Új Ifjúság, 1954. július-december (3. évfolyam, 52-103. szám)
1954-08-25 / 67. szám
1954. augusztus 25. ifi ifjikAr s A jóiésziek három kérdése ■lóiéul, u latu, kérdez. Három jo■ <vos kérdés. Kire vár a felelet? Néz. S :ük csak: Az első kérdés iga hangzik: Mi- ; ért hagyták félben annak a műút• nak az építését, amely végre már : Jólészt, Gömörnek ezt a bujdokló : árváját is összekötötte volna a • nagyvilággal ? Kétségkívül a járási útmestert : illeti ez a kérdés, névszerint Kmec ■ elvtársat. Hála a nagy. nehezen meg szüle- ! telt megértésnek és akaratnak, no. : meg a jólészi férfiaknak, asszo. • nyoknak és gyerekeknek, akik bri■ crádmunkával segédkeztek, — meg: indúlt az útépítés. Alig 400 méter \ lett volna még hátra, amikor va; laki. meggondolta. Azóta áll az ! egész. Gondolkodnak, szundikál[ nak. .4 jóiésziek csak azt nem tud; iák. hogy miért? • A második kérdés■ Legtöbb járásunkban ma már I természetes, hogy ha magyar fal[ vakról, vagy magyar polgárokról • van szó, akkor a nekik szóló hi: valatalos leveleket magyarul írjuk • A dunaszerdahelyi, párkányi, nagy. ■ kaposi, királyhelmeci, komáromi » galántai járásokban ez természetes De miért különcösködik a rozsai nyói járási nemzeti bizottság? Jó• lészen. a helyi nemzeti bizottság i tagjai panaszkodnak, hogy a járás, ; ró 1 küldött szlovák nyelvű utasítá; solcat nem értik meg. Kérdés, miért 'nehezítik a rozs- : nyói járás magyar falvaiban, ilyen; módon a helyi nemzeti bizottságok ■ munkáját? Vagy talán egyesek : szerint az is elég, ha az utasításo; kát, irányelveket, csak félig-medS dig értik meg az emberek? Van még egy furcsa dolog; a ! posta. És ez a harmadik kérdés. Ugyanis, aki Jólészre ír levelet, ■ számítson azzal, hogy legalább 5-fl ■ napba kerül, (... még jó, ha csak i annyiba), míg eljut a címzetthez. ■ Nem tudjátok, miért? Pedig egy■ szerű. Igaz ugyan, hogy Rozsnyó Z a járási székhely, közelebb van Jói lészhez, mint Krasznahorkaváralja. [ de azért mégis, — tudja a fene, ■ milyen okokból. — a leveleket ; Rozsnyóról nem Jólészre, hanem ; Krasznahorkaváraljára küldik. In. ; nét kerül majd, — persze itt is l vár egy-két napot, mert hetente ; csak kétszer küldik tovább — Jó. ; lészre. : Tehát így botorkál, kacskaringó• zik a levél. Ez az a három kérdés. Az csak • természetes, hogy a kérdésre fe[ lelet is jár. ; —kard— Harcban a szúnyogok ellen A Szlovákia Duna-menti területét elöntő árvíz nem maradt nyom nélkül. A víz leapadt, d az elöntött területeket miliiószámban lepték el a szúnyogok Nem kímélték sem kicsit, sem nagyol. A szúnyogok ellen leghatásosabb eszköznek a permetezéssel való védekezés bizonyult. A permetezést repülőgéppel végzik. Képünkön azt látjuk, amint a permetezéshez szükséges anyagot felrakják a gépbe. Ahol visszaadják az egészséget — Pusztulj el, ha már az. arcod verejtékével sem tudod megszerezni a mindennapi kenyeret. Beteg vagy? Tönkretett a munka? — Akkor nincs keresni valód az élő és küszködő emberek között. — Ez volt a kapitalizmus törvénye. He már kifarcsarta belőled az élet az erő nedvét, akkor félredobott, mint egy hasznavehetetlen rongyot. S a kapzsiság hiénái tovább szívták, habzsolták az élet szépségét, örömét, maguk ut hagyva megtört homályos szemeket, tífuszt, tüdőbajt és más nyaveiát. Hej mennyien kihulltak az élet rostáján egy kis orvosság vagy gondosabb kezelés híján! Mit számított ez a valamikori tőzsdések- nek, gyárosoknak, földbirtokosoknak. Volt munkanélküli ezerszámra! Hazánkban ma már ezer és ezer szanatórium. gyógyfürdő-kórház, orvosi rendelő áll betegeink rendelkezésére. Ezt csak természetes olyan állam teheti meg, ahol a népé és a nép minden. Az .alábbiakban Csíz gyógyfürdővel szeretném megismertetni az olvasót. Vagy nyolcvan évvel ezelőtt Csíz község egyik parasztja egy ugrásra a falutól kutat ásott. A kút elkészült és inni akart. Egy kortvot lenyelt és a többit hirtelen kiköpte. Ihatatlan«! sós volt a víz. Később azután már ilyen vízben főztek, nem kellett annyi só. Mindez természetesen feltűnt néhány „élelmesebt)”-nek s, kiknek nem volt üres a zsebük sem. Szakemberrel megvizsgáltatták a vizet és rájöttek, hogy nagy gyóg.yhatása van. Világos, hogy fürdőteiepet létesítettek. Természetesen nem a szegények gyámolítá- sára. — Volt itt néhány betegsegélyező által beutalt beteg is, de csak elenyészően kevés Nem kaptak sem orvosságot, sem más gyógykezelést, csak vizet. Ha sok pénze volt mindenhez hozzájuthatott -Éppen azért többnyire magán emberek jöttek ide — mondja dr. Balog, aki valamikor mint a fürdő kezelőorvosa működött. — Mi a helvzet ma ? — Most csakis orvosi beutalásra jöhetnek ide. Van 270 betegünk, ebből 60 gyermek. A legtöbb beteg csonttuberkolózisban, vagy bénulásban szenved. Hogy milyen a vizünk? .. Gyógyhatású egyedülálló Szlovákiában és egész Csehszlovákiában csak két uyen jódot, brómot és sót tartalmazó orrás létezik. Olyan eredményeket is értünk el, hogy mozdulni nem tudó betegek 5—6 hét múlva járni tudnak ... Több időt fordítottam a fürdő megtekintésére. Öt hatalmas épülettömbből áll. Szép nagy park öleli körül a telepet. A park padjain mindenütt ülnek, élvezik a dúslombú fák hűvösét. Az épületben, a parkban, — mindenütt gondos tisztaság Az ebédlő pedig egyenesen meglep, olyan modern és kellemesen szén, hogy bármilyen nagyvárosi étterem is megirigyelhetné. Állandó zene szól és ez is jő hatással van a betegekre. Valami azonban mégis hiányzott a szép ebédlőből. . A kifogástalan ellátás. Bizony, erre panaszkodtak a fürdő vendégei. Panaszukat már tudatták az igazgatósággal és most az ígéret után várják a javulást. Remélem már bekövetkezett. S van itt még valami. A fürdő már több évtizedes és az alapítók nem sziklából építették. Javításra szorulna, hiszen a padlók — több helyen — újjnyivastagságu szúrágta vájatok láthatók. Érdemes lenne a fürdőt úgy kiépíteni, hogy egész évben üzemképes legyen. Az épületek — a jelenlegi állapotban, — télen lakhatatlanok, mert a falat keresztüljárja a szél. A fürdő vezetősége szeretné is rendbe hozatni,- mert igazán kár ezt a csodálatos hatású vizet, hogy nem használják ki eléggé, hiszen amint a fentiekben is említem egyedülálló Szlovákiában. Sajnos azonban erre a felettes hatóságok nem adnak pénzt. A csízi fürdőre úgylátszik nincs. Azt, hogy a múltban nem volt, még megértem, hiszen határszélen fekszik és soha nem tudták, mit hoz a jövő. A tőkések sem tartották érdemes lek a pénzbefektetést bármennyire is kecsegtető volt a haszon. De most ez a tény nem helytálló s ajánlatos lenne gondolkodni azon, hogyan tudnák a fürdőt mielőbb újjáépíteni. A nagy nézelődés közben hangos le- vetés ütötte meg a fülemet. Ügylátszik nemcsak szomorúság van itt, hanem kacagás is. Az egyik ablakban két húsz év körüli fiatalembert pillantottam meg. Tőlük eredt a nevetés. Hamarosan megtudtam jókedvük okát is. — Hogyne örülnénk, amikor reggel hazautazunk. Haza, újra egészségesen, s újból dolgozhatunk. El tudod képzel- íi ezt a boldogságot? — felelt kérdésemre Szmolka József és szeme fény- lőbb, nedvesebb lesz. Talán a nevetéstől. Nem tudom. — S itt, hogy ereztétek magatokat? — Mindennel meg vagyunk elégedve. — mondja Kasparik elvtárs, aki barátja Szmolka Józsinak. — Csak köszönetét tudunk mondani a fürdő vezetőségének és kezelőorvosainak. Mindent megtettek, hogy minél hamarabb felépüljünk s azonkívül jól érezzük magunkat. Minden szombaton van valamilyen kultúrműsor, amiért nagyon hálás mindenki. A közelmúltban itt volt a magyar vasutasok kultúregyüt- tese is s azután a bratislavai Nova Scéna (Üj Színpad) színészei is eljöttek hozzánk. Egyszóval elégedettek vagyunk. Te se izgulj, nem lesz itt rossz! — fordul egy fiatal leányhoz, aki még csak két napja van itt. — Eszembe sincs, hiszen már a két nap alatt is megszerettem ezt a helyet — felel Babjak Marika, aki erős szellemi munka folytán idegösszeroppanást szenvedett, s most ideutalták, hogy betegsége utóhatásait is eltüntessék. Azután tanulni és dolgozni akar. S nemcsak ő, hanem mindenki, aki itt van. Éppen ebben van a fürdő orvosainak és a személyzet munkájának nagyszerűsége, hogy' visszaadják a munkának ezeket az embereket, akik már alig várják, hogy megmarkolhassák a kapa, vagy a kasza nyelét, hogy kezük érezze esztergagépük hűvös, sima vasát. Hála és megbecsülés jár nekik munkájukért. KOVÁCS ZOLTÁN Tanuljunk az Új Ifjúság kritikájából A szádalinási fiatalok sokat tanultak az Oj Ifjúság 58. számában, megjelent cikkből, amely a helyi szervezet munkájával foglalkozott. Jó, hogy rámutatott a vezetőség egyes tagjainak a kirándulás időpontja körüli helytelen véleményére. Úgy is csináltuk; a nyári kirándulás helyett aratás, brigádot szerveztünk, így segítettünk a szádalmási Egységes Föld- müvesszövetkezetnek. Segítettünk a torna-rozsnyői vasútvonal építésénél is. A tervezett kirándulást ősszel megvalósítjuk. Szervezetünk tagjai a szövetkezetben 700 brigádórát dolgoztak le. A vasút felépítését 350 brigádórával segítettük. Az Üj Ifjúságbaji megjelent cikk foglalkozott a kultúrház felépítésével is. A napokban hozzákezdtünk a félbemaradt kultúrház felépítéséhez. Augusztus 12-én tagsági gyűlésünk volt. Eljött Kurucz elvtárs is, a CslSz járási titkára. A munkatervet beszéltük meg. Szó volt az ifjúsági sajtó olvasásáról is. A végén elhatároztuk, hogy a CslSz második kongresszusáig még 15 előfizetőt szerzünk az Üj Ifjúságnak. Nálunk, a szepsi járásban is folyik a verseny a járási verseny zászlóért. A múlt héten a poprocsi ifjúságnál volt. Szeretnénk mi is megszerezni. A jövőben fokozni fogjuk a kultür- tevékenységet is. Most kultúrelóadásra készülünk. A kultúrmunkában leginkább Klinkó László, Kardos Géza és Kardos Béla veszik ki a részüket. Sokat köszönhet a szervezet Bodnár Ernőnek is, a szervezet elnökének. Keresztvei László is segít, aki különben most szünidőn van itthon, a kassai ipariskolában tanul. Jó lenne, ha a szádalmási fiatalok példája nyomán a jabloncai fiatalok és a zsamói fiatalok Is jobban dolgoznának. LACZÖ BÉLA, SZÁDALMÁS — ecember végén keményre fagyott a föld és egy reg. gél arra ébredtek. az irtványtokon, hogy a Jávorhegyet fehér hósapka takarja. Az erős fagy közelebb hozta a veszélyt. A hegyekben ismét felbukkantak az őrjáratok, az éjtszakák csöndjét puskagolyók éles csattanásai tépték ketté. A falvakból jöttek a járőrök, a vasút alagútját és viaduktját, a Jávorhegy lábánál kanyargó fontos hadiutat őrizték odalent. Napközben is sietve iszkoltak a házak mellett, mint akik ké. nyelmetlen feladattól akarnak hamar szabadulni. Felmentek a Hrasni-domb iskolájáig, ahonnan áttekinthették a dombvidék nagy darabját. A térképet böngészték és furcsa mérőeszközökön babrálgattak. Nem álltak szóba a kopanicsárokkítl. nem barátkoztak senkivel. Ideges éberség érzett a menetelésükön és táborozásukon; rajtaütéstől tartottak. Lefelé, a faluba menet, megálltak a kocsmáknál s míg bent egy kis szíverősítőt ittak, egy SS-legény mindig kint maradt az ajtó előtt, jobbját a géppisztolyon tartva. * Legtöbbjük fiatal szepességi szász és Bratislava.környéki sváb volt. a virágvölgyi szfllő- gazdák csemetéi, akiicet a nép szája krakszelhubereknek csúfolt. A fiatalok alig néhány hó. napja hordták a katonamundért a levetett Hitlerjugend egyenruhája helyett: fanatikus tűz égett bennük, a végső győzelembe vetett hit tüze. Ők még rajongással ejtették ki a Führer nevét eddig a háborúnak napos oldalán melegedtek, az árnyékából kevés esett rájuk. Márton olykor velük iddogált. hogy egy-egy elejtett szavuk, ból megtudja, mit terveznek, nem készülnek-e újabb tisztogatási akcióra vagy támadásra a Jávorhegy partizánjai ellen. Ac öregebbeket nehezen bírta szólásra. Unott és egykedvű arcukról leolvashatta, hogy torkig laktak a háborúval. A „Drang nach Osten", az élettér, a nagy Német Birodalom rongyokká foszladozó álma Narviktól a Maginot vonatig s onnan az Olympos hóval és jéggel födött hágóin át Krétáig a Pripet mo. csprain, Volhinia irdatlan őser- dein át Sztálingrádig, majd onnan vissza kergette őket. Csizmájuk az olasz Alpesek jegét és Cyreneika forró homokját taposta; az évek egj/enruhás kényszere megölte bennük a gondolkodó embert és mogorvává, zárkózottá tette őket. — Egyetlen szavuk sem árulta el, hogy vágyódnak az otthon_ és a család után. rettegtek társaik árulásától, noha mindnyájuk közönye és tompultsága ugyanazt a vágyat takarta. Csak egyről beszéltek nyíltan, a mindenütt orvul leselkedő ellenségről, a partizánokról, akik itt is, a védettnek tűnő hátországban lecsaphatnak rájuk és kiolthatják életüket. Minduntalan visz- szatérő kérdésük ez volt Mártonhoz: — Hol tanyáznak a partizánok? Melyik hegyen rejtőznek? — Mi jut az eszükbe! Ez a vidék békés. Itt egy fia partizán sincs! Az egyik osztogat, amely szánokon jött az erdőben tölgye, két döngetett és falubeli szállásukra tüzelő fát fuvarozott, egy kövér őrmester vezényelte. — Csupa perzselt seb i:öröslött a képén, húsos lapátkezén éktelen szeplők égtek. Ez is Mártont faggatta; — Ne adja az ártatlant, ember! Mi tudjuk teli a Jávorhegy partizánokkal. Azt is tud. juk. hogy maguk itt mind egy húron vendülnek velük. Erre még egyszer csúnyán ráfizetnek. Világoskék szeme kutatva, fürkészte Mártont. — Maga n^m kopanicsár! Kicsoda? Hogyan kerül ide? Márton az iratai után nyúlt és odatartotta őket az őrmester elé. Az leintette. — Hagyja, arra feleljen, amit kérdeztem. — Pallér vagyok. Bratislavai lakásomat kibombázták. Most télen nincs munkám, hát itt élek. z őrmestert megnyugtatta a válasz, de különben sem szeretett turkálni az idegen- nyelvű iratokban. Az ördög ismeri ki magát bennük. Rajtuk a fénykép, ott vannak az adatok, minden egyezik s az első betűtől az utolsóig mégis minden hamis lehet. — Érzelmes embernek látszik, — kutatta hűvös szeme Mártont. — Most télen úgy sincs keresete, hát nálunk megszedhetné magát. Elég, ha útba igazít minket. — Nem értem önt, őrmester úr, — mondta Márton és visszafogott lélekzettel figyelt. — Ötvenezer koronát kap, ha jó nyomra vezet s elfogjuk a kapitányt. — Nem ismerek semmiféle kapitányt. Jóformán azt sem tudom, hogyan fest egy partizán. — Azt hiszi, beveszem ezt az ostobaságot?! — hördült fel a perzseltképű. — Hiszen úgy járnak itt maguk között, mint dögre a legyek. Nem hallják ezt a sürgés.forgást? — Mi betartjuk a rendeleteket, őrmester úr, — mondta Márton és igyekezett szavának meggyőző hangsúlyt adni. Éjt- szaka senki se mozdul ki a házából. Honnan sejtsük, partizánok vagy maguk járnak erre? — Miket fecseg . .. Egyszer felgyújtjuk az összes kopanicá. kát. akkor aztán kiderül az igazság! Nem volt ez üres fenyegetés. A hegyekben gyakran égtek csűrök és magányosan álló faházak. Ha a nácik idegent láttak a közelben, mindjárt gyújtogattak. Aki partizángyanus volt, azt bilincsbeverve elhurcolták. Az elfogott zsidókat a helyszínen agyonlőtték. Asz. szong, gyerek se kapott kegyelmet.-• Ötvenezer koronát fizetünk. Gondolja meg jól. ember! — ismételte nyomatékkál az őrmester. Márton elhallgatott, a szeme meg sem rebbent. Ezek a dombokon rohangáló járőrök és osztagok semmit sem tudnak. Nem is sejtik, merre lehet a Jávorhegy partizánjainak rejtekhelye, akik ősszel kifüstölték az óturai iskolából az egész nácihordát és minduntalan rajtaütöttek a hadiút őrségein. Régi tapasztalat: sohase tudnak többet, mint amennyit elárulnak. Az őrmester beszédéből kivette, hogy eddig nem akadt a kooaniósárok közt áruló. f) érék nép élt itt szerte a szűkén termő dombvidéken, a Jávorhegy lábánál, Miava és Ötura közt, állapította meg Márton. Szinte egy emberként összefog, némán ellenáll a nagy veszély idején. Mintha külön test volna az ország testében. Most világlik ki, mennyi erőt és nagyságot rejt az egyszerű paraszti lélek, ha egyszer megfogta az új élet hite. Milyen hatalmas erőt sugároz az a néhány kommunista sejt, hogy az irtványok népe így összefog és nem enged a pénz csábításának. Ötvenezer korona —, rengeteg pénz! De eddig itt senkit sem vett le a lábáról, senkit sem tett árulóvá. — Csak ne örüljenek annyira. hogy jönnek a bolsevikok! Olyan erővel ütünk vissza, hogy örökre elmegy a kedvük n partizánkodástól. A Garamnál és a Vágnál elintézzük őket, — mondta az őrmester, de nem túlságosan meggyőzően. Márton fölemelte szilvapálinkával teli poharát. (Folytatás a 4. oldalon)
