Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-06-12 / 46. szám

01 IFJÚSÁG

Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának beszámolója

nem tartják meg a termelési tanácskozásokat, sőt még a párt- és szakszervezeti gyűléseket sem használják ki teljesen abból a célból, hogy a dolgozók elmondhassák a termelés hiányosságait illető kritikájukat és felhozhassák javaslataikat a termelés megjavítására. A helyes irányítást akadályozza az állami fegyelem be nem tartása, a párt és a kormány határozatainak nem teljesítése, a miniszterek és más felelős helyek utasításainak mellőzése.

Demokratikus vezetésnek nevezik sok helyen a kollektív döntést akkor is, amikor egyetlen vezetőnek a határozatára, az ő személyi felelősségére volna szükség. Sok vezető dolgozó ugyanis elhanyagolja szak- és politikai ismereteinek elmélyitését. Ha felelős döntés problémája előtt áll, ingadozik és a felelősséget inkább valaki másra hárítja. Az ilyen — bocsánat a kifejezésért — „döntés és irányítás” gazdasági életünknek nagy átka.

A minisztériumoktól egészen az üzemekig legjobban az elburjánzott illetékesség-keresés okoz károkat, amely aláássa az irányítás operatív jellegét. Minden egyes végrehajtó szervnek nem egy, hanem egész sereg alárendeltje van, legkülönböző szempontok szerint.

Még mindig nem értettük meg, hogy a minisztériumok, főosztályok és a vállalatok különböző szerveinek nincsen joga parancsokat adni az alsó szerveknek. Az a feladatuk, hogy feldolgozzák az illetőségükkel összefüggő kérdéseket és hogy előkészítsék azt am. anyagot, amelynek alapján a felelős vezetők személyesen kiadják utasításaikat. A felelős vezetők feladata azután, hogy elkerüljék a vállalatok elárasztását mindenféle levéllel és irányelvekkel.

A helytelen gyakorlat eredménye, hogy például a vitkovicei Klement Gottwald-vas- műveknek folyó év április 28-án a minisztériumból 113 levelet küldtek és hogy a kohászati üzemek főosztálya havonta átlag 4500 levelet intéz vállalataihoz és üzemeihez.

Gazdaságunknak jóformán valamennyi ágában még mindig állandó jelenség, hogy az irányelvek és az utasítások, amelyeket az egyes vállalatok kapnak, egymásnak ellentmondanak. Ez annak a bizonyítéka, hogy a minisztérium nincsen jól irányítva, hogy a minisztérium egyes alakulatainak munkáját nem 'fogja össze egy egységes elv, i; hogy hiányzik az egységes irányítás. Ugyanezzel a jelenséggel találkozunk egyes nagyobb vállalatoknál is.

Minden egyes vezető szervnek, a minisztertől kezdve a főosztályok és vállalatok igazgatóin keresztül egészen az üzemek vezetőiig . és mesterekig, világos utasításokat kell kiadniok a személyes felelősség meghatározása és a végrehajtás határidejének megadása mellett.

Néni elegendő, ha az alárendelt szerveknek az utasításokat kizárólag írásbelileg adjuk meg. Arra kell törekednünk, hogy személyes kapcsolatokon alapuló együttműködés létesüljön a magasabb és az alárendelt szervek munkájában. Ez az elv megkívánja, hogy a minisztériumok és a főosztályok dolgozói hosszabb időt töltsenek az üzemekben, mint eddig hogy ne csak tényeket állapítsanak meg, hanem, hogy a vállalatoknak tényleg segítségére legyenek.

A miniszterek felelősségérzettel bíró, tapasztalt, a vállalatok tárgyi adottságait és helyzetét ismerő embereket küldjenek ki, akiknek az a feladatuk, hogy mindaddig segítségére legyenek a vállalatnak, amíg a szóbanforgó kérdés nincsen teljesen megoldva.

A termelés óriási fejlődése, annak komplikált mivolta és magas technikája különösképpen megkívánják, hogy az irányítás konkrét és operatív legyen.

Pártunk vezetése alatt ötéves tervünk folyamán a dolgozók millióinak szívós munkája eredményeképpen óriási értékeket teremtettünk. Iparunk, egész nemzetgazdaságunk ma sokkal magasabb műszaki szinA IX. pártkongresszus után megkezdtük a szocializmus alapjainak építését mezőgazdaságunkban. Mi volt a helyzet a IX. kongresszus idején falvainkon? Túlsúlyban volt a szétaprózott és alacsony termelékenységű mezőgazdasági kisüzem. A szocialista szektort csupán az állami gazdaságok alkották, az 1949-ben fennálló 35 egységes földművesszövetkezet valóban csak az első fecskék voltak.

A IX. kongresszus óta eltelt időszakban falvaink arculata lényegesen megváltozott. A párt vezetésével, a munkásosztály hathatós támogatásával megkezdték a dolgozó parasztok az egységes földművesszövetkezetek építését. Már több százezer kis- és középparaszt egyesítette gazdaságát. A közös növényi- és állattenyésztési termelést végző szövetkezetek már a falvaknak közel 47 százalékában gazdálkodnak és a szántóföldek

vonalon van, mint öt évvel ezelőtt. Fejlett munkásosztállyal, tehetséges műszaki káderekkel rendelkezünk. Fő feladatuk, hogy elsajátítsák és tovább fejlesszék az új technikát, amit az ötéves terv folyamán teremtettünk meg, feladatuk, hogy a legteljesebb mértékben kihasználják gyárainkat és berendezéseinket, — a régieket és az újakat egyaránt — nemzeteink boldog életének további építése számára.

★

A Központi Bizottság a X. kongresszus elé terjeszti megtárgyalás céljából az 1955. évre szóló és a népgazdaság fejlesztésének állami terve összeállítására vonatkozó irányelvek javaslatát, továbbá a mezőgazdasági termelésnek a legközelebbi két-három évben végrehajtandó alapvető fokozása irányelveire vonatkozó javaslatát.

Az 1954. esztendő állami tervéhez hasonlóan az előterjesztett javaslatok is az iparban, valamint az ipar és a mezőgazdaság között fennálló aránytalanságok megszüntetését célozzák, azt, hogy a további években lehetővé tegyük népgazdaságunk egyenletes fejlődését. Ezt a célt fogja teljes mértékben szolgálni a beruházási tevékenység is.

Az állami beruházások elsősorban a mező- gazdasági termelés fokozását, a nyersanyag és energetikai alap kiszélesítését és a lakásépítő tevékenység fokozását fogják szolgálni.

Emellett a gazdasági szervek s valamennyi dolgozó fokozott figyelemben kell részesítse a tökéletesebb karbantartást és a meglévő törzsalapok kihasználását a nemzetgazdaság valamennyi ágában, különösképpen azonban az iparban, közlekedésben és az építészetben.

Tökéletesebb technológiai eljárások bevezetése, a gépesítés fokozása, a munka termelékenységének növelése és az önköltség jelentős csökkentése révén meg kell teremtenünk az előfeltételeket arra, hogy az 1955. év folyamán — az 1954. évre tervezett színvonallal szemben — az ipari termelés térfogata legalább 9 százalékkal növekedjék. A termelő eszközök és a közszükségleti cikkek termelésének üteme körülbelül egyenlő lesz.

A szántóföldek és a mezőgazdasági területek kiterjesztése és teljes kihasználása, a mezőgazdaság további gépesítése, a mezőgazdasági termelés tervezésének és irányításának javítása, annak munkaerőkkel és szakdolgozókkal való ellátása lehetővé teszik, hogy két-három esztendő leforgása alatt növénytermelésünk egész értéke 19.2 százalékkal, az állati termékek termelése pedig

39.4 százalékkal haladja meg az 1953. évben elért színvonalat.

Ezen intézkedések alapján megteremtjük annak az előfeltételeit, hogy a lakosság életszínvonalának emelkedése érdekében fokozódjon a kiskereskedelmi forgalom, hogy kiszélesüljenek, jobbakká váljanak és meggyorsuljanak a lakosságnak nyújtott szolgáltatások, hogy biztosítsuk a lakások és családi házak további építését és hogy tovább javuljon a társadalmi szükségletek kielégítése.

1956-ban megkezdjük a második ötéves tervet. A második ötéves terv már teljesen összhangban fog állani a Szovjetunió és a népi demokratikus államok terveivel. Szoros együttműködés alapján, kölcsönös előnyök nyújtása mellett lehetővé vélik, hogy munkánk eredményei még jobban érvényesüljenek hazánk további erősödésében, a nép élet- színvonala emelésének még gyorsabb ütemében, valamint a világbéke további megszilárdításában. Második ötéves tervünk sikeres megkezdésének biztosítása szempontjából az 1954-es és az 1955-ös év a döntő. X. kongresszusunk ezért foglalkozik oly behatóan az egész népgazdaság fejlesztésére és külön a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló tervjavaslatokkal és ezért kel] mindent megtennünk, ami erőnkből kitelik, hogy az 1954. és az 1955. évi terveket az utolsó betűig teljesítsük.

33 százalékát művelik meg. A földművesszövetkezetek és állami gazdaságok a mezőgazdasági földek összterületének teljes 43 százalékán gazdálkodnak. A mezőgazdaság fejlesztéséhez és különösen a földművesszövetkezetek fejlesztéséhez hathatósan hozzájárul a 256 gép- és traktorállomás működése.

Megteremtettük a szocialista fejlődés, a magastermelékenységű mezőgazdasági termelés alapjait. Az egységes földművesszövetkezetek növekedésével, az állami gazdaságok megszilárdításával, a gép- és traktorállomások fejlesztésével jelentősen megerősödött és falvainkon mély gyökereket eresztett a szocialista mezőgazdasági szektor.

Az egész mezőgazdasági termelés fejlődésének alapját és előfeltételét a mezőgazdasági növényi termelés növekedése képezi. Az ötéves tervben a növényi termelés brutto

értéke 12.4 százalékkal emelkedett. Ez elsősorban a fő mezőgazdasági növények hektárhozamainak emelése következtében történt. A gabonaféléknél a hektárhozamok átlagosan 21 százalékkal, a burgonyánál 13 százalékkal emelkedtek. A bevetett területek kibővítésével emelkedett az ipari növények termelése is, megnövekedett a cukorrépa, az olajosnövények — len, kender, komló és dohánytermelés is. Évről évre egyre több zöldség és gyümölcs kerül dolgozóink asztalára.

Nagyobb hektárhozamokat főként a gabonaféléknél érnek el a földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok. Az egységes földművesszövetkezetek 1953-ban a búza össztermelésnek 44,4 százalékát, a rozstermelés 37.6 százalékát, az árpatermelés 44,2 százalékát, a zabtermelés 39,2 százalékát. a burgonyatermelés 34,4 százalékát, a oukorrópatermelés 46,6 százalékát adták Az állami gazdaságokon 1953-ban, az 1949- es évhez viszonyítva a búza átlagos hektárhozama 19,8 mázsáról 23,3 mázsára, a rozsnál 17,5 mázsáról 19.4 mázsára, az árpánál

18.3 mázsáról 22,3 mázsára, zabnál 14,8 mázsáról 18.3 mázsára emelkedett.

A hektárhozamok emeléséhez hozzájárult a bevált szovjet tapasztalatok és a mező- gazdasági tudomány eredményeinek alkalmazása. Éppen a nagy, szocialista szövetkezeti és állami gazdaságokban van meg minden előfeltétel a gazdálkodás új. haladó módszereinek alkalmazására.

Ennek ellenére nem értük el sem a termelés tervezett növelését, sem pedig a tervezett hektárhozamokat. A növényi termelés fokozása azonban elsőrendű kérdés, amelyre fokozott figyelmet kell fordítani. E kérdés megoldása szorosan összefügg az állattenyésztési termelés fejlesztésével, különösen ami a megfelelő takarmányala- pok biztosítását illeti.

Sikerült emelnünk az állattenyésztési termelést is, ami elsősorban a mezőgazdasági állatállomány növekedésében nyilvánult meg1 A gazdasági állatok száma az 1948-as évvel szemben a szarvasmarhánál 11 százalékkal emelkedett. A sertések és juhok száma jelentősen meghaladta a háború előttit.

A mezőgazdaság szocialista szektorában az állatok összes számából 38 százalék a szarvasmarha és 51 százalék a sertés. A földművesszövetkezetek közös tenyésztésében több mint 900.000 szarvasmarha van közös istállókban. A közösen nevelt sertések száma az 1952 évi 805.000-ről 1953-ban 970.000-re emelkedett. Az anyasertések összszámából a szövetkezetek közös tenyészeteiben 30.1 százalék van.

Annak ellenére, hogy a megszállás után szétdúlt gazdaság maradt ránk, és 1947-ben nagy szárazság volt s így az állatállomány jelentősen csökkent, a vágóállatok hústermelésében 1948 óta a szarvasmarhánál 45 százalékos, a borjúknál 133 százalékos, és a piacra kerülő malacoknál 202 százalékos növekedést értünk el A tejtermelés az ötéves terv folyamán 26 százalékkal növekedett. így az állattenyésztési termelés részaránya az utolsó öt év alatt mezőgazdaságunk bruttótermelésének 40 százalékára emelkedett. Az állattenyésztési termelésben is bebizonyosodik, hogy a szövetkezetek közösistállóiban és az állami gazdaságokon nagyobb haszonhozam érhető el. 1953-ban a dolgozók ellátására a szövetkezetek közös- istállóiban több mint 430 millió liter tejet termeltek. A szövetkezetekben termelt piaci tojások száma 100 millió darabot tett ki.

Ám az állattenyésztési termelésben és különösen a gazdasági állatok hasznosságában elmaradtunk a tervfeladatok teljesítésében. Ezt jelentős mértékben az elégtelen takarmányalap okozza. Természetes, hogy az ilyen állapot komoly hiányokat okoz lakosságunk élelmiszerellátásában és ezért ebbe nem nyughatunk bele,

Nagyjában véve ezeket az alapvető eredményeket értük el a mezőgazdaság terén az elmúlt időszakban.

★

Mezőgazdaságunk jellege lényegesen megváltozott. A szocialista mezőgazdasági szektor — az állami gazdaságok és elsősorban az egységes földművesszövetkezetek — megerősödött és elsőrendű szerepet játszik a mezőgazdasági termelés fejlesztésében. Szövetkezeteink elért eredményei világosan bizonyítják a szövetkezeti gazdálkodás fölényét és előnyeit a mezőgazdasági kistermelés felett.

Mire kell azonban ügyelnünk és mit kell teljes mélységében tudatosítanunk? Azt, hogy mezőgazdaságunk fejlődése állandóan elmarad. Ez természetesen kedvezőtlenül befolyásolja és akadályozza a dolgozók élet- színvonalának még gyorsabb növelését.

A nép életszínvonala emelésének biztosítása egész pártunktól megkövetelte, hogy rendszeresen foglalkozzék a mezőgazdasági termelés kérdéseivel. Azonban az ipari és

Mezőgazdaság

7

mezőgazdasági termelés közötti aránytalanság tovább mélyül. Ez a tény arról tanúskodik, hogy a problémák megoldásának ás a hiányosságok kiküszöbölésének még nem szenteltünk elég figyelmet. Ez komoly állapot. amelynek minden áron meg kell változnia.

Miben rejlenek mezőgazdaságunk elmaradásának fő okai? Elsősorban abban, hogy nem használtunk ki minden lehetőséget a mezőgazdasági termelés fokozására. A mezőgazdaság feladatát az elmúlt években nem értékelték kellőképpen. Hibák fordultak elő a tervezésben és a mezőgazdaság irányításában. A földművesszövetkezeteket gyakran gépiesen és bürokratikusán irányították és vezették és ez nem okozhat mást, csak kért.

A mezőgazdasági termelés fejlesztésére nem fordítottunk kellő gondot. Mondhatjuk, hogy ezeket a komoly kérdéseket gyakran lebecsülték, kezdve fentről, az állami tervhivataltól és a földművelésügyi minisztériumtól, le egészen a kerületekig és a járásokig. Kevés gondot szenteltek a földeknek és a földek megművelésének; nem gondoskodtunk megfelelően a gépesítésről, valamint a tervfeladatok beruházási és anyagi biztosításáról. Megfeledkeztünk a termelés biztosításáról nemcsak a szocialista mező- gazdasági szektorban, hanem az egyénileg gazdálkodó parasztoknál is, akik az összes szántóföldeknek még több mint a felén gazdálkodnak. Úgyszintén a munkaerők kérdését sem oldottuk meg a mezőgazdaság terén.

A mezőgazdasági termelés elmaradásának másik komoly oka az volt, hogy nem jár- tunk ,el, következetesen a kitűzött feladatok teljesítésénél úgy, ahogy azt elsősorban az ötéves terv meghatározta. A mezőgazdaság fejlesztésének biztosítása érdekében az alapvető fontosságú párt- és kormányhatározatok egész sorát hoztuk. Komoly hiányosság, hogy nem sikerült e határozatokat következetesen megvalósítani. Ezt sok esetben az állami és pártszervek, a kerületi, já. rási és helyi szervezetek munkája hiányosságainak kell tulajdonítanunk. Bár bizonyos eredményeket elértünk, mégsem sikerült a mezőgazdasági termelést a megfelelő színvonalra emelnünk.

A párt és a kormány erélyes intézkedésekhez folyamodott, hogy mezőgazdaságunk lényeges fejlesztéséhez minden előfeltételt megteremtsen. A mezőgazdasági termelés emelése érdekében egyre hathatósabb támogatást és segítséget nyújtanak a földművesszövetkezeteknek és a dolgozó parasztoknak. Az 1953 szeptemberi kormány- nyilatkozattal és főként a párt központi bizottsága 1953 decemberi határozatával kitűzték a termelés rendszeres növelése biztosításának fő feladatait a földművesszövetkezetek, az állami gazdaságok és az egyénileg gazdálkodó parasztok számára, hogy a mezőgazdaság termelékenységét és jövedelmezőségét fokozzák. Ezen intézkedések az 1954. évi mezőgazdasági termelési terv teljesítéséért folytatott harc révén valósulnak meg. Ez a terv csökkenti az eddigi aránytalanságokat és reális termelési feladatokat tűz ki. A termelési feladatok megfelelnek az 1953-as év színvonalának, emellett az intézkedések egész sora segíti e feladatok teljesítését és túlteljesítését. Ezek az intézkedések a határmenti járások mező- gazdasági termelésének biztosítására, a mezőgazdaság anyagi ellátottságának megjavítására, főként pedig a gépesítés és a beruházási tevékenység fokozására irányulnak, Olyan intézkedéseket hozunk, amelyek egyrészt megteremtik az állattenyésztési . termelés fejlesztésének előfeltételeit a takarmánytermelés biztosítása mellett, másrészt emelik a szövetkezeti tagok, a dolgozó parasztok, a gép. és traktorállomások, valamint az állami gazdaságok dolgozóinak anyagi érdekeltségét

Lényegesen kibővült az agrotechnikai, zootechnikai és állatorvosi szolgálat, kiépült az inszeminációs állomások terjedelmes hálózata. Emelkedett a műtrágyaszállítás a mezőgazdaság részére. A földművesek számára nagy előnyt jelentett a mezőgazdasági termékek begyűjtési árainak emelése és az ipari árucikkek árainak jelentős leszállítása. Nem kevésbbé fontos a további intézkedések egész sora: a beadási normák csökkentése, a földművesszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodóknak nyújtott hitel Mindez a mezőgazdaság felvirágoztatására, a szövetkezeti tagok és parasztok lehető legnagyobb fokú érdekeltségének felkeltésére irányul, hogy többet termeljenek.

Azt, hogy mezőgazdaságunk jó úton halad, számos egységes földművesszövetkezei és állami gazdaság jó munkaeredménye é- gazdálkodása mutatja. Falvainkon a földművesszövetkezetek ezrei épültek ki, amelyek bebizonyították a szocialista kollektív nagyüzemi termelés előnyeit a szétaprózott kistermelés felett. A jól gazdálkodó szövet-