a szájából. Kint az udvaron gyors egymásutánban három lövés dördült el s egy test tompa zuhanása hallatszott. A lövések felriasztották Pétert. aki görcsösen az apjába kapaszkodott. — Nem történt semmi, fiam. aludj csak tovább! (Folytatás az 5. oldalon} STEINER GABOR Munkásmozgalmunk történetében Komárom igen nagy szerepet Játszott es ezért nem véletlen, hogy ebből a Dunamentl városból, a kikötők és hajósok városából indultak el a munkás- mozgalom kiváló alakjai. Steiner Gábor is Komáromból származik. Gyermekkora a legnagyobb nélkülözések között telt el. Még majdnem gyerek, amikor már a munkásmozgalomban dolgozik. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom visszhangja a pesti sztrájkoló nyomdászok között találja A forrongó tömegek a forradalom útjára térnek és 1919 március 21-én a fiatal Steiner Gábort a Vörös Hadsereg egyenruhájában látjuk, amint minden erejével a Magyar Tanácsköztársaság érdekeiért harcol. Ne csodálkozzunk rajta, hogy hathónapos hősi harc után a horthy-hóhérok halálra Ítélik Steiner megszökik a fogházból, illegálisan Komáromba megy, majd kis idő múlva újból bekapcsolódik a politikai életbe. 1921-ben Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása után Komáromban kommunista szervezetet alapit. 1924-ben két évi fegyházra ítélik. A következő években is gyakrabban be- börtönzik 1929-ben a párt átmegy a bolsevista aktivitásba. A gottwaldi bolsevik Központi Bizottságban találkozunk Steiner Gáborral újból. Steiner eivtárs agitál, szervez, nevel, főleg Dél-Szlovákiában a magyar munkások és parasztok között közszeretetnek örvend. Oél-Szlovákiában harcol a béremelésért és ő szervezi a Csallóköz' parasztok sztrájkját. Keményen hangzottak Steiner Gábor szavai a prágai parlamentben is, égettek, szúrtak Minden szava színigaz volt. A szavak mögött tettek és a dolgozók serege állt Steiner fáradhatatlan volt és nem ismert félelmet, keresz- tülcsúszott a csendőrkordonon, mindenütt, amerre csak járt, buzdított, forradalomra tüzelt. Hajlíthatatlanul a burzsoa-nacionalizmus és a sovinizmus ellen harcolt. Habár rosszul beszélt szlovákul, csak tört szlováksággal, a szlovák dolgozók is szeretik. Steiner Gábor egyéniségét bátorsága és határozottsága jellemzi a legjobban. A burzsoa Csehszlovákiában kitartóan harcolt a magyar dolgozók nemzetiségi jogaiért és harcát mindig összhangba tudta hozni a cseh, szlovák és a többi nemzetiségi dolgozókkal. 1935-ben szenátor lett. Pari-menti felszólalásából idézzük a következő sorokat: „A munkások a cseh vidéken rosszul élnek — de sokkal rosszabb a helyzet Szlovákiában. A szörnyű nyomort betetőzi még az a körülmény is, hogy a magyar dolgozókat megfosztják a legelemibb 11Pt4i7Pt ÍNómi TorroVtól a noakrin«Megkezdődött a hare horthy-gömbös-féle imperializmus ügynökeinek karjaiba űzik őket Mert kinek segítenek azzal, hogy elnyomják a magyarok nemzetiségi iogait? Csakis az uraknak segítenek — adja meg a választ Steiner Gábor a fejtegetéseiben feltett kérdésekre — amikor a népet az ellenforradalmi irredenta célok érdekébe állítják — Majd tovább ezt mondja: „A demokráciáról elhangzott üres frázisok csak mindjobban rejtegetni akarják a reakciós célokat.” Ezzel megvilágította a jaros-szüllő-féle politikái melv nyíltan a Szovjetunió ellen irányult Steiner elvtárs bátran harcbaszáll a reakció és a magyar uralkodó osztály ellen, amely revizionista és irredenta jelszavakkal kábította el a magyar dolgozókat. hogy aztán az egyre erősödő német imperializmus prédájául dobja oda őket A német fasizmus számít a csehszlovákiai nemzetiségi kisebbségekkel és azokat a saját céljaira akarja felhasználni Ez ellen harcol a kommunista párt és Steiner Gábor a kitartó, bátor harcos. Steiner elvtárs látta, hogv fa köztársaság védelmének gyengülése a magyar nép ellen is irányul, ezért mindent megtett, a köztársaságban élők egységéért A párt megbízatásából a Szudéta-vidékre megy, majd a Vág völgyében nagy tüntetéseket készít elő, ahol a szlovák, magyar, német munkások egységesen e müncheni árulás ellen állnak ki Steiner elvtársat 1939 március 30-án Prágában a Gestapo le- csukatja, ma id Dachauba és a buchen- waldi koncentrációs táborba kerül Steiner Gábor a munkásosztály és a párt bátor katonája volt. jól tudták ezt a fasiszta gyilkosok, gyávaságukban fegyvert emeltek a védtelen Steiner ellen és 1942 október 8-án Ruebenwaldbnn |z5vÓ(l|ft7tp1/ TT 9y tűnik, mintha két egymáshoz ^ ragadt hegyet valami óriás, szélet erős váll szétfeszített volna és így keletkezett az a pár méternyi széles tölgy. ahol a kis falu, Bukovec épült. Fenyvesek üde illatát hozza szél s szívet-lelket üdítően csobog-csacsog a hegyipatak és gyönyörködteti az embereket, mint a beszélni tanuló kis qyerek az édesanyját. A falu élete egyhangú és csendes. Mikor szétpattan az ég sötétbársony kárpitja, s mint valami ezüst csík omlik a völgybe a lény, megindúlnak e szekerek, emberek fel a hegyre s ha ismét jön ez alkonyat, hazatérnek és minden tovább folytatódik. Ez a nap 16 úgy kezdődött mint a többi. A madarak énekeltek, a szellő dúdolt és a nap szebben ragyogott mint valaha. 1944. július 16-a volt. A háborút csak hírből ismerték, mert csak a szele érte még őket. Németek ritkán jártak ide, - csak a levegőben volt valami izgató, puskaporszag. Dél felé idegenek érkeztek a faluba. Ez nagy izgalmat keltett volna, he nincs ismerős köztük. Ott volt azonban Podhora, akit mindenki ismert és tisztelt, hiszen falubeli volt. Vállán keresztül géppisztoly lógott a hátán. Még hárman jöttek vele. Az egyik orosz volt, mint később megtudták. magas, szőke, mosolygós fiú. de szemében ott égett a bátorság e harc tüze. A másik kettő ismeretlen volt, nem erre a vidékre való. Nagyot dobbant az emberekben a felismerés; partizánok Valóban azok voltak. Mintha testvérük, vagy régi ismerősük lett volna valamennyi úgy ölelték szívükre őket. Elmondták útjuk célját. Élelemért jöttek. Majd megpakolt hátizsákokkal visszaindult ik. Sokan csatlakoztak hozzájuk s az egész falu egy emberként kezdte meg e felkelés előkészítését. Nagyon szép nap .volt ez. Mintha a vén fák is mosolyogtak volna. Másnap azonban németek érkeztek a faluba Több lérfinak menekülni kellett a hegyekbe. Gyerekek, asszonyok sírtak s a németek minden házat felforgattak. minden ólba benéztek, minden élelmet megdézsmáltak. Megkezdődött a fegyverek és az idegek harca. Il/I egindult a kikelés. Jött a hír, -‘■'■^hogy Beszterce tiszte, Kiürítették a várost a németektől. Megnyíltak e börtönök ajtajai is és kiszabadultak a megkínzott, agyongyötört emberek. Megkezdődött a harc. gépfegyverek ugattak, puskák ropogtak mindenütt a hegyekben. A partizánok felépítették állásaikat a hegytetőkön, hegyilegelőkön. Bunkerokat ástak, kunyhókat építettek. Éleim1' j. erre! a lakosság látta el őket. nem kis mértékben kockáztatva saját és családjuk életét. Kétszáz ember várta talpig fegyverben a parancsszót, hogy megrohanják a lent garázdálkodó nácikat. Megjött a fé! is Fehér hólepel bo- •í’ot»s a hepveke'. völovoket és a fanegyaránt kínozta, gyötörte a partizánokat, németeket. A partizánok több ízben iemerészkedtek a faluba élelemért. ruháért, hírekért. A németek ezt is megtudták. A partizánok többször rajte-rajtaütöttek a nácik szétforgácsolt alakulatain, napv károkat okozva és mégjobban felingerelve az amúgy is elkeseredett fenevadekat. Teljes erejükből védekeztek, de a partizánok, amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan tűntek el e rajtaütések után a hegyek oltalmában. A németek bosszút akartak állni a partizánokon, azonban ezek elérhetetlenek voltak számukra, más nem volt. akin bosszút állhatták volna, csak az ártatlan, sdtelen lakosság. Itt is csak asszonyok, gyerekek, vagy öreg emberek voltak. Egy éjszaka rajtaütöttek a falun, avval a reménnyel, hogy ott találják a partizánokat. Ez a reményük azonban füstbement Nem találtak mást. csak békésen alvó embereket. legalább is látszólag minden olyan békés és csöndes volt. Nem tudtak uralkodni bosszúvágyukon. Az elkeseredett sarokbeszorított ember kegyetlenebb, borzelmesabb tud lenni, mint a legfélelmei°sebb fenevad. ilyenek voltak ők is. Kikergették a megszeppent lakosságot és felgyújtották a falut. A vöröses-sárga lángok belekaptak a száraz kis 'aházikókbe és pusztították küzdelmes nehéz életük egyetlen gyümölcsét. Oltani nem volt szabad Ezek között a nusztpó lángok között lelte halálát Murgesová édesanyja is. Ettől a borzalmas embertelen cselekedettől sem riadtak vissza a németek. A lakosság a pár megmaradt, vagy féligégett házikókban talált menedéket. A németek itt sem hagytak nekik békét. Állandóan razziákat rendeztek. természetesen csak a községben, e hegyekbe nem mertek menni, sőt éjszakára még a faluban sem mertek maradni. Agyukat, aknavetőket hoztak a faluba. A partizánok rajtuk- ütöttek. Ezután már jobban féltek a németek, mint eddig, pedig ami kegyetlenséget mér eddig is csináltak, az is túl sok volt. A lakosság az iskola épületében közös konyhát szervezett és itt főztek, amiből jutott aztán a partizánoknak is A németek ekkor már olyanok voltak, mint ez őrültek. Egyre jobban érezték ez elkerülhetetlen végzetet. Parancsot kaptak a visszavonulásra. A partizánok ekkor mérték rájuk az utolsó, de döntő csapást. Nagyon kevesen tudtak megmenekülni, s akiknek sikerült kijutni a völgyből, azok belefutottak a Szovjet Hadsereg sortü- zébe. A falu felszabadult. Oj házak épültek a régiek nelyén és új szabad emberek születnek és nőnek, akik mindig kegyelettel és hálával gondolnak az elesett hősökre. FECSŐ PÁL
