Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-02-10 / 11. szám

10-< frX 1 /*» Öl IFIÖSiG Képek a pótori szénbányából A PÉNTEKES MOZGALOM EREDMÉNYE A pótori bánva lett a SzlováK szénbányák közötti munkaversenv ianuári gvőztese. A pótori bányá­szok az 1954-es gazdasági év első hónapjának feladatait 105.7 %-ra teljesítették. Nem véletlen ez az eredmény. A pótori szénbányábah sok bá­nyász, sok ifjúsági brigád bekap­csolódott a péntekes mozgalomba. TŰRHETETLEN ÁLLAPOT — Mivel töltitek szabad időtö két? — kérdeztük a pótori bánya szóktól. — Szabad időnkben, mi az autó­buszra szoktunk várni. Ez a mi átkos szórakozásunk — volt a vá­lasz. Igazat mondtak. A pótori au­tóbuszok nem is „lennének póto- riak” ha nem késnének. A várótermekről is lehetne egyet- mást mondani. Kályha és szén van, ... — csak hát valakinek be is kellene fűteni. Fűteni, . . fűteni ... De hiszen, ha már a fűtésről van szó, ne mu­lasszuk el az alkalmat és mondjuk meg. hogy illene már azoknak is „befűteni”, akik az autóbusz állan­dó késését okozzák. MILYEN ORVOS AZ, AKI . . . . . . nem törődik a betegével? Mert Dr. Uhrin, üzemi orvos va­lóban nem törődik. Nemrégen egy bán vásznak megbetegedett a gye-- meke Miután emelkedett a gyé­rnek láza, az apa elszaladt az or­vosért. Dr. Uhrinnak éppen szol­gálata volt. Ennek ellenére a segítséget a következő szavakkal utasította vissza: ..Azért a csekély 1.200 koronáért autó nélkül egy tapodtat sem megyeit.” Végül, a kékkői kórház főorvo­sának telefonon adott utasítására, Dr. Uhrin kénytelen volt lesétálni, és megtenni azt a „végtelen, a gvonrafárasztó” nem egész egy ki­lométeres utacskát. PÁR SZÓT A SZERELŐKRŐL. A terv nem teljesítésének sok esetben az az oka, hogy a techni­kai berendezések gyakran elrom­lanák. A szerelők lassan, hibásan javítják meg a gépeket. Igv volt ez a vasárnapi békevá! tás alatt is a Háj bányában. Véget kell vetni ennek az álla pótnak. Mégis csak hallatlan, hogy kosarakban hordják a szenet, a bá­nyászok, amikor ott van a gép. (sajnos az elrontott gép) ÍGY IGEN! ZENE NÉLKÜL SZOMORÜ AZ ÉLET. Furák ezek az emberek. A egyik helyen kellene és nincs, a másik helyen van és nem kell. Például: A pótori ifjú bányászok ottho­nában egy csomó porosodó hang­szer található. Senki sem használ­ja, — s bár tudnak rajtuk játszani — mert állítólag nincs egy talpra­esett emberük, aki összeszedné a zenész embereket. Ügy látszik, ezek szerint, hogy Pótoron még meg­halni sem ajánlatos, . . zene nélkül. Szomorú példa ez. Mert addig, míg Pótoron így viszonyulnak a dolgokhoz, másutt nagyon is elkel­nének a hangszerek. Például a bra- tislavai Karbantartó üzem fiatal­jai egyetlen harmonikának is örül­nének. Különben is, zene nélkül szó­rnom az élet. Loika elvtárs ifjúsági brigádja arról híres, hogy tervét állandóén 130 %-on felül teljes'ti. A brigád­ban két idősebb tag is dolgozik Jasso György, 30 éves bányász, tiszteletbeli tagja az Ifjúsági Szö­vetségnek. Példás bányász, sokat tanulnak tő'e a fiatalok. A brigád bekapcsolódott a pén 1 '• mozgalomba. KÉT KÜLÖN KÖZTÁRSASÁG Közismert dolog, hogv az üzend CsISz-szervezet nem nagyon fér meg a tanuló-otthon CsISz-szer- vezetével. Ez hiba! Az üzemi CsISz-szervezet azzal magyarázza tétlenségét", hogy nines helyiség, ahol összehívhatnák a gyűléseket. A tanuló-otthonban más a hely­zet. Szép, nagy termeik vannak. Mégsem hajlandók kikölcsönözni az üzem fiataljainak, még egy pár órára sem. Ez a példa is bizonyítja, h >"• milyen káros az „extra repubhki- nus” elmélet. Nagyon egészségtelen a két testvérszervezet, egymáshoz való viszonya. Jó munkáéi! — üdülés Sevcsik Etel nagyon örült, mikor megtudta, hogy Prágába küldik üdü­lésre. Hogyne örült volna, hiszen még sohasem volt Prágában, így csak könyvből és mások elbeszéléseiből is­merte a várost. Mikor megérkezett, úgy érezte, hogy régi vágya teljesült. A városhoz íűzött reményedben nem csalatkozott. Az üdü­lők programmja úgy volt összeállítva, hogy azzal nrndenki meg volt eléged­ve. Etel legjobban a színházban érezte magát, mikor kigyultak a reflektorok és a zene lassú melódiája mellett leg­jobb színészeinket, énekeseinket lát­hatta. Legnagyobb hatással volt rá „A hattyúk tava" balett és a „A mi du­dásaink” című színjáték. Sohasem felejti el Klement Gottwald, a nagy harcos és a munkásosztály sze­retett atyja mauzóleumában tett láto­gatását. Sevcsik Etel, a taksonyi EFSz-ben a dohánytermesztő csoportban dolgozik. A múlt évben több mint háromszáz munkaegységet ért el. Kormányunk és pártunk gondoskodására, az üdülésre j kötelezettségvállalással válaszolt, mely j szerint ebben az évben még szorgal- j masabban és odaadóbban fog dolgozni j a szövetkezet földjein. DINDOS JÁNOS ★ Lévé* Novnkvból Január 29-én öt énekkar versenyzett a ngváki tanulóotthonban. Víg volt az élet ezen a napon. Az első díjért min­den csoport igyekezett a legszebb éne­ket elénekelni. A Július Fucsíikról el­nevezett csoport, még a múlt évben az első helyet foglalta el, remek mű­sorával most is az első helyre került. Rövid idő múlva a Fuosík csoport több falut meglátogat, ahol szép műsorral szórakoztatja a falu dolgozóit. A tanulóotthonban nemcsak az ének­karok versenyeznek. A munkában is példát mutatnak. Nincs az a nap, ami­kor a bányába lemegyünk, hogy meg ne kérdezzük munkatársainkat, hány csillével termeltek és hány métert ha­ladtak előre. A jó eredmény minket is jobb munkára serkent. A munkahelyen 10 perces megbeszéléssel kezdjük meg a műszakot. Örömmel megyünk mun­kába, mert mindig az a célunk, „túl­teljesíteni” a normát. A 271-es számú munkaszakasz Fábri és Vida mesterek vezetése alatt január 22-én ötven csille helyett kiiencvenegyet adott a hazá­nak. Ilyen emberekkel bármilyen nehéz feladatot elvégzünk. Nem kell kétel­kednünk abban sem, hogy az ilyen fiatal bányászok legközelebb megkét­szerezik teljesítményüket. Ahhoz, hogy még szebb eredményeket érjünk el mindig és mindenhol tanulni fogunk, hogy hazánk bátor építőivé váljunk. Német Sándor, Nováky Az állami munkaerőtartalékok bányásztanulóinak iskolája. A múlt már csak emlék Mozgósított a Horthy-rendszer. „Meg- , védeni a hazát a vörös veszedelemtől” ! adták ki e jelszót s még csak arciz- műk sem rándult meg ettől a fortéi- \ mességtől. János, a falu szolgája, éj­jel-nappal talpon volt. A „Sasas” be­hívókat kézbesítette. Olyan volt a falu, mintha a világ m -gveszekedett volna. Szülők a gyermekektől, asszonyok a férjektől, gyermekek az apjuktól, min­denki fájó szívvel búcsúzott legkedve­sebbjétől. Szomorú hangulat uralkodott. Még a harangok hívó szavában is rej­lett némi szomorúság. A hívők kisírt szemekkel mentek a templomba, hogy vigasztalást nyerjenek. A pap a szó­széken nagyon szépen beszélt. A gyen- geszívűek még sírtak is a megható 6zevak hallatára. A prédikáció a ma­gyar hazáról, a háborúról és a hősök­ről „zólt. Az istenverését kérte a vörös kommunistákra, égig magasztalva a szent magyar hazát. Nem rettent visz- sza a háború borzalmaitól, a gyilkus- ságtól és a rágalomtól sem. Ez pedig halálos bűn. Gyilkolni is lehetett. Ülésért még a mennyországba is be­juthatott mindenki, csak a vagyon megmaradjon. Ez szent és sérthetetlen volt őnáluk. A behívók egymás után érkeztek a faluba. Egy napon János hozzánk is elhozta a szomorú levelet. Fájdalmas I perceket éltünk át. Be kell vonulnia, l I frontra kell mennie a családfőnek. Öt ! apró gyermek vált meg kenyérkeresö- i j jétől. Az anélkül is kevés tartalékunk,] hamar elfogyott. Nyomorúság és éhség következett. Édesapám frontról küldött leveleiben mindig csak b zta- tott. Ez azonban nem töltötte meg az éléskamrát. A türelem fogytán volt. Egy napon elhatároztam, hogy kérvényt írok Horthy őfőméltóságának. Engedje haza apámat, mert a család szána'mas állapotba került — ez volt röviden a kérvény tartalma. A kérelem süket fü­lekre talált. Állapotunk nem javult. Sok szegény család került súlyos helyzetbe ebben az időben. Bezzeg nem görbült meg még a haja szála sem azoknak, akik azt tartották, hogy ha egy tehén kevés, akkor kettőt, sót többet adok, de a frontra akkor sem megyek. Ezek voltak a falu díszei, akiknek példát kellett volna mutetniok a hősiességben. Vári, az akkori főjegy­ző úr. Varga, a bíró, a falu atyaiste- ' nei, sakkal ravaszabbak voltak annál, hogy a frontra menjenek. Jobbnak lát­ták ők idehaza. Bíró uram, mint a páva járt-kelt az utcán. Igazi kulák termete esek úgy himbáló'cizott járás közben. Még a fejét is elfordítotte, mikor a ember találkozott vele. Talán szégyelte már, hogy sokat járok kö­nyörögni egy cipőjegyért. Bizony, so­kat voltam nála és mégsem adott. Kellett az a rokonoknak, no meg azu­tán pénzt is lehetett belőle csinálni. Kevés volt még a mulatozásokhoz a szegény családok had’segélye, amit zsebükbe süllyesztettek. Vári jegyző úrnak még a pénzverde is elégtelennek bizonyult volna. Teaes­teket rendezett. Szeszélyes egy embet volt. A piszkos, alattomos munka min­den lehetőségét felfedezte, csakhogy jól élhessen. így „tengették” a múlt­ban gondtalan életüket Bússá község vezető személyei. * A község lakói kell, hogy tanulságot meríts nek a múltból. A csalókkal, az ingyenélőkkel egyszersmindenkorra le kell, hogy számoljanak. A nemzeti bi­zottságokról szóló törvényjavaslat ki­bocsátása komoly lépést jelenthet a község fejlődésében. Ehhez azonban szükséges, hogy a lakosság is komo­lyan gondolkozzon és a közelgő vá­lasztások alkalmával a község élére új, megfelelő emberek kerüljenek. Igazi munkás- vagy panasztvérből származó becsületes emberek, akik 0 nép Ügyét szívükön viselik, akik nem élnek visz- sza a nép bizalmával. Bán Zoltán Felkészülten várjuk a tavaszt A nyitrai kerületben a vágsellyei pápá llomás rendelkezik a legnagyobb gép­állománnyal. A gépállomás dolgozói már a javítások megkezdésekor tudatában voltak, hogy mit jelent a reájuk bízott gépek szakszerű megjavítása. Tud­ták azt nagyon jól, hogy szövetkezeteink csak jól megjavított gépekkel tud­ják tervüket teljesíteni. Éppen ezért kétszeres szorgalommal fogtak a téli javítási terv teljesítéséhez. A hatodik részleg vezetője Filo elvtárs, aki három társával a kiegyenlítö-ht- dakat javítja, napi tervüket 200 száz alékon felül teljesítik. Filo elvtárs a gépállomás legjobb dolgozói közé tartó zik. Havi keresete meghaladja az 1.600 koronát. Szorgalmával és munkaszeretetével a munkatársai legnagyobb meg­becsülését vívta ki. A vágsellyei gépállomás munkásai a gé pjavitás tökéletes végrehajtásával biz­tosítják a jövöévi talajmunkák akadálymentes elvégzését. Felkészülve várják a tavaszt. Tardoskedd dolgozó népe február 3-án este összejött a mozi helyiségé­ben, hogy véleményt mondjon a nem­zeti bizottságokról szóló új tör vény­javaslatról. Az egybegyűlteket a nem­zeti bizottság alelnöke üdvözölte. Szlo­vák elvtárs, a járási kiküldött ismer­tette a nemzeti bizottságok keletkezé­sét és működését. Megvilágította, mi­ért vált szükségessé az új törvényja­vaslat. — Ez amit én most itt elmondtam kormányunk részéröl, csak javaslat. Csak úgy lesz belőle törvény, ha ti is jóváhagyjátok. Ezért szükségünk van arra, hogy mindannyian véle­ményt mondjatok, fejezte be beszé­dét Szlovák elvtárs. Megindult a vita. A hozzászólások folyamán felelevenedett előttünk, hogy a múlt rendszerben, hogy is élt a falu népe. Skolec elvtárs felszólalásá­ban arra mutatott rá, milyen káros és gazságtalan munkát végeztek a falu­ban a jegyzők.' Árendás elvtárs be­bizonyította, hogy a Magyarországról áttelepült dolgozók sorsa semmiben sem különbözött az első Csehszlová­kiában élő magyar dolgozók sorsától. — Mindkét országban az urak vezet­tek. Én 18-20 filiér órabérért dolgoz­tam Tatabányán, de volt úgy, hogy csak minden második nap volt szá­momra munka. Ezek az idők elmúl­tuk. Ma, mi dolgozók, munkások és parasztok, akiknek azelőtt még ke­nyerük is szűkén volt, igazgatjuk or­szágunkat s törvényeket hozunk. Ez a különbség a két rendszer között. Bán Béla tanító elvtárs szavait oz ifjúsághoz intézte. Bebizonyította hogy fiatalságunk kapta a legtöbb jót ebben a rendszerben. Polák tan-tó elvtárs megerősítette Bán elvtírs szavait. Majd kérte a nemzeti bizott­ságot, hogy a jövőben még szorosabb kapcsolatot teremtsenek a tanítók és a nemzeti bizottság között. „Mi taní­tók a névből származunk, a népnek szolgálunk, éppen ezért karöltve együtt akarunk dolgozni az új nem­zeti bizottsággal népünk boldogabb jövőjéért." Tatai Mária elvtársnő nagyon szé­pen. de egyben élesen rámutatott or­ra, hogy mi a kötelességük a dolgozó anyáknak. „Amikor én iskolába jártam csak egy saját könyvem volt. Vájjon hány könyve van m.a a fiamnak? Én 12 éves koromban már szolgáltam. És mit csinál ma az én fiam? Ezt tartsuk szem előtt mindig és azt, hogy miért volt az úgy a múltban. Azért mert az urak vezettek. Ma már minden megváltozott. Ezért én helyeslem az új törvényjavaslatnak azt a pontját, hogy a megválasztott vezetőt le lehet váltani, vissza lehet hívni, ha nem teljesíti becsületesen kötelességét.’’ A további felszólalások a múlt és a jelen összehasonlításával foglalkoz­tak. A vitából megtudtuk azt is, hogy a régi nemzeti bizottság miért nem tudott elérni 100 %-os eredményeket. A reakció ebben a faluban a legéles- sebb fegyveréhez, a sovinizmushoz nyúlt. Igyekezett lépten-nyomon gyű­löletet szítani a magyar és szlovák dolgozók között. Ha figyelembe vesz- szűk ezt a körülményt, akkor megál­lapíthatjuk, hogy óriási eredményt jelent az, hogy ma Tardoskedien egymás után állnak fel a magyar és szíovák dolgozók, hogy: együtt akarunk dolgozni, nem hagyjuk magunkat töb­bet félrevezetni. A tardoskeddi dolgozók határozot­tan kiálltak az új törvényjavaslat mel­lett. Helyeselték, hogy új jogokat kap a nemzeti bizottság és hogy köteles lesz a népnek beszámolni munkájá­ról. A mták kiértékelésénél bátran el­mondhatjuk, hogy Tardoskedd népe nagyra becsüli az új törvényjavasla­tot. Látják, hogy a felszabadulás óta már mi mindent kapott a község. Új községháza épült, a faluban uta­kat, járdákat építettek. Sportpályája is van a közzségnek. Az új házak hosszú sora már az állomásig húzódik. Mindezt jól látják a falu lalcói, lát­ja ezt az ifjúság is. Éppen ezért na­gyon csodálkoztunk rajta, hogy a vi­tában az ifjúság sorai közül egyetlen felszólaló sem akadt. Az ifjúság jelen volt, de hallgatott. Azért hallgattak, mert elgondolkoztak azon, amit hal­lottak? Kell, hogy ők is szem előtt tartsák az idősebb dolgozók kijelenté­sét: a választásoknál nem azt fogjuk nézni, hogy milyen nemzetiségű az elvtárs, hanem azt, hogy milyen mun­kát végzett a nép, az állam, a falu érdekében. Ezt tartsák szem előtt a fiatalok is. Az ifjúsági szervezetnek is ki kell vá­lasztani legaktívabb, legjobb tagjait és jelölni kell őket a nemzeti bizott­ságba. ök fogják ott képviselni az if-i júsági Szövetséget. A szövetség többi tagja pedig még jobban, még aktívab­ban kapcsolódjon be a munkába, hi­szen erre a tardoskeddi ifjúságnak minden lehetősége megvan. A néppel a népért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents