Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-06-12 / 46. szám

10 1054 iúnius Tß--------------------01 iFítTslr,---------------------­Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának beszámolója okoznak népgazdaságunknak és megrendi- / tik a közlekedés iránti bizalmat. Nem kielégítő a közlekedésben fennálló munkafegyelem sem, amely pedig a közle­kedés rendszerességének és biztonságának alapját képezi.* A megalkuvás, a hamis összetartás, a közlekedési eszközök szocia­lista tulajdonához való helytelen viszony akadályozzák a szigorú rend bevezetését a közlekedésben. Arról is tanúskodnak, hogy a vasutasok és a közlekedési dolgozók nevelésére nem fordítottak olyan gondot, hogy a napiapás és hiányosságok elleni harc minden egyes dolgozó saját ügyévé vált volna. A közlekedésben lévő hiányosságok kikü­szöbölése és a kitűzött feladatok teljesítése lehetséges és módunkban áll. Az alapvető feladatokat és azok megvalósításának irány­vonalát megállapítja a vasúti közlekedés színvonalának emeléséről szóló párt- és kormányhatározat. Ki kell küszöbölni az irányítás irodai-bürokratikus módszereit, hogy valamennyi közlekedési szerv opera­tívabbá váljék, hogy a közlekedés pontosan dolgozó, egyöntetű egész legyen. A közleke­dés jó munkájának és a gyakran ismétlődő zavarok és balesetek kiküszöbölésének egyik döntő kérdése az állami fegyelem megszi­lárdítása fentről egész le. A közlekedés megjavítása szempontjából döntő tényező a káderek kiválasztásának és széthelyezé- sének kérdése is. valamint szakképzettsé­gük fokozásáról való gondoskodás. A gazdaságosság Népgazdaságunk fejlesztését és az élet- színvonal emelését saját forrásainkból való­sítottuk meg és valósítjuk meg továbbra is. Ezért a gazdaságosság kérdéseinek itt is a legnagyobb figyelmet kell szentelnünk. Az iparban, a mezőgazdaságban és köz­lekedésben, a kereskedelemben és az álla­mi igazgatásban a költségek szüntelen csök­kentésének és a termelés gazdaságossá té­telének óriási tartalékai rejlenek. A termelésben mindmáig pazarlás folyik az anyaggal, a tüzelővel és energiával. Nem elegendő a progresszív műszaki gazdasági normák száma. Számos szerkezetet és épít­kezést feleslegesen túlméreteznek. Az iparban, mezőgazdaságban és a közle­kedésben, a kereskedelemben és a közigaz­gatásban is hatalmas kihasználatlan tarta­lékok vannak az önköltségek szüntelen csökkentésével a termelés gazdaságosabbá tételére. A termelésben mindeddig nem gazdálkod­nak takarékosan a nyersanyagokkal, tüze­lővel és egyéb energiaforrásokkal. Nincs elég progresszív technikai gazdasági nor­ma. Az építkezések és konstrukciók nagy része feleslegesen túlméretezett. A tüzelő­anyag- és energiamegtakarítás nemcsak olcsóbbá tenné a termelést és a közlekedést, hanem lehetővé tenné a lakosság szén- és villanyellátásának megjavítását. A magas selejtszázalék sokmilliós érté­kektől fosztja meg népgazdaságunkat. A magas selejtszázalék fő oka a technoló­giai fegyelem betartásának hiányából és az állami fegyelem hiányából ered. Sok átve­vő nem ellenőrzi az átvételi feltételek alap­ján az anyagokat, a gépeket és más beren­dezéseket. Sok esetben egyáltalán nem lé­teznek átvételi feltételek. így gyakran meg­történik, hogy még nagyobb berendezéseket is röviddel használatbavételük után ki kell selejtezni olyan hibák miatt, melyek kellő átvételi ellenőrzéssel elkerülhetők volnának. Itt mindenekelőtt az energetikai berendezé­sekre gondolunk. Rossz karbantartás és nagyfokú üzemza­varok. továbbá egyéb okok egész sora miatt, amilyenek pl. a nem teljes műszakváltás, a rossz munkaszervezés, nem használhatjuk ki kellőképpen az épülő gyárak, villany- erőművek, közlekedési és egyéb berende­zések kapacitását. A termelési programmok megfontolatlan és célszerűtlen eltolásával gyakran kelet­keznek felesleges veszteségek. A termelési programmok megváltoztatása következté­ben csökken a munkatermelékenység, foko­zódnak az önköltségek, rendetlenségek van­nak a normák és a bérek körül, veszteségek vannak az előkészítésnél, növekszik a ko­operáció, a selejtszázalék és a normán felüli készlet. Néha a rosszul előkészített kény­szerváltoztatások is felesleges veszteségek­hez vezetnek, ha nincsenek kellően előké­szítve. A beruházásoknál is néha pazarolják az állam vagyonát. A beruházások felaprózó- sával, a hiányos tervelőkészítéssel és a terv- terminusok be nem tartásával növekednek a költségek és az előirányzatnál rosszabbak az eredmények. Minden beruházásnál bizto­sítani kell a megfelelő terv és költségvetési számításokat. Összpontosítani az érőkéi és az eszközöket, pontos harmonogrammok sze­rint úgy kell irányítani és ellenőrizni a munkát, hogy a beruházások olcsók, jómi­nőségüek legyenek és időben elkészüljenek Következetesen be kel) tartani azt. hogy az építkezési és gépi beruházásokat, valamim a termelési terveket technikai és közgazda- sági szempontból időben felülvizsgálják. Itt fontos szerepet játszanak a technikai taná­csok, a minisztériumoktól kezdve egészen az üzemekig. Nagymennyiségű forgótőkét kötünk le fe­leslegesen normán felüli nyersanyag, anyag, félkészáru, munkába vett és kész termék­készletekben, melyek mennyisége szüntele­nül növekedik. Erélyes intézkedéseket kell tenni e befagyott forgótőkék kihasználására termelésünk további növelése érdekében. A népgazdaság fejlődésével és a termelés növekedésével együtt emelkednek a dolgozók fizetései és bérei. Gazdaságosság szempont­jából azonban feltétlenül szükséges, hogy a munkatermelékenység gyorsabban növe­kedjék. mint a bérek. Ettől függ a szocia­lizmus további építése és a dolgozók élet- színvonalának további emelkedése. Ezért az egész társadalom és mindenegyes dolgozó érdeke, hogy következetesen érvényesítsük a nagyobb teljesítményért magasabb bér alapelvét. A munkatermelékenység növelése iránti érdeklődés fokozására és a gazdaságosság emelésére teljes mértékben ki kell használ­nunk a prémiumrendszert. Például a mező­gazdaságban a szakképzett dolgozók, az ag- ronómusok, a zootechnikusok és a gépesítők mindeddig ninosenek anyagilag érdekelve a termelési feladatok túlteljesítésében, az ál­latállomány hasznosságának és jövedelme­zőségének növelésében. Sok más iparágban dolgozó mestereknél is hasonló a helyzet. A szakszervezetek komoly hiányossága, hogy kitérnek e kérdések megoldása elől, nem törekednek helyes bérpolitika bevezeté­sére a munkatermelékenység, a gazdaságos­ság és a szocialista építés érdekében és így minden egyes dolgozó érdekében. A bér, a fizetési és a prémiumrendszert úgy kell meg­javítani, hogy mindenkit igazságosan, mun­kájának mennyisége, minősége és társadal­mi jelentősége szerint jutalmazzanak. Ugyancsak sokkal többet kell foglalkoz- munk az adminisztráció költségeivel. Admi­nisztrációnk társadalmilag szükséges felada­tot teljesít. Azonban az adminisztrációs dolgo­zók számát a termelésben dolgozók számá­val szemben nem szabad növelnünk, hanem csökkentenünk kell. Még nagy megtakaritá. si lehetőségeink vannak az adminisztráció, az irányitőapparátus és a többi rezsiköltsé. gek egyszerűsítésénél és minőségi megjaví­tásánál. Hasonlóan nagy megtakarításokat érhe­tünk* el a kereskedelem és a közlekedés gyor­sabb áruforgalmával. Az állami gazdaságokon és a földműves- szövetkezetekben a mezőgazdasági termelés gazdaságosabbá tételének fő útja mindenne­mű vető- és mezőgazdasági terület tökéle. tes kihasználása, a hektárhozamok és az ál­latállomány hasznosságának növelése. A me­zőgazdasági kultúrák, a gazdasági állatállo­mány gondosabb ápolása, a takarmány jobb előkészítése, raktározása és felhasználása ré­vén igen rövid időn belül jó eredményeket lehet elérni. A gép. és traktorállomások és az állami gazdaságok dolgozóinak csökken­teniük kell a gépsérüléseket, javítani a kar. bantartást, gondosan kezeim a leltárt és ta­karékoskodni az üzemanyagokkal. A termelés gazdaságosabbá tétele és az áruforgalom hiányosságai nem utolsó sorban azzal függnek össze, hogy nem érvényesí­tik még kellőképpen az üzemen belüli hoz- raszcsotot. Ezért kellő intézkedéseket kell tenni, hogy a legrövidebb időn belül teljes mértékben bevezessék az üzemígazgatás e szocialista módszerét. Váljék minden munkás, dolgozó paraszt és értelmiségi dolgozó ügyévé a gazdaságossá­gért folyó harc. A termelés fejlődése, a munkatermelékenység növelése és a termékek minősége, az önköltségek fogják meghatá­rozni végső fokon a közszükségleti árucik­kek árát, fninöségét, készletét, népünk élet. színvonalát. Szocialista munkaverseny A szocializmus építésének kommunista módszere a szocialista munkaverseny. A né­pi demokratikus rendszer és az a tény, hogy a nép munkájának eredményei a múlthoz hasonlóan nem a kapitalisták zsebeibe ván­dorolnak, hanem a néptömegek élete meg­javításának eszközéül szolgálnak, mindjob­ban kiváltják a dolgozók teremtő aktivitá­sát és nagy kezdeményezését. A dolgozók tömegeiben az ötéves terv fo­lyamán mindjobban elterjedt és elmélyült a szocialista munkaverseny. Különösen a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX kongresszusa és jelenleg pártunk X. kongresszusa tiszteletére hatal­masan kifejlődött a szocialista munkaverseny Az élenjáró dolgozók, a munkácsi portok, az üzemrészlegek és egész ipari vállalatok gépállomások, állami gazdaságok és egy­séges földművesszövetkezetek számos fel­hívásban a terv teljesítésére és túlteljesíté­sére ösztönzik a munkásokat, parasztokat és dolgozó értelmiséget egész országunk­ban. Az iparban folyó szocialista munkaver seny fellendülése azt bizonyítja, hogy a munkásosztály jól értelmezi történelmi fel­adatát, a szocialista építésnél fennálló ve­zetőerő szerepét. Nálunk a munka mind­inkább a becsület, hősiesség és dicsőség ügyévé válik. A dolgozók az új. haladó munkamódszereket és a szocialista munkaverseny új formáit keresik és alkotják. Ilyenformán kiváló mi­nőséget készítő brigádok, hozraszcsot él­csapatok keletkeznek, elterjedtek a cikli­kus és a gyorsvágás munkamódszerei A nagyjavításokat részmódszerrel végzik, ha­zánkban „nehéztonnás” tehervonatok köz­lekednek, kötelezettségeket vállalnak a for­góeszközök forgási sebességének meggyor­sítására. Az állami gazdaságok, a gép- és trak­torállomások dolgozói és a szövetkezetek tagjai kötelezettséget vállalnak a hektárho­zamok emelésére és az állatállomány hasz­nosságának növelésére, A termelés növekedésében, olcsóbbáté- telében és az új technika bevezetésében nagy szerepet, játszik az élmunkás- és újítómozgalom. Élmunkásaink, újítóink és feltalálóink már sok sikert hoztak népgaz­daságunknak. Sok dolgozót közülök a leg­magasabb kitüntetésekkel jutalmaztuk kivá­ló munkájukért. A Kadlecek, Szoszna, Duchony és Ma- jer munkahősök a pfibami bányákból. Sza- fracik elvtárs és élmunkásbrigádja az oszt- rava-karvini szénmedencéből, Jozef Pala kombájnvezető és segítőtársai. Gabriel Hriv- nák olvasztár, Jaroslav és Bozena Simák sertésetetők, Ján Eremiás juhtenyésztő, Jozef Bednár növénytermelési brigádvezetö és sok más hozzájuk hasonló munkahősök, — ezek a mi sztahanovistáink, a magas terméshozamok mesterei és kiváló állat- tenyésztők. Munkájuk közös jellemvonása, hogy teljes mértékben kihasználják a technikát, rendszeresen alkalmazzák a szov­jet sztahanovisták és újítók módszereit, állandóan továbbtanulnak, hogy tökélete­sítsék, megjavítsák és megkönnyítsék a munkafolyamatot. Mindezek alapján mind nagyobb munkatermelékenységet érnek el, emellett termékeik kiváló minőségűek. Mindez azt bizonyítja, hogy népi demo­kratikus rendszerünkben a munkásosztály és a dolgozó parasztság soraiból új. politi­Az ötéves terv folyamán elért gazdasági sikerek megteremtették a nép életszínvona­lának alapvető fejlődését. Az ötéves terv alatt 39 százalékkal növekedett a nemzeti jövedelem. Míg a kapitalista országokban a nemzeti jövedelemnek több, mint a felét ma­roknyi kizsákmányoló vágja zsebre, nálunk a nemzeti jövedelem legnagyobb része a dol­gozókat illeti. 1954-ben a nemzeti jövede­lem 58 százaléka személyi szükségletek ki. elégítésére, 16 százaléka társadalmi szükség­letek kielégítésére és a további jövedelem nagyrésze a szocialista termelés fejlesztésé­re szolgál. Az ötéves tervben a termelés fejlődése következtében az egész népgazdaságban több mint negyedrészével növekedett a munkások és alkalmazottak száma, az iparban pedig több, mint harmadával. A kapitalista álla­mokban a termelés növekedése a munkásosz­tály fokozott kizsákmányolásával és a pa­rasztság nyomorbadöntéséve] függ össze. Népi demokratikus hazánkban a termelés hatalmas fejlődését az első ötéves tervben a dolgozók életszínvonalának növekedése ki. sérte. A népgazdaság megszilárdítását szolgáló múlhatatlanul szükséges intézkedéssel, a pénzreformmal kellett kivonni a mértéken felüli pénzeszközöket a kapitalista és ki­zsákmányoló elemek maradványainak kezei­ből. A pénzreform egészségesebbé tette nép­gazdaságunkat, megteremtette a szilárd csehszlovák koronát, lehetővé tette a rend­szeres árleszállítást. Az elért eredmények alapján népgazdasá­gunk további megszilárdításával és fejlesztő, sével pártunk és kormányunk 1954. április elsején megvalósíthatta a harmadik, mind­eddig a legnagyobb arányú árleszállítást. Egyetlen év alatt három árleszállítás 10 milliárd 700 millió korona évi megtakarítást jelent a lakosság számára. Egyes ipari ter­mékek, például a villanyáram és a gázszol­gáltatás ára ma mélyen a háború előtti ár­színvonal alatt áll. 1937-ben egy kilowatt viUanyenergiáért a rendes árszabás szerint 2.70 koronát fizettek, ma pedig 80 fillér az ára. Prágában a lakbér ma a háború előtti 'akbérátlag negyedét képezi. Az emelkedő életszínvonallal együtt nőve. kailag és szakmailag fejlett emberek nő­nek fel, akikkel a szocialista építés leg­nehezebb feladatait is megoldhatjuk. Azonban a szocialista munkaverseny új módszerei és fejlettebb formái még nem váltak az összes dolgozók kincsévé. A párt nagyrabecsüli az élmunkások rekordtelje­sítményeit és a termelés újítóinak merész gondolatait. Erősen támogatja és ösztönzi kezdeményezésüket és áldozatosságukat. A munkatermelékenység alapvető növekedése és egész népgazdaságunk önköltségeinek csökkentése azonban nem érhető el csu­pán a kiváló egyének legnagyobb erőfeszí­tésével, hanem kizárólag a széles néptö­megek munkája általános színvonalának növekedésével. A szakszervezetek feladata és minde­nekelőtt a kommunisták kötelessége gon­doskodni arról, hogy ne sikkadjon el egyetlen új értékes versenyzési forma sem és hogy a haladó tapasztalatok munkásról munkásra, üzemről üzemre, iparágról ipar­ágra szánjanak, mégpedig gyorsan és ál­talánosan. Csak így érhetjük el egész nép­gazdaságunk további fejlődését. Sok vezető gazdasági dolgozó nem számít a szocialista munkaverseny hatalmas erejé. vei, melynek segítségével a legnagyobb fel­adatokat is meg lehet oldani és le lehet küz­deni a tervtel jesités minden nehézségét. Egyesek bürokratikus huza-vonával gátolják az újítómódszerek bevezetését. A dolgozók igen értékes kezdeményezése így gyakran nehézségekbe és akadályokba ütközik, ahe­lyett, hogy a lehető legjobban támogatnák és szervezetten elterjesztenék eredményeiket. Elnyomunk a dolgozók kezdemé­nyezésének fejlődését gátló minden bürokra­tikus megnyilvánulást. Fáradhatatlanul harcolni fogunk a szocialista munkaverseny­ben még előforduló minden formalizmus meg­nyilvánulása ellen. Türelmesen és fáradha­tatlanul igyekezni fogunk megnyerni a dol­gozókat a szocialista versenyzés fejlesztésé­nek, hogy necsak a termelés szüntelen nö­vekedését biztosítsuk, hanem növeljük a ter­melés gazdaságosságát és megjavítsuk minő­ségét, hogy megszüntessük a szűk profilokat és teljes mértékben kihasználjuk és teljesen elsajátítsuk a technikát. A pártnak, a szakszervezeti és az ifjúsági szervezeteknek a gazdasági vezetőkkel együtt fejleszteniük és támogatniok kell a dolgozók széles kezdeményezését, meg kell teremte­niük a feltételeket minden ember gazdag teremtő képességeinek érvényesítésére és ar­ra kell törekedniük, hogy a hazafias lelke­sedés hatalmas lángja hazánk minden dolgo­zójában lobogjon. kednek a dolgozók igényei, a jóminöségű közszükségleti cikkek iránti kereslet. Ezt a népi demokratikus társadalomra jellemző új jelenséget sok gazdasági dolgozó úgy a könnyű, mint a közszükségleti iparban és a kereskedelemben nem látja még természe­tes jelenségnek. A kapitalizmusban a mim- kanélküliség, éhség és nyomor idején a dol­gozók nem vásárolhattak jóminöségű árut hanem rosszminöségü, olcsó árut kellett vá­sárolniuk. Ma a foglalkoztatottság, a reálbé. rek és a korona vásárlóerejének növekedésé­vel egyidejűleg növekszik a kiváló minőségű áru iránti kereslet. Ezzel tartós jelenségként kell számolni termelésünk szervezésénél, mert ez a jelenség a szocialista építés előrehala­dásával mind gyorsabban fog fejlődni és ér­vényesülni. Gazdasági terveinket a szocia­lizmus alapvető közgazdasági törvénye köve­telményének kelj alávetni és mind jobban ki kell elégíteni a nép szükségleteit, bő vá­lasztékban jóminöségű közszükségleti cikke­ket kell kínálnunk a dolgozóknak. Az első ötéves terv folyamán több, mint 131 ezer lakásegységet bocsátottunk a lakos­ság rendelkezésére. Önsegéllyel további 46.100 lakást építettünk. Sok lakást tata­roztunk és modernizáltunk. Ilyenformán a kapitalizmus időszakával szemben lényege, sen megjavítottuk a lakásviszonyokat. Ná­lunk már nem laknak az emberek odúkban. Azonban a lakásépítés még mindig nem ké­pes kielégíteni a lakosság növekedése követ­keztében fokozódott lakásszükségletet, főleg a gazdaságilag legfontosabb területeken és a dolgozók növekvő lakáskultúra igényeinek következtében, mely már magától értetődő szükségletnek látja a modem, higiénikus la­kást. A lakások számának növekedése már azért sem kielégítő, mert a lakásépítésre az utóbbi években nem folyósították a szüksé­ges összegeket és rosszul teljesítették a la­kásépítkezések terveit. Ezért 1954-ben növel­tük a lakásépítési beruházás terjedelmét, tiogy legalább 40.000 új lakásegységet bo­csássunk a dolgozók rendelkezésére. Ezen­felül az egyéni lakásépítkezésnek nyújtott segítség keretében további 10.000 családi­ház építését segítjük elő. A Központi Bizott­ság decemberi ülésén hangsúlyoztuk, hogj új épületeket, utcákat és városokat kell tér A nép anvagi és kulturális színvonalának növekedése

Next

/
Thumbnails
Contents