Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-06-12 / 46. szám
Ü) IFIÜSÄC Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának beszámolója meg őket, ha megmutatjuk nekik a közös gazdálkodáshoz, a jó élethez vezető utat. Teljesen meg kell értenünk Lenin jelszava, nak jelentőségét, amely rámutat a párt hármas feladatára a falvakon — a falusi szegényekre támaszkodni, megnyerni a közép parasztokat és szüntelenül harcolni a kulákok ellen. A párt falusi politikájának megvalósításánál továbbra is támaszt jelent a kisparasztok tömege, amely helyzeténél fogva a legközelebb áll a munkásosztályhoz. A földmüvesszövetkezetek megszilárdításánál és fejlesztésénél a kisparasztokra kell a fö fi- gyeimet fordítani, türelmesen és rendszeresen meg kell nyerni a szövetkezeteknek azokat, akik eddig még nem léptek be. Falvainkon fontos tényező a középparaszt. A középpa. rasztok művelik meg azon földek legnagyobb részét, amelyek egyéni gazdálkodásban vannak és ennek megfelelően jelentős mezőgazdasági termelésük is. A középparasztot meg akarjuk nyerni és meg kell nyernünk a szövetkezet számára. A középparaszt, aki belépett a szövetkezetbe, hathatós segítséget jelent, mert rendszerint jó és megfontolt gazda és szervező. Falvainkon a szocializmus építésének oszthatatlan részét képezi a kulákok következe, tes korlátozásának és visszaszorításának politikája, rendszeres politikai és gazdasági elszigetelésük a kis- és középparaszttömegektől, a szövetkezetekbe való befurakodásuk megakadályozása és kártevő működésük lehetetlenné tevése. Erről parasztjaink egyre jobban meggyőződnek és erről nekünk is naponta meg kell őket győznünk: le kell lepleznünk előttük a kulákok igazi arculatát. Pártunk és kormányunk, munkásosztályunk, s a gépállomások és állami gazdaságok egyre nagyobb mértékben nyújtanak szé. leskörü támogatást és segítséget falvainknak. De az összes dolgozó parasztokat segíteniök kell a szövetkezeteknek is. Ez a leghelyesebb útja annak, hogy egyre több és több dől. gozó paraszt saját tapasztalatai alapján győződjön meg arról, hogy sokkal többet termelhetnek, ha földjeiket egyesítik, ha közösen gazdálkodnak. Előfordultak olyan esetek, hogy a községben néhány kis- és középparaszt szövetkezetét alakított, átvergődtek a kezdeti nehézsé. geken, de kisebbségben maradtak, s most fennhéjázva tekintenek a többiekre. „Jó szövetkezetei teremtettünk magunknak, szép eredményeket értünk el, tehát a többiek most hagyjanak békében, ha előbb nem lőttek hozzánk.“ Vagy azt is hallhatjuk még gyakran: „Igen, a készbe szívesen belépnének, de mi most már senkit sem veszünk be magunk közé.“ Nem lehet rosszabb dolog ennél a helytelen elszigetelődésnél, amelyet egyes szövetkezeti tagoknál tapasztalhatunk az egyénileg gazdálkodó parasztokkal szemben. Véget kell vetnünk annak az állapotnak, hogy némelyik pátszervezetünk a kis- és különösen a középparasztokkal szemben közömbös álláspontot foglal el, és elfelejti, hogy a ma egyénileg gazdálkodó parasztok, holnap már szövetkezeti tagok lesznek, A dolgozó kis. és középparaszt hozzánk tartozik, osztályszövetségesünk. Nem bizalmatlansággal és gúnnyal, hanem barátsággal, türelmes naponkénti meggyőzéssel nyerhetjük és nyerjük meg őket. Egyaránt érvényes ez azokra 'is, akik még nem győződtek meg és nem léptek be a szövetkezetbe, valamint azokra, akik meginogtak és átmenetileg kiléptek a szövetkezetből. Sokan közülük már vissza is tértek a szövetkezetbe. Munkánknak a falvakon ezekből az elvekből kell kiindulnia. ★ A mezőgazdasági termelés fejlesztését hazánkban a legközelebbi két.három évben a csehszlovák népgazdaság fejlesztése fö láncszemének kell tartani. A mezőgazdasági termelés lényeges fokozására kell összpontosítani minden dolgozó, az egész államgépezet, az összes párt- és tömegszervezetek figyelmét és törekvéseit. Nagy feladat ez, de örömteli. Egész népünk feladata ez, valóban országos feladat. A munkásosztály és a dolgozó parasztság felbonthatatlan szövetsége az a legyőzhetetlen erő, am^ly mezőgazdaságunk fejlesztését biztosítja. A munkások szövetsége a kis- és középparasztokkal, valamint a kulákság további korlátozására és visszaszorítására irányuló helyes politikánk biztosítja falvaink szocialista építésének győzelmes előrehaladását. A mezőgazdasági termelés fő előfeltétele, hogy továbbra is megszilárdítsuk politikailag, szervezetileg és gazdaságilag az egységes földművesszövetkezteket, kibővítsük tagalapjukat és újabb szövetkezeteket alakítsunk mindenütt, ahol erre megvannak a feltételek. Minden egyes szövetkezet Gazdálkodása jó eredményeinek alapját az képezi, hogy a szövetkezet élén erős vezetőség álljon, hogy a szövetkezet funkcionáriusa/ szakmailag és politikailag hivatásuk magaslatán álljanak, hogy a szövetkezetben jó tegyen a munkaszervezés és a lehető legnagyobb mértékben kihasználják a technikát, ami lehetővé teszi a földek jóminőségű megművelését, és megkönnyíti a földeken és az istállókban végzett munkákat. Csak a szövetkezetek építésének útján biztosíthatjuk a mezőgazdasági termelés tartós és tervszerű emelését, amely népünk életszínvonala emelésének nélkülözhetetlen előfeltétele. Lankadatlanul törekedni fogunk arra, hogy a dolgozó parasztság szívét és lelkét megnyerjük, hogy türelmesen meggyőzzük őket és az önkéntesség alapján megnyerjük a szocialista mezőgazdasági szövetkezetek « számára. így kell tennünk az ő jól felfogott érdekükben, falvaink jobb, örömtelibb életének érdekében. Mezőgazdaságunk fejlesztésében a mező- gazdasági termelési terv teljesítésében, a mezőgazdasági kistermelésnek a szocialista nagytermelésre való áttérésében és a mező- gazdasági termelés gépesítésében döntő feladat hárul gép- és traktorállomásainkra. Ezt a feladatot csupán a mezőgazdaság gépesítésének a gép- és traktorállomások útján való hatalmas fejlesztésével érhetjük el. Az állami gazdaságok fontos tényezői a mezőgazdasági termelés fejlesztésének. Feladatuk, hogy a szocialista nagytermelés példaképévé váljanak. Ennek elsősorban az a feltétele, hogy megjavítsák a munkák irányítását és szervezését, érvényesítsék a gépesítést, fokozzák a munkatermelékenységet. vezessék be a következetes gazdaságosságot. és teljesen használják ki és szilárdítsák meg a mezőgazdasági tudományt. A mezőgazdasági termelés fokozásánál nem szabad megfeledkeznünk az egyénileg gazdálkodó parasztokról sem. Feladatunk, hogy minden téren segítséget nyújtsunk munkájukban, és ezzel továbbra is megnyerjük őket a mezőgazdasági termeié^ maga sabb formái, az egységes földművesszövetkezetek számára. , A kommunistáknak a mezőgazdaság fejlesztéséért vívott harcban minden szakaszon az első sorokban kell haladniuk. A kerületi, járási és falusi pártszervezetek munkájának megjavításától függ, milyen sikerrel teljesítjük maid a mezőgazdasági termelés fejlesztésének feladatait és milyen sikerrel építjük a szocializmust a falvakon. A dolgok ismeretével mélyen be kell hatolni a földműves problematikába. A párt Vezető szerepének helyes érvényesítésével a nezőgazdasági szövetkezetekben, a nemzeti bizottságokban, a szakszervezetekben és az ifjúsági csoportokban, valamint a politikai tömegmunka rendszeres fejlesztésével kell biztosítanunk az- összes nagy feladatok teljesítését a mezőgazdasági szakaszon A falusi pártszervezetek azok az alapvető tényezők. amelyeknek hatalmas erőt kell jelenteniük abban, hogy fordulatot érjünk el a mezőgazdaság fejlesztésében. Nem kétséges, hogy azok az intézkedések, amelyeket X kongresszusunk a mező- gazdasági termelés és az egész mezőgazdaság lényeges emelése és fejlesztése érdekében elhatároz, jelentős mértékben hozzájárulnak az egész mezőgazdaság felvirágzása hoz. A feladatok teljesítésére nálunk minden előfeltétel megvan. Hatalmas szocialista iparunk van, amely mezőgazdaságunk számára elég gépet, műtrágyát és más szükséges eszközöket képes gyártani, áldozatkész és lelkes embereink, tapasztalt dolgozóink, mezőgazdasági — termelési újítóink vannak, akik példaadásaikkal és munkaeredményeikkel masukkal ragadják a többi dobozokat és megmutatják a győzelemhez vezető utat. Hogy célunkat hogyan érhetjük el, annak ragyogó példáját mutatja a szoviet nép. amely a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésével döntő ütközetet indított a mezőgazdaságnak a legmagasabb színvonalra való emeléséért. Áruforgalom, közlekedés Belkereskedelem. Termelésünk növekedésével növekedett a bel- és külkereskedelem árualapja. A lakosság ellátása a IX. pártkongresszus határozataival összhangban rendszeresen javult. A népgazdaság, főleg az ipar fejlődése lehetővé tette, hogy a pénzreform után, 1953. június elsején, egységes piacot vezessünk be. Állami és szövetkezeti kereskedelmünk az elmúlt időszakban nagy lépéssel haladt előre. A csehszlovák belkereskedelemben alapvető változások álltak be. Kereskedelmünkből eltűntek a kapitalisták A kereskedelem feladata ma nem a maximális nyereség elérése mint a burzsoá köztársaságban, hanem a dolgozóknak nyújtott szolgáltatások sokoldalú megjavítása, az árufajták választékának kibővítése, a minőség megjavításáról való gondoskodás az áru gyors eljuttatása a fogyasztóhoz A kereskedelem szocialista szektora döntő szektorrá vált. -A szocialista szektornak a kiskereskedelmi forgalomban való részesedése, amely 1948-ban mindössze 31.3 százalék volt, 1953-ban 99.5 százalékot ért el. Változások állottak be a kereskedelemben dolgozó alkalmazottak személyi összetételében is. Egyrészt azzal, hogy a kereskedelemben dolgozó férfiak bekapcsolódtak a termelésbe, másrészt megtisztítottuk a kereskedelemben dolgozók apparátusát, amikor a vásárlási láz idején bebizonyosodott, hogy a volt üzlettulajdonosok jelentős része spekuláns, megbízhatatlan és ellenséges elem. Az utolsó három évben a kereskedelemben dolgozó alkalmazottak többségét a háztartásból kikerülő nők képezik. 1953 végén a kereskedelemben dolgozó nők arányszáma 68 százalékra emelkedett. E tények befolyásolták egész kereskedelmünk megjavulását. Kereskedelmünk tevékenységében visszatükröződik a dolgozók életszínvonalának emelkedése. Ezt a lakosság emelkedő vásárlóképessége bizonyítja. Az árueladás az anyagi szükségletek növekedésének következtében az ötéves terv folyamán nagyjából egynegyedével emelkedett. Elmondhatjuk, hogy kereskedelmünk, az üzletek -áruellátása és külső képe jó benyomást keltenek és bizonyítják rendszerünk előnyeit a kapitalista rendszerrel szemben. A kapitalista országokból bennünket meglátogató dolgozók rendszerint először üzleteink előtt állanak meg. Mikor meglátják a hatalmas árumennyiségeket és azok árait, mikor elmondjuk nekik, hogy milyen átlagbért kapnak munkásaink, mennyi lakbért fizetnek, milyen egészségügyi gondoskodásban és gyógykezelésben részesülnek, mennyit adunk 'gyermeknevelési pótlékot és mennyi szociális vívmányunk van, meglepődnek népünk magas életszínvonalán. Mindezek ellenére mégsem lehetünk elégedettek kereskedelmünk jelenlegi állapotával és a dolgozók közszükségleti cikkekkel való ellátásával. Legfontosabb emellett az, hogy sok hiányosságot kellő jóakarattal igen könnyen meg lehet szüntetni. Gyakran jel.en+éktelen apróságok fölöslegesen rossz vért szülnek és megkeserítik a dolgozók életét. Meg kell szüntetni az állami és szövetkezeti kereskedelem sok dolgozójának a vásárlók szükségletéi és óhajaival szemben tanúsított figyelmetlenségét és közömbösségét. Meg kell vizsgálni, miben mutatkozik kereslet és ennek megfelelően kell hatni a termelésre. Ma már nem elegendő, ha úgy dolgoznak a kereskedelemben, mint a jegyrendszer idején. A régi elosztás helyére,- amikor lényegében csak bizonyos meghatározott mennyiségű áru elosztásáról volt szó, igazi szocialista kereskedelemnek kell lépnie mely valóban figyelmes a fogyasztóhoz. A fogyasztók igényei növekednek Az értékes pénzért jó minőségű árut és jó kiszolgálást követelnek. Kereskedelmünknek mindinkább szem előtt kell tartania a fogyasztók szükségleteit. Helyes, hogy a legnagyobb elárusítóhelyek már rendelési osztályokat létesítettek és közvetlenül a fogyasztók lakására szállítják a megrendelt árut. Megnehezíti a kereskedelem munkáját egyes közszükségleti cikkek termelésének elégtelen fejlődése, melyekben nincs kielégítve a dolgozók kereslete Gyakran szók-, ványos árufajták termelése is akadozik. Kielégítetlenek maradnak az áru minősé» ge, mintája és kivitelezése iránti iosos követelmények. Könnyűiparunknak új fajtájú, hozzáférhető hazai nyersanyagból előállított termékek termelésére kell áttérnie. Nem tűrhetjük tovább, hogy a kereskedelemben egyrészt növekedjenek a normán felül: árukészletek s ugyanakkor állandóan ismétlődjenek a panaszok a különböző fajtájú apró szükségleti cikkek h’ányára. Még mindig hiány van különösen építőanyagban. Pótolnunk kell ezt a hiányt, hogy elsősorban földműveseinknek több lehetőséget nyújtsunk lakóházaik és főleg gazdasági épületeik megjavítására és építésére. A falvakban lévő fogyasztási szövetkezetekre az a fontos feladat vár, hogy jól szolgálják a fogyasztókat, s ugyanakkor hozzájáruljanak a város és a falu közötti piaci kapcsolatok fejlesztéséhez és megnyerjék a dolgozó parasztokat a szövetkezeti gondolatnak A szövetkezeti elárusító- helyeken az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell bevezetni az irodalmi és sajtótermékek árusítását. A fogyasztási szövetkezetekben pártszervezeteink vannak és ezek kötelessége a falusi szervezetekkel együtt gondoskodni e feladatok teljesítéséről Lényegesen ki akarjuk terjeszteni a mezőgazdasági vásárokat is Egyszer , vagy kétszer hetenként a járási és kerületi városokban rendszeres mezőgazdasági vásárokat kell tartani, amelyek elősegítik a mezőgazdasági termékfelesleg eladását és a föld9 művesek iiparicikk szükségletének kielégítését. Ugyanezt a célt kell- szolgálniok az évi vásároknak. Az idén minden járásban átlagban 15 ilyen vásárt kell tartani. Népgazdaságunk jellege megváltoztatásának fontos láncszemét jelentette a külkereskedelem. Jelentős mennyiségű nyersanyagok, gépek és élelmiszerek behozatalával, valamint nagymennyiségű ipari termék kivitelével hozzájárult a belkereskedelmi piac kiterjesztéséhez és népünk életszínvonalának emeléséhez. A demokratikus államokkal folytatott külkereskedelem, — mely kölcsönös előnyök nyújtásán, közös gazdasági fellendülés elérésén és mindenekelőtt a Szovjetunióval való testvéri gazdasági kapcsolatokon alapul, — népgazdaságunk támaszát képezte. Az ötéves terv folyamán a külkereskedelem összterjedelme eg'yhatodával emelkedett. A demokratikus államok részesedése külkereskedelmünkben az 1948. évi 32 százalékkal szemben 1953-ban 78 százalékot ért el. A külkereskedelemben elért sikerek melletti munkánk ezen a szakaszon néhány komoly hiányosságot mutat, melyeket feltétlenül meg kell szüntetni. Külkereskedelmünk, — még ha figyelembe is vesszük sok kapitalista ország, velünk szembeni megkülönböztető intézkedéseit, — a nemzetközi piacokon nem egy jó alkalmat elszalasztott és mint békepolitikánk eszköze nem használta ki teljes mértékben lehetőségeit a többi országokkal való kereskedelmi kapcsolatok kifejlesztésére. Az elkövetkező időszakban nagy feladatok hárulnak a külkereskedelemre. A termeléssel szorosan együttműködve minden erőt ki kell fejtenie a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal való kereskedelem kiszélesítésére. Technikai segítséget kell nyújtania a gazdaságilag elmaradott országoknak és hozzá kell járulnia kiépítésükhöz. A külkereskedelemnek a Szovjetunióból és a népi demokráciákból való behozatallal gondoskodnia kell a lakosság kellő élelmiszerellátásáról és iparunk nyersanyagellátásáról. Rendszeresen hozzá kell járulnia az összes országokkal való élénk kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséhez, szem előtt tartva az egyenlőség és a kölcsönös előny- nyújtás alapelvét. Mindig készen álltunk a kapitalista államokkal való kereskedelmi kapcsolatok kiépítéséhez, de nem nyugodtunk bele és a jövőben sem fogunk belenyugodni népi demokratikus köztársaságunkkal szemben alkalmazott megkülönböztető intézkedéseikbe. Váljék külkereskedelmünk a nemzetközi feszültség további enyhítésének és a népek közötti megértésért folyó harcnak hatalmas eszközévé. Közlekedés. Népgazdaságunk fejlődése és hazánk védelmi képességének további megszilárdítása jelentős mértékben közlekedésünk. főleg vasútközlekedésünk további fejlődésétől függ Népgazdaságunk kiépítése és átépítése, mindenekelőtt az ipar és az építkezés hatalmas növekedése, a mező- gazdaság fejlődése, továbbá a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való összeköttetés megszilárdításának szüksége megkövetelték mindennemű közlekedésünk technikai eszközeinek szüntelen fejlesztését, a gyorsabb és megbízhatóbb szállítást. A szocialista versenyzés fejlesztésével és a kiváló szovjet vasutasok, az ötszázasok a nehéztonnások és más újítók munkamódszereinek érvényesítésével, melyeket nálunk még az elavult előírások elleni harccal kötöttünk össze, alapvetően megnövekedett vasutaink teljesítménye. A személyszállítás terén jelentős .mértékben kiszélesítettük az autóbuszhálózatot. 39.163 kilométerrel hosszabbítottuk meg vonalainkat és újakat vezettünk be. Az autóbuszpark kétszeresére növekedett. El kell érnünk, hogy közlekedésünk jobb és sakkal nagyobb teljesítményű legyen, hogy megfeleljen népgazdaságunk fejlődése követelményeinek Előfordul, hogy az áruforgalmat azért nem fejleszthetjük kellő mértékben, mert a közlekedés az áruforgalom fejlődése mögött marad, nem képes fedezni a szállítók igényeit és visszautasítja újabb vagonok beállítását. Ezért erélyesen ki kell küszöbölni mindent, ami gátolja a közlekedés munkáját. Nem kielégítő a közlekedési eszközök állapota és azok karbantartása sem. A vasúti közlekedés redszertelensége zavarai a vasúti szerencsétlenségek, a mozdonyok- vagonok magas százalék számú megrongálásából és a csapágyak hőnfutásából erednek Az automobil-, vízi. és repülő-közlekedésbe’- is gyakoriak az üzemzavarok. A forgalom ból kieső közlekedési eszközök megzavarják a közlekedés rendszerességét és biztonságát. nagy károkat és veszteségeke'
