Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-01-23 / 6. szám
1954. január 23. 01 IFJÚSÁG „Kutya ember az, kinek mindenki barátja*1 A Magas Tátrában jó szándékkal ajánlom Petrik Lajosnak, a kiskeszi nemzeti bizottság tisztelt elnökének, valamint a nemzeti bizottság többi tagjainak is, abból az alkalomból, hogy a falu fiataljainak még a mai napig sincs kultúrházuk. Ma már az egész ipolymewte tudja, hogy a kiskeszi vezetők nem a legbátrabb emberek. Az Üj Ifjúság november 28-i számában Simkő elvtárs, a CsISz kerületi bizottságának funkcionáriusa, felháborodva ír arról, hogy Kiskeszin elvették a fiataloktól a kultúrtermüket. Házel- majer falusi spekuláns, (akiitől az említett helyiséget a kapitalista rendszer alatt való tetteiért államunk kisajátította) egy szép éjszaka meggondolta magát és a kultúrterem utcára nyíló ajtaját befalazta. Miután Simkó elvtárs oükike megjelent az Oj Ifjúságban, Házelmajer felháborító önkényessége nem ért végek hanem megpofozta Virág Tibor CslSz-ta- got, azzal vádolva, hogy ő panaszkodott a nyitrad kerületi bizottságon. Hogy tisztán lássuk az ügyet, szükséges azt is tudnunk, hogy az említett helyiség azelőtt korcsma volt. Házetonájeré'k jelenleg kétszobás, konyhával, kamrával, pincével, istállóval ellátott lakásban laknak és ezenkívül a faluban van még egy házuk. A párkányi járási nemzeti bizottság titkársága és a népművelési osztály, ez újságcikk megjelenése után, írásban rendeletet adott a helyi nemzeti bizottságnak, hogy az említett helyiséget kulturális célokra azonnal adják át a falu fiataljainak. A rendelet azonban csak rendelet maradt. Fekete, mozdulatlanul sorakozó betűk. » Mert Petrik Lajos elvtársék csak sajnálkozni meg a kezüket tárogatni tudják. A kiskeszi nemzeti bizottság tagjai, puha, megalkuvó emberek. Nem látnak tovább az orruknál. Várnak, tétlenkednek. Bezzeg nem tétlenkedik a reakció. Házelmájerék más oldalról fogják meg a kérdést. „Szocialista” üdéiről. Azt híresztelik, hogy mi nem is vagyunk igazi haladó, demokratikus emberek. Mert ha azok lennénk, akkor nem az ő házukat bántanánk, hanem valaki másét,... mondjuk a papét és abból csinálnánk kultúrházat. Hiába no, ritka 6zita, — átlátni rajta. Biztosak vagyunk benne, hogy ha Forduljunk bizalommal az idősebbek felé Ifjúsági szervezetünkben a politikai oktatás évében előforduló hiányosságon és sikertelenségek legtöbb esetben a propagandista, vagypedig az előadó hiányos felkészültségéből erednek. A propagandista az előadását rendszerint egyszerűen, szárazon felolvassa, esetleg saját szavaival is elmondja, de korántsem úgy, hoyy annyira felkeltse a hallgatók érdeklődését, hogy ez anyagot bővebben áttanulmányozzák és részt- vegyenek a vitában. Természetes az Így vezetett politikai kör rövid időn beiül megszűnik működni. Vájjon ez kinek a hibájából történik? Elsősorban a CsISz-szervezet vezetőségét okoljuk, csak azután a propagandistát. A CsISz-szervezet vezetősége sok esetben tisztában van vele, hogy a politikai kör vezetésére kijelölt elvtárs túl fiatal, kevés tapasztalattal rendelkezik és mégis őt bízták meg a politikai kör vezetésével. Ez sokszor azért történt így, mert a szervezet vezető- i sége azt hiszi, sőt a mai napig is azt j állítja, hogy: az olyan politikai kört, j ahol fiatalokat tanítanak, csakis fia- ' falnak kell vezetni, mert csak a fiatal ismeri és tudja megérteni a fiatalok problémáit. Az ilyen állásfoglalást mindenkor határozottén elitéljük. A valóság azt mutatja, hogy az idősebb, tapasztaltabb elvtársak által vezetett politikai körök nagyon szép eredményeket érnek el. E2 elsősorban azért van, mert az idősebb elvtársak azáltal, hogy az előadás során saját tapasztalataikat elbeszélik (elmesélik) érdekessé teszik az előadást, felkeltik érdeklődésüket i tanulás iránt. Az idősebb elvtánsak nem csüggednek el olyan könnyen, ha azt látják, hogy munkájuk, fáradozásuk kevés gyümölcsöt hoz. Tanítanak, magyaráznak, szívósan meggyőzően, míg csak meg nem nyerik és magukhoz nem láncolják a fiatalokat. Ezek az elvtáreak az igazi jó propagandisták. Az ilyen idős, bátor, az ifjúságot nevelni akaró harcosokhoz tartozik Mester Pál elvtárs, a komáromi hajógyár CsISz-szervezetének propagandistája is, aki az egyik politikai kört vezeti. Csendes természetű, kitartó, idős harcos. Huszonöt évig gyárban dolgozott, harmadik éve dolgozik Komáromban. Dolgozott, és szívósan tanult egész életén át. Az első, amit kiérezünk szavából, hogy nagyon örült, mikor megtudta, hogy a CsISz-szervezet megbízta az egyik politikai kör vezetésével. Alapos felkészültségével kezdte meg a kör vezetését. Vájjon, hogyan kezdte meg munkáját? Először is megismerkedett a hozzá beosztott tizennyolc fiatal elvtárssal. Megismerkedett gondolkodásmódjukkal és otthoni családi körülményeikkel. Az első előadást beszélgetés formájában tartották meg. Előadását a Komszomol történetéből átvett történetekkel egészítette és színezte ki. A második órára is pontosan megjelentek az elvtársak. Mester elvtárs most már látta, hogy a fiatalok tanulni akarnak, csak rajta múlik, hogy fokozza érdeklődésüket. Nagy volt Mester elvtárs öröme, mikor az előadás után az egyik elvtársnő elébe állt és megkérdezte: — Mester elvtárs, ugye mi nagyon keveset tudunk? Nagyon szeretnék valami jó könyvet elolvasni. — Mester elvtárs örömmel ajánlatta a legjobb könyveket, most már tudta, érezte, hogy bizalommal fordulnak hozzá a kör hallgatói, megszületett az első eredménye, „az érdeklődés”. Mester elvtárs szorgalmasan készül az előadásokra, a kijelölt irodalmon kívül még más marxista irodalmat is tanulmányozgat. A gondus előkészületnek meg is van az eredménye. A kör tagjai nemcsak a marxista, de az egyéb szépirodalmat is olvassák. Szorgalmasan eljárnak az előadásokra. Kérdeznek, felelnek, vitáznak. Mester elvtárs pedig boldog, örül, hogy meg tudta nyerni a fiatalokat és ez elért eredmények állandóan munkára serkentik. Hogy a politikai oktatás éve szervezetünkben jó eredménnyel záruljon le, olyan áldozatkész, bátor, tapasztalt propagandistákra van szükségünk, mint amilyen Mester Pál elvtárs. (cs.) rájuk hallgatnánk és a papiakból kultúrházat csinálnánk, ők lennének az elsők, akik dagadt torokkal kürtölnék világgá, hogy a kommunisták kiverték a kiskeszi papot a házából. .Kutya erriberí az, akinek mindenki barátja”. Ezt Ülszem és vallom. Nem szeretem a mindenkinek cukrosképet vágó embereket. Lenin és Sztálin arra tanítanak bennünket, hogy a kommunisták többet cirógatnak, mint ahányszor ütnek. De amikor ütni kell, akikor sohase cirógatnak. A kiskeszi nemzeti bizottságnak az a hibája, hogy mindig cirógat. Ezért nem tudnak megoldani még ilyen egyszerű, helybeli kérdéseket sem. Ezért ül az ellenség a fejükre. Tátott szájjal várják a sült galambot. Vagy talán arra várnak, hogy a mi- misztériumból jöjjön valaki, kibontani a kultúrház befalazott ajtaját? KARDOS ISTVÁN Emlékezünk Január 21-én van Vladimír Iljics Lenin halálának 30-ik évfordulója. Harminc évvel ezelőtt halt meg az az ember, aki egész életében a népek szabadságáért küzdött. Lenin az orosz dolgozók és minden nép érdekében szembeszállt a zsarnok cárizmussal. Elköltözött tőlünk, de eszméje örökre tovább él. Munkánkat az ő nevével kezdjük el. Lenin nevét zengi az egész békeszerető világ. Mi is ünnepelünk és megemlékezünk róla. Megismerkedtünk életével és munkájával. Tanulunk tőle, életéből erőt merítünk az akadályok leküzdésére. Január 21-én csütörtökön emlékünnepélyt rendeztünk. Előadásokat tartottunk a könyveiről es művéről. Lenin tanította meg az orosz népet « forradalmi harcra és felébresztette szabadságszeretetét. Lenin tervei nyomán épült a szovjet ipar és a mezőgazdaság. Lenin elgondolása szerint építettek új iskolákat, falvakat és mindent, ami a szovjet ember kényelmét szolgálja. Lenin kezdeményezésére áramlik a villanyfény a szovjet falvakban. Mi örökké hűek leszünk nevéhez. Halála 30. évfordulóján megfogadtuk, hogy mi is küzdünk a szabadság megvédéséért és harcolunk a nép érdekében, úgy ahogy azt tőle tanultuk. KOVÁCS MIKLÓS 11 éves magyar középiskola Dunaszerdahely. A Magas Tátrában évente több mint 30.000 dolgozó üdül. A legszebb üdülőtelepek állnak a dolgozók rendelkezésére. Télen sífelszerelést, korcsolyát is kapnak az üdülők, ahol síoktatásban is részeszülnek. Szebbnél szebb kirándulásokat rendeznek, hogy minél jobban megismerkedjenek a Tátra szépségeivel. Képünk egy üdülőcsoportot ábrázol, kirándulás közben. Megvitatták a a nemzeti bizottságokról szóló törvényjavaslatot Dono elvtárs, a CsISz füJeki járási bizottságának titkára az alwpszerve- zetek elnökei és az ifjú kommunisták aktíváján ismertette a törvényjavaslat lényegét. Az aktíván Czene elvtársat, a járási bizottság második titkárát javasolták az öttagú bizottságba. Az öttagú bizottságnak az a feladata, hogy a járás minden községében a nép körében beszélgetéseket szervezzen, és előkészítsék a gyűléseket a törvényjavaslat megvitatásánm Czene elvtárs, a bizottság tagja állandó kapcsolatot tart a CsISz járási vezetőségével, mely szintén kiveszi részét a beszélgetések megszervezésében. Felvilágosító munkát végeznek az ifjúság között és előkészítik Őket a vitára. A nemzeti bizottságokról szóló törvényjavaslat megvitatásánál feltétlenül minden fiatal legyen jelen! Eddig már 14 000 koronát megtakarítottak < A bratislavai traktorállomás gép- ! javítói január 18-ig 54 százalékra j teljesítették a tervüket. A gépek i javítását hat csoportban végzik. Eddig a pumpák és regulatorok, valamint ventilátorok javításánál körülbelül 14.000 koronát megtakarítottak. Csak egyetlen pumpa megjavításánál 500 koronát takarítanak meg. A legjobb gépjavítóért folyó munkaversenyben a fiatalok vezetnek. így Matus János, a traktorok szerelésénél 120 százalékra teljesíti munkáját. Kolesár László, CsISz-tag, a gépek javításánál 110 százalékra dolgozik. A bratislavai traktorállomás gépjavítói, a szenei gépjavítók példájára, felajánlást tettek, hogy a gépek javítását a tervezett idő előtt 8 nappal, téhát február 20-ig befejezik. Ezt a felajánlásukat becsületesen teljesítik. ^Oíli este 3Comáurű mbatt Az ódon város szűk utcáira lassan leszáll az alkony, elcsendesedik ez autók búgása s az utcákat birtokába veszi az előlopakodott sűrű sötétség. Ügy érezzük, hogy amint a sziporkázó villanyfények felcsillanok, még a szél is csökkenti sebességét. Érzékenyen végigsimítja az (Isi házak homlokzatát, kikerüli az ereszről alácsüngő jégcsapokat, meglobogtatja az utcasarkon lógó, félig letépett plakátot s megfeledkezve az óvatosságról, a hirtelen kanyarról, nekiront a borbély - műhely tányérjának. A réztányér kellemes csilingelősbetölti a kis utcát, majd elvegyül a járókelők lépteinek kopogásában. A mozi épülete előtt nagyobb csoport fiatal tanácskozik. Vájjon hol töltik el a mai estét? Vitatkoznak- Barátok, osztálytársak, mégsem tudnak megegyezni. Kit ide, kit oda húz valami szenvedély, vagy kedves ■ emlék. — Hát mégis hová? — dobják cel újra a kérdést. Mozi, birkózás és három helyen lesz táncmulatság. Nem tudnak megegyezni. A vitát a megérkező három kislány harsány kacagással dönti el. Mindannyian megindulnak a Hadsereg Ház felé. A CsISz járási vezetősége — közösen a hadsereggel — jelszó alatt mii- soros esttel egybekötött táncmulatságot rendezett Benézünk, vájjon hogyan szórakozik Kornárom ifjúsága. A teremben, az asztaloknál köröskörül jókedvűen folyik a beszélgetés. A terem végében kellemes meleget árasztó kályha mellett az idős anyókák foglaltak helyet. Őket is idehúzta a kíváncsiság. A terem közepén víg párok ropják a táncot. A zene elhallgat, rövid szünet, majd műsorszám következik. A színpadon megjelenik a 11 éves magyarnyelvű iskola tánccsoportja, színes, népviseletben. Eljárják a dunántúli üvegestáncot. Először csak halkan dúdolják a dalt, később már az egész termet betölti csengd hangjuk. „Villásfarkú fecske Bátai menyecske, Hogyan tudtál ide-ide jönni, Sej, erre az idegen földre”. Egy-két gyors forduló után már fejükön ring a botos üveg. A zongora hangja nem hallgat el, újabb nótát diktál a kipirult arcú lányoknak. 4 következő nótánál már a földrerakott üvegek között folyik .tovább a tánc. Felcsendül a nóta befejező része: „Nem jöttem én gyalog, Mert a vonat hozott, Csalfa volt a kisangyalom szeme Sej, azzal csalogatott ide”. A teremben kétszer is felhangzott a taps, de hiába, ez sem tudta visszacsalogatni a fiatal táncosokat. Következő szám a verbunkos tánc. Plesz- nyivi Laci ügyességét nagy tapssal jutalmazza a közönség. Közben a katonazenekar tagjai elfoglalták régi helyüket s rázendítettek a nótára. — Elkezdődik a tánc, emelkedik a fiatalok jókedve. Arról, hogy a jókedv senkinél se szenvedjen csorbát, már előre gondoskodott a rendezőség. Az egyik mellékteremben berendezték a jókedv raktárát. Itt Vajkai elvtárs a legfontosabb személyiség, a különböző kedvet emelő borok kimérője. A szomszédos asztalnál két fe- hérkötényes kislány, Szalai Mária és Demiger Márta kedveskednek, jófajta krémeseket árulnak. Zsibrika elvtársnő a pénztárt kezeli. A rendezőség a legjobb esiSz-tagnkból tevődik össze, akik szívesen megcsinálnak mindent a közösség érdekében. A zene hangja minket is visszacsalogat a táncosok közé. Az óramutató lassan kúszik előre, meghaladja a tizenegyet. A teremben forr, pezseg a fiatalság, az öröm, az élet. Katonák és tisztek a CslSz-tagokkal, a kék- inges lányokkal táncolnak, közösen dalolnak. Leomlott a burzsoárendszer építménye, nincs már válaszfal a nép és a hadsereg között. Baráti melegség fűti át a termet, amelyben eggyéolvad a zöldruhás közlegény, a Icékinges CsISz-tag s egyformán élvezik a fiatalság örömét, szívük egy célért dobban, egyet akar, békében, boldogan élni. CSETÖ JÁNOS A katonák is megbeszélik A katonák is megbeszélik a nemzeti bizottságra vonatkozó törvényjavaslatot. Azon a munkahelyen, ahol J. Prusa, mint politikai dolgozó működik a napokban szeminárium' gyűlést tartottak, ahol több mint 21 konkrét törvényjavaslatot hoztak. A képen J. Prusa tiszt politikai dolgozót látjuk, amint politikai munkatársaival tanácskozik.
