Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-01-30 / 8. szám
0) IFJÚSÁG | HÉTVÉGI VIDÁM OLDAL j Aminek nem szabadna lennie . . . — Miért ez a pánik ? — Abbahagyták a táncot és elkezd ték a kultúrműsort..'. (Ludas Matyi) Szerencsés fickó Egyik kutya, másik eb Ez én vagyok, ami az után derült ki, hogy az Érmelléki- űton a minap elestem. Nem vigyáztam és bizony alaposan »1- vágódtam. A kezemet el-, a felemet be-, a fogamat ki- és a térdemet feltörtem El-be-ki-fel De a d iktorok hamarosan rend- beho/tak és én nemsokára otthon ülve vártam barátaim részvétlátogatását. Jöttek is egymásután — No öregem — mondta az első — hadd nézzelek meg Tudod, micsoda örült szerencséd volt ? Gondold el, ha eltörik a szemüveged, úgy kivágta volna a szemedet hogy nézhetted volna Gratulálok öregem, ritka szerencsés fickó vagy, ezt jól meg liszt ad — Hallod-e — mondja a másik — kevés ilyen szerencsés fickót láttám még mint te Tudod. müven könnyén eltörhetted volna a térdkalácsodat? Fekhet- tél volna vele hónapokig Alapjában véve óriási szerencséd volt — Ez is- valami? — mondta fitymálva a harmadik — Azt nézd meg, mi történt Kút Jancsival Az sima területen esett el. nem lejtősen és mégis két helyen eltörött a sípcsontja, egy csigolyája kiugrott, a felső fogsorát ijedtében lenyelte — az igen, az esés volt, de ez?.. Mindig mondtam én, hogy te hurokban születtél Hogy valakinek m’ndenben ilyen szerencséje legyen' ... — Gratulálok barátom' — kiáltotta a negyedik, mikor ott gipszbe téve, sínbe rakva, botra támaszkodva meglátott. — Nem is tudom megmondani, mennyire örülök, hogy Ilyen olcsón megúsztad Először is a balkéz — nem mondom, az is kéz, de a johbkéz mégis csak más Vagy ha a fejedet az ütés csak két centivel lejebb éri, a halántékon, akkor barátom, kampec’ Mondhatom, óriási szerencséd volt I Megnyugodtam Van egy arab közmondás, amely szerint, ha egy ember mondja, hogy részeg vagv, azt kérd ki magadnak, de ha ketten mondják, menj haza és feküdj le. Nekem négyen mondták, hogy szerencsém volt. tehát semmi kétség. Ehhez képest mi az, hogy egy barátom 50 000 forintot nvert a Békekölcsönön! Az is valami? Balázs Sándor Újítási javaslataim ,Az írók Danaszkodnak, hog\ a kónvvé'ket sokáig nvomiák Néha több mint egv évig is a nvemd-'Ve,- vagv a kiadónál he vet a kézi-ot. Eze„ áldatlan helv/et megjavítására javasol ink: !. Ezentúl csak lektorok ír ianak regénvt vagv könyvet mert az ö műveik fél év alatt meoíelennek 2 A nyomdában szüntessék mPp „ oá iszedést és térjenek rá ismét a kéziszedésre, meri km t-í. m hónap alatt elkészülhet egy könw. Több • -i'ij panaszkodik hngv a ner -éti bizottságok nem gondoskodnak számukra lakás -ól és kosztról Javasoltuk no** az illető nemzet' bizottságok hozzanak határozatot, hogy a tan’tók ezentúl: 1. nem lakhatnak, 2 nem alkatnak 3. jól sem lakhatnak. 4 rs-1- taníthatnak, tojást összeírhatnak tvúkot olthatnak és csakis az fi zenéjükre táncolhatnak de ha akarnak, meg is lóghatnak. * * * Egyes szervek és funkcioná riusok bántalmazzák a levelezőinket. mert kritizálni meré szelik őket. Javasoliuk. hogy minden levelező mielőtt elkül dené' kritizáló levelét a szer kesztöségnek, mutassa meg a bírált egyéneknek vagv szervek nek és nvomban kérje ki a ius sát. Juss lehet: 1. a lángolószdvú dicsérd levélért- magasabb funkció, 2 egvszerfí dicsért! levélért könnvebb munkabeosztás, 3. egyszerű kritizáló levélért megfen vités. 4. tényekkel alátámasztott bí rálólévéiért: meghurcolás, be- perelés. 5 támadóhangú kritikai levélért meghurcolás, állásból kidobás és esetleg huszonötöt az il 'ető fene’éré végkielégítésül, hogv mindörökre elmenjen a kedve kritizálni a szerveket. • • * Javaslatainkat ajánljuk, hogv az illetékesek vitassák meg és döntésüket közöljék szerkesztőségünkkel. Kóbor József Nemrég otthon jártam. Szülőt alum io messzire esik a fő várostól. Olyan messze, hogv a gyorsvonat majd egy kerek napig ácsorgóit velem itt-ott, végre majdnem hazaértem. — Azért mmdnem mert az a drága község, hol először láttám meg a n- rfényt, ahol előszói csaptak be az emberek, busz keségében három kilom tern húzódott a domb teleiére az ál Icmáslól. Mikor kiszálltam n vonatból, újra erőt vett rajtam az a jó érzés, ami áthatott < sz lényemet - végkimerülés ig tartó utazás alatt. Szinti elfelejtettem a fáradtságot mi kor arra gondoltam hogy meny nyivel más itt vidéken minden mint a fővárosban Még a levegő is kellemesebb, otthona- s b . Az emberek nem tapos sák egymást agyon az autóbuszmegállónál, kényelmesen utazhatnak Eósszópal si.kkal jobl itt mint mint például Bratisla vában. Még tíz perc és hazaröpít az autóbusz Ah otthon pedig •. ■ erre mar nem ma radt időm gondolni, mert arra lettem figyelmes, hogy vala mennyi utas hangos kiáltások közepette a kijárat felé rohant a sínek között. Gyerekkoromban így képzeltem el, mikor a s-iu indiánok foguk között a görbe késsel megrohamozzák az ellenséget Behiutam a nyakam és körültekintettem. Semmi veszélyt nem éreztem a közelben, hát komótosan mentem. Ez lett a vesztem Mire a technika leg kiszámíthatatlanabb, legszeszé. lyesebb vívmányához, az autóbuszhoz érkeztem, egy bajuszos legyszedő így ordított rám az ajtóból: — Hová? Mén ki sem érkeztem rebegni. egy milliméterre az orrom eltilt nagy szuszogással becsapódott az ajtó. Ezután a bajuszos hihetetlen kedvesen kiszólt, hogy — Várja m g kérem a másikat ez a szitányi járat Berkenyén csak éphogy megállunk. Bementem megérdeklődni hogy mikor is indul az a bizonyos „másik autóbusz", mert a huszonhárc 'rás utazás alaposan elcsigázott. Egy testes asszonyság a sön- tésben végtelen ny igalommal apró karórájára nézett és közömbös hangon azt mondta, hogy: — „Heggel négykor, kérem." Legalább negysz r rákérdeztem, de a válasz egyre mu- gabiztosubb volt: — Négykor Az órára pillantottam. A guta ütés környékezett. Kilenc óra múlt néhány perccel. Fejben gyorsan kiszámoltam, hogy éj- 1élre még tin '*ppsben is hazaérek Fen nőben, bokatürben a -Urií hóesésben féllábszárig érő hóban és egn könyvekkel meg rakott bőrönddel amelynek fű lét. míg aludtam, valami szén vedélves bőröndfül gyű itő el tüntette megindultam haza. Otthon anyám elpanaszol tu nagy-nagy bánatot, hogy nem tud egv oluan ügyes cipőt szerezni. am’t úgy hívnak, hogy Tatranky mert mi a felvégen lakunk "irsit megütödtem De aztán mindi it megmagyarázott Tudniillik Vízi Incike és a Ko mór Rnriska, ikik az Obvvo mindenható elárusítónál az alvégen laknak és mivel ott ló barátságban é’ ek az emberek eltarthat még egy-két évig. mi re a felvégnél is jut Tatranky De az Inaikén ek és a Borisk nak még a szomszéd községek ben is bő rokoni kapcsolataik vannak és rengeteg az ismerősük Keserűen n solyootam, ami diadalmas nevelt sbe csapott át és büszkén kijelentettem: — Még az a szerencse, hogi Bratirlarában nincs ilyen sógor komaság. Ott azt sem ismerik az emberek. gy ki lakik < szomszéd házban. — Még az a szerencse, — mondta jóságos arccal anyám Legalább ve :l te ott abban a R-atisiavahan, — mosolygott és láttam az arcán, hogy szint' már a lábán érzi a jó. kényelmes, meleg, szép bamaszínfi Tatrankyt. — Nem adok egy hetet neki, küldöm a Tátránk t, — bíztattam anyámat. Jó anyám eldüsekedett az is mezősöknek, hogy én a föld alól is szerzek neki Tatrankyt. mert én Bratislavi an vagyok és ott nincs sógor-komaság. Mielőtt visszajöttem, már 150 pár Tatranky vásárlás-a volt megbízatásom a felvégről. Kértek, könyörögtek. f?n lettem az egész felvég büszkesége. Már két idősebb néni a fűszerüzlet előtt is arról beszélt hogy: „Majd sze réz a Horváth-űyerek Bratisla- vában.” Rettenetes büszke volta, a. Egyszeriben híres emberré lettem a felvégen. Mióta visszajöttem, Tátrán- kyra vadászok. Egyik helyen azzal küldenek el hogy nem is sértik mikor kapnak újra árut. a másik helyen bíztattak hegy közvetlenül ebéd után nézzek be. Méa nvitás elő.t ott álltam e- ártó előtt. Én léptem be elsőnek az üzletbe. Bájos mosollyal fogad az -lfm-ifónő, sőt kezét tör " ve odamereszkedik az üzletvezető is és tudtomra adják, hogy most volt, de mind egn szálig elfnamtt. Már a barátaim is Tatrankyra vadásznak Hrhullósban. fagyban r'égtutu ’* egyik ri„f'kereskedésből a másikba. Mindenütt udvarias mosoly fogad: — Most fnnnott el kérem. Már am iám is írt. hogy ha sok is a munkám de a Tatrankyról ne feledkezzem meg. A felvégen már az ügyetlenségemről suttognak. De tegnaj rá' m a rejtély nyitiára. Miután elutasítottak, el keseredetten ácsorogtam az egyik kereskedésben és egri félóra múlva a csomagolónál egy fiatalasszonynak négy par me- ipnhn-rvy színit Tatr.nkyt csomagoltak be t:‘ ban. nagy ügyesen. De én m, gis észrevettem. Felüvöltóttem, kAprózott a szí mem: — Tatranky! Körém sz"1 adtak a verők, az elárusítók, hiába veszekedtem, a panaszkönyvbe hatszor belevéstem. az igazsáatnlansógot, de a bégvezető csillapított és kereskedői becsületszavát adta, hogy ezek tényleg az utolsók. Lássam be, hogy a szegény Malvin néni beteges, két fiatalasz- sznny lánya terhes állapotban nem tolakodhat, a Manci néni. akinél pedig a cégvezető lakik, igazán megérd li. Mit tehettem? Beláttam. Hazamentem. Otthon népszerűségem roncsain merengve, leve'-t írtam anyámnak, ahol megmagyaráztam, hogy míg szülőfalumban csak alvég cs telvég van, addig Bratislavában hatalmas kerületek vannak, sok- sok emberrel. Több az ismerős, több a rokon. o.z az egy-két év nem a világ Legjobb lesz, ha megvárja otthon, am'g a felvégre kerül a sor, SZŰCS BÉLA i r FRAí/i* lRHP0R tíf rnhíjíi Frázis, Andort ismerjük már írtunk többször róla. mondjuk pl hát mi lett vele sport-kalandja óta. Nagy hibája Andorunknak, hogy szeret kitűnni „ludasával, szép szavával” mindenütt hencegni, így történt, hogy „zombat este a tár-* oiuh.tsagra, beállított Frázis koma túl „modern” ruhába. Feltűnési viszketegség csábította arra: Egyszerű, szép ruháját maskarának varrja. Kabátjának csapott válla, lila-sarga nyakkendője, háromnegyedes nadrágja, jó arasznyi hajtókája, s ezer színű szép zoknija, vágyainak netovábbja. Minden szem csak Andort leste. Volt rajta mit nézni. S Frázis koma tekintete büszke, hadvezéri. Es akinek választékos, szép az ú: ruhája, az egyszerű halandóktól különb is a tánca. Figut than csudagazdag lírai lejtése, a tánceste legragyogóbb espinénve, éke. No dohát a gyorsabb táncok merész figurája, vad ritmusuk iobbanása Andor boldogsága. Éjfél körül történt aztán, hogy a halk zenébe belevágott egy leányka, hogy: — hölgyválasz kéne. így esett, hogy Frázis Andort felkérte egy lányka, Öntelt hősünk örömére, nagy boldogságára. — Csuda partner — bókolt Andor — Még rajtam Is túltesz. Nem titkolom, elárulom: Maga jó táncos lesz. Ez kellett a szőkeségnek, FLtatni a táncra, Andorunkat úgy rángatta, remegett a lába. A zenekar egyre játszott, vadabb lett a ritmus. Andorunk meg ére/tef hogy elgyengül és nines szusz. A táncolok mind leálltak s bámulták a szólót, röpppntgettek mind feléjük ezer biztató szót. Szégyen ide, szégyen oda Andorunk már szédült, elcsigázott két szemében fáradság és düh tilt. Egyszerűbb lett, egyszerűsült Andornak a tánca, s mint a többi halandó már egészen úgy járta. Tüske Tibor előlépett, végétért a zene, s Andorunknak megmutatta ki is a parLnere. Lekerült a nagy paróka, meg a hosszú szoknya, s a kimerült Andor előtt ott állt Csala Pista. Nevettek a fiatalok, lett csudanagy lárma, ezt a nagy zajt Frázis koma szökésre használta. Tüske Tibor azt beszéli, megjavult már Andor, új ruhája szekrényben lóg s egyszerűen táncol. Kár, hogy bő nadrágból szűkét lehet varrni, de a jampli mundért már nehéz rendbe hozni. M1KULKA GYULA rajzai / t
