Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-01-27 / 7. szám

1954. január 27. Ol IFIÚS&G CSETO JÁNOS: “ 13TTI 7/ L u./us bácsi alacsony termetű, idős asztalosmester. A keze ráncos, bajusza őszülő, de szeméből csak úgy sugárzik az életerőt. A füle mögött le­vő ceruzának csak a hegye kandikál ki széles karimájú kalapja alól. Van valami megfoghatatlan, valami vonzo ebben a halkszavú idős, őszülő em­berben. Mikor a múltról esik szó, sze­me felcsillan, s csak most vesszük észre, micsoda akarat, és alkotnivá- gyás bújik meg a 63 év mögött. Nagykálnán, Szatlymajer Lajos asz talosmestert a falu csak- Lajos bácsi­nak hívja — Latos bácsi derék em­ber mondják elismeréssel — szépen tud mesélni. Ezt a dicséretet senki se vonhatja kétségbe. - Én nem mesé­lek! Én mindenkinek csak a valósá­got. az igazságot mondom el. Tessék csak meghallgatni, hát mese ez? Azzal kezdem, hogy 1891-ben szü­lettem, Vasmegyében, öten voltunk testvérek. Sajnos nem a legjobb idők jártak akkór a szegény emberre. Hány­szor, de hányszor nem volt kenye­rünk . . . ah, azt nem jó még felidézni sem. Ügy van elkönyvelve, hogy hat évet jártam az iskolába, de nem tu­dom. rendes két ' lehetne-e szá­mítani azt az időt. Télen nem men tem mert nem volt cipőm, tavasszal meg csak addig jártam, míg a „jó­módúak kis libáit nem kellett őriz­nem. Tizenkétéves koromban édesanyám hátamra kötötte a kis dunyhámat. — Apám kézenfogott és Celdömótkr-> ve­zetett Berec Lajos asztalosmester uramhoz, inasnak. — Nálam kitanul hat a gyerek, kap itt mindent, amin szüksége lesz — ezekkel a szavakkal fogadott a híres mester. Apám meg köszönte jóságát s máris sietett. Siet­nie kellett, még négy éhező száj várta odahaza. Megszeppenve álltam a mű­hely küszöbén, bánatosan néztem egyre távolodó édesapám után. Meren­gésemből egy hatalmas csattanás éb­resztett fel. Pista az idősebb inas pi- szegve. vörös képét simogatva állt az egoik pad mellett. Elfeledte felvenni a segéd úr leejtett faragókését, azért kanta a figyelmeztetést. Az ijedtség vett erőt rajtam a kinyitott utca­ajtó felé iramodtam. Sajnos még mii- lőtt elértem volna, hátbatalált a mes­ter úr utánam lódított gyaluia, hasra- vágódtam a kemény földön. Mesterem gyorsan felemelt és belódított egy kis szobába. Itt üldögéltem jó ideig, m'9 végre bejött Pista, a nagyobbik inas. Hozott egy kanna vizet és estig súrol­tuk a szoba fekete padlóját. így kez­dődött inas életem. A munkaidő hivatalosan reggel öt- ** tői este hétig tartott. Persze ez nem vonatkozott az inasokra. Mi reg­gel négy órakor keltünk. Mikor a segédurak jöttek, már meleg volt a műhelyben. Este hét után kisöpörtük és kitakarítottuk a műhelyt. Akkor vo't csak hadd el hadd, ha reggel a mester valamelyik sarokban egy for­gácsot, vagy tegnapi fürészpórt ta­lált. Ilyenkor jöttek csak a pofonok. Az étkezésekről? — Erről jobb, ha nem is beszélek. Reggel nyolc órakor a segédek rövid reggeli szünetet tar­tottak, 20 fillér reggeli pénzt kaptak naponta. Mi pedig minden reggel elfu­tottunk és a húsz fill eresekért bevásá­roltunk a segéd uraknak. Mi reggelit a gazdánktól, a mester úrtól kaptunk A reggeli mindennap egy darab ke nyérből állt, az idősebb inasnak adták oda és ö osztotta ki kettőnk között Nagyritkán kaptunk ketten egy fai vöröshagymát, de ez már nagy meg­tiszteltetés volt számunkra. Ezt csak úgy érdemeltük ki, ha a mestern<5- asszony minden óhaját pontosan tel­jesítettük. A fiatalok nem tudják, hogy mi volt n „lámpázás”? Szent Mihályiéi József napig a lámpázás kötelező volt. Vagy ­is a segédeknek lámpa mellett kellett dolgozni, mi pedig inasok oda tartot­tuk a lámpát, ahol arra éppen szük­ség volt. Hat-n /öle segédünk wlt, s ketten voltunk inasok. Este mindig ki kellett tisztítani a lámpákat. Ez volt a legnagyobb munka. Ha nagy igye­kezetünkben véletlenül eltörtük a lámpaüveget, azt mindig nekünk kel­lett megfizetni. Tanulásról szó sem lehetett. Az el­ső ,évben megtanultam, hogyan kell kisöpörni a műhelyt, hová kell tenni a mester úr gyaluját, ceruzáját, hogy kezeügyében legyen és fel ne pofoz­zon. Tudtam, mikor kell kiengedni n mesterné tyúkjait, kacsáit és, hogy a szoba padlóját minden szombaton ne­kem kell fehérre súrolni, mert ha vé­letlenül nem lenne fehér, hát.... no ennyit tanultam egy év alatt. Bizony így sokra nem vittem volna, szerencse hogy innét megszabadultam. Soha nem fogom elfelejteni az 1904 év telét. — Egyszer emlékszem, hogy szombat este volt és éppen Pistával együtt igyekez tem ktsöpórni a műhelyt. Mikor már kihordtam a szemetet. Pista magamra hagyott, elment a falu felé. Én míg bezártam a míthely ajtaját s elindul­tam kis „szobánk” felé. Hótól elázott bakancsomban majd lefagyott a lá- bám. Alig vártam, hogy már pokróc ala bújhassak. Vacsorára nem men­tem tudtam, hogy először úgyis fát hordatna fel velem a mesterné asszony és csak aztán adna valami vacsorát. Elkeseredetten korgó gyomorral fe­küdtem le. ély álomból egyszer csak arra ébredek, hogy mesterem beront szobámba, hajamnál fogva kiemel az ágyból és a műhelyajtó felé húz, köz­ben vastag sétabotjával a hátamat ver-, — Majd én eszedbe hozok mindent - ordította magánkívül. Láttam, hogy be van rúgva, dehát nem tehettem semmit. — Nyitva hagytad a padlás ajtót te senkiházi. te, ordította, közben hatalmasakat rúgott nagy csizmájá­val. Én az ijedtségtől és a hidegtől egész megdermedve áVtam a térdig érő hóban. Mesterem ütött és rúgott mipt egy vadállat. Kezem-lábam el­zsibbadt a hidegtől, futottam előtte a műhely felé. amely vagy száz méter­nyire volt. Visszafelé már nem bír­tam futni, lerogytam a hideg hóra Mesterem megragadta a karomat, visz- szahúzntt, rádobott vackomra. Másnap szörnyű beteg voltam. Gazdám felém sem jött. Estefelé kicsit erőre kaptam fogtam magam, összekötöttem a duny­hámat és elszöktem. Egy étiig ingyen dolgoztam. Hazamentem szüléimhez Bizony nem voltam sokáig odahaza. Apám nemsokára Pestre küldött. Itt a híres Gojke céghez kerültem. Pesten új éle* kezdődött számomra, a segédek ’> jobbak voltak, csak néha ütötték po­fon az inast s csak a lustábbakat. - Engem rövidesen mindenki megked­veli t. Pénzem sohase volt, ritkán lak­tam jól, de végre-valahára csak mégis felszabadultam, önálló segéd lettem., Rövidesen megismerkedtem a szak- szervezeti mozgalommal, résztvejtem egy sztrájkban s ott voltam azok kö­zött is, akik a villamosokat feldöntöt­tek. Ezért aztán 1907-ben kereket kel­lett oldanom, elmentem Pestről, Rót­tam az országot, kerestem a munkát Seged voltam, dolgozni akartam. Ván­dorlásom közben sokat éheztem. Em­lékszem, Tdpióson egy liter tejért egész nap dolgoztam egy asszonynak. Később Monorra kerültem, Beller La­jos mester uramhoz, akit mindenki ,,részeges Bellernek” nevezett. Itt sem volt akkor rózsás sorom. Hat koronát kaptam egy hétre. Ezt is csak, ha szombaton sikerült elcsípnem a mester urat. mielőtt a korcsmába lépett vol­na. Innen is tovább kellett vándorol­nom, mert kevés volt a munka. o iófokon dolgoztam egy ideig, ^ majd bejártam az egész Alföl­det, gyalultam én mindenütt, meg Nagyváradon is. Egyforma volt a sorsa a szegény embernek, mindenütt az egész országban. Lassan felkerültem Nógrádba, közben már „hiixitalos mes­ter" lettem. Sajnos csak egy ruhám és egy foltos hátizsákom volt. de még­is mester voltam. Majd 1912-ben bevonultam kato­nának, 1914-ben kikerültem a frontra Rövidesen megsebesültem, s úgy ke­rültem ide. Itt nősültem meg 1916- ban. Elkezdtem az életet... Azt kérdezik, hogy mivel? — Tes­sék idenézni — szerszámjai közül egy öreg, szúrágott, megviselt gyalul tart elém. Ezzel kezdtem, ez volt minde­nem. Az első köztársaságban szervezked­tünk, ahogy lehetett. A végrehajtó rendszeresen eljárt hozzánk, Kálmán fiam. már névszerint is ismerte. Hol ezt. hol azt akarták elárverezni. Egy­szer már a házon volt a sor, már gon­doltam hogy... no de ez nem kö­vetkezett be. Hol vannak a gyerekek? Szerte van­nak az országban. No ne ijedjen meg, nem vándorol egyik sem. úgy mint az apjuk. Kálmán az Magyarországon van. ott tanult Pesten, hát ott is ma­radt, megnősült. Épp a múltkor írta hogy megszül etett a harmadik család juk. Ez akkor történt, mikor a gye­rek sikeresen elvégezte az egyetemet és doktorátust szerzett. Mindig sejtet tem — mondja némi büszkeséggel - a gyerek tudott tanulni. Lajcsi fiam Tolmácson lakik, családjával. Az egyik üzemrészleg vezetője, a gyárban. — Szakember lett a gyerek. Violka is férjhezment Kékkőre t így magam maradtam. mese abbamaradt, csak a kály­hában lobog, duruzsol, pattog tovább a tűz. Lajos bácsi dózíiija után nyúl, közben kérdően rámnéz — nin­csen tovább — mondja sóhajtva. így mondtam én ezt eddig mindenkinek A fiatalok körülfognak, — Lajos bá­csi meséljen? — Nem mesélek — tör ki belőle az elkeseredés — én a való­ságot mondom mindenkinek. Sajnos a mai fiatalok ... sokan ... nagyon so­kan csak szórakoztató mesének tart­ják az én beszédemet. Pedig hogyha át­élték volna azokat az időket ■.. tu­dom jobban megbecsülnék a tágas, le­vegős tanulószobákat, a puha vetett ágyat, a ropogós fehér kenyeret. A könyűipar dolgozóinak országos konferenciája Január 22-én péntekem nyitották meg Prágában a könnyűipari dolgozók or­szágos konferenciáját. A konferencián resztvettek Alojz Málek könnyűipari miniszter. Ing. Samuel Takác köny- nvűipari megbízott, a CsKP KB. az SzlKP KB, a Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalomnak, a CsKP járási bizottságainak, a járási nemzeti bizott­ság, a Nemzeti Arcvonal járási akció­bizottságainak küldöttei, a nemzet, vállalatok igazgatói és sokan mások A Kereskedelemügyi Megbízotti Hivatal közleménye A Kereskedelemügyi Megbízotti Hi­vatal közös étkeztetési osztálva közli, hogv az üzemi konyhák ügyköre (en­gedélyezés. berendezés, segélynyújtás megszüntetés, stb.j a Szlovákiai Szak szervezeti Tanácstól 1953. decembei 2-án a Kereskedő'omügyi Megbízotti Hivatal közös étkeztetési osztályára át. (Bratislava, Gottwald-tér 1.) Mint hogv számos üzem és hivatal az üzerm konyhák ügyében még mindig a Szlo vákiai Szakszervezeti Tanácshoz for dúl. a Kereskedelemügyi Megbízót! Hivatal figyelmezteti az összes üze­meket. hivatalokat és intézményeket a fentemlített változásra. íucik - jelvény viselői A karvai mezőgazdasági iskolán 1953. X. 14-én alakult meg az iskolai CsíSz-szervezet. A szervezet vezető sége aktívan dolgozni kezdett. Kultúr- felelősnek Víg Rozáliát választották meg. Nem csalódtak benne, valóban mozgató kereke lett a kultúrmunkí- nak. Az iskola tanulóit nem kellett bíz­tatni, mindenki örömmel vett részt a kultúrmunkában. Az iskolában meg­kezdődött a víg kultúráiét. Rövidesen betanultak egy kultúrműsort is. Ezzel felléptek a községi kultúr házban, ma'd meglátogatták a szomszéd községet is Tanították, szórakoztatták vele a fa­lusi dolgozókat. A CsISz-szervezet tagjai felajánlási tettek, hogy májúelsejére mind­annyian meqszerzik a Fucsik-jelvényt így akarnak méltó követői lenni vél daképünknek a lenini Komxznmolnak HOLUBICKY IMRE, Karva. Segít az üzemi könyvtár A lévai Palma-üzem laboratóriumi termében fehérköpenves lányokat lát­hatunk. A szorgalmas fiatalok gondo­san vizsgálják a szappan előállításá­hoz szükséges vegyüléket. A laborató­rium egyik végében ott látjuk Perich Mártát is, aki füzetébe jegyzi a vizs­gálat eredményét. Márta alig 17 éves középtermetű, szőke lány. Nem bő- beszédű. Ha valaki valamit kérdez tőle. pár szóval elintézi. Két hónapja dolgozik az üzemnél. Ez a két hónap elég volt ahhoz, hogv szorgalmas mun kájáért úgy barátnői, mint az üzem igazgatósága csak jót mondjanak róla. Márta és a többi fiatal munkás szak­mai tudásának elsaiátításához nagyban hozzájáriíl az üzem igazgatósága. Novotny elvtárs. az igazgató. 50 év körüli sderény ember. Ha teheti min­dig a fiatalokkal van. A munkahelyü­kön gyakran keresi fel őket és beszél velük. Közösen beszélik meg ügves- baios dolgaikat. Novotny elvtárs min­dig azon van, hogv a munkások iól érezzék magukat az üzemben. Munka után a sokféle ^szórakozás lehetősége nyílik. Az üzemnek szép könyvtára is van. Eddig már M0 könvv nyújt se­gítséget a munkások eszmei színvona­lának fejlesztéséhez. A fiatal lányok és fiúk gyakran látogatják a könyvtá­rat. Eddig 15-en kapcsolódtak be a Fuesk-jel vény megszerzésébe. Sokan szakkönvveket is olvasnak. Márta ebben is az e'si'k közé tartó-, zik. A Fucsík-jelvényt már megsze­rezte. Hogy szakmáját minél előbb el­sajátítsa. szakkönvveket is olvas. Most éppen az Analitikus chémia áttekin­tése című könyvnek az olvasásába fo­gott. Ebből megtanulja a vegyülék.-k kü'önféie használati módját. A könyv Márta ióbarátía lett. A rendszeres ol­vasás már fiatalkora ellenére komoly, meggondolt lánnyá változtatta. Ko­moly gondolkodásáról taaúskodik az a körülmény, ho' amit a könw adott. azt tovább akaria fejleszteni. Elhatá­rozta, hogy mint magántanuló beirat­kozik a vegyészeti főiskolára. Elhatá­rozása már eddig is sikerrel járt. Az első és második évfolyamot sikeresen végezte. Perich elvtársnő szorgalmas munká­iéval és komoly gondolkozásával pél­daképül kell. hogy szolgáljon az üzem azon fiataljai számára is, akik még eddig nem tekintik barátjuknak a könwet. Különösen azoknak az elv­társaknak kell az üzemi könyvtárat gyakrabban látogatni, akik még min­dig a gyilkos cowboy regényekben lát­ják az előrehaladásukat. Ezek a fiata­lok kell. hogv szemük előtt tartsák azt. hogv népi demokratikus rendsze­rünknek minden téren fejlett, egész­séges állampolgárokra van szüksége, nem pedig rowbovokra. Az Ostrava! tárnák if in munkásai emelik a széntermelést Pártunknak és kormányunknak a szén fejtés emelésére vonatkozó ha- j laszthatatlan intézkedéséről szóló ha- j tározatával Ostravában foglalkozott a CsISz kerületi bizottsága. Az ostrava-karvini körzet Ifjú bá- ■ nyászai jelentősen megjavították mun­kájukat a CsISz alapszervezeteiben és nagyban hozzájárulnak a fejtés szép; eredményeihez. Az ostrava-karvini tár- j nák CsISz-szervezetei elhatározták, 1 hogy állandóan segíteni fognak a terv teljesítésében. A CsISz kerületi bizott­ságának irányelvei alapján minden egyes tárnában megszervezik az ifjú­sági rohamcsapatokat. Rövid időn belül a Gottwald, Zápotocky, Sztahanov- és Záruhek-bánvakban önálló szakaszokon I fognak dolgozni az ifjú bányászok, mint I ahogyan a Csehszlovák Hadsereg-bá­nyában is dolgoznak. A Sztahanov-bányában az Ostrava- Észak-i tröszt legjobb ifjúsági roham­csapata dolgozik, melyet Ján Labaj CsISz-tag vezet. Most ebben a banyá­ban is lesz az ifjúságnak egy önálló munkaszakasza. Munkájával biztosítani fogja a napi fejtés 400/g-át. „Az üzem vezetőségével történt meg­egyezés alapján további hat ifjúsági munkacsoportot alakítunk, amelyekből kettő a feltárások előkészítésén fog dolgozni” — mondotta Ján Labaj, a CsISz kerületi bizottságának ülésén. „A CsISz-szervezet törődni fog azzal, hogy minél több fiatal látogassa az üzemi munkaiskolát és maga is tanfo­lyamokat fog rendezni a kombajnkeze- lö és rakodógépek kezelői részére". Készülnek a tavaszt munkára A homonnai gép- és traktorállomás a gépek téli javításánál még mindig tartja az elsőséget Szlovákiában. A tavaszi munkához szükséges gazdasági gépeket január 15-ig szá: százalékra megjavították. A traktorok javítását január 20-ig 76.8 százalékban végez- ti 1< el. A nyári munkához szükséges gazda­sági gépeket 60.80 százalékban jav- tották meg. Balázsa Mihály kilenc tag­ból álló csoportja a februári győzelem hatodik évfordulójának tisztelet«? kó telezetlséget vállalt, hogy a traktoron javítását február 15-ig bevégzik. így a megállapított időt 13 nappal meg­rövidítik. Balázsa elvtárs munkacso­portja napi tervét 111 százalékra tel­jesíti. Tkács András, az állomás főagnv nómusa a szakaszagronómusokkal kar­öltve azon dolgozik, hogy az állomás mielőbb megkösse a szerződéseket az EFSz-ekkel és a kis- és középparasz- tokkal. A szakaszagronómusok és sz egyes brigádok között terjed a szu- ' cialista verseny a szerződések mielőbbi megkötéséért, a tervezett területen a i legnagyobb hektárhozam eléréséért. \ homonnai traktorállomás dolgozói kö- i telezettséget vállallak, hogy a szerző- I déskötések tervét 110 százalékra telje­sítik. A nagyobb területeken a trak- I toristák egész évben az óragrafikon I szerint fognak dolgozni. c<Ziwatikós fél, new akadály! ~ . ~v V A szovjet emberektől tanultuk, hogy építkezni télviz idején i» lehet. Az „Augusztus 29.” munkacsoport, amelyet Török Pál elvtárs vezec, alkalmazza a szovjet módszereket. Jelenleg Bratislavában a Bartosková utcán lakásegy- ségekné' dolgoznak. Képünk azt ábrázolja, amilor a munkacsoport tagjai a tetőzetet szalmaréteggel fed'k le és vízhatlan ponyvákkal takarják be a maltert, hogy meg ne fagyjon. < .1 s.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents