Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-02-10 / 11. szám
Ül IFJÚSÁG A nyitrai kerületben is emelkedett a dolgozók életszínvonala A nyitrai kerületben sokat emelkedett a dolgozók életszínvonala Amíg 1951-ben s kerületi kereskedelmi hálózaton keresztül 2 milliárd 276 mülló 700 ezer korona értéke árut adtak el 1953-ban 446 millió 387 ezei korona értékű aruval többet adtak el, mint 1951-ben. 1953-ban ‘246 510 mázsával több kenyér fogyott el. mint 1952-ben. 1953-ban 1 950 mázsával több eukor fogyott el, mint 1950-ben Zsír 1953- ban 11.890 mázsával több mini 1952-ben. Minden doloozó két-három pár cipőt vásárolt egy év alatt 1953-ban a kerületben I Hlifl 000 pár cipőt adtak el, ami annyit jelent, hogy minden polgár egy év alatt két három pár cipőt Is vásárolt. A kapitalista Csehszlovákiában a lakosság és a gyerekek legnagyobb része mezítláb járt a lábbelihiány következtében. A kerületben egy év alatt 2 500 család vásárolt rádiókészüléket és 7 600 bútorkészletet adtak el. A kapitalista Csehszlovákia idején h rádiókészülékek kizárólag csak a módosabb egyének tulajdonában voltak, ma a rádiókészülék szinte magától értrtődő dolog minden családban Amíg 1937-ben a kapitalista Csehszlovákiában 257 lakásegység éDÜlt fel, 1952- ben már 1 684 és 1945-től 1953-ig összesen 7.700 lakásegység épült dolgozóink számára A kerületűt új mozikat, színházakat, könyvtárakat, kultúrotthonokat stb létesítettünk 1953-bsn csak a szlovák és magyar terült ti »zinhazra 23,197 000 koronát költöttünk 1950 ben Bajmócon megalakult a területi múzeum, amelynek kiadásai 1953-ban 4,600 000 koronát tettek ki Csak az 1953 év első felében 132-vel növekedett kerületi kórhazainkban az agyak száma, felépítettünk továbbá Zoboron egv 100 férőhelyes gvőgyintézetet, Perbetén, Érsekújváron, Bajcson, Bajmócon, Veiké Záluzin és az Ifjúsági Faluban bölcsődéket létesítettünk Bátorcén, Párkányban Calgócon, Vágsellyén járási szülészotthonok létesültek. Pártunk és kormányünk gondoskodik népünk műveltségéről és az ifjú nemzedék neveléséről. A kerületben 1949-től 1953-ig az óvodák száma 182-el emelkedett Amíg 1949- ben az általános Iskolákat 89.300 tanuló látogatta. ma a tanulók száma 117 940. A különféle iskolák mellett 240 üzemi konyhát létesítettünk, amelyekben 9 050 tanuló étkezik 1949-ben a nyitrai kerületben Ipariskola még nem volt. Ma pedig öt ipariskola van, amelyben összesen 1 153 tanuló tanul Magyarnyelvű Iskolákat is létesítettünk. Ma a kerületben 55 óvoda, 115 nemzeti iskola, 44 nyolcéves és 3 tlzenegyéves iskola van, amelyben magyar nyelven folyik a tanitás. ■Gézzel zzei m ciz e/sö köztársaság munkás sajtójából ★ Munkanélküliség Csehszlovákiában Háromszázezer ember koplal. — A kormány csak tizen hétezer munkanélküliről tud Csehszlovákiában nincs statisztika a munkanélküliségről, jóllehet, igen nagy szükség volna rá. Az egyet, n ‘ámpont erre nézve ez a kimutatás, amelyet a nép'óléti minisztérium állított össze. Ez a kunt • tét As azokra a munkanélküliekre vonatkozik, aikik állandó segélyben részesülnek. A kimutatás szerint 1921 december közepén tizenhatezer ’személy részesült munkanélküli segélyben. akikhez tizenhétezer családtag járul. Csehországra 11 000. Morvaországra és Szlléziá- ne 4 000 esik ebből « számból. A „többi” Szlo- venszkóra esik Vagyis Szlovenszkón össze- vissza 2 000 munkanélküli volna a hivatalos kimutatás szerint. Ezenkívül — az üzemek közvetítése révén — 7.000 olyan személy is részesült támogatásban, aki részben munkanélkül volt. Az ilyen segélyben részesülő családtagok száma háromezerre rúgott. Ennek a statisztikának az alapján azt tehetne hinni, i hogy Csehszlovákiában tulajdonképpen nincs is munkanélküliség, mert a kimutatásban szereplő szám valóban csekély. A valóságban azonoan nem ezt, hanem azt a« kiáltó igazságtalanságot mutatja a statisztika, ami Csehszlovákiában a munkanélküliek többségével szemben történik. A köztársaságban ugyanis legalább 160 ezerre rúg a munkanélküliek száma, ami körülbelül háromszázezer személynek az éhezését és nyomorát jelenti. Tízezrekre megy azoknak a munkásoknak a száma, akik csak néhanapján jutnak munkához és akkor is csak pár órát dolgozhatnak. de egy fillért S3tn kapnak segítség címén. A mai rrunkanélküü törvény egyik legnagyobb szégyene a Csehszlovák Köztársaságnak és végrehajtásának a módja még jobban növeli azt a szégyent, emit jelent. A szezónmunkások és azok a proletárok, akik szükségmunkáknál vannak foglalkoztatva, egyáltalában nem kapnak munkanélküli segélyt, a többiek pedig csak akkor részesülnek a segélyben, ha „hibájukon kívül” válnak kenyértelenné. A , népjóléti minisztérium statisztikáját tehát szemfényvesztésre használják fel a hivatalos körök, hogy bizonyítani tudják, milyen csekély Csehszlovákiában a munkanélküliek száma. A lllllllltllllllllllllllllllllllllllllllllliiiiiliiu ★ ★ valóságban pedig a munkások százezrei a legnagyobb nyomorban és elhagyatottságban sínylődnek. (A Kassai Munkás 1922. január 24-i száméból.) + A lakásnyomorűság egészségügyi veszélyei A városi lőorvos nyilatkozata. - A lakhatatlan lakások is zsúfolva vannak Nem lehet eleget Imi arról a tarthatatlan helyzetről, ami &> lakásügyek területén uralkodik. Ezrekre rúg azoknak a szerencsétleneknek a száma, akik a legnyomorúsagosabb lakásviszonyok között élnek: nyolcad-tlzedmegukkal osz- szezsúfoltan, levegőtlen, emberhez nem méltó helyiségekben. Érdekesnek tart ttuk megtudni, mi az egészségügyi hatóságuknak az álláspontja ebben a kérdésben, ezért felkerestük dr. Rubes Antal városi tiszti főorvost, akitől e következő adatokat kapruk— Egészségügyi szempontokból mérhetetlen jelentőségű az t kár, amit a nyomorúságos lakáshelyzet jelent. Az emberek százai laknak pin- celekásokban. elképzelhetet'en össze zsúfoltságban és olyan kétségbeejtő viszonyok között, ami minden mértéket meghalad. Levegő sem tud bekerülni ezekbe a helyiségekbe, amelyeknek falairól osurog a nedvesség, s amelyekben olyan életre vannak kényszerítve az emberek, mini hajdan a barlanglakók. És ilyen helyiségek na >y számmal v-nnek a város belterületén is. Szinte hihetetlen, hogy milyen -ötét nyomor tanyázik a külsejükre nézve modem és egészséges belvárosi házak egész sorának mélyén. — Mintegy száz olyan lakás lehet a városban, amelyet a városi tiszti orvosi hivatal lakhatatlannak minősített, Az emberek azonban más lakás híján kénytelenek bennmaradni ezekben a2 életőrlő helyiségekben. Mert hiába adunk nekik bizonyítványt, hogy el kell költözniök, úgy sem kepnak más lakást. — Igazán szerencse, hogy a járványos megbetegedések, csodálatoskép, elkerülik ezeket a tö- meglakásokdt, mert különben kiszámíthatatlan következményei lennének a mostam helyzetnek A tiszti főorvosi hivatal már többízben felír: ebben az ügyben ez illetékes hatóságokhoz: legutóbb egyenesen a minisztériumhoz fordult, de segítséq méq sehonnan nem érkezett. Különben is az építkezés volna az egyetlen, ami megoldaná a kérdést,' erről azonban sehol nem esik sző. . . (A Kassai Munkás 1922. január 14-i számából.) ■ 1111111111 ■ i < i ■ 11111 ■■ i ■■ 11111 ii 1111 • i > 11 ■■ 1111111111 ■■ i • ■ r • i ■ 1111111 ■ .mi in ii ii mii int ii min ii itiiMiiiiimtiiiiii 111111 ■ 1111 ■ 1111 /Siess, várlak/ Ah-’ T.. élsz, ott az utcát fehér fények beragyogják. Ahol Te jársz, én is jártam — őszi fáknak árnyékában. — Fehér fények a fák ágán. Alattuk most kőbor szél jár: kóbor szél jár, szemtelen. Ő foglalta el helyem. Túl az utcán a kis hídnál, apró lejlön, vagy a tónál, hóemberek állnak sorba. Gyern uksereg nagy visongva korcsolyán és szánok talpán, porzó, fehér hóhe-y hátán hempereg itt: ezt lesem, ők foglalták el helyem! Sz etném, ha Te Is látnád most e sereg víg csatáját. S/o-etnem ha látnál engem, hogvan kerekedik kedvem hócsatázó kurjantásra: újra kisgyermekké válva. — — Ip- várlak itt, boldogan! Kedvem mint a gond, olyan. Am ez a gond, csupa hószln, — A s k gyermek piros jó szín. — Mi hiányzik? Te hiányzol! Hó, mint gyapot, hull a fákról ahooy a szél, a szemtelen, megrázza őket csendesen. — Te hiányzol, jól tudom! S*' , várlak csillagom! Siess, várlak’ Hozzád jöttem. Minden munkát félretettem addig, amíg a szabadság kínálj, iogos jutalmát nekem, neked s annyi másnak: pirosodó ifjúságnak! — S kínálja a szerelem piros virágát, nekem! Gyurcsó István EZ AZ IGAZSÁG Nyelvhasonulás *"■ ............................................................................* Talán új fogalom, új felfedezés? Koránt sem. Ezzel a jelenséggel napjainkban lépten-nyomon találkozunk. S miért éppen nvelvhasonulás ? Nem hivatalos elnevezés, csupán következtetés ahogy van mássalhangzók hasonulása, úgy az utóbbi időben nyelvhasonul as is észlelhető. Erről egy utazásom alkalmával győződtem meg. Csikorgós téli rengel volt. Pozsony hajnali csendjét még a villamosok lármája sem zavarta.. Csak a házak ablakain gyors egymásutánban kigyulladó fények jelezték, hogy születik az új nap. Gyalog érkeztem meg az újvárosi állomásra. Mielőbbi menedéket keresve a szinte csontig hatoló csípős szél ellen, tüstént felugrottam a Komárom felé induló személyvonat egyetlen Kivilágított kocsijába. Meglepő látvány fogadott: négy-öt utas fel-alá rohangált a padok közt. Első pillanatban arra gondoltam, hogy önzetlenül hagyott „elkülönített” szakaszba kerültem. Néhány perc múlva azonban én is csatlakoztam hozzájuk. Nem „ példa '»olt ragadös. hanem a hideg kénvszerttett. Az alig langyos fűtőtest kevésnek bizonyult a húsz foknyi hideggel szemben. Lassan megtelt a koosi. A padok köz.ti rohangálás is megszűnt. Akarva, nem akarva, le kellett ülnünk, hogy helyet adjunk ez újabb érkezőknek. Fogvacogás és topogás közben az ablakot bámultam, amelyre a tél húsz fokos leheletével formájukkal trópikus tázakra emlékeztető jégvirágokat rajzolt. Sajnos, ez a művészet most nem tudott megával ragadni. A behúzottnyakű sorstársak között régi ismerősömet fedeztem fel. Rögtön bevezetőben meg kell mondanom, hogy ismerősöm igen gyér nyelvérzékkel rendelkezik. Néhány évi Kísérletezés után sem tanult meg szlovákul (bizonyára az volt a hiba, hogy csak kísérletezett). Baráti körében arról ismeretes, hogy ha komolyabb bevásárlásra indul, a biztonság kedvéért mindig szlovákul tudó barátját hívja segítségül. Néhányan ki is használták ismerősöm e gyenge pontját. Ismerősöm is Komáromba utazott. Beszélgettünk, már amennyire remegő ajkunk ezt lehetővé tette. Dur.aszerdahely előtt néhány iskolás lány szállt fe! s közelünkben foglaltak helyet. Hamarosan felfigyeltünk beszélgetésükre. — Hü, de hideg van itt! — Tudjátok mit, átmegyünk a dvojkába. — Ah, nem lehet, a kalauz jön kontrolálni és kizavar. — A prlevodcával majd megbeszéljük, csak gyertek. A lányok elmentek, kisvártatva azonban szern- benülő társunk szólalt meg Fiatal magyar munkás, kőműves üszt.raván dolgozik. A nagy hideg miatt nem tudta munkáját folytatni, hazajött hát szabadságra. A hideg időről beszélt. — A stavbán már nem bírtuk a hideget. A szél csak úgy piskál Hát már rég nem volt ilyen tél. Még a homok is olyan ókeményre fagyott., hogy krampácsolni kellett. Mikor a sichtáról hazatértünk, alig bírtunk felmelegedni. Ismerősöm ráír meresztette tekintetét. — Hát ezek meg, hogy beszéltek? — Magyarul — válaszoltam közömbösen. — Aligha. Akkor én is érteném. Mire Nagymegyerre értünk, már egészen kivilágosodott. Leheletlinkkel igyekeztünk felolvasztani az ablak jégvirágait, hogy kinézhessünk. Az állomás mellett kutat s fölötte ezt az írást pillantottam meg: „Ivó víz", (helyesen: ivóvíz). Bizonyára elfelejtették odaírni, hogy „ékezethiány”. Az állomással átellenben hatalmas táblán szembeötlő betűk hirdetik: „Terv teljesítéssel harcolunk a békéért!” (helyesen' tervteljesítéssel). Ismerősömmel együtt rőtuk Komárom síkos utcáit. Az egyik kirai<atban a filmszínház műsorát ismertető plakát előtt álltunk m>.g. Panika-riadó”. Panika — pánikhangulat, zűrzavar, vagy riadalom, ám semmiképpen sem riadó. A cím alatt eprő betűkkel: „Fiataloknak alkalmas". — Kár, hogy ezt előbb nem tudtam — szólalt meg Ismerősöm. — A kislányom is elvittem volna erre a filmre. — Hány éves a kislányod? — Három, elég fiatal. De a plakát szerint ez a film az ő számára is alkalmas. Bólintottam. Tovább indultunk, ki-ki a maga útjára. Csak késő délután találkoztunk ismét Benéztünk a filmszínház előcsarnokába is. A nagy hirdető tábtára kifüggesztett papírszeleten a következő szöveget olvastuk: „Alanti áruház Latabárral — 26—27—28 a 29 I. 1954”. Mindjárt a cím elragadó. Ahogy van virsli tormával, úgy lehet áruház Latabárral, esetleg nélküle. Kinek, hogy tetszik. Talán helyesebb lett volna így: „Állami (feltétlenül két 1-lel) áruház, főszereplő: Latabár Ká'mán”. A hibásan írott, de még>'s magvar cím alatt szlovák dátum. Helyesen: 1954. I. 26—29-ig. ' Ismerősöm só' ajtott, majd halkan megszólalt:. — Már Htom, hogy mielőbb meg kel! tanulnom szlovákul is. — Mivel mag. „rázod ezt a gyors elhatározást? — kérdeztem csodálkozva. — Hát, hogy megértsem ez itteni magyar beszédet. Zsilka László A minap Alistán/jártam, abból a célból, hogy világos képet alkossak magamnak a CslSz-szer- vezet életéről s, hogy saját szememmel meggyőződjek a fiatalom munkájáról. Alistált már több mint két éve ismerem. Három kisebb falucska válogatott típ'isú aoró nádfedeles cserepes, zsin- delyes és — itt-ott elszórva bádogtetejü házak alkotják a nagymegyeri járás legnagyobb faluját. A három községet ma már jóformán semmi sem választja el egymástól. Mint már említettem, a falut különböző házak alkotják. Találhatók olyan épületek is. amelyek még IV. Béla korában épültek, közvetlen a tatárjárás szörnyű pusztítása után. A községnek hatalmas kiterjedésű határa ran, melynek javarészét még nem is olyan rég a 150—200 holdas kulákok bitorolták, akik a falu kisistenei voltak. M nt ismerete^,, az egyszerű paraszt okos. a kulák meg emellett rafinált is. Nem szégye! az semmit. Olyan mint a féreg, mindenüvé befurakodik, különösen oda, ahol árthat, vagy hasznot lat. így történt az, hogy Alistálon a legnagyobb „szocialisták" i(5 ők voltak, ök léptek be elsőnek « szövetkezetbe is, ahonnan elsőnek röpültek is ki, minekután a falu törpe-birtokosai ráeszméltek arra, hogy ők már mint a kulákok, — a szövetkezetben is nem kisistenek, hanem a föistenek akarnak lenni. Egyszóval, itt megbukott a zsíros kompánia. — No, dehát ha innen kitettek bennünket a koldusok, „becsületes" magvar gazdákat — gondolták magukban, azért megmutatjuk, hogy mégis mi vagyunk az urak Ügy 1949-ben kezdték megszervezni a magyarlakta vidékeken L a CsISz-csoportokat és a Cse- madok szervezetét. Alistálon is felvetődött az a kérdés, hogy meg kellene alakítani a GsTSz- szervezetet és a Csemedokot is. Rövidesen meg is alakult mind a két szervezet. S egy darabig mind a két helyen rendszeresen folyt a munka. Nem volt semmi rendellenesség. A CsISz-szer- vezete és a Csemadok szépen °gyütt dolgozott Egyszer aztán felvetődik az egyik gyűlésen, hogy ez így nem jő. Mi magyarok lépjünk be a Cse- madokba. mert a CsISz a szlovákoké. Miért .negyünk mi magvarok a szlovákok közé, amikor azok úgy sem értenek meg bennünket és mi sem értjük meg őket tegyen ez övék a CsISz, a miénk meg a Csemadok. Ekkor szakadás állt be a két szervezet között. A CsISz szervezetnek nagyobb része a kulák- Csemetékkel az élen (mert ők hintették e1 a konkolyt a fiatalok között) átpártoltak a Csemadok- hoz. Hanem azok. akik bentmaradtak a CsTSz- ben, kitartottak egy darabig Ez így ment éveken keresztül. Ráadásul a CsISz-szervezetétől még a kultúrhelylséget is elvették, amit a fiatalok építettek CJá. brigádmunkával Ekkor aztán Alistálon. ahol száz és száz fiatal van, teljesen megszűnt a CsISz-szervezete. Ennyi dióhéjban összefoglalva az, amit az al- istáli CsIS2-szervezet múltjáról elmondott Szabó László, az újonnan alakulófélben lévő CsISz-szer- vezet kultűrfelelőse. — Hát igen, így volt ez itt éveken keresztül. A kutya sem tűnődött velünk — jegyzi még meg Szabó elvtárs. Az egész faluban nem volt egy ember, aki kezébe vette volna a gyeplőt és irányította volna az ifjúságot. Én, amikor az őszön hazajöttem a katonaságtól, azt sem tudtam, hogy hol kezdjem Amikor megkérdeztem, hogy ki most itt a CsISz elnöke, ugyanazt feleitek, amit én most neked: hogy hát tudja az isten, még talán az sem. Igv bizony — s ezzel elhallgatott, s kérdően nézett rám, várva, hogy mit szólok mindezekhez. — Mert én nem akarok nezudni, úgy mondok el mindent, ahogy volt — folytatja ismét. A legnagyobb hiba méq most is az, hogy helyiségünk még mindig nincs, ahol az a pár fiatal összegyűlne, akiket már sikerült újra beszervezni a Cs'Sz-be. Még ősszel volt, amikor Bogár és Benkovszki tanítókkal összehívtuk a falu fiataljait, hogy megalakítsuk a kultúrcsoportot Igaz. hogy ez nem ment vala.'ri könnyen, mert vagy öt gyűlésbe került, míg végre sikerült megszervezni a kultúrcsoporto* Ezeken a gyűléseken tizenhét tagot szerveztünk be a CsISz-be. Bogár tanítónak a felesége ért a színdarabok betanításához, hát ő vállalta ezt a kicsit sem könnyű munkát. S alig egy pár hét alatt betanította velük a „Csikós” című színdarabot, amit ne v sikerre! adtunk elő. S most. vagy két hete pedig egy teaestet rendeztünk kultúrműsorral egybekapcsolva. A két fellépésünk több mint kétezer korona bevételét hasznos dologra fordítottuk. Vettünk három sakkot és csináltattunk egy pár jelmezruhát, hogy a jövőben azt se kelljen kérni. Szóval, most már menne valahogy, csak helyiségünk volna, meg többet törődne velünk a járási és a helyi nemzeti bizottság. Az alistáli fiatalok már látják, hogy nem lehet tovább tétlenkedni. Ha azt akarják, hogy a régi Alistálbő! új A listái legyen, akkor nekik is segíteniök kell, a falu kis- és középparasztjeinak munkájában, hogy "alőban felépítsék az új Alistált. ahol má" nem a kétszázholdas kulákok, hanem a nép lesz az űr.
