Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-06-16 / 47. szám
01OSJLS — Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa Viliam Siroky elvtárs beszámolója a CsKV X. kongresszusának zogazdasági munkáról táplált helytelen elképzeléseknek. Ez nemcsak agitáció Kérdése, ez gyakorlati kérdés is. Arról van szó, hogy ifjúságunk saját tapasztalatai alapján meggyőződjék arról hogy a mezőgazdaság ban is megtalálja a jómód és a kultúrál' élet minden feltételét. Kívánatos, hogy a mezőgazdasági terme lésbe, az EFSz ekbe, különösen az olyai szövetkezetekbe, ahol ma érezhető a munkaerőhiány, visszatérjenek azok a dolgozók akik az üzemekben vállaltak munkát, különösen akkor, ha még mindig falun laknak Mezőgazdasági termelésünk szempontjából fontos tartalékot jelentenek az asszonyok akik sok EFSz-ben igen aktívan dolgoznak és sikeresen segítenek a termelés fokozá sában és gazdaságosabbá tételében. Az asz- szonyok helyzetében falun is nagy fordulat áll be annak következtében, hogy a mező- gazdaság fejlődése a szövetkezeti formák felé az egyidejű gépesítéssel együtt megszabadítja őket az eddigi robottól és megkönnyíti nehéz munkájukat. EFSz-eink és egész népgazdaságunk szempontjából azonban nagy kár lenne, ha asszonyaink nem kapcsolódnának be teljes mértékben a szövetkezetek munkájába. Különösen fontos, hogy biztosítsuk a határvidékek betelepítéséhez és az egész ottani föld megműveléséhez szükséges munkaerőket. Egyes elvtársak a határvidéken ezzel szemben azzal érvelnek, hogy a munkaerőhiány következtében nem lesznek képesek eredményesen megművelni minden parlagon heverő földet. Ezért bizonyos fenntartással fogadják e feladatot. Bizonyos hogy munkaerők nélkül nem biztosítható az egész termőterület intenzív megművelése, sőt a termőterület kibővítése. Éppen ezért most arról van szó, hogy a határvidéki telepítés számára olyan dolgozókat nyerjünk meg, akik lelkesen és szeretette] művelik majd a földet, tekintet nélkül a kezdeti nehézségekre. A határvidéken működő elvtársaktól függ majd, hogy a párt és a kormány segítségével megteremtsék e dolgozók megnyerésének és megtartásé nak minden szervezési, anyagi, valamint társadalmi és kulturális előföltételét. Elsőrendű hazafias feladat ez. Ha mindnyájan megértjük a határvidék betelepítésének gazdasági és politikai jelentőségét és fontosságát, ha széleskörű hazafias mozgalmat indítunk e feladat teljesítése érdekében, úgy nem lehet kétség afelől, hogy határvidékünket sikeresen betelepítjük és e területeken is Biztosítjuk a gazdasági és kulturális élet nagyszerű fellendülését. A munkásosztály öntudatos tagjaihoz, a kis- és középparasztokhoz, öntudatos és derék fiatalságunkhoz fordulunk és elsősorban a kommunistákat hívjuk fel, kapcsolódjanak be ebbe a nagyfontosságú akcióba. Sürgősen orvosolni kell a hibákat és a jelenlegi áldatlan viszonyokat a szakképzett káderek tekintetében is. Nagyon is érezzük az agronómusok, zootechnikusok és állatorvosok hiányát. A legkevesebb belőlük ott van, ahol a legnagyobb szükség volna rájuk: a falusi munkában, az EFSz- ekben és az állami gazdaságokban. Még kedvezőtlenebb a helyzet a főiskolai képzettségű káderek tekintetében. A földművelésügyi minisztérium nem folytatott rendszeres, átgondolt káderpolitikát és nem biztosította a szakképzett káderek nevelését. Emellett mindnyájunknak világosan kell látnunk, hogy e káderek nélkül nem oldhatjuk meg a mezőgazdaságban előttünk álló feladatokat, amelyek szorosan összefüggnek a haladó agrotechnikai és zootech- nikai elvek széleskörű alkalmazásával. Nem várhatunk addig, amíg a szak- és főiskolák felnevelik a szükséges számú szakembereket. Ezért messzemenő akciót kell indítanunk, hogy a szakembereket a népgazdaság más ágazataiból a mezőgazdaságba helyezzük át. Elvárjuk, hogy a párt felhívása teljesen helyeslésre talál mindazoknál, akik szaktudásukkal ma hozzájárulhatnak a legfontosabb feladat teljesítéséhez, a mezőgazdasági termelés fellendítéséhez. A szakemberek áthelyezésének gyors és eredményes lebonyolítása nagy követelményeket támaszt a földművelésügyi minisztérium és a nemzeti bizottságok szervező munkájával szemben. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a jövő évi termés- eredményekről az idén ősszel kell már döntenünk. Ezért e feladatot minél gyorsabban és cselekvőképesen kell megoldani Elvárjuk, hogy a többi minisztérium, amelyeknek a megfelelő szakembereket rendelkezésre kell bocsátaniok, minden szempontból a mezőgazdaság kezére jár majd. A mezőgazdasági termelés további fejlődésében döntő szerepe jut a gép és traktorállomásoknak. A gépállomások fontos eszköz a munkásosztály kezében, amely segít a parasztságot, hogy áttérjen a mezőgazda sági termelés fejlettebb, szocialista formái ra és gyarapítsa műszaki színvonalát. Alap vető feladatuk minden szempontból biztosítani valamennyi termény hozamát az EFSz-ekben és az egyéni parasztgazdaságokban. Gép- és traktorállomásaink alapvető fogyatékossága. hogy még mindig nem rendelkeznek a szükséges gépi felszerelésekkel, elsősorban munkagépekkel és az állattenyésztés gépesítését szolgáló berendezésekkel. Ezért az irányelvek azzal számolnak hogy a traktorok számát a duplájára emeljük, a hernyótalpas traktorokét három és félszeresére, a gabonakombájnok számát a hatszorosára, a répakombájnokét húszszorosára és a lenkombájnoként hatszorosára növeljük. Lényegesen kiszélesítjük a gépesített munkák méretét nemcsak a gabona-' termesztésnél, hanem a hüvelyesek sorköz' kapálásánál, a cukorrépa és a burgonya kiszántásánál, valamint az állattenyésztésben is. A gépállomások fontos feladata, hogy ki. használják ezeket a gépeket és biztosítsák a mezőgazdasági munkák messzemenő gépesítését. Ahhoz azonban, hogy a gépállomások eleget tegyenek e feladatuknak, lényegesen meg kell javítaniok munkájukat. A gépállomások munkájában tapasztalható fogyatékosságok egyik fő oka az, hogy nem rendelkeznek megfelelő szakképzett káder, rel. Emellett a gépállomások magasabbfokú technikája föltételezi nemcsak azt, hogy tökéletesebb gépekkel szereljék fel az állomá. sokat, hanem hogy szakképzett szervezö- és agronómuskádereket is kapjanak. Véget kel] vetni a traktorosok ide-oda vándorlásának is és a gépállomások számára állandó szakképzett kádereket kell biztosítani. Ezért a rövid ideig tartó tanfolyamok helyett ki kell építeni a gépkezelők nevelését szolgáló tanintézetek kiterjedt hálózatát. A gépállomásoknak olyan traktorosokra van szükségük, akik nemcsak a traktorok, kombájnok és egyéb gépek vezetéséhez értenek, hanem ahhoz is, hogy megfelelően karbantartsák a gépeket, és elvégezzék a kisebb javításokat is. 1955-ig a gépállomások számára 300 főiskolai végzettségű agronómust, 140 gépész- mérnököt, 3100 felsőbb és alsóbb szakiskolai képzettségű agronómust és 650 mérnöki- műszaki dolgozót kell megnyerni. Ezenkívül a gépállomások számára 1957-ig további 27 ezer dolgozót kell megnyerni az iparból és a népgazdaság többi ágazatából. Ezzel hathatós segítséget nyújtunk mezőgazdaságunk, nak. Elvárjuk, hogy üzemeink dolgozói, műszaki értelmiségünk a maguk kebeléből a gépállomásokon végzendő felelősségteljes munkára a legjobb és legfejlettebb dolgozókat küldik majd, akik biztosítják, hogy a gépállomások becsületesen teljesítsék a mezőgazdasági termelésben reájuk háruló feladatokat. A gépállomásoknak különös figyelmet kell fordítaniok a gépjavítások és a karbantartás megszervezésére. Példás rendet kell teremteni a pótalkatrészek tekintetében és teljes mértékben biztosítani kell gyártásukat. Gépállomásaink fő feladata jelenleg az, hogy biztosítsák a föld rendes megművelését és ezzel lényegesen hozzájáruljanak valamennyi mezőgazdasági termény hozamának növeléséhez. Ezért meg kell javítani a gépállomások agronómus-szolgálatát és felelőssé kell tenni minden agronómiái intézkedés vég- rehajtásáért. 1955 folyamán valamennyi gépállomáson állandó szolgálatot kell létesíteni az istállógépek felszerelésére és karbantartására. Ott, ahol nem biztosították a szövet, kezetek és egyénileg gazdálkodó parasztok számára a kovácsmunkát, kovácsmühelye. két kell létesíteni a munkagépek karbantartására, valamint a kovács és patkolókovácsmunkák elvégzésére. Elő kell készíteni a gépállomásokat arra is, hogy belátható időn belül felelősséget vállalhassanak az egységes föidmüvesszövetkezetek közös állatállományának gondozásáért és hasznosságának fokozásáért. Tekintettel a gépállomások döntő jelentőségére a mezőgazdasági termelés további fokozásában, a gépipari minisztériumtól meg kell követelni, hogy a gépek szállításait kivétel nélkül az előirt határidőre és az előírt minőségben hajtsa végre. Megfelelő figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági gépek tökéletesítésére is és ezzel kapcsolatban számba kell venni elsősorban azokat a munkákat amelyek a legtöbb emberi fáradságot és ro. hotot igénylik. Elsősorban arról van szó, hogy messzemenően gépesítsék a kapásnövények megművelését és az állattenyésztésben a különböző munkafolyamatokat. A mezőgazdasági termelés' feladatainak biztosítására a mezőgazdasági szerveknek jelentős beruházási eszközöket bocsátunk rendelkezésére. A mezőgazdasági szervek előtt az a feladat áll, hogy a beruházási tevékenységben tapasztalható nagy hiányosságokat minél előbb megszüntessék és biztosítsák a beruházási eszközök kihasználását a mezőgazdaság szükségleteit szolgáló üzemi épületek, szociális és kulturális berendezések, valamint lakások építésére. Mindenekelőtt biztosítanunk kell, hogy az egyes épületfajtákra célszerű és olcsó típus terveket dolgoz, zunk ki, melyek lehetőséget nyújtanak arra, hogy minél nagyobb mértékben kihasználjuk a helyi forrásokból nyert építőanyagokat és lehetővé teszik az állattenyésztés munkafo- lyamatainak gépesítését. Nagy figyelmet kell S? fordítani az épületek elhelyezésére, hogy célszerűen megoldjuk faluépítésünk feladatait is. A beruházási építkezés feladatainak teljesítése fontos előfeltétele a határvidék betelepítésének, valamint annak, hogy szakembereket és munkaerőket nyerjünk meg a me. tógazdaság számára, az állattenyésztés fejlesztésére. Ugyancsak nagy feladatok hárulnak a me- •őgazdasági kutatómunkára is. Egységes földmüvesszövetkezeteink és állami gazdaságaink mindezideig csak kevés hasznát veszik a kutatóintézetek segítségének. Nem törekszünk eléggé az elért eredmények általános elterjesztésére, nem fordítunk elég gondot az 'gyes vidékek természetadta viszonyainak uegfelelö növényfajták meghonosítására, íem visszük át eléggé a gyakorlatba a növényi kártevők és állati kórokozók elleni ■ arc hatásos módszereit. A propagációs és kutatóügyi főosztály sem .eljesíti fontos feladatát. Ezért sok esetben a kutatómunka még elszigetelt a gyakorlat, tói. Legfőbb ideje, hogy végetvessünk ennek az elszigeteltségnek. Kutatóállomásaink szoros együttműködése a gyakorlati munkában fontos tényező lehet és lesz is mezőgazdasági i tgr^ieiesünk további fejlesztésében. A begyűjtési normák és begyűjtési árak szabályozásával a múlt évben, továbbá az állami felvásárlás számára megállapított magasabb árakkal és egyéb intézkedésekkel, ne- vezetesen a parasztok feleslegének szabad piacrahozatalával emeltük a szövetkezetek és egyénileg gazdálkodó parasztok anyagi érdekeltségét a termelés fokozásában. Minél nagyobb lesz a termelés és a munka termelékenysége, annál nagyobb lesz a szövetkezetek és az egyénileg gazdálkodók jövedelme is. A mezőgazdasági termelés gyarapítására irányuló igyekezet ennek következtében kibővíti az árucserét a falu és a város között és megszilárditja a munkásosztály politikai szövetségét a dolgozó parasztsággal. Meg vagyunk győződve róla, hogy igyekezetünk, amellyel lényegesen növelni akarjuk a mezőgazdasági termelést, teljes megértésre talál nemcsak a szövetkezeti tagoknál, hanem az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztoknál is. Hisz a népi demokratikus állam érdekei teljesen megfelelnek az ő személyes érdekeiknek is. A termelés gyarapodásával növekszik jövedelmük és ezzel biztosítják jobb, módosabb életüket. A kötelező beadások normáinak leszállítása jelentős lehetőséget nyújt arra, hogy feleslegeiket eladják az állami begyüjtöszerveknek, vagy áruba bocsássák a szabadpiacon. Minden előfeltételük megvan ahhoz, hogy fokozzák a hektárhozamokat és az állatok hasznosságát. Az államtól olcsó beruházási hitelt kapnak. Hathatós segítséget nyújtunk nekik vetőmag és ültetmény, műtrágya szál. Utasával, valamint a gép- és traktorállomá- sok szolgálatainak biztosításával. A párt és a kormány gondoskodása a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről további bizonyítéka annak, mily életes jelentőségű a munkásosztálynak a kis- és középparasztokkal fennálló szövetsége. Parasztjaink a munkásosztállyal harcos szövetségben megszabadultak a nagybirtokosoktól, a kapitalista üzérektől és a bankok uzsorájától. A műn- kásosztállyal harcos szövetségben 1948 februárjában megvéüték jogaikat és meghiúsították a kapitalisták, bankárok és nagybirtokosok uralmának visszatérését. Testvéri együttműködésben a munkásosztállyal fejlesztik a mezőgazdasági termelést, fokozzák jólétüket és egyben hozzájárulnak a dolgozók ellátásának megjavításához. Ebből a szempontból nagyjelentőségű a begyűjtési gépezet jó és lelkiismeretes munkája. A begyűjtési gépezetnek teljesen meg kell szabadulnia a munka adminisztratív és bürokratikus módszereitől, százszázalékosan meg kell értenie szerepének politikai jelentőségét. Különösen gondosan kell eljárni a vágómarha árának megállapításánál, a gabona és mis termékek osztályozásánál, hogy a mezőgazdasági termelőket jóminőségű mezőgazdasági termékek beadására ösztönözzék. A begyűjtési dolgozók a parasztok szemé, ben a népi demokratikus államot képviselik. Munkájuk teljes mértékben biztosítsa eljárásuk igazságosságát és vezesse rá a szövetkezeteket és az egyénileg gazdálkodó parasz. tokát az állami beadás lelkiismeretes telje, sitésére, lássanak benne hazafias kötelességet, amelynek teljesítésével biztosítják a dolgozók ellátását. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében nagy felelősség hárul az állami gazdaságok dolgozóira. Az állami gazdaságok bizonyos eredményeket értek el a gabonatermesztésben, valamint a nemesített vetőmag termesztésében, de komolyan lemaradnak a burgonya és az ipari növények termesztésében^ különösen pedig az állattenyésztésben. Van né- hány állami gazdaságunk, amelyek e téren is figyelemreméltó eredményeket értek el. Például megemlítjük a szenei állami gazdaságot, amely a következő átlagos hektárhozamokat érte el: búzában 32.64 mázsa, tavaszi árpában 31.88 mázsa; a sertéshús termelési tervét 101 százalékra teljesítette és egy fejőstehénnél 3255.8 liter átlagos évi tejhozamot ért el. Mi azonban arra törekszünk, hogy minden állami gazdaság ilyen magas mutatószámokkal dicsekedhessék, hektá.rho. zamokban és az állatok hasznosságában egyaránt. Az állami gazdaságok munkájának nagy fogyatékossága az, hogy nincs általános fejlesztési tervük, vagyis nincs világos távlatuk, amely szerint a munkát megszerveznék és a gazdaságot kiépítenék. El kell érnünk, hogy minden állami gazdaság előtt világosan álljon a cél és aszerint dolgozza kf általános fejlesztési tervét néhány évre előre. Az állami gazdaságok jelenlegi fogyatékos állapotának komoly oka az, hogy alacsony az állami és munkafegyelem színvonala és óriásiak a hiányok a tervezésben és a vezetésben. Az állami gazdaságok a mezőgazdasági termelés leghaladóbb szocialista formájaként rendelkezzenek jó, alaposan átgondolt szervezettel, érjenek el fejlett szakszerű és műszaki színvonalat és lépjenek szoros együttműködésbe a tudományos kutatóintézetekkel. Az lparpaluta csarnoka, ahol a CsKr1 X. óesawÜt. :
