Új Ifjúság, 1954. január-június (3. évfolyam, 1-51. szám)

1954-05-22 / 40. szám

----------------------------------- ÚJIFJŰSÁG PETER JILEMNICKY „Peter Jilemnicky élete és művei maradjanak merj nevünk emiekezete­ljen, * maiadjanak, meg örökkön elv példaként cseh es szLovuk inunk eiöti — irta Ki. víuttwuld lövi) május Jü­an. a Csehszlovák íToszovelseyne\ Tehat egy nappal később, hogy a nag„ szlovák kommunista író Moszkvában meghalt. A példaképek altalaban magasan áll­nak a közösség előtt s idővei annyira tökéleteseknek .aljuk őket. hogy nem is merünk hozzájuk közeledni. Hagy juk, hogy eltávolodjanak Ültünk. Nem így van ez Peter Jilemnicky vei. Az ö emlékét nemcsak a kegyelet, nem­csak saját nagysága őrzi. hanem egesz életművével itt él dolgozó népünk között, s ma is harcol új eleiünk épí­tésének bankad iáin. Jüemnicky a proletariátus írója vöd Soha sem tért el a part irányvonalá­tól, soha sem adta tel a harcot né­pének elnyomói eben, soha sem ke­rült a nyugatról beszivárgó különböző dekadens irodalmi es politikai izmu­sok útvesztőjébe. Mindig egyenesen haladt telteie ívelő paii/aián. tollával következetesen harcolt a kommunista jövőért. 1901 márciusában született a cseh­országi Kysperkben. Iskolait is itt végezte, de mint tanító Szlovákiába kerül. A Guram völgyében, a Kysúca „töretlen földjein’’ tengődő nyomorult szlovák falvak annyira megragadják, hogy nem is akar visszatérni Cseh­országba taból tálcolt iskolákban, ma- szatos, buksi parasztgyerekek előtt nyitoqatia a tudomány kapuit. Megis­merkedik a gazdákkal, részt vesz az életükben hozzátapad ö is a szlovák földhöz, amely inkább „kéri a kenye­ret . mint adja.” Bekapcsolódik a munkásmozgalomba és olyan emberek­kel ■' terkedik meg. akik már jártak a Szovjetunióban. \ Jilemnicky érzi, hogy neki is szüksége van arra. hogy megismerje a szovjetek, a felszabadult munka földjét és 1926-ban szlovák, cseh és magyar munkásokkal elindul a szabadság hazájába, Középázsia szteppéire, hogy segítsen fölépítem Frunze nagy ipartelepét. Ez a két esztendő (1926—1928Í fon­tos állomás Jilemnicky életében. Ez az időszak kitörülhetetlen nyomot ha­gyott benne, annál is inkább, mert a szocializmus építésének jelentős kor­szakára esik tartózkodása a Szovjet­unióban. Az alig tízesztendős szovjet állam ellen újult erővel indultak meg á provokációk: Londonban megtámad­ják ez Arcos-t, az angol-szovjet rész­vénytársaságot, Anglia megszakítja diplomáciai kapcsolatait a Szovjet­unióval és Varsóban meggyilkolják Volkovot. a Szovjetunió nagykövetét Mindezek az események kettőzött erő­feszítést kívánnák a Szovjetuniótól hogy elhárítsa a külföld provokációs törekvéseit. A belföldön pedig most ér véget a NÉP-korszak és megindul az orosz falvak fokozott szocializálas:>_ Peter Jilemnicky ebben a forrongó korszakban oazdag tapasztalatokat sze­rez: megismeri a nagyvonalú szervező munkát, sőt maga is aktívan belekap­csolódik. A Szovjetunió Kommunista Pártjának tagja lesz és beválasztják a helyi szovjetbe. Pedagógiai hivatását itt is folytatja, egy Fekete-tenger mel­léki kis faluban tanítóskodik. 1927 őszén a Csehszlovák Kommunista Párt megbízásából beiratkozik a moszkvai Állami Újságíró Képzőbe (goszszu- darsztvennij insztitut zsumalisztiki). Amellett, hogy az előadásokat hallgat­ja, ír a moszkvai földművesek lapjába a Moszkovszkája derevna-ba, sőt talál magának időt arra is. hogy élénk le­velezést folytasson hazai barátaival s hogy a Pravdába is küldjön egy-két cikket. 1928 őszén hirtelen hazahívja a Párt. A pártsajtónak van rá szükséae. halálának 5. évfordulójára Petet Jüemnicky Jsziruvuüan a Prav­da tzeikesztőségeben dolgozik — 'ű- eg Szovjetunióban szerzett tapaszta­latait dolgozza fel. (Később ezeknek a cikkeknek gyűjteményét Amerikában kiadjak honfitársai .,Két év a szov­jetek hazájában’ címmel.) Oroszországi élményeinek eredmé­nye, a „Dübörög a föld" ámít regé­nye. Ebben a művében a falu szociali- zálódasának problémájával foglalkozik A kollektív gazdálkodás útjára léjó kisparasztok összecsapását a kulákok- kal és a szovjetrendszer ellenségeivel saját tapasztalataiból ismerte meg. Ji- lemnickynek ez az alkotása a hasonló témájú szocialista regények között « első — nemcsak a csehszlovák iroda­lom terén, hanem általában — 1930- ban tehát két évvel előbb látott nap­világot, mint Solohov „Új barázdát szánt az eke” című regénye. Egy évi újságírói működés után is­mét visszatér az iskolához. Ezekben az években az „Egy darab cukor” cí­mű regényén dolgozik. 1934-ben újból Moszkvába megy a szovjet írók kongresszusára, valóséi- n'dieg illegálisan jutott át a határon Itt külön élményt jelentenek számúra Zsdánov és Gorkij felszólalásai, tételei a szocialista realista művészetről es maga is élénken részt vesz a szocia­lista irodalom feladatairól támadt vi­tában. Visszatérve, már mint kiforrott kommunista író áll a Csehszlovákiában megszülető szocialista irodalom élére. Fucsíkkal. Edo Urxxal és a többiekkel, akik megértették koruk nagy eszméjét s a proletariátus ügyének szenteltek életüket. Peter Jilemnicky követke­zetesen és kíméletlenül harcolt az ak­kori évek hivatalos dekadens irodalma ellen. Ennek az irodalomnak a képvi­selői dementis. .Növömesky és Hu- sák. Clementisék ahelyett, hogy Moszkva felé fordultak volna s az olt alakuló új élet heroizmusából merí­tették volna erejüket, inkább Párizsra néztek, mint eszményképre és szolgai módon mindent befogadtak, ami nyu­gatról jött. A burzroá nacionalizmus és kozmopolitizmus csíráit ültették cl a 30-as évek szlovák irodalmába es működésükkel nagy mértékben meg­gátolták azt, hogy a szlovák intelligen­cia kapcsolatba ■ kerüljön a munkás- mozgalommal és a Szovjetunióval. No- vomessky azt mondja, hogy az iro­dalom „nem lehet holmi mindennapom osztályharcok cselédje.” Peter Jilem- nicky felismerte ennek az irodalmi körnek a silányságát, mérgező hatását a fiatal nemzedékre és minden erejé­vel harcolt ellene. így vélekedik s így formázza meg írói hitvallását: „ ■ ■ Mi mindig a proletariátus ügyét akar­tuk szolgálni és mindig is fogjuk szol- yalni, azért, mert így parancsolja a szívünk, mert másképpen már nem is tudnánk írni...” Az elkövetkezendő évek meg kemé­nyebb küzdelmek elé állítják Jüemnic- kyt. Az egyre vadabbu1 terjeszkedő íusizmus a második világháború elő­estéjén mind jobban gúzsba köti a haladó szellemű írók kezét. Jüemnicky a pártsajtó hasábjain cikkeiben, elbe­széléseiben tovább harcol. A háború alatt a fasiszta megszállás éveiben megismeri a koncentrációs táborok es fasiszta börtönök gyötrelmeit, de egyénisége itt is töretlen marad s megőrzi rugalmasságát. A háború után visszatér Szlová­kiába. és megírja a „Garammenti kró­nikát-1, utolsó regényét. A, „Ga­rammenti króniká”-ban n szlovák par­tizánok működése, harca tükröződik. Egyszerű emberek életét Írja le H- 'emnicky, akik a kritikus pillanatban, amikor népük, hazájuk léte, vagy nem­léte forgott kockán, habozás nélkül részt vesznek a felszabadító mozga­lomban. A „Garammenti krónika” meggyőz minket arról, hogy Jüemnic­ky nemcsak tehetséges író, hanem politikus is. aki megérti az események történelmi hátterét. Erre az éles meg­figyelőképességére mutat az. hogy a szlovák partizánmozgalommal kapcso­latban milyen nagyra értékeli a hős szovjet partizánok segítségét, akik szlovák testvéreikért nem sajnálták feláldozni az életüket. S habár a könyv nem öleli fel az egész partizán­mozgalom kibontakozását és menetét, mégis harmonikus egészet alkot és ma is megrázó erővel hat az olvasóra. Peter Jilemnicky nek minden regé­nye. akár a „Dübörög a föld", az .,Egy darab cukor”, a „Töretlen föld”, vagy a „Garammenti krónika”, ma is ak­tuális. Napjainkban is, amikor már túljutottunk a fejlődésnek azon a fo­kán, amelyet ő ábrázol regényeiben, fegyvert jelentenek dolgozó népünk kezében s ifjúságunk számára hatal­mas irodalmi élményt, amelynek alap­ién tisztán áll előttük 'a múlt s még szenvedélyesebben ragaszkodik nagy­szerű jelenünkhöz. Jüemnicky művei­ben a történés mindig alapvető prob­lémát dob felszínre: világosan rámu­tat a proletariátus, a kommunista párt történemi jelentőségére, az osztály- harcra, a munkások és parasztok szö­vetségének döntő fontosságára. Regé­nyeinek szereplői mindig élő emberek, egyszerű dolgozók, akinek ábrázolá­sán keresztül rámutat arra a vitat­hatatlan tényre, hogy az egyén boldog­sága csak az egész közösség jólété­ben, boldogságában lehet teljes.' LÁNG ÉVA Vitaest Egri Viktor „Márton elindul“ című regényéről Népi demokratikus csehszlovák ha­zánkban a múlt burzsua köztársasággal szemben rohamosan fejlődött a dolgo­zók érdeklődése a könyvek iránt. Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy ma sok­kal több könyv jelenik meg a könyv­piacon, mint a múltban, hanem ha- zánkszerle megrendezett olvasó-kon­ferenciák is. Ma egy megjelent új könyvről nemcsak a nagyobb vagy ki­sebb városokban, hanem a falvakban is rendeznek olvasóesteket. A május 14-én. Bratislavában meg­rendezett olvasó-konferencián Egri Viktor államdíjas író tervezett regény- trilógiájának — már megjelent — első kötetét, a ,.Márton elindul” című re­gényt vitatta meg a megjelent olvasó­közönség az íróval. A „Márton elindul” olyan regény amelynek már a címe is megragadja az olvasó figyelmét Hiszen ha valaki elindul, útjában bizonyára vannak akadályok, amelyek feltartóztatják és küzdelemre késztetik. A regény valóban bemutatja Már­ton küzdelmes életét és fejlődését; az író rámutat szenvedéseire, fejlődésére, Jánosházától, ahol született és gyer­mekéveit töltötte, egész addig, amíg emberré lett. A vitaesten a regény szerzője. Egri Viktor is résztvett. A megnyitó beszédet Tóth Tibor elvtárs tartotta, aki rámutatott Egri elvtárs írói munkásságának fejlő­désére. Tóth elvtárs külön kiemelte az író ténykedését, a néppel való együtt­érzését, a felszabadulás után elindult csehszlovákiai magyar széppróza terén. Egri Viktor volt a csehszlovákiai ma­gyar írók közül az első. aki művei­ben rámutatott az ittélő magyar dol­gozók közös útjára, harcára, szebb és boldogabb jövőjéért. Ki kell emelnünk a „Közös út” államdíjjal kitüntetett színművét amelyet nemcsak a cseh­szlovákiai magyar dolgozók, hanem u népi demokratikus Magyarország dol­gozói is szeretettel fogadtak. A vitába több olvasó bekj|cso’ó dott. akik elmondták óhuiáikat, meg elégedésüket, kétségeiket a könyvről Vajda elvtárs kiemelte a regény stí lusát. a műben előforduló népi kije jezéseket, amelyek mintegy ízelítői adnak a. magyar parasztok zamatos beszédmodoráról. A vitaesten számos diák is részt­vett. közöttük a magyar gazdasági fs- kola tanulói is, akik magyar népda­lokkal és ropogós népitáncokkal tették színesebbé a vitaestet. Az estnek külön értékes része volt az íróval való beszélgetés, amely nem­csak az olvasók, hanem a szerző szá­mára is tanulságos volt, Egri elvtárs a beszélgetés folyamán ígéretet í°tt az olvasóknak arról, hogy a következő köteteiben továbbra is követni fogja Mártop fejlődésének útját, úgy, hogy az olvasók számára e regény trilógiájá­val teljes képet nyúitson a kapitalista Csehsdovákiáról. SALMA IMRE 1954. május 22. Pionírvezetők rovata Miért unalmasak a rajgyűlések? Gyakran felmerül a probléma, hogy a piunínszervezet munkamódszerei sok esetben nem kielégítsek, a munka unalmas, nem elég vonzó. A rajgyűlé­sek sokszor a délelőtti tanítás egyszerű folytatását jelentik, a ez a jelenség szinte általános iskoláinkban. Mi ennek az oka? Egyszerűen az, hogy nem ér­vényesül a pionírszervezet alapelve: az öntevékenység. A szervezet gyakran az iskola függelékévé válik. A munka nem a pionírok öntevékenységén alapszik, hanem a vezetők és a tanító elvtársak szabják meg e csapat, a raj munkájá­nak tartalmát. A szervezet Így nem is lehet vonzó, nem elégítheti ki a fiata­lok érdeklődését, mert a műsort nem az ő érdeklődésük, hanem a vezetők elgondolása alapján határozzák meg. így a vezető munkája, legyen az bár­mennyire is jószándékú, károsan be­folyásolhatja a szervezetet s így a fia­talok nevelését is. N'hány példát szeretnék felhozni a fentiek illusztrálására. Még az iskolaév elején jártam az ipoiysági járási pionírházben. A tech­nikai kör munkáját tekintettem meg. Annak ellenére, hogy a kör csak akkor kezdte meg munkáját, máris többcsö­ves rádió készítésébe kezdtek. Az ilyen munka komoly előzetes előkészítést követel, amelynek hiányában minden igyekezetünk .liábavelónak bizonyul. Hogyan foghatnak hozzá vevőkészülék- készítéséhez olyan gyerekek, akik még az alapvető fogalmakkal sincsenek tisz­tába i, akik még a legegyszerűbb szer­számokkal sem tudnak bánni? Először meg kell tanulniok fo resztem, teker­cselni s egyszerűbb dolgokét készíteni. A gyermekek ezen a készüléken nem sokat dolgozhattak, csupán passzív sze­rep jutott nekik: szemlélni a vezetőt, aki talán a készülék összeállításában komoly szórakozásra talált. Ezért a kör tagjait nem is é-dekelhette a munka, mert ők nem is sokat dolgoz­hattak s nem láthatták munkájuk e- redményét. Hibának róhatják fel ezt is, hogy a kör első munkájukén' spe­ciális dolog elkészítését tűzték ki. A politechnikai nevelés célja az alapvető munkafolyamatok elsajátítása, érni az­után később a specializáló alapját ké­pezheti. Minden más hiányosság mellett a legalapvetőbb hiba az volt. hogy a kör ■munkatervét nem a gyermekek érdek­lődésének megfelelően állították össze, hanem esek a vezető elgondolása alap­ján. S bizony a vezető elgondolása nem minden, esetben egyezik a gyermekek érdeklődésével. Erre szép példát, talál­hattunk egy szovjet pionírvezeíö írá­sában. A pionírvezetc az elkövetkező raj- gyűlések műsorát aka ta össaeá l.'tmi. Minden igyekezete arra irányuk, hoay a műsor valóbanérdekes, vonzó le­gyen. Tíz lehetőséget választott ki, ezt közölte a gyermekekkel és' rájuk bíz­ta, hogy a tíz közül válasszanak. Az eredmény meglepő, de ewben tanulsá­gos is volt. A gyermekek a tíz közül alig két-hárommal értettek egyet, ők maguk viszont több javaslatot tettek, így azután közösen állították össze a progremmot. t >y másik eset. Az egyik csallóközi iskolában történt, hogy a csapat va­sárnapi kirándulásra készült. A kirán­dulás, a természeti« rí kedves és ta­nulságos szórakozás. A gyermekek en­nek ellenére is unatkoztak, nem érez­ték jól magukat. Ennek okát sem volt neh-'z megfejteni. A ki»- ndulás tervét a. csapatvezető egyedül dolgozta ki s csupán ismertette e pionírokkal. Ha ezt a tervet a csapat közösen készítette volna el, bizonyára jobban sikerült vol­na a kirándulás. A terv is jobb, a gyer­mekek érdeklődé anek megfelelő lett volna. Ezenkívt nem let volna az ez érzésük, hogy a vezető a kirándulás tervét a szó szoros értelmében rájuk erőszakolta. Természetesen, a csapat munkájának irányítása, a vezető feladata. Ám ép­pen ebben az irányításiban kell meg­nyilvánulnia a vezető pedagógiai kép­zettségnek. Ügy kell irányítania, hogy ne diktáljon és az öntevékenység el­vén ne essék csorba. Persze ez sok esetben bonyolult pedagógiai kérdések megoldását követeli a vezetőtől. A rajgyüé-eknek egy másik nagy hiányossága, hogy ezek túlságosan ér- tekezletszerűek. Sok a beszéd, bírálat, önbírálat, kiértékelés, stb. Sokan gon­dolják, hogy « gyűlésen csak beszélni, tárgyalni kell. Ezért a rvűlések unal­masak. A rajgyűlésen meg lehet tár­gyalni az elmúlt hét eseményeit, az el­következő napok, hetek terveit is, de ne legyen ez egyedüli programm. A pio­nírok játszani, szórakozni, énekelni akarnak. Főleg most, a tavaszi és a nyári napok, sok-sok lehetőséget nyúj­tanak, hogy a rajgyűléseket valóban érdekessé tegyük. Még külön említést kell tennünk a tantárgyi gyűlésekről. Ezek a gyűlé­sek már egészen megszokottá váltak. Céljuk a tananyag átismétlése, a ne­hezebb részek közös tanulása, megma­gyarázása. Természetes, hogy a pio- nírszervezet feladata a jó tanulmányi eredmény elérése. Azonban vitás, hogy helyes-e ezt éppen a rajgyűlések ke­retén belül végezni. így a rajgyűlések .alóban a délelőtti tanítás folytatását i.-épezik és semmi érdekeset nem nyúj­tanak a fiataloknak. Lehet összejöve­teleket rendezni, ahol a tenyegot be­szélik meg, segítenek egymásnak, de ezt helytelen le,.ne rendszeresíteni. In­kább korlátozzuk a vizsgákra való ké­születek időszakára. Azonban még ak­kor is korlátoznunk kallómért a gyer­mekeknek éppen a vizsgákra való elő­készületek folyamán ven a legnagyobb szükségük felfrissülésre, szórakozásra. Végezetül még annyit: a vezető so­hasem feledkezzék meq arról, hogy a !j .«-.írszervezet a gyermekek szervezete. | Éppen ezért a gyermekeknek megfe- I lelő munkamódszereket kell alkalmaz- ! nőnk. A sok tantárgyi oyűfés, az ér­tekezletszerű gyűlések „öreg fiatalo­kat” eredményeznének. A pionírszerve- zeíben pedig nem mindig töprengő, ér­tekező, hanem vidám, tréfás, s a leg­nehezebb munkát is mosolyogva végző gyermekeket akarunk '' tni. A vezetőnek, tanító ^ivtársaknak ezen a téren gazdag tapasztalataik le­hetnek. Örülnénk, ha ezeket a tapasz­talatokat lapunk hasábjain közölhet­nénk. hogy mások is tanulhatnának be­lőlük. ZSILKA LÁSZLÓ. ■Gddig diák unUál Künn, a zöldberobbanó természet nagy szívéről lehull a lakat — Benn negyvenkét diák arra ébred, hogy: jaj, nekünk már kicsi a pad. És mint fényre éhes napraforgók arrafelé fordítjuk fejünk, ahol a gyárkémbiiyek füstjében íz élet nagy, hívó füttye csüng. S mennénk már, de száz szunnyadó emlék nyújtja búcsúra csöpp kezét. — Nehéz válni, de diákok lennénk, logyha kikerülnénk nehezét? Tedd 1- csak a krétát Varga Jancsi és töröld nadrágodba kezed — mai nappal gazdag életünkből lerázunk egy szép fejezetet. Eddig diák voltál. Nos, ezentúl úgy szólítnak majd, hogy dolgozó, s szádon — eddig csak visszhang volt — már új, szebb értelmet nyer a szó. A kezedet, ha zsebedre gyűröd, ha kiveszed, mi dió kéz marad. Belénk tudási gyűrtek Visszaadjuk s egy új világ lesz majd a kamat. Fiúk! Versenyfutás előtt állunk — e nercekben hangzik el a „rajt!” s aki tizenegy évig jól „edzett” verseny közben nem fullad ki majd. TŐZSÉR ÁRPÁD ?í#CSCS<Sa§<£<$08cK80SKKSC»CK«Ci!CM»C^^ . Svätv Jurban V. 18-án ünnepélyesen megnvi tekintették a kiállítást, múzeumot. A megnyitás után a ielenlévük meg tották a Jilemnicky-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents