Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)

1954-08-28 / 68. szám

1954. augusztus 38. 3 Száztujszonnépszer a hegyek felett ÚJ IFJÚSÁG----------------------------------­A HARCOK FÖLDJÉN B álik Pál, a Kommunista Ifjúságié« Szövetség tagja, mint sok más kötelességtudó bejtánsa szintén részt- vett e Szlovák Nemzeti Felkelésben. Nagyszőllősön történt 1940 májusában, hogy a fiatal pék a hadseregnél, ahol szolgált — Sinár András bajtársával egy harminchét tagból álló csoportot szervezett és teljesen felszerelve, fegy­veresen átmentek a szovjet határon. Egy ideig Kievben dolgozott és még abban az évben meg is nősült. Később behívót kapott a szovjet hadseregbe s 1943-ban Bálik Pál már mint főhad­nagy szolgált. Buzulukban mint ejtő­ernyős főhadnagy a csehszlovák kato­naszökevényeket és foglyokat képezte ki. A zömök, barna, izmos ember min­den erejét annak szentelte, hogy a fasizmus ellem kemény harcra jól ki­képzett, harorekész hazafiakat nevel­jen. Tudta, hogy a hazának szüksége van a fiaira a hitleri hódító hadsereg elleni harcra. A nép várja felszabadí­tását s fegyvert ragad elnyomói ellen, mert nem tűri tovább az igát, melyet a nagytőkések nyakukba raktak. A nép nem tűri a kizsákmányolást. Olyan szabadon akar élni, mint a szovjet em­ber. Az az ember, aki hősiesen harcolt Kiev alatt a német banditák ellen, hogy megvédje szabad hazáját. Itt harcolt Kiev alatt Bálik Pál is Horn Gyulánál a pékműhelyben dol­gozott. S hogy mennyire szívügye volt a végső győzelem, bizonyítja az is. hogy továbbra is fenntartotta a kap­csolatot Popov és Leonov szovjet al­ezredesekkel és teljesítette parancsai­kat. 1945 januárjában történt, hogy a következő parancsot kapta: a Grand szállóban elhelyezett német rádió adó- és vevőállomást meg kell semmisíteni! A feladat nem volt könnyű, mint katona nem teljesíthette. De teljesít­hette mint pék. Karjára vett egy nagy- kosarat és azzal az ürüggyel, hogy kenyeret visz a konyhára — a kony­haajtó szembe nyílt azzal a szobaajtó­val, ahol az adó-vevőállomás volt el­helyezve — megállt az ajtóban az ör előtt, aki persze nem engedte be. Erre tört németséggel megmagyarázta, hogy kenyeret visz a konyhára. Az őr azon­ban elővigyázatos volt Ekkor viszont arra kérte az őrt, hogy legalább engedje meg neki, hogy a kosarat az ajtóba letegye. Az őr végre nagynehezen beleegyezett. így is jó — gondolta magában a pék — se folyosón letette e „kosár kenyeret” Néhány percig ott pihent a kosár, míg a húsz kilónyi ekrazit (mert a kosár fenekében az volt) szét nem dobta a rádióállomást, amely a frontról a hely­zetjelentéseket közvetítette. I lyen eredménnyel végződött a második nap is. Másnap a tele­fonvonalat kellert megszakítania a from és Beszterce között, melyet a németek a rádióállomás felrobbantása után húz­tak. A front Breznó alatt húzódott s ezen a szakaszon nyolc helyen vágta el a vonalat. De, hogy a németek ne jöjjenek rá, a drót közé fapálcikát tett és úgy szigetelte el. Nagy zűrzavar támadt az egész vonalon. Megszakadt ez összeköttetés e front és a parancs­nokság között, míg egy egészen új vo­nalat nem húztak. Keresték a tettest, A kis pék pedig egy fatartóban húzódott meg, míg vé­gül is menekülnie kellett. Két SS ka­tona látogatta meg a kazánházban, hogy egy alacsony partizánt keresnek. A harcokban magedzett, tapasztalt pék megmutatta, ki az az alacsony parti­zán. Sorrendet parancsolt, majd kinyi­totta a kazán ajtaját és a két SS le­gényt elnyelte a lángoló vörös torok. Bálik elvtárs pedig elmenekült a he­gyek közé ... seregével, e szovjet katonákkal karölt­ve. Nem kegyelmezett a barbár nácik­nak, megadta nekik, amit csak megad­hatott. Persze az ellenség sem volt fösvény. Süvített az ólom mint az észa­ki szél, s zuhogott mint a záporeső. Vér folyt a harcmezén. Itt csöppent ki ballábából az első vércsepp. Comblövést kapott. Sebesülése nem volt komoly és nem törte meg harci kedvét, mivel tudta, hogy Erzsébet, a felesége nem egy ilyen sebesült segítségére, de ko­molyabb sebesültekhez kúszik e golyó­záporban ki a tűzvonalha, a védőállá- solcba, hogy go .dósán bekötözze a go­lyók, szilánkok okozta sebeket. A győzelem utáni vágy egyre na­gyobb és merészebb tettekre sarkalta. A Moszkvától Ukrajnáig hú­zódó Brianszkij-erdöség tanúja hős tet­teinek. Százhuszonnégy alkalommal ug­rott itt ki, mint ejtőernyős. Mint az ejtőernyős brigád tagja ott harcolt a Du'kle szorosnál. 1944 októberében, emikor a felkelők ellen megindult az általános német támadás, ott szoron­gatta a fegyvert a zólyom-koiTJOnai szakaszon, ahol a visszavonulást a 2. ejtőernyős brigád fedezte. Prikryl, az áruló generálé terveit, parancsait nem volt hajlandó teljesíte­ni — Prikryl volt a 2. csehszlovák ej­tőernyős brigád parancsnoka — és eb­ben ez időben Bálik egy negyventagű csoporttal elszakadt a brigádtól és a hegyekbe vonultak. Hidakat, vasutakat robbantottak s ahogy tudták gyengí­tették az ellenséget. így történt, hogy tudomást szereztek arról, hogy Staré Hory alatt a németek nyolc tankot javítanak s a Brezno környékén tar­tózkodó Szovjet Hadsereg ellen akarják bevetni. Nem sokat tétovázott. Tudta, mi a teendő! Magához vett még három harcost és tankelhárftó gránátokkal teljesen harcképtelenné tették a nyolc tankot. Nem úsztak meg áldozat nél­kül. Sitkó János egy géppisztolysoro­zatot kapott a mellébe — hősi halált halt. A másik áldozat majdnem ő maga lett. Négy géppisztolygolyó fűrodott bal felsők arjába és vállába. L assan és nehezen teltek ezek a napok. Egyre többen és többen menekültek a hegyekbe s mindannyian hozzájuk, a partizánokhoz csatlakoztak. Anyák, apák, gyerekek szöktek meg az SS legények kínzásai alól. Rendkívül nehéz volt ám az élelem beszerzése. A falvakban németek tanyáztak s már Beszterce is elesett. A partizánok el­mentek az egyik közeli faluba, hogy élelmet hozzanak a hegyi lakóknak. A németek észrevették őket s könyörte­len harcra került a sor. Ekkor szóró­dott szét a kis partizáncsoport. Bálik Pál is civilruhában Besztercebányára ismerőseihez került. Kuceráková, aki annak idején a járáson dolgozott, sze­mélyazonossági igazolványhoz juttatta 1/ övetkeztek a felszabadulás nap- ' jai. A nép a hős partizánok és a Szovjet Hadsereg segítségével lerázta nyakáról az igát — kivívta a győzel­met. De a harcnak nem lett vége1 Megkezdődött a békés munka s a harc tovább tart... A harcoló partizánok, katonák fegyverüket most csákánnyal és lapáttal cserélték l’el s napró! napra épültek a rommálőtt házak, gyárak, vasutak, hidak stb stb. Épít a nép — építi hazáját! Bálik Pál 1946. májusáig a hadsereg­ben szolgált. A kitüntetések sorozata ékesítette mellét, amikor visszatért Rimaszombatba és hozzálátott a békés munkához. Ott dolgozik a járási élel­mezési szövetkezetben, mint pék. A partizánharcos most is szívből az igaz­ságért harcol, mint tíz évvel ezelőtt. Csak ezért, hogy gyermekeinek öröm­teljes, boldog élete legyen. Három gyermeke és felesége van. S ma. tíz év távlatából büszkén gondolnak vissza azokra a napok’ u, amikor e szent ügyért életük kockán forgott A tízéves Tóni fia büszke aipje hős tetteire, büszke nagyapjára, aki szintén mint vörös katona sebesült meg az első világháborúban — s az a seb pusztította is el. Most, hogy az apák nyomdokán haladjon, pilóta szeretne lenni. Rettegjen hát az ellenség, mert a hősöknek — hős fiaik vannak! KEREKES ISTVÁN Az egykori Senbach falucska helyén új város épül: az ifjúság városa. Az új város új nevet is kapott: Mezibofi. Itt, az egykori kunyhók helyén emelkedett többemeletes házakban élnek a fiatalok. s JÁNOS BÁCSI mégegyszer megta­pogatta a csavarokat, körmével meg. pengette a fűrészszalagot és elindult a kijárat felé. — Jössz Péter? — Reád várok — feleli a szomszéd gép mögül előlépő erőteljes férfi. A kemény bakancsok végigkopognak a műhely padlóján s a két szélcsvállú férfi eltűnik az ajtó mögött. Mint a legtöbbször, úgy most is ők; a barna, pirospozsgás Casky Péter és Ján Pezni Vietor, a feketebalogi fűrésztelep két harcos dolgozója útolsónak hagyja pl munkahelyét. Hazafelé igyekeznek. Az augusztusi nap minden erejét összeszedve kíméletlenül perzsel. 4 félhomályból kilépők egy pillanatra megtorpannak. Kezüket szemük elé emelik. Szerte az udvaron az ezüst fehér fenyők s a frissen vágott deszkaraká_ sok halmaza százszoros erővel tükrözi vissza a napsugarakat. A kopasz hegy­oldal s a raita lévő néhány' bokor cso­dálkozva szemlélheti a völgyet a pi­ros-fehér cserepes kis .házakat, a nyüzsgő fű-észtelepet, amely odara­gadt a hegy lábához. A hegy tetején álló néhány fenyőfa mellett kis csoport álldogál. Péter ész. revette őket. — Látod? János szemére rántotta a ..miéit". előrelépett. Amint meglátta a hegy­tetőn álló pirokendős kis csoportot, megtorpant, elsápadt. Ajka m.egrez- dült, izmai megfeszültek, balkezében összeroppant egy fél cigaretta. Min- denről megfeledkezve, me-even, mint egy élő szobor úgy állt a deszkaraká­sok között. Szívén, agyán — egy emlék érín. lésére — rövid pillanatok alatt egy egész élet villant keresztül: a gyer­mekkor, a gyászos fiatal évek, az al­földi róna, ahol már kamasz korában vágta a rendet a grófok búzájában. S miért? Hogy legyen száraz kenyér, amin télen eltengődnek — többre nem jutott. Amikor a marokszedő lányból feleség lett, akkor sem változott az élet. Ketten húzták az igát, hogy egy piciny éhes száj ne sírjon a puha ke­nyér után — többre akkor sem. jutott. Az idíl repült, de az élet nem válto­zott. 1932-ben felcsillant a remény! Sztrájk — verte vissza a rongyosok kiáltását a hegy. A hang megszorult a völgyben, a sztrájkot megtörték, a gumibotok, a pénz, az erőszak. — Szó. murikra1 csak a fejsze maradt, — s élj, ahogy tudsz — mondotta akkor az egyik gyíP.ésen. Felfigyeltek rá, rövi­dítsen megbélyegezték: vigyázni kell rá, lázitó, kommunista. Az évek rohantak, elérkezett a cse­lekvés ideje. Megkezdődött a földalatti mozgalom. 1942-től nemcsak szívvel, de tettel is az ügynek élt. Esti utak, titkos jelentések, élelem- s lőszerszál- Irtás a hegyekbe, ez lett a főfoglalko­zása. Mikor elérkezett a nagy nap, a falu kiürült, a férfiak fegyvert fog. tok. Ott fenn a hajtáson, —ahol a kis csoport áll — először emelte a vállá­hoz a géppisztolyt... brrr . ., brrr .... visszhangozták a hegyek és meg­kezdődött a küzdelem. Éjjeli-nappali harcok, idegtépő csend és ágyúdörgés váltogatta egymást. Hónapok teltek el, míg végre a túlsó oldalon a kis erdő alatt megszólaltak a szovjet aknavetők .... felzúgott a mindentelsöprö hur­rá, melynek nyomában kibontakozott az emberibb élet, a szabadság. Űjból felbúgott a kis motor, med­rébe zökkent az élet. De milyen élet! Autóbusz búg keresztül a falun, fel­csillan a sziporkázó villanyfény, íz emeletes kultúrházban mosolyra göm. bölyődnek a piciny gyermekarcok s a harmadik nemzedék, a hajdani bocs- korosok unokái piros nyakkendőt hor­danak. ... igen, ők azok. Ott állnak mozdulat­lanul a hegyoldalon... a vérrel ön­tözött rögön. FELSÓHAJT. Nehéz kő — a múlt emléke, leszakad szívéről. Lassan visz. szanyeri önuralmát. Arcán kisimulnák, a redök, meleg fény lobban a sötét szemekben s az izmos, erős újjak Lá­gyan simítják végig a cigarettacson­kot .. . újból a régi keménykötésű, jókedvű János bácsi áll előttünk. — Csendesen, lassan megszólal, — hej, mennyi minden megtörtént ezen a hegyen . .. Péter szótlanul mellé lép, keze Já­nos vállára nehezedik s együtt hall­gatnak ... nézik a hegyet, a kis fe­nyők néma lombjait. Pétert is a mvlt emlékei ringatják. A mult, a jelen s még valami... a jövő. Biztosan erre gondol, amikor las­san János felé fordul. — Ügye, megérte ... János szem,pillái megrezdiUtek. — Ügye, megérte?... ügye megérte — hallja kérdésként és feleletként a rö­vid mondatot. Megérte ... megérte a szabadság minden áldozatot magért — zúgják, diktálják agyában a választ a múlt gyászos emlékei... ő meg csak áll, hallgat... Jóleső melegség önti el szívét. A sötét mult, a fénye­sedé jelen mellett kikristályosodik a jövő ... igen, a jövő... s tekintete végigsildik a hegyoldalon, a falu fe­lett s visszatér ide a hegy lábához a telepre. A széles kapu kitárul, emberek kö­zelednek. Délutáni váltás, egy, kettő ■. . tizenöt... húsz. Igen, húszán vannak — s két öreg kivételével mind fiatal. Fiúk, leányok vegyesen. lassan könnyedén lépdelnek, közelednek. Már felismeri az arcokat, István, Feri, Ju­liska, Margit s a többiek ... mirtd- annyiokat ismeri. Megérte .. ■ megérte — ismételgeti mellette Péter, de az 0 füle mellett elsuhannak a szavak. Hiszen ö erre már oly régen válaszolt. S ima az eredmény.. . éles füttyszó s a fű- részek feltörő bugása szétszakítja gon­dolatát — visszazökkenti újból a je­lenbe. de tekintete ottragad a hegy­oldalon a kis csoporton ... — Gyerünk — karolja át Pétert s a hajdani harcosok, a mai fiatalok példaképei elindulnak a hegytető felé . . . ELŐTTÜK a hegy. a műk keserű, gyászos, büszke emlékeinek halmaza, mögöttük nehéz bakancsuk patkóinak nyoma az arasztos fűrészporban.. . s a jövő: a zizegő fűrészek mellett szorgoskodó kerékképu fiatalok... CSETÖ JÁNOS SÖN PÉTER, a hajdani harcos, ma rokkant ember, Az egyik támadásnál mind­két Iábafejét szétroncsolták a fasiszták golyói. Elszakadt csapatától, hét na­pon keresztül csúszott, mászott a hegyekben, míg végre sikerült hazakerül­nie. Ismerősei elbújtatták, hogy a németek rá ne találjanak s ápolták. Sok vért vesztett, az életben maradásához kevés remény volt. Rövidesen felszabadult újra az egész balogi-völgy, jöttek a szovjet par­tizánok, s kórházba szállították. A szovjet doktorok minden fölük telhetőt el­követtek, hogy életét megmentsék. A debreceni, miskolci, majd a nyíregy­házi kórházban ápolták. Itt nyerte vis sza egészségét. S bár lábaira örökre rokkant maradt, 1945. augusztus 20-án lélekben megerősödve hagyta el a kór­házat és hazatért falujába. Komovon — így hívják a balogi-vö Így egyik részét — gyorsán változott az élet. A két kisfiú, akiket azon az emlékezetes reggelen anyjuk gondjaira bízott, pár év alatt erős szál legények ké nőttek, s pályát választottak. A fia­talabb szívósan tanult. Vágyai, álmai voltak — ó, hányszor mosolyogta tit­kon, mikor vitatkoztak a bátyjával. — Lehet, mindent lehet, csak meg kell ismernünk a természetet, — erö- sítgette a kicsi. — No jó, te istnergesd a természetet, én meg majd a motort s egy pár év múlva elválik, ki milyen legény — felelte bátyja. Kezet fogtak, elváltak. A kicsi búcsút intett a falunak. Bizony, ennek már néhány éve ... mégis milyen jól emlékezik mindenre ... A gyerekek betartották szavukat. A kicsi ma már érett férfi, a nyitrai mezőgazdasági főiskolán tanul. Az idősebb sofőr, boldog családapa és ő, Sőn Péter őszülő nagyapa lett... Eljátszogat a szőke, kis Vierkával, megmutogatja neki a kitüntetéseit, me­sél neki: hosszú téli éjszakákról, erős termetű, hátor bácsikról, akik éveket töltöttek a szabad ég alatt, a hegyekben, akiknek szeme szikrákat szórt az ellenség felé, de szívük, ha elült a harc zaja, meglágyult.... karjukra vették, dajkálták a kisgyermekeket... azt is elmondja, hogy ezek a bácsik messzi­ről, nagyon messziről, a Volga mellől jöttek, s minden áldozatot vállaltak azért hogy a kis Vierkáknak fényt, szabadságot hozzanak.,. (cs)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents