Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-06-23 / 49. szám

4

1954. június 23.

Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának irányelvei

(Folytatás a 3. oldalról.)

mindenekelőtt a takarmányalap bővítésére kell felhasználni.

2. A határvidéken parlagon heverő föld megművelését állami gazdaságok, gép- és traktorállomások építésével és az EFSz-ek megszilárdításával kell biztosítani. E célból továbbá kellő mennyiségű gépesítő eszközzel kell ellátni e vidék gép- és traktorállomásait és állami gazdaságait.

3. Annak érdekében, hogy fokozzák az EFSz-ek és az egyénileg gazdálkodó parasztok érdekét a termelésnek a szántóföldterület kibővítése és intenzív felhasználása útján való növelésben, meg kell adni az alábbi segítséget:

Az EFSz-ekkel és az egyénileg gazdálkodó parasztokkal szerződéseket kell kötni az eddig parlagon heverő földből nyert szántóterület bővítésére. A használatba vételüket követő két éven át nem kell se- milyen beadási kötelességet előírni e földek után. Az ezt követő évben a talajnak csak 50 százaléka után kell előírni beadási kötelességeket. A kevésbbé termékeny rétek és legelők felszántásával nyert szántóföldre három évig egyáltalán ne rójanak ki növénytermelési beadási kötelességeket.

ezt a területet öt évre mentesíteni kell a mezőgazdasági adótól;

hitelt kel] folyósítani az EFSz-eknek. a kis- és középparasztoknak az ilyen földek megművelésére; a hitelnyújtásban azokat kell előnybenrészesíteni, akik már használatba vették az új földet, a vetőmagokat és a műtrágyát;

szerződéseket kell kötni az EFSz-ekkel éá az egyénileg gazdálkodó parasztokkal az állandó gazdával nem bíró földek tartós használatba vételéről, meg kell velük egyezni és meg kell határozni a föld átvételének feltételeit A gép- és tratktorállomások kötelességévé kel] tenni: adjanak meg minden segítséget az EFSz-eknek, kis- és középparasztoknak a termelés biztosítására a szóbanforgó földterületen.

4. 1955 március végéig a telekkönyvi adatok alapján a községek, járások és kerületek keretében meg kell állapítani a föld összmennyiségét a föld megművelésének módja szerint (szántóterületek, rétek, legelők, ültetvények és egyebek). E feladat biztosítására be kell vonni a geodesiai, kartográfiai, és a groprojekt intézeteket, a nemzeti bizottságokat, az EFSz-eket és az egyénileg gazdálkodó parasztokat.

Az 1955—1958. években a községekben meg kell állapítani a föld területét az egyes szektorok és üzemek szerint. Ezeknek az eredményeknek alapján meg kel] szerkeszteni a föld új pontos nyilvántartását, amelyet a valódi helyzetnek megfelelően kell állandóan vezetni.

A nemzeti bizottságoknak 1954. végéig be kel! fejezniük a nyilvántartási lapok szerkesztését és össze kell egyeztetniük őket a való helyzettel.

II. A növénytermelés növelésére

1. Biztosítani kell a növénytermelés fejlődését, elsősorban a hektárhozamok növelésével: a búzában legalább 12 százalékkal, rozsban 10 százalékkal, burgonyában 15 százalékkal, cukorrépában 18 százalékkal, a repcében 30 százalékkal, a lenben 29 százalékkal, a komlóban pedig 34 százalékkal átlagosan.

Az egyes termővidékeken 1957-ben mázsákban számítva a következő hektárhozamokat kell elérni:

répatermő

kukorica termő

burgonyatermő

hegyvidék

búza

24-27

23—26

20—23

16-19

rozs

23-26

10-22

19—22

16-19

burgonya

140-150

110-120

170—180

130-140

cukorrépa

290—300

267-277

262—272

—

repce

13-16

—

13—16

9—12

len

22—24

—

22—25

18—21

A komlóban körülbelül 15—16 mázsa hektárhozamot kell elérni.

2. A városok és ipari központok zöldségellátásának, különösen korai zöldséggel való ellátásának megjavítása érdekében 1957 végéig 150.000 négyzetméterre] kell kibővíteni a melegágyak területét, 120.000 négyzetméterrel pedig a gőzzelfűtött üvegházak területét; e célra fel kell használni az ipari üzemek felesleges gőzéből és melegvízéből képződő, eddig kihasználatlan hőforrásokat.

1957-ig 80.000 hektárra kell kiegészíteni az öntözőberendezéseket és az öntözött területen 500 mázsa cukorrépahozamot. 150 mázsa korai burgonyahozamot, 16 mázsa dohányhozamot kell elérni hektáronként. Biztosítani kell a szárazság sújtotta vidékek halastavainak megújítását és új halastavak építését.

3. Mindenképpen támogatni és terjeszteni kell a haladó agrotechnikai módszereket, a burgonya és kukorica négyzetes-fészkes ültetési módszerét, a kereszt- és sűrűsoros vetési módszert és más módszereket. 1957-ig biztosítani kell a kukoricaterület 60 százalékának heterózis vetőmaggal való bevetését.

Be kell fejezni a vetőmagtermelés és ellenőrzése, a fajtákkal végzett kísérletek, a nemesitett vetőmagok és ültetvények begyűjtése és elosztása rendszerének kiépítését, hogy teljesen megfeleljen a mezőgazda- sági termelés szükségleteinek. Állandó vetőmagtartalékokat kell létesíteni. Különös figyelmet kell szentelni a jóminőségű, termékeny, bő cukortartalmú cukorrépafajták vetőmagtermelésének, a takarmányfélék, különösen a lucerna, a lóhere és a füves- növények magtermelésének. Minél nagyobb gondot kell fordítani az EFSz-ek vetőmagrészlegeinek vetőmag- és ültetvénytermelésére.

4. A mezőgazdasági dolgozók figyelmét az istállótrágyának és a trágyalének, mint a termékenység fokozása legfőbb eszközének teljes felhasználására kell irányítani. Nagy

mértékben kell komposztot készíteni és a tőzeg, valamint a városok, ipfcri és egyéb üzemek összes rothadó hulladékanyagainak felhasználásával bővíteni a humusztrágya termelését.

E források felhasználására tökéletesíteni kell a tőzegfejtést, gépesítoberendezéssel kell ellátni a gép- és traktorállomásokat a folyékony és félig folyékony fekáliumok és rothadó hulladékanyagok feldolgozására és szállítására Berendezéssel kell ellátni továbbá a komposztok elkészítésére. A városokból szervezetten kell szállítani trágyázás! célokra a fekáliumokat, az ipari üzemekből pedig az összes rothadó anyagokat, amennyiben nincsenek más módon felhasználva.

Teljesen fel kell használni a műtrágya- féléket és a helyi forrásokból nyert meszes anyagot; e célból meg kell szervezni a leállított, vagy használatlan nagy mésztartalmú kőbányák, mészkőbányák és agyaggödrök feltárását a földek mésszel trágyázására.

1953-hoz viszonyítva a következőképpen kell fokozni a mezőgazdaságnak juttatott szállítmányokat.

a nitrogént a foszfort a káliumot

1955-ben

61

33

24

1956-ban

72

42

41

1957-ben 77%-kai 50%-kal 57%-kai

5. Hatékony küzdelmet kell szervezni agrotechnikai, vegyi, gépi- és biológiai eszközökkel a gyomnövények és a növényi kártevők ellen. Lényegesen csökkenteni kell az egyes termények betakarításánál és magtározásánál keletkező veszteségeket.

6. A komlótermO járásokban és községekben úgy kell módosítani mezőgazdasági termelésük tervét, hogy lehetővé tegye figyelmük és a rendelkezésükre álló eszközök leheti! legjobb összpontosítását a komlótermesztésre.

7. Fejleszteni kell a gyümölcs- és szőlőtermelést pontos hosszúlejáratú terv szerint és fokozott gondoskodással egyre nagyobb gyümölcsös szőlőtermést kell elérni. Kultiválni kell a ligeti szántóföldeket és teljesen fel kell használni a mezőgazdasági termelés céljaira.

III. Az állattenyésztési termelés és a takarmánytermelés növelésére

í.j 1957-ig 1953-hoz viszonyítva 26 százalékai kell növelni a hústermelést, ebből a sertés- ús és zsír termelését 1955-ben 34 százalékkal, 956-ban 47 százalékkal, 1957-ben pedig 51 szá- alékkal, 1957-ig 31 százalékkal kell növelni a ejtermelést. Az 1957. év végéig 1954-hez viszo- ivítva 41 százalékkal kell növelni a haltenvészBSt.

2.) A termelés növelését elsősorban a gazdaági állatok hasznosságának fokozásával és a laladó zootechnikai módszerek széleskörű alkalmazásával kell elérni. A szarvasmarhák átlagos vágási súlyát 19 százalékkal, a sertésekét 11 százalékkal a tehenek tejhozamát 32 százalékkal, a gvapiúhozamot pedig 36 százalékkal kell

1957-ig növelni. A 100 tehéntől felnevelt borjak számát 75-re. az anyasertésnél felnevelt malacok számát 10-re, 100 anyajuhtól felnevelt

bárányok számát 100-ra kell növelni. Vezessek be. különösen a helyi és iárási szervek, a gazdasági állatok hasznossága^ fokozásának' havonkénti rendszeres megfigyelését. A szarvasmarhaállomány hasznosságának megjelölésére az ellenőrzött állatok szarvába egységes számozást kell beégetni.

3. ) A sertéstenyésztésből ki kell küszöbölni a tavaszi hónapokban felmerülő rendszeres malac- hiánvt. valamint az őszi hónapokban mutatkozó fölösleget azáltal hogy a fiatal anyasertéseket mindenekelőtt augusztusban és szeptemberben fogják be tenyésztésre, az elaggott anyasertések kiselejtezését uedig ellésük után a tavaszi hónapokban végzik. Az évenkénti kétszeri elles elérésére az anyasertések 75 százalékának pá- roztatását úgy kell megszervezni, hogy állományuk 55—60 százaléka állandóan be legyen fedezve. A 9 hónapnál öregebb befedezett anva- sertések százalékát már 1954. szeptember végéig el kell érni.

4. ) Az állatok gondozásának megjavítására, helyes etetéssel, megfelelő istállózással és megelőző intézkedésekkel lényegesen csökkentem kell a borjak, malacok, bárányok, csikók és tyúkok elhullását.

5. ) A borjak elválasztásakor 42 százalékra kell növelni a bikaborjak számát; évente szeptember végéig osztályozni kell a marhaállományt tenvészmarhákra és vágómarhákra, a takarmánytartalékok szerint az év végéig vágóhídra kell küldeni azokat a vágómarhákat, melyek számára nincs biztosítva a téli takarmány. Az állatállományt az év vége helyett október

l-ig kell tervezni.

6. ) Lényegesen javítani kell a fajnemesííő munkát, főleg a marhaállomány, a sertések ís juhok tenyésztésében. A fajmarhaállomány tenyésztésben a cseh országrészeken folytatni kell a vöröstarka marhák hagyományos fajnemesítését. Szlovákiában pedig a barnafoltos és a pinzgaui marhafajtát kell nemesíteni. A sertéstenyésztésben a nemesített cseh fehérsertést. egyes vidékeken pedig a pfesticei és mangalica fajtát kell nemesíteni.

7. ) Ki kell bővíteni a tyúkfélék és a víziszárnyasok tenyésztését, különösen az EFSz-ekben növelni kell a méhészetet.

8. ) Intézkedéseket kell tenni arra, hogy minden EFSz-be és állami gazdaságba bevezessék az állattenyésztési termelés munkamegszervezésének, az igazságos munkajutalmazásnak helyes módszereit, nevezetesen a termelési feladatok túlteljesítéséért való pótjutalmazást. — Megfelelő feltételek mellett meg kell kezdeni a két műszakban végzett állattenyésztési termelés bevezetését.

9. ) 1955-ben három állandó kiképzőközpontot kell létesíteni a sertésetetők oktatására, valamint három kiképzőközpontot a fejők és a tehéngondozók oktatására E kiképzőközpontok 30 hellyel rendelkezzenek a rövid tanfolyamok keretében való utólagos gyakorlati és elméleti oktatás megvalósítására.

10. ) Erősíteni kell szakképzett munkatársakkal a zootechnikai-állátorvosi szolgálatot és biztosítani kell az EFSz-ek és az egyénileg dolgozó parasztok állattenyésztési termelésének növelésében nyújtott hatékony segítséget. Fokozni kell oltással a gazdasági állatok preventív védelmét a fertőzőbetegségek ellen. Meg kell javítani a mesterséges megtermékenyítés sei foglalkozó állomások munkáját.

11. ) Rendszeresen fokozni keil a takarmánytermelést úgy, hogy 1957-ben 1953-hoz viszonyítva, 32 százalékkal növekedjék, emellett a rétekről begyűjtött széna és az évelő takarmányok termelése 90 százalékkal a nedvdús ta- karmánynöv' iyek termelése 19 százalékkal, a takarmánygabonáé 12 százalékkal, a hüvelyes takarmánynövényeké 158 százalékkal, a takarmányburgonyáé 123 százalékkal növekedjék. A rétek és legelők hektárhozamait 50 százalékkal, az évelő takarmánynövények 'hektárhozamait 24 százalékkal kell növelni. A rétek és legelők terméshozamainak növelésére jobban fel kell használni a trágyáiét, az istállótrágyát, a komposztot, a meszet, a Thomas-salakot és tekintetbe kell venni a rétek vízviszonyainak rendezését.

A hegyvidékeken évente legalább 14 hegyigazdaságot kell létesíteni az állami gazdaságokban és EFSz-ekben.

12. ) Népszerűsíteni és terjeszteni kell a takarmány vetési eljárások bevezetését: nagyobb mértékben kell kihasználni a sorközi takarmánynövények termesztését, úgymint a tarlórépa és a hüvelyeskeverékek vetését takarmány- gabonába. Az egy hektáron a legtöbb zabegységet és élvezhető fehérjét adó takarmánynövények termesztésével biztosítani és fejleszteni kell a takarmányalapokat. Be kell vezetni új, nagyhozamú takarmánynövények, főleg a takarmánykáposzta és a szudáni fű termesztését, bővíteni kell a kutatást más, különösen szárazabb vidékeken.

Rendkívül nagy igyekezetét kell kifejteni értékes és nagyhozamú szilázsnövényekből való téli szilázstartalékok létesítésére. Főleg hüve- lyes-gabonakeverékekből kell silótartalékokat készíteni a tavaszi silózásra, kukoricából, vagy- pedig kukorica-napraforgó hüvelyes keverékekből a téli és őszi silózásra. A sertések hizlalására a legnagyobb mértékben be kell vezetni a burgonya silózását. Minden fejőstehénre legalább 25 mázsa télisilókészlet. minden fiatal marhára 10 mázsa silókészletet kell számítani. Valameny- nyi közös marhaistállóban be kell fejezni négy mázsa silóanyagot befogadó, legalább egy köbméter terjedelmű silóhely építését.

13. ) Takarmányozási célokra teljes mértékben fel kell használni minden megfelelő ipari hulladékot, főleg írót. savót ' lefölözött tejet, vért, kukoricaélesztőt, szulfitlugot és más hulladékot. Fel kell használni a közös étkeztetési üzemek hulladékait és meg kell szervezni a konyhai hulladékok összegyűjtését. Az állami gazdaságokban és EFSz-ekben be kell vezetni az aci- dofil tej etetését az állatokkal

14. ) Saját forrásokból hizlaldákat kell létesíteni az ipari üzemek, hivatalok, katonai alakulatok. nemzetbiztonsági szervezetek és egyéb intézmények étkezdéi mellett, és biztosítani kell. hogy minden más módon fel nem használt ételmaradékot felhasználjanak.

IV. A mezőgazdaságnak munkaerőkkel és szakemberekkel való megerősítéséről

1. ) A munkaerők számának emelkedését, a korarány megjavítását és a minősítés fokozását, valamint a mezőgazdaságban dolgozó személyek anyagi és kultúrál': viszonyainak megjavítását, a mezőgazdasági termelés lényeges emelésének biztosításához szükséges alapfeltételek egyikének kell tekinteni a legközelebbi években.

2. ) Az 1954-57-ig terjedő években összesen

320.000 állandó, főleg ifjúsági dolgozót kell megnyerni a mezőgazdaságba, ebből az 1954 évben 105.000. az 1955. évben 85.000, az 1956. évben 70.000 és az 1957. évben 60.000 dolgozót. Ebből a célból ki kell szélesíteni, jobban megszervezni és támogatni a Micsurin-köröket az iskoleügyi minisztérium hatáskörébe tartozó iskolákban, mivel ez fontos tényező az ifjúságnak a mezőgazdaságba való megnyerése szempontjából.

3. A mezőgazdaságban tartósan dolgozók számát a határmenti járásokban az 1953. évhez viszonyítva legkevesebb 70.000 személlyel kell növelni. Ki kell dolgozni a határvidék betelepítésének mindenegyes évi tervét, amely megoldja a termelés, beruházás, lakás, élelmezés, egészségügy és kultúra összes kérdését.

A határmenti körzetekben az 1954. évben biztosítani kell a lakóházak gyors tatarozását, azzal, hogy e körzetekbe összpontosítjuk a helyi gazdasági és az építőipari minisztériumok szakmai dolgozóit, biztosítjuk a nemzeti bizottságok részéről nyújtandó mindennemű technikai segítséget, és e feladatra összpontosítjuk az állami munka- erőtartalékok végzett növendékeinek és tanulóinak munkáját és a tömegszervezetek kezdeményezését.

4. A pártszervezeteket, a tömegszervezeteket és az állami szerveket utasítani kell, tekintsék elsőrendű feladatuknak a szakmai és politikai téren egyaránt fejlett dolgozók toborzásé1 a gép- és traktorállomások számára, folytassanak széleskörű felvilágosító munkát a gép- és traktorállomások hivatásáról és -jelentőségéről, amelyek anyagi-technikai alapjai a mezőgazdasági termelés irányításának és magyarázzák meg, mily nagy hazafias feladatokat tűz pártunk és kormányunk a gép- és traktor- állomások elé. E célból különösen:

a) meg kell erősíteni a gép- és traktor- állomások vezetőségét politikailag és szakmailag fejlett ipari és mezőgazdasági dolgozókkal;

b) biztosítani kell az 1954. és 1955. év folyamán' a gép- és traktorállomások részére történő toborzást 4200 szakmai dolgozó erejéig, ebből: 3100 magasabb- és ala- csonyabbfokú szakmai képzettséggel bíró zettséggel biró mérnöki-technikai dolgozót;

c) az 1957. évig a gép- és traktorállomások dolgozóinak számát 27.000-rel kell emelni. A gép- és traktorállomások dolgozóinak kiválasztását a mezőgazdaság gépesítése céljából elsősorban az iparban kell végrehajtani, főleg az ipari és más olyan ágazatok dolgozóinak soraiból, akik falun laknak és gazdálkodnak.

d) kötelezni kell a minisztériumokat és az egyes vállalatokat, hogy segítsenek e kiválasztásnál és hogy akadály nélkül tegyék szabaddá a szakembereket és minősített munkásokat a mezőgazdaságba' való átlépés céljából;

e) át kell dolgozni a gép- és traktorállomások bér-, fizetés- és prémiumrendszerét, hogy megfeleljen fokozott jelentőségüknek és hogy biztosítva legyen a minősítés és a termelési eredmények szerinti jutalmazás;

f) azon dolgozók számára, akik más ágazatokból mennek át a gép- és traktorállomásra, begyakorlásuk időszakára biztosítani kell, eddigi fizetésük magasságát, azonban legtovább egy év időtartamára.

5. Az állami birtokokat el kell látni a megfelelő számú szakképzett mezőgazdasági szakemberekkel és dolgozóik számát 1957-ig körülbelül 8500-al kell emelni.

6. Az eddig működő egységes földművesszövetkezetek tagállományát a más ágazatokból visszatérő dolgozókkal és a vidéki lakosság soraiból megnyert egyéb dolgozókkal kell növelni, 1957-ig összesen körülbelül

72.000 személlyel.

Ebből a célból:

a) meg kell nyerni az EFSz-ek tagjaivá az ipari dolgozókat és a népgazdaság más (Folytatás az 5. oldalon.)