Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-06-05 / 44. szám

4 Í954. június 5. Ül IFIÜSÄG rjyeloébeti él a nemzet k nrnap néhány járási l«p kerül: a kelembe Eleknek txmyf>6/.ése, olvasgatása kozber siueiett neg a gondolái, hogy megírom észrevételei­met. A járási lapoknak nagy (untutaagol tulajdonítok. Ezek állnak a legközvet­lenebb kapcsolatban olvasóikká.. Ezért az olvasókra gyakorolt hatásuk, befo­lyásuk anna fokozottabb. Az e só kérdés, amellyel foglalkuzm szeretnék, a magyar nyelv tisztaság«- Hazánkban, főleg a felszabadulás után. káros nemzetiségi politika következté­ben, anyanyelvűnk tisztaságán csorba esett a nagyméretű szlovák behatás következteben. Ez a nemzetiségi Poli­tik* leghelyesebb megoldása után is fennáll, mégpedig annak az egyszerű ténynek a következtében, hogy egész életünk, munkánk szoros kapcsolatban van szlovák testvére nk életével, mun­kájával. Természetesen hasznos, elő­nyös és sok esetben fontos is a szlo­vák nyelv ismerete, a szlovák és ma­gyar dolgozók baráti viszonyának el­mélyítése. közös munkájuk sikere ér­dekében. M.nt tudjuk, a nyelv az em­berek közötti kapcs t eszköze. Ám a szlovát nyelv elsajátítása nem tör­ténhet anyanyelvűnk tisztaságának ká­rára. A szlovák, helyesebben a szláv nyel­vek behatásának következménye az a jelenség is, hooy a magyar dolgozók, de főleg e fiatalok beszéde tele van idegen szavakkal. Inkább hasonlít hoi- miféle egyve'eghez, mint a magyar nyelvhez. Olyan jelenség ez. amely el­ten könyörtelen harcot kell indítanunk. Ehhez a harchoz minden eszközt fel kell használnunk: iskoláinkat, sajtón­kat és természetesen főiskolánkat is. Az anyanyelv tisztaságáért folyó harcban fontos szerep jut a sajtónak. Ide tartoznak a vidéki lapok is. Az első feltétel, hogy sajtónkban kiküszö­böljük a magyartalanságot, a cikkek­nek tiszta, csengő nyelvezete tegyen. Éppen ezzel kapcsolatban szerelnék rámutatni néhány hiányosságra. A hibás nyelvezet, idegen szavak (sokszor helytelen) használata, bonyo­lult, kuszáit, több esetben értelmetlen mondatszerkezet értelmi zavarokat idézhet elő. Bizonyos gondolatok hibás megfogalmazása néha politikailag hely­telen mégha tározást eredményez. A hibás magyarsággal megírt cikkek gya­kori olvasása káros befolyással van az olvasók mindennapi beszédére is. Az itt mondottakat szeretném a já­rási lapokból kiragadott példákkal alá­támasztani. Az „Üj Földműves” (az ógyallei já­rás lapja) 1953. október 1-i számának „Miért gazdálkodik rosszul az EFSz?” című cikkében olvashatjuk: „A lovakat! már tavasz óta gyűjtik a közös istái- | lóban és máig sincs alaposan kérész- . tiiivezetve". Mar hallottam szenvedé- j lyes bélyeggyűjtőkről, növény- és lep- begyűjtőkről, de olyan esettel még j nem találkoztam, hegy valaki az Istál­lóban lovakat gyűjtött volna. Persze külön beszélhetnénk a mondat nyélv- táni helyességéről. Egy további idézet: .Lencse szedés­kor lencséből .. ént haza a »ok batyu”. Él lehet képzelni, ahogy a hatalmas lencsetábláról munkájuk végeztével ha­zafelé Indult a sok-sok batyu! (A cikk írója azt akarta kifejezni, hogy sok batyu lencsét vittek haza jogtalanul.) Ez szerkesztőségi cikk! Ugyanebben a számban egy má6ik Cikk címe: „Miért néni kü"enek cik­kekét újságunkba az ÄB és az ÁT A V” Elsősorban ezek a mesterkélt rövidíté­sek kényszerítik fejtörésre az olvasót. Az ÁB állami birtokot jelent. Tudjuk, hogy a helyes meghatározás állami gazdaság é6 nem birtok. A két foga­lom közt van némi különbség. Ebben a cikkben szerepel a<- a kifejezés: ..ál­lati termelés" (helyesen, állattenyész- \e.s. termelés). 1 abba „kis- és kö- zépföldmiivesek”, helyesen, kisperaszt, középparaszt. /> paresz* szó ma nem a tudatlanságot, elmaradottságot, nyo­mort fejezi ki, mint a tőkés rendszer­ben. A parasztság a szocialista gazda­ság szilárd pillére. Szocialista rendsze­rünk pedig olyan életkörülményeket és az életszínvonal állandó emelését biztosította paraszt6águní számára, hogy e paraszt szó fogalma ma már jogos büszkeséggel uházta fel viselőit. Egy további idéze-, amelynek inkább tartalma eshet bírálat alá: „Az állami birtokon a dolgoz elvtársaknak tudo­mására hozzuk, hogy hetente egyszer a Járási Földműves Újságba is kell cikket írniok, amit minden csütörtökön adjanak postára ..." A szerkesztőség az állami gazdasf' dolgozóinak elren­deli. hogy hetente egyszer (se többet, se kevesebbet) cikket kell írniok! Ez igen jó meg ,'özési módszer. Kiván­csiak vagyunk, hogy a szerkesztőség elrendelésére hány cikket írtak az em­lített dolgozók. Egy másik cikkben olvassuk: „Utat mutatott ez a dolgozó osztálynak . . .” Nem akarok magyarázatokba bocsát­kozni, de tisztázni kell, hogy a „dolgo­zó osztály” helytelen meghatározás. Egy további cirp' „Szemes takarmá­nyok”. A cikk első mondatában már: „szemestakannány”. A kü'ön- és egy- beírás megváltó ‘ tja az értelmet is, ezért erre nagyon vigyázni keli: „...ezt a módszert használják” (helyesen: al­kalmazzák). „ ... a JNB járási mértékben kitün- j tette a hernyóirtásban legjobb ered- ; ményt feltüntető községeket .. (he­lyesen: járási méretben és nem mér­tékben.) „Sok ilyen eset van ami a munkát gátolja” (ami előtt vessző). Mindezt a „Fák harca a hernyókkal” című cikk­ben olvashatjuk. A cím maga is hely­telen, mert a fák nem igen harcoinak a hernyókkal. Az emberek sem har­colnék hernyókkal, hanam pusztítják őket. Ebben a cikkben sokszor fordul elő ez a szó' „fatenyésztő”. Tenyész­teni lehet szarvasmarhát, de fát sem­miesetre sem. „A hagotai HNP elnöke... a közsé­gi fákon adott példát a fatenyésztők­nek arra, hogyan kell ezeket a kárte­vőket irtani” Szóról-szóra értelmezve: a bagotei elnök felmászott a fára és ott példát adott a ..fatenyésztőknek". „A szocialista tömegtermelés képe­sített dolgozókat, szervezőket, szak­képzett irányítókat kíván meg". Meg lehet kívánni a jó bort, valami élelmi­szert, gyümölcsöt. Akinek azonban ké­pesített dolgozóra, szervezőre és szak­képzett irányítóra jön étvágya, az csal; emberevő lehet. Ebben a őzámban találtuk a követ­kező idegen szavakat: modem (kor­szerű), generáció (nemzedék), intelli­gencia (értelmiség). Ne használjunk feleslegesen ideqen szavakat ott, ahol ezeket szép mégyar szavakkal helyet­tesíthetjük. Vessünk rövid pillantást ennek ez újságnak 1954. április 30-án megjelent számába. íme egy idézet „A szocialista versennyel készüljünk a tavaszi mun­kák első szakaszára” című cikkből: „A szocialista verseny az ógyallai járás számára a komáromi járással való ver­senyben sikert hozott, mert a tavaszi munkák első szakaszából mint győztes került ki s a vándorzászló a hurbano- vói JNB IX referátusának a helyiségé­ben leng”. Egy és ' qyanabban a mon­datban szerepel Ögyalle és Hurbenovo, vagyis egy községnek a neve magya­rul és szlovákul. Ezen a téren is több következetességre, alaposságra van szükség. S ha ez e zás zó a IX. refe­rátum hf'yiségéOen valóban leng. akkor abban a helyiségben nagy l-het a lég­áramlat, ami eléggé egész égtelen. A továbbiakban ezt e megfogalma­zást faláljuk: „haladó szellemű vetési mód". Hogy milyen az a vetési mód­szer, amelj haladó szellemű, az szá­munkra rejtély. Lehet, hogy az Üj Földműves szerkesztöségp ezt meg tudja magyarázni. Még egy hasonló idézet: „Pontosan talarmányozták és helyesen gondozták az állatállományt, amiben segített ne­kik a munka haladó szellemű végzése”. Tehát nemcsak haladó szellemű vetési mót IC tezik, de már munkát is lehet haladó szelleműén végezni. Még ebben a cikkben olvashatjuk: „Szövetkezeteink a fenti mezőgazdasá­gi termelési eredményeket a szocia­lista verseny jelentőségének helyes felfogásával, csoport és szakasz mun­kák alapos megszervezésével, kettős és megnyujtott idejű váltással ... ér­ték el”. A „csoport és szakasz munka” nagyon zavaros megfogalmazás. De megnyujtott idejű váltásról sem hal­lottam. Nyújtani lehet a rétest, de az időt nemigen. Ha az időt etszés sze­rint nyújthatnánk, akkor a tavaszi munkákkal sohasem kellene késnünk, még rossz időjárás esetén sem. A továbbiakban szó esik a „munka­morálról”. Ez szép magyar szóval he­lyettesítve: munkaerkölcs. Egv másik cikkben „csendőrparancs- nokság”-ról olvasunk. A csendőrség a tőkés államgépezet alkotó részét ké­pezte. amelyet a szocialista hatalom felszámolt. A csendőrök a tőkés ki­zsákmányolok „csendje” és „nyugal­ma" fölött őrködtek, sokszor úgy, hogy a munkát, kenyeret követelő, csendet zavaró munkások közé lőttek. Ezért még a fogalmat sem hasonlíthatjuk össze a mi nemzetbiztonsági szerveink fogaméval, amelyek az egész dolgozó nép biztonsága felett őrködnek, ha ne- ta'án valaki veszélyeztetné békés jö­vőjének építésében. Egy további idézet: „Mindezen kéré­seknek pillanatai csak azért ismétlőd­nek, mert lakosaink javarésze nem ve­szi figyelembe a hirdetéseket...” Hát a „kéréseknek nemesek fi pillanatai” de hosszú órái is ismétlődni fognak, ha a hirdetéseket is ilyen magyarsággal írják, nrnt ez a cikk. „iparkodunk ebben az értelemben segéd magyarázatot adni. .olvassuk tovább. Ismerünk segédeszközöket, vol­tak elárusító segédek is. de segédme- gyerázat?! (ta’án kiegészítő magyará­zat). A következő cikkben &z „állatállo­mány tokozásáról” olvasunk. Lehet fokozni az iramot, futást labdarúgás közben, ám bajosan" fokozható ez ál­latállomány. Az állatállományt ellenben lehet gyarapítani, növelni. „ .. ..az állatállomány növelése céljá­ból dologi jutalmat nyújt...” A „do­logi jutalom” meqint helytelen megfo­galmazás. Bizonyára a fordító alkotása. Ebben a számban is találunk felesle­gesen használt idegen szavakat: presz­tízs, rentábilis, profilaktikus, mobilizál. Végezetül annyit szeretnék mondani, hogy ebben a cikkben csupán az emlí­tett újság hasábjain talált legszembe­tűnőbb hibákat hoztam fel. A cikkek hemzsegnek a helyesírási hibáktól és értelmetlen mondatoktól. Még egyszer I felhívjuk « szerkesztőségek és ez ille- I tékesek figyelmét, hogy nagyobb gon- j dot fordítsanak a magyar nyelv tiszta- | ságára, ápolására. Ha más megoldás j nem adódik, a cikkeket a nyomdába adás előtt nézessék át a helyi iskola magyarszakos tanítójával, vagy tanárá­val. ZSILKA LÁSZLÓ PALYAVALASZTAS Szünet van a pozsonypüspöki ma­gyar nyolcéves iskola nyolcadik osztályában, Lázas beszélgetés hang- foszlányai szűrődnek ki a folyosó­ra. Nagy dologról van szó. Pálya- választás előtt állnak. Kíváncsiak lennénk, hogy miiyen ágra, a munkának milyen frontjára Jelentkeztek a legtöbben, Egyszerre többen akarnak válaszolni. De min­degyiküket megelőzi Bomba Mária, magas, nyulán szőke kislány Ele­ven, vlgkedélyű és szemében ott fényük a sok érdekességet, örömet, küzdést ígérő jövő. — Tanítókénzőbe egy'dűl jelent­keztem, pedig ha tudnák, milyen szép is tanítónak lenni — mondja Bomba Mária. Posztó László asztalosnak ké­szül, ő volt a pionírszervezet fúró­faragó ezermestere. Hárman készülnek a kassai gép­ipari isk ilába Kovács László és Nagy Gyula fémesztergályosnak készül. Csak arról szeretnek beszélni, hogy mi­lyen jó is lesz az. Mennyi szépet fognak tanulni és igazi nagy gépe­ken dolgoznak majd Az eszterga­padon olyan csudadolgokat fognak csinálni, hogy mindenki büszke lesz rájuk. Erre már a lányok is nekibátor­kodnak — elv> gre nem szép a fiúk­tól, hogy megfeledkeznek rólunk, igazán, kereskedelmistákra is szük­ség van — méltatlankodnak fürtös fejüket csóválva. Valóban nem sza­bad megfeledkezni Mészáros Mártá­ról és a többiekről sem, akik leg­szebb vágyaik beteljesülését látják a keresi edelml iskolába való felvé­telük után. Kihasználjuk a pillanatnyi szüne­tet és megkirdpzzük, hogy a mező- gazdaságba senki sem készül? Őszintén megvallva csendre szá­mítottunk, mert a mezőgazdaságot eddig senki sem említette meg, de kellemesen csalódtunk. Az osztály­nak majdnem a fele pattant fel, mintha rugó dobta volna őket. Min­denki beszélni akart, kérdezni, fe­lelni. Az osztály 30%-a jelentkezett á mezőgazdaságba. Szabó Gabriella és Tóth Márta kétéves gazdasági iskolába mennek. Két fiú kertész akar lenni, a többiek pedig az EFSz- ekbe mennek dolgozni Ezek a diákok megértették a haza hívó szavát és tudják, hogy hol van rájuk szükség. Mindenki odamegy, ahol legnagyobb hasznát veszik ere­jének, tudásának, munkavágyának. Az igazgatói iroda előtt találko­zunk egy nénivel. Az igazgató elv­társsal beszélőét. Tanácsot jött kérni Fia. Nagy Guszti kertész akat lenni, Vágseliyére készül a kerté­szeti iskolába. — Mit gondol igazgató elvtárs — kérdi szorongva — megállja a he­lyét ott az én Gusztikám, mert na­gyon szeret tanulni. Az igazgató elvtárs, Nagy Gusz­távot »ddig’ munkájából megítélve kedvező választ adhatott, mert Nagj néni boldogan ment haza és szemé­ben ott csillogott az anyai szeretet két apró gyöngyszeme. fp. Műsorunk egyik smma: Csárdás, zenéjét remete Zdenüe Mtttm, mméOéte Mirosláv Lipmstay. Az első csehszlovákiai katonai zene- együttes május 5-én érkezett a Bol­gár Népköztársaságba, ahol tizenhat napot töltött. Ez a tizenhat nap alkal­mat adott számunkra, hogy megismer­kedjünk a bolgár nép életével , hősi munkájával és hogy meg jobban el­mélyítsük barátságunkat a bolgár nép­pel. A katonai zeneegyüttes lelkesen és alaposan felkészült erre az útjára. — Már a próbákon s az előkészületeken kitartóan és odaadóan dolgozott az együttes minden egyes tagja, de kü­lönösen a táncegyüttes tagjai, akik naponta tíz órát is gyakoroltak. Az énekkar tagjai pedig a napi munka után két órát ajánlottak fel arra, hogy minél tökéletesebben elkészüljenek a Bulgáriában tervezett számos kultúr- felégésükre, Együttesünk előkészüle­tének sikeréhez nagyban hozzájárult a művészi vezetők munkája, valamint a kommunisták és CsISz-tagok hathatós támogatása. Stelcer elvtárs, ae énekegyüttes kar­mestere minden igyekezetével arra törekedett, hogy az együttes a leg­szebbet s a legjobbat nyújtsa a bol­gár népnek. Bulgáriai utunk előtt óv- rilis utolján együttesünk a bratislavui „Dom osvety” épületében lépett tel. Az együttesünk már ezen a fellépé­sen megnyerte a közönség tetszését. Május 2-án, a kora reggeli órákban együttesünk már útrakészen állt a bratislavai nagyállomáson. Együtte­sünket Skála tábornok búcsúztatta, aki sok sikert és szerencsét kívánt az együttes valamennyi tagjának. Cseh­szlovákiától Bulgáriáig az utunk gyö­nyörű szép vo't Nehéz leírni azokat az élményeket, amelyeket utunk alkal­mából átéltünk. A bolgár fővárosba. Szófiába május 4-én éjfélkor érkeztünk meg. Vala­mennyiünk számára felejthetetlen em­lék lesz az a fogadtatás, amelyben a bolgár do’qozók bennünket részesi- fefl '7' y nat' ^1- c1-1 -VW/g 7rlyr mp.sc­sziröl csillogott a különböző szírv& lanyégök fényárjában úszó, már <éeá város. A bolgár fővárosban hat napot töl­töttünk. Együttesünk minden nap fel­lépett egy-egy üzemben, kultúrköz- pontban és másutt. Ez a rövid hat nap elég volt ahhoz, hogy megismer­jük Szófia szépségeit, s hogy bemu­tassuk a bolgár dolgozók tízezreinek a csehszlovák kultúra művészetét és magas színvonalát. S hogy mermi/sre tetszett Szófia dolgozóinak együtte­sünk fellépése, azt bizonyítja már az első nap elért hatalmas sikerimk, a mindig zsúfolásig megtelt termek, <>z elismerő tapsorkánoíc. Első feilé- pésünk május 8-án volt a „Bulgária* filharmónia épületében. Fellépésünket nemesek a bolgár dolgozók aarei te­kintették meg, 'hanem a bolgár fővá­rosban székeld külföldi diplomaták, közöttük a kapitalista államok dápo- ma-tái, követei is. Fellépésünk után a Bolgár Népköztársaság értékes aján­dékokat adott együttesünknek, amely nemcsak az elismerésük, hanem a ba­rátságuk szimbóluma is volt. Szófiai fellépéseink után, együtte­sünk egy kis pihenőt tartott a fővá­rosban, ahol megtekintettük a város összes szépségeit. Együttesünk meg több kisebb-nagyobb bolgár városban is fellépett, mint például Plovdiv, síi­vé*. Burgasz. Sztálin, Tolbuhin, Kaba­ron, Grod, Pleven, Ruse városokban. Zogorban, ahol május 13-án voltunk, nagy szeretettel és lelkesedéssel fo­gadták együttesünket. Az elismerések­ből nem ixrlt hiány fellépésünk alkar­mával sem. Büszkén és örömmel mondhatom, hogy az a tizenhat nap. amelyét Bul­gáriában töltöttünk, felejthetetlen lesz miamennyiünk számára. Méltón érdemekük ki a bolgár nép nagy Mé­retétét és elismerését. KRISTÓF JÓZSEF, srakaszve^Ptő Felvétel műsorunk utolsó számáréi ■ Aratási ünnepély — zenéjét seersete Milán Növák. Andersen Nexö meghalt Martin Andersen Nexö, a híres író az elmúlt napokban súlyosan megbete­gedett. Állapotáról az orvosok közle­ményt adtak ki, amely szerint 1954. május 26-an agyvérzést kapott. Álla­pota az első pillanattól kezdve súlyos volt. A konzíliumra összehívott leg- jobl szakorvosok minden intézkedést megtettek, hogy a nagy író életét megmentsék. De a legjobb orvosok gyógykezelésének a segítsége sem tud­ta megmenteni életét. Nexö rövid betegsége után, 1954. jú­nius 1-én, a késődélutáni órákban meg­halt. Nexö halálhírét hazánk dolgozói nagy megrendüléssel fogadták. Nincs olyan olvasója Nexönek, aki e pilla­natban ne szállna magába egy percre, hogy gondolatban elkísérje utolsó út­jára a nagy írót. 7 izenhat nap Bulgáriában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents