Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-02-06 / 10. szám
f/Miel étotely! cÁz ehő koztázjxiiág, niunka na(tó(áhól •k ★ ★ Hogyan éltek a munkanélküliek?-------------oiifids&g------------T934, február 6. Idősek mondják a fiataloknak A Magyar Nap című újság 1937. február 7-i, vasárnapi számában a következőket olvashatjuk: Február 6-án zajlott le Érsekújvár '’áros képviselőtestületének ezévi közgyűlése. A napirend előtt dr. Holote városbíró bejelentette, hogy e városban még ezévben sor kerül egy kaszárnya építésére 4 milliós költséggel. Ugyanakkor még sor kerül ez évben az új járásbíróság épületének a felépítésére is. Prochászka, kommunista képviselő tiltakozott az ellen, hogy az egyik városi lapnak kétezer korona szubvenciót ed a város dacára annak, hogy a lep állandóan a munkásosztályt támadja. Ezt írté a Magyar Nap 17 évvel ezelőtt. Itt megjegyezzük, hogy a városnak ugyanekkor 11 millió korona adóssága volt és nagy volt e munkanélküliség. A várasbíró úgy képzelte el a dolgot, hogy a kaszárnya és az új járásbírósági épület felépítésével csökken majd a munkanélküliség. Kaszárnyákat építettek és nem lakóházakat dacára annak, hogy lakáshiány volt a városban. Így volt ez régen. Érsekújvár a nyomor városa volt. Ma híre sincs a munkanélküliségnek és a nyomornak. A városban nagy építkezések folynak. Most nem kaszárnyát, hanem lakóházakat építenek. Az ősz folyamán közel 300 lakásegység építésének fogtak neki és május elsejére a a lekásegységek nagyrésze elkészül. Az új lakások megújítják majd a várost, amelyet 1945 március 14-én e háború legutolsó idejében rommá döntötték az amerikai bombázók. így segítették az amerikaiak hazánk felszabadítását. Azt pedig talán felesleges mondanunk, hogy a városnak ma nincs adóssága. Az ifjúság is boldog életet él. A városban kibővültek az üzletek és gazdag kereseti lehetőséget nyújtanak a fiatalságnak. Virágzik a kultúráiét is és a sport. A városi színházban, a Sokol-teremben gazdag, tartalmas kultúrműsort mutatnak be. Sok iskola is van a várasbán. A város népe előtt nem közömbös a nemzeti bizottságok választásával kapcsolatos törvényjavaslat megvitatása sem. A város minden üzemében, minden iskolájában megvitatják a törvény- javaslatot. A tömegszervezetek szintén kezdeményezik a vitákat. Van o’yan üzem, ahol már két6zer-háromszor vitatkoztak a törvényjavaslatról. Az idősebbeknek eszükbe ven még a régi városi testület átkos munkája. Dr. Holota volt városbíró nevét sokszor hangoztatják. Ágh József elvtárs, aki a lengyárban dolgozik elmondja, hogy külön engedéllyel mehettek csak be a munkások a városbíró elé. A városbíró szobájában szivarfüstfelhő kéklett. Amikor nem volt kedve valakivel szó- baállni, akkor egyszerűen kitessékelte, hiába volt a kezében a látogatást engedélyező cédula. A munkások kívülről fenyegethették a városházát, közben korgott a gyomruk. De a törvényekbe, intézkedésekbe nem szólhattak bele és nem is javasolhattak semmit. A fiatalok ma már alig hiszik el a régi időben történt eseményeket. Csodálkoznak rajta, hogy nem mehetett be a dolgozó a városbíróhoz, akkor, amikor akart. Csodálkoznak azon, hogy a dolgozók nem szólhattak bele a törvényekbe és minden intézkedés rajtuk kívül történt. Azonban a mai fiatalok nagyon örülhetnek annak, hogy abban a korban nem éltek. Majd megtudták volna akkor, hogy mi a cifra farsang. Az ifjúság ma dolgozhat és a munkájával é- pítheti jobb, szebb jövőjét. Régen pedig a fiataloknak harcolni kellett a munkáért, azért, hogy dolgozhassanak. Nagy harcba került akkor a legszűkösebb megélhetés is. Rongyosruhájú fiatalokat vertek meg télen a csendőrök a városháza előtt azért, mert munkát követeltek. Akkor még dolgozni sem volt joga az embernek, nemhogy beleszólni a városi képviselőtestület megválasztásába. Most jó ruhában járnak e fiatalok és szórakozhatnak, tanulhatnak. A nemzeti bizottságban is van hely a számukra. Gyakorolhatják az államhatalmat. A fiatalok komolyan is veszik ezeket a lehetőségeket és élnek is vele. Most látjuk ezt, amikor a nemzeti bizottságokról szóló törvény- javaslatot vitatják meg, hogy a fiatalok belekapcsolódnak a vitába, mert a javaslataikkal is a saját jövőjük építését segítik elő. B. I. Alig tudjuk kikerülni az utcát elöntő sártócsákat, ahogy befordulunk a Tüzér-utcába. Ez az utca már túlesik a jómódú negyeden; itt már elmarad az aszfalt az ember lába alól. Alacsony, kopott viskók kuporodnak az utcának mind a két oldalán, valamirevaló házat már az egész környéken alig látni. Ez itt már a nyomor, a szegénység birodalma. Tüzér-utca, Tatár-utca, Magasutca, Hosszú-utca, mind egy-egy állomásai annak a rettenetes nyomorult- ságnak, ami a proletariátust sújtja s ami abban a gyötrő bizonytalanságban és máról-holnapra való tengődésben csúcsosodik ki, aminek munkanélküliség a neve. Nr Tüzér-utca 71. A kínosan szegényes, de tiszta szobácskábán egy házaspár lakik. A férfi — öreg, robotban megrokkant munkásember — a városi fűrésztelepen dolgozott, ahonnan nyolc héttel ezelőtt elbocsátották. Azóta munka nélkül van. Munkanélküli segélyt nem kap. Egyedüli „jövedelmi forrása” az a pár korona, amit a szakszervezettől kap. — Hát akkor miből élnek? — kérdezzük tőle. — Hát kölcsönökből, meg abból, hogy eladogatunk egyet-mást. — Mit ettek ebédre? — Rántott levest. Tegnap tört krumplit ettünk. Néha babra is telik. — És vacsorára? — Azt már egy hónap óta nem ettünk. örülünk, ha ebédre futja. Pár számmal odébb. Ugyanez a kép, csak a keret más. A férfi a bútorgyárban dolgozott, hat héttel ezelőtt felmondtak neki, azóta munka nélkül van. Most csak az asszc y keres. Mosni jár. de csak néha kap munkát. — Amikor jól megy, száz koronát is megkeresek egy héten — mondja. Ebből a száz koronából élnek hárman, meg abból a segélyből, amit a férfi a szakszervezettől kap. Megpróbáltuk összeállítani e mult- heti étrendjüket. A következőképp fest: ★ Nem elsőízben tesszük most szóvá azokat a brutalitásokat, amelyek a rendőrségen előfordulnak. A tények végtelen sorozata bizonyíthatja, hogy a pofon, a gumibot és a gúzsbakötés, meg az inkvizíció többi eszközei, jelentős helyet töltenek be azok között a nyomozati eszközök között, amelyekkel a rendőrség közegei érdemeik számát szaporítani igyekeznek. A rendőri erőszakosságok legfrissebb hajtása a következő: A múlt hó 28-án éjjel, — mint már röviden hírt adtunk róla — a detektívek előállították Klein ifjúmunkás elvtársunkat, aki ellen az a gyanú merült fel, hogy agitációs feliratokat festett a házfalakra. A letartóztatás azon az alapon történt, hogy a fiúnak pirosfes- tékes volt a keze. Tizenegy óra tájban kísérték be a detektívek Klein elvtánsunkat az őrszobába. Átadták az ügyeletes altisztnek. Pécsinké rendőrőrmesternek, aki nyomban hozzákezdett a vallatáshoz. Ez a fiú előadása szerint abból állt, hogy Pecsinka, a közben ugyancsak az őrszobára érkező Pacsay rendörfogal- mazóval együtt nekiesett és össze-visz- sza pofozta. Előbb azonban ez őrszobában tartózkodó „iletéktelen” szeméHétfő: Reggeli: semmi. Ebéd: rántott leves. Vacsora: vízben főtt kukurice- dara. Kedd. Reggeli: semmi. Ebéd: krumplíleve6. Csütörtök. Reggeli; semmi. Ebéd: káposzta. Vacsora: káposzta. Péntek. Reggeli: semmi. Ebéd: káposzta. Vacsora: rántott leves. E mellett kenyér. . — És hús? — Hat hét óta e színét se láttuk. Jó, ha kenyérre, meg krumplira telik. c*. ★ Más. Hat-hat lépést terjedelmű kis szoba; egy öttegú család lakik benne. A férj, a feleség és három gyerek. A legidősebb nyolc, a legfiatalabb három éves. A férfi sütőmunkás volt; a múlt év augusztusa óta munkanélkül van. Munkanélküli segélyt nem kap. Az asszony nem tud keresni, mert a gyerekek mellett kell lennie, a férfi trő- gerolni jár. — Ha egy kocsi fát lerakok — mondja — tizenöt koronát kapok. Tizenöt koronából három napig is kihúzzuk. — Hogy-hogy? — Hát úgy, hogy az asszony, meg a gyerekek fechtolni járnak. Hol itt, hol ott adnak nekik valamit enni. Én meg csak elkínlödok valahogy. — Mit ebédeltek tegnap? — Tegnap véletlenül semmit. De ma itthon ebédelünk mindannyian. — Mit? — Krumplilevest. •k Más. A férfi építőmunkás; egy éve munka nélkül van. Munkanélküli segélyt nem kap. — Egy darabig kaptam — mondja — de eztán megvonták. Szezonmunkásnak nem jár. — És most miből élnek — kérdezzük tőle. — Hát itt-ott akad valami munka; trógerolás meg ilyesféle. Most ugyan ez is csak ritkán akad. mert megszűnt a forgalom. He aztán nincs más, kiviszünk az ócskapiacra egyet-mást. — Mit ettek ma ebédre? • — Ma tört krumplit ettünk. Tegnap meg babfőzeléket. Azelőtt kukoricakályeket eltávolították onnan, hogy az inkvizíció szemtanúk nélkül folyjon le. A teljesen egyéni értelmezésű vallatás befejezése után, a rendőrségi fogdába vitték Klein elvtársunkat. Belökték egy zárkába és rácsukták az ajtót. Szenvedései azonban még itt sem értek véget. Hajnaltájban két egyenruhás rendőr állított be a zárkájába és újra összeverték. A látogatást nemsokára megismételték, ezúttal azzal mulattatták magukat, hogy a már amúgyis agyongyötört gyereket guzs- bakötötték. Harmadik látogatásuk abból állt, hogy bilincset raktak a kezeire. összesen 49 órát töltött Klein elvtársunk a rendőri fogdában, tehát többet, mint ameddig a rendőrségnek — a perren .tartás értelmében — jogában állt volna fogva tartani. A fogvatertás különben is teljesen önkényesén történt, mert a terhére rótt vétség nem volt olyan súlyos, hogy jogalapul szolgálhatott volna a fogvatartásra. Vasárnap éjjel egy őrekor hagyta él Klein elvtársunk a rendőrségi fogházat és az átélt izgalmaktól teljesen kimerülve tért vissza szülei lakására. (A Kassai Munkás 1922. május 4. számából) sát. Amikor a nyúl megfiadzik, húst Is eszünk. Ügy minden három hónapban ... A nyulek még a „jobb időik” maradványai. Akkor vették még, amikor a férfi munkában volt. Azóta ez a két nyúl látja el őket hússal. V Más. Kívülről kopott, szürke viskó, belülről a tőkés rend minden bűne és gyalázata. A három méter kis szobában egy ágy, egy stelázsi, meg három szék a bútorzat. Nyolcvan korona bért fizetnek érte havonta. A férj ácsmunkás volt; négy hónap óta munka nélkül van. Munkanélküli segélyt nem kap. Az asszony egy darabig takarítani járt, de várandós lett és az orvos eltiltotta a munkától. A szakszervezet rendesen segélyezi őket, de ennek a pénznek a nagyrészét felemészti a lakbér. Hogy mikép élnek? — Amikor van, eszünk, amikor nincs — nincs — mondja a férfi. És az asz- szony, akit már csak néhány hét választ el a szüléstől, rábólint a fejével, hogy úgy van. Kenyéren kívül hétfőn káposztát e- bédeltek. Kedden a férfi semmit, az asszony levest. Szerdán se a férfi, se az asszony nem ettek egy falatot sem. Csütörtökön aztán a szomszédok hoztak nekik egy kis tört krumplit. De ennek csak egyik felét ették meg aznap, a másik felét eltették péntekre. Különben pénteken sem ettek volna semmit. •k Száz, meg száz ilyen sötét kietlen nyomorképet lehet látni a munkanélküliek táborában. A munkanélküliek száma állandóan nő és minden új nap a gyötrelmek sorozatát jelenti azok számára, akiket az utcára tett a tőkésrend. Hogy mi lesz ennek e látszólagos csendes éhezésnek a vége? Erre a kérdésre a munkanélküliek elkeseredésének tettéválása adja meg a méltó választ. (A Kassal Munkás 1922. április 7-1 számából.) ★ A tanonc élet éb ül A Légionárius-téren posztoló rendőrök tegnap hajnalban észrevették, hogy Hustálv János cipészmester műhelyéből sűrű füst tör ki és ugyanonnan segélykiáltások hallatszanak. A rendőrök a zárt ajtót betörték és úgy hatoltak be a helyiségbe, amelyben egy eszméletlen állapotban lévO fiúcskát találtak a gomolyqó füstben. A füst a műhelyben lévő szemétládából eredt, amely a kályhából kipattanó szikrától tüzet fogott. A tüzet az időközben fel lármázott lakók segítségével eloltották, a kis fiúcskát pedig eszméletre térítették. Megállapították, hogy Bányádszky János 15 éves la- noncról van szó, akit mestere elűző este bezárt a műhelybe, úgy hogy a szerencsétlen fiú a tűz kitörésekor nem tudta elhagyni a szobát. A fiút. mivel rosszullétről panaszkodott, a Komensky-kórházba szállították. — Arról nincs hír. hogy a mester ellen, akinek a gondatlansága nagyon köny- nyen még súlyosabb következményekkel járhatott volna, indult-e meg valamilyen eljárás, amint annak lénnie kellene. (A Kassai Munkás február 16-i számából.) 5 A nagytapolcsányi csuhás hőstette Félig agyonvert egy áldott állapotban lévő asszonyt Hírhedt fészek ez a Nagytapolcsány. Nemrégen történt csak, hogy egy főhadnagyi uniformisba bujtatott vadállat, bizonyos Tejhmenn nevezetű, meggyilkolt egy nagytapolcsányi családapát, akit ma özvegye és négy árvája sirat. Most újabb botrány színhelye lett a kis vidéki város. Ezúttal azonban nem katonatiszt a botrány hőse, hanem az isten szolgálja, Krisztus apostolinak nagytapolcsányi helyettese, dr. Bund«la plébános úr. Ez a csuhába bújt Lucifer november 15-én úgy elverte kocsisának a feleségét, hogy a szerencsétlen asszony abortált. Okot erre a csúnya botrányra az "szolgál látott, hogy papgazdasszony tyúkja ez istállóban elhelyezett zabosládába járt tojni s a kocsis, aki a tyúkot nem vette éozre, beleszórta a ládába a zabot s a tyúk megfulladt. A gazdasszony kereste a tyúkot, de nem találta. Csak később találta meg ezt a kocsis felesége, mire a „nagyságos asszony” a legválogatott szavak kíséretében kijelentette, hogy a tyúkot a kocsis készakarva fojtotta meg. A kocsisné védekezett a durva támadás ellen, mire a „nagyságos asszony” bepanaszolta őt az uránál. A felbőszült csuhás erre — mikor a férj nem volt odahaza — kétszer arcul ütötte a pro- letárasszonyt s mikor ez kijelentette, hogy feljelenti őt. leteperte a szegény asszonyt a zabosládára és addig ütlegelte, míg önkívületbe nem esett. A szegény szerencsétlen asszony abortált és volt dolga vele orvosnak, szülésznőnek, míg eszméletre bírták téríteni. Ha nem ismernék Bundala úr durve- lelküségét, azt kellene hinnünk, hogy a példa vonzóerejénél fogva azt a megvadult egyenruhás fenevadat akarja utánozni, aki nemrég leszúrta bajo- nettjével a sokgyermekes családapát. De nem, nem — Bundala úr vérre és jajra szomjazó lelke eredetit produkált: 6 csak áldott állapotban levő proletárasszonyokat ülkyel halálra — isten nagyobb dicsőségére. A kocsis is ártatlan volt, a felesége is, no meg ez a szerencsétlen tyűk is, amely jobblétre szenderült, de a zsiványlelkü csuhás túltette magát lelkiismereten és humanizmuson s a legberomibb midőn állt bosszút ez ártatlan asszonyon. Vájjon mit olvashatott ki őatyasága ezen a diadalmas napon a breviáriumból? S miről turbékolhatott éjjel per- gőnyelvü gazdasszonyával, a „nagyságos asszonnyal”? Azt csak a falon függő feszület tudná megmondani. (A Népszava (Munkáslap) 1921. november 26-i számából.) •Jr Tanoneélet Liebermann cipésznél (Légionárius-tér 19. sz.) egy ifjúmunkás és egy segéd dolgozik. Az ifíúmunkás, (vagy ahogy az érzékenyszívü „jóemberek" mondják, a „jövő generáció”) persze háziszolga is egyszersmind, sőt majdnem megfordítva: Liebermann úr háziszolgáját még cipésznek is tanítja. De mindenekelőtt háziszolga: ő porolja a pokrócokat, ő mángorol és ő végzi a hasonló munkákat, amelyek mind szükségesek ahhoz, hogy becsületesen talpalhassa a cipőket. De azért nem teszi mindezt ingyen: kosztot is kap az ifjúmunkás. Reggelire rántott levest, ebédre, ami az asztalról marad, és vacsorára kávét Ebből az étkezésből kell az erőt merítenie a napi 10—11 órás robotra! Mert ennyit dolgozik minden nap: reggel félnyolctól ebédig, vagyis egvip, ebéd után, vagyis félkettőtől este 7-ig. Hogy a nyolcórás munkanap törvény, az nem rontos. Ilyen körülmények után nem csuda, ha a tizenhat hónap óta ott lévő ifíúmunkás kénytelen más helyet keresni. Amint már mondottuk, ez az eset nem egyedülálló. Ez a tanoncélet általános rajza. És ha a rendőrség olyan nagy erély- lyel tud belenyúlni az ifjúmunkásmozgalomba, belenézhetne ebbe a darázsfészekbe is. És követeljük is a kisüzemek hatósági ellenőrzését. (A Kassai Munkás 1922. március 4-1 számából.) Megkínoztak egy ifjúmunkást Újabb rendőri brutalitások. — Feljelentés Pacsay fogalmazó és Pecsinka érmester elten.
