Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-06-26 / 50. szám

4 1954. június 28. Három fiatal költő Dénes György. Gály Olga és Bébi Tibor önálló verseskötelei után a Csehszlovákiai Magyai Könyvkiadó „Három fiatal köl­tő” címmel legfiatalabb költő­inket, Török Elemért, Ozsvald Árpádot és Veres Jánost mutat­ja be. Noha három egymástól jePegzetesen eltérő költőegyéni- ségről van szó, lírájukban sok közös problémát találunk, amely összeköti őket. Közösek abban, hogy szüntelenül előrehaladó életünk kérdései adják lírájuk tartalmát; közösek a föld, a szü­lőföld szeretetében, a szlovákiai táj dicséretében, a haza szereté- tében. s a párt iránti hűségük ben. Török Elemér versei tüzes szavával akarja lángra gyújtani a szíveket és a háborús gyilko­sok tüdejébe fojtaná a szuszt, ha netán a gyilkos banda vérre szomiuhozna. (írj verset. .. ) Közeli ifjúsága óta nő benne a? élet és szeretet lángja, boldog, hogy e harcos század szülöttje, aki. ha kell. fegyverrel cseréli fel tollát. Ez a költői magatar­tás is mutatja, hogv még sok benne az agitativ szólam: a fel­kelők vörös zászlaját szövi cso­korba. az éghetőit) gvárkémé- nyeket, az iskolákat, a zöld ve­téseket, a szorgos parasztokat énekli meg. a szólam pátoszát hullámoztatva, az általánossal beérve, de bíztató, hogy nem f.l mindenütt sémába, túlnő a plakáton, melyben nem volna helye a szirmát bontogató gyön­géd virágoknak, melveket ku­tató szeme már felfedez. Ha Török valamely versében felbukkan a kulák — lásd „Ma­gadnak aratsz” című versét — az még távolról sem közelíti még a Bábi-vers szömvü. os­toba. álszent és gyűlöletes ku- lákiát. hanem csak a kulák, a ravaszság, az ellenség, mint fo­galom jelenik meg. hogy „ök­löd. mint villám — sújtson le rá. — ne félj, veled a Párt” Ez ígv természetesen nem elég. ez az általános hang még nem adia az igazi költőt, de Török Elemér 'tudia már. hogy a politikai hit még nem pótolja a költői igazságot. Tanujelét adja ennek „A Vág partján" egyszerű versében, amelv mélvebb. köl- ttiibb. mint lépcsős formájukkal Majakovszkijt másoló kimondot­tan nolitikai illPtve alka'm versei. Költői útjának iránytűjét megleli egyfelől az „Ősz ele­jén” bensőséges, egyéni lírájá­ban, másfelől az „Egv szovjet- katona sírjánál” meleg, őszinte, mértéktartó költői soraiban. Ozsvald Árpád, a kötetsorban második költője, ugyanazt a kort, mai életünket énekli, de merőben más verseinek légköre és formája. Más a művészi ma­gatartása is. * —íg Török maga­tartása a dolgozó néphez hang­súlyozottan pátosszal teli, addig Ozsvald egyszerű szavakkal be­szél, ahogv szerinte a parasztok beszélnek. Ezt az egyszerűséget, amely egyúttal a mélység let zöje is, nem követelhetiük Tö­röktől, ez Ozsvald sajátja 'a figyelmezteti Törököt és a hoz­zá hasonló fiatalokat, hogy ez az egyszerűség ragad meg job­ban — a kenyeret hajnalban sütő anya. — aki sütés után siet ki a határba — dolgozni a más hasznára, (A kenyér.) Ha sorra veszem Ozsvald ver­seit. csaknem mind ilyen egy­szerű, a nagyapjáról költött Magvetője, régi jobbágyok, cse­lédek utódja, vagv az „Egy néni alszik a fák alatt” akiről tudja, hogy „régen nem volt ideje pi­henésre. Ellopták álmát síró gyermekek és az urak jóllakott nevetése.” Ozsvald. ha úgynevezett poli­tikai verset ír. abban is meg­keres palettáién egv-egy egyé­nibb. gyengéd, finom színfoltot (A fa gyökere a mélvbe fut.) — Érzi jól. hogv a párt ereje a népben van és e szerényebb hangja teszi hitelesebbé, iga- zabbá vallomásait. A plakátíz. a séma őt is környékezi, azonban nem" teljes versekben, csupán versszakokban, néha a legszebb sorok után nyomban: „Most traktorok dala zúg a mezőn, virágok közt. kacagva, ölelőn”. De kárpótol ezért a sok fi­nom költői kép. szerelmes ver­seinek gvöngéd bája. Ozsvald korántsem egyhúrú költő, nem állítanám, hogy egyszerűségével a szlovákiai magvar költészet­ben a fuvolás, mert vannak lí­rájának csellóhangjai is. Ha pél­dául fuvolára emlékeztet, a „Szeptemberi \ép” vagy a „De szép a város”, az „Ősz felé”, a .Nvári zápor” a .Béke útia” tt! IFJÚSÁG akkor a cselló meleg hangján cseng a „Ha rád gondolok”. „Már pihen a föld”, s még ér­cesebben. ha nem is kürtös erő­vel, „A kombájn” vagy a,.Rend­ben már a határ”. Ozsvald tagadhatatlanul a kö­tet legkiforrottabb Ígérete, aki­nek halk, őszinte és meleg lí­rájára jó érzéssel figyel fel az olvasó. Veres János szerepel a kötet­ben a legtöbb verssel. Három fiatal lírikusunk közül ő ren­delkezik a leggazdagabb szín­skálával. — ahogy ezt a borító­lap Helveseh megállapítja. Sa­játos pasztellszíneit meglehető­sen egv. nien keveri nolitikai és szerelmes verseibe, ámde ha mélyebben elemezzük formás és költői képekben gazdag ver­seit. meg kell, hogy érezzük- sokszor bőbeszédű, élményeit nem sűríti eléggé. Kevesebbe1 sokkal többet mondana. „Szüretel a csoport”, „Dózsa leszámolása”, vagv a „Faluszin- ház" a legjobb példák a gondo­san megfogott, sűrített monda­nivalóid jó versekre, amelyek jelzik, hogy Veres János erős tehetség. „Munkásdal” című verse húsz sorában is példás ez az ökonómia, oedig ez a politi­kus verse csábít az ömlengésre, a lerendezésre, tehát a Pla­kátra és sémára, amit Veres szerencsésen kikerül. „Nyári szabadság”. „Aratás után” című verseiben már sok a szó, az üresen csengő sor. a képek ben­nük nem elég költőiek. Még ki kell emelnem a magvar mű­vészet nagyjait megéneklő gon­dolatokban tartalmas verseit is. Tudnunk kell. hogy Veres Tá- nos sok versét a tátrai szanató rium ágván irta és írja. Ez ma­gvarázza némely verse elvont­ságát és azt. ho0y sokszor olvas­mányélményből merít vagy a múlt emlékein mereng. De min­den apró élmény, találkozás, minden kis szabadulás a szana­tóriumi környezetből versírásra ösztönzi és ezért fenyegeti a bőbeszédűség veszélye. ezért nagvol fel és szed rímbe sok lényegtelent. Veres Jánosnak mielőbbi tel­jes gyógyulást kívánunk, meri egészsége megerősödésével lírája érettebbé válását is várjuk a csehszlovákiai magyar írás gaz­dagodására. A kötet meglepően friss hang­ját, az őszinte vallomásokat, ugyanakkor a hiányosságokat is latolgatva, összegezzen elmond­hatjuk, hogy örülünk e három fiatal költőnk jelentkezésének, akik igazán tehetségesen, ko­moly munkával és öntudatos pártos hittel jelzik líránk fel­virágzását. EGRI VIKTOR KONKOLY LAJOS, lónyabányai tudósítónktól: AKKOR Mint minden évben, most Is ezer és ezer fiatal fiú és leány hagyja el az iskola padjait, ezren és ezren ünnepélyesen felöltözve meghatott szívvel búcsút mondanak az iskolának. Elhagyják azo­kat a kedves megszokott, sárga iskolapadokat, ahol éveken át szorgalmasan gyarapították tudá­sukat; szétszélednek hazánk minden részébe. Az üzemek, a bányák, a földművesszövetkezetek, irodák, kitárt kapukkal várják ezeket a fiatalo­kat, hogy minden tudásukkal, alkotóképességük­kel résztvehessenek hazánk szocialista építésében Igen. így van ez minálunk, ahol mindenki ké­pessége és kedve szerint választhatja azt a pá­lyát, amelyet legjobban szeret, amelyet legkö­zelebb érez magához. Míg nálunk öröm és bol­dogság tölti az iskolákat elhagyó fiatalok szivét, addig a kapitalista államok a gyarmati és fél­gyarmati országok fiataljai nehéz gondokkal küzdve harcolnak a mindennapi kenyerükért, jo­gaikért, szabadságukért. Este lefekvés előtt, majd reggel, a felkelés után ezer és ezer fiatalban öt- lik fel ez a kérdés: vájjon kapok-e munkát, tu­dásomhoz, tehetségemhez mérve, méltó helyet foglalhatok-e el az életben? így van ez náluk. De másképp van a mi csehszlovák népi demok­ratikus hazánkban, ahol minden ember egyenlő, ahol már nincsenek munkanélküli fiatalok, sápadt, tüdőbajos és gyomorbajos, vézna fiúk és lányok, ahol az ember a legdrágább kincs. Ha a múltra visszatekintek, a szívem elszorul. Ha reggel munkába menet találkozom az isko­lába siető fiúkkal s lányokkal, gondolataimba mé­lyülve visszaidézem az én mostoha diákéveimet. Én is jártam iskolába, mégpedig a fasiszta rend­szer éveiben. Akkor, mi, nincstelen, béres, proli­gyerekek csak polgáriba járhattunk. Ettől tovább már csak a kiváltságosak gyermekei juthattak. A polgári iskola zsákutca volt a szegény embe­rek gyermekének, ahonnan kikerülve, vagy bol- tosinas, vagy kopottkabátú kishivatalnok, esetleg inas lehetett. Akkor az állam arra törekedett, hogy a népet a legnagyobb butaságban tartsák, vallási demagógiával tömték a fejüket. Elég volt az, ha a nevét le tudta írni, mert a buta embert könnyebb félrevezetni s ’'izsákmányolni, mint a művelt, öntudatos embert. Még egy kis visszapillantással ecsetelem diák­éveim szomorú napjait. A polgári iskola Tornai­ján volt, a falumtól, Runyától nyolc kilométer­re. Én ezt az utat négy év alatt 924-szer tettem meg, esőben, sárban, hóban, fagyban, rongyosan, összetákolt rossz cipőben. Egy 43-as szöges ba­kancsot hordtam, amit az anyám 40 kilogramm fehér lisztért és 20 kilogramm kukoricalisztért vett. Harisnya helyett a nővérem világoskék szvetterének megnyúlt ujját használtam. Nadrá­gom csak egy volt, amit az időjárás viszontag­ságainak megfelelően hordtam. Ha hideg volt, a bakancsom köré kötöttem, ha meleg volt, a térdem fölé kötöttem. A kabátom mindig mosto­ha testvérségben állott nadrágommal. Legtöbb­ször az idősebb bátyámtól örököltem. Sapkám, mindig tisztességes volt. Csak olyan egyszerű cérnaanyagból készült, ami nyárban megfelelő volt, de télen átengedte kopasz fejemre a cudar hideget. Kesztyűt sohasem viseltem, mert volt egy akkora hosszú télikabátom — ez volt az egyetlen négy éven keresztül — aminek a hosszú ujja eltakarta a kezem fejét is. A »zvettert én még akkor nem ismertem. Ingem is csak egy volt, amit az anvám minden szombat este ki­mosott, hogy vasárnapra én is tiszta ingben je­lenhessek meg a fiatalok között. 14.784 kilométer hosszú utat tettem meg a négy év alatt, amíg elvégeztem a polgárit. De én csak mentem, még a legkegyetlenebb időben is, mert tanulni akartam .Hát bizony, így jártam én iskolába. És amikor elvégeztem a négy polgárit, senki sem kérdezte meg tőlem, hogy mi akarok lenni, hogy hová megyek tovább, csak az anyám, aki bizony szűkös anyagi helyzetünk miatt nem taníthatott tovább. Ma is járnak Runyáról Tornaijára iskolába, de ezek a fiatalok jól felöltözve, boldog, mosolygó arccal tekintenek jövőjükbe. Ezek már nem gya­log, hanem autóbuszon teszik meg ezt az utat, A falucskánknak mindössze 415 lakosa van és mégis ma több mint 20 fiatal jár közép- és fel­sőbb iskolába. Mennyivel más ezeknek az iskolá­soknak az élete, mint az eny ti volt a múltban. S hogy más, ezt a Szovjetuniónak és drága kom­munista pártunknak köszönhetjük, amely mindig biztos támasza s harcos segítőtársa volt azoknak az elnyomott millióknak, akik ma szabadon, boldog hazában tervezhetik és építhetik régi vá­gyaiknak és álmaiknak megvalósítását. A félelem bére A napokban került bemu­tatásra a „Félelem bére" című megrázó, képekben gazdag új francia és olasz közös alkotású film. E film élethűen és megrázóan mu­tatja be e két kapitalista or­szág éhezd, nyomorgó, mun- kanélkül tengődd dolgozók életét. A film elejétől bé­géig izgalmas, lenyűgöző és megható. Képünkön a film két hőse látható, akik életüket kockáz­tatva. hajmeresztő utakon nitroglicerint szállítanak zgy amerikai tőkésnek. A nitro­glicerint két autón két-két soffőrrel szállítják. Az egyik autó útközben felrobban. .4 másik sok nehézség közölt eléri célját. De útközben az egyik sofför súh/os lábtörés­ben meghal. Majd visszafelé a másik sofför is életét veszti Néhánv perc múlva nyolc óra. A ligetfal utcákról gyerekek sietnek az iskolákba. A Traf mládeze utcában kisebb csoporttal találkozunk. Most nincs táska a hónuk alatt, felszerelés nélkül mennek az iskolába. Az egyik kamialiból egv idősebb nénike ion ki. s már messziről megszólítja a gyere­keket’ — No, hogy mennek a vizsgák? — Jól! — válaszolnak röviden, ne­vetve a lánvok. S valóban, igy van. Az eddigi vizs­gaeredményekkel mindenki elégedett, a tanulók, a tanító elvtársak és Hor­váth igazgató elvtárs is. a 9. nyolc­éves iskola igazgatója. A nyolcadik osztály mára beosztott csoportja — már körülüli a vizsga­asztalt Csak pár pillanat, és kihúz­zák a kérdéseket. Nem könnyű egy ilyen évzáró vizsga. Ezen a vizsgán egészévi munkájukról kell számot ad- niok a tanulóknak. Feltűnő, hogy a feszült várakozás senkit sem hoz iz­galomba. mindenki nyugodt. Ez azt bizonyítja hogy a tanulók becsülete­sen telkészültek a vizsgára. Nem akad közöttük, egyetlen egy sem olyan aki a vak szerencsére bízta volna ma­gát. Talán Széllé Lucia a legnyugodtabb Lehet, hogy azért, mert rá csak ké­sőbb kerül sor, — négyen ülnek előt­te. Elsőnek Kása Klári húzott kérdést Rajta némi izgatottság észlelhető ugyan, de nem-attól tart, hogv nem tud maid a kérdésekre felelni, hanem attól, hogy esetleg kifelejt valamit a feleletéből. t Most gyorsan telnek a percek, a tanulók jegyzeteket készítenek. A csalás oly távol áll tőlük, hogy lehe­tősége eszükbe sem jut. Klári mar három lapot is teleírt. átnézi jegyze­tét. és felelésre jelentkezik. Utána elkészülnek lassan a többiek is. Szlo­vák nyelvből vizsgáznak. Nehéz meg­állapítani. hogy ki felelt a legjobban. Mindenki kitűnőre tudott. Nagy él­mény volt végighallgatni a jobbnál íobb feleleteket. A tanulók nemcsak a nyelvtant tudják, hanem gazdag szó­kincsük is van. és jól ismerik a szlo­vák irodalmat is. Összesen tizenkilencen tettek záró­vizsgát. Ebből nyolc kitüntetett lett. és a többi megfelelt. Tehát nem bu­kott meg senki. A tanulók túlnyomó része tovább tanul. De nemcsak a nyolcadik osztályosok értek el ilyen szép eredményt, hanem a többi osz­tály tanulói is. A példás tanulók di­csérő '-klevelet kapnak: szorgalmukért ló tanulmányi eredményükért, a tisz­taságért és példás magavise'ptükért A jól végzett munka után az iskola tanulói szép kirándulást tesznek Gö­nörbe. Az út hossza több mint 1300 álométer és 125 koronába kerül. Az utat gyorsvonattal és társasgépkocsin teszik meg. A kirándulásra az iskola 66 százalékos kedvezményt kapott, de a gyerekek szemében a kedvezményes 125 koronás költség is nagyon sok Már a tanév kezdetétől készülődtek erre a kirándulásra, összegyűjtötték a szüleiktől kapott apró pénzecskét, no de 40—50 koronánál senkinek sem sikerült többet megtakarítania. A hl ányzó összeget a szülők és az iskola pótolja. A tanév alatt a gyerekek 1260 brigádórát dolgoztak le a jános- udvari gazdaságban s munkájukért 1400 koronát kaptak. Az iskola kultúr- csoportja fellépéseivel 700 koronát ..keresett”. 300 koronát pedig a szü- 'Ok munkaközösségétől kapott az is­kola. Ebből az összegből tíz tanuló teljesen ingyen, tizenöt pedig féláron kirándul. A kirándulásnak természetesen min­denki nagyon örül. A vizsga után már csak erről beszélnek a gyerekek. A kirándulás tervét mindenki jól ismeri a részletes műsort kifüggesztették a folyosó fali tábláján. Azt hiszem, elég. ha csak azt említem meg. hogy az ötnapos kiránduláson Rozsnyót Dobsinát, az Agteleki Cseppkőbarlan- got, Murányi és Kassát ismerik meg a tanulók. A kirándulás már íó előre nagyszerűen megszervezte az igazgató elvtárs Rozsnyón az ottani nyolcéves iskola pionírjai látják vendégül őket. Az állomáson majd várják őket. A rozsnyói bányászoknak és pioníroknak kultúrműsort adnak, utána pedig is­merkedési estet rendeznek. Szünet van. A tanulók kimennek a folyosóra. Mindenki örül. Felesleges, de mégis megkérdezzük Kása Klánt hogy sikerültek a vizsgái? — Eddig mind egyes — válaszol boldogan. Még egy vizsgája van oroszból. Eb­ből is egyest akar szerezni, .iól felké­szült — azt mondja. Ő.zinte, közvetlen kislány ez a Klári. Tovább tanul Kereskedelmi is­kolába megy. Még nem tudja, mi lesz. bíróságnál szeretne dolgozni. Ma a fiúk közül csak Wienberger Pál tett záróvizsgát. Szintén kitűnő tanuló. Minden vágya, hogy mérnök legyen. Tanulmányait a Pedagógiai Iskolában kénytelen folytatni, mert Bratislavábon még nincs tizenegyéves magyar tanítási nyelvű iskola. Édes­apja meghalt, beteges édesanyja nyug­díjból él. Palinak sokat kell segítenie édesanyjának. mégis példás tanuló. -- Szorgalmáért nem is maradt el a ju­talom: Ö is azok között van, akiket az iskola ingven visz a kirándulásra A tizenkilenc tanuló közül ketten mezőgazdasági iskolába mennek. Csó­ka Vilma, a bősi kétéves mezőgazda sági könyvelési iskolába jelentkezett Ő is kitűnő tanuló Választása azért esett a mezőgazdasági iskolára, mert szereti a mezőgazdasági munkát, és a falu fejlesztését akarja elősegíteni. Széllé Lúcia azok közé tartozik, akik nem folytatják tovább tanulmányaikat. Tizenöt éves. munkába áll, még nem tudja, hol helyezkedik el. Több test­vére van, szülei betegesek, segíteni akar nekik. A jól sikerült vizsgák után elége­detten távoztak a ligetfalusi 9. nyolc­éves iskola tanulói. A délelőtt folya­mán több szülő is benézett az isko­lába. kiváncsiak lévén arra, hogyan felelnek gyermekeik. Néhányuk véle­ménye szerint rossz bizonyítványért nem érdemes iskolába járni. A hár­mast már rossz jegynek tartják, pedig a hármas: Jó. — Óvták is fiaikat, lányaikat eleget, ne hogy hármasokat hozzanak haza. A vizsgákkal befejeződött a tanév. Kéthónapos pihenés vár most rájuk, de sokan a szünet alatt is tanulni fognak. Azok, akik harmadfokú isko­lákba mennek, felvételi vizsgát tesz­nek, s a felvételi vizsgára is készülni kell. A ligetfalusi 9. nyolcéves iskola ta nulói az évzáró vizsgán szép munkáról tettek bizonyságot. Reméljük, hogy ugyanilyen akarással és szorgalommal fogják folytatni tanulmányukat a har­madfokú iskolákon is. Ha igen, akkor biztos, hogv ott is becsülettel helyt állnak és kitűnő bizonyítványokkal örvendeztetik meg szüleiket. B. T. VIDÁM NAPOK

Next

/
Thumbnails
Contents