Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-01-20 / 5. szám

ÚJ IFJÚSÁG 1 P.c'4 ianuár *>0. Jelesre vizsgázunk A téli Iskolaszünetben kellemesen é- rertiik magunkat. Sokat szórakoztunk, jól teltek a napok. A sok szórakozás után újra barátságosan vártak bennün­ket az iskola padjai. A királyhelmeci magyar tannyelvű 11 éves középiskolában tanulunk. Vidám hangulatban köszöntöttük az új év el­ső tanítási napját. Komoly munkához fogtunk. Arra törekedünk, hogy kivá­ló eredményeket érjünk el a tanulás­ban. Készülünk a félévi vizsgákra és azt akarjuk, hogy az osztályunkban mindenki jelesre vizsgázzon. A tanító elvtársak is segítségünkre vannak. A tanulás mellett kultúrmunkával és sporttal is foglalkozunk. A pionír raj- gyűléseken hetenként megbeszéljük, hogy hogyan teljesítettük az előző gyűlésen hozott határozatokat és elha­tározzuk a legközelebbi feladatokat. Készülünk Lenin elvtárs halála 30-ik évfordulójának méltó megünneplésére. Nagy gondot fordítunk arra is, hogy a fontos kultúreseményekre képekkel és cikkekkel hívjiuk fel a pionírok figyel­mét a faliújságon. A Komszomo) meg­alakításának tiszteletére felajánlottuk, hogy személyenként négy brigádórát dolgozunk le a helybeli EFSz-ben. A vállalásunkat eddig már többszörösen túlteljesítettük. így dolgozik a mi kö­zösségünk. Tehetségünk szerint mi is kivesszük részünket a szocializmust építő munkából. HARASZTI TERÉZ 11 éves magyar tannyelvű középiskola. Királyhelmec. Javítjuk negyedévi átlageredményünket Mi, a karvai mezőgazdasági iskola | tanulói a nevelő elvtársak segítségével tanulókört alakítottunk. A nevelő elv­társak megmagyarázták a tanulókör fontosságát és annak előnyeit. Belát­tuk, hogy e tanulókörben fogunk ta­nulni, sokkal jobban kibővíthetjük tu­dásunkat, jobban megértjük az előírt anyagot, mintha csak egyénileg tanul­nánk. A körben mindig lesz olyan elv­társ, aki tökéletesen érti az. anyagot és így megtudja majd magyarázni azoknak, ajak nem értettek meg min- | dent. A körben úgy dolgozunk, hogy al Pártunk és kormányunk egyre foko­zottabban gondoskodik dolgozóink é- letszínvonalának emeléséről. A kisfalu- di szövetkezet tagjai örömmel vették tudomásul, hogy 1954. január 1-től vil­lannyal világítanak. Az egész falu vi­dám és megelégedett. A szövetkezeti tananyagból a kör mindenegyes tagja egyénileg alaposan felkészül. A tanuló­körben megvitatjuk az egyes részeket, amelyeket nem értettünk jól meg. Így akarjuk elérni azt, hogy minden tanu­ló jól felkészülve menjen az órákra. Teljesíteni akarjuk kötelezettségválla­lásunkat, meg akarjuk javítani a ne­gyedévben elért átlageredményünket. Szorgalmas tanulással, szép eredmé­nyek elérésével akarjuk meghálálni dolgozó népünknek, hogy iskolába kül­dött, hogy lehetőséget adott a tanulás­ra. SÁFÁR BÉLA — KARVA. tagok rádiókat, villanyvasalókat és egyéb villany háztartási cikkeket vásá­rolnak. A villany bevezetése alkalmá­ból kötelezettséget vállaltak, hogy egész évi sertéshúsbeadásukat március hó vé­géig teljesítik. Nehézségek a terv teljesítésében Amint a füleki nagyállomáson meg­állunk, már messziről láthatjuk a tég­lagyár magas kéményét. Most azzal a különbséggel nézzünk rá, hogy amig nyáron füstgomolyagok szállnak belő­le a felhők felé, most télen (nagysze- zón után) kihűlve emelkedik a magas­ba. Bár a munkások nehézségekkel küzdöttek, mégis teljesítették multévi tervüket. Említsünk- csak egyet ezek­ből a nehézségekből. A legfigyelemre­méltóbb az, hogy egy írnokunk, aki a mozgó csille előtt elesett, majd « nya­kát szegte. Valaki most megkérdez­hetné tőlünk ... no és ez gördített ne • hézséget az évi termelésben? Bár a veszélyben forgott írnoknak nem tör­tént semmi baja, mégis elmondhatjuk, hogy igenis fékezte a tervteljesítéat. | A dolog tudniillik úgy történt, hogy Írnokunk ittas állapotban került ve­szélyes helyzetbe. Hogy honnan sze­rezte a pálinkát, arra könnyű a felelet. Egy literért szabadrakodást engedé­lyezett a vevőknek, sógoroknak, ko­máknak. A multévi nehézségek közül néhányat még felsorolhatnánk. Nézzük meg azon ban, hogyan kezdte el az üzem az új évet, az 1954-es esztendőt. Január 12- én az üzem igazgatósága elhatározta, hogy a téglagyár munkásainak ebben a hónapban 2.500 köbméter földet kell kitermelni. Ezt a parancsot már január elején a munkások tudtára kellett vol­na adni. Az üzem igazgatósága annak ellenére, hogy már a fél hónap eltelt, most is bürokratikus módon értesítet­te a téglagyár munkásait. A 2500 köb­méter föld kitermelése úgy látszik nem érdekli az igazgatóságot. A nemtörő­dömség abban nyilvánul meg, hogy amikor a parancs a helyszínre megér­kezett, nem volt robbanóanyag, a bá- ger már két hónap óta üzemképtelen. A munkások értesítették az igazgató­ságot a nehézségekről. Robbanóanyag j azonban még máig sincs. Bágeralkat- részt még szintén nem kaptak. Az üzem igazgatóságának a hanyag­sága még abban is megmutatkozik, hogy a fürdőhelyiségen, mely már két éve készül, még mindig nincsenek ab­lakok, az ebédlőben pedig nincs meg­felelő kályha. A téglagyár munkásai kérik az igazgatóságot, hogy tegye meg a kellő lépéseket a hiányok kiküszö­bölésére. (Z) Fiatalok a tapolcsányi bútorgyárban A Drevopriemysel nemzeti vállalat Ta polcsányban szép sikereket ér el. Az ötéves tervet már 1953 december 9-én befejezték. A képen Viktor Grznar és Ladisiav Horko elvtársakat látjuk, akik a bútordarabokon befejezik a lakatos- - mun kákát. J3old og gyermekkor Simkó Yvonne, az óvoda legjobb rajzolója. Amikor ezekre az egészséges, üde arcokra esik tekintetem, akaratom el­lenére is. eszembe jutnak szomorú gyermekkorom emlékei. Bizony nekem nem jutott parkettás szoba, hintaló, mackó és finomabbnál, finomabb étel. Gyermekkoromat tehéntrágyával má­zolt, nedves lakásban töltöttem. Ami­kor sírtam, édesanyám az udvar köze­pére ültetett és rongylabdát adott a kezembe. Ez volt, a legkedvesebb ját­szótársam. Ha elgurult, négykézláb másztam utána a piszkos, poros ud­varon. Mire újból hozzámjutott, már csupa piszok voltam. Amikor már járni tudtam, az Utcára is kimerészkedtem. Különösen eső után szerettem az utcára kimenni. Ilyenkor játszótársaimmal együtt az út mellet­ti árok szennyes vizében mezítláb jár­káltunk. Eső után Molnárék udvarában is meggyűlt a trágyalé, mely az udva­ron át az árokba folyt. Csak ügy fröcs­költük egymásra a tejeskávé színű szennyet. Ennek azonban rövidesen meg volt a következménye. Alig két-három nap után kiütések mutatkoztak a lá­bamon. Mivel nem volt pénzünk or­vosra, nagymamám azt tanácsolta, hogy hamuval kell bekenni és félkézzel meg­keresztelni. Ez a „kezelés” azonban e fertőzést még jobban e'ösegítette. Kö­zel két hónapig szenvedtem a kínzó se­bektől, míg rendbejöttem. ♦ Másképpen van ez a mai csecsemők­kel. Pártunk és kormányunk nagy gon­dot fordít a gyermekek nevelésére. Bratislavában szépen berendezett böl­csődék, óvodák létesültek, melyekben egészséges nemzedéket nevelnek rend­szerünk számára. A dolgozó anyák ö- römmel hozzák ide gyermeküket. Gon­dos felügyelet alatt egész napjukat itt töltik az apróságok. Jó! érzik magu­kat. A szépen berendezett egészséges szo­bában a szórakozás minden lehetősé­gét megtalálják a kicsinyek. Látogatásunk alkalmával a rajzte­remben találtuk őket. Már itt is meg­lepetés várt ránk. A ki6 szolgálatos, aki a vendégeket fogadja, szívélyesen üdvözölt bennünket. A gyermekek, ahogy a felnőtteknél szokás, sorban be is mutatkoztak. A négyéves Kontes Lackó, kemény kézszorítására volt büszke. Ha körülnézünk a rajzterem­ben, kiváló rajzolókat is találhatunk. Simkó Yvonne és Lisko Éva rajzai ve­tekednek egy harmadik osztályos kö­zépiskolás rajzaival. A kisebbeket szintén szobájukban találjuk. Apró asztalkák mellett nevet­akit szinte második anyjuknak ismer­nek. Kedvességéért a gyermekek na­gyon szeretik őt. ♦ Vége az órának. Bábszínház követ­kezik. A kis nézők szépen elfoglalják helyüket. Izgalomtól tele arcok várják az előadást. Kigyult a villanyfény a színpadon. Az ajtóban megjelenik a róka. A másik oldalról egy pionír kö­zeleg feléje. Birkózni kezdenek. A kis nézők hangos kacagásba törnek. Felharsan a taps. Az előadás tökélete­sen kielégíti az apróság kíváncsiságát Subová nevelőnö ügyesen irányítja a figurákat. A gyerekek talán napokig is elnéznék a bábszínházát, dehát a nevelőnő keze mégis csak belefárad. Most ének következik. Szépen, egy­szerre kezdenek énekelni. Ezután Just Gyuszika verset mond a hős katonáról. Egymás után; a második, harmadik gyerek is. Mindegyik tud valami ked­veset, szépet mondani. Az ének és vers A bratislavai Feriencík-utca 4. számú épületében örömteli életet élnek a gyermekek. A kisebbeket a munkateremben láthatjuk, papírharmonikát ké­szítenek. I gélő, kedves gyermekfejecskéket lát- I hatunk. Pontosan be van osztva min­den órájuk. Most papírharmonikát ké­szítenek. Farsangra ők is táncolni akar­nék. Most az óvoda igazgatónője lép a terembe. A gyerekek mosolyogva néznek a belépő Uderianová Máriára, közben pedig táncra perdülnek a kicsi párok. Csak úgy rakják a pici lábukat. Ezek a gyerekek, akik most élik gyer­mekéveiket, már nem ismerik a nyir­kos, földes szobát, a nyomorúságot, ök már az új élet, a népi demokrácia gyer­mekei. BÁN ZOLTÁN ★ A szovjet ipar újí tóiról A Mngas Tátrában üdültünk Gyakran hallottunk a Magas Tát­ra szépségeiről, de még mindeddig nem volt alkalmunk megismerkedni ezzel a festői tájjal. Ezért nagy volt az örömünk, mi­kor 1953. december 10-én a szövet­kezet tagsága úgy döntött, hogy a legjobb dolgozókat üdülésre küldik a Magas Tátrába. Mikor vasárnap reggel a esernyői állomásról elindult velünk a gyors­vonat, nagyon boldogak voltunk, piert éreztük, hogy régi vágyunk teljesült. Tátralomnicig együtt u- taztunk a lányokkal. Itt elváltunk, ők a „Kárpátja" üdülőközpontba, mi fiúk pedig a „Morava” központ­ba utaztunk. Megérkezésünkkor na­gyon kedves fogadtatásban volt ré­szünk. A Morava üdülőközpont al­kalmazottai olyan kedvesen visel­kedtek velünk szemben, hogy pár perc múlva már úgy éreztük ma­gunkat az új környezetben, mintha egy családot képeznénk. Este is­merkedési estet rendeztünk. Min­denki elmondta, honnan jött, milyen munkát végez a szövetkezetben, minek alapján került ide az üdü­lésre. Sokat beszélgettünk a szövet­kezeti munkáról. Beszélgetés közben kiderült, hogy ott, ahoi a szövetke­zet tagjai megértették, hogy a szö­vetkezet az övék, mint például Kis- tárkányban, ott jó a munkafegyelem és örömteljes az élet. A Magas Tátrába régebben csak bankárok, földbirtokosok és más ingyenéiők jártak üdülni. Ma kor­mányunk és szeretett pártunk le­hetővé tette, hogy mi dolgozók is élvezhetjük a Magas Tátra szépsé- ! geit. j A hét gyorsan elrepült. Elbúcsúz­tunk a Morava üdülőközpont ked­ves dolgozóitól s gazdag emlékekkel gyarapodva, testileg-lelkileg felfris­sülve indultunk hazafelé ... BERTA OTTÓ Kistárkány. A szovjet munkások újító mozgal­ma, a termelés szervezésében és a technika tökéletesítésében való aktív részvétel mindinkább tömeges alakot ölt, ma már az emberek százezrei és milliói kapcsolódnak bele. Nézzünk csak néhány dokumentá- ris adatot. A szovjet iparban építé­szetben és közlekedésben 1949-ben, 1950-ben 600 ezer, 1951-ben körül­belül 700 ezer és 1952-ben körülbelül 800 ezer különböző találmányt, tech­nikai tökéletesítést és újítási javasla­tot — amelyeket a dolgozók terjesz­tettek elő — valósítottak meg. Nagyon sok az olyan újítási javaslat is, amely az egyes termelési folyama­tot, gépesítési, vagypedig magái' a gépet tökéletesíti. A termelés meg­szervezésére vonatkozólag is igen sok értékes javaslatot terjesztenek elő. A háborúutáni étekben különösen fellendült a gyors módszerek haszná­latáért indítóit mozgalom (fémgyors- feldolgozás, acélgyorsöntés, gyors módszerek az építészetben, gyors fo­lyosóvágás bányában, köolajtelepek fúrása, stb.) A szovjet emberek gyors módszerek alkalmazásánál elért sikerei minde­nekelőtt a gépi technika tökéletesíté- sén és racionálisabb kihasználásán alapszanak. Rájöttek például arra, hogy a most használatban lévő esz­tergapadokon és marókon is sokszo­rosan lehet fokozni a fém megmun­kálásának gyorsaságát. Hogy ezt elér­jék, meg kellett erősíteni a gépet (rögzíteni az alaphoz) és megváltoz­tatni a kés formáját. A gyors módszerek alkalmazásáért indított mozgalom most már az összes iparágakban, az építészetben, sú't a közlekedésben is elterjedt Azt hinnénk, hogy a 6ányafolyosó vágásánál dolgozó kaparógép munka­termelékenységét már aligha lehet fokozni, hiszen 50—60 méteres telje­sítményt ér el havonta. És mégis, si­került a gép munkatermelékenységet több mint a kétszeresére emelni. A gép havi teljesítménye 120 méterre emelkedett. Az újító pedig csupán egy hosszabb alkatrészt alkalmazott. Ezt a módszert először Michail Te- rentyjev brigádja gyorsvágóinak ja­vaslatára, az „Esztonszlanyec” kom­binát 10. számú bányájában próbál­ták ki. Az újítási mozgalom nemcsak vá­rosokban, hanem a vidéken is el­terjedt. Hogy csak egyet említsünk a számos példa közül. Az ukrajnai bozserdari gépállomáson Jefim Kom- panyijec kombájnvezető ehatározta, hogy kombájnját úgy módosítja, hogy az a kukorica betakarításánál necsak levágja a kukoricacsöveket, hanem válassza is el a kukcricakalászokat, a szárat pedig silótakarmánynak őrölte fel. Az újító néhány hónapig gondol­kozott a kombájn átalakításán s kü­lönböző alkatrészeket talált fel hozzá. Munkáját óriási siker koronázta. Jefim Kompanyijec újítása csakha­mar elterjedt, most már számos gép­állomáson átalakították a kombájno­kat a kukorica ily módon való beta­karítására. Kétségkívül nagy tudást és tehet­séget igényel, hogy valaki ily módon megváltoztathasson egy gépet. Ki ez a Jefim Kompanyijec, szakember, vagy konstruktőr? Nem, egyik sem. Egy egyszerű kombájnvézető, amilyen igen sok van a Szovjetunióban. Azon­ban ö elsajátította a szükséges isme­reteket és ismeri a rábízott gépnek minden csínyját-bínját. Jefim Kompanyijec, Michail Te- rentyjev és a többi százezrekre menő újítók példája a szovjet munkások magas kulturális-technikai színvonalá­ról tanúskodik. ítéljétek meg, lehet­séges-e technikai tudás és a termelés szervezésének ismerete nélkül az em­lített gépeket és a termelést ily nagy­szerűen tökéletesíteni. Az újító mozgalom különösen bi­zonyítja a szocialista munkaviszonyt. Nálunk a termelésnek egyetlen col­ja van, hogy a lehető legnagyobb mértékben kielégítse a dolgozók szűk. ségleteit. Az újítók az egész társada­lom érdekében dolgoznak. Már Kisfaludon is van villany

Next

/
Thumbnails
Contents