Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-05-22 / 40. szám

Ú! IFJÚSÁG 1954 m3'US Katonáink íriák Pár hónappal ezelőtt sokan átléptük a kaszárnya kapuit, hogy teljesítsük legmegtisztelőbb állampolgári köteles­ségünket, e tényleges katonai szolgá­latot. A mi száz 'unkhoz is sok ma­gyar anyanyelvű katona érkezett. Mindjárt az első naptól fogva láttuk, hogy ugyanúgy, mint a civil életben itt a hadseregnél is, egyenrangúak va­gyunk a csehekkel és szlovákokkal. Rövidesen megalakult a CslSz-szerve- zet és elkezdte munkáját. Láttuk, hogy a másodéves katonák különböző körök­ben fejlesztik tudásukat, érvényesítik tehetségeiket, így mi is jelentkeztünk ez egyes körökbe. Van irodalmi és sportkörünk, kultúr- és agitációscso- portunk. Énekkenn.k különböző fellé­pések alkalmával szép magyar műsor­ral szórakoztatja a~ cseh közönséget. Sikerünkben fontos szerepe van a ma­gyar népi zenekarnak is. Versenyre hívtuk fú a többi alakulatok énekka­rát, s ez a verseny még nem fejező­dött be, most is folyik. Irodalmi szak­körünknek nagyon sok munkája van. Sok olyan elvtárs van közöttünk, aki a múltban ném járt iskolába, azek ré­szér külön órákat tartunk, ahol pó­tolhatják a hiányokat. A cseh és szlo­vák nyelvet esti tanfolyamokon sajá­títjuk el. A nevelés terén főleg azok ez elvtársek, CsíSz-tagok érnek el szép- eredményeket, akik civilben tanítók voltak s ismerik a nevelés, a tanítás módszereit. Naponként magyar űjság- beszámolót hallunk alakulatunk hang­szóróján keresztül. Itt is irodalmi szak­körünk tagjai működnek közre. Az alakulat nagytermében nagyon gyakran kerül sor filmvetítésre is, Szabad időnket szórakozással töltjük el. Az irodalmi szakkör tagjai külön­böző politikai és szakkönyvek tanul­mányozásával foglalkoznak. Tanulmá­nyaikról kéthetenként beszámolót ír­nak. • Az előadásokat rendszerint élénk vita kö-eti. Legnagyobb sikere „Az élet keletkezése és fejlődése a földön” című előadásnak volt, melyről két összejövetelen keresztül folyt a vita. Sportkörünk is mindenüti megállja a helyét. Kötelezettséget vállaltunk, hogy megszerezzük az MHK jelvényt, a napokban ezért folyik a küzdelem. Fontos szerepe van az agitációs cso­portunknak is. Ez a csoport készíti elő a különböző (ilakátokvt és felirato­kat. Most a választások előtt szép eredményeket értek el az agitálás te­rén. Mi is megismerkedtünk választó­körzetünk jelöltjeivel. Láttuk, hogy szorgalmas, becsületes d Igozók, s így örömmel szavaztunk reájuk. A választások előtti napokon CslSz- szervezetünk kultúrcsoportja megláto­gatta a közeli : tációs központokat, ahol énekszámokkal és szavalatokkal szórakoztattuk a választásra készülő dolgozókat. Örömmel számolok be arról, hogy a fentemlített sikerek láttára CsISz- szervezetünkbe mindig újabb és újabb tagok kéri' felvételüké. Nagyon sokan arra hivatkoznak, hogy állandó lakó­helyükön nem volt CsISz-szervezet. Vannak, akik azt mondják,1 hogy a CsISz-szervezet, melynek tagjai voltak nem működött, s így csak most, itt tudták meg, mennyi örömet jelent a közös munka, a kollektív élet. Termé­szetesen, nem utasítunk vissza ‘egyet­len ifjút sem, aki sorainkba jelentke­zik. A legtöbben mindjárt belépésük­kor kötelezettségét vállalnak. Mi nem állunk meg az elért sike­reknél, tovbb dolgozunk, s munkánk­kal bebizonyítjuk, hogy t 1 már az új szocialista ifjúság vagyunk. RADI LÁSZLÓ katona A dunaszerdahelyi járás állami gazdaságának dolgozói a búslaki farmon m n- den igyekezetükkel az állattenyésztés fokozására törekednek. A szovjet állat- tenyésztők tapasztalata nyomán sikerrel alkalmazzák a borjúk rideg nevelését. Képünkön Pavol Kevicky CsISz-tagot, búslaki borjúgondozót látjuk. A gond­jaira bízott tizenkilenc borjúnál élősúlyban napi 70 dkg súlygyarapodást ér el. A zootechnikai előírások pontos betartásával elősegíti a szaporodás foko­zását is. A béke ügyét szolga Íjuk Újra egy boldog napot éltünk át, a választás napját. Május 1-e és május 9-e, a győzelem és szabadság ünnepe után, immár a harmadik örömteljes májusi nap következett. Vasárnap reg­gel, amikor a májusi nap első sugarai feltűntek a keleti égen, már hangos élet uralkodott a kaszárnyában. Az elv­társak már a kora reggeli órákban ké­szülődtek. A napos „ébresztő”-vei egyidejűleg víg muzsika és énekszó csendült fel. Politikai tisztünk nem volt rest, korán felkelt, bejött a kaszár­nyába és az ébredező katonákat víg gramofonzenével lepte meg. De nem sokáig volt szükség gramofonra. Pár perccel az ébresztő után, Braohman elvtárs vezényszavára má 1 gyülekeztek énekkarunk tagjai és víg keletszlová­kiai és cseh népdalokkal s rakoztatták a katonákat. Reggeli után a kaszárnya udvarán gyülekeztünk, ahol Myslikovján és So- botke elvtársak rövid ünnepi beszédet A Vörös Csillag állami gazdaság dol­gozói, 116-an írták alá azt a kötele­zettségvállalást, hogy a 20 hektáros cukorrépát hét nap alatt kiegyelik. A dolgozók igyekeztek beváltani szavu­kat. Kora reggeltől, késő estig dolgoz­tak. A munkát három nap alatt elvé­gé ték. Már régen nem láttuk így dol­gozni gazdaságunk dolgozóit. Példának kell állítani Kovács Lajos csoportját, aki a gazdaságtól 14 kilométer távol­ságra lakik s csoportjával az első helyre került. Csoportjában 10 férfi és öt nő dolgozik. Tervüket 174"'-ra tel­jesítették és minőségileg is jó munkát végeztek. A második csoportban Jan- csó Géza és Nagy Imre csapatvezető elvtárs lett a legjobb dolgozó. Jó pél­dával szolgáltak a többieknek is. Ter­vüket 2130/0-ra teljesítették. Kerese­tük, beleértve a prémiumot is 57—62 korona. Nagy Imre csoportja ifjúsági tagokból áll. Itt dolgozik^ Szabó Ferenc s két leánya Júlia és Valéria, akik ter­vüket 208O/o-ra teljesítették. Kerese­tük 59—85 korona. A negyedik cso­portból Tóth Gyula és Balog József elvtársak a legjobb dolgozók. Sajnos, vannak olyan dolgozóink is, mint pél­dául Balázs Simon, aki tervét csak Nyolcvan évvel ezelőtt. 1874. májusá­ban Londonban gyülekeztek össze az akkori zenei élet leghíresebb meste­rei. Főleg a hegedüvtrtuózok jelentek • meg teljes számban, — mert a híres „Music Arch”, száz hegedű versenyét hirdette. Tévedés ne essék, most nem hegedűművészek, versenyeztek, hanem maguk a hegedűk, — melyiknek szebb, teljesebb, tökéletesebb a hangja. A földkerekség minden híres hegedűje „részt vett” a mérkőzésen, Stradivá- rik, de Salok, Guern , Guadagsze- nok, Jacopo Stainorek, Tiefenbrucke- rek, Hillek, — mind, mind „megjelen­tek”. A verseny elsötétít'-tt pódiumon, függöny mögött zajlott le. A virtuózok és a szakértők szavaztak a számmal megjelölt hangszerre. A verseny egy hétig tartott, május végén hirdették ki az eredményt. Első egy Stradivári lett, mondottak. Röviddel hét óra után kez­dődött a választás. Rebros és Spirec elvtársak, akik már családos emberek, elsők között járultak az urna elé. Nem titok, hogy kire szavaztak. Rebros elv­társ már jóval a szavazás előtt kijelen­tette, hogy — családom és gyermekem van, az ő • boldogságukra szavazok. A Nemzeti Arcvonal jelöltjei biztosítják majd a boldogság beteljesülését. Ének­karunk tagjai elsőnek járultak az ur­nák elé. Sok munka várt még rájuk. Meglátogatták a járás egyes községeit, fellépésükkel gazdagították a falusi dolgozók ünnepét. Énekkarunk tagjai teljesítették fela­datukat. Már féltíz előtt felbúgott az autó és elindultunk kőrútunkra. Az el­ső község, mely utunkba esett, Zilina nad Moravou volt. Örömmel fogadtak bennünket. Rendekovic elvtárs harmo­nikáján egy pattogós csárdás hangzott el. Pár perc alatt hatalmas embergyű­rű fogott körül bennünket. Fellépésünk 430/o-ra teljesíti és Richter András, aki nem igyekszik követni a jól dolgo­zó elvtársakat. Az állattenyésztésben dolgozó elv- társak nágy segítséget nyújtottak a répa egyelésénél. Heti kiértékelés sze­rint a legjobb tehenészünk Madarász Ferenc elvtárs, 15 darab tehenet gon­doz, (ebből 12 fejős). E héten kifejt 764 liter tejet, tehát 235 liter , tejet adott terven felül közellátásunk céljai­ra. Szorgalmas munkájának megvan a jutalma is. Fiz" se 1300—1400 kot róna havonta. A legjobb sertésgondozó Nagy Ká­roly és Színek Rudo' elvtárs. A ko­csisok közül példásan dolgozik Tokár Gyula elvtárs, aki 11 óra alatt- elvetett kilenc hektár kukoricát. Tervét 200 százalékra teljesíti, keresete 62.22 Kcs. Mint csoportvezető, igazán jó példát mutat a többieknek. így sorolhatnánk tovább dolgozóin­kat, akik munkahelyükön becsületesen teljesítik kötelességüket. 5 most, a kö­telezettségvállalások teljesítésével be­bizonyítják pártunk és kormányunk iránti szeretetüket. TÓTH JÓZSEF másodiu egy Hill. Még tíz hegedűt dí­jaztak egyforma pontszámmal: közöt­tük óriási meglepetésre egy addig tel­jesen ismeretlen magyar hegedűkészí­tő, Nemessányi Sámuel neve is szere­pelt. Nemessányi Sámuel Félix Eperjesen született 1837- ben. Gyerekkorában ke­rült Budapestre, a híres Schweitzer és Zách voltak mesterei a hegedűkészítés­ben. Hamarosan ör'lló lett, pár év alatt nagy nevet szerzett, de akkor még csak az ország határain belül. A ne­vezetes verseny után külföldön is ka­pósak lettek a Nemessányi-hegedűk, a többi között Sarasaié és Isaye is vásá­roltak ec vet-egyet. 1881-ben halt neg. Munkaasztala és egyes szerszámai ma is épségben van­nak Budapesten! egy Liszt Ferenc-téri hegedűkészítő műhelyében. nagyon tetszett. Büros és Bahno elv­társak keletszlovákia. népi táncokkal nagy sikert arattak. A következő köz­ségben, Morkovon, már ismertek ben­nünket. Azonnal elmentek a nemzeti bizottság irodájába és kérték, hogy a helyi hangszórón keresztül közvetítsék műsorunkat. Öt községben léptünk fel. Mindenütt szeretettel fogadtak. Betel­jesedett a jelszó: „Hadsereg a néppel, nép a hadsereggel”. Hétfőn reggel kíváncsian vártuk a választás eredményeit. Amikor a hely­őrség parancsnoka jött és elhangzott a „vigyázz”, mindenki feszülten figyelt. Sobotka elvtárs lépett az emelvényre. Ismertette a választás eredményeit. Győzött a Nemzeti Arcvonal. A szava­zók 99.5 százaléka a jelöltekre sza­vazott. Felharsant a szívből jövő hosszú „hurrá”. Katonáink bebizonyították, hogy a béke őrei valóban a béke ügyét szolgálják és védik. VARGA ERNŐ Fiatalok jöjjetek a mezőgazdasági iskolába Iskolánk tanulói nemrégen különös beszélgetést folytattak. „Mennyit kap­tál, Janó?” — kérdezte Jaro Bajza elvtárs Cibulka elvtárstól. „Tizenhár­mat”. Mennyit kapott József? „Hatot”. Mindez a méhekre vonatkozott, ame­lyekkel a gyakorlati kiképzés folyamán foglalatoskodtak. Vannak, akik talán „elriasztó” foglalkozásnak tartják. Pe­dig nem így van. Nálunk Rakovicén a méhészek ljé- szülnek jövendő foglalkozásukra. Aze­lőtt a méhészetet igen elhanyagolták. Mt a övetkezeti nagytermelés a mé­hészek előtt is új távlatokat nyit meg. Hogy érdekes lesz-e a munka ? De még mennyire! A méhcsalád életét e- „szaporodási folyamatát” figyelem­mel kisérni valóságos élvezet. Munka is akad bőven. Ján Kristin, a rekovicei Mezőgazdasági Technikai Iskola tanulójának leveléből. ★ Ismét befejeződött egy iskolaév. Mi, a szécsi Mezőgazdasági Mesteriskola tanulói, örömmel készülődünk az év­záró vizsgákra. Gone, Bejda, Godus, Supová, Weisová és még más elvtársak félévkor kitüntetéssel vizsgáztak. Most arra törekszünk, hogy még többen vé­gezzük kitüntetéssel tanulmányainkat. Kimegyünk a földekre, hogy megmu­tassuk az iskolában szerzett tudásunkat és többet termeljünk. Padjaink nem maradnak utánunk üresen ez úton for­dulunk a fiatal fiúkhoz és leányokhoz, hogy már most jelentkezzenek a me­zőgazdasági iskolákba. O. Stefánik, a széc6i Mező- gazdasági Mesteriskola tanu­lójának leveléből. Bök puszta népe is választott Május 16-át, a választás napját nagy örömmel fogadtuk Mi nem itthon vá­lasztottunk, bementünk Ntgylére. A bevonulás ünnepélyes volt. A CslSz- tagok, Vaskó és Szabó Ferenc elvtár­sak feldíszítették a traktort és a pót­kocsit A többiek is segítettek nekik. Mindenütt ünnepi volt a hangulat. A mi jelöltünk Szabó János elvtárs. Itt született, szorgalmas becsületes embernek ismerjük minő nnyian. Bol­dogan szavazott reá a puszta népe. MAPPNCSEK RUDOLF Bökpuszta JNégy nappal a határidő előtt A magyar Stradivári Mi a feltétele annak, hogy valaki búvár lehessen? Elsősorban is szük­séges. hogy olyan szeme legyen, mint a sasnak, olyan füle, hogy még a na! mozgását is meghallja, tüdejének szi­vacshoz kell hasonlítani, szívének órs- pontossággal keli működni. 165—185 centiméter magas legyen, a súlyát pe­dig olyan pontossággal mérik le, mint az orvosságot a gyógyszertárban. Mindezekhez még jó adag leleményes­ségre és önuralomra is szükség van. Körülbelül ilyen tulajdonságokat kö­vetel az orvosi bizottság a búvár- mestsrség jelöltjeitől. És még egy „csekélység”. Feltétle­nül fontos, hogy a búvár valamilyen mesterséghez*is értsen. Legyen szerelő, lakatos, hegesztő, mechanikus^ ács, vagy betonozómunkás. Igen, még be­tonozómunkásra is szükség lehet, mert gyakran előfordul, hogy a hajókon a lyukat a víz alatt kell betonozni. Amikor a Ltngyel Hajózási Mentő- szolgálat Gdyniábán búvárképző tan­folyamot rendezett, 170-en jelentkez­tek. Az orvosi vizsgálat követelmé­nyeinek azonban csak 53 fele1! meg, és a viz alatt végzett első kísérletek után továbbiak is kiestek. A tanfolya­mot csupán 37 fiatal fiú végezte el, ugyanis a kor i-s fontos szerepet lát­szik. Ma már a Lengyel Hajózási Mentő- szolgálat a jól kipróbált és vihared­zett búvárok egész seregével rendel­kezik. Ez az új — úgyszólván a sem­miből keletkezett — vállalat, amely még nemrégen alig rendelkezett ta­pasztalattal. egvre felelősségteljesebb feladatokat bízhat tagjaira, egyre mé­lyebben hatolhat be a Balti-tengerbe az elsüllyedt kincsekért — a hajóron­csokért. Az elmúlt néhány év alatt jelentő­sen megnőtt a Lengyel Hajózási Men­tőszolgálat hírneve. Ez a hírnév a „Lecha” nevű hajó megmentésével ke­letkezett. amelv öt évvel ezelőtt a dán partok közelében ráfutott egy ottfe- 'eitett aknára és elsüllyedt. A dán Switzer & Co. vállalat, a tengeri men­tőszolgálat addigi korlátlan királya, nem vállalta a 20 méter mélységben fekvő hajó kiemelését. — Nem tudjuk kiemelni — mondták a dánok. Erre a 'engvelek maguk láttak hozzá a mun­kához és négv hónap alatt sikerült is a Lechát felszínre hozni. A külfö’di szakértők, akik a hajó kiemelését őrült ötletnek tartották, egyről feled­keztek meg: a lengve! búvárok dicsé- retreméltó derekasságáról és áldozat- készségéről . Ezután a „Gneisenau” következeit,, melynek roncsait, már régen át is ön tötték a lengyel kohókban. Maid szá­mos kisebb hajót hoztak felszínre a. gdanski gdyniai. stettihi és svinoustl kikötőkben és a gdanski öbölben. A kevésbbé megrongált hajóroncsokat megjavítják és azután ismét forga­lomba hozzák, a többieket pedig mint hulladékot újra feldolgozzák. A ..Lecha”. amelyre köröskörül iszap rakódott le. és a „Gneisenau" hatalmas páncélhajó kiemelésénél vég­lett munkálatok, valóságos iskolát :o- 'entettek a Lengve! Hajózási Mentö- «z.oigá'at számára. Az .,egvetem°t” azonban az a hajóroncs jelenti, amelv már három éve fekszik a dán öbölben A búvárok legkiválóbbiai iöttek itt össze Az óriási nélvségben fekvő ha- ióröncs befészkelte magát a talajba 'úi’vosbító körü'ménv az is hogv az •szán köröskörül nagv rétegben be­itta magát. Ilyen nehéz körülmények­kel a lengyel búvárok még sohasem találkoztak. * * * Poinc kapitány, a mentőszolgálat ve­zetője, azt a megbízást adta Arazny nak, a „Svantovita” búvárjának, hogy vizsgálja át a hajó raktárát. Napsütéses, meleg nap volt. Ölek Arazny búvár telefonjánál mozdulatlanul ült Mieczyslaw Szapiel, csontos; vörösösarcú búvár. Foglalko­zását Szebasztopol és más krimi kikö­tök meleg vizeiben tanulta ki; ma a „Svantovita” búvárcsoport vezetője. Szapiel figyelt és Itt-ott mondott va­lamit a telefonba. Ölek türelmetlenke­dett a víz alatt lévő hajóroncson. Térdigérö iszapban gázolt. Lámpája csak egy méter körzetben vetett fényt a tenger mélyében. Ölek nehezen ha­ladt előre, megkopogtatta a csöveket, és vezetékeket. No, még egy forduló, és eléri a raktárt. Vizsgálni kezdte a fekete falakat, amelyeket vastag iszapréteg fedett. Hirtelen egy zöldes sávot vett észre. Repedés. Szapiel füléhez szorította a telefonkagylót. — Csak nyugalom Ölek, gondosan nézd meg a repedést és jegyezd meg a helyet. Hirtelen, ö- vid vízcsobogás hallatszott a telefon­ban. Egy figyelmetlen mozdulat — Ölek fel akarta állítani lámpáját a raktár aljára és megmozdította az iszaprétéget. Várt. Az ezervattos lám­pa úgy pislogott, mint egy szivarcsut­ka. Lassan múltak a percek. Szapiel megértette, hogy mi történt és nyu­godt hangon mondta Araznynek: - Térj vissza, már 40 perce vagy víz alatt. Majd Bogusiewicz megtalálja. De nem találta meg sem Bogus: e- wicz, sem Mattak, sem az öreg, vihar­edzett Szlas. A mélységek ördöge, az iszap, mindenkit elvakított. Harminc órát vesztettek a repedés keresésével. De az iszap még nem minden. A tenger mélysége még sok különböző „trükköt” rejteget, amikkel a búvárok nem mindig tudnak megküzdeni. Doktor Alojzy Hajéi, a „Svantovita” orvosa, gyakran száll le a búvárokkal a víz alá. Nem hisz eléggé abban, amit a búvárok mesélnek neki és saját magán tanulmányozza a víznyomés- nak az emberi szervezetre gyakorolt hatását. Az iszap vagy az optikai látási za­varok csupán apró és eléggé ártatlan epizódok a búvárok életében. Gyakran adódnak azonban olyan helyzetek, amelyek nemcsak egy férfi egész ere­iének latbavetését, hanem az egész búvárkollektíva kollegiális összetar­tását és áldozatkészségét megkövetelik * * * Az öböl felett éles. hideg vihar tombol. A víz alá viszont csak akkor lehet leszállni. amikor a ten.ger arány­lag nyugodt. A búvárok kihasználnak minden alkalmas pillanatot, azzal sem törődnek, ha a hullámok ide-oda do­bálják őket. leereszkednek az elsülvodt fedélzetre, pedig az a veszély fenye­geti őket, hogy elcsavarodik a kötél. Minden tekintet nélkül a fenyegető veszélyekre, fáradhatatlanul szállnak le a mélységbe: derekas munkájuknak köszönhető, hogy mindjobban közeleg a nap. amikor sikerül felszínre hoz hiok a hajóroncsot. Az a nap. amelyre már három év óta várnak, a győze­lem napja. „Egyetem“ a víz alatt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents