Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-01-23 / 6. szám

y

ŰIIFIÜSiS

1954. *>3

FRANTlSEK KUPKA

&

mmnsm katona

L' u a lusta. kóbor Václav 2ura. ■*-' nemrég még a gyarmati hadsereg tagja Vietnamban, most bevallom neked hazam mindazt, amivel megsértettelek és megrágalmaztalak. Én elhagytalak. de te velem maradtál. Ojra a te fö’deden vagyok, csönd honol a zánk a francia gyarmati hadsereg ügynöke és beszédet mondott .

1928-ban, egv megesett földmun- kásiánv gyermekeként láttam napvilágot egv Kladno melletti faluban. Tizennégy éves koromig iskolába jártam. aztán asztalosságot tanultam. — Háború volt. a német megszállás időszaka. Nem akaródzott a mesternél dolgozni, hát elszökten anyámhoz Slatinára. Anvám »o/.nVája mögé bújtam, hogy a nemetek ne küldjenek lövészárok ásáséi . — 1945 májusában láttam a bevonuló Vörös Hadsereget és akár a többiek, én Is felszabadultan köszöntöttem Őket. Az én anyámból. a volt cselédből gazdálkodó lett a határvidéken Házat és földet kaptunk. Nekem persze nem akaródzott szántani, vetni, meg cipekedni. Kiskoromtól fogva lusta voltam.

Könnyebb lesz a komédiásokkal kóborolni — mondtam — és elszöktem anyámtól az artistákhoz. De a komédiások élete nem fenékig tejfel. Sok pénzt szerettem volna szerezni munka nélkül és jó alacsonyan hordani a coltot. Így olvastam a ponyvarege- nvedben.

augusztusának végén a cirkusszal Kailové Vary-ba kerültem. A „Szarvasugrás” alatti parkban ü tem és éppen valami alaszkai arany ról olvastam, ügv fiatal férfi ült mellém s arról érdeklődött, hogv van-e munkám. Mondtam neki, hogv lógon dozó vagyok a cirkuszban, de ez a munka sehogy nincs ínyemre. Nem mozdul a cirkusz Egyre csak a cseh városokat járja és én a világot szeretném látni.

— Mi sem könnyebb — mondta az idegen. — Németország a világ ka púja. Ott táborok vannak olvan em berek számára, akik távoli vidékekre szeretnének eljutni és súlyos, nehéz dollárokat akarnak szerezni. Vág]on bele és egv félév ro alva a gondtalan é’et útién jár tgv kisértett az idegen Megkínált amerikai cigarettával felállt a pádról és átment. Azóta sem láttam

P gyik napon egy ismerősöm leve- let mutatott egv porcellángvár y ból valami Stepan Hrvntől aki 1948 júliusában szökött Németországba és akkor már Afrikában volt. Szóval igaz hogy Németország a világ ka- pu’a1

— Én is átüttök a kapun.

Szalámit, kiflit és iegvet vettem

Marianske Lázneba. Táskámban az é'eVmmel. zsebemben a rendőrségi bejelentővel és a keresztlevéllel eg\ szál ruhában, köpeny nélkül, sapkával a felemen a sűrű erdőben átvág tam a határon. A’■vám és hazám könnyű szívvel nagvtalak itt bennete két1 Előttem állt a nagyvilág és t> nagv-nagv kalanJ.

1948. szeptember 2-ról 3-ra virradó éitszaka volt tTármas útkeieszteződés nél álltam. A jelzőtáblán a legközelebbi város Veiden volt Arra felé In dúltam hát. Már gyermekkoromtól m ndie a legrövidebb utat választót tam. Veidenig. a 15 kilométeres út elcsigázott. Egv teherautóba botlottam Megkértem a soffőrt. hogv vigven el e°v darabon. Veiden előtt eltért a? autó, úgvhogv újból gvalog indultán tovább Német .riáratba botlottam A szökevények tábora után érdeklőd tem. Nevettek és ígv szóltak:

— Menj az ördögbe, az nem a m: dolgunk1 — magas csákójukat a fejükre húzták és hátat fordítottak nekem

A városka előtt két sisakos ame- ** rikai katona vesztegelt. Az őr szobára vezettek. Amerikai zászló volt kitűzve és az állókon ez a felirat ál’t: „Spéciéi Police". Érdeklődtem hogv hol van itt a szökevény tábor Nem értettek 's az aitóra mutattak Már vőágos volt, amikor kiléptem az elhatott utcára Egv bajuszos utcaseprő elvezetett az amerikai kaszárnyába. A kaszám ában mindjárt a ka punál két e°venr”bás amerikai és egv civil fogadott, aki azt mondta, hogy ukránul beszél Kicsit értettem és azt mondtam neki. hogv Ausztráliába szeretnék eljutni Röhögött és azt ro 5 ta. hogv itt nincs szükség ilven uta zásokra A hiztonsáp kedvéért becsuktak. Három felfegyverzett férfivel elvezettetett a katonai fogdába. Ot’

V t napig semmit sem kaptam enni H nem az első éjtszaka bedugtak hozzám egy részeg négert aki minden- j

áron boxolni akart velem és szüntelenül énekelt. Harmadnapra olyan gyenge voltam, akár a légy.

Felvezettek az irodába és egy csajka teát adtak kétszersü’ttel

Négy férfi ingre vetkezve ült ott. amerikai katonák voltak. Egyikük lengyelül beszélt. Megkérdezett, éhes vagyok-e?

— Talán nem látja rajtam? — mondtam. ' Erre lekenlek négy kegyetlen nyaklevest. A térképen meg kellett mutatnom, hogy honnét jöttem és elszedték minden iratomat. A szomszéd szobából kiabá'ás és sírás hallatszott. Valakit vertek ott és az csehül egvre csak azt kiabálta: „Jézus Máriám, hagyják már abba!” A kihallgatás után elvezettek egv pincébe, ahol egész nap feküdtem. A szalmában ,patkányok motoszkáltak.

t. jtszaka hivattak és szuronyos kísérettel vonaton Regensburgba men tünk. Az iskolában IRO-tábor volt, amit Goethéről neveztek el. Becsuktak egv tanterembe húsz más cseh szlovákiai szökevénnyel együtt. A CIC-irodában kihallgatott két katona Egyikük csehül beszélt és eszeveszettül ordított, amikor megmondtam, hogy világot szeretnék látni.

— Azt oem kérdezzük tőled, — förmedt rám. Ezzel belépett egv orvos és a karomba nyomott két injekciót, ál'ítólag. hogy be ne hurcoljam a bo!si vészt. Az IRO-táborában 14 napig voltam Rettenetesen éhesek voltuns.

A pincébe jártunk krumplit lopni amit a szobában főztünk meg. Szívni sem volt mit. ezért éjtszaka kimász tunk a. pince ablakán és az utcán csikkeket szedtünk. A hónap végén az egész tábort a Stuttgart melletti Schwa!bischmuendbe költöztették. Az új táborban, ahol előttünk esztek és lengyelek voltak, megint semmiféle ennivaló nem volt. A mezüre jártunk káposztát keresgélni. Így éheztünk és veszekedtünk decemberig. Ordítoztunk egymásra mert mindenki haza vágyódott és féltünk egymás előtt megmondani. Még vér is folyt, amiért az amerikaiak puskatussal vertek minket. Gyűlöltük az amerikaiakat, de önmagunkat is. Olyan ellenszen vés volt az élet. hogy egyikünk fel akasztotta magát. Szlovák volt. a nevét már elfeleltettem. Helyesebben a többiek kergették a halálba, mert örökké raita nevettek, hogy Szűz Máriától könyörög segítséget. Furcsa em berek gyűltek ott össze. Feketézők akik azért léptek meg, mert élelmi- szerjegyek hamisításán és eladásán kapták ükét. fiúk. akik teherbe ejtettek otthon valamilyen lányt, hogy tie j kelljen feleségül venni, szökött diákok. akik saját politikájukat akarták folytatni február után is és odébb álltak. Katonaszökevények egyenruhamaradékokban, aztán magamformájú legények, akik cowboynak vagv gangszterbanda főnöknek szerettek volna felcsapni. Volt ott Chndskáról is egv suhanc, Ján Rozinának hívták

A protektorátus idején beleszeretett valamilyen német lányba és mikor azt kitelepítették, utána ment s Német országban szerette volna megtalálni. Azzal a társasággal, mely kö’csönó- sen ü’dözte egymást s leskel ődött egymás után, - úi táborba vittek bennünket. az Augsburg melletti Lechwellbe, ahol tovább éheztünk és ordítoztunk. Lechwellben politikára ta n toltak minket. Prchaláék, Máj érék és Lettrich emberei jártak hozzáns. Aztán egymás között arról vitatkoz tunk, hogy egészben marad-e, vagy a határvidék nélkül a köztársaság. — Akkor anvám újból elve^tené a házikót és a földet. — Megmarad-e ott a magántulajdon, vagy csak a nehéz ipar. bankok, bányák, maradnak az állam kezében, vriczatérnek-e hozzánk a németek, vagy sem. A viták után nem is szóltunk egymáshoz. Bolond egy élet volt ez. Egy nap aztán vala mennyien kórusban ordítottuk, hogv haza akarunk menni, egy tapodtat sen máshová. A Ieghangosabban valam Chorváth nevű fiú kiabált. Későbe Indokínában meghalt

Ebben az időben látogatott el hozzánk a francia gyarmati hadsereg ügynöke és beszédet mondott . . .

T orkig voltunk mindennel: az

1 éhséggel, a kötekedéssel. Ve lük mentem a kantinba. Az ügynök csokoládét és cigarettát vett nekünk és ötünkkel Offenbur^ba indüt, ahol a gyarmati hadsereg tábora van. Az úton meggondoltuk a dolgot és Sigma ringban a francia zónában, az állomáson megszöktünk. A szökéshez értettem a legjobban. Siemaringban a menekültek táborát kerestük, de semmit sem találtunk. A francia rendőrség úgy nyilatkozott, hogy munkára nem engednek Franciaországba.

— Ha világot akarnak látni, jelentkezzenek a gyarmati hadseregbe. És elvittek minket Offenburgba. Irataink nem voltak. ■ nmink sem volt. Tolvajnak tekintettek bennünket és ujj lenvomatot vettek — Aláírtam. hog> öt évig a gyarmati hadseregben fo gok szolgálni. Öt év múltán, — ahogy ígérték — Franciaországban á’lami szolgálatba léphetek Offen- burgban kaptam az első hasba- rúvást, már mint újonc. A Brüche a/R. melletti Kehien keresztül vittek minket, ahol ócska francia mundért húztak ránk. Marseilleben a Nicole erődbe mentünk, ahol orvos, felü'vizsgálaton és újabb nyilvántartáson estünk keresztül. Aztán hajóra raktak bennünket és 12 napon át utaztunk Oranba.

O tanban csak átültünk a vonatra és Be'e-Basuba vittek minket. A CP

3-as kaszárnyában kopaszra nyírtak valamennyiünket, egyenruhát adtak amelynek egvik darabja francia, m:i- sik darabja angol, vagy amerikai volt. Kaptunk 5.700 frankot, amiért szap pant, kefét, fésűt, tükröt és egy órát vettem. A 63.128-as számot kaptam és egyszerű szám lett belőlem.

zt a számot a sivatagban azután embertelen módon képezték ki. Ütöttek és minden helytelen mozdulatért rugdostak. Ez már Saidban történt. Ott sokan közülünk átszúr- kálták a dobhártyájukat, hogv ne kelljen tovább szolgáíniok. Egyik savat öntött átlyukasztott fülébe és meghalt. 1949. áprilisában ejtőernyős kiképzésre küldtek Velem jött Vladimn Musil is. Szerettem őt. Ugyanolyan becsapott és szerencsétlen fiú volt, akárcsak jómagam. Philippevillében ejtőernyőst faragtak belőlünk. Repülőgépről hat gyakorlóugrást hajtottunk végre, aztán megtanítottak benE;

nünket. a nehéz gyalogsági fegyverekkel bánni. Ugyancsak velem volt Mi- nár és Král. A Muskara melletti hegyekben hadgyakorlatoztunk. Szembe velünk Szenegálok és arabok álltak. A hadgyakorlaton győzelmet arattunk Maskarából Setivbe gyalogoltunk, ahol besoroztak minket az Indokínába induló ezredbe. Közben becsuktak 16 kemény napra, meit valaki ellopta az ingemet. A büntetés értelmében, telefondróttal hátamra kötött zsákban útburkolati követ hordtam Teljes felszex eiéssel körül kellett szaladgálnom az udvart. Büntetésemen Smola morvaszármazású őrmester enyhített, mert éjtszaka a cellában bevarrtam a zokniját.

A lgirból Szuezen át az út egy

** hónapig tartott Singaporeba. M;nden kikötőben fegyveres Őr állt a kijáratnál, nehogy meglépjünk. Mikor Szumatra közelébe értünk, néhány nem tudom miiven nemzetiségű katona a v'zbe ugrott és a part felé igyekezett, bár a vízben hemzsegtek a cethalak. Gépfegyveres motorcsónak indult utánuk és összeszedték őket. A hajó fenekére zárták és alaposan elagyabugyálták valamennyiüket. — 1950. februárjában értünk Saigonba. Nehéz gépfegyverek sorfala mellett szálltunk partra, amelyek a partizánokkal szemben óvtak minket. A CP 4-es kaszárnyában vártunk a Haifonba induló hajóra Trópusi egyenruhát kaptunk. Vonat vitt Hanoiba.

Hanoiból a kínai határ felé meneteltünk A Tajvanba induló Csankai- sekékért. Az ő katonáikra ügyeltünk, hogv meg ne támadják a partizánok

Jó darabot beiártam már a világból láttam már erdőket, tengereket, sivatagokat, gumi- és kókuszültetvé- nyeket. De semmi gyönyörűséget nem hallottam és nem láttam. Rabszolgák rabszolgája voltam s a gyilkosok társa. Tonkin körül egv falut tisztogat:; 'S

Mikulka Gyula rajzai

tunk. A kunyhókat felégettük, az öregeket, asszonyokat, gyerekeket pedig meggyilkoltuk, vagy a hanoi táborba tereltük Emlékszem egyszer, hogy gyújtottunk fel egy üres falut. Az akció után elrejtőztünk a sűrűben és azt lestük, vájjon visszatér-e a felperzselt faluba a lakosság. Visszajöttek, Géppuskatűzzel 'fogadtuk őket. Az új fegyvereket az asszonyokon próbáltuk ki. A foglyokat felaggattuk és egy holland el volt ragadtatva, mi- | kor kicsikarta, hogy saját magukat ; akasszák fel. A katonák azt te- I hették az ellenséggel, amit akartak. A I leégett falvakból eltereltük az apró- | jószágot, a bárányokat, aztán lett sü- i tés-főzés, lakmározás. A katonák j között katolikus papok is akadtak. A , nyakukban kereszt, a vállukon gép- I pisztoly lógott. Előbb megáldották,

I szentelt vízzel meghintették géppisz- j tolyainkat, aztán velünk jártak az * akciókra. A bennszü'öttek leányai törvényes zsákmányuknak számított. A partizánok elleni büntetőakció rendszerint megbecstelenítéssel végződött. Nézni sem bírtam. Nem akartam egészen vadállattá válni. Ezért bolseviz- mussal vádoltak. Azzal fenyegettek, hogy engem is kinyírnak. Néhányszor nyilvántartásba vettek, szememre vetették. hogy passzív vagyok és szabo- : tálok.

I' ésőbb egv kötelékkel Tat-Ke ' városka fölé repültünk, hogy ott kiugorjunk és elfoglaljuk Don-Ke városát, ahonnét kiszorították a gyarmati hadsereget. A vietnamiak elleni harcban a francia katonaság vereséget szenvedett és futásnak eredt. Egv kaucsukültetvényben értünk földet. ahol a vietnamiak támadtak. Bosszút álltak a közeli Kaa- Banuban kiirtott minden emberért. Ezt mondtam:

— Nem fogok lőni a vietnamiakra!

Mikor közeledtek, eldobtam a fegyvert. Történjék bármi! Foglvul ejtettek. 1950 októberében történt. Visszatértem az emberi lények közé.

így kerültem újra haza. De nem jön már haza sem Kavacovsky Lubos, Král Jozef és Smolej Jozef, Tiehá- nek és Razek. Mások se térnek viszsza. Feláldozták életüket 5.700 frankért. amiért alig lehetett egy órát venni.

\jf alaki tán azt mondja, hogy tel—

v jesült, amire vágytam — a kaland. igen, de a pokol is kaland. — Rossz lóra nyergeltem. Az indokínai erdőkben nem lettem cowboy, sem csendbiztos. Tudtom nélkül judás- pénzért eladtak Németországban az idegenlégió ügynöke tíz márkát kapott értem. Eldicsekedett vele. Hogy mennyit kapnak azok az urak, nem tudom, akik kijelentették a ,,szabadnak” nevezett rádióban, hogy „az életnek és a halálnak azonos értelme van.” Ök az élet értelmét a dollárokban találják meg. Én Indokínában nem jöttem rá a halál értelmére. Visszatértem hozzád, hazám! Hogy egyszer maid a te karjaidban fejezzem be az életet és közben megtanuljak élni.

Anyám és hazám talán megbocsájt- tok nékem?

SZŰCS BÉLA fordítása.