Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-05-26 / 41. szám

1954. május 26. 0! 1FJ0S&6 A bratislavai kerületben többet törődjünk a falusi fiatalsággal A CsISz Központi Bizottságának a falusi ifjúság munkájáról szóló hatá­rozata kihangsúlyozta, hogyha javítani akarjuk a falusi ifjúság munkáját, ak­kor elsősorban el kell távolítani azokat a jelenségeket, amelyek a titkárság te­vékenységében mutatkoznak és befo­lyást kell gyakorolni a szervezetlen if­júságra is. Olyan környezetet kell teremteni, a- hol az ifjúság szakmailag, politikailag és kulturális szempontból fejlődhet és ahol szórakozik. Gondoskodni kell ar­ról, hogy az Ifjúsági Szervezet mind­inkább magához vonzza az ifjúságot, főleg a mezőgazdaságiban dolgozókat. Ott,’ ahol a járási CslSz-szervezetek megértették a határozatot és biztosít­ják a határozat teljesítését, ott a szer­vezet munkája lényegesen megjavul. A legjobb példa erre a tmavai járás, ahol a határozat életbelépése után néhány GsISz-szervezetet aktivizáltak. Az ál­lami gazdaságokon három új CsISz a- lapszervezetet léptettek életbe és már az első három hónapon belül újebb ta­gokat nyertek meg a mezőgazdasági fiatalság köréből. A munka főleg a trnavai gép- és traíktorállomás alap­szervezetében javult, ahol 16-ról 90-re emelkedett a tagok szár a. A szervezet élete teljesen megváltozott, pontosan betartották a tagsági és a vezetőségi gyűléseket, igen élénk kultúrmunkát fejtettek ki és fokozottabb gondossá­got fordítottak a fiatal traktoristák és javítók politikai és szakmabeli tovább­képzésére. Miután színház-, zene- és énekköröket alakítottak, igen gazdag és élénk szervezeti élet fejlődött és a fiatalság boldogan vette ki részét a ta­vaszi mozgalmi feladatokban. A CsKP X. kongresszusára a szerve­zet tagjai 173.797.— korona értékű kö­telezettségvállalást tettek. Sok hasonló példát tudnék még fel­hozni. Hogy milyen hatalmas erőt jel­lem a mezőoazdesági ifjúság, azt leg­jobban bebizonyította a duneszerdahe- lyi és főleg a trnavai járásban a me­zőgazdasápban dolgozó fiatalok konfe­renciája. A megjelent 130 küldött je­lenlétében 25 küldött azt vitatta, hogy milyen módon tudnák emelni az EFSz- ekben és ez állami gép- és traktor- állomásokon a mezőgazdasági termelést. A CsISz járási bizottságai nem min­denütt értették meg teljesen a CsISz KB falusi ifjúságról szóló határoza­tát, így tehát nem értékelték kellő­képpen azt ez erőt, amelyet a mezőgaz­dasági ifjúság magi' m rejteget. A CsISz szerveiben és az alapszervezetek funkcionáriusainak aktívái nem bizto­sították, hogy a atározatot a CsISz falusi szerveibe . az állami gazdaságo­kon és a gép- és iraiktorállomásokon teljesítik. Különösen elmondhatjuk ezt a Bratislava vidéke, Somorja, Sze- nica és a szeredi járásról. Hogyha a CsISz járási bizottságokon az elvtársak megértették volna a határozat jelentő­ségét, akkor az állami gazdaságokon azonnal létesítettek volna alepszerve- zeteket és nemcsak négy hónap után, mint ahogy ezt ők tették. Hasonlókép­pen több gondot fordítottak volna a szenicai CsISz járási bizottságon is a jeblonicai állami gazdaságra, ahol jó- néhány fiatal fejőnő dolgozik, mint például Eudmila Jurcíková, Emília Ron­cíková CsISz-tagok és a fiatal tizen­nyolcéves asszonyok Mária Ohodurová, Margita Masnícová és Mária Perlicková. Ezek nincsenek a szervezetben, az ő példás munkájukat a járási bizottság nem ismeri és íny nem is tudja kiér­tékelni. Naponta átlag 9.2 liter tejet fejnek tehenenként. Hogy a járási bizottságok mennyire nem törődnek a példás dolgozókkal, a legjobban bizonyítja az a körülmény is, hogy a jubileumi Fucsík-jelvényre és a CsISz tisztelet-jelvényre csupa diá­kot és tanítót terjesztettek fel, azzal a megindokolással, hogy a mezőgazda- sági fiatalság körében nincsenek példás fiatal dolgozóik. Ezt állítja a szenei CsISz járási bizottság titkára, Ste- feöka elvtárs és Pezinok-ban Mockó elvtárs is, pedig a panholci állami gaz­daságban Júlia Salajová, a borjúknál napi 0.80 dkg súlygyarapodást ért el, ami a járásban a legszebb eredményt jelenti. Az említett két pél­dával rá akarunk mutatni arra, hogy mennyire nem törődnek a Fietal mező­gazdasági dolgozókkal és mennyire nem értékelik munkájukat. Sok ilyen példát tudnánk felhozni, különösen a Somor­ja, Gelánta, Pöstyén és Bratislava-kör- nyéke járásban, ahonnét még egy fia­tal példás dolgozót sem terjesztettek fel a CsISz tisztelet jelvényére. Nagyon helyes lesz, hogyha a párt X. kongresszusa előtt a CsISz szervei következetesebben teljesítik a CsISz KB falusi ifjúság munkájára vonat­kozó határozatát. Ettől függ, hogy hány újabb és újabb tagot nyerünk meg a CsISz számára, főleg az állami gazda­ságokon. VÍNCENT ONDREJKOVIC A cukorrépa-földeken A diószegi cukorgyár dolgo­zói évről évre nagyobb gon­dot fordítanak a cukorrépa termelésére. Ebben az évben 230 hektáror vetettek cukor­répát, ebből 30 hektáron ja- rovizációs magot vetettek. A cukorrépa szépen kinőtt és eddig már kétszer sarabolták. Annak ellenére, hogy az idő­járás nem kedvez nekik, a lúcnydvori gazdaságban már május 14-én megkezdték a répa egyelését. Az egyelést kézzel és géppel !s végzik. Képünk Helena Kreskót, Jú­lius Sitás mezei munkacso­portjának egyik legjobb dol­gozóját ábrázolja. Mi l> sz a kaposkelecsenyi cigányok sorsa? Mezőgazdasági tanácsadó , A burgonya első ápolási munkái. Ha a talaj hőmérséklete eléri a 8—10 C fokot, az elültetett burgonya csírázás­nak indul és az ültetést követő 3—4 hét alatt kikel. Természetesen, ha a burgonyát később ültetik és közben gyakori langyos eső éri. a kelési idő megrövidül, feltéve, ha a külső hőmér­séklet is melegebb. Tavasszal, a talai felmelegedésével egyidejűleg nemcsak az elültetett bur­gonya indul csírázásnak, hanem ezzel párhuzamosan erőteljes fejlődésnek in­dulnak a káros gyomok is. Ha a gyo­mok elhatalmasodnak, kedvezőtlenül befolyásolják a gyengébben fejlődő és igényesebb burgonyát. Ezek a gyomok elvonják a talaj víz- és tápanyagkész­letét és károsan befolyásolják a burgo­nya erőteljes fejlődését. Ez pedig a későbbiek során terméscsökkenést von mega után. Kelés után könnyű fogas: A burgo­nya tavaszi ápolási műnk'ja fogasolás­ból és kapálásból áll. Tekintettel arra, hogy a burgonya a talaj légjárhatósá- gával szemben nagyon igényes, ' azért ezt állandóan por'hamyóan és gyommen­tesen kell tartani. Az eső által össze- tömődött, megcserepei.edett talajt a burgonya, különösen fejlődésének ele­jén nagyon megsínyli. Ezért, ha ez ül­tetést követően nagyobb eső éri a bur­gonyát és a talaj felülete megcserepe- sedik, főleg kötöttebb talajokon, vagy ha a talaj gyamosodni kezd, a sorok irányában azonnal ‘n .asolni kell. Erre a célra azonban csak könnyű fogas használható. Nehéz fogassal már több kárt tehetünk az elültetett burgonyá­ban, mivel a nehéz fogas hosszabb fo­gai könnyen kitéphetik a burgonyagu­mót és csírahajtáseit letö hetik. Hogyan kapáljunk?: Amikor a bur­gonya sorai jól látszanak és magassá­ga a 6—8 cm-t eléri, a sorok közeit lókapával meg kell kapálni. Természe­tesen ezt a munkát nedves sáros ta­lajon nem szabad végezni, mert az ilyen talajon célunkat nevezetesen a talaj légjárhetóságát és a gyomirtást nem érjük el, hanem éppen az ellen­kezőjét. a talaj tömődött lesz és a gyomok nagyrésze is újból megéled. Tehát jó munkát csak kissé nyirkos talajon végezhetünk. A sorközök kapálásánál vigyázni kell arra, hogy a "ogetos iókepák ne legye­nek túl szélesen beállítva, oldalkapái pedig sekélyen és legfeljebb a hátsó kapa járjon mélyebben, nehogy rosz- szul végzett kapálással a kikelt, ala­csony burgonyaszárat betakarjuk, mert az eltakart burgonyaszár már nem tud újra kibújni. Az ilyen betakart és el­pusztult burgonyasz"’- helyett az anya­gumó rendszerint új csírákat fejleszt, Az új csírák csak későbben fejlődnek ki és az ilyen burgonyatő fejlődésében lemarad. A fejlődésében lemaradt bur­gonyatövek termése sem lesz kielégí­tő. Ha az oldalkapák mélyen járnak, akkor ez anyagumót és a fejlődő gyen­ge gyökérzetet megsérthetik ée ezzel hasonló módon akadályozzák a burgo­nya kezdeti erőteljes fejlődését. Ka­pálás közben kiemelt burgonyagumókat kézikapával azonnal régi helyükre visz- sza kell helyezni, mert különben bur­gonyavetésünk hiányos lesz. A sorközöket is gyomtalanítsuk. Minthogy sorközi lókapálással csak a sorközök gyomtalanítását végezzük és porhenyítjuk, ezért a sorokban kézi- kapával kell ezt a munkát elvégezni. Nagyobb esőzések után, vagy ha a ta­laj gyomosodésa megköveteli, minden esetben a burgonya kapálását a tölté­sig meg kell ismételni. Különben a későbbiek során már nem tudjuk a tel­jes gyomtalanítást és a talajnak azt a kedvező szerkezetet biztosítani, amely legkedvezőbb a burgonya további fejlő­déséhez. Az így ápolt • burgonya fejlő­dése gyors és erőteljesebb lesz. Ez az­ért fontos, mert az erőteljesen fejlő­dő burgonya jobban és hamarabb be­árnyékolja a talajt. Gyökérzete a ta­lajba mélyen behatol és ennek követ­keztében íz íltalajban levő nedvessé­get eiőr''ösebben tudja k^esználni. A nyári szárazságot is jobban elviseli s termése is nagyobb les Igen sok termelő — nagyon helyte­lenül — a burgony ápolási munkáit megkésve ás gyakran rosszul végzi és nem veszi figyelembe a burgonya kez­deti fejlődéséből származó előnyöket é6 azokat nem használja ki kellően. Nem gondol arra, hogy a sokkal Telmesebb gyomnövények mennyire jobban veszik igénybe a talaj víz- &s tápanvegkész- letét és rosszul művelt talajban a burgonya mennyi felesleges energiát veszít el vegetatív szerveinek kifej­lesztésére. s annak az energiának a hasznos elmaradd a termés mennyi­ségében károsan jelentkezik. RADI LÁSZLÓ Elmentek a határvidékre Stefan Rosin és Ladislav Haluska CsISz-tagok az alsókubiní járásból elsőnek tettek eleget a párt- és kor­mány felhívásának és május 13-án, csütörtökön reggel, az alsókubiní járásból mint elsők a határvidékre mentek dolgozni. Elhatározásukért a CsISz járási bizottsága díszoklevéllel tüntette ki őket. Stefan Rosin elv­társ alig 22 éves, de eddig, ahol csak dolgozott, mindig a leg­jobb dolgozók kö­zé tartozott. Ki­tanulta az aszta­losmesterséget, majd 1950-ben egyhónapos bri- gádimunkán vett részt az Ifjúsági Duzzasztógát építésénél, azután egy évig Púhón dolgozott. A munkában mindig példaképül szolgált a töb­bieknek. Szülőfalujában,. Bzinyben a Hadsereggel Együttműködő Szövet­ség aktív funkcionáriusa volt. Jó munkájáért magas kitüntetésben ré­szesült ez év elején párttag jelölt lett. Ladislav Haluska elvtárs az alsó- kufoíni P.O. Hviez- doslav üzemben tanulta ki a gé­pész mesterséget. Majd még nyolc hónapig az üzem­ben dolgozott. Ugyanúgy, mint Rosin elvtárs,, ő is Bziny falucs­kába való, ahol a Hadsereggel Együttműködő Szövet­ség alapszervezetének elnöki funk­ciója. töltötte be. A két CsISz-tag elhatározása valóban dicséretremél ló, mert oda mennek dolgozni, ahol munkájuk a legszükségesebb, a ha­tárvidékre. IVAN MALY, Dolny Rubin r iy .. Követésre méltó példa A pátrovcei üzemi tanulóiskola mel­lett működő iskolai CsISz-szervezet a bánovcei járás legjobb szervezetei közé tartozik. Az elvtársak iskolai köteles­ségeik elvégzése mellett, a közéletben is élénken résztvesznek. A választás­előtti kampány folyamán többször fel­léptek kultúrműsorra) a környék köz­ségeiben is. Emellett nem feledkeznek meg a Fucsík-jelvényszerző mozgalom­ról sem. Ebben az svben, szervezetük­ből 47 CsISz-tag zerezte meg a Fu- csík-jelvényt. Még egy hónap van hátra az iskolai év befejezéséig: a szervezet vezetősége arra törekszik, hogy a szervezet minden tagja meg­szerezze a Fucsík-jelvényt. (Visna elvtárs leveléből) N em igaz az, hogy e falu életéről, zajáról, csak a vezetők, — szo­kás szerint valamelyik működő, vagy nem működő szervezet elnöke — hiva­tott felvilágosítást adni. Nem igaz! Mert így szokott az lenni, ha idegen jön a faluba. Az t'uök, a titkár, az iroda . . . Nem mondom, szükséges velük be­szélni. Hiszen ők a vezetők, ők állnak a falu élén. De higyj*tek el, nem árt egy kicsit, — még hozzá magá­nyosan i — elbámészkodni, körülnézni sem. Persze, kinyitott szemmel és nyitott füllel, mert csak így érdekes. Csak így látsz és hallt: igazi furcsa- sánokat. Olyanokat, amelyekről aligha beszélnek előtted hivatalos helyeken. Hiába no, de ez még így ven. A múltkoriban keleten, Kaposkele- csenyben jártam. Nem nagy falu, in­kább hosszú. Néhányszáz méterre fek­szik a kanyargó Latorcától. Az emberek többnyire itt is jól él­nek, módosak, takaros házakban lak­nak, akárcsak a többi Latorca-menti vagy Bodrog-kczi faluban. Széles ut­cák, a házak előtt orgonabokrok. Ha- tárorottan kellemes érzés hatja át a városi embert, ha ide vetődik. A ha­zaiak kedvesek. Szívesen elbeszélget­nek égyről-másról, otthoni dolgokról. Elmondják, hogy valamikor három fa­luból állt ez a Kaposikelecseny. Mo- csár-ból, Nyarad-bői és Kelecseny-ből. Ma már összenőttek. Szóba jön a mun­ka is, a kapálás, - mert az van most soron. Azután saccolgatnak. Lesz-e ter­més, mennyi lesz, milyen lesz? És per­sze, sokat kérdeznek. Mindenekelőtt, hogy kivel beszélnek. Honnét jöttem, és főleg: minek? Azután: hogy vannak arrafelé ez emberek, mi újság’ a nagy­világban, a politikában? — mert a fa­lusi embereket minden érdekli. Tehát így. Ilyen ez a falu. De nem­csak ilyen, másmilyen is! Ü gy történt, hogy a nagy szalad­gálás közben eltévedtem. No most, honnét merre? — törtem a fe­jem. Nem sokáig. Nekivágtam az egyik utcának, le a kertek alá. Nemsokára kijutottam a temetőhöz, a temető mel­lett a cig .ny-tanyához. Az igazat megmondva, meglepődtem. Elvtársak, láttam már embereket pisz­kos, nyomorúságos odúkban lakni. Nemrégiben Dunaszerdehelyen jártam, ott se laknak a cigányok valami dícsé- retrerrr’tójn, Nag„ magyaron sem. Ber- zétén sem. De ih'en szennyes, ilyen el­vetendő hellyel, — én sehol és sosem találkoztam. A házakról ne is beszéljünk. Azok nem házak Tetötlen. vályogkuckók, füst, nor. piszok, szenny az egész. Se udvar, se sövény, se konyha, se istál­ló. se trágyadomb, — egv minden. Az emberek? Olyanok mint a va­dak. Mikor odamentem, azt hittem, hogy megpüfölnek. Minden oldalról körülfogtak, hogy miért mentem oda. mit akarok velük. Alig győztem bizo­nyítgatni. hogy nem e „visszatelepités” dolgában jöttem, de még csak a teme­tőből kilopdosott fejfák ügyében sem. így hát aztán, végre megnyugodtak. És elő-vttek panaszaikkal. Végtelen pa­nasz, amelyben azért, — akárhogyan nézzük e dolgot, akárhogyan forgat­juk. van jogos panasz is, még hozzá jócskán. Egy öreg cigányember, úgy láttam, a tábor legöregabbje volt a szóvivő. fKésőbb megtudtam róla, hogy tüdő­bajos, nyílt kavernáikkal ját az embe­rek között.) ElpaneszoL-, hogy kint laktak ők azelőtt a Latorca partján. Víz is volt, erdő ; volt mező is volt, tehát jó élet volt. Igaz. az időjárás, főleg a hosszú őszi meg tavaszi eső­zések gyakran kitoltak velük. Megtör­tént, hogy felvette az egész tábort a víz. léhát azért ott se volt fenékig tejfel. Később, a gazdák, már mint a falusiak, háborgatják őket. Még hogy ők lornak. Addig ment a zsörtölődés, hogy végül ez lett belőle. Berakták őket ide a nagyvilágba, a temető szé­lére. Jóvan, jó, de most meg már me­gint bajuk van velő1- A fejfákkal vá­dolják őket... Megint vissza akarják telepíteni a népet. így rebesgetik. Most m is erről van szó. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a kés kétélű. És nem is a mi közvetlen feladatunk, már mint • sajtóé hogy o fejfa prob­lémákat vitassa. De a mi feladatunk is, megváltoztatni, vagy legalább is elő­segíteni eddigi életmódjuk megválto­zás t. Hiszen emberekről van szó. Egy csomó apró emberkéről is. Iskolába kel­lene járniok. Egy se jár rendesen. Ép- pan megnéztük az iskolában és a he­lyi nemzeti bizottság irodáján a bizo­nyítványokat és a büntető értesítése­ket: Lakatos Ilona. 1942-ben született, de még mindig ez első osztályba jár. Lakatos Bertalan. Lent, a megjegyzési rovatban a következő: a kézbesítőre, aki az intőt kézbesítette, ráuszították a kutyát. Váredi József. Szülei nem tö­rődnek vele. Jóni Kálmán. Megjegyzés: A szülei nem engedik az iskolába. Lu­kács Zoltán ebben az iskolai évben rét félnapot volt az iskolába.:.. Várad! Olga, Lakatos Károly,... és így sorolhatnánk tovább. A gyerekek soványak, betegesek. Miért soványak? Nem ezért, mert ná­lunk nincs elég ennivaló, nincs elég ke­nyér és hús, hanem ezért, mert leg­többjeiknek a szülei nem dolgoznak. Néhányan Osztravában vannak, de azok közül is nem mindegyik küld pénzt. rT ehát ez is egy darab valóság az életből. Nem tagadjuk, nincs tit- kolnivalónk. És ez is egv mozaikrésze a dolognak, hogy a falu akcióbizottsá- gánek tervéből kihagyták őket. (Élet­módjuk megvált' ztatására gondolok.) Ezért írtam meg a cikket. Persze, nem könnvü, nem egyszerű feladatról van szó. Hiszen tudjuk, hogy az évszázadokon át megszokott élet­formának, azoknak az ősi rossz szo­kásoknak a megváltoztatása nem köny- nyű. Mert, ahogy az öreg Lakatos néni mondta, amikor megkérdeztem tőlük, hogy hajlandók lennének-e betelepülni a faluba, szép, egészséges házakba, hát hogy „nem kell nekünk a pompa ura- ság, jobb nálunk a füstben”. — Éz persze nem teljesen így ven. Mindezek után még egv kérdés. Né­pi demokratikus rendszerünk megad­ja-e a cigányság életmódjának meg­változtatásához és életsznívonaluk e- melkedéséhez a szükségleteket? A fe­lelet : teljes mértékben megadja! Azt hiszem, nem szükséges senkinek sem bizonyítani, hogv hazánkban a munka, a bér. ez iskoláztatás, stb. terén nem ismerünk semilyen megkülönböztetést, hogy ez talán ci-ány, a másik meg nem cigány. Nekünk az egyik ember éppen olyan értékes, mint a másik. É6 még egy kérdés: akkor miért ilyen a helyzet Kaposkelecsenyen ? Az­ért, mert, — amint látjuk ebből a Déldáből és még sok más példából is — a minden téren valő jgyenjogúsítás biztosítása még nem elég. Nevelni kel1' Lépten-nyomon, a életre kell nevelni az embereket. Ez mindnyájunk fela­data. C1 nnyit akartam mondani. Azt hiszem ^ ideje már lelkiismeretesebben és őszintébben felvetni ezt a kérdést. Mert eddig, ■ - tegyük szívünkre e ke­zünket — nem vo'tunk teljesen őszin­ték. KARDOS ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents