Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-06-05 / 44. szám

Szervezeti é>etünkről t Tegyük szebbé, érdekes-ebbé a Csl>z munkáját Ha végigjárod Érsekújváron a járási egészségügyi intézetet, nem észlelsz semmi különösebbet. Ragyogó tisztaság, rend uralkodik mindenfelé. De ha job­ban figyeled, s itt-ott benézel a csen­des szobákba, csakhamar néked is fel­tűnik, hogy szinte minden lépésnél fia­talokkal találkozol. Ott találod őket a műtőasztal mellett, a folyósón, a bete­gek szobájában, a konyhában, az ud­varon, mindenütt. Hatvanöt fiatal dol­gozik itt. Majdnem mind az ősszel a hároméves egészségűi vi iskola elvég­zése után került ide. Csak ezóta be­szélhetünk szervezetről és jó munkáról. Nehezen indult, mert a fiatalok alig ismerték egymást, különböző munka­helyeken dolgoztak. Az is hiba volt, hogy igazi közösségi életet még keve­sen éltek közülük. Nagyon nehéz volt megmagyarázni, hogy együvé tartoz­nak, nincs különbség a mindeneslányok, ez ápolók és a műtőben dolgozó leá­nyok között. Azonban mégis voltak, akik a szervezet fellendítését tűzték ki célul. Ezeknek az elvtársaknak és elv- társnőknek köszönhetjük, hogy ma már virágzik a szervezet. Amikor a politikai iskolázás meg­kezdődött, már „élt” a szervezet. Két alapfokú politikai kört alakítottak. Az SzKP története körének vezetését Gye­pes elvtárs vette kezébe. Ügy is mond­hatnánk, hogy ekkor kezdődött tulaj­donképpen a fiatalok nevelése. Eleinte bizony alig mutatkoztak e- rédmények, gyakorlatlan szem észre sem vette volna, a jó nevelő azon­nal meglátta és örült neki. Nem fu­tottak már el egymás mellett a lányok, s a OsISz-gyűlések is élénkebbek let­tek, mindig kevesebb volt a hiányzó. A fiatalok közelebb kerültek egymás­hoz. Mit csináljunk? — hangzott a kérdés. Egymás után jöttek a javasla­tok. Különböző körök alakultak. Kidol­gozták a tervet, szétosztották a fela­datokat s ettől kezdve már egymást váltogatták az események. A választás előkészületei még jobb munkára ösztönözték a f.atalokat. Szor­galmasan eljártak az énekpróbákra, késő éjfélig tanulták a színdarabot, de azért másnap pontosan ott voltak a munkahelyükön és vígan teljesítették feladataikat. Végre elkészültek az egész estet be­töltő műsorral. A~ első fellépés nagyon jól sikerült. A közönség lelkes tapsa jutalmazta meg a szereplőket. S most, hogy már élvezték munkájuk gyümöl­csét, mindannyian boldogok, megelége­dettek voltak. Stánc Edit is biztosan elfelejtette már, hogy mennyit kellett beszélni a lányoknak, míg végre meg­alakult a tánccsoport és betanulták a táncot. De a többiek se sajnálták a műsor betanulásával eltöltött órákat. Gyepes elvtárs, ez a 30 év körüli fia­talember, talán legjobban örült az elért eredményeknek. Ő is mindenütt ott volt, tanácsot adott, igazgatott, ve­zette az egész műsort. A fiatalok igaz jó barátjának bizonyult. . Hét községben léptek fel. ezenkívül még vagy nyolc-tízszer az agitációs központban. S az eredmény az, hogy még ma is emlegetik Sládek Jánost és komikus csoportját, aki a 10-es szá­mú agitációs csoportban első lett a versenyben Nehéz Volna megállapítani, hogy mi értékesebb számukra, a járási vezető­ségtől. kapott „elismerés”, vagy az, hogy amerre jártak, mindenütt olyan szeretettel vették körül őket, hogy azt nehezen lehet elfelejteni. Ha visszanéznek eddig végzett mun­kájukra, jogosan örülhetnek, Az ének és zenekar, a színjátszókor, az akrobata és komikuscsoportok és a politikai kö­rök eredményei mindannyiuk helyett beszélnek, s azt bizonyítják, hogy eb­ben a sze. i cetben olyan fiatalok él­nek, akik megmutatták, hogy a szer­vezeti életet milyen széppé, érdekessé és színessé lehet tenni. Kövessétek példájukat! ★ ★ ★ Beretik a parlagon beverő földedet A moravsko-budejovicei járásban a múlt évben ősszel és az idén tavasszal 3.200 hektár parlagon heverő földet vetettek be. Ebben nagy érdemük volt az egységes földművesszövetkezetek- nek és az egyénileg dolgozó parasztok­nak is. A brizkovicei szövetkezet ez idén 80 hektárral, a bohusicei 85 hek­tárral többet vetett be, mint a múlt évben. Lukován 83 hektár parlagon he­verő fold bevetéséről az egyénileg dol­gozó gazdák gondoskodtak. | 1,400.000 kilowatott terven ; kívül Í A dobsinai villantelep, amely má­jus eleje óta teljes kapacitássá, dolgozik, májusban 1.400.000 kilo- 1 wett villamos energiát termelt ter- j ven felül. Ez az új vizierómü dol- í gozómak legszebb ajándéké a Cseh- i Szlovákia Kommunista Pártje X. j kongresszusának. A dobsinai vil- ! lanytelep dolgozói kötelezettségvál- ! la'ása teljesítésének köszönhető, j hogy az egész hónap folyamán za- ! var nélkül dolgoztak. I „A Krím olyan mély benyomást keltett bennem fű természet szépsége valósággal megejtett és lenyűgözött), hogy azt éreztem, álomvilágban já­rok ...” Mihail Kocjubinszkij, a nagyszerű ukrán író így fejezte ki elragadtatását krimi tapasztalatairól. És mindenki, aki csak egyszer is járt ezen a gyö­nyörű vidéken feledhetetlen emlék­ként vési szivébe a napfényt, amely talán sehol sem ragyog olyan arany- színben, a tenger kékjét, a gyönyörű krími tájat. A szovjet nép történetének sok nagyszerű hősi lapján találkozunk a félsziget nevével. Véres csatákban, hosszú harcokban küzdöttek itt oro­szok és ukránok — elsősorban ennsk a két nagy népnek a fiai — a haza szabadságáért, függetlenségéért, az or­szág határainak sérthetetlenségéért, Ezekben a hősi harcokban edződött meg a Szovjetunió két nagy népének örök, testvéri barátsága. A nagy barátságnak a történelemben páratlan legújabb bizonyítéka a Szov­jetunió Legfelső Tanács legutóbbi ülésszakán megerősített rendelete. Ez a rendelet a krimi területet a- OSZFSZK állományából az Ukrán SZSZK állományába helyezte át. Váj­jon akadna-e a szocialista országokon kívül még egy ország, amely önzetle­nül lemondana ilyen jelentős terület­ről — a Krim-f él sziget 25.310 négy­zetkilométer kiterjedésír — és 800.000 lakosról s minden ellenszolgáltatás nélkül átengedné egy másik ország­nak? Az orosz nép ezt szíves-örömest tette, az ukrán nép pedig boldogan ölelte keblére Krímet és Krím lakóit. Ukrajna és Krím-egyesülése az év­százados történelmi kapcsolatok meg­erősítése. Hányszor szálltak harcba az ukránok a zapoi-ozsjei kozákok a XVH. szóaad második felében, amikor a Krím-félsziget török-tatár iga alatt I nyögött, hogy kiszabadítsák á törö- kök-tatárok fogságából az ukrán es orosz testvéreket! Az ukrán nép dalba I is szőtte a zaporozsjei lovagok hős­tetteit Ukrajna földjéről indult meg a harc Krím felszabadításáért. Ukrajnában, Herszun és Nyikolajev kikötőiben szer­vezte meg Usakov tengernagy azt a feketetengeri flottát, amely az idegen hódítók réme lett. Krím 1783 óta Oroszországhoz tar. tozik. Azóta is sok csatában, hősi had­járatban pecsételték meg az orosz e az ukrán hősök barátságukat. Az Októberi Forradalom győzelme után a szovjet hősök a Krímben, a pe- rekopi földsávon írták meg vérükkel „a polgárháború utolsó lapocskáját” ahogyan Majakovszkij írta a polgár- háború hőseinek szentelt költeményé­ben. És a Nagy Honvédő Háborúban a IV. Ukrán Front hősei ugyanezen a területen ismételték meg atyáik &s fivéreik nagyszert! haditettét. Sz vasztopol védői és a krími partizánok dicsőséges tetteikkel örökre beírták nevüket a szabadságért küzdő hősök sorába. Ukrajna népe a győzelmes háború után még szorosabbra kapcsolta sor- sát a Krím-félsziget lakóival* Ezer­szám költöztél^ át ukrán kolhozparaszt családok a Krímbe, hogy — mint krí­mi telepesek — segítsenek helyreállí­tani a háborúban elpusztult falvakat, városokat és felvirágoztassák a Krím- félsziget mezőgazdaságát. Mert a Krím szőlőjével, boraival, kitűnő dohányává! tette ismerHé nevét a világ minden részén. De mindenekelőtt üdülőhelyeivel' A Fekete-tenger partja mentén üdüld, üdülő mellett sorakozik. A Szovjet­unió minden részéből évröl-évre száz és százezrek utaznak Krímbe, hogy I élvezzék a Fekete-tenger hús hullá­mait. a krimi napot, a félsziget gyógy­fürdőit és néhányheti pihenés után újult erővel térjenek vissza tnuka- helyükre; a bányákba, a gyárakba, a tudományos intézetekbe. Krim lakossága — mint már mon­dottuk — mindössze 80Ö.0U0. De min­den esztendőben jóixtl egymillió fölé emelkedik a félszigeten élők száma, ha tekintetbe vesszük azokat a százezre­ket. akik egymást váltják a csodálatos szépségű szanatóriumokban és üdü­lőkben. (Tavaly 350-000 dolgozó <e- reste fel a krimi üdülőket.) Vonaton és repülőgépen, a sziklás hegyek kö­zött húzódó, festői szépségű jaltai autóúton érkeznek napról-napra, az év minden szakaszán a pihenni vágyó dolgozók és a nyári szabadságukat töltő iskolások, pionírok a félszigetre. Mert ha a felnőttek számára feled­ledhetetlen élményeket tartogat a Krím-félsziget, talán még ennél is nu- qyobb élmények, szórakozások várják itt a szovjet gyermekeket. Az Artyek, a pionírváros bőkezűen ontja kis la­kóinak a természet minden szépségét. Ebből a sátortáborból indulnak réggé- lenkint a gyermekek a sziklás hegyi kirándulóhelyekre, a Fekete-tenger partjára, hogy vidáman lubickoljanak a tenger hits vizében és innin viszik motorcsónakokon, vagy tengerjáró­hajókon hosszú tengeri kirándulásokra a város ifjú lakóit. Krím — a Fekete-tenger gyöngít- szeme, amelyet megénekelt Puskin, ahol Csehov élt és amelyről oly gyö­nyörű verseket írt Leszja Ukrainka — a szovjet nép hősi történelmének ta­núja és nagyszerű jelenének hirdetője, a népek barátságának ragyogó jelképe­ként, az orosz és az ukrán nép közös akartából ma már az Ukrán Szovjet- köztársaság virágoskertje. „A kerületi versenyen is elsők leszünk“ Amikor a bratwlavai Dimitrov-üzem vörös vaskapuján belépsz, az ez érzés fog el, hogy most valami rendezett, világvárosi parkban lépegetsz. El sem hinnéd, hogy egy hatalmas kiterjedé­sű gyárudvarban vagy. Hol vannak itt a füstös, égbenyúló, komor gyárkémé­nyek, a kormos porlepte épületek, a gépek állandó dübörgése, hol marad mindaz, ami képzeletedben egy gyár­hoz hozzátartozik? Mert itt, ahogy belépsz, egy végtelennek látszó sugár­egyenes aszfeltutat látsz, melyet két­oldalt lombos, karcsú fák szegélyeznek. A fákon túl, a simára nyírt három- négyméter széles gyepszőnyeget, szebb- nél-szebb virágágyak tarkítják. Amer­re csak nézel, mindenütt zöldbeborult fákat, illatozó virágágyakét, mozdulat­lan rózsabokrokat látsz. Mondom, va­lóságos park ez a gyárudvar. Nyoma sincs itt a füstnek, a zajnak, ez erős, különböző vegyianyagoktól terhes leve­gőnek. Kényelmesebben érzed itt ma­gad, mint akárhol, valami nagyváros: parkban. A főúttól jobbra szép meden­ce díszeleg, kristálytiszte vízében fel­frissülhetnek a becsületes, edzett, iz­mos gyárimunkások százai. Megvallom őszintén, a gyönyörű, szép, mesébeillő park valósaggal ámulatba ejtett. Való­ban ilyennek kellene lenni a gyárudva­roknak, hogy a munkások otthon érez­zék magukat és rögtön munka után teleszívhassák tüdejüket friss, illatos levegővel. Hiszem, hogy egy pár évti­zed múlva minden gyárudvar ilyen lesz, még ettől is szebb, akkor majd valóra válik Petőfi Sándor, a nagy ma­gyar költő álma, hogy most már meg­állhatunk, mert itt ve - Kánaán. Bocsáss meg kedves olvasóm, hogy így elkalandoztam tervem eredeti cél­jától, de helyemben te is így cseleked­nél, mert te is elismered, hogy az élet valóságához, szépségéhez, a jó munká­hoz és a dolgozók egészségi állapotá­hoz az ilyen gyönyörű park is hozzá­járul. Kísérőm, aki megmut- Ha nekem a gyárat, egy középtermetű, nyílt tekin­tetű, barna, 24 év körüli fiatalember, Bartos elvtárs, a CsISz üzemi szerve­zet titkára. Már évek óta a Dimitrov- üzemben dolgozik. Szlovák fiú, magya­rul keveset tud. Én meg bizony keve­set tudok szlovákul, így minden nyelvi tudásunkat fel kell használnunk, hogy egymást megérts' k. Hol szlovákul, hol meg magyarul érdeklődtem az üzem ifjúságának élete felől, s ő hol így, hol úgy felelt feltett kérdéseimre. Legin­kább az ifjúság kulturális élete és munkája iránt érdeklődtem. S ha most, amikor a több mint kétszáz CsISz-tag kulturális munkájáról beszélek — va­lami találó hasonlattal szeretnék élni — nem találnék megfelelő kifejezést. De hadd idézzek egy magyár közmon­dást: amilyen a gazda, olyan a háze- tája. A Dimitrov-üzem kulturális élete valóban olyan szép rendezett — mint az üzem házatája. A Dimitrov-üzem kultúregyüttese már évek óta a taratis- lavai kerület egyik legjobban összeko­vácsolt színvonalas együttese. A hatvan tagból álló kiváló zene- és énekegyüt­tesük már sok babért szerzett ez üzemnek. Tavaly több mint hatvan nyilvános fellépésük volt vidéken és különböző üzemekben is. Ezidén a Di­mitrov-üzem kultúregyüttese nyerte meg a járási ifjúsági népművészeti verseny első díját. A választási előké­születek idején tizenkilencszer lépte« fel kultúrszámokkal. Ezekkel a fellé­péseikkel is elsők lettek Bretislavában. Együttesük most nagy feladat előtt áll, jegyzi meg szerényer Pőthe Valé­ria, aki sétánk közben szintén hozzánk csatlakozott. 18 éves, pirospozsgás ar­cú, barnahajú lány. Egy éve, hogy a Dimitrov-üzemben dolgozik. Csallóköz egyik falujából. Dióspatonyról került fel Bratislevába. Itt járt iskolába is, s már a középiskola padjaiban szerette a kémiát. Kémiából mindig a legjobb volt ez osztályban, igaz a többi tan­tárgyból is jól állt, mert négy év alatt csupán egy kettese volt. S amikor el­végezte a középiskolát, elhatározta, hogy vegyészmérnök lesz. Közben dol­gozni is szeretett volna. Amikor meg­kapta a kinevezését a Dimitrov-üzem kémiai laboratóriumába, végtelenül bol­dog volt. — Ez volt életem egyik legnagyobb öröme — meséli, — mindig arról ál­modoztam, hogy egy nagy laborató­riumban dolgozom, sok-sok üveg, fém­csövecskék között, szuperfoszfát, hid­rogén és más vegyi anyagokat anali­zálok, bonyolult, de szép és pontos munkát végzek. Vali nappal dolgozik és este tanul. Beiratkozott a dolgozók esti főiskolá­ján, ahol hetente háromszor 4-től 8-ig van előadás. Így minden idejét gazda­ságosan be kell osztania, hogy a mun­kájában, a tanulásban és a kultúr- együttesben is megállja a helyét. Tőle még sok mindent megtudtam a Dimitrov-üzem ifjúságának kultúrál­téról, s azt is, hogy az elért szép eredményeknek mi a titka. — Én is, mint a többi munkatársaim is, főleg abban látjuk kulturális éle­tünk fellendülésének titkát és az elért sorozatok sikerét, hogy minden tag rendesen eljár a próbákra, szeretik a cselló, a hegedű és a gitár húrjait pengetni. Az énekkar tagjai szívük minden melegével zengik a szebbnél- szebb mozgalmi es népi dalokat. És nem utolsó sorban Kandi Ferenc elv­társ, az eg,, ittes vezetőjének kitartó és önzetlen munkája is nagyban hoz­zájárul együttesünk sikeréhez. Kend! elvtársnak valósággal a szivéhez nőtt az együttes. Igen fontos körülmény még az is, hogy az üzem is kellő anyagi támogatást nyújt. Kandi elvtárs éppen ma ment táncegyüttesünk ru­háiért, ezeket az üzem igazgatósága csináltatta. — Ügy terveztük, hogy június 4-én a Nagyszombatban megrendezendő ke­rületi ifjúsági népművészeti versenyen a mi tánccsoportunk is fellép — jegy­zi meg Bartos elvtárs. — Mit vártok ettől a versenytől? — Mi 60k szépet és érdekeset, de hogy eláruljam neked, a legszebb amit várunk az, hogy itt is elsők legyünk — feleli Bartos elvtárs egy kis büsz­keséggel a hangjában, de olyan hatá­rozottan, hogy az ember egy percig sem kételkedik abban, amit mond. Ez természetes is. Hisz azért, hogy majd a kerületi versenyen is elsők legyenek, minden előkészületet megtesznek, fá­radtságot nem ismerve készülnek a fellépésre. Hetente háromszor tartanak próbát. A próbákról soha senki sem hiányzik. Pontosan és fegyelmezetten végzik az előkészületeket és olyan tö­kéletesen kiforrott műsorezámoket akarnak a színpadra vinni, hogy még a komoly zeneszakértők is megcsodál­hatják. TÖRÖK ELEMÉP Képünkön a Dimitrov-üzem énekegyüttesét látjuk, amely a járási ifjúsági népművészeti versenyen az első helyet nyerte. \ ' I ★ I Az Erdészeti Megbízotti ' livatal, a Faipari Vállalat, J ■aröltve a Smrciva n. vál- alattal Banska Bystricán. a j Népházban „(Jj anyag" ci- J men kiállítást rendezett. -- Képünkön balról Droppa mérnök, az Erdészeti Hivatal (őtermelőie és Anton Cat- j zsik erdész megtekintették a kiállítást. — A kiállítás iránt nagy az érdeklődés. K * R * I * M

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents