Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-06-12 / 46. szám

— mipiűsite Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának beszámolóra kezetek eredményei, amelyek mindenki szá­mára kézzel foghatóak és szemmel látha­tóak, a legszemléltetőbb példái annak, hogy a szövetkezetek jelentik az egyedüli helyes utat a mezőgazdasági termelés rendszeres emeléséhez és ezáltal a dolgozó parasztság és \gz egész nép életszínvonalának emelésé­hez is. Ugyancsak teljesen megerősíti a IX. pártkongresszus által kitűzött fő irányvonal helyességét is. A földművesszövetkezetek 1953-ban a bú­zánál hektáronként átlagosan 1.5 mlázsával, árpánál 1.8 mázsával nagyobb termést ér­ték el. mint az egyénileg gazdálkodó pa­rasztok. A közös gazdálkodást végző föld­művesszövetkezetekben az egy dolgozóra eső termelés az egyénileg gazdálkodó pa­rasztokkal szemben a búzánál, árpánál és cukorrépánál több mint háromszorosan na­gyobb. Emelkedik a szövetkezeti tagok jö­vedelme is. Semmi sem téríti el többé a kis- és kö­zépparasztokat a megkezdett útról Pórul járna az, aki a jól gazdálkodó szövetkezet­ben a szövetkezeti tagokkal el akarná hi­tetni, hogy jobb volna számukra, ha a jól működő szövetkezetből visszatérnének ap­ró földecskéikre, ahol nehezen fordul meg a traktor. Parasztjaink tudnak gondolkoz­ni. Nem cserélnék fel a jó szövetkezetét a kapitalista viszonyokkal, amikor a földbir­tokosok és kulákok kizsákmányolták őket. Ezt bizonyítja az osztályellenségnek a szövetkezetek szétzúzására irányuló kísér­letei visszaverése is. A szövetkezetek ellen­álltak a kulákok és népi demokratikus rendszerünk ellenségei támadásainak, és a szövetkezeti tagok a párt és a kormány se­gítségével, szoros szövetségben a munkás- osztállyal tovább szilárdítják és fejlesztik gazdálkodásukat. Nem lehet azonban emellett elleplezni, hogy a jó és nagyon jó szövetkezetek mel­lett vannak olyan szövetkezeteink is, ahol rosszul gazdálkodnak és nem érnek el ki­elégítő eredményeket. Ez azért van, mert már megalakításuknál nem vették mindig tekintetbe a helyi, gazdasági és politikai vi­szonyokat, és nem teremtették meg az egyes szövetkezetek sikeres működésének előfeltételeit. A szövetkezetek szervezésénél számos esetben kiforgatták és megkerülték a párt helyes irányvonalát. Ez elsősorban a szövetkezetek számbeli növelésére irányu­ló hajszában nyilvánult meg. A kis- és kö­zépparasztok mindennapos türelmes és szemléltető meggyőzése helyett gyakran kü­lönböző káros adminisztratív intézkedéseket és nyomást alkalmaztak. Más esetekben az a törekvés, hogy a szövetkezetek számát minél jobban növeljék, ahhoz vezetett, hogy a szövetkezetekbe felvették a kulákokat is. A már megalakított szövetkezetek további fejlődésére nem fordítottak megfelelő gon­dot. Ebből származnak azon nehézségek fő okai, amelyek egyes földművesszövetkeze-' tekben keletkeztek. Elvtársainknak tudatosítaniuk kell, hogy a földművesszövetkezetekbe olyan parasztok lépnek be, akiknek nincs tapasztalatuk a mezőgazdasági nagytermelés szervezésében és irányításában. Éppen ezért sokkal na­gyobb politikai és szakmabeli segítségre van szükségük. Szövetkezeteinkben számos nehézség to­vábbi oka nem utolsó sorban az volt, hogy néhány helyen nem gondoltak arra, hogy a szocializmus építésében elért sikerekkel együtt növekedik és erősödik az osztály­ellenség ellenállása is. Nem egyszer meg­történt, hogy a falusi pártfunkcionáriusok csak azért, hogy békességük legyen, csök­kentették éberségüket és megalkuvók vol­tak a kulákokkal szemben. Számos ku- lák furakodott be a szövetkezetekbe. Ter­mészetes, hogy a kulákok azzal a céllal léptek a szövetkezetbe, hogy azt megká­rosítsák és belülről bomlasszák. Az eddig előforduló hiányosságainkat nem leplezzük, de tudjuk, hogy a hiányosságok elsősorban az emberekben vannak és ezért az emberektől függ, politikai munkánktól és az egész párt tevékenységétől függ, hogy a hibákat helyrehozzuk és kiküszöböljük. Erre megvan az erőnk és lehetőségünk, és ezért ezt meg is tesszük. A szövetkezeti gazdálkodás gondolatának már megnyertük a kis- és középparasztok jelentős részét. A jól gazdálkodó, erős és szilárd szövetkezetekben a dolgozó parasz­tok jobban kezdenek élni, mint azelőtt él­tek. A földművesszövetkezetekben a jó pro- pagátorok és szervezők ezrei nőttek fel, akiket mint egyénileg gazdálkodó parasz­tokat senki sem ismert, de akiket most, mint a szövetkezetek dolgozóit és funkcio­náriusait az egész ország ismeri és be­csüli. Munkájukkal kiváló eredményeket érnek el. A Martin állami birtok kostani gazdaságán dolgozó Josef Holiencik sertés­ápoló 25 anyasertést gondoz. Egy anya­disznótól évente átlag 18, 15,2 kg-os ma­lacot nevel fel. A trencéni járásban levő adamovcei szövetkezetben dolgozó munka­érdemrenddel kitüntetett Anna Filiipová a malacoknál napi 1,10 kg-os súlygyarapodást ért el. A plasi járásban levő královicei gép- államáson dolgozó Alojz Scheiner traktoros­nak már gyermekkora, óta műlába van. A tavalyi őszi munkák folyamán hernyótal­pas traktorral 927 átlaghektárt művelt meg. A bruntáli járásban levő nové-veski szövetkezetben dolgozó Antonia Gougelová sertésápoló a gondozásában levő 12 anya­disznótól darabonként évente átlagosan 19 malacot nevelt fel. Az ilyen emberek jogosan örvendenek megbecsülésnek és tiszteletnek, s ilyen emberekből lesznek a rendjelek és kitüntetések viselői. A fóldművesszövetkezetek a széles szö­vetkezeti táblákon és a közösistállókban sokkal magasabb hektárhozamokat és na- gyobbfokú hasznosságot érnek el, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. A földmü- vesszóvetkezetek egyre bőségesebben lát­ják el piacunkat gabonával, hússal, tojás­sal, tejjel, zsiradékkal, gyümölccsel. Túl­nyomó részben ők látják el iparunkat ipari növényekkel. A gazdálkodás eredmé­nyei szövetkezeteink életképességét és elő­nyeit bizonyítják Számos szövetkezet va­lóban pompás eredményeket ér el. A Zabreh-vidéki dubickói szövetkezet tagjai négyzetes-fészkes módszerrel ültették a burgonyát. Az egész 26 hektárnyi terü­leten átlagosan 306 mázsás hektárhozamot értek el. A Mikulov-vidéki pasohlavki föld­művesszövetkezet hektáronként 30 mázsa rozsot, 23,5 mázsa árpát, 24 mázsa búzát, 342 mázsa cukorrépát termelt. A beadási feladatokat a rozsnál *377 százalékra, a bú­zánál 172 százalékra, az árpánál 328 szá­zalékra teljesítette. A munkaegység értéke 35 koronát tett ki és ezenfelül tex*mészet- ben 3 kilogramm gabonát, 1 kilogramm burgonyát. 20 dkg hüvelyest, fél liter te­jet és 10 dkg húst. A horazdovicei járásban levő Hlineny Űjezd-i szövetkezet tagjai a borjúknál átlagosan napi 1 kg, a mala­coknál 0.60 kg súlygyarapodást érnek el. Egy tyúk átlag 128 tojást tojik. A mun­kaegység értéke, beleszámítva a természet­beni juttatást, 42.10 korona. Teljesen bebizonyosodott, hogy a szövet­kezetben végzett becsületes munka gazdag gyümölcsöt és jó eredményeket hoz min­denhol, ahol a munkát jól tervezik és szer­vezik, ahol betartják a gazdálkodás helyes elveit, és ahol a falusi pártszervezet és a nemzeti bizottság a szövetkezet gazdál­kodását szívügyének tekinti. A jó szövet­kezetek eredményei mindennél ékesebben beszélnek, s a legmeggyőzőbb példát nyújt­ják valamennyi dolgozó paraszt számára. * Mezőgazdaságunknak az egyéni kister­melésről a szocialista nagyüzemi termelés­re való áttérésénél és a mezőgazdasági termelés fokozásánál döntő szerep hárul a gép- és traktorállomásokra. A mezőgaz­daság gépesítésének növekedése és a szo­cialista termelési formákra .való áttérés hozzájárult ahhoz, hogy megnövekedett a mezőgazdasági munkák termelékenysége. Az egy mezőgazdasági dolgozóra eső brut­tótermelés 1953-ban az 1949-es évvel szem­ben 36 százalékkal növekedett. A mező- gazdasági munkák termelékenységének emeléséhez hozzájárultak az új nagytel­jesítményű gépek, amelyek megfelelnek a haladó agrotechnika követelményeinek és a mezőgazdaságunk előtt álló fokozott fel­adatoknak. 1953-ban a gép-és traktorállomások a szántóterületek 49 százalékán végezték el a szántást és a gabona 35 százalékát aratták le. Munkásaink és technikusaink érdeme folytán és a Szovjetuniónak a mezőgazdasá­gi gépek szállításával nyújtott hathatós se­gítsége folytán a mezőgazdaságban érvénye­sülhetett a legkorszerűbb technika. Nagy feladat jut a gépállomásokra abban, hogy kiküszöböljék a fáradságos munkákat a gépek segítségével, hogy szilárd támasz­pontokat képezzenek a szövetkezetek kiépí­tésében és megszilárdításában, a magas hektárhojtamok és a magasfokú hasznosság biztosításában. A gépállomások munkája konkréten ki­fejezi a munkásosztály felbonthatatlan szö­vetségét a dolgozó parasztsággal, és kifeje­zésre juttatja azt a közvetlen segítséget, amelyben • államunk részesíti a mezőgazda­ságot. Azonbah az eddigi állapottal nem eléged­hetünk meg. Tudatosítanunk kell, hogy a termelés fejlődésének üteme és terjedelme a mezőgazdaságban sok tekintetben a gé­pesítés fokától és annak kihasználásától függ. Különösen a gépesítés elégtelen fej­lődését kel] kiküszöbölni, véget kell vetni a technikai lebecsülésének és elégtelen ki­használásának, amely befolyással van a me­zőgazdasági termelés elmaradására és fokoz­ni kell a gép- és traktorállomások segítsé gét olyan munkáknál, amelyek sok kézzel végzett munkát igényelnek. A gép- és traktorállomások munkájánaK megjavítása és politikai valamint gazdasági feladatai fokozása érdekében elsősorban ál­landó szakképzett káderekkel kell kiegészí­teni az állomásokat, fokozni kell felelőssé­güket és egyben anyagi érdekeltségüket a mezőgazdasági termelés növelése iránt. Főleg az állomások összes dolgozóinak az elvég­zett munkáért vállalt felelősségét kell emelni. A lehető legnagyobb mértékben meg kell szilárdítani a gépállomások és a földmű­vesszövetkezetek közötti termelési kapcso­latokat, törekedni kell az agrotechnika alap­vető követelményeinek szigorú betartására, fokozni kell a gépállományról való gondos­kodást, a dolgozókat az állomások, trakto­rosbrigádok és egyének közötti szocialista munkaverseny fejlesztésére kell buzdítani. A prágai kerületben lévő kolovrati gép- és traktorállomás példája és számos más gépállomás példája megmutatja. milyen eredményeket lehet elérni az egész kollek­tíva becsületes igyekezetével. A kolovrati gépállomás a tavaszi munkák folyamán feladatait 163,8 százalékra teljesítette Az egy traktoregységre eső teljesítmény 141,6 átlag hektárt tett ki. A bratislavai kerület­ben levő szenei gépállomás traktorosai a tavaszi munkák feladatait 127.3 százalékra teljesítették. Az egy traktoregységre eső teljesítmény 187,9 átlag hektár volt Mezőgazdaságunk eredményei, a földmű­vesszövetkezetek megszilárdítása és fejlő­dése szorosan összefüggenek a gép- és trak­torállomások .ló gazdasági, politikai és szer­vezési munkájával. ★ Az állami gazdaságoknak jutott az a fol­tos feladat, hogy a szocialista mezőgazda- sági nagyüzemi termelés példaképeivé vál­janak. Az állami gazdaságok számos jó ered­ményt értek el. Földalapjuk az 1949 es évvel szemben több mint négyszeresére emelke­dett. Különösen fontos a lakosság élelmi­szerellátásában való részük. Az állami gazdaságok eddigi munkaered- ményeivel azonban távolról sem lehetünk megelégedve. A munkaszervezés és irányí­tás gyakran sántikál. nem harcolnak min­den szakaszon a termelési költségek csök­kentéséért és a gázdaságosság fokozásáért. Ugyancsak nagyon elégtelen a dolgozókról való gondoskodás is. Sokan nem találták még eddig meg a munkájukhoz való helye- viszonyt. A nehézségek egész sorát az okoz­za. hogy nem tartják állandóan megművelés alatt a földeket, gyenge a gépesítés, a kö­zépkáderek túlságosan gyakran cserélik munkahelyüket, gyakran változnak a vezető dolgozók és közvetlenül a termelésben dol­gozók szakképzettsége alacsony Ahhoz, hogy kiküszöböliük azokat a hiá­nyosságokat. amelyek az állami gazdaságo­kat gátolják abban, hogy valóban a szocia­lista mezőgazdasági nagyüzemi termelés mintaképei legyenek, az állami gazdaságo­kat nagymértékben és komplexen gépesí­tett mezőgazdasági üzemekké kell átalakí­tani, és elegendő, szakképzett, állandó dol­gozót kell biztosítani számukra. Az állami gazdaságok sikeres munkájának előfeltétele, hogy a termelés fokozására irányuló törek­véseket a munkatermelékenység fokozására és a teljesítményeknek a jobb munkameg­szervezés alapján való emelésére irányuló törekvésekkel kapcsolják egybe. Nem egy példa tanúskodik arról, hogy állami gazdaságainkon kiváló eredményeket lehet elérni. A jaromeri járásban levő smir- zicei állami gazdaság a tejbeadást 104.3 szá­zalékra, a sertéshúsét 102 százalékra, marha­húsét 127 7 százalékra teljesítette. A gaz­daságokban egy anyadisznótól átlag 9 ma­lacot nevelnek fel. Az istállókban elhelyezett fejősteheneknél a napi tejhozam 7.88 liter. A bratislavai tröszthöz tartozó trnavai ál­lami gazdaság az első negyedévben a tejbe­adást 122 százalékra, a sertéshúsét 100 szá­zalékra, a marhahúsét 147 százalékra tel­jesítette. Az istállókban levő fejőstehenek átlagos napi tejhozama 8.48 liter. A terme­lési költségek lényegesen alacsonyabbak a tervezett költségeknél. Állami gazdaságainknak példás gazdálko­dásukkal be kell bizonyítaniuk, hogy való­ban ők a szocialista mezőgazdasági nagy ter­melés példaképei. E helyen még egy dolgot meg kell emlí­tenünk. Az állami birtokok vannak hivatva arra is, hogy fajtenyészetünk és vetőmag- termesztésünk fejlesztésének élén haladja­nak. Hazánk földje nagyon jó répatermő föld. Ez megköveteli, hogy nagyobb gondot fordít­sunk a répamag minöségére.Tnert ez a cukor - répátermelés fejlesztésének előfeltétele. Ezen a téren fontos szerep vár cukorgyárainkra is. Arra kell tórekedni, hogy a cukorgyárak önálló gazdasággal rendelkezzenek a mag­termelő alapok kialakításában. A város és a falu közötti gazdasági kap­csolatok kifejlesztésében fontos tényezők a begyűjtési szervek. Bár az ötéves terv folya­mán megnövekedett a növényi és állatte­nyésztési termékek felvásárlása 1953-ban mégsem érték el a tervezett színvonalat. Évről évre emelkedett a szocialista szekUr része az összbeadások teljesítésében. Míg 1948-Can ez a beadásokban való részvétel csekély volt, 1953-ban némelyik fontos ter­méknél meghaladja az egyénileg gazdálkodó parasztok beadásait. 1953-ban a szocialista szektor beadásai a gabonánál 51 százalékot, a cukorrépánál 56 százalékot, a vágódisznok- nál 57 százalékot tettek ki. A begyűjtési apparátus sem teljesíti még jól a hivatását. A begyűjtés végrehajtásában elkövetett hibák után, amelyek főleg az 1951-es és 52-es években fordultak elő, amikor a begyűjtési apparátus dolgozói szá­mos esetben nem meggyőzéssel, hanem nely- telen adminisztratív intézkedésekkel kény­szerítették ki a beadások teljesitését és ezért jogos bírálatban részesültek — a begyűjtési apparátus dolgozóinak egész sora passzivi­tásba esett és nem szervezte meg jó! a be­gyűjtést. Egyes begyűjtési dolgozók, akik a helyzet elégtelen ismerete folytán bürokratikus irodai adminisztrálás alapján egy sereg túl­kapást követtek el mind a szétírásban, mind a begyűjtésben, megsértették a munkások szövetségét a dolgozó parasztsággal. Komoly hibák fordultak elő a felvásárolt állatok mi­nőségének megállapításánál. Az ilyen álla­potot nem lehet tovább tűrni. A begyűjtési dolgozóknak tökéletesen ismerniök kell min­den egyes község viszonyait, körültekintés­sel kell dolgozniuk, szoros együttműködés­ben a nemzeti bizottságokkal. Tevékenysé­gükkel biztosítaniuk kell a sikeres begyűj­tést, ki kell venni részüket a város és a falu közötti piaci kapcsolatok fejlesztésében, munkájukkal és politikai befolyásuk érvé­nyesítésével hozzá kell járulniuk a munkás­paraszt szövetség megszilárdításához. A begyűjtési minisztérium meghatalma­zottal testületének felállítása után számos nemzeti bizottság elhanyagolja begyűjtési feladatait. A begyűjtésről való gondoskodás minden nemzeti bizottság munkájának al­kotórészét képezi. A nemzeti bizottságoknak nem szabad tűrniök, hogy a kulákok ne tel­jesítsék rendesen beadási kötelezettségüket. A kulákok gyakran azt hitték és még min­dig azt hiszik, hogy nem kell, teljesíteniük a megállapított termelési feladatokat és az állam iránti beadási kötelezettségeiket. A nemzeti bizottságok hivatottak arra. hogy ne engedjék a mezőgazdasági termékek ter­melésének és beadásának a kulákok altat való szabotálását. A nemzeti bizottságoknak e téren az állami érdekek védelmezőivé és tevékeny megvalósítóivá kell válniuk. Politikánk iranya világos. Világosak a cé­lok, amelyeket pártunk a falvakon végzett munkájával akar elérni. A szocialista építés érdekében a falvakon mezőgazdaságunk nagyméretű fejlesztésére kell törekednünk. Az egységes földművesszövetkezetekben, az állami gazdaságokon és az összes egyénileg gazdálkodó parasztoknál minden földet gon­dosan meg kell művelni és lényegesen emel­ni kell mind a növényi, mind az állatte­nyésztési termelést. Ezen a téren világosan bebizonyította előnyeit a szocialista szektor. Ezért egységes földművesszövetkezeteinket tovább szilárdítjuk és építjük, hogy még meggyőzőbb és vonzóbb példaképévé válja­nak a dolgozó parasztoknak, akik a jövőben is belépnek a szövetkezetekbe és új szövet­kezeteket alakítanak. V. I. Lenin mondotta: ..Csakis abban az esetben, ha sikerül a föld társadalmi, kol­lektív, szövetkezeti, artyelszerű megmunká­lásának előnyeit a parasztnak a gyakorlat­ban bemutatni, csak ha sikerül a szövetkeze­ti, artyeigazdaság segítségével a parasztnak segítséget nyújtani, csakis az esetben tud­ja az államhatalmat kezében tartó munkás- osztály a maga igazát a parasztnak tényle­gesen bebizonyítani, csakis igy vonhatja tényleg szilárdan és igazán a maga oldalára a sokmilliós paraszttömeget.“ Feladatunk, hogy pártunk munkájában továbbra is e sza­vak szerint igazodjunk, hogy országunkban, falvainkon e szavakat valóra váltsuk. Az összes kis_ és középparasztoknak rend­szeres támogatást és segítséget kell nyújtani. Falvainkon sok kis- és középparaszt folytat egyéni gazdálkodást. Gondoskodnunk kell ar­ról, hogy ezek a parasztok jó eredményeket érjenek el, hogy biztosítva legyen gazdasá­guk termelése. Erről eddig nem gondoskod­tunk kellőképpen. Most ezt helyre kell hozni. Tudatosítjuk, hogy a támogatás az a helyes út, amelyen az egyénileg gazdálkodó parasz­tokat megnyerjük a szövetkezeti gondolat számára. Hiba volna azt hinni, hogy könv. nyebben megnyerjük őket. ha magukra hagyjuk segítség nélkül. Ennek éppen az el­lenkezője az igaz. Éppen azáltal nyerjük

Next

/
Thumbnails
Contents