Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-01-30 / 8. szám

9 Ol IFJÚSÁG '1954 TsnuSr ?b. A világbéke harcosai Nehezen találnánk Olaszországban olyan embert, aki ne hallott volna, ne olvasott vol­na Andrea Gaggeroról, ne látta volna a fény­képét az újságokban. Miért lett ez a fiatal, vézna, lelkes tekintetű, energikus vonású em­ber olyan népszerű ? Akik a mindennapi életből ismerik Andrea Gaggerot, azt mondják róla, hogy egy igen okos, kedves, nagyvo­nalú és rendkívül tevé­keny ember. Nagyon szereti és megérti az egyszerű népet és egész éleiét a nép érdekei­nek védelmezésére és a nép óhajai megvaló­sításának szentelte. Andrea Gaggero soisát rögtön tevékenysége kezdetén összekötötte az olasz dolgozó nép sorsával Nyilvánosan, akkor lépett fel elő­ször, amikor Olaszor­szág belépett a második világháború­ba, akkoriban Genua egyik kikötóne- gvedének lelkésze volt. „A munkások adtak n°kem politikai és társadalmi öntudatot” — mondja Gaggero Andrea Gaggero a nép szóvivője, a béke tán­toríthatatlan és tökéletes harcosa Mml lelkész felhívja a hívőket, hogy egye­süljenek a tartós béke érdekében, mé­lyítsék ki a kölcsönös megértést és a nemzetek barátságát az egész v lágon Minden erejét — saját szavai szerint — a háború elleni harc és a békés, igazságos világ felépítésének” szén'éli Háború vagy béke; ez a nemzetek legaktuálisabb kérdése. A nemzetek békét akarnak. 17 millió olasz, több- I nvire katolikus, aláírta a békefelhívá­sát. A béke ellenségei nem merték nyíltan kimutatni foguk fehérjét és a hires olasz békeharcos ellen jezsuita üldözési módszerekhez folyamodtak. Ma már nem lehet Rómában, vagy Fi­renzében máglyára vetni az embert és ezért hazugságokhoz és koholmányok­hoz folyamodtak. Megfosztották a papi tisztségétől, de áldozhat. Andrea Gag­gero a fenvegetőzések ellenére is meg­állja a helyét. Tavaly áprilisban több cikket közölt, ahol küeitette, hogy mi indította arra, hogy 1950-ben résztve­gyen a békeharcosok varsói kongresz- szusan Főleg akkor kezdték üldözni, amikor hazajött a varsói kongresszusról Gag­gero cikkében kihangsúlyozza, hogy milyen élénken visszaemlékszik még a háború borzalmaira. Megemlékezik azokról az elvtársakról, akik elestek a fasiszták elleni harcban és azokról, akik a haláltábprokhan vesztették éle­tüket (Gagoerd káplán volt a ígéri partizánoknál és jól ismerte Bolzano és Mauthausen kínzókamráit.) Gaggero a következőket írja: „Örökké bennem él azok emlékezete, akik testileg és lelkileg annyit szenvedtek az utolsó háborúban Mélységesen meghatott az asszonyok és gyermekek mérhetetlen gyásza És ezért nem ismerek akadá­lyokat a békéhez•vezető utón” Gaggero tudja, a békéért folytatott harc útja az egyedüli helyes út. El­szántan és becsületesen továbbhalad a megkezdett úton Nemes példáját kö­vetik azok, akik szivükön viselik Olasz­ország sorsát és azt akarják, hogy bé­kességben éljen a többi nemzettel Ezért Ítélték Andrea Gaggeronak a nemzetközi Sztál'n-díjat. GIOVANNI GERMANETTO Estebéd V. M. Molotovnál Bidault francia külügyminiszter tiszteletére Január 26-án V. M. Molotov, a Szov­jetunió külügyminisztere est ebédet adott Bidault francia külügyminiszt°r tiszteletére. Az estebéden megjelentek még: Joxe, Franciaország szovjetunióbeli nagykövete, Parodi, a francia külügy­minisztérium főtitkára, Francois-Pon­cet, Franciaország németországi főbiz­tosa, Seydoux és Lalov, a francia kül­ügyminisztérium felelős munkatársai. Szovjet részről ez estebéden jelen volt: A. A. Gromiko, V. Sz. Szemjonov, G. M. Puskin, D. A. Zsukov, V. J. Je- refejev. Az estebéd meleg baráti légkörben folyt le. A Molotov elvtárs kedden elhangzott beszédéből A külügyminiszterek tanácskozásá­nak második összejövetelére kedden délután került sor. Először Dulles ame­rikai külügyminiszter szólalt fel, majd Molotov elvtáns mondott beszédet. Molotov elvtárs beszéde során a kö­vetkezőket mondotta: Duües úr 'elszölalásáböl kitűnik, hogy szembeállította a szovjet küldött­ség álláspontját Franciaország és Ang­lia küldöttségének álláspontjával. Ezzel kapcsolatban néhány megjegyzést sze­retnék tenni. Ogv vélem, mindenekelőtt azzal kell foglalkozni, amit Dulles úr a német kérdésre vonatkozóan mondott. Ügy hiszem, helytelen volna úgy beszélni, ahogyan az imént történt helytelenül szembeállítani Franciaország és Anglia képviselőinek álláspontját a Szovjetunió álláspontjával. Nem szabad arra törekednünk, hogy így tüntessék fel a dolgokat, mintha köztünk nem lennének v’tás kérdések, hiszen mindenki tudja, hogy vannak vitás kérdések és mindazok, ak.k ben­nünket hallgatnak, szintén tudják, hogy vitás kérdések vannak. Hiszen éppen ezért ülünk itt a külügyminiszterek tanácskozásán, mert nemcsak vitás kérdéseket akarunk találni, hanem e vitás kérdésekbő' ki akarjuk választant azokat, amelyekkel kapcsolatban meg kel! egyeznünk, amelyekkel kapcsolat­iján pozitív eredményeket kell elér­nünk. Ennélfogva nekünk nem érde­künk, hogy ne azt mondjuk, ami van, vagy mellőzzük azokat a kérdéseket, amelyeket meg kel] vitatnunk. Bidault úr itt arról beszélt, hogy helytelen lenne egyidőben megvitatni — vagy azt követelni, hogy egyidőben vitassuk meg — az osztrák és a ko­reai kérdést. Ez teljesen helyes gon­dolat. Ez ellen senki sem tiltakozik. Mi csupán azt gondoljuk, hogy nem lehet mellőzni sem az osztrák, sem a koreai kérdést. Eden úr az angol kormány álláspont­ját fejtette ki a német kérdéssel kap­csaiéiban és kijelentette, hogy a mi álláspontunk ilyen és ilyen és ha jól értettem, hozzátette, hogy az angol küldöttség ezzel az állásponttal kap­csolatban semmiféle kompromisszum­ra lehetőséget nem talál. Eden úr eh­hez hozzáfűzte azt ez ígéretet is. hogy részletes választási törvénytervezetet terjeszt elő stb. A megegyezési készség diada raiuItatásáért Ez mind jó, azonban ez azt jelenti-e, hogy mi azért ültünk itt össze, hogy sem az (ingói, sem a francia, sem az amerikai,’ sem a szovjet képviselő ne menjen bele semmiféle komp>”>misz- szumbe ? Én azt hiszem, mi nem azért avűltünk össze, hogy kategorikus ki­jelentéseket tegyünk, hanem azért, hogy meghallgassuk egymást és meg­találjuk a lehetőséget a megegyezésre mindazokban a kérdésekben, amelyek­ben ma meg lehet egyezni. Azokban a kérdésekben pedig, amelyekkel kapcso­latban ma nem lehet megegyezni és amelyeket úgy kell tekinteni, hogy nincsenek kellően előkészítve a megol­dásra. hohvp, vagy olyan időpontban kell folytatni a vitát, amelyet erre al­kalmasnak találunk. Természetesen — ha jő! értettem Dulles urat — mi még a napirend má­sodik pontjaként meg fogjuk vitatni a német kérdést és az európai biztonság kérdését. Ennélfogva a német kérdésnek elég időt fogunk szentelni, hogy jól szem­ügyre vehessük azokat a nézeteket, amelyeket valamennyien itt kifejthe­tünk, hogy a kérdés teljes kifejtése során megtaláljuk a leginkább elfogad­ható pontokat, amelyek alapján össze­egyeztethetjük nézeteinket. Sem Bidault úr. sem Eden úr nem érintette a jaltai határozatok és a potsdami egyezmények kérdését. Én a magam részéről szükségesnek tartot­tam, hogy érintsem ezt a kérdést, mert ez nagy mértékben összefügg azzal a kérdéssel, amelyet mi német kérdésnek nevezünk Dulles úr ezen az alapon elhatározta, hogy szembeállítja Bidault. úr és Eden úr álláspontját Mo­lotov álláspontjával, aki érintette ezt a kérdést. Nekem azonban úgy tűnik. Másfelől a potsdami egyezmények általános szellemének megfelelően egész sor más szerződést is aláírtak és ezek alapvető célja az európai béke biztosí­tása, annak biztosítása, hogy Németor­szág tovább haladjon a békeszerető, demokratikus. fejlődés utján. Ennek megfelelően került aláírásra 1947-ben a franc a-szovjet szerződés, 1912-ben az angol-szovjet szerződés, ennek meg­felelően került aláírásra 1947-ben a francia-angol szerződés Hogyan lehetséges az. hogy mi ezek­ben az években nem tudtuk, hogy rosszul tettük, amikor aláírtuk ezeket az Anglia és a Szovjetunó, Anglia és Franciaország között létrejött szerző­déseket? Ez természetesen nem így van. Nekem úgy tűnik, mi teljes mértéke ben tudtuk, intgy a jaltai és potsdami egyezmények, valamint az említett ál­lamok között létrejött szerződések egyaránt, csupán egy célt követnek, azt, hogy Németország demokratikus állam legyen, hogy Németország békp- szerető állam legyen, hogy Németor­szág ne legyen töbtté olyan ország, amely fel dézte a második világhábo­rút, hogy Németországnak ne engedjék meg egy új világháború felidézését. Azt hiszem, ez maguknak a németek­------------- ■*- -------------­hogy erre nincs alap. Mindenesetre e kérdéssel kapcsolatban szükséges né­hány megjegyzést tenni. Dulles úr összehasonlítást tett Pots­dam és Versailles között, úgy véleke­dett, hogy a verseillesi szerződés rossz volt és körülbelül ugyanilyen rossznak tekinti a potsdami egyezményt is Nézzük mindenekelőtt Versaillest A Versailles! szerződésen ott szerepel Franciaország aláírása, Anglia aláírása, ez Egyesült Államok aláírása. Viszont- nem szerepel rajta a Szovjetunió alá­írása. Mi egyáltalán nem gonditljuk, hogy ez hiba a mi részünkről. Termé­szetesen. önöknek joguk van arra, hogy szidják, hibáztassák, rossznak tartsák ezt a szerződést, amelyet önök írtak alá. Minket azonban nem terhel érte felelősség. Ezért önöknek kell vállal­ótok a felelősséget. Az, amit akkor rosszul csináltak, nem vonatkozik ránk. Azzal azonban n°m értünk egyet, hogy a Versailles!' szerződésnek valamilyen köze van a potsdami határozatokhoz. Ami a Jaltában és Potsdamban aláirt egyezményeket illeti, ezzel kapcsolat­ban egészen más a helyzet. A jaltai egyezményeket az Amerikai Egyesült Államok részéről Roosevelt elnök 'rta alá, akit — ha nem tévedek — négy­szer választották az Amerikai Egye­sült Államok elnökévé. A potsdami egyezményeket Truman elnök Irta alá, akit kétszer választottak az Amerikai Egyesült Államok elnökévé. nek, magának Németországnak az ér­deke, mert he Németország nem halad ezen ez úton, hanem a militarizmus útjára lép. ekkor — véleményünk sze­rint a nemzeti öngyilkosság útjára ép. Mi természetesen tudjuk, hogy a potsdami egyezmény több pontja már elvesztette jelentőségét, mert ideigle­nes jellegű volt. Azonban a potsdami egyezmény alapvető céljai, az a cél, hogy' államaink segítsék Németorszá­got, a német népet, a demokratikus és békés úton való fejlődésében, ez a cél nem vesztette el, nem vesztheti el je­lentőségét, ha mi valóban arra törek­szünk, hogy Németország jó úton fej­lődjék és végre bekerüljön az európai nagyhatalmak sorába, a többi európai békeszerető hatalommal együtt, ha mi valóban azt akarjuk, hogy biztosítva legyen Európa biztonsága, vagyis Eu­rópa nagy és kis államainak biztonsá­ga egyaránt. Ezért véleményem szerint szerfelett kritikai álláspontra kell helyezkednünk azzal a közösen elfogadott egyezmé­nyeinkkel szemben tanúsított könnyel­mű magatartással szemben, amelyet Dulles úr juttatott kifejezésre a jaltai és potsdami egyezménnyel kapcsolat­ban. A békezerelft Németország a németek e'sörendű érdeke A berlini értekezlet szerdai íilése Pekingben befejezéd'ek a választások A Kínai Népköztársaság különböző vidékein a dolgozók képviselőket vá­lasztanak a helyi népi hatalmi szervek­be, a népi gyűlésekbe. Az Üj-Kína hír- ügynökség közölte, hogy Pekingben vasárnap befejeződtek a helyi népi gyűlés-választások. A szavazóhelyisé­gek százai már a kora reggeli órákban zsúfolásig megteltek. Reggel nyolc órá­tól kezdve vezető közhivatalnokok, kormánytisztviselők, gyári munkások, egyetemi tanárok, írók. művészek hosz- szú sorokban vonultak fel, hogy lead­ják szavazatukat ez egyetemes szava­zati jog alapján megtartott titkos vá­lasztáson. Berlinből b^ég hétfőn délután megkezdődött a négy hatalom külügyminiszterének ér­tekezlete a volt Szövetséges Ellenőrző Tanács épületében. Az értekezlet szín­helyéhez vezető Postdamer Strasset szegélyező járdákon az érdeklődők tíz­ezrei sorakoztak fel, hogy szemtanúi legyenek a négy küldöttség megérke­zésének. A gépkocsijukból kilépő ál­lamférfiak a filmfelvevők — és fény­képezőgépek kereszttűzébe kerültek. A négyhatalmi tanácskozás előtt Mo­lotov szovjet és Dulles amerikai kül­ügyminiszter az értekezlettel össze­függő szervezeti kérdésekről húsz per­cig tartó eszmecserét folytatott. Majd Dulles vette át az elnökiést. Az első napi tanácskozáson három vi- tanyitó beszéd hangzott el: B'dault francia, Eden angol és Molotov szovjet külügyminiszteré. A két nyugati nagy­hatalom külügyminisztere vitanyitő ber szed ében az általános nyugati politika irányelveinek megfelelően, minden konkrét javaslat nélkül foglalkozott a nemzetközi helyzettel. Molotov szovjet külügyminiszter vitanyitó beszéde konkrét javaslatot tartalmazott a ta­nácskozás napirendjéről. Molotov be­széde után Dulles amerikai külügymi­niszter közölte, hogy vitanyitó beszé­dét csak kedden mondja el. Diplomá­ciai körökből származó értesülés sze­rint Dulles nem vállalkozott arra. hogy közvetlenül Molotov beszéde után el­mondja beszédét. Alighanem szekér­tőkkel fog tanácskozni, hogy felkészül­hessen a holnat i válaszadásra, miután Molotov szovjet külügynvniszter be­széde, javaslata világos okfejtése lehe­tetlenné tette számára, hogy a meg­szokott szólamokkal próbáljon vála­szolni. Az első tárgyalási napon megállapo­dás történt a további tárgyalások dó- rendjére. Keddtől kezdve minden nap délután 3-től 7-ig tartanak a tanács­kozások, délelőtt a szakértők tanács­koznak. A négy nagyhatalom külügyminisz­terének tanácskozásával egyidőben hét­főn este nagygyűlést rendezett a Nem­zeti Front Berlin demokratikus öveze­tében. A nagygyűlésen felolvasták Mo­lotov szovjet külügyminiszternek a konferencián elmondott beszédét, ame­lyet az összegyűlt berliniek rendkívüli lelkesedéssel fogadtak. A berlini külügyminiszteri értekezlet szerdai ülésén Eden angol külügymi­niszter elnökölt. Eden az ülés megnyi­tása után javasolta, azonnal térjenek rá a napirend első pontjának megvi­tatására. Molotov szovjet külügymi­niszter rövid felszólalásában kijelentet­te, hogy napirendi javaslatának indo­kolásakor már módjában volt részlete­sen kifejteni véleményét a napirend e pontjával, a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló intézkedésekkel, valamint az öt nagyhatalom külügymi­niszterei tanácskozásának összehívásá­val kapcsolatban. Molotov kérte Fran­ciaország. Nagy-Britannia és az Egye­sült Államok kü'ügymimsztereit, mond­ják el véleményüket a Szovjetunió e javaslatáról. Az érdemi vitában ezután elsőként Dulles amerikai külügyminszter szólalt fel. Dulles állást foglalt a Kínai Népköz­társaság bevonásával tartandó öthatal- mi értekezlet összehívásával foglalkozó első napirendi porit megtárgyalása el­len és azt indítványozta, hogy a kül­ügyminiszteri értekezlet ne hozzon ha­tározatot e kérdésben, hanem térjen át a másod’k é6 a harmadik pont, a német és az osztrák kérdés megvita­tására. „Ne menjünk bele a napirend első pontjának tárgyalásába — jelen­tette ki az amerakai külügyminiszter a „Reuter” híradása szerint — hanem térjünk át a második és a harmadik napirendi pontra. Ha ezt a két kérdést meg tudjuk oldani, akkor, de csakis akkor állhatunk úgy a világ színe előtt, mint akik meg tudunk oldani más és ennél súlyosabb kérdéseket is .." Dulles igyekezett vitatni azoknak az érveknek helytálló voltát, amelyekkel Molotov szovjet külügyminiszter bebi­zonyította az öthatalmi értekezlet ösz- s?eh'vá.sának fontosságát. Megismétel­te a Kínai Népköztársaság ellen felho­zott vádjait és — a tényekkel ellen­tétben — azt állította, hogy a Kínai Népköztársaság akadályozza a koreai politikai értekezlet összehívását. Duiles szerint a négyhatalmi értekezlet elé csupán a német és az osztrák kérdés tartozik és mindazok a kérdések, ame­lyekről Molotov szólt, inkább az ENSZ utján, értekezletek révén és diplomá­ciai úton lennének megoldhatók. Az amerikai külügyminiszter után Bidault francia külügyminszter emel­kedett szólásra. Lényegében támogatta Dulles indítványát, hogy az értekezlet ne döntsön a napirend első pontjáról, hanem térjen át a német és az osztrák kérdés megvitatására. Bidault azt ál­lította, hogy „Kína részvételének kér­dését a mega igazi területére, tehát Ázsiára kell korlátozni” Bidault han­goztatta, hogy Koreában újból meg kellene kezdeni a politikai értekezlet előkészítő megbeszéléseit. „A koreai politikai értekezlet — mondotta Bi­dault — napirendjére tűzte Délkelet- Ázsia kérdését is ...” Franciaország azonban nem vet el más eljárási módo­kat sem a megoldás keresésére — fűzte hozzá Bidault. A franca külügy­miniszter a továbbiakban Moloto\Tiak a nagyhatalmak fő felelősségére mondott szavaival vitázva, azt hangoztatta, hogy az ENSZ alapokmánya a nemzetek e9yenjoguságán nyugszik. Bidault vé­A francia dolgozók alapvető gazda­sági követeléseinek következtében a CFTC és a Force Ouvriere szakszerve­zetek vezetői kénytelenek voltak a tö­megek nyomására meghirdetni a ia- nuár 29-i akciőnapot. A megmozdulás­gül csatlakozott a szovjet külügymi­niszternek ahhoz a keddi kijelentésé­hez, hogy az egyes rendszerek között fennálló különbségek nem jelenthetik a megegyezés akadályát. Ezután az elnöklő Eden angol kül­ügyminiszter szólalt fel. Eden emlékeztetett arra, hogy Molo­tov javaslata, amely a Kínai Népköz­társaság részvételével tartandó öthe- talmi értekezlet összehívását célozza, olyan kérdések megvitatását követeli, amelyek a jelenlegi világfeszültség okai. Szerinte nagyobb sikert lehet elérni azzal, ha a feszültséget előidéző okoknak csak egy részét tárgyalják meg. Berlin nem a megfelelő hely arra — mondotta Eden —, hogy ilyen hosz- szúlélekzetű tárgyalásokat kezdjenek. Eden csatlakozott Dulles álláspontjá­hoz. hogy térjenek át a német és az osztrá« kérdés tárgyalására. Amennyi­ben a külügyminiszteri- értekezletnek sikerülne megoldást találnia a német és az osztrák kérdésben — mondotta Eden — akkor más kérdések megoldá­sára alkalmasabb hdvzet teremtődne... Eden felszólalása után Molotov szov­jet külügyminiszter mondott beszédet. Molotov szovjet • külügyminiszter be­széde után Eden javaslatára szünetet tartottak. A szünet után Eden javasol­ta, hogy az értekezletet csütörtökre napolják el. A javaslatot elfogadták. hoz a munkások legnagyobb tömegét tömörítő Francia Általános Munkás­szövetség (CGT) is csatlakozott és így a január 29-i megmozdulásra a dolgo­zók legszélesebb körére kiterjedő jsz- tályharcos jellege van, A francia dolgozók a ianunr 29-i akciónapra készül n ek

Next

/
Thumbnails
Contents