Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-06-26 / 50. szám

1954 június 26.

ÚJ IFJÚSÁG

Válasz a „Tegyük meg hát44 problémájára

Az Új Ifjúság egyik legutóbbi számában Török Elemér egy cikke olyan kérdést vet fel, amelyről valóban beszélni kell.

A cikkíró azt a helyzetet bírálja, hogy például a galántai járási könyvtárban komoly hiány mutatkozik magyar írók műveiben, csehszlovákiai magyar íróink könyvei pedig egyetlen Egri-könyv kivételével még mutatóban sem szerepelnek. Egy pillanatig sem vonjuk kétségbe, hogy ez nem ideális állapot és ezen a helyzeten valamiképpen segíteni kell. Török Elemér ezért a hiányosságért felelősségre vonja a Slovenská kniha propegandaosztályát is. Ezt az író bizonyára tájékozatlanságból teszi, mert a propagandaosztály magyar vonatkozásban is mindent elkövet, hogy íróink müveit minél szélesebb körben tegye ismertté és népszerűvé az olvasók előtt.

Kéthetenként rendszeresen kiadja a „Könyvűjdonságok” című füzetkét, melynek egy része folyamatosan közli az itt megjelent magyar könyvújdonságok recenzióit és ismerteti az egyes magyarországi könyvkiadókkal közös kiadásban m jelent műveket is. Azonkívül magyarnyelvű napilapjaink és folyóirataink hasábjain is megemlékezik ezekről a könyvekről, amelyeket még a rádióban is népszerűsít. A különböző alkalmakból megjelenő könyv- jegyzékek mindegyike párhuzamosan hozza a szlovák és külföldi írók műveivel magyar könyveink ismertetését is. Kiadott már önálló magyar könyvjegyzéket és ezeket a propagációs célokra készült füzeteket a „Könyvújdonsá- gok”-kal egyetemben valamennyi könyvesbolt és könyvtár megkapja.

így tehát semmi nem áll útjába annak, hogy ezeket a könyveket megrendeljék, terjesszék az olvasók táborában, sőt, ezt a tábort lehetőség szerint még növeljék. Lehetséges, hogy a könyvtáraknak is vannak különböző, esetleg anyagi természetű nehézségei, de ekkor az orvoslást ott kell elkezdeni, ezeknek a "nehézségeknek a legyőzésénél.

Ha a könyvtárosok magukévá teszik könyveink terjesztése népszerűsítésének ügyét, akkor nem fordúlhat elő. hogy íróink, költőink tehetséggel és szeretettel megírt, lelkiismeretes előkészítés után kiadott műveinek javarésze, — amelyeknek mondanivalója hazánk magyar dolgozóihoz szól, — a raktárakban fog heverni.

Török elvtárs sorai megindították azt a harcot, amelybe szívesen bekapcsolódik a Slovenská kniha is, hogy íróink művei valóban eljussanak a dolgozók kezébe és tanítva, szórakoztatva őket megfeleljenek szép és nemes feladatuknak.

Ordódy Katalin

a Slovenská kniha dolgozója.

A SZERKESZTŐSÉG MEGJEGYZÉSE: Úgy gondoljuk, hogy sem Török Elemér „Tegyük meg hát” című cikkében, sem a Slovenská kniha propagandaosztálya válaszlevelében nem adott kielégítő magyarázatot a magyar könyvek terjesztésében kétségtelenül megnyilvánuló hiányosságokról.

Vitathatónak tartjuk a Slovenská kniha válaszát és ezúton kérjük olvasóinkat, a könyvtárak vezetőit és a könyvesboltok dolgozóit, hogy minél többen írják meg szerkesztőségünknek véleményüket a felvetett kérdésről.

ÚJ IFJÚSÁG SZERKESZTŐSÉGE, Bratislava, Prazská 9.

Politechnikai kiállítást rendeztek

A zselízi magyar és szlovák középiskola tanulói politechnikai kiállítást rendeztek, amelyen bemutatták egész évi munkájuk eredményét. A zselízi diákok más iskolák tanulóit, is megkérték, hogy vegyenek részt a kiállításon.

tanfeíügyeiőség is segítette a diákokat.

A kiállítást a kultúrház termében rendezték. A tanulók gondoskodtak arról is, hogy a termet ízlésesen feldíszítsék és ígv a látogatók számára otthonosabbá tegyék a kiállítás helyiségét. A CsISz tagok gondoskodtak arról is. hogy a látogatók pontos képet és ismereteket szerezzenek a kiállításra kerüld tárgyakról. Ezt úgv oldották meg. hogy egy CsISz-tag állandóan a helyiségben tartózkodott és a látogatóknak magyarázatokat adott az egyes kiállítási tárgyakról.

A kiállítás egy hétig tartott. Sajnos, azonban, a kiállításunkon a mi iskolánkon és a szlovák iskolán kívül, csak a kétyi és a bajkai iskola tanulói vettek részt. A többi iskola nem mutatott nagy érdeklődést a kiállítás iránt. Pedig, ha ük is résztvettek volna e kiállításon. sokkal nagyobb eredményt értünk volna el. mint így.

A bajkai tanulók ezen a kiállításon a szén fejtését, a szén rétegeződését

és szénfejtő gépeket mutatták be. A kétyi tanulók pedig a természetrajz tanításához szükséges segédeszközeiket állították ki. A zselízi szlovák iskola tanulói saját készítésű telepesrádiókot, különböző típusú fogantyúkat, esztergapadokat és akváriumot mutattak be. A kiállításhoz a legtöbb és legértékesebb anyagot a zselízi magyar középiskola tanulói adtak. A kiállításon valóban olyan modelleket mutattak be, melyek elkészítése komoly és lelkiismeretes munkába került. Volt itt majdnem minden. Sorbakapcsolós modell, két mágneses erőtér, párhuzamos kapcsolómodell, iránytű, rádió, elektromos csengd, teleppel sorbakapcsolós elektromos fűtési modell. Több inga, számtalan akvárium, terrárium, természetesen tele élőlényekkel. A kiállításon bemutatásra került hat darab tengeri malac, hatvan darab fehér egér, süt a méhészet terén elért eredményes munkánkat is bemutattuk.

Ez a kiállítás bizonyságot adott arról, hogy a zselízi diákok politechnikai körei ezévben szép és dicséretreméltó munkát végeztek.

TÖTH KÁROLY, Zselíz

MORAVEC KATALIN:

Séta Prágában

Június 17-én Lukács György profesz- szor, a Béke Világtanács tagja, Stockholmba vezető útján néhány órát töltött Prágában. Az a megtiszteltetés ér:, hogy e késödélutáni órákban a város megtekintésében kalauzolthattem. Utunk először t Karolinumhoz vezetett. Lukács elvtárs komoly érdeklődéssel nézte az évszázados régi egyetem épületét és elismerését fejezte ki aziránt, hogy államunk mennyire becsben tartja, állandóan tetaroztatja, helyreállítja és főleg a legszélesebb közönséggel ismerteti régi műemlékeinket. A Kle- mentínum, Károly-híd, Sz. Miklós templom megtekintése után, a Neruda-utcán keresztül kerültünk el a Hradasinba. Mialatt Luké :s elvtáns és felesége a lent elterülő régi háztetőket nézték, arról beszélt, hogy milyen óriási feladat vár a népi demokratikus államok építészeire, tervezőire. Nemcsak az, hogy célszerűen, olcsón és gyorsan építsenek, hanem szépen is, tekintettel a népi hagyományokra és az esztétika követelményeire. Miután megtekintettük a várat, a Csemin-pelotát, és a Lorettát, eljutottunk a sztrahovi kolostor (ahol pemrégen irodalmi múzeum nyílt me) mesésen szép kilátásához. Elébünk tárult itt a város számtalan tornyával, hegyes-völgyes utcáival, a Vltava ezüstszalage, s mindezt valami lehelet- szerű köd borította, a felhők, a füst, a por és az est vegyüléke. Lukács elvtárs elbíivölten nézte a képet és emlékezni kezdett a háború előtt Berlinben töltött évekre. Sokkal érdekesebb, harcosabb és felelősségteljesebb munkát jelentene ott dolgozni a béke ügyéért — mondotta.

További utunkban megnéztük a Ru- dolfínum méltóságteljes, büszke épületét, a Smetana-Múzeum mögött mint egy golyó függött a lemenő nap, a Nemzeti Színház trigái mintha máris indultak volna, hogy elkísérjék kedves vendégünket prágai kőrútján. Így aztán eljutottunk Prága másik történelmi jelentőségű dombjára, a Vysehrad- ra. Megdöbbentően szépnek találta Lukács elvtárs a eléje táruló panorámát — a ködbevesző, kanyargós Vltavát helászbárkáival, vitorlásaival és csó- nakházeival. Amikor a Mária Terézia- korabeli várfalak peremén körbejártunk, a magyar, cseh és szlovák nép történelmi kapcsolatairól folyt a beszélgetés. Rengeteg még a megoldatlan és ki nem derített probléma népeink történelmében és sokkal szorosabb, hathatósabb együttműködésre lesz szükség a jövőben tudósaink, történészeink, szakembereink között, hogy e- zekre fényt derítsenek Mert sok az olyan kérdés, melyet csakis együttesen lehet megoldani, annyira egymásbafo- nódik a három nép múltja. Mennyire igazak ezek a szavak! Hiszen magunk is érezzük, valahányszor bepillantunk az elmúlt évezred bármely időpontjába.

A „Béke" ének- és táncegyüttes első fellépése előtt

A bratislavai Csehszlovák-Szovjet Barátok Szövetsége mellett működő énekés táncegyüttes szombaton, június 26- án tartja első fellépését. Az együttes már régen lelkiismeretesen készül erre az első bemutatójára. Az ének- és táncegyüttes tagjai most még jobban, még lelkiismeretesebben gyakorolnak, mint azelőtt, hiszen már csak néhány nap választja el ■ két a fellépéstől, A 130-tagú együttes minden este próbál, külön a férfiak, külön a nők, külön- külön az ének- és zenekar. Igaz, mostanában már csak összpróbákat tartanak, vagyis a bemelegítő gyakorlatok után már -gyütt gyakorolnak!

Ami összejönnek az ének- és tánc- együttes tagjai, elbeszélgetünk Zajko elvtárssal, a táncegyütes vezetőjével. Zajko elvtárs az együttes lelke. Ö tanítja be a táncokat. Bátran nevezhetjük öt alapító tagnak, mert az elsők között jelentkezett az együttesbe. Zajko elvtársnak most ugyan nincsen sok ideje beszélgetni, de amíg megjönnek a táncosok, elmondja, hogyan Is kezdte munkáját az együttesben.

— Önkéntelenül is mosolyognom kell, ha a I ezdetre gondolok, mert az elején bevallom, nem tudtam mihez kezdjek Azt se tudtam, mit gyakoroljunk először, milyen táncokat válasszunk. Olyanokat kellett választanunk, hogy azok érdekesek légyénél', könnyen lehessen őket begyakorolni, mert mondanom sem kell, hogy a begyakorlással volt a legtöbb bajunk. Az együttesbe olyan >úk és leányok jelentkeztek, akik azelőtt alig, vagy pedig egyáltalán nem táncoltak. Például szólótáncosunk egyáltalán nem volt. Mindez azt jelentette, hogy munkánkat teljesen elölről, lépésről- lépésre kellett megtenni. Ahol megvan hozzá a Jő kedv és az akarat, ott minden megy. így rövid idő alatt nekünk

is sikerült három táncot begyakorolni. Ezekkel aztán már fel is léptünk. Ha most utólag a táncokra és fellépéseinkre gondolunk, megállapíthatjuk, hogy bizony azok még elég gyengék voltak. Azóta sokat fejlődtünk, sok hibát már el is távolítottunk.

Még sokáig elbeszélgettünk volna Zajko elvtárssal, csak közben megjöttek a táncosok, a zenekar is elfoglalta helyét, úgylátszik rövidesen megkezdődik az összpróba. Ezért nem zavartuk tovább Zajko elvtársat.

Három népviseletbe öltözött fiatalembert pillantottunk meg, megszólítottuk őket, megkérdeztük, hogy melyik táncszámot tartják a legszebbnek és mire készülnek a legjobban. Szinte egyszerre felelik, hogy a Detvára készülnek a leginkább. Azután Oleár Metód, egyetemi hallgató mondja el részletesen programm jukat:

— Összesen kilenc különböző táncot tanultunk be. Van köztük orosz, ukrán, moldavai, lengyel, magyar, cseh és végül detvai tánc. Erre készülünk a leginkább.

Eddig kétféle Detva-táncot ismert a közönség — magyarázza lelkesen Gas- párik Milán, szólótáncos — az egyik az, melyet Kubica feldolgozásában a Lúcnica ad elő. A másikat pedig a SEUK táncegyüttes előadásaiból ismerjük. A mi Detvánk teljesen újszerű Mojzes dolgozta fel és eddig még kevesen ismerik.

Ezután Oleár elvtárs még elmondja hogyan került az együttesbe és hogyan lett szólótáncos.

— Még a középiskolai tanulmányaim alatt kezdtem tánccal foglalkozni Először csak az eperjesi orosz gimnázium táncegyüttesében működtem, majd <é- sőbben az ukrán ének- és táncegyüttesben, mely akkoriban alakult meg Eperjesen. Főleg az orosz táncok érdekeltek. Azután Bratislavába kerültem itt azonban tanulmányaim miatt kénytelen voltam abbahagyni a táncot. A „Béke” együttesbe három hónappal ezelőtt léptem be és az egyik orosz táncban most kaptam szólószámot.

Oleár elvtárs keveset beszél magáról, de társai, akik az internátusból, vagy az egyetemről ismerik, beszélik, hogy milyen szívvel-lélekke! foglalkozik a tánccal. Jóformán azzal kel és azzal fekszik. Szobatársai mondják, hogy néha, amikor már fárasztja a tanulás, tapsol egyet, felugrik, bemutat egypár táncfigurát és aztán visszaül a könyveihez és folytatja a tanulást.

Már nem tartóztathatjuk a szólótáncosokat se, mert készülődnek táncszámukra. Még meghallgatjuk az énekkar próbáját, amelv Figura elvtárs vezetése mellett gyakorol, aztán nem zavarunk tovább.

Útközben hazafele csak úgy nagyjából próbálom kiszámítani, mibe kerülhet is ez az együttes. A különböző népviseletű ruhák, a hangszerek stb. Nem is igen töröm rajta a fejem. Egy biztos, hogy nem kis összeget fordított rájuk a Csehszlovák Szovjet Barátok Szövetsége. Dehát még sok más feladatot kell megoldani, rengeteget kell csiszolni az együttes munkáján, helyiséget kell biztosítani a gyakorláshoz, ki kell bővíteni az ének- és zenekart, aztán újra kell szervezni a szavalókórust és ki kell mélyíteni a színjátszó együttes munkáját. Egyelőre egy nagy közös gondjuk van: minél nagyobb sikert ér jenekéi az első nyilvános szereplésüknél Előadásuk június 26-án, este 8-kor lesz a bratislavai vár szabadtéri színpadán. Sok sikert kívánunk!

R. B.

Táborozáson

A párkányi pionírok a múlt év folyamán néhány hetes tábort szerveztek a város melletti erdőben. Ebben a táborban élményekben gazdag napokat töltöttek, amelyekre még ma is szívesen emlékeznek vissza. Az alábbiakban Vozák Tibor tanító elvtárs elmondja, a tábor megszervezésében szerzett tapasztalatait.

Pionírjaink egy része nyári üdülésre készül. Természetesen nem minden pionír juthat el üdülésre. Ám egy kis leleményességgel, jó akarattal és közös munkával otthon is szervezhetünk tábort, és azon az egész iskola, vagy legalább is a gyerekek többsége részt vehet.

Ennek a táborozásnak elsősorbm az a célja, hogy pionírjaink a szabad természetben pihenjék ki az év fáradalmait. Az üdülésen, szórakozáson kívül, a táborozásnak nagy szerep jut a nevelés terén is. Különféle gyűjtemények összeállításával. esetleg a már meglévők kiegészítésével bővíthetjük iskolaszertárainkat és gazdagíthatjuk természettudományi ismereteinket.

Hogyan fogjunk hozzá, eQy ilyen tábor megszervezéséhez? Legfontosabb az anyagi és az élelmezési alap megteremtése. Állami gazdaságaink és szövetkezeteink a legnagyobb munkára — az aratásra — készülnek. A sok apró dolgos kéz nagy segítséget jelent számukra. Néhány napos brigádmunka elegendő alapot ad a pénzügyi alap megteremtésére. A kertészetben nyújtott segítség ellenében megfelelő mennyiségű zöldséget kaphatunk, ami biztosítja konyhánk ellátását.

A legnehezebb probléma a sátrak beszerzése. Ha az aratás es cséplés befejezése után megyünk táborozni, akkor állami gazdaságaink, vagy szövetkezeteink vízhatlan ponyvák kölcsönzésével segítségünkre lehetnek, ezekből aztán 1. ügyességgel szép lakósátrakat készíthetünk.

Fontos tényező a táborozás helyének megválasztása is. Lehetőleg városunkhoz közelfekvő erdőben, patak partján üssünk tábort.

Táborozásra vigyünk magunkkal sportfelszerelést, a honvédelmi gyakorlatokhoz, valamint a különféle gyűjtemények összeállításához szükséges segédeszközöket is,

Pontos tervet dolgozzunk ki. — Tervünk aprólékos és részletes legyen. Készítsünk napirendet (jó és rossz idő esetére is), étrend, munkarend és foglalkozási tervet is.

Ha a vezetők a táborozás előkészítésében a pionírokat is bekapcsolják, akkor a táborozás majdnem ütközik nagyobb nehézségekbe. a gyerekek annál inkább magukénak érzik a tábort, minél nagyobb mértékben vettek részt a megszervezésében.

Ilyen módszerekkel szerveztük meg a táborozást mi is. Reméljük, hogy tapasztalataink számotokra is segítséget jelentenek.

Kellemes, vidám táborozást'

Készül a sátor a szép zöljj gyepszönyegen.

FIATALOK REGÉINYE

VADÁSZ FERENC:

A harcnak nincs vége

A fiatalokról szól ez az írás, korunk fiatalságáról, olyan eseményekről, amelyeknek Magyarországon és Szlovákiában. vagy bárhol másutt, ahol érző és gondolkodó fiatal emberek, lányok és férfiak élnek, szemtanú vagy részvevői lehettünk. A második világháború fojtott légkörében kezdődik és a háborút követő felszabadulással végződik vadász Ferenc regénye, amelynek színhelye a Kisduna és a Vág folyó találkozásánál elterülő legnagyobb csallóközi község. A falu határa végeláthatatlan termékeny róna. több mint húszezer hold gazdagon termelő föld, a község népe mégis szegény, mert sokat szenvedett a letűnt századokban, elevtyi csapásoktól és az urak önkényétől.

Az elemi csapások ellen a lakosok már régen felvették a küzdelmet, az urak önkénye ellen a második világháború fojtott légkörének kellett bekövetkeznie. hogy meglássák a bajból kivezető utat. Ifjúsági regénynek is nevezhetnénk Vadász Ferenc gördülékeny nyelvezettel megírt könyvét, ha ennek az elnevezésnek új. mai értelmet adunk. Amióta fiatal kommunisták küzdenek a jobb jövőért, a békéért és elnyomóik ellen, azóta az ifjúság tettvágya és áldozatkészsége a régi romantikus eseményektől eltérő, reális célt és hasznos, új irányt kapott.

Vadász Ferenc ifjúsági regényében éppen itt alkalmazza igen ügyesen az új célkitűzéseket, mert könyve nemcsak regény, hanem dokumentum is egyben. Az élet valóságát kapcsolja össze a fiatal nemzedék ifjú lelkesedésével és képzelőerejével. Hőseit, — amint írja, — a történet során nem csupán írói képzelet formálta, hanem elsősorban az élet, az osztályharc tüze. A csallóközi község bátor fiataljai már az első Csehszlovák Köztársaság idején is harcban álltak a kommunizmus nagy célkitűzéseiért, majd mikor a község Magyarországhoz kerüh. szívósan céltudatosan és minden üldöztetés ellenére, törhetetlen hittel küzdöttek a földalatti mozgalom szervezetébe kapcsolódva a fasiszta terror és a feudális tőkésuralom ellen. A község szegénynépe az események során mindjobban látja, kik védik meg minden körülmények között érdekeit, kikben bízhat. így a felszabadulást és a szocializmus hajnalhasadását a község lakosai végül fegyverrel a kezükben is siettették, nyíltan fellázadtak elnyomóik ellen.

Négy fiú és egy lány kezdte el a községben a küzdelmet. Nagy Jóska és Árvái Irén az események forgatagában egymás szívét is megtalálják és a szerelem gyöngéd szálai csak még elszántabbá teszik a fiatalokat. A nacionalizmus, a kapzsiság, a harácsolási vágy és az úri kegyetlenség közepette a község magyar és szlovák nemzetiségű lakosainak ajkán hangzik fel a proletár internacionalizmus szellemében a regény végső kicsengése:

— A nemzeti gyűlölködést a szlovák és a magyar nép közé is beoltotta az ellenség. A célja mindig ugyanaz, ellenségeskedést akar szítani, hogy gyengítse a népek erejét- ■ ■ Tudjuk, — mondja a könyv egyik hőse, — akkor lesz csak igazi,' teljes a győzelmünk, ha nálunk is, Magyarországon is, testvéri barátság, egyenjogúság lesz a népek között. Ügy, ahogy Lenin, ahogy Sztálin tanítja. Felszabadultunk, de ne feledjük egy pillanatra sem. a harcnak nincs vége! Ha a szabadságot meg akarjuk tartani, tovább kell harcolnunk. Dolgozzunk, tanultunk. építsük az új világot! őrizzük a békét! A fegyvereket pedig tartsuk kéznél.

Vadász Ferenc sok eszmei-politikai, nevelő és párttörténeti dokumentáló anyagot szőtt aktuális, fordulatos, if júsági regényének eseményeibe, éppen ez adja meg művének érdekességét és éppen ez teszi, többek között, kívánatossá azt is, hogy a regényt az ifjúság minél szélesebb körei olvassák.

tP-