Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)
1954-06-05 / 44. szám
6 fp&fr -5 miFiBsie Heves eileutétek az amerikai és angol küldöttség között A genfi népszövetségi palotában megkezdődött a vietnami néphadsereg és a francia exp' díciós -hadsereg főparancsnoksága képviselőinek megbeszélése. A két főparancsnokság megbízottai legelőször is a csapatok átcsoportosításáról tárgyalnak. Az átcsoportosítás mindjárt a tüzszüneti egyezmény aláírása után kezdődne meg. A katonai megbízottak javaslatait azonnal közíik a külügyminiszteri értekezleten. A szerdai tanácskozás első napirendi pontja az elhelyezési övezetek meghatározása. E probléma megoldásán múlik — mint Genfben hangoztatják — a tűzszünet sorsa. A PUnita genfi külön tudósító - jának értesülése szerint Vietnamban négv elhelyezési övezet létesítéséről van szó. Az övezetek határait úgy vonják meg. hogy mindegyik övezet önálló gazdasági egység legyen. A vietnami néphadsereg küldöttségét Ta Quang Buu helyettes honvédelmi miniszter, a francia expedíciós hadsereg küldöttségét Delteil tábornok ve zeti. A francia tábornok kedden érkezett Genfbe Szerdán dé'- után egyidöben a két főparancsnok megbfrottainak értekezletével. összeült az indokínai kérdésekkel foglalkozó külügyminiszteri értekezlet is. Az ülésen a fegyverszünet ellenőrzésének ügyét és a szavatosság kérdését vitatták. Ügy tud.ják, hogy konferencia ülése előtt Molotov elvtárs több különmegbeszél ésen vett részt. Élénk kommentárokkal kísérik Genfben azt a hírt, hogy az amerikai küldöttség és az angol, illetve francia küldöttség között újabb heves ellentétek keletkeztek. Edennek — mint mondják — kemény összecsapása volt Bedell-Smith-szel. Az angol külügyminiszter az értesülések szerint nem hajlandó elfogadni Bedell-Smith tervét az indokínai tűzszünet ellenőrzéséről. Ismeretes, hogy az amerikai küldöttség ENSz- bizottság létesítését javasolta. A vita során Bedell-Smith állítólag azzal fenyegetőzött, hogy elutazik Géniből és visszatér Washingtonba. A megfigyelek kiemelik, hogy Bideault is ellenezte BedellSmith elgondolását. Az a hír terjedt el, hogy Eden kompromisszumos javas'a- tot készül benyújtani az ellenőrzés kérdésében. Az Eden-terv. melyet természetesen fenntartással kell fogadni, vegyes bizottság felállítását javasolja, t bizottságban a két hadviselőiéi képviselőin kívül Csehszlovákia. Lengyelország és öt ázsiai állam: India, Pakisztán. Ceylon. Indonézia. Burma, valamint egy nyugati állam: Svájc’vagy Svédország megbízottai foglalnának helyet. A francia küldöttségnek — hangoztatják a genfi megfigyelők — azért nem tetszik Bedell- Smith terve az úgynevezett ENSz-ellenőrző bizottság létesítéséről. mert attól fél. hogy a/. ENSz bizottság segítené az amerikai behatolást Indokínába. Ezenkívül Bideaulték attól jS tartanak, hogy egv indokín® ENSz ellenőrző bizottság felállítása precedenst jelentene, amelyre hivatkozni lehetne, ha tovább bonyolódnék a helyzet Tuniszban és Marokkóban. Egyébként «élénk diplomáciai tevékenység folyt Genfben. A tanácskozások közül különösen kettőnek tulajdonítottak fontosságot. Az egyik Molotov elvtárs megbeszélése Csou-En-laj elv- társsal, á másik pedig Csou En-‘ laj tárgyalása Edennel. A kínai és brit külügyminiszter együtt vacsorázott. Jelentőséget tulajdonítanak annak a bejelentésnek is, amelyet az angol küldöttség szóvivője tett: hamarosan sor kerül Genfben Csou En- laj elvtérs és Morgan Phillip, az angol Munkáspárt főtitkárának találkozására. Ezzel kapcsolatban közölték, hogy Genfbe érkezett Donelley, brit munkáspárti képvise'ö. aki azonnal felkereste Edent. Donelley tagja annak a munkáspárti küldöttségnek. amely Kínába utazik. A nagyhatalmak küldöttségeinek vezetői közül egyedül Bedell-Smith nem folytatott kedden tárgyalásokat. A megfigyelők aláhúzták, hogy este, miközben Csou En-laj elvtárs és Eden megbeszélést folytatott, Bedell-Smith moziba ment ... Figyelmet keltenek Tonkin- ban megindított francia hadműveletek. Ügy ítélik meg, hogy a francia haderő kétségbeesett kísérletet tesz pozíciója megjavítására a genfi katonai megbeszélések idején. Emlékeztetnek arra. hogy a koreai fegyverszünet. megkötése előtt az amerikai hadsereg hasonló akcióba kezdett. Az akció azonban nem eredményezett egyebet többezer katona elpusztulásánál. A keletpakisztáni helyzetről Feszült a helyzet Tuniszban Kelet-Pakisztán nagyobb városainak utcáin katonaság portyázik, Dakkában gyülekezési és tüntetési tilalmat rendeltek el, 6 cenzúrát vezettek be az Egyesült Front által támogatott két hetilapra. Szkander Mirza vezérőrnagyot, az új kormányzót, korlátlan jogokkal ruházták fel. Mirza vezérőrnagy keletpakisztáni kormányzóvá történt kinevezése előtt a hadügymin.&zté- rium egyik megasrangú vezetője volt, s tárgyalásokat folytatott az amerikai katonai segélynyújtásról, valamint a Pakisztán és Törökország közti egyezmény megkötéséről. Május 30-án rendkívüli ülést tartottak a keletpakisztáni törvényhozó gyűlésnek az Egyesült Fronthoz tartozó képviselői. Az ülésen határozatot hoztak, amelyben elitélik a pakisztáni központi kormány önkényes, alkotmányellenes, valamint antidemokratikus eljárását. A határozat a nyugalom megőrzésére szólítja fel a népet. A legutóbbi tuniszi események arról tanúskodnak, hogy az országban a helyzet igen feszült. Május 25-én M'zali tuniszi miniszterelnök ellen sikertelen merényletet hajtottak végre. (Mint ismeretes, M’zalit a franciák ültették a miniszterelnöki székbe.) A merénylet során csupán kíséretének egyik katonáját sebesítették meg. Május 25-én Voizard francia főhelytartó, miu tán Tuniszból Párizsba érkezett, kijelentette, hogy Tuniszba máris „csapaterősítéseket” küldtek. A francia gyarmattartók követelték tőle, hogy tegyen „megfelelő intézkedéseket”. Voizard közölte, hogy ezzel kapcsolatban értekezletet akar tartani, amelyen katonai és rendőri személyek vennének részt. A l'Humanité figyelmeztet arra. hogy a tuniszi nép ellen, amely egységesen visszautasítja az úgynevezett reformokat, „katonai intézkedéseket” készülnek tenni. A felszabadított Vietnamban Még folyik a háború, de a felszabadult vietnami területen máris emelkedik az életszínvonal. A piacon már vígan folyik a vásár. A népi kormány különös figyelmet szentel az iskoláknak. A 22 millión felüli vietnami lakos közül, több mint 14 millió a legutóbbi időkig nem tudott írni- és olvasni. Több mint 4 ezer iskolát nyitottak, egy főiskolát, néhányszáz kórházat és női klinikát, ahol már boldog gyermekek jönnek a világra. Tüntetés KahviitIában az amerikai imperialist-, mus ellen Kalkuttában a dolgozók május 30-án tüntetést rendeztek az Indiai Országo Szakszervezeti Kongresszus 24. ülésszakának befejezése alkalmából. A tüntetés részvevői az Egyesült Államok kalkuttái tájékoztató szolgálatának épülete mellett elhaladva a következő jelszavakat kiáltották: „Takarodjatok Ázsiából !", „Le az amerikai imperializmussal !". „Le a keletbengáliai kormányzósággal!" „Le az amerikai-pakisztáni katonai szövetséggel!", „Éljen a koreai és az indokínai béke!", „Éljen az egész világ békéje!". Este 6 órára a város központ; terén mintegy 200.000 dolgozó gyűlt ősszel A gyűlésen ismer: szakszervezeti és politikai személyiségek lelkes beszédeket tartottak és fokozott harcra hívták fel a munkásosztályt, ez egységért, a jobb életviszonyokért, a békéért és a nemzeti függetlenségért. ★ Amerikai kiképzőtisa- tek veszik át az indo; kínai bábkormányok zsoldoscsapatainak kiképzését Francia politikai körökben és a sajtó egy részében is olyan Washingtonból származó hírek terjedtek el, hogy O'Deniel tábornok, az Indokínában működő amerikai katonai küldöttség vezetője, megállapodást kötött a három indokínai bábkormány- nyál zsoldoscsapataik kiképzésére. A megállapodás értelmében amerikai tisztek vennék át a Vietnam, Khmer és Petet Lao bábkormányai által toborzott zsoldosok kiképzését. A német iifáság kész#! íónins 6-ára A Német Demokratikus Köztársaságban sete- és százezer fiatal fiú és leány június 6-ára Berlinbe készül, a natty Béketalálkozóra. Lázasan készülődnek a rendkívül gazdag kultúrműsorokra és sportiinnepségekre. A fiatalsáp ujjongva készülődik. Mindenütt öröm és boldogság sugárzik, felhangzónak a szép népi dalok és Tno&ialmi énekek. A fiatalság békéért kiéit, egy olyan egységes Németországot akar, amely biztosítja a fiatalság békés jövőjét és távöl áll minden rrti- litarizmustől. Nyugat-Németországban reszketnek, a fegyvergyárosok és a háborús uszítok. Hazugságokkal, rágni makkal és kényszerrel vissza akarják tartani a nyufftünémeürr- szági fiatalságot a berlini Béketalálkozón való részvétekül.. A bonni és a nyugati rabszolga-tartók egy reszkeiésben élitek, hiszen minden okuk megvan rá. Nyugat-Németovszóg- bon egy millió fiatal munkanélküli él — attól félnek, hogy a keletnémet ifjúság határtalan lelkesedése és hatalmas békemanifesztáeiója megerősíti a ny-ugaénémeéországi ifjúság ellenállását. „A hazugságnak rövid a lába” — mondja a német közmondás. Például a Kurrier című reakciós lap most puccsszerű összeesküvésről írt — valóban le is tartóztattak egy 91 tagú fiatalokból álló kultúr csoportot — akik pedig csak egy ifjúsági kultúrünnepélyt rendeztek. De Nyugat-Berlinben mar az is hazaárulásnak számít, ha népi dalokat énekelnek. Egyre több fiatalt helyeznek rendőri felügyelet alá. Csak a zsoldos idegen hadseregek toborzó irodái élveznek védelmi jogot; Egyre hangosabban tiltakoznak p. nyúpatnémetországi fiatalok: „IskoláUkat akarunk és nem katonai kiképzést!”. De Adenauernek, aki mint ahogy a „Süddeutsche Zeitung” - - írja, hetenként 250 embert adott el a gyarmatosítóknak — emberekre van szüksége. Ma már nem a volt SS-legényeket küldik, hanem tapasztalatlan fiatal fiúkat, akiket a munkanélküliség és a lakásínség egyenesen a zsoldos katonaság karmaiba űz. — Bármennyire is visszatartják a Béketalr.l- kozótól a nyugatnémetországi fiatalságot, mégis ott lesz minden német fiatal, akinek helyér, van az esze és a szíve. Az amerikai virágnyelv és a délkeletázsiai valóság „Istenről szónokolnak és a kőolajra gondolnak” ezt olvasta angol vetélytársai fejére Cle- menceau, a francia imperializmus „tigrise”. Jó pár évtizede történt, amikor a Közel-Kelet olajáért késhegyre menő harcot vívott a két szövetséges. Azóta változtak az idők és ez emberek is. A prímhegedűt kitépte angol kollegája kezéből Uncle Sam és saját kiugró jenki-álla alá illesztette. John Foster Dulles ma már ritkán emlegeti isten nevét, amikor Délkelet-Ázsia ásvány:1 kincseire, ipari nyersanyagaira és fogyasztópia- cára gondol. Az amerikai külügyek vezetője ehelyett ezt mondja- „Indokína a szabad világ védőbástyája”. Mondhatná így is: a franciák utolsó csepp véréig harcolunk azért, hogy megvédjük Délkelet- Ázsia országait saját népeik szabadságtörekvéseitől, biztosítsuk katonai támaszpontjait a Kínai Népköztársaság elleni támadás céljaira. Mondhatná, hogy a Wall-Street milliárdosainak szükségük van az indokínai „szennyes háborúra”, mert mi egyébbel is pótolhatnák a koreai verordnt, amely oly jótékony hatással volt a Mor- gan-válleletok és a Rockefeller-csoport nyereségmérlegére. Ebben az esetben telibe találná •• va'óságot, viszont teljesen lelepleznék az erőpolitikát az amerikai közvélemény előtt. A Fehér Házból azt hirdetik: „hűek maradunk azokhoz az eseményekhez, amelyekért Dien Bien Phu védői küzdöttek ...” De mondhatnák így is „hűek maradunk délkeletázsiai érdekeltségeinkhez és reméljük, hogy angol és francia kollegáink sem adják ki kezükből gyarmati zsákmányukat”. Ha ezt mondanák, mellettük érvelnének a tények.. Mert ha egy pillanatra mellékvágányra toljuk az amerikai imperializmus stratégiai érdekeit és csupán a szorosan vett gazdasági érdekeket vesszük számba, már akkor is kellő megvilágításba helyezhetjük a Fehér Ház hangoztatta eszményeket. Dollárra, fontra stb. átszámítva ugyanis Délkelet-Azsiáben a következő kép tárul elénk: Az Egyesült Államok monopóliumai magukénak mondhatják az Indokínában termelt természetes kaucsuk 890/0-át s az ón 520/0-át. Az ilyen „eszmék” védelmezése nyílván megér az Egyesült Államok urainak néhány tízezer francia katonát, a francia gyarmati hadsereg számos ezredét és az indokínai bábkormányok katona: kényszerzubbonyába préselt bennszülöttek zászlóaljait. Beszélhetnénk továbbá arról is, hogy az amerikai tőke külön tervet készített Délkelet-Azs-.a áthatolására, mégpedig az úgynevezett Wilson- tervet és már eléggé sze jutottak e terv megvalósításában. Dien Bien Phu védelmező előtt nem olvastak fe> olyan napiparancsot amely e terv lényegét ismertette volna. Ha kiadtak volna ilyen parancsot, a szennyes hábor francia zsoldosa nyilván még kevesebb meggyőződéssel ontotta volna vérét azért, hogy a? Egyesült Államok monopolista Maláj ónterme- lésének 780/0-át 96 kaucsukjának közel 600/0-á’ mondhassák magukénak. A Trust ’ Americei Smelting Company és a Rubber Co. profitja nen olyasvalami, amiért örömmel áldozhatná fel életét a zsoldossereg. Hogyan is lelkesíthette volna a francia ezredekel és Bao Dáj bábcsászár regimentjeit egy olyan napiparancs, amely közölte volna ez amerikai, angol és francia monopolista vállalatok tiszte nyereségét... és Délkelet-Ázsia népeinek tiszta veszteségét? Délkelet-Ázsia kulcsa Indokína — fogalmazta meg külpolitikájának egyik alaptételét az amerikai külügyi hivatal. Mondhatta volna így is' Indokína Délkelet-Azsie kulcsa és mint ilyen, nélkülözhetetlen a Wall-Street globális kulcscsomójában. Az amerikai külügyi hivatal főkulcsára felpattantotta Burma, Maláj, a Tájföld és Indokína zárát és mélyen belevájta karmait Délkelet-Azsia természeti kincseibe, nyersanyagába. főtermékeibe. Beismerhetné, hogy e kulcsok felhasználásával Tájföldön például az Anaconda Copper Mining Comp, korlátlan jogot szerzett az ország ásványkincsének felkutatására és kiaknázására, s hetven amerikai cég szívja ugyancsak korlátlan joggal az ország gazdaságának nedveit. S talán most engedje ki markából Burma kulcsát, amikor az ország rizse, olaja, wolframja az öt angol monopol sta vállala: uralma alól kicsúszni készül, hogy átcsússzon amerikai vetélytársaik birtokába? Mondhatná John Foster Dulles azt is, hogy szükségük ven az indokínai kulcsra , Délkelet-Ázsia irgalmatlan kifosztásához, ahhoz, hogy az angolok és fran- ■iák régi gyarmati kizsákmányolási rendszeré* ’'elváltsa az amerikai „áramvonalas” gyerma’ kizsákmányolás. De az amerikai fóKülügvér nagyon is értheti okokból — nem arról beszél árról szónokol, hogy a szabód nemzetek Délkelet-Ázsiát csak az ázsiai szabad országok népeivel egyetértésben védhetik meg”. A State Departement vezetője arra számít, hogy a hangzatos szólam még megtéveszthet egyesekt. Mondhatná ehelyett azt is: az amerikai közvélemény mind élesebben ellenzi az újabb háborús kalandokat Ázsiában, nem akar amerikai hadosztályokat küldeni Indokínábe és Koreába, a franciák is torkig vannak a szennyes gyarmati háborúvá', ideje hát, hogy Ázsia óriási emberkészletéből merítsünk ágyútöltelék-hadosz- tályokat. Hozzáfűzhetné ehhez, hogy az Egyesült .Államok külügyi politikája már régebben magáévá tette ez „ázsiai népeket Ázsia ellen” elvet nemcsak a katonai, hanem a gazdasági stratégiában is. Hivatkozhatna egyebek közt arra, hogy már 1951. óta készen áll a Wilson terv: ez amerikai tőke behatolásának terve Délkelet- Ázsia országainak gazdaságába. E terv alapján indult rohamra a jap|n nagytőke Délkelet-Ázsia piacának meghódítására és gazdaságának leigázására. Mi más ez a nagy manőver, mint az ázsiaiak harcbevetése Ázsia ellen — gazdasági vonalon. A Wilson tervet az amerikai erödiplomácia vi- ■ágnyelvén „a délkeletázsiai országok közös felvirágzás! szférájának” nevezi. Nem iste»ő! beszél tehát, mint brit elődje, hanem köz™ felvi- . gzásról Ha elárulná, hogy ml a „közös" ebben a tervben, akkor közölhetné, hogy a Délkelet- Azsiába benyomuló és szétterpeszkedő japán töke is a Wall Street javára dolgozik, a Dupont és a Westinghouse, valamint más monopóliumok érdekében, amelyek több mint három és fél nilMárd dollárt fektettek a japán iparba. Ha mindezt John Foster Dulles mondaná el, ikkor mondana először igazat, erre pedig mén nem volt példa az amerikai monopolkepitaüzm:’ történetében. V jt é
