Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-06-19 / 48. szám

ói moste

Az elmúlt pénteken a koreai kérdésről tárgyalt a genfi értekezlet. Molotov szovjet külügyminiszter elnökletével folytatta a kérdés megvitatását. A pénteki ülésen a Kínai Népköz- társaság, Kanada, Uj-Zéland Tajföld, Belgium és Francia- ország küldöttei szólaltak fel. Molotov elvtárs az ülésen összegezte a Koreára vonatkozó vita eddigi eredményét és kiemelte azokat a kérdéseket, amelyekben bizonvosfokú közeledés jött létre.

A genfi értekezlet szombaton nem tartott ülést. Az egyes küldöttségek szű'kkörű megbeszéléseket folytattak a megoldandó kérdésekkel kapcsolatban.

Hétfőn a genfi értekzlet zárt ülést tartott, ahol a távollévő Bidault ügyvezető francia külügyminisztert Chauvel berni francia követ helyettesítette Az ülésen folytatták a vitát az indokínai kérdésről. Molotov szovjet külügyminiszter új javaslatot terjesztett elü a harcoló felek parancsnokságainak képviselőiből összeállítandó vegyes bizottságok, a semleges ellenőrző,bizottság, valamint az indokínai kérdésről tárgyaló kilenc állam képviselőiből alakítandó felügyelő bizottság szervezetére és hatáskörére vonatkozólag.

Kedden reggel a nyugati küldöttségek vezetői Edennel Ültek össze, hogv megvizsgálják Molotov elvtárs javaslatait. Az. angol küldöttség szóvivőjét az újságírók kérdésekkel ostromol ták. A szóvivő eleinte nem akart válaszolni, később azonban azt mondotta, hogy még mindig érvényes Eden kijelentése, amely szerint a genfi értekezlet máris pozitív eredményt ért el a katonai megbízottak tanácskozása révén. A megegyezés útja nyitva van — fűzte hozzá a szóvivő. A nehézségek fennállnak, de még nem mondták ki az utolsó szót.

Úgy tudják, hogy Molotov elvtárs javaslatait Eden ''Londonba továbbította.

Nam ír javaslata a genfi értekezleten a koreai békés

állapotok biztosítására

Az értekezlet Koreának szentelt 15. teljes ülése Eden elnökletével. kedden 16 órakor kezdődött.

Nam ír, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője a genfi értekezlet iúnius 15-i ülésén a ’ övetkezö javaslatot terjesztette elü:

A koreai békés állapotok biztosítása érdekében a genfi konferencián részi vevő államok:

1. ) ajánlják az illetékes államok kormányainak, hozzanak intézkedéseket arra, hogy a lehető legrövidebb időn belül az összes külföldi fegyveres erőket kivonják Korea területérül, az arányosság elvének figyelembevételével.

A külföldi csapatok Koreából történü kivonásának határideje a genfi értekezlet részvevői közötti megegyezés tárgya:

2. ) egy évnél nem hosszabb idő alatt csökkentsék a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, valamint a Koreai Köztár saság csapatainak létszámát úgy, hogv egyik fél csapatainak létszáma se haladja meg a százezer katonát:

3. ) alakítsanak bizottságot a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Koreai Köztársaság képviselőiből. Ez a bizottság tanulmányozza, miképpen lehet megfelelő körülményeket létrehozni a háborús állapot fokozatos felszámolására, a két iél csapatainak békés állásokba való visszavonására és terjesszen javaslatokat a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Koreai Köztársaság kormánya elé a megfelelő egyezmények megkötésére;

4. ) tekintsék összeegyeztethetetlennek Korea békés egyesítésének érdekeivel azokat a szerződéseket, amelyeket Korea egyik, vagy másik része más államokkal kötött, amennyiben e szerződések katonai kötelezettségeket tartalmaznak:

5. ) Észak- és Dél-Korea Közeledését elősegítő feltételek megteremtése érdekében alakítsanak összkoreai bizottságot, amelv közös megállapodás alapján kidolgozza és végrehajtja a megfelelő intézkedéseket a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, valamint a Koreai Köztársaság közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok létrehozására (kereskedelem, fizetési egyezmény, közlekedés, határkapcsolatok, a lakosság közlekedési szabadsága, kulturális és todománvos kapcsolatok, stb.);

6. ) ismerjék el annak szükségességét, hogv a genfi értekezleten részt vevő államok biztosítsák Korea békés fejlődését és ennek érdekében teremtsenek megfelelő feltételeket, hogy élő- segítsék békés úton Korea egységes, független és demokratikus állammá változtatását.

Molotov elvtárs fontos indítványa

V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere a genfi értekezlet június 15-i ülésén hosszabb beszédben foglalkozott a koreai kérdéssel és elemezte az ezzel kapcsolatos genfi megbeszéléseket.

A szerdai zárt ülésen

Chmer és Patet Lao helyzetéről tanácskoztak. A szovjet küldöttség hangsúlyozta, hogy a tanácskozás nem változtat azon a tényen, hogy a genfi értekezlet célja egész Indokína békéjének egységesen történő helyreállítása.

PETER HAUNSCHILD: berlini levelezőnktől.

Békeszereto ifjak találkozója

Szeretnék nektek beszámolni a berlini ti. Béketalálkozóról, amely a béke, egység és szabadság jegyében iúnius 5—6-án zajlott le. Nem találok kellő kifejezést rá, hogy érzékeltessem a német ifjúság határtalan lelkesedését és leírjam a hataln békemanifesztációt, melyen több mint 70.000 német fiatal békeharcos vett részt, többek között 25.000 német ifjú Nyugat- Németországból. Hogyan írjam le a kilenc órán keresztül tartó felvonulást, mely valóban a német ifjúság összetartásának, egységének es ereiének seregszemléje volt.

Szeretném, ha minden fiatal a világ minden sarkában megértené, hogy milyen élményt jelent számunkra a Béketalálkozó, szeretném, ha tudnátok, hogy mennyire megerősítette a német fiatalság egységességébe vetett hitünket.

A főemelvénven ott láttuk Bruno Berninit, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség elnökét.

W. I. Kotszemaszovot, a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának vezetőjét, a Kínai Demokratikus Ifjúsági Szövetség vezetőjét, Andrej Thomozót, a franciaországi ifjúsági szervezetek titkárát, valamint a népi demokráciák ifjúsági szerveinek képviselőit. Nem tudom leírni a ku:- túrcsoportok rendkívül változatos és gazdag rel- lépését és a sporteseményeket. Szerencsés voltam és eljutottam Mojsejev. a szovjet balettegyüttes előadására, mely egyedülálló volt. Nagy sikerük volt a lengyel és csehszlovák kultúr - egvüttesek fellépésének. Alkalmam volt nyugatnémet barátokkal összejönni. Mély benyomást gyakoroltak reám elbeszéléseik. Elmesélték, hogv müven nehézségeik voltak a határon, hány fiatalt tartóztattak le és hurcoltak el Adenauer pribékjei. A kémszolgálat a legkülönbözőbb eszközökhöz folyamodott, hogv a béketalálko- ó ünnepségein valamilven zavart okozzon. A Nyugat-Németországi kémszolgálat „tangóbubikat” küldött ki, akik F. D. J. — kék ingben igyekeztek provokálni és kellemetlenkedni. A fiatalok igazságos haragja elbánt velük. — Sokat.vártunk a béketalálkozótól, de felülmúlta várakozásainkat. Új fejezet kezdődött a német fiatalság történetében: elérkezett a tettek ideje.------------------------------------------------------------------JBeszélő tények

Anglia

A paddingtoni technikai intézet egy régi kápolnában és egy elavult menedékházban működik.

A boroughi politechnikum — nagy kiterjedése ellenére — egy múlt században épült

háromemeletes elemi iskolában működik, amelyet összeomlás fenyeget.

A glasgowi technikai kollégium egyik épülete a múltban vágóhíd volt.

Sok fiatal 16 éves tanonc csak heti 45 shillinget keres és nem él jobban, mintha még iskolába járna és kisebb alkalmi munkákat végezne: újságokat szállítana vagy árusítana. A tanoncok szabad Idejük alatt sport és szórakozás helyett gyakran heti három estét kénytelenek az esti iskolában tölteni, hogy megtanulják mindazt, amire munkaidejük alatt kellene megtanítani őket.

Franciaország

Az elemi iskolát befejező 300.000 fiatal közű1 csak 70.000 (25 százalék) tudta folytatni tanulmányait, 40.000 (15 százalék) alacsony szakképzettséget szerzett. 120.000 f-40 százalék) pedig semilyen szakképzettséggel nem rendelkezik.

A francia államvasutaknak 1945-ben még 118 tanoncisko'ája volt, ma már csak 88 működik. A tanoncok száma az 1946. évi 11.080-ról 5.000-re csökkent.

Dánia

Az elemi iskola befejezése után a fiataloknak csak 17 százaléka tanulhat tovább.

INyugat-Németorszóg

Nyugat-Németországban jelenleg 700.000 ifjú és leány van, aki nem tud tanonciskolába járni és így semilyen szakképzettségre nem tehet szert. Ez a szám a közeljövőben egymillióra emelkedik. A kormány azzal magyarázza ezt p helyzetet, hogy nincs lehetőség Iskolák és egyéb szakmai nevelőintézetek létesítésére. Mindez mégsem akadályozza a kormányt abban, hogy sok milliárd márkát fordítson az ország újrafelfegyverzésére. a háborús e’őkészületekre.

Olaszország

1939: 272.000 ipari tanuló.

1954: 103.240 ipari tanuló

Az ipari tanulóiskolák a szükségletnek csak 50 százalékát fedezik.

A 850.000 fiatal munkanélkülinek csak

2.8 százaléka folytathatja szakmai képzését.

A fiatalok szakképzettségre akarnak szart tenni, de erre sok országban nincs lehetőség, mert az iskolák és szakmai intézetek létesítéséhez szükséges összeget háborús előkészületekre fordítják.

Harcoljatok a háborús előkészületek, a fegyverkezési hajsza ellen, hogy megfelelő összegeket fordítsanak a kapitalista országok fiataljainak szakmai képzésére!

Választások a népi Mongóliában

Június 13-án a népi Mongóliában a nagy népi Churalba, az államhatalom legmagasabb szervébe választottak. A választások igazi népi ünnepséget jelentettek, ahol a népgazdaság és a kultúra terén elért sikereket ünnepelték

A bonni szövetségi köztársaságban

az 1953. évi költségvetés több mint 70 százalékát a dolgozók zsebéből préselik ki. A tömegadó politika körülbelül úgy néz ki, mint ahogy az a fenti kivágott nyugatnémetországi lapból látható. Hallatlan, hogy mit várnak a nyugatnémetországi lakosságtól. A lakosság többsége a háborús előkészületek következtében rettenetes nélkülözésben és nyomorban él és még hozzá kénytelen pénzelni is a béketábor ellen tervezett rablóhadjáratot és ezáltal saját tömegsírját ássa meg. Hogy az állami költségvetést Adenauer mennyire a nép kizsákmányolására használja fel, bizonyítja az a tény is, hogy Nyugat-Németországban minden adófizetőre 155 márka esik. Mindez a „Stahlhelm” (acélsisakosok) érdekében történik, már a csecsemőknek is sisakot helyeznek a bölcsőjébe, az iskolákban a kisfiúk is próbálgatják már a rohamsisakokat, pedig a rohamsisak háborúi jelent a dolgozók számára. Minden második márka a fegyverkezésre megy. Minden tizedik nyugatnémet kölcsönből él és minden ötödik a munkanélküli igazolványát jár bélyegeztetni, vagypedig ha megunja ezt a nyomorult életet, akkor mint ágyútöltelék a Blank-féle polgárhadseregbe lép be. így fest Adenauer költség- vetése.

*

A haladó szláv ifjúság kongresszusa Uruguayban

Június 11-én Montevideóban megkezdődött a haladó szláv ifjúság első kongresszusa. Üdvözlő táviratokat küldtek a kongresszusnak a CsISz Központi Bizottsága, a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, Bulgária szláv bizottságai és a szovjet ifjúság antifasiszta bizottsága.

1949 április 4-én a következő államok képviselői Írták elá Washingtonban az Atlanti Egyezményt: Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Kanada, Francia- ország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Norvégia. Dánia, Izland és Portugália.

Ezen háborús, támadójellegíí egyezmény kezdeményezői a kezdeti időszakban igyekeztek az: a látszatot kelteni, hogy az elsősorban és kizárólag vedelni célokat, az északetlanti országok biztonságát szolgálja. Az Egyesült Államok külügyminisztériumának 1949. január 14-én közzétett terjengős nyilatkozatában fektették le az egyezmény alapelveit. Az egyezmény élharcosai nem tudták sokáig leplezni az egyezmény támadójellegét, ez az igyekezetük meglehetősen hamar kudarcot vallott. Felvetődött az a jogos kérdés, hogyha az északatlanti államok Amerikával az élükön kénytelenek voltak biztonságuk érdekében valamilyen egyezségre lépni, akkor nyüván valami veszély fenyegeti őket. Vájjon ki fenyegetheti ezeket ez államokat a főldteke többi államai közül ? Erre a kérdésre az egyezmény főkolomposai eleinte elég ködösen, „nagyvonalúan” válaszoltak és valami ú. n. potenc ionál is ag- resszorról beszéltek. Nem sokkal később azonban félretették ezeket a szólamokat és nyíltan hirdetni kezdték, hogy a Szovjetunió fenyegeti a nyugati hatalmakat. Azóta minden igyekezetük arra irányul, hogy bebizonyítsák a népeknek, hogy az Atlanti Egyezmény egyedüli célja a Szovjetunió részéről várható támadásra való felkészülés. Ennek leple alatt fokozzák a fegyverkezési hajszát, a harmadik világháború előkészítését. Ezen túlmenően meg kell állapítani azt is, hogy *z egyezmény céljai „a legszorosabb ösz- szefüggé-ben vannak ez amerike világuralom erőszakos megteremtésének őrült tervével."

Számtalan esemény és tényező támasztja 3lá az Atlanti E- gyezmény támadójellegét, azt. hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen irányul.

Elsősorban már az a körülmény is, hogy a Szovjetunió háta mögött, titkolózva készült. Ez azt jelenti, hogy az angolok és amerikaiak vezetésével egy különálló államcsoportosulás jött létre és ennek vezetői kifejezésre juttatták, hogy sem a Szovjetunió, sem pedig a népi demokratikus államok nem vehetők fel, sőt az egyezmény éppen ellenük irányul.

1951 tavaszán, a négy nagyhatalom külügyminiszterhelyet- teseinek párizsi konferenciáját kiderült, hogy mennyire félnek nyilvános fórumon megvitatni a? Atlanti Igvezményt. A szovjei kormány a három nyugati hatalom képviselőinek ekkor jegyzéMi az Atlanti Szerződés ?

két nyújtott ét, amelyben többek között a következőket jelentette ki: A szovjet kormányt meglepi, hogy a három hatalom képviselői félnek beleegyezésüket adni ahhoz, hogy az Atlanti Egyezmény kérdését a Külügyminiszterek Tanácsában megvitassák. Mint ismeretes, a szovjet kormánynak kölcsönös segélynyújtási egyezménye van Kínával, Lengyelországgal, Csehszlovákiával Magyarországgal. Romániával, Bulgáriával, Finnországgal végül Franciaországgal és Angliával: A szovjet kormánynak nincs semmi ellenvetése azzal szemben, hogy ezen egyezmények bármelyikét a Külügyminiszterek Tanácsában megvitassák, amennyiben azt a három hatalom kívánja. A szovjet kormány számára éppen ezért érthetetlen, miért nem hajlandó a három nyugati hatalom ugyanerre az útra lépni, miért nem hajlandó napirendre tűzni az Atlanti Egyezmény és a katona támaszpontok kérdését. A fentiek alapján azonnal felvetődik egy kérdés, amire nem is nagyon kel! válaszolni, hiszen a válasz kézenfekvő: „Miért hajlandó a Szovjetunió bármilyen nemzetközi fórumon megvitatni azokat a szerződéseket, amelyeket a kü'önböző államokkal kötött és miért zárkóznak el ettől a nyugatiak az Atlanti E- gyezménnyel kapcsolatban ?

A „Gazette and Daily” című amerikai újság nem titkolta aggodalmát, amikor az Atlanti E- gyezmény szövegének a közétételekor a következő szavakkal leplezte le a szerződés valódi tartalmát:

„He békére törekszünk és Oroszország is békét akar, akkor soha sem érhetjük el közös célunkat olymódon, hogy a Szovjetunió ellen irányuló katona szerződést kötünk. Békés céloka' csak békés eszközökkel lehet elérni. Bennünket terhel a felelősség ennek az oroszellenes akciónak a megszervezéséért. Ha ez az egyezmény háborúra vezet, ez egész világ tudni fogja, k: a bűnös.”

Az egyezmény egyes pontjai nagyon könnyen lehetővé teszik a háború kirobbantását, nem szabad elfelejtkezni azonban arról hogy a háborús gyűjtogatókka szemben a béke erői azok, amelyek gátat vetnek az egyezmém által adott támadólehetőségek kihasználásának.

Az egyezmény ürügyül szolgái arra is, hogy az Egyesült Államok szakadatlanul bővítsék és az egész földkerekségre kiterjesszék katona: támaszpontháló' zatukat. Az újságok naponta közölnek olyan híreket, hogy Angliában, Franciao ’szágben, Olaszországban, Dániában, Hollandiában, valamint a nyugateuröpai államok gyarmatain az Egyesült Államok fegyveres erői repülőtereket, kikötőket és stratégiai pontokat szállanak meg. Egymásután építik ki ezeket a támaszpontokat, amelyek a leggyakrabban többezer kilométerre esnek az Egyesült Államok határaitól, viszont a legtöbb esetben annál közelebb vannak a Szovjetunió, a népi demokráciák vagy a Kínai Népköztársaság határaihoz. Az amerikai militaristák elsősorban a Közel- és Közép-Keletet, Nyuget-Európát. Japánt, valamint a Sarkvidéket és a körülötte fekvő területeket, .a Skandináv országokat, .Izlan- dot, Grönland ot, Kanadát é6 Alaszkát tekintik jelentős területeknek.

Ugyancsak jellemző az is, hogy az atlanti tömb vezetői e- leinte s porhintés kedvéért „regionálisnak” (vagyis bizonyos földrajzi határok közé szorított- nak) hirdették az egyezményt. Most már ezt a kendőzést is feleslegesnek tartják. Ezt bizonyltja Churchill jobb kezének, Edennek.e jelenlegi angol külügyminiszternek nyilatkozata, melyben arról beszélt már több mint 2 évvel ezelőtt, hogy elérkezett a:> ideje annak, hogy az atlanti rendszert az egész földkerekségre kiterjesszék, beleértve Azsiá: és a Csendes óceán térségét is.

Lényegében a nyugateuröpai imperialisták politikája is azt a célt szolgálja. 1952. februárjában ez északatlanti tanács ülésén Li- szabonban az amerikai imperialisták csatlósaikkal együtt egy egész sor fontos határozatot fogadtak el. Itt szabták meg a nyugateurópai országok felfegyverkezésének ütemét, a felállítandó csapatok számát és minőségét, ekkor döntöttek az „európai védelmi közösség” és m ,európai hadsereg” létrehozásáról, a nyugatnémet támadó haderő talpraállításáról és bekapcsolásáról az „európai hadseregbe”. Ennek a politikának tartozékai a bonni különszerződés, a párizsi megállapodás, a Schuman- terv alapján ez „európai szénás acélközösség” szervezetének a felállítása, a balkáni hármasszerződés stb. Nyugodtan ide sorolhatjuk Dulles amerikai külügyminiszter egyik legújabb tervét, az ú. n. délkelet-ázsiai paktummal kapcsolatban.

Az amerikai imperialisták terveivel szemben azonban a Szovjetunió, Kína, a népi demokratikus országok és a világ népeinek békeakarata áll. Ezek azok az erők. melyek már eddig is megakadályozták az imperialista tervek nagyrészének a gyakorlati megvalósítását, tárgyaló- asztalhoz kényszerítették az imperialistákat es biztosítani fogják a világ népei számára a békét. Dr. SZAKÁL ISTVÁN