Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-06-16 / 47. szám

2

95*4. ^iínitlS

Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa

Viliam Siroky elvtárs beszámolója a CsKP X. kongresszusának-----------------------------m iFiosis-----------------------------termelés lényeges növelésének feladatát, nemcsak a fogyasztás abszolút emelkedése Idézte elő, hanem az a nyilvánvaló törekvés is, hogy értékesebb élelmiszerek, különösen hús fogyasztására térünk át. A mezőgazdasági termeléssel szemben támasztott követelményekről tanúskodik a hús termelésének és fogyasztásának növekvése, 1937- hez képest a marhahús termelése élősúlyban számítva 15 százalékkal, a sertéshús termelése 20 százalékkal gyarapodott. Amint látható, noha a hús termelése megnőtt, és a lakosság száma jelentősen csökkent és lényegesen fokoztuk behozatalunkat, mégis éppen húsban érezhetők bizonyos hiányok. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a hús termelésének ezt a távolról sem elégséges gyarapítását csak kis részben értük el saját takarni ányalapunk kiterjesztésével és kénytelenek vagyunk állandóan egyre nagyobb mennyiségű takarmányt behozni

A mezőgazdasági termelés lényeges fokozását hangoztató követelménnyel szemben nem egyszer emlegették azt az érvet, hogy a mezőgazdaságban mások a feltételek, mint az iparban, hogy még az egyéni kistermelésről a szövetkezeti nagytermelésre való áttérés bonyolult kérdései sem teszik lehetővé a mezőgazdasági termelés növelésének gyorsabb iramát. Igaz, a mező- gazdaságban a bővített újratermelés folyamata más körülmények között megy végbe, mint az iparban. Igaz az is, hogy mezőgazdaságunkban túlsúlyban van az egyéni kistermelés és a falun most tartunk a szocialista szövetkezeti nagytermelés felépítésének időszakában. Az említett tényekből következik, hogy nagy és nehéz feladat előtt állunk, de nem következik az. hogy ne volna lehetséges gyorsabb iramban fejleszteni a mezőgazdasági termelést, hanem ellenkezőleg, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy amennyiben valóban fokozni akarjuk a mezőgazdasági termelést, megfelelően figyelembe kell vennünk azokat a fontos kérdéseket, amelyek osz- szefüggnek a mezőgazdasági termelés jellegével és feltételeivel, a szocialista nagytermelésre való áttérés időszakában.

Amennyiben eddig nem használtuk ki a mezőgazdasági termelés. gyarapításának minden lehetőségét, úgy ennek fő okát munkánk hiányosságaiban kell keresnünk. A mezőgazdaság kedvezőtlen fejlődésére elsősorban a mezőgazdasági irányítószervek munkájában fellépő komoly hiányosságok hatottak, a járásoktól kezdve egészen a földművelésügyi minisztériumig. A földművelésügyi minisztérium nem tudta biztosítani, hogy megfelelő mértékben alkalmazzák a haladó agrotechnikai módszereket, ami különösen kedvezőtlen módon nyilvánult meg a kapás- és ipari növények termesztésében. Különösen súlyos hibákat tapasztalhattunk az állatenyésztésben, mégpedig mind a takarmányalap biztosítását, mind pedig az állatok helyes gondozását és takarmányozását tekintve.

Mezőgazdasági termelésünk fejlődésére igen kedvezőtlen hatása volt annak is, hogy a munkaerők jelentős része elkerült faluról. egyrészt az ipar számára folytatott munkaerőtoborzások, másrészt pedig önkéntes elköltözés következtében. A munkaerő veszteséget nem egyenlítette ki elégségesen a mezőgazdaság gépesítésének fejlődése Nem biztosították kielégítően a megfelelő számú szakmunkások nevelését. A nagy munkaerőhiány és a gépesítés elégtelensége lehetetlenné tették a vetemények rendes gondozását, különösen az olyan véleményekét, amelyekhez emberi kéz munkája kell. így aztán parlagon maradtak a termőföldek.

A mezőgazdaság gépesítésében komoly hiány volt az, hogy egyes mezőgazdasági munkák céljaira nem szállítottak megfelelő gépeket, hogy az állattenyésztést csak jelentéktelen mértékben gépesítették és hasonlóképpen nem gépesítették még a mezei munkákat a kapásnövények, a cukorrépa és a len termesztésénél. A gép- és traktorállomások a vezetés alacsony szak- és politikai színvonala következtében nem tudták biztosítani a gépek teljes kihasználását és a végzett munkák jó minőségét. Jelentősen elmaradtak a beruházási építkezések is, egyrészt azért, mert még a közelmúltban a mezőgazdaság céljaira nem biztosítottak megfelelő beruházási eszközöket, másrészt pedig azért, mert a beruházási eszközöket nem használták ki megfelelően és az építkezéseket sok esetben gyatrán hajtották végre.

A mezőgazdasági termelés gyarapításának nem jelentéktelen akadálya volt az a körülmény is, hogy a parasztoknak és a sző vetkezeti tagoknak nem fűződött megfelelő anyagi érdekük a termelés fokozásához, nevezetesen olyan termények esetében, amelyek a legfontosabbak. Komoly hibákat követtek el a begyűjtési szervek is, amelyek adminisztratív módszerekkel elégedtek meg és nem szervezték meg a begyűjtést a termelési kérdéseknek megfelelően.

A javasolt irányelvek szerint most arról van szó, hogy 1957-ig a hektárhozamokat búzánál legalább 12 százalékkal, rozsnál 10 százalékkal, burgonyánál 15 százalékkal, cukorrépánál 18 százalékkal, repcénél 30 százalékkal, lennél 29 százalékkal és komlónál 34 százalékkal emeljük. A hústermelést 1953-hoz képest 26 százalékkal kell emelni, ebből a sertéshúsét és zsírét 51 százalékkal, a tejtermelést pedig 31 százalékkal.

Az utat és a módszereket,, amelyek . révén a legközelebbi két-három évben lényegesen fokozni akarjuk mezőgazdasági termelésünket, megmutatják az irányelvek, amelyeket pártunk Központi Bizottságának elnöksége széleskörű megvitatásra terjesztett elő. A kitűzött feladatok teljesítése semmiesetre sem lesz könnyű. Megköveteli, hogy nemcsak a mezőgazdasági dolgozók összpontosítsák igyekezetüket és javítsák meg lényegesen munkájukat, hanem föltételezi az egész párt, valamennyi nemzet- gazdasági ág, az egész dolgozó nép segítségét is.' Szem előtt kell tartanunk, hogy nemcsak az említett termelési feladatok megoldásáról van szó, hanem arról is, hogj megteremtsük a mezőgazdasági termelés szüntelen gyarapodásának szilárd és megbízható előfeltételeit, népgazdaságunk fejlődése és a dolgozok; jóléte szükségleteinek megfelelően Ma kedvező feltételek mellett látunk hozzá a féladat megoldásához, mert az ötéves terv sikeres teljesítésével megteremtettük a mezőgazdasági termelés fellendülésének szükséges anyagi feltételeit. Ezenfelül elegendő tapasztalatot szereztünk, hogy rendszeresen és. sikeresen oldhassuk meg a mezőgazdaság bonyolult kérdéseit. Most arról lesz szó, hogy erélyesen, hathatósan és következetesen harcoljunk a mezőgazdaságunkban tapasztalható fogyatékosságok és nehézségek ellen Arról lesz szó hogy e harcnak megnyerjük a szövetkezeti tagok, kis- és középparasztok - legszélesebb

tömegeit- és elérjük azt, hogy ők., is tevékenyen küzdjenek a nagy hektárhozamokért, az állatállomány nagyfokú hasznosságáért.

Engedjék meg. hogy részletesebben foglalkozzam mezőgazdasági termelésünk néhány problémájával.

, , A mezőgazdasági termelés gyarapítása érdekében lényegesen fokoznunk kell a hektár, hozamokat azáltal, hogy a legmesszebnre- nően alkalmazzuk a haladó agrotechnikát, jobban kihasználjuk az istállótrágyát és több műtrágyát juttatunk mezőgazdaságunknak. A parasztok és szövetkezeti tagok széles tömegei, különösen a gabonatermesztésnél már meggyőződtek róla, mekkora jelentősége van a haladó agrotechnika felhasználásának. Hála a keresztsoros és süríisoros vetés széleskörű alkalmazásának, valamint a földnek traktorok által való j jobb megművelésének, hála annak a törekvésnek, hogy igyekeztek betartani az agrotechnikai Határidőket, a - gabonaneműek hektárhozamai — amint már említettem — a háború előtti helyzethez képest emelkedtek. Emellett a gabonaneműek. nél sem alkalmazzák még távolról sem a mindenütt bevált és kipróbált módszereket, sőt néha kezdetleges hibákat követnek el. Sokkal rosszabb azonban a helyzet az agrotechnika szempontjából • a burgonya, cukorrépa, tengeri, len és más növények termesztő, sénél. Szégyenünkre be kell ismernünk, hogy ezekben a terményekben a háború előttinél kisebb hektárhozamokat értünk el. Mentségünkre semmiképpen sem akarunk hivatkozni a munkaerőhiányra, vagy más „objektív“ okokra.

Egy olyan fontos terménynél, amilyen a cukorrépa, a prosenicei mozgalom keretében 600—700 mázsás hozamokat értünk el hektáronként. A hiba abban rejlik, hogy a pro. senicei mozgalom csak igen szüle körben érvényesült és mindez ideig igen kevés történt lényeges elterjesztésére, noha kétségtelen, hogy alkalmazásának, felhasználásának feltételei mindenütt adva vannak, ahol cukorrá, pát termesztenek. Igen elhanyagoltuk a burgonyatermesztést, noha ennek az értékes növénynek óriási a jelentősége nemcsak dolgozóink élelmezésében, hanem értékes takarmányként és ipari nyersanyagként is. Burgonyánál csakúgy, mint kukoricánál csupán jelentéktelen mértékben alkalmazzák a négyzetes fészkesvetés módszerét, noha segít, "égével lényegesen fokozhatjuk a növény- ápolás’ munkák gépesítését és a hekfárhoza- rnokat.

Már az idén biztosítanunk kell, hogy mindezeknél a terményeknél jövőre teljes mérték, ben érvényesüljenek az agrotechnikai rendszabályok. Cukorrépa, -len és más ipari növények alá már az idén ősszel gondosan elő kell készíteni a talajt, ki kell választani a megfelelő földeket és megtenni minden szervezési intézkedést a tervbevett hozamok elérésére.

Sok terménynél a hektárhozamok növelő- sének komoly akadálya, hogy nem biztosították a jó minőségű vetőmagot és oogy a ve. tőmaggal való gazdálkodásban súlyos szervezési hiányok tapasztalhatók. Az egyes ne rületek számára nem termesztették ki a legalkalmasabb fajtákat. Ezen a téren a kutatómunka komolyan hátramaradt, A legsúlyosabb fogyatékosságok a rétitakarmányok és Ipari növények szakaszán tapasztalhatók. A földművelésügyi minisztériumtól elvárjuk, hogy már a legrövidebb időn belül minden növényfajtában gondoskodik a megfelelő jó minőségű és hazai termesztésű vetőmagokról.

A mezőgazdasági termelés tov&bbi gyarapodása érdekében meg kell javítanunk a talajt, fokoznunk kell termőképességét. Ezt a célt szolgálja az istállótrágya, valamint a tőzegből, különböző ipari hulladékokból, stb. elő. állított komposzt és humusztrágyák. Különösen hangsúlyozni kell a mésztartalmú anyagok jelentőségét, elsősorban a rétek és legelők talajának megjavításában. Az istállótrágya és a trágyalé helyes gondozásának nagy nemzetgazdasági jelentősége nyilvánvaló abból, hogy hozzávetőleges becslések szerint félmillió tonna tiszta nitrogén állítható elő belőle. Ha az istállótrágya jobb gondozásával a nitrogénveszteséget legalább 20 százalékkal csökkentjük, úgy ez kb. Í00 ezer tonna tiszta nitrogént jelent, vagyis közel kétszerannyit, amennyi nitrogént az 1953- ban kiutalt műtrágyák tartalmaztak. Ezért az istállótrágya jobb gondozása, valamint komposzt-telepek létesítése mezőgazdaságunk komoly és fontos feladata. Ez elsősorban az állami gazdaságokra és az EFSz-ekre vonatkozik. Ha nem fordítunk nagyobb gondot a talajra, nem javítjuk meg összetételét, úgy nem vehetjük megfelelő hasznát a műtrágyáknak és az agrotechnikai intézkedések, nek sem.

A talaj termőképességének és egyben a takarmánytermesztés fokozásának szem. pontjából igen fontos, hogy helyesen alkalmazzuk és viszonyaikra alkalmazzuk a füves vetésforgó rendszeréit, a szovjet agro- techn.'ka legújabb eredményei alapján.

Továbbá sokkal nagyobb gondot kell for- ditanünk a műtrágyák helyes adagolására, tekintetbe véve a talaj összetételét, az előző terményeket, valamint a csapadék mennyiségét. Ebből a szempontból a földművelésügyi minisztériumnak és a mezőgazdasági kutatóintézeteknek sokkal hathatósabb segítse, get kell nyujtaniok parasztjainknak, szövetkezeteinknek és állami gazdaságainknak.

Az állattenyésztésben nem gondolunk a szarvasmarhaállomány nagyobbmérvü gva- rapitására. Arról van szó azonban, hogy ki. bővítsük a takarmányalapot és a kibővített takarmányalapon lényegesen megjavítsuk az állattenyésztés minőségét és ezzel fokozzuk az állatállomány hasznosságát.

A takarmányalap kibővítésével a takarmánygabona és takarmánynövények hektárhozamainak fokozása mellett nagy lehetőségek rejlenek a rétek és legelők jobb gondo. zásában, hisz ezek hozama mindez ideig tűrhetetlenül alacsony, továbbá a széna, a szalma gondos betakarításában, a másodnövények és silótakarmányok termesztésében, a takarmányveszteségek ellen folytatott hathatósabb harcban. Ezen a téren a mezőgazdasági szervektől már az idén hatásos és erélyes intézkedéseket várunk.

Az állattenyésztés színvonalának emelésében döntő szerepet játszik majd az, hogyan fogunk gazdálkodni a takarmányokkal. A takarniányhiány és a rossz takarmánygaz. dálkodás következtében sokhelyütt nem alkalmazhatták a haladó takarmányozási módszert. A takarmányok rendszertelen szállítása következtében az etetőket nem tehettük teljes mértékben érdekeltekké a hasznosság magas mutatószámának elérésében, a takarmányokat nem használhattuk ki észszerűen és túlságosan nagy volt a fogyasztás. Különösen súlyos hibákat tapasztalhatunk ezen a téren a szocialista szektorban, az állami gazdaságokban és az egységes földművesszövetkezetekben, Arra kell törekednünk, hogy az állami gazdaságok és egységes földmüvesszövetkezetek gondoskodjanak saját tákarmányalapjukról, megfelelő tártaié, kokkal és hogy a hizlalás különleges feladataira központi alapokból juttassanak takarmányokat, mégpedig zavartalanul, megfelelő összetételben. így kell biztosítanunk, hogy a közös tenyészetekben és hizlaldákban ér. vényesítsék az etetés haladó módszereit és hogy az etetőket, fejőket és állatgondozókat

teljes mértékben érdekeltekké tegyük az élért eredményekben.

Állattenyésztésünk további komoly fogyatékossága, mégpedig elsősorban a szocialista szektorban, a fiatal állatok elhullása. A bor- jak és malacok elhullásának nagy arányszáma különösen Szlovákiában komolyan gátolja az állattenyésztés fellendülését. A mezögaz. dasági szervek, az állami gazdaságok dolgozói és a szövetkezeti tagok tekintsék egyik legkomolyabb feladatuknak, hogy végetvesse- nek ennek az állapotnak és minden állatfaj, tában biztosítsák a tervbevett szaporulatot.

Nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk annak a feladatnak, hogy megszervezzük a sertéshizlalők, fejők és marhagondozók ok- tatását és öntudatos harcosokká neveljük őket az állattállomány nagy hasznosságának biztosításáért.

A felszabadulás óta jelentősen csökkent a termőföld nagysága. Ez azt bizonyítja, hogy nem fordítottunk elég gondot a földre, amely a mezőgazdasági termelés alapvető termelő, eszköze. Könnyelműen tűrték, hogy parlagon hagyják, nem művelik meg a termőföldet és ennek az az eredménye, hogy évről, évre csökkent a szántók és termőföldek terjedelme és nagy területek ugaron maradtak. Ezért alapvetően meg kell változnia magatartásunknak a termőföldet illetően. A nép élelmezésének biztosítása megköveteli, hogy minden hektár földet megműveljünk, ugyan, akkor azonban be kell tartanunk a kormány határozatát a mezőgazdasági termelésről és begyűjtésről különösen a beadási kedvezmények tekintetében. Az a feladat, hogy 1957-ig a megművelt földterületet legalább 200 ezer hektárral nagyobbít. suk. Lényegesen meg kell javítanunk a rétek és legelők kihasználását azáltal, hogy rendesen gondozzuk őket és állandóan gondot fordítunk hozamaik növelésére.

Az a feladat, hogy ily nagy területet tér. mövé tegyünk, csak akkor teljesíthető sikerrel, ha a nemzeti bizottságok gondosan osztályozzák a földet, ha biztosítják a traktorral való megművelést és gondoskodnak a föld gazdájáról is. Már a tavaszi munkák idején megállapíthattuk az első sikereket, amelyek az eddig megmüvetetlen, parlagon heverő föld termövétételében mutatkoztak, különösen a pilzeni kerületben. De ezek a szórványos eredmények távolról sem elégíthetnek ki bennünket. Ez évben még tíz és tízezer hektárt kell előkészíteni a vetés alá.

A legrövidebb időn belül példás rendet kell teremtenünk a nyilvántartásban, hogy a jövőben ne következhessek be a termőterület indokolatlan összezsugorodása. Ne legyen olyan helyi nemzeti bizottság, amelynek ne volna pontos áttekintése a szántó, és termőföldekről, valamint az egyes növények vetésterületéről.

A eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a talajjavító munkálatokra, vala. mint a föld újból termövétételére. Ezért biztosítani kell a talajjavító munkálatok rendes és ésszerű megszervezését, mégpedig mind az állami terv, mind az EFSz-ek feladatainak keretében, hogy e munkálatokat minél célszerűbben, kis költséggel és a legnagyobb eredménnyel hajthassanak végre.

A szántók kiszélesítésére irányuló igyekezet nem kisebbítheti a megművelt földre fordított gondot. Közismert tény, hogy a föld terület egy része, amelyet megmüveltként tartanak nyilván, de amelynek nics állandó gazdája, a gondatlan munka következtében csak jelentéktelen termést hoz. Meg kell oldanunk mind a két feladatot: maximálisan fokozni a megművelt földek hektárhozamait és ugyanakkor biztosítani az ugaron heverő földek minél gondosabb megművelését.

19'54—1957-ben a mezőgazdaság részére

320.000 munkaerőt kell szerezni, elsősorban az ifjúság soraiból. Meg kell teremteni e feladat teljesítésének minden előfeltételét. Szem előtt kell tartanunk, hogy az ifjúság azért hagyta el a falut, mert egyrészt ipari munkára toborozták, másrészt azonban a fiatalok önként is elköltöztek a falvakból, mert ifjúságunk jelentékeny része tévesen és hely. telenül a mezőgazdasági munkát kisebb értékűnek tekintette, és a rossz munkatermelékenység következtében a rosszul gazdálkodó EFSz-ekben a jövedelmek is alacsonyak voltak. Ha munkaerőket akarunk biztosítani mezőgazdaságunk számára és a fiatalokat meg akarjuk tartani a falun, úgy egyben gondoskodnunk kell arról is, hogy a mező- gazdaságban a munka vonzó legyen, hogy különösen az állami gazdaságokban és a gépállomásokon megfelelő szociális feltételeket teremtsünk és biztosítsuk a gazdag kul. turális élet előfeltételeit.

A kapitalizmus idején egyre jobban elmélyült az ellentét a v&ros ás £aüu között, A szocialista rend egyik jeUemsö vonása, hogy fokozatosan megszünteti a város és a fal® közötti lényeges különbséget idője akár, hogy végetvessünk a fséusi áJetiétí ás a ne-