Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-02-06 / 10. szám

ÚJ IFIÜSÄG A romániai magyar képzőművészet sikere C sorvassy István szobrász pályafutása világosan bizonyítja, hogy a Ko­mán Népköztársaságban mennyir e felkarolják a művészetet. Módot nyújtanak rá, hogy fejlesszék tudásuk at és teljes mértékben kibontakozzon tehetségük. Csorvassy István 1912-ben Reghinben született. Nagyon szegény mun­káscsaládból származik. Rengeteget éhezett, már gyerekkorában maga tartot­ta el magát. Mint segéd egy bútorgyár ba került, ahol faragásaival csakhamar feltűnik. Nem áll módjában tovább ké peztetni magát. Csak miután a Szovjet Hadsereg felszabadította hazáját, akkor fedezik fel. Kiállítást rendez müvei­ből és nagy feltűnést kelt kiforrott, rendkívül kifejező realista ábrázolásá­val. Kiemelkedő alkotása a „Koreai pa rtizánok” csoportja. A haza és a sza­badság szeretete szerves egységbe olva sztja a csoportot. Bátorság és határozottság jellemzi a partizánokat, akik életük árán is védelmezni akarják hazájukat. Ezt a művét a „Békedíj”-al tüntették ki. Csorvassy alkotásaiban valóban testet ölt a nép vágya és elgondolása. Hűen kifejezi azt a tényt, hogy a művész saját akarata és a néppel való össze- forrottsága által egy valóban haladósz ellemü kultúra gyökereit képezi. A inunkaerfítartalékok isko'áinak növendékei ígv segítik Korea újjáépítését Az állami munkaerötartalékok nö­vendékei nagy mennyiségű pénzösszeg­gel segítik a háborúban tönkretett Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság gazdasági újjáépítését. A bratislavai és zsolnai kerületben eddig több mint 40.000.— koronát for­dítottak tanulóinak erre a célra. A sta- rá túrái 2. számú munkaerőtartalékok iskolájában 5.700.— koronát gyűjtöt­tek össze. A nagyszombati 3. számú tanulóotthon ifjúi 4.58tí.—, a mártoni tanulók pedig 3.000.— koronával se­gítik Korea újjáépítését. Az az ember, aki dolgozik, hibát is követ el, egyszer kisebbet, másszor negyobbat. Eredmény nem születik anélkül, hogy egy-két hiba közbe ne csússzon. Ez így volt mindig és így van még ma is. Ugyanezt a mondást alkalmazhatjuk egy üzemre, vagy akár egy járásra is, mert az elért eredmények mellett szép­szerivel akadnak hibák is. Még olyan járásban is, ahol aránylag jól megy minden. Így van ez a galántai járásban is, legalább is a CsISz-szervezetek mun­kájában. A járáshoz 22 község tartozik s a 22 község közül egy tucatban al­szik a CslSz-szervezet. Még olyan köz­ség is akad, ahol azt sem tudják, hogy mi az a CsISz, egy szóval, még CsISz- szervezet sincs. A járás legfájóbb pontja a Fucsík- jelvén; szerző mozgalom és a politikai oktatás A járásban nincs egy olyan CslSz-szervezet, ahol úgy istenigazára jól dolgoznának az olvasókörök. — Hivatalosan egy olvasókörünk sincsen — mondja Orel Károly, a járás agitációs és propaganda felelőse. Ahol megalakulna az olvasókör, ott ezért nem dolgozik, mert nincsenek könyvek, vagy helyiség, ahol időközökben össze­ülhetnének, hogy megbeszéljék az el­olvasott könyvek tartalmat. Bizony, a galántai járásban sok köz­ség van, ahol a könyvtárak vezetői még mindig nem gondoskodtak erről, hogy a könyvtárakban bő választék legyen szebbnél-szebb és jobbnál-jobb köny­vekből és hogy az ifjúság megtalálja azokat a könyveket is, amelyekre igényt tart. Természetesen, ha a könyvtárve­zetők így gondoskodnak a könyvekről, akkor az ifjúság hiába tűzi ki maga elé célul ezt, hogy megszerzi a Fucsík- jelvényt, mert e célkitűzés csak cél­kitűzés marad. AHOL JÖL DOLGOZNAK Nádszeg a Kis-Dunától alig egy pár száz méterre fekszik. Távol az állo­mástól. Galántától egy jó félóra út au­tóbusszal. Nádszeg régen arról volt hí­res, hogy verekedős emberek és buzgó katolikusok laktak ott. Olyanok, akik annyira tisztelték a keresztény törvé­nyeket. hogy például, ha verekedtek és ha megszólalt a harang, akkor félbe­hagyták 'a verekedést és levett kalap­pal imádkoztak. És ha elnémult a ha­rang zúgása, akkor újra kezdték ott, ahol abbahagyták. Erről volt régen ne­vezetes/ ma pedig arról, hogy jó szö­vetkezete és kiválóan dolgozó CsISz- szervezete van. A falu fiataljai minden munkában példásan megállják a helyü­ket. A politikai oktatás terén a legjobb eredményt érték e! e járásban. Kul- túrtéren is aktív műnkét fejtenek ki. Az elmúlt évben sok szép kultúrfellé- péssel szórakoztatták a község dolgozó parasztjait. A KOSSUTI FIATALOK IS ÁLLJAK A SARAT Ki ne ismerné a véres kossuti ese­ményeket. Azt a felejthetetlen napot. Ez az eset, melyet most mondok el, még akkor történt, amikor a falusi CslSz-szervezetekben a fiatalok nem szívesen vállaltak funkciókat s ennek következtében a helyi vezetőségekbe gyakran olyanok kerültek, akiknél; ott semmi keresnivalójuk nem volt. Ilyen felelőtlen CslSz-tagokból álló vezetőséget találtam Vágfokon is, ahol bizonyos dolgok elintézése miatt hosszabb ideig tartózkodtam. Ottlé­tem alatt megismertem az egész veze­tőséget, s részben a tagságot is. Az említett helyi CslSz-szervezet elnöke Nyers Sándor volt. Azt, hogy elnök lett, sem ő, sem a tagság nem tudta. Én is csak jóval később tud­tam meg „elnökké választásának tör­ténetét" Kocsis elvtárstól, a helyi CslSz-szervezet volt elnökétől, ö így mesélte el az esetet: — ,,Az elmúlt év októberében vo­nultam be katonának, s bevonulásom elOtt már nem volt annyi időm sem hogy összehívhattam volna a tagsági gyűlést, ugyanis a városban dolgoz­tam, s hetente csak egyszer, legfeljebb kétszer jártam haza. Nem tudtam már többet tenni, csak annyit, hogy a bélyegzőt átadtam Nyers elvtársnak — aki vezetőségi tag volt — azzal a megbízatással, hogy a legközelebbi gyűlésen válasszanak új elnököt, s a megválasztott új elnöknek adják át a bélyegzőt. Nyers elvtárs azonban más­képp cselekedett. A legközelebbi gyű lésen kijelentette: Ö az új elnök, s hogy erről mindenkit meggyőzzön, fel­mutatta a bélyegzőt. Ezután javasla­tot tett új vezetőségi tagok és funk­cionáriusok megválasztására. Felolvas- ta a jelöltek nevét. A tagsáq mély hallgatással fogadta a javaslatot Nyers kihasználta a CsISz-tagok této­vázását, s kijelentette, hogy az új ve­zetőséget megszavazottnak tekinti, amit azzal indokolt meg, hogy senki­nek sincs ellenjavaslata, sem ellenve­tése. így lett Nyers Sándor- CslSz- elnök és a legjobb cimborái vezető­ségi tagok.’’ Májusi szombat este volt, amikor Vágfokra érkeztem. Az állomásról a falu felé haladva lépten-nyomon tán­coló párokkal, illusztrált falragaszok­kal találkoztam, melyeknek vastag betűi . tudtomra adták, hogy este o helyi CslSz-szervezet a Vág partján majálist rendez. Egy-két falragasz ellentétben a többitől kultúrműsorral is csábította a szórakozni vágyókat. Hosszabb kerdezősködés után ér­keztem meg a faluban lakó egyetlen ismerősöm lakására. Körülbelül hat óra lehetett. Olyan meleg volt, hogy a kutya lusta volt még rám vakkan - tani is. Tehat a majálisra kitűnő idő ígérkezett. Régi ismerősömet a mulatságra va­ló készülődés közben találtam. ■— Jókor jössz kedves barátom — fogadott üdvözlés helyett a kezét nyújtva — ma majális lesz a faluban! Másfél óra múlva kint voltunk a Vág partján, a majális színhelyén. Út­közben elmesélte, hogy a CsISz-veze- tőség müyen jól szervezte meg a ma jálist. A hangszóró mást sem tett, csak a mulatságra hívta a falu lakosságút Ezenkívül az iskolában sokszorosított meghívókat osztogattak ki a gyerekek között, hogy szüleiket és ismerőseiket hívják meg a mulatságra. S a teljes siker kedvéért, még a pappal is kihir- dettették a majálist. Mellesleg jegy­zem meg, hogy a tisztelendő úr csak 100 korona ellenében volt hajlandó ezt a szívességet megtenni. A jó propagáció meghozta a kívánt hatást- A Vág partján kint volt majd­nem az egész falu. A tánchely nyárfagalyakkal volt körülkerítve. A bejáratnál az elnök a titkárral a belépődíjat szedte. Fel­tűnt, hogy kint a kerítésen kívül ál­lók száma jóval nagyobb, mint a bent- lévőké. Eleinte azt gondoltam, hogy mielőtt bemennének, körül akarnak nézni. Azonban csakhamar meggyő­ződtem arról, hogi/ nem a kíváncsi­ság tartia őket a kerítésen k'vü1 Ugyanis mielőtt a beléptidijat beii- zettük volna, a következő jelenetnek vo'tunk a tanúi: Előttünk egv fiatalember kért 2 je­gyet. Az elnök készségesen nyújtotta feléje. — Mennyit fizetek? — kérdezte a fiatalember. — 50.— koronát! — hangzott a vá­lasz. — Hogy, hogy? Hiszen azt írták ki a plakátra: belépés tetszés szerint. — Ez igaz — sietett Nyers a ma­gyarázattal. A belépődíj tetszés sze­rinti, de legalább 25.- korona fejen­ként. 25.— korona az alap, azon felül pedig mindenki belátása szerint adhat tetszés szerint. A titkár elégedett vigyorral az aj­kán brílintgatott. — Érdekes ... — jegyezte meg a fiatal ember. Nyers figyelmen kívül hagyta a megjegyzést, s mint aki kötelességét jól végezte, egykedvűen turkált tz eddig befolyt pénz között. — Elég lesz 30 korona is! — szólalt meg ismét a fiatalember. — Megmondtam mennyi a belépő­díj, ezen nem lehet változtatni, mert amit én és a vezetőség elhatároz, azon az atyaúristen sem változtathat. Meg­értette . . . ? — No, hát akkor ehhez tartsa magát. A fiatalember kelletlenül kifizette az 50 koronát és szitkozódva átlépte kedvesével a zöldlombos kapu gyep küszöbét. Eltávozásuk után a titkár az elnök felé fordulva megjegyezte: —, Látod milyen zsugori a paraszt Mutatásra lenne esze, de hogy fizes­sen, azt nem. Utánuk mi kerültünk sorra. Fizetés közben én is megjegyeztem, hogy túl —=? magas a belépődíj. Velünk, talán azért mert nem ismert, nem beszélt „lóhát­ról." Elmondotta, hogy a CslSz-szer­vezet sportfelszerelést és könyveket akar venni a tiszta nyereségből Miközben beszélt, alaposan szem- ügyre vettem az elnököt. Pufók arcú, alattomos tekintetű, öntelt 23 év Kö­rüli, de legalább 30-nak kinéző legéni/ volt. Alacsony homloka, erőltetetten hullámzó barna haja és az egész arc­kifejezése nem gerjesztett semmi ro- konszenvet a ránézőben. Bementünk, s leültünk az első asz­talhoz. Ismerősöm táncolni ment. én pedig figyelni kezdtem az plnököt A kilátást ugyan erősen gátolta a friss- lombú kerítés, de elég közel ültem a pénztárhoz, s egy kis résen át. ha nem is tisztán, de azért elég jól fi­gyelhettem őt. Arra voltam kiváncsi, hogyan beszél és bán az emberekkel. Figyelésemet azonban nem kisérte szerencse. Egyre kevesebben jöttek- Jó félóra múlva beleuntam az ered­ménytelen figyelésbe. Felkeltem, hogy én is a táncolok közé álljak. Mielőtt elindultam volna egy utolsó haragos pillantást vetettem Nyers felé Nyers éppen akkor gyakorlott mozdulattal vágott zsebre egy nagy marék papír­pénzt. Nemsokára rá a pénztárt egy kékinges CslSz-tagra bízta, s melléje ellenőrül egy vezetőségi tagot, állított, ö pedig a titkárral a barátai me'lé ült, bort hozatott, s elkezdtek mulatni a. lopott pénzből. Nyers mellett egy 18-19 éves fiú üt, akivel bizalmas beszélgetésbe me- lült. — Az a fontos, hogy jó kádervéle­ményt adjatok rólam — összegezte mondanivalóját a fiú. — Attól ne félj, — biztosította ct Nyers — amíg engem látsz, addig nincs semmi baj, majd ha futok, ak­kor baj lesz. A fiú érdemesnek tartotta, hogy egy féldecit fizessen Nyers „jóindula­táért", de amikor rendelni akart Nyers fölényes mozdulattal leintette: — Hadd csak. ma én fizetek! Pohara után nyúlt és ivásra bíz­tatta a többieket. — Igyunk fiúk! — Hát már rég nem ittunk ilyen jót a CSM költségén — folytatta, mi­kor letette poharát. — Mondom, amíg én leszek az el­nök. nem lesz itt semmi baj. Kijelentése cimborái helyeslésére talált, amiért újból poharat ürítettek. Egy óra múlva, hárman már holt részegen az asztal alatt fetrengtek. — Bárcsak örökké te lennél az el­nök — sóhajtott az egyik, mikor ha­zafelé indultunk. A CslSz-tagoknak azonban gondjuk volt rá, hogy a kívánsága ne teljesed­jen be. Egy hét műim Nyers Sándor érdemeihez méltó helyre került, ter­mészetesen a saját költségén. —sziszi— Képek a galántai járás életéből 1 amikor a kossuti parasztok vérükkel j öntözték meg szeretett szülőföldjüket, testükkel védték igazukat, gyermekü­ket, feleségüket és nem utolsó sorban a becsületüket is. A kossuti fiatalok ma büszkék erre és méltók akarnak lenni az elesett hősökhöz és a fényes múltjukhoz. De tudják, hogy méltók csak akkor lehetnek, ha ma bátor har­cos polgárai lesznek annak a hazának, és jövőnek, amiért az apák és testvé­rek vére kifolyt a maseryki demokrá­cia hóhérjainak a golyói által. És ők méltók is. A lelkes kossuti fiatalok az elmúlt évben sok szép színdarabot ját­szottak. Most a „Csikós” című színmű­vet tanulják. A politikai körökben már a IV. témánál tartanak, s ha az előadó késve érkezik a körre, a fiatalok zú­golódnak és küldöncöt szalasztanak? ér­te, hogy jöjjön már, mert egy félórája vár rá 20 ember és húszszor félóra az drága sok idő. SZAKÁCSI ISTVÁN JO PROPAGANDISTA Szakácsi elvtárs Vizkeleten lakik, il­letve tanít. A CslSz-szervezet propa­gandistája. Szakácsi tanító elvtárs nem elégedett meg azzal, hogy már átvet­te a politikai oktatás III. témáját is, mert ö többet akar adni a fiataloknak. Előadásokat tart az ember fejlődésérő' és az élet keletkezéséről, amelyeket nagy érdeklődéssel hallgatnak a fiata­lok. A vízkeleti fiatalok is kiveszik ré­szüket a falu kultúréleté'böl. Már több színdarabbal és műsoros kultúresttel szereztek örömet az öreg bácsikáknak és nénikéknek, akik büszkék is a falu fiataljaira. AHOL ALUSZNAK A POLITIKAI KÖRÖK Taksonyban a tél beköszöntésével mély álomba szenderült a politikai kör, vezetőjével együtt. Boda János propagandista a járási Vöröskereszt titkára, aki azt hozza fel mentségéül a körök egyhelybeli topogásáért, hogy beteg és ezért nem tarthatja meg a köröket. Ezidáig mindössze csak két leckét vettek át az I. témából. És most Bode elvtárs vár a tavaszra, hogy majd akkor melegebbek lesznek és tovább folytatja munkáját. De ajánlatos len­ne, ha az illetékes szervek nem vár­nának őrá és a tavaszra. MAR VAN HELYISÉGÜK ÉS MÉGSE DOLGOZNAK A hidaskürti fiatalok eddig azzal ér­veltek, hogy ezért nincs olvasókörük és politikai körük, mert nincs helyiségük, ahol összejöhetnének gyűlésekre. No. de ez már régen volt. Ma már van helyiségük Is és mégis ott vannak, ahol voltak. És miért ? ... Hidaskürti fia­talok, a munka megkezdésével felelje­tek rá. Mutassátok meg, hogy ti is tudtok dolgozni és lelkesedni a virágzó jelenünkért és az épülő holnapunkért. CSM VAGY CSEMADOK Ez a probléma foglalkoztatja ma a felsőszeli fiatalokat. Már hónapok óta azon vitáznak a szlovák elvtársakkal, a magyar elvtársak, hogy mi a CSM és a Csemedok és hogy ki lehet tagja a CSM-nek és a «riadóknak. A vita eredménye az lett, hogy a CSM a szlo­vákoké, a Csemadok pedig a magyaro­ké. Hol vagytok politikai nevelők és já­rási funkcionáriusok? Miért nem vi'á- gosítjátok fe! a felsőszeli fiatalokat, hogy a CSM, vagyis a CsISz az a Cseh­szlovákiai Ifjúság Szövetsége, amelynek fajra, nemzetiségre való tekintet nél­kül tagja lehet minden 15 évet beoltott becsületes fiatal. A Csemadok pedig a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kul- túregyesülete, amelynek 18 évtől fel­felé tagja lehet mnden becsületes ma­gyar dolgozó, vagy értelmiségi. És vé­gül a cél és az eszme mind a kettőnél egy. Tehát CsISz L és Csemadok is. AKI CsISz-TAG, AZ ISTENTAGADÖ, mondják Nagymácsédon azok, akik­nek idegen a népi demokrácia. Misem természetesebb annál, hogy ilyen gon­dolat elsősorban a tisztelendő úr agyá­ban született meg, aki e fantasztikus kitalálását igyekszik elhitetni a szülők­kel, akik nem engedik gyermeküket sem a pionír-szervezetbe, sem ped o a CsISz-be belépni. Dehát Nagymácsédon is vannak értelmes emberek, akik megeáfolnak minden ehhez hasonló rá­galmakat, mint például Miklós Ignác és Gál Ödön, akik minden támadást visszaverve megalakítják Nagymáesé- don is a CsISz-szervezetet (te) <3 Igen vezetőség is volt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents