Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-01-23 / 6. szám
m ifios&g furcsa vállalkozás A A füst i ”9 a bűz majd ez utcára lökött, amikor Bütyökfalván beléptem a CsISz helyiségébe A helyiség maga is bü- työknyi, alacsony kis kóréra) izelőt t állítólag toroköblítőt árultak itt. Ma a hosszú pult körül két tömzsi lócán fiatalok szorongnak és írnak. A levegőben füstös lámpa lóg láthatatlan dr Hon s gyatra fényt szór a hosszú pultra, a tiszta füzetekre. A.z asztal végén idősebb, szemüveges fern kopott könyvből lassan, kimérten diktál — Gondolatjel, Nagybetűvel: „Azt hittem, ketté, vessző, a Pavú fiamat látom ..Három pont. Új mondat. Jól tudtam én, vessző, hogy maga jön. • vessző, leikecském” — diktálta a férfi ügyelve minden helyesírási szabályra. DUN ASZE KD \ HELYI JEGYZET Az elmúlt napokban Szerdahelyen jártam, Megnéztem mi hír van A „baromfigyárban". Mert hát Szerdahelyen ilyen is van kérem! Xyúkkonzerv készül itt Jó paprikás lében! Szóval, amint mondom, Bementem megnézni, Dicső feladatát A gyár, hogyan végzi? Megkérdeztem azt is, Ki hanyag, ki a jó? Bokor Máriáról Így került aztán szó! — Jaj kérem, a Bokor, Az ám egy csodanő! — Dicsérte lelkesen Az üzemvezető, — Ha minden bokorban Ilyen Bokor nőne. Tán még külföldre is Küldenénk belőle! — — Úgy jár annak keze, mint egy gyors motóla! Társai csodákat. Beszélnek már róla! Ily gyorsan csontozni, Ily gyorsan belezni, Az egész üzemben Nem tud talán senki! — Második éve már, Hogy itt van minálunk! Azóta mindnyájan A kedvében járunk! No, de Istók úgyse Megérdemli ezt ő, Mert munkapercentje Minden hónapban nő! — Szörnyű kíváncsiság Ült meg e szavakra S kíváncsiságomat így szőttem szavakba: — Őh, vezető elvtárs, Az egekre kérem, E Jó asszonyságot Mutassa be nékem! — Mosolygott az elvtárs S felhívott egy szamot, Valakivel egy-két Rövidke szót váltott. Majd az ajtó nyílt ki Óvatosan, csendben, S én a nagy csudától Majdnem — hasra estem! Mert én biz azt hittem, Hogy aki majd belép, Erős lesz, izmos lesz S mellben, hasban, — derék! Azt hittem, hogy a gyár Híres boncolója Legalább is már a Közepeskort rója! És íme akkorát Tévedtem én ottan, Hoev a nagy csudától Kacsaként hápogtam! Mert a híres, nagy nő, A neves munkahős, Bizony nem volt több mint Tizenhat eztendős! El is hoztam képét, Ki is szerkesztettem, Megnézheti bátran, Aki nem hisz nekem! Am kedves olvasóm, Ha megnézted már jól, Vegyél példát te is E dolgos kislányról! NEUMANN JÄNOS.( Én menten megértettem Egri Viktor „Márton elindul" című müvéből helyesírási gyakorlatot tartanak. Odahajoltam hát az egyik szószk, kislány fölé és lestem tollának sercegését. Ügy lát. ik zavarba jött mert a gy ngvbetüi egyenetlenekké. dülöngélőkké váltak, sőt a ketté heh/ett hármat is írt és a ’ "ssző helyett kvrta, hogy „vessző”. Szólni akartam. d° a lány rámvetette ragyogó szemet s meggondoltam. Gondolom ha már i*i vagyok, megvárom míg befejezik aztán beszélek velük s írok egy jo riportot. Letelepedtem hát az egyik lóca birkára és elővettem jegyzeteimet hogy addig is néhány szóval papi.. a vessem a környezetet készülő riportomhoz. Mert riport az lesz, — gondoltam. — Az már egyszer biztos' Szerencsére nem kellett sokáig várnom, mert a szemüveges megsejtette óhajomat és szünetet rendelt. En udvariasan felugrottam és kezet nyújtottam. — Szervusz. — Szervusz — hagyta rá, — Ogy-e helyesírási gyakorlatot tartotok? Na és mondd, ki szülte ezt a nagyszerű gondolatot? — Ami azt illeti, az én ötletem volt ’e ez nem helyesírási gyakorlat. — Hát mi? — kérdeztem. — Hosszas lenne azt így elmondani, de hisz nem is fontos. Ügy történt a dolog hogy a mtilt hé m Kavicsfaháról megszereztük Egri könyvét. — Drága a könyv — gondoljuk lemásoljuk, hogy ne kelljen megvennünk. Meg is kezdtem hát a másolást, de akkor jöttek ezek a bugrisok. hogy ők is lemásolják. így verődtünk össze. Amikor megtudták, L ibapity- rdl is akartak jönni, de meggondoltuk. Nem engedtük őket példányt Nekünk úgy sem kell ennyi. Húsz koronáért megkapják. Ök is nyernek, mert amúgy harminc lenne és mi is nyerünk. mert a papír meg a tinta ára csak öt koronába jön. Elég az hozzá, hogy ilyen alapon aztán megegyeztünk. De meghallották máshol is a hírét. Jöttek Köhögősről, Csavarosról es Nátha fáról is hogy nekik is kéne. Velük is megállapodtunk, így kaptunk húsz megrendelést. — Hát ez. mondhatom, remek ötlet. De mikítr veyezneK? — Gyorsan megy ez! M°c csak a harmadik este csinál jut és mar a telénél tartunk Remélhető! a meg a héten vég zünk vele. Aztán ... — de hir- télén elharapta a szót. — Aztán, aztán? Van talán egyéb tervet is? — Ami azt illeti, lenne — mondta titokzatosan mosolyogva — No és mi lenne az? — Tervbe vett'” azt is hogy Egri után Sas Andor tanulmány kötetét, aztán az Üj karfásokat végül Szabó Béla regényét másoljuk le. A Sasén darabonként legalább harminc koronát, az Ú) hajtásokon húszat, Szabó Béla könyvén meg legalább huszonöt koronát nyerünk. Ez a télre elég is lesz. Legnagyobb a Szabó regénye. Az csak két füzetbe fog férni. Dehát azzal is megbirkózunk. Legfeljebb néhány napra 'a diákokat is befogom az iskolában. — Kitűnő 'terv — mondtam — No de az összhasz^n menynyi lesz? — Kábé kétezer korona és közben még el is olvassuk ezeket a könyveket. — Mit csináltok azzal a rengeteg pénzzel? Rádiót veszünk, meg újabb könyveket, hogy tovább másolhassunk. — Minek a? — Minek, minek! Érdeket ember vagy. Annak, hogy gra- mafont is vehessünk. Ezek szerint folytatjátok a másolást. Talán iparengedélyt is kértek? — Azt nem. Mert akkor adót kéne fizetni, no meg talán valami szerzői jogot is az írónak. így hát úgy döntöttünk, hogy mihelyst meglesz a rádió, meg a gramofon, javasolni fogjuk, hogy az írók ezentúl ne adják ki könyvalakban műveiket, hanem esetenként olvassák fel a rádióban. Mi majd meghallgatjuk. Olcsó, praktikus és- kényelmes. No meg az író hangját is megismerjük. — Minek ehhez gramofon ? — Minek, minek. De naiv vagy! Hát annak, hogy ha rossz lesz a rádióban felolvasott mű, vagy ha n m lesz érdekes az a rész, földobunk egy lemezt. KÓBOR JÓZSEF Nem csalás, nem ámítás Ugyan melyik cirkusz porondjáról szökött meg ez a bohóc, kérdezi bizonyára sok olvasónk a mellékelt kép láttán. Az élén- kebb fantáziájának talán futóbolondnak nézik, vagy valamelyik vidéki bábjátszó együttes rosszul kikerült figurájának. Eláruljuk, nem bohóc, nem is agyalágyult és még csak nem is bábmaskara. Egy közönséges diák, egyik nyugatnémetországi város sétányán, teljes díszben. Csupán az amerikai ruhadivat „delejes kompozíciója” Fiatalember és bizonyára tetszeni aVar. A nyugati 'zlés szerint ez a szép, a vonzó, az elegáns. A jam- pec divat legújabb legmodernebb változata ez. Hihetetlen, hogy tudták az ízlést ebből a fiatalemberből anny'ra kiirtani, hogy ilyen maskarában tetszeleg. Nálunk még a bohóc is megmosolyogja, ha összehasonlítja saját napával. A képet a „Zeit und Bild" c. folyóiratból vettük F RÁZ * «ANDOR H'ába a frázisokról nem könnyű leszokni! Sokkal könnyebb megtanulni s éjjei-nappal szórni. Frázis Andor ezt is teszi, folyton jár a zaja: „tanácsait, ötleteit” fű-fának ajánlja Szombat este arról szavalt a sok fiatalnak, bízzák meg őt vezetőnek, ha sportolni akarnak. — Tudjátok, a sportolásnak ezer a fortélya. Ismeretes, milyen nemes, milyen szép a célja. Én sem hittem addig, amíg bele nem kóstoltam. Minden sport és torna elől ügyesen meglógtam. Ma már nem az vagyok aki tegnap voltam, rugalmavan, frissen kelek, látszik, hogy sportoltam Minden reggel kint tornászok tizenöt-húsz percet. Olyan szívós lettem elhúznék egy hegyet. Beszélt, beszélt Frázis koma, úgy egy óra hosszat, korcsolyáról, sielésről szórt lelkes szavakat. Tüske Tibor ismeri már Andor fecsegését, büszke gőgös nagyzolását, lusta, petyhüdt lényét. Egyik reggel félhét körül tizen összeálltak 3 egy-kettőre felkeresték a szép Frázis-házat, örült bizony Frázis-mama a sok fiatalnak, így legalább Andor fia féldélig nem alhat. — Én hiába keltegetem, nem hallgat az énrám. Napról-napra lustálkodik, elkésik a munkán. Tüske Tibor előlépett, bement a szobába, s a többiek zajtalanul, szép csöndben utána. Körül vették Andor ágyát, s Tüske halk szavára, rágyújtottak jó hangosan vidám csasztuskára. Frázis koma, mint a macska kiugrott az ágyból, s nem szónokolt soha többé példás sportoló sról! Reggelenként idejében elért a munkába, s hangtalanul, szép szerényen járt a sítúrákra. M1KULKA GYULA rajzai .itHiitiimiiHtHtiiimHiiiiiHtmiiiiHmiHHiiiitin mmiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiil||l|||„„„,,|„,Mn„lullllmlHIIII„lll)l„u i iminiHim mini m m min mi ninitiiiiiiiii mii unni mm iiiiiiiiiiiiir Személyes megjelenés — Pincér! — Itt vagyok, kérem ... Mit hozhatok? — Ideges vagyok, rengeteg a dolgom, maguk meg itt várakoztatnak Mondja, miért nem írják olvashatóan az étlapot? — Bocsánat... Tessék talán egy másik példány ... — Ez maguknak olvasha'ó? — Kérem. Van itt még egy .. Tessék! — Köszönöm ... Mondja, miért gyűrött az abrosz? — Ügy látszik, összegyűrte az előző vendég De máris kicserélem . Parancsoljon ... itt a hófehér, sírna abrosz ... Tessék. — Hallja, kérem, ez mégis lehetetlen állapot! Nincs mustár az asztalon! Mustár nélkül egye az ember a húst? — Máris hozom ... Azonkívül mivel szolgálhatok ? — Levest kérek húsostáskával. De nem kettővel, ahogyan maguknál szokás. Hárommal. — Igenis, hárommal. Egy pillanat, hozom. — Minek siet. kérem? Maguknál szokás, hogy nem hagyják az embert gondolkodni? — Igyekszünk a vendéget gyorsan kiszolgálni A vezetőség erre nagy súlyt helyez. — Hm... Ezt a sótartót vigye, kérem, de rögtön. Milyen idomtalan egy szörnyeteg. Adjon másik sótartót. — Egy pillanat... Parancsoljon ... már ki is cseréltem. — Erős idegzetű ember az elvtárs. Már vagy tíz perce veszekszem itt és nem tudom kihozni a béketúrésből. Bámulatra méltó ez a hidegvérúsége! Egyszóval: a figyelmetlen kiszolgálás miatt beérkezett panaszok nem felelnek meg a valóságnak. Ezt akartam megállapítani. — Ugyan, kérem! Csak nem szolgáljuk ki éppen önt, a tröszt igazgatóiét figyelmetlenül! Mert ml magunk is nagyra értékeljük a „személyesen lefolytatott vizsgálatot."
